Ilona Adrews - Áradó Hold

Fülszöveg:
A Perem két világ között húzódik: az egyik oldalról a Töredék határolja, ahol az emberek autókon járnak, plázákban vásárolnak, és a varázslat nem több puszta tündérmesénél, a másik oldalán pedig Mágia terül el, ahol kékvérű arisztokraták uralkodnak, alakváltók szaladgálnak, és a varázserejük nagysága megváltoztathatja az emberek sorsát… Cerise Mar és a családja pénzben szegény, viszont jókora földterületet mondhat magáénak a Pocsolya nevű mocsaras területen, amely Louisiana állam és Mágia között terül el. Amikor Cerise szülei eltűnnek, a Mar család ősi riválisai válnak az első számú gyanúsítottakká. De semmi nem az, aminek látszik. Mágia két országának kémei cselszövésekkel teli háborút folytatnak egymással, és konfliktusuk a Peremre is átterjed – így Cerise és családja is veszélybe kerül. William, az alakváltó katona, aki maga mögött hagyta Mágia politikai hadszínterét, arra kényszerül, hogy ismét szolgálatba lépjen, és felkutassa a rivális ország kémnagymesterét. Amikor William és Cerise küldetésük teljesítése közben keresztezik egymás útját, fellobbannak a szikrák – de össze kell dolgozniuk, ha sikerrel akarnak járni… és ha életben akarnak maradni.


Alig pár hónapja olvastam a sorozat első részét - amit imádtam - és alig vártam, hogy olvassam a folytatást.
Az előző részben külön figyelmet fordítottam William-re, hiszen tudtam, hogy ebben a könyvben ő lesz a főszereplő. Már a Mágikus találkozásokban szimpatikus volt, és itt is tartotta a szinten. Sőt, kicsit jobban megkedveltem.
Az első, ami meglepett, hogy ez a kötet 2 évvel később játszódik, mint amikor véget ért Rose és Declan története. Ritka az ilyen, hogy egy író(páros) bevállal ekkora időugrást.
Ez a kötet sokkal komorabb, és sötétebb hangulatú, mint az előző. Míg a Mágikus találkozásokban oldalanként vigyorogtam, itt csak párszor csalt mosolyt az arcomra pár szereplő.
A Perem egy újabb részét tárta fel, és be kell vallanom, imádom ezt a világot. A különböző lényeket, a mágiát, a szereplőket... Az írópáros tudja, mitől döglik a légy.
Cerise is nagyon szimpatikus volt, de be kell vallanom, Rose és Declan párosát, és az ő kötetüket nem tudta felülmúlni ez a könyv. Nagyon szerettem olvasni, de nekem most valami hiányzott. Tetszett a Mar család, mindegyikük egy zakkant ember - jó értelemben - de picit zavart, hogy olyan sokan vannak. Kaldar és Richard karakterére külön odafigyeltem a következő kötetek miatt, és be kell vallanom, Kaldar már most a szívem csücske.
A Pók és a beosztottjai nagyon durvák, a szó legszorosabb értelmében.
William gondolatai és viselkedése párszor mosolyt csalt az arcomra. Picit hiányoltam a közte és Cerise közti romantikát, de ebbe a kötetbe amúgy sem illett volna bele annyi romantika, mint az előző részben. Nagyon nagy hangsúlyt kapott a könyvben az akció, a Mar család és a több szereplő is hullanak, mint a legyek.
Nagyon tetszett, hogy William és Cerise összedolgoztak, és az a bizonyos lény kiléte is nagyon foglalkoztatott. Bár hamar rájöttem, hogy ki is ő valójában.
A Pókra visszatérve...Nagyon ütős volt a végkifejlet, de nekem kicsit zavaros, hogy akkor a Pók most él-e vagy mi van vele, mert nem igazán egyértelmű, hogy mi történt.
A másik, aminek örültem, hogy Rose és Declan is szerepelt pár oldal erejéig, és Jack is. Imádom a kiskölyköt. Bár amire húztam a számat, hogy megint csak Mágiába deportált a két főszereplő. És gondolom az egész Mar család. Ez sem nagyon tiszta, de remélhetőleg a következő részben ez is tisztázódik. Amit viszont cseppet sem tartok korrektnek, hogy William +10 év szolgálatot volt kénytelen bevállalni. Szegény megérdemelné a tényleges happy end-et, erre jön ez.
Összességében, nagyon jó kis könyv ez, szerettem olvasni, imádtam, hogy a mágiának ilyen nagy szerepe van a sorozatban, tetszett a két főszereplő is, de nekem mégis hiányzott valami. 

Értékelés: 4,5

Borító: 4

Sorozat: Világok Peremén # 2
Kedvenc karakter: Kaldar, Cerise, William, Declan
Oldalszám: 494
Kiadó: Egmont 
Kiadás dátuma: 2012