Fülszöveg:A folyóban talált vámpírfej ügye a Vámpírvadász Céh fennhatósága alá tartozna, de Raphael arkangyal jobbkeze, Dmitri ösztönei azt súgják, neki kell vezetnie a nyomozást. Van valami az áldozat bőrére tetovált, titokzatos írásban, ami régmúlt idők szörnyűségeit idézi fel benne.
A Céh Honort küldi, hogy segítsen megfejteni a jeleket, de a szörnyű támadás és kínzások során megtört vadász nem áll készen arra, hogy együtt dolgozzon a kegyetlenségéről és sötét embertelenségéről hírhedt vámpírral; még akkor sem, ha gyermekkora óta megmagyarázhatatlanul vonzódik a férfihoz.
A Honor elrablói és a vámpírfej eredete utáni nyomozás során feléled a múlt, pedig egyikük sem akarja újra átélni annak borzalmait. De a fájdalomba gyönyör is vegyül…
Borító: 5
Sorozat: Angyali Vadász # 4
Eredeti cím: Archangel's Blade
Kedvenc karakter Elena, Raphael, Illium,
Oldalszám: 440
Kiadó: Egmont
Kiadás: 2012
Kicsit szégyellem magam. Nalini Angyali vadász sorozatát nagyon elhanyagoltam. Két éve nem is olvastam semmit a sorozatból, pedig az egyik kedvencem. Míg a sorozat első három részét jó párszor újraolvastam már, ehhez a részhez valahogy nem igazán volt hangulatom. Ezért is tartott majdnem két évbe, mire rászántam magam és elolvastam Dmitri kötetét.
Titokzatos vámpírgyilkosságok történnek New York-ban, és Dmitri, mint Raphael jobbkeze a kezébe veszi az irányítást. Mivel a testeken különböző ősi írások találhatók, Dmitri úgy dönt, bevonja a Vámpírvadász Céhet is.
Sara Honor-t küldi, hogy segítsen felderíteni a rejtélyt.
Dmitri-t mindig is kedveltem, de nem tartozott soha a kedvenceim közé. Megvolt bennem egy kialakított kép róla, és így a könyvet elolvasva elmondhatatlan, hogy nem csalódtam. Azt kaptam Dmitri-től, amit vártam. Hűvös, irányításmániás és kegyetlen. Bár sokszor csak rájátszik.
Amint megpillantja Honor-t, eldönti, hogy elcsábítja a nőt. Ezzel nem is lenne gond. Csakhogy Honor retteg a vámpíroktól...
Honor-t hónapokkal ezelőtt elrabolták, és több héten keresztül kínozták ismeretlen vámpírok. Hála Ashwini-nek és Ransom-nak sikerült kiszabadulnia, de azóta árnyéka önmagának.
A Céh könyvtárába menekül, és hónapokig ki sem teszi onnan a lábát. Sara viszont meggyőzi, hogy vállalja el az ügyet.
Honor retteg Dmitri-től, de a büszkesége nem engedi, hogy meghátráljon. És a feladat amit kap is érdekli, így rákényszerül, hogy együtt dolgozzon a vámpírokkal.
Kicsit csalódott vagyok. Valahogy többet vártam a könyvtől. Hiányzott Elena és Raphael. Hiányzott, hogy az ő fejükben legyek, és az ő kalandjukat olvassam. Sem Dmitri, sem Honor nem tudta megadni nekem azt az érzést, amit vártam.
Honor nem született vadász, így nincs rá hatással Dmitri egyik különleges képessége. De még így is, évek óta figyelemmel kísérte a vámpír sorsát a sajtóból. Évek óta vonzódik a vámpírhoz, bár maga sem tudja, hogy miért.
Sajnos nekem úgy tűnt, hogy Nalini megpróbálja másolni Elena-t és Raphael-t. De ez nem sikerült neki. Oké, Dmitri hozta a formáját, de Honor nekem nagyon Elena másolatnak tűnt. Nalini megpróbálta elhitetni hogy Honor egy képzett vadász, különböző fegyverekkel, de nekem inkább tanárnőnek tűnik, mintsem fegyverekkel rohangáló vadásznak.
A könyv főleg az érzelmekre koncentrál. A nyomozás háttérbe szorul. A nyomozás annyiban ki is merül, hogy Dmitri és Honor felkutatják azokat, akik megkínozták Honor-t. És így végül bekapcsolódik az eredeti gyilkosság szál is a nyomozáshoz.
Az egész könyv Honor bosszújáról szól, és arról, hogyan talál ismét önmagára.
Be kell vallanom, nekem nagyon hirtelen történt ez a változás. A történet pár nap alatt játszódik, és Honor már "meg is gyógyult". Számomra ez egyáltalán nem hihető.
A könyv olvastatja magát, szinte faltam a lapokat. De mégis hiányzott valami. Akkor éreztem csupán azt, hogy szeretem a könyvet, amikor Elena, Raphael vagy Illium felbukkant.
Ahogy halad a történet, úgy ismerjük meg Dmitri múltját. Megtudjuk, hogy volt családja. Felesége, és két gyereke. De tragikus módon elveszítette őket, "hála" egy kegyetlen angyalnak, Isis-nek. Ez az angyal változtatta át Dmitri-t is.
Eközben Honor-t egyre furcsább álmok gyötrik. Nem tudja eldönteni, hogy a saját tragédiáját éli újra, vagy valaki másét.
És itt jön egy újabb hiba, amit Nalini elkövetett. Olvastam már olyan párról, akinek az egyik tagja reinkarnálódott, és visszatért a párjához. Pl: Kenyon - Végzetes ölelés. Ott Kenyon megtartotta az egyensúlyt a két karakter között.
Itt Nalini nagyon nem találta el ezt. Úgy éreztem, mintha Honor skizofrén lenne. Egyszer úgy beszél mint Honor, máskor - főleg a könyv végén - mint egy teljesen más ember. Nalini nem találta meg az egyensúlyt, és ennek meg is lett az ára.
Dmitri múltja igazán szívszorító. Megtudjuk hogy nagyjából hogyan találkozott Raphael-el, és miket éltek át együtt.
De mégis, nekem valami hiányzott ebből a történetből. Szerencsére ott volt Illium, Méreg, sőt Sorrow is hogy szórakoztasson, és kitöltse azt az űrt, amit Dmitri és Honor hátrahagytak. De nekik sem sikerült igazán.
Elena és Raphael is képviseltette magát, aminek nagyon örültem. Akkor igazán úgy éreztem, hogy tudnám szeretni ezt a könyvet.
Dmitri és Honor egymásra találása egyáltalán nem volt könnyű. Adott egy vámpíroktól rettegő nő, és egy kegyetlen vámpír férfi. De mégis, Dmitri a maga módján segített a nőnek, és türelmes volt vele.
Erotikus jelenetre is inkább a könyv vége felé került sort. És akkor is Honor irányított. Dmitri úgy ahogy átengedte neki az irányítást.
A végkifejlet nekem kicsit zavaros volt, de hozta az elvárt színvonalat.
A legjobb jelenet a könyvben egyértelműen az, amikor Dmitri bocsánatot kér Honor-tól. Az egyik legjobb jelenet, amit valaha olvastam.
Az,
hogy Honor-al mi lesz, az egyértelmű volt. Tudtam, hogy Dmitri nem
engedi el maga mellől soha a nőt, így nyilvánvaló volt, hogy mi lesz
vele. Bár azért kíváncsi lettem volna rá, hogyan is zajlik egy ember
átváltoztatása.
