Az Alvilág Urai megtudják, hogy egy ősi templomban őrzik Pandóra szelencéjét. Eszeveszett hajsza kezdődik, hiszen ha a Vadászok bukkannak előbb a szelence nyomára, annak segítségével elpusztíthatják Lucient és társait…
Újraolvasás.
Amikor először olvastam a könyvet, nagyon, de nagyon tetszett. Sőt. Imádtam. Most, második olvasásra, valahogy elvesztette a varázsát. Most is jó, de voltak percek, amikor már elegem volt Anja-ból, és a beszólásaiból. (Nagyon) Sokszor csak idegesített. Nem tudom miért. Lehet, hogy rossz hangulatban olvastam. Majd máskor megint elolvasom, hátha…
Lucien-t nagyon kedvelem, de sokszor ő is csak idegesített a makacsságával. Tetszettek azok a részek, ahol Anja-t üldözi, és fordítva. De egy idő után már csak magamba puffogtam, hogy mikor hagyják már abba, és lépnek tovább. Egysíkú volt.
Az előző kötethez képest ez jobb, és nem csak a szereplőkre koncentrált. Itt már lehet tudni, hogy merre is halad a történet. Imádtam olvasni, ahogy a harcosok csapatokra oszlanak, és elindulnak, hogy megkeressék a mitikus tárgyakat.
William is felbukkant, és meg kell jegyeznem, hogy imádom a pasast. És a drága Paris… Annyira sajnáltam. Sienna eleinte nem volt szimpatikus a hitbuzgóságával, de később változott a véleményem.
Reyes is felbukkant, aminek külön örültem. Sőt, a legtöbb Lord képviseltette magát.
A végkifejlet elég érdekesre sikeredett, de nekem tetszett.
Értékelés: Régi: 5; Új: 4
Borító: 4,5
Sorozat: Az Alvilág Urai # 2
Kedvenc karakter: Paris, Reyes, Kane, Gideon
Oldalszám: 534
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás dátuma: 2010
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése