Moning-mánia

Mind a borító, mind a történet nálam a kedvencek kedvence, szóval nálam abszolút az év könyve...

Sherrilyn Kenyon

Mivel nagyon szeretem a görög mitológiát, úgy tűnt, hogy Kenyon könyveit az ég küldte, mert görögökből és mitológiából is van itt bőven....

Széthullott Birodalom

És most nektek mondom, hogy húsz évesen Császár leszek, a Birodalom ura...

Fekete Tőr Testvériség

Az éjszaka sötétjében halálos küzdelem folyik a vámpírok és a vadászok között. A Fekete Tőr Testvériség hat vámpírharcosa felesküdött rá, hogy megvédi a vámpírokat a rájuk törő ellenségtől...

Nalini Singh

Eddig nem tudtam választani Nalini két sorozata közül.Melyiket szeretem jobban?Ki tudja. Most már egyértelmű a válasz...

2015. 12. 31.

Nalini Singh - Angyalárny

Fülszöveg:
Az éjfélszín szárnyú Jason az árnyak között érzi otthon magát. De amikor India arkangyalának, Nehának férjét holtan találják a palotájában, a kémmester kénytelen kilépni a fénybe. Egy arkangyal őrült haragja ugyanis szörnyű pusztítást végezhet a világban, Jasonnek pedig meg kell találnia a gyilkost, hogy ezt megelőzze.

De Neha bizalmának ára van: a kémmesternek az arkangyal vérvonalához kell kötnie magát, véresküt kell tennie Mahiya hercegnőnek. A lánynak, aki szörnyű titkokat hordoz a szívében, és már senkiben sem bízik meg. Legfőképpen nem egy ellenséges kémmesterben.

A gyilkos után kutatva Jason és Mahiya egy évszázados rémálom közepébe cseppen. A váratlan szenvedély feltámadó, fekete vihara pedig mindkettejüket magával ragadja… könnyen lehet, hogy a halálba.


Borító: 4
Sorozat: Angyali vadász # 5
Eredeti cím: Archangel's Storm
Kedvenc karakter: Raphael, Elena, Jason, Méreg
Oldalszám: 446
Kiadó: Egmont
Kiadás: 2013



Újraolvasás.
A minap volt arról szó Gretty blogján, hogy mennyire elhanyagoljuk a régi kedvenc sorozatainkat. És milyen igaz!
Ha nem is teljesen, de részben csatlakozom ehhez a megmozduláshoz ezzel a könyvvel, mutatva, hogy Nalini Singh írónőt nem felejtette el a molytársadalom, és milyen jó volna, ha folytatnák a sorozatait.

Másfél éve olvastam először ezt a könyvet. Nem is állt szándékomban újraolvasni, de Jason nem hagyta hogy otthagyjam.
Történt ugyanis, hogy csak beleolvastam a könyvbe...1 óra múlva még mindig csak olvastam, és úgy döntöttem, ha Jason ennyire megakarja - ismét - mutatni magát, akkor én bizony nem állok ellen.

Nagyon szeretem ezt a sorozatát az írónőnek. A Hetek tagjai is mind külön egyéniségek. És hiába, olvastam már ezt a részt, még mindig el tud varázsolni.
Az előző rész nem tett rám olyan mély hatást, de Jason és a könyve tettek arról, hogy ismét a szívembe zárjam az egész bagázst.

Jason Indiába indul, hogy kiderítse, hogy India arkangyalának, Neha-nak a társát ki ölhette meg. Véresküt köt Neha utolsó rokonával Mahiya-val, és megkezdi a nyomozást. Arra viszont nem számít, hogy Mahiya nem csak egy mezei hercegnő, és több áll a gyilkosságok mögött, mint azt gondolták volna...
Jason kémmester, és ehhez minden adottsága megvan. Mind külső, mind belső. Nagyon kevés embert enged magához közel, és nekik sem fedi fel valódi érzéseit. Olyan ő, mintha két világ között lenne. Ott van, de mégsem.

Nem vártam tőle olyan erős érzelmi megnyilvánulásokat, mint a többiektől. Ő amolyan csendes vihar. Nem is illett volna hozzá más.
Nagyon érdekel Jason története. Miért és hogyan lett olyan, amilyen.
Az írónő lassan adagolta a múltjával kapcsolatos dolgokat, és a könyv végére teljesen megértjük, miért olyan zárkózott.

Jó volt ismét elszakadni New York-tól. Egyrészt jót tett a sorozatnak a váltás, másrészt ismét bepillanthattunk egy újabb arkangyal udvarába.
Neha nekem mindig is szimpatikus volt. Tudom hogy nem egy szent, sőt, de mégis szimpatizálok vele.
Itt hozta azt, amit vártam tőle. Hol kegyetlen arkangyal volt, hol pedig egy igazságos uralkodó.

Mahiya-tól nem tudtam, hogy mit várjak. Hercegnő, szóval mit várhatunk tőle. Viszont Jason párja lesz, szóval olyan rossz nem lehet.
És meg kell mondjam, Mahiya igazán meglepett. Nyílt titok az udvarban, hogy ő Eris és Nivriti lánya. Ez azért kellemetlen, mert Eris Neha társa volt, míg Nivriti Neha testvére.
Neha ennek ellenére felnevelte Mahiya-t, de amit elérte a felnőtt kort, megismerte az arkangyal dühét.
Azért gondolná az ember, hogy Mahiya mindent elveszített, és egy életunt, megkeseredett nő válik belőle.
Viszont pont az ellenkezője történt. Mahiya egy kedves, és okos nő, aki tudja hogy mit és mikor lehet.

Nagyon érdekes, viszont jó párost alkotnak Jason-nel. Az egymásra találásuk nem volt olyan intenzív mint Elena és Raphael-é, de ez nem is illene hozzájuk.
Jason nem a szavak embere, viszont a tetteivel nem egyszer kinyilvánította, hogy vonzódik Mahiya-hoz.
És míg a páros ismerkedik, az udvarban egyre több gyilkosság történik.
Már olvastam a könyvet, és hiába, sok dologra nem emlékeztem, az nyilvánvaló volt, hogy ki áll a háttérben.

A hetek többi tagja is felbukkant, elég Méregre gondolni. Igazán kedvelem őt, jó volna, ha saját történetet kapna. És ott volt Aodhan, akiről szinte semmit sem tudunk.

Ami viszont nem kellett volna, az Dmitri és Honor szála. Igen, érdekes volt az esküvőjük, és az, hogyan is válik vámpírrá valaki, de teljesen kizökkentettek a jeleneteik.

A végkifejlet igazán ütősre sikeredett. Kíváncsi lennék, hogy Nivriti hová fejlődött, és mi lesz a sorsa.
És míg a testvérpár saját háborújukat vívják, globális szinten is történnek dolgok. Elég arra gondolni, hogy Caliane pár rész óta ismét ébren van, vagy Lijuan erejére, és annak továbbfejlődésére.

Az epilógus megmelengette a szívemet. Jason ha szavakkal nem, de a dalával biztosította Mahiya-t arról, hogyan érez iránt.
Ez illik hozzá, és egyáltalán nem hiányoltam, hogy szavakba öntse az érzéseit.

Igazán jó volt ismét kézbe venni ezt a részt. Hiányzott már Nalini stílusa, és ez a sorozat is.
Nagyon remélem, hogy valamelyik kiadó felkarolja az írónőt, mert vétek lenne veszni hagyni egy ilyen jó sorozatot!



Ilona Andrews: Magic Bites – Pusztító mágia

Fülszöveg:
A világban két erő uralkodik, egymást véletlenszerűen felváltva:
A mágia és a technológia.

Amikor a mágia kerekedik felül, leállnak az autók, nem működnek a fegyverek, a tudásra és gazdagságra szomjazó Halottidézők pedig tudatukkal irányítják a vérszomjas vámpírokat.
Amikor azonban a technológia kerekedik felül, semmilyen varázsige nem védi meg többé az otthonunkat a szörnyetegektől.

Kate Daniels paranormális ügyek felgöngyölítésével megbízott zsoldosként szolgál. A szókimondó lány kissé túlságosan is bízik a kardja erejében. Mivel az ereiben mágia csordogál, maga is bármikor halálos célponttá válhat.
Amikor gyámját meggyilkolják, válaszút elé kerül:
Vagy megvárja biztonságban, amíg elcsitulnak a kedélyek, vagy a természetfeletti gyilkos nyomába ered.

Vajon mibe keveredik bele, ha a Halottidézők és a Falka is őt akarja?


Borító: 4,5
Sorozat: Kate Daniels # 1
Eredeti cím: Magic Bites
Kedvenc karakter: Kate
Oldalszám: 320
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2015.12.03 / 2015.12.11


 Nem akarom azzal kezdeni az értékelésemet hogy végre, megjelent ez a könyv. De mégis kénytelen vagyok.
Mióta olvastam az írópáros másik sorozatát, azóta szerettem volna ezt a sorozatot is elolvasni. Persze a rajongók tettek erről, de én erős voltam, és kivártam. És meg kell mondanom, nem csoda hogy kedvelem az írópáros munkásságát!
Végre, úgy érzem kezd ismét belendülni idehaza az urban fantasy műfaj. Szomorú, de itthon nem igazán értékelik az olvasók, pedig igazi gyöngyszemekre lehet találni.

Lényegében. Ennek a sorozatnak a marketingje régóta tart. És reméljük meg is lesz a haszna.
Nagy elvárásokkal álltam neki a könyvnek. Hiszen hiába nem olvastam, állandóan belebotlottam az értékelésekbe, Kate-be és Curran-ba.
Nem mondom hogy csalódott vagyok, de egy kicsit jobbat vártam. Érzem hogy kedvenc lesz a sorozat, de még nem éreztem azt a katarzist, amit ilyenkor kellene.

Úgy tűnik, hogy az írópáros igazán szereti a mágikus világokat. Elég a másik sorozatukra gondolni. (Kár hogy az idehaza félbehagyták)
Itt ismét egy mágikus világba kalauzolnak minket.
Egy olyan világban járunk, ahol a mágia és a technológia egyszerre van jelen. Folyamatosan váltogatják egymást, nem lehet tudni, mikor melyik veszi át az uralmat.

Igazán érdekesnek találtam ezt az elgondolást. Nem csak egy szimpla mágikus világot kaptunk. A páros ezt is megspékelte.
És mivel hol a mágia, hol a technológia uralkodik, így a hétköznapi tárgyak is váltogatják egymást. Elég a személyszállításra gondolni. Hol autóval, hol lovakkal közlekednek. És ez még csak a jéghegy csúcsa.
Igazán élveztem olvasni a könyvet. Ez amolyan bevezető. Az írók, ahogy szokták, komótosan és gördülékenyen körbevezetik az olvasót ebben a világban. Nincs semmi a szánkba rágva, vagy túlmagyarázva.
Tökéletes volt ez a kötet arra, hogy megismerjük ennek a világnak a működését.
Örülök hogy az írók időt szántak a világbemutatásra, még ha  ez azzal járt, hogy elég lassan indult be a történet.

Ebben a világban él Kate Daniels, aki zsoldosként éli mindennapjait. Mágia csörgedezik az ereiben, ami a munkája során igazán hasznára lesz.
Nem győzöm hangsúlyozni, mennyire kedvelem az írópárost. Eddig egyik női főszereplőjükkel sem lőttek mellé.
Kate titokzatos, erős és humoros. Nem enged közel magához senkit. Erős, de mégsem szuperhős.
Hamar megkedveltem Kate-et. tetszik a stílusa, és a humora. A származását homály fedi, de aki figyel, és olvas a sorok között, hamar rájön a kilétére. Vagyis inkább arra, hogy kinek a lánya.

Kate gyámját meggyilkolják, és úgy dönt, hogy kideríti hogy mi történt. Nem számít arra, hogy Atlantát uraló két természetfeletti csoport is felfigyel rá, és a nyomozására.

Nagy piros pont az íróknak a világkidolgozásért. Van itt minden, ami szem-szájnak ingere. Falkatagok, Halottidézők, mitológiai lények és mágia. És még ezután fog jönni a java. Gondolom.
Igazán bámulatos világot hoztak össze. Ismét.

Mivel olyan sokat hallottam már Curran-ról, nagyon kíváncsi voltam rá. Ahogy kell, egy tipikus Alfa. Birtokló, arrogáns, erős és titokzatos. Az erejéből és a személyiségéből is láthattunk egy keveset.
Van benne potenciál, viszont én egy kicsit többet vártam.
Közte és Kate között izzott a levegő, már az első találkozásuk óta. Mégis, az írók nem sietik el a dolgokat. Hiába, a páros adott, mégsem volt sok lehetőség a romantikus szál kidolgozására. De nem is bántam. Néha hiányoltam, de üdítő változatosság volt, hogy inkább csak kerülgetik egymást.

Nagyon érdekes volt a történet, és az írók sikeresen megvezettek. Konkrétan a tettes adta meg még a legelején a válaszokat, de úgy átsiklottam felette, ahogyan azt kellett. Teljesen más valakire tippeltem.
A mellékszereplők közül már most sikerült pár igazán szimpatikus személyt kiválasztanom. Derek már a legelső felbukkanásával szimpatikus volt, ahogy Mahon is. Maxine a recepciós remélem még felbukkan, valamiért vele is szimpatizáltam.

Sorozatkezdő kötetnek igazán ütős volt.
Olvastatta magát a könyv, mi sem mutatja jobban, mint hogy pár óra alatt elolvastam.
A szereplőkben megvan a potenciál, és ez a világ még sok dolgot rejt. Remélem hogy a Kiadó hamarosan elhozza nekünk a folytatást, mert tudom hogy ez a sorozat is a kedvenceim között fog szerepelni.
Az urban fantasy rajongóknak kötelező darab, és azoknak is, akik szeretik a korai Anita Blake köteteket!


2015. 12. 25.

Szerzemények # 12 (December)

Úgy gondoltam, mivel mindjárt itt az év vége, illő volna egy ilyen bejegyzést is írnom. Nagyon régen volt már hasonló bejegyzésem. Igaz, múlt hónapban sikerült egy hasonló bejegyzést publikálnom, de a havi zárásról már július óta nem írtam. Mi az oka ennek?

Egyrészt a lustaság. Másrészt leszoktam a hörcsögmódra való beszerzésekről. Most már csak akkor veszek könyvet, ha mindenféleképpen kell, és nem azért, mert akciós. Igaz, az e havi beszerzéseket is igencsak akciósan vettem. De értitek a lényeget. Nagyon sok olvasatlan könyvem van, és az ízlésem is változott. Egy kicsit. Elég kevés könyv van, amire azt mondom hogy nekem ez azonnal kell. Így még egyszerűbb lett a dolgom. Már ami a vásárlásokat illeti. De nem is húzom tovább az időt. Íme, ezeket sikerült beszereznem decemberben:






Patrick Rothfuss már nagyon régóta várólistás nálam. Ha jól emlékszem, lassan 1,5 éve csak kerülgetem. A Szél neve borítója abszolút kedvenc már első pillanattól fogva. Viszont a könyv ára kicsit elrettentett.
Mióta kiderült, hogy megjelenik idehaza Brian Staveley regénye, A császár pengéi, azóta figyelemmel követem a könyvet. Bevallom őszintén, nekem ez az Anakin Skywalker borító nem jön be. Ellenben az eredeti! Sajnálom hogy nem azt választotta a Kiadó.
Ezért is örültem az idei Black Friday akciónak, mert sikerült nagyon jó áron hozzájutnom ehhez a két könyvhöz. Nem terveztem semmit sem venni, de a Book24-es 30%-os kedvezmény elcsábított. Plusz, volt még egy 500 Ft-s kuponom is. Így, a könyveket 36%-os kedvezménnyel sikerült beszereznem.
Igaz, hogy a Black Friday novemberben volt, de mire ideértek a könyvek, már december lett. Ezért is kerültek ide.

Mark Lawrence munkásságával idén sikerült végre megismerkednem. Az ő könyvei is nagyon régóta érdekelnek, de annyira nem, hogy be is szerezzem. Ez áprilisban megváltozott, és onnantól nem volt megállás. Nagyon kedvelem Lawrence stílusát, és a Széthullott Birodalom kedvenc lett, és Jorg még jobban. Még el sem olvastam a Tövisek Királyát, amikor bizalmat szavaztam az írónak, és megszereztem a másik sorozatának első darabját, a Bolondok hercegét.
Miért vezetem le ezt ilyen hosszan? Hogy érezzétek, mennyire megkedveltem Lawrence-t. Még nem olvastam a Bolondok hercegét, de amint kiderült hogy decemberben jön a folytatás, a Hazug kulcsa, egyből előrendeltem a Kiadótól, 34%-os kedvezménnyel. El is szaladtam érte amint lehetett, és még egy Széthullott Birodalomas könyvjelzőt is zsákmányoltam a Kiadótól. 

Mivel kevés könyv van ami igazán érdekel, nem is nagyon izgattak a karácsonyi akciók. Egyedül a Könyvmolyképző adventi akcióját követtem nyomon, hiszen azért náluk van pár könyv, ami érdekel.

Mióta idehaza megjelent Ilona Andrews könyve, azóta fohászkodom hogy befejezzék a Világok Peremén sorozatot, illetve hivatalos fordításban megjelenjen a másik sorozatuk, a Kate Daniels. Mind nemzetközileg, mind idehaza nagyon nagy sikere van a sorozatnak. Szóval amint kiderült hogy a Könyvmolyképző felkarolja a sorozatot, örömtáncot jártam. December elején meg is jelent, és hála a Kiadó akciójának, és egy kedves molynak, 41%-os kedvezménnyel jutottam a könyvhöz.
Nagyon szerettem volna, ha a Kiadó megtartja az egyik eredeti borítót (Ace 2002) de ez sem rossz. Sőt!

Ugyanebben az akcióban sikerült megszereznem Joe Abercrombie felnőtt sorozatának első részét, a Penge magát. Az író "YA" sorozatának két részét olvastam pár hete, és nagyon megfogott a stílusa. Eddig is várólistás volt nálam a felnőtt sorozata, de ez egy plusz löketet adott.
Mint látszik, ebben a hónapban, sőt mostanában inkább - ahogy én nevezem - hagyományos fantasykat részesítem előnyben. Igazán elégedett vagyok az e havi szerzeményeimmel.

Nektek miket sikerült decemberben, illetve Karácsonykor zsákmányolni?

2015. 12. 23.

Csökkentsd a várólistádat 2016

Várólista csökkentés


Mi is a csökkentsd a várólistádat?

Egy nemzetközi példára  5 éve indított verseny, melynek célja, hogy az olvasásra váró könyvek kupacát csökkentsük minimum 12 kötettel, azaz annyival, ahány hónap van egy évben. Hogy legyen helye virtuális vagy valós polcán az embernek még több kötetnek, meg egy kicsit könnyítsen a lelkiismeretén is.
Várólistán a szabály szerint azok a könyvek szerepelnek, amelyeket beszereztél, összegyűjtöttél és már régóta arra várnak, hogy elolvasd őket, de valahogy mindig van valami fontosabb amit szeretnél olvasni, s ezek egyre hátrébb kerülnek és még mindig olvasásra várnak hónapokkal, évekkel azután is, hogy megszerezted őket.


Ismét úgy határoztam, hogy benevezek erre a játékra. Az elmúlt két évben sikerrel teljesítettem, ezért elég nagy önbizalommal vágok ismét bele. Ha nem sikerül akkor nincs gond, ha sikerül, akkor pedig örömködöm hogy csökkentettem az olvasatlan könyveim számát.
Ahogy látszik a listámon, szinte az összes választott könyvem fantasy. A többség az általam csak "hagyományos fantasyként" emlegetett könyvek. Manapság nagyon rákaptam.
Vannak visszatérők is. Remélem idén végre sikerül elolvasnom őket is.
Nem is húzom tovább az időt. Íme a listám:


Várólista:

1. Anthony Ryan - A vér éneke (01.24)
2. Brent Weeks - Az árnyak útján
3. Brian Staveley - A császár pengéi (07.04)
4. Cassandra Clare - Elveszett lelkek városa(09.02)
5. Dan Wells - Nem vagyok sorozatgyilkos (01.06)
6. Joe Abercrombie - A penge maga
7. Laurell K. Hamilton - Halálcsók
8. Mark Lawrence - Bolondok hercege (01.30)
9. Michael J. Sullivan - Birodalom születik (04.19)
10. Patrick Rothfuss - A szél neve (05.07)
11. Rick Riordan - A titán átka (06.13)
12. Tammara Webber: Breakable – Törékeny (01.09)



Alternatív:

1. Lara Adrian - Az éjfél árnyai
2. Marissa Meyer - Cinder
3. Nora Roberts - Vőlegények
4. Rachel Vincent: Shift – Változás
5. Rachel Vincent: Alpha – Alfa
6. Amanda Stevens - A birodalom (08.18)
7. Jessica Park: Flat-Out love - Szeretni bolondulásig
8. Cassandra Clare - A herceg (08.28)
9. Cassandra Clare - A hercegnő (09.06)
10. J. R. Ward - Végre szeretők
11. Susan Ee: World After – Túlélők világa
12. Rick Riordan - Csata a labirintusban (06.18)

2015. 12. 20.

Alaya Dawn Johnson - Nyárherceg (R)

Fülszöveg:
Lélegzetelállító történet szerelemről, halálról, technológiai csodákról és művészetről a jövőbeni Brazília tropikus mesevilágában.
Palmares Tres mágikus városában egyszerre van jelen a modern technológia és a hagyomány, az éles nyelvű pletykafészkek és a dörzsölt politikusok. Eme nyüzsgő metropoliszban June Costa olyan remekműveket alkot, amik egy nap halhatatlanná teszik majd nevét. Ám a hírnévről dédelgetett álmai új fordulatot vesznek, mikor találkozik Enkivel, az új, merész Nyárkirállyal. Az egész város Enki lábai előtt hever – köztünk June legjobb barátja, Gil is –, de June számára a Nyárkirály többet jelent, mint borostyán szemek és halálos szamba. Ő látja benne a művészt.
June és Enki együtt olyan lenyűgöző és drámai műveket hoz létre, amit Palmares Tres sosem fog elfelejteni. Ők az olaj az ébredező forradalom tüzére, ami kész fellépni a kormány az új technológiát korlátozó szigorú intézkedései ellen. June pedig mindeközben reménytelenül beleszeret Enkibe… Ám kapcsolatuk csakis tragédiával végződhet mivel Enki sorsa, mint minden Nyárkirályé előtte, a halál.

Ez a futurisztikus Brazília ritmusával lüktető, lángoló szenvedéllyel, bámulatos karakterekkel és lenyűgöző ötletekkel teleszőtt regény elvarázsol és magával ragad.


Borító: 5*
Sorozat: -
Eredeti cím: The Summer Prince
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 332
Kiadó: Cor Leonis
Kiadás: 2015.11.27




Nagyon vártam már ezt a regényt. Elsősorban a borító miatt. Másrészt nagyon érdekesnek találtam a fülszöveget.
Kíváncsi voltam az írónő stílusára is. Egy szó mint száz, igazán érdekelt a regényt.
És ezért is sajnálom annyira, hogy nem fogott meg a könyv. És ez még enyhe kifejezés.
Már az első oldalak után éreztem, hogy bajok lesznek. A könyv közepére már tudtam, hogy ez a könyv nem nekem íródott.

A fülszöveg tökéletesen leírja a történéseket. Vannak benne hibák, de arról később.
Nehezen tudom megfogalmazni a véleményemet. A könyvben keveredik a hagyomány és az új technológia.
És talán pont ezzel volt a legnagyobb bajom. Nem tudtam magam elé képzelni Palmares Tres-t. Nem tudtam a robotokat, és egyéb eszközöket vizualizálni.
Nem kedveltem meg egyik szereplőt sem, és az indokaikat még jobban nem értettem meg.

Palmares Tres egy elszigetelt "ország" ahol a hatalom és a döntés a nők kezében van. Természetesen van királynő, és ott vannak a Nénék, akik segítik őt. Mindegyikük nő.
Hogy őrizzék a hagyományokat, és a férfiaknak is legyen egy kis befolyása, évente Nyárkirályt választanak, akinek mindig ugyan az a sorsa. A tél végén meghal. Ő dönti el, hogy ki lesz a következő királynő, és ezt el kell mindenkinek fogadnia.

Palmares Tres 10 szintből áll. A tetején, a 10.szinten a királynő él, és a legalján, az úgynevezett verdében a szegények.
June a 8. szinten él, és az az álma, hogy ő legyen Palmeres Tres legnagyobb művésze.
June mostohaanyja Néne, és neki köszönhetően bejut Gil-vel egy fogadásra, ahol a nép által kedvelt új Nyárkirály, Enki is tartózkodik.
És innen kezdődik a történet...

Amint említettem, a legnagyobb bajom, hogy nem tudtam magam elé képzelni a tárgyak kinézetét. És a társadalmukat sem sikerült teljesen megértenem.
A másik, hogy a szereplők neme sem volt sokáig világos.
Gil úgy viselkedett, mint egy nő. A gesztusai és a beszédstílusa erre utalt. Később derült ki - számomra - hogy egy fiúval van dolgom, aki Enki ideiglenes párjává vált.
June családi helyzete sem volt világos. Yaha Néne teljesen úgy viselkedett mint egy férfi. Viszont a titulusának megnevezéséből adódóan nem lehet férfi. Ez is később derült ki - ismét csak számomra - hogy June édesanyja házasságban él Yaha-val, aki nő.
Szóval itt teljesen természetes, ha az ember a saját neméből választ magának társat.

A legnehezebb dolgom mégis a Nyárkirály rendszerének megértésével volt. Hogyan, és miért vállalkozik bárki erre? Mi a motivációja? Ezt még a könyv végére sem sikerült megértenem. Arra gondoltam, hogy ez inkább büntetés, mint elismerés. De a könyv szereplői teljesen másképp gondolták.

Nagyon nehezen haladtam a könyvvel. Köszönhető ez annak, hogy egyik szereplőt sem kedveltem meg.
Azt reméltem, hogy June egy tökös lány lesz. De nem ezt kaptam. Inkább egy lázadó kamasz, akinek a művészethez elég kevés köze van. Az sem segítette a helyzetét, hogy 10 oldalanként közölte, hogy ő Palmares Tres legnagyobb művésze. Ez inkább már idegesített. Azt akartam, hogy tegyen le valamit az asztalra. De ez nem következett be.

Enki, aki az idei Nyárkirály sem volt olyan, amilyennek képzeltem. Ő is csak egy kamasz, aki pimaszkodik a rendszerrel és a királynővel. Titokzatos, és egyáltalán nem ismertem meg a motivációját.
És ha már a királynő. Semmi befolyása nem volt, csak sodródott az árral. A könyv végére persze kimutatta egy kicsit a foga fehérjét. de ez édeskevésnek bizonyult.

June, Enki és Gil között egy nagyon furcsa szerelmi háromszög van. Gil és Enki együtt vannak. June és Enki eleinte a művészet miatt töltötték együtt az idejüket, de később szerelembe estek. Aminek Gil igencsak örült.

Még most is nagyon zavar, hogy nem értem a karakterek motivációját, és érdekeit. El sem hiszitek mennyire.

A történet előrehaladtával körvonalazódik egy polgárháború ígérete is. Ott vannak a technománok, akik azt szeretnék, ha a technika még jobban beleivódna a mindennapjaikba. Hiszen már elfogadott, hogy Pameres Tres-ben az emberek addig élnek, ameddig akarnak. Akár évszázadokig is. A technománok szeretnék a még több technika lenne elérhető.
És ott vannak az izolacionisták, akik azt szeretnék, ha minden maradna a régiben, és a technika, valamint a fejlődés kívül maradna Palmares Tres kapuin.

Nagyon zavaros volt a könyv. Nem csak a karakterek miatt, hanem úgy általában minden. Nem értettem, hogy miről diskurálnak a szereplők. Őszintén szólva több volt amit nem értettem. A technikai újítások és részletezések teljesen érthetetlenek voltak számomra.
Nem sikerült megismernek az írónő stílusát sem. Úgy éreztem, mintha a szereplők sótlanok, és egydimenziósak lennének.

A végkifejlet nem lepett meg. Hiszen minden Nyárkirály sorsa ugyan az. Az már igen, amit Enki fondorlatosan kitervelt, és véghezvitt.
A könyv utolsó fejezetei voltak azok, amik tényleg érdekesek voltak. Amik igazán érdekeltek.

Örülök, hogy egy önálló kötettel van dolgom.
Itt nincs szükség folytatásra. Minden le van írva, ami kell. Másrészt nem hiszem, hogy lenne erőm azt is elolvasni.

Annak ellenére, hogy nagy csalódás volt a könyv, úgy gondolom hogy másnak megér egy próbát. Főleg azoknak, akik érdeklődnek a cyberpunk műfaj iránt.
Viszont nekem, akinek köze nincs a dologhoz teljesen értelmezhetetlen volt a könyv.



A könyvet köszönöm a Cor Leonis Kiadónak! 



2015. 12. 07.

Joe Abercrombie: Half a World - A harcos (R)

Fülszöveg:
Ritkán, de előfordul, hogy egy lány nem Béke Atya, hanem Háború Anya szolgálatába szegődik. Hild Bathu, azaz Tüske csak a csatározásnak él, apjához hasonlóan diadalra vágyik, de egy végzetes gyakorlótéri baleset után nem harcos, hanem gyilkos lesz belőle.
Yarvi atya, Gettföld agyafúrt minisztere megmenti őt a kínhaláltól, és magával viszi egy küldetésre, amely nagy hatással lehet a Szilánkos-tenger sorsára. Háború fenyeget, és Yarvi egész országát elpusztíthatja, ha a miniszter nem talál szövetségesekre.
Tüske az úton harcossá érik, de mint mindenki más belegabalyodik Yarvi atya cselszövésének hálójába, ahonnan nem mindenki kerül ki épségben. A miniszter a köz java érdekében képes feláldozni bárkit, főleg egy harcost, de Tüske talán képes lesz saját utat vágni magának a kardjával.


Borító: 3
Sorozat: Szilánkos tenger # 2
Eredeti cím: Half a World
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 496
Kiadó: Athenaeum
Kiadás: 2015.11.27




Pár nap telt el mióta olvastam az Uralkodót. Mivel az volt az első regényem az írótól, nem tudtam hogy mit várjak.
Itt már volt némi sejtésem. Annak ellenére hogy a sorozat ifjúsági besorolást kapott, én egyáltalán nem tekintem annak. Mert itt aztán van harc dögivel. És az író sem virágnyelven fogalmaz.

Az előző rész tekinthető egy különálló könyvnek is. Önmagában is olvasható. Mert itt már mások a főszereplők, és Yarvi inkább csak asszisztál, és a háttérből irányít. De azt nagyon jól.

Mióta YA könyveket olvasok, mindig azt várom a hősnőtől, hogy legyen erős és független. Álljon meg egyedül a lábán. Abercrombie úgy tűnik meghallgatta a kérésemet, mert Tüske aztán kitett magáért.

Vannak erős egyben nőies hősnők.  És vannak fiús hősnők. Tüske az utóbbi.
Már a könyv elején ízelítőt kapunk abból, hogy a nőknek egyáltalán nincs könnyű dolguk. Legyen az jelen vagy múlt. Tüske harcosnak készül, és ezért le kell tennie a vizsgát. Hiába, a fél társaságnál már itt erősebb, mégsem ismeri el senki.
 Azonban egy baleset folytán meggyilkolja egyik gyakorlótársát. Már csak a halál vár rá...Ha nem lenne Yarvi atya, és az ő tervei.


Míg az előző rész könnyen magával ragadott, itt akadtak problémáim. Eltelt már bő száz oldal, de még így sem éreztem, hogy megfogott volna a kötet. Mert szó se róla. Olvastatja magát a könyv. És hiába, ez sokkal kalandosabb és akciódúsabb, mégis, valamiért nem sikerült maradéktalanul megnyernie magának.

Mint említettem, Tüske egy igazi erős hősnő. A kötet elején haragszik az egész világra. Nem fogadja el őt senki, és ő sem ismer el senkit.
Viszont ahogy halad a könyv, úgy változik Tüske. A haragját sikerül megzaboláznia, és míg a történet elején azt hittük hogy erős, a könyv haladtával már úgy gondoljuk, hogy egy női bőrbe bújt szörny. Mert hála a furcsa mesterének, Tüske nagyon erőssé vált. És ahogy fizikailag erősödik, úgy az érzelmei is változásnak indulnak.
Hiába, Tüske lenne álmaim YA hősnője, mégsem sikerült közel férkőznie hozzám.
Nem tudom, hogy ez miért van, de igazán sajnálom.

A könyv váltott nézőpontú. Ott van Tüske szemszöge, és ott van Brand, Tüske gyakorló társa, akit a jó szíve miatt menesztettek.

Brand tökéletes ellentéte Tüskének. Kedves és törődő fiú, aki mindig csak segíteni akar. Nincs híján az erőnek. De ahogy halad a könyv, és telik az idő, egyre nyilvánvalóbb, hogy őt Háború Anya helyett, Béke Atya érintette meg.
Igazán jó volt Brand gondolatait olvasni. Csendes és nyugodt fiú, aki mindent lát, de ritkán beszél. Ez az fejezeteire is rányomta a bélyegét, amit cseppet sem bántam. Jó volt kiszakadni Tüske agresszív viselkedése és gondolatai közül.

Abercrombie egyik legjobb tulajdonsága a nyers őszinteség. Nincs virágnyelven közelve semmi. Míg más könyvekben az alapvető szükségletek felett sikeresen elsiklanak az írók, addig Abercrombie igen csak nyitottan áll a kérdéshez.

A csapat a Déli Szél-en evez és utazik, hogy szövetségeseket toborozzanak. Hetekig a hajón hánykolódnak. Erre jön Abercrombie, és teljes nyugalommal ír a bűzről, tetvekről és a hasmenésről.
És nekem ez az egyik legnagyobb húzóerő. Nagyon tetszik ez a nyers nyíltság.

Yarvi ismét kivette a részét a történetből. Tette amit tennie kellett.
Viszont nagyon hiányzott, hogy az ő szemszögén keresztül lássam a történéseket. Érdekelt, hogy mennyire változott meg az Uralkodó óta. Már ott is agyafúrt volt, de itt aztán kitett magáért.


" A bölcs miniszter a köz javát szolgálja, és mindig megtalálja a kisebb rosszat.


Már az előző részben nyilvánvaló volt, hogy a fő problémaforrás a Főkirály, és annak cselekedetei.
Ebben a kötetben ez még nyilvánvalóbbá válik. Megkezdődik a szövetségesek toborzása, vagy éppenséggel fenyegetése.

Nagy pozitívum, hogy az előző részben megismert szereplők is tiszteletüket tették. Szumael pozitív meglepetés volt. Az még inkább, amit Yarvi-val műveltek. Remélem az író nem lesz kegyetlen velük.

Ami számomra nagyon nem hiányzott a történetből, az a romantikus szál. Lehet hogy Tüske jellemfejlődésében szerepet játszott, de úgy gondolom, hogy nem igazán illett a történethez. Mondom ezt úgy, hogy igénylem a romantikus szálat minden könyvbe.

A végkifejlet előrevetíti a befejező kötet cselekményét. Akcióban és harcban nem volt hiány.
Nagyon tetszett, főleg hogy minden Yarvi kedve szerint történt.
Ami viszont meglepett, hogy Brand visszautasította Yarvi ajánlatát. Szerintem sokkal jobban illik hozzá az a szerepkör, mint amit választott magának.

Izgatottan várom a befejező kötetet, bízom benne hogy ott még több akcióban és csatában lesz részünk.


A könyvet köszönöm az Athenaeum Kiadónak!



2015. 12. 01.

Joe Abercrombie: Half a King – Az uralkodó (R)

Fülszöveg:
Régen, mikor a világot Nap Anya és Hold Atya irányította, amikor a nomádok Tenger Anyához és Föld Atyához imádkoztak, Uthrikot, Gettföld nagy hatalmú királyát és trónörökösét, nagyobb fiát saját alattvalóinak cselszövése terítette le.
Yarvi, a kisebb fiú, a „félember”, aki úgy született, hogy jobb kezén egyetlen, görcsös ujj van, egy nap arra ébred, hogy király lett. A vékony fiú fejére azonban nagy a Királyi Fejpánt, s bár teljesen alkalmatlan a feladatra, mégis csatába indul, melyre halott apja helyett vezeti népét.
De hiába nyomorék, hiába kerül rabszolgasorsra, éles elméjével kitűnik társai közül, s a számkivetettek furcsa seregének élére áll. Yarvi útja talán éppen oda vezet vissza, ahonnan indult: cselszövők, árulók és királygyilkosok közé…


Borító: 3,5
Sorozat: Szilánkos tenger # 1
Eredeti cím: Half a King
Kedvenc karakter: Semmi
Oldalszám: 382
Kiadó: Athenaeum
Kiadás: 2015.03.12



Már egy ideje kiszemeltem magamnak az írót. Szerencsére idehaza több sorozata is megjelent, így van miből válogatni.
Mivel felnőtt és ifjúsági könyveket is ír, kíváncsi voltam, hogy mit alkot. A könyvet elolvasva pedig garantált, hogy fogok még tőle olvasni.

Mivel ez a könyv ifjúsági besorolást kapott, nagyon érdekelt, hogy mit fog mutatni a könyv. Hiszen akkor fantasy ide, vagy oda, itt nem kell számítani durva harcokra, és elhalálozásokra. De mekkorát tévedtem!

Az író nem kíméli a szereplőit. Fagyoskodnak, harcolnak, menekülnek és káromkodnak.
Úgy tűnik, Abercrombie kicsit másképp értelmezi az ifjúsági besorolást. De én ezt egy cseppet sem bántam.

Yarvi-t, miután szembesül azzal hogy apját a királyt, és bátyját a trónörököst meggyilkolták, királlyá koronázzák. Nem lenne ezzel túl sok baj, viszont Yarvi félember, és nem ismerik el, mint uralkodót. Az egyik kézfejéről egy kivételével hiányoznak az ujjak, és ezért egész életében megvetették. Miniszternek készül, aki többek között a király tanácsadója. De ez a terve füstbe megy, amint királlyá koronázzák.
Édesanyja a királyné erősködik hogy álljon bosszút. Így indul a flottájával apja és testvére gyilkosa után, ami egyben az ő sorsának végleges megváltoztatásával végződik...

Üdítő változatosság volt Yarvi. Végre egy olyan szereplő, aki nem király akar lenni. Épp ellenkezőleg. Ő az árnyékot választotta, a miniszteri hivatást.
Tisztában van a képességeivel, és annak hiányaival. Ezért is éri nagyon kellemetlenül, hogy királlyá koronázták.
Yarvi a kötet elején egy gyáva, szinte semmirekellő fiú. Viszont az esze a helyén van. A kötet végére szinte felnő. Agyafúrt és tudja hogy mit kell tenne. Mivel a testi fogyatékossága miatt nem tud fizikailag harcolni, beveti az eszét, ami mindig megmenti őt.

Egy árulás folytán eladják őt mint rabszolgát, és egy hajón kezd evezni. Itt ismerkedik meg többek között Szumael-vel és Semmivel.

Azt gondolná az ember, hogy hiába az embertelen körülmény, az író majd megszépíti a helyzetet. Hát nem. Minden amit el lehet képzelni, azt az író kegyetlen őszinteséggel bemutatja. A rabszolgák embertelen körülményét és kilátástalan helyzetüket. Ennek ellenére a rabszolgákban megmarad az emberség szikrája, és Yarvi nagy nehezen, de barátokra lel.

A kötet nagy részét ez tette ki. Miként boldogul Yarvi, és hogyan kovácsol tervet a szökéshez. Mert egyértelmű, hogy meg fog szökni.

Sokáig nem értettem, hogy mi szükség Semmire. Az író meg-meg említette, de értelmét nem láttam. Egy szót sem szólt, csak sikált. Majd amikor a csapat összeáll, és elindulnak Yarvi szülőföldje felé, rájöttem, hogy Semmi a kedvenc szereplőmmé vált. Imádtam a beszólásait, és jókat vidultam rajta.


" - Az acél a megoldás.


A csapat többi tagjai nem nőttek annyira a szívemhez. Talán még Szumael-t tudnám kiemelni.

A csapat hiába menekül, a nyomukban vannak. És az író ismét nem kímélte őket.
Nem tudtam, hogy mit akar Abercrombie kihozni a könyvből. Yarvi király marad, vagy miniszterré válik?

Mert királynak nem igazán vált be, és úgy éreztem, hogy nem is illik hozzá. Igaz, a kötet végére már kezdett királyként viselkedni, de mégis. Nem tetszett az a Yarvi.
Miniszernek viszont tökéletes. De akkor ki lesz a király, ha nem Yarvi?
 Miután elkönyveltem magamban hogy Yarvi nem lesz király, elméleteket gyártottam, hogy akkor ki lép a helyébe. Logikus választásnak tűnt az édesanyja, de valahogy mégsem illett a képbe.

Izgatottan olvastam a végkifejletet. Ismételném magam, és megjegyezném hogy az ifjúsági határokat Abercrombie nem vette figyelembe, mert volt itt minden. Harc, belsőség és vér. Viszont ezek a fejezetek tetszettek a legjobban.

Mivel elég kiszámítható a történet - az árulás és visszatérés - nagyon izgatott, hogy mi lesz Yarvi és a többiek sorsa.

És igen, Abercrombie jól átvert. meg sem fordult a fejemben ekkora csavar. Tudtam én, hogy nem hiába lett Semmi a kedvencem.

Yarvi sorsa is elrendeződött, és mindenki elégedett. Kivéve a főkirály.

A kötet egymagában is megállja a helyét. Minden kerek. Viszont az író szépen felvázolta a globális problémát. Méghozzá a főkirályt. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a következő kötetben mivel lep meg az író.


A könyvet köszönöm az Athenaeum Kiadónak!




2015. 11. 26.

Karen Marie Moning - A Felföld ködén túl (R)

Fülszöveg:
Egy csábító skót földesúr…

Az egész királyság csak úgy ismeri, Hawk, a Héja, a csatamezők és a női szalonok legendás ragadozója. Érintésének egyetlen nő sem tud ellenállni, de senki sem férkőzhet a szívébe, míg egy bosszúszomjas tündér át nem ráncigálja Adrienne de Simone-t a modern Seattle-ből a középkori Skóciába. A túlságosan is merész, túlságosan is egyenes lány még egy idegen évszázad foglyaként is leküzdhetetlen kihívást jelent a XVI. századi csábítónak. Bár házasságra kényszerülnek, Adrienne megfogadja, hogy távol tartja magától Hawkot…

Egy nő, aki az idő foglya…

Hawk megesküszik, hogy felesége vágyakozva fogja suttogni a nevét, és könyörög a szenvedélyért. Nem állhat közéjük sem idő, sem távolság, el fogja nyerni a szerelmét!


Borító: 4,5
Sorozat: Felföldi Krónikák # 1
Eredeti cím: Beyond the Highlander Mist
Kedvenc karakter: Sidheach, Adam, Tavis, Adrienne
Oldalszám: 316
Kiadó: Cor Leonis
Kiadás: 2015.11.24




Nagyon régóta vártam már erre a kötetre. Mióta Moning munkásságával megismerkedtem, azóta szerettem volna elolvasni ezt a könyvet. Főleg úgy, hogy a Tündérkrónikák ebből a sorozatból nőtte ki magát.
Szeretném leszögezni. Aki a Tündérkrónikákhoz hasonló és volumenű könyvet keres, az ebben a könyvben nem fogja megtalálni. Egyrészt azért, mert úgy gondolom azt már nem bírja megugrani Moning, másrészt ez a könyv volt a legelső, amit megírt.
És egyből bezsebelt egy raklap díjat. És nem csodálom. Így, bő 16 év után is felveszi a versenyt a mai darabokkal. És ez az én olvasatomban nagy szó.

Na de térjek vissza A könyvre. Mi is várható az olvasóra? Skótok, időutazás, tündérek és két elég makacs főhős.
Nagyon rég volt már, hogy egy könyvön ilyen jól szórakoztam. Moning, szóval alapból nem lehet rossz, de meglepődtem, hogy ennyire tetszik.

Adrienne de Simone a 20. század szülötte. Akarata ellenére olyan dolgokba keveredett, amiért jobbnak látta, ha elmenekül, és rejtőzködik.
Egy zavaros éjszakán viszont egyik pillanatról a másikba a 16. századi Skóciában találja magát. Ha ez még nem lenne elég, megfenyegetik, hogy játssza el, hogy ő Janet Comyn, és lépjen kényszerházasságra egy ismeretlen férfival...

Se Adrienne, se Sidheach James Lyon Douglas, azaz Hawk nem akarja ezt a házasságot. Míg Adrienne az életét félti, addig Hawk Jakab király szeszélyének köteles eleget tenni.

Már az első oldalaknál éreztem, hogy ez az én könyvem. Humor, romantika, skótok, és a néha fellibbenő kilt? Ki ne szeretné ezt a párosítást?

Nagyon tetszett, hogy két oldalról is ostromolják a párost. Míg az emberi oldalról Jakab király kényszerítette a párost, addig felbukkannak a szeszélyes tündérek is, nem kis gondot okozva.
A Tündérkrónikákban megismert Aoibheal és Adam Black is kiveszi a részét a történetből.

Mit is mondhatnék? Hiába, Moning első könyve, már itt fel lehet ismerni a stílusát, amit a fordító nagyon jól visszaadott.

Adott nekünk Adrienne, aki a 20. századnak megfelelően akaratos, független és humoros. Csípős nyelvű, nem fél szócsatákba keveredni.
Ami a legjobban tetszett benne, hogy hiába, a 16. században találta magát, nem esett kétségbe. Kihozta a legtöbbet a helyzetéből. Üdítő változatosság volt ez a sok olyan hősnő után, akik a fél könyvet végig hitetlenkedik.

És itt van Sidheach James Lyon Douglas. Nagyon vissza kell fognom magam, hogy ne kezdjek rajongói módba váltani, és ömlengeni róla.

" [Adrienne] Készen állt arra is, hogy elmondja neki, hogyan érez. Hogy mennyire becsüli az érzékenységét és az együttérzését. Hogy mennyire imádja az erejét és a rettenthetetlenségét. Hogy még hirtelen haragját, szenvedélyes dühét is mennyire szereti.


Ennél jobban én sem írhattam volna le Hawk-ot. Természetesen jóképű és úgy néz ki mint egy isten. Na de kérem, kit érdekel ez? Tudjuk hogy romantikus könyvekbe rút férfi főszerepbe úgy sem kerül.
Nagyon röviden: Imádtam Sidheach-et!

A páros ahányszor egy légtérbe került, szikrázott közöttük a levegő. És Adrienne javára legyen mondva, sokáig ellen is áll Hawk csábításának, amiért plusz piros pont jár neki.
Rengeteget szórakoztam, illetve nevettem a könyvet olvasva. A tüzes vitatkozások fantasztikusak, akárcsak a szereplők.

A könyv közepe tájékán egy kicsit leült a történet, de hamar vissza is tértünk az izgalmas történésekhez.

Amit negatívumként tudnék felhozni, az Hawk hirtelen szerelemre lobbanása. Értem én, hogy tetszett neki hogy Adrienne nem adta magát könnyen, de ez az egyik pillanatra a másikra való szerelembe esést nem értem. Valamint Adrienne múltjának bemutatását is hiányoltam.

A mellékszereplők is hamar a szívemhez nőttek. Adam Black-ről tudtam hogy nem egy szent, de imádtam, hogy állandóan kontárkodik. Az új nap virrad-ban hiába pár mondat erejéig szerepelt, ott azt szűrtem le, hogy megfontolt és higgadt. Itt inkább hasonlított egy kisgyerekre, akit nagyon könnyű provokálni. Emellett hozta a tündérek hűvös és kegyetlen stílusát is. Nagyon kíváncsi vagyok az ő történetére is.

Grimm eleinte, sőt sokáig szimpatikus volt, de kicsit veszített a varázsából. A könyv végére viszont ismét ott tartottam, hogy szeretném az ő történetét, olvasni. (Mellesleg az övé a következő kötet)
Lydia-t és Tavis-t is hamar a szívembe zártam, én mondom neked! (Akik olvasták a könyvet, érteni fogják)

A végkifejlet várható volt, bár az nem, amit Hawk-nak sikerült kigondolnia, és megvalósítania. Igazán okos, és ötletes megoldást talált ki.
Maradjunk annyiban, hogy engem ez a könyv és Sidheach levett a lábamról. Úgy ahogy azt kell.

A könyv ötletes és humoros. Romantikából és fantasztikus szócsatákból nincs hiány.
És a tündéreknek hála a mitológiából sem.
Akiknek hiányzik Moning munkássága, azok olvassák el, és fedezzék fel, hogy miből is nőtte ki magát a Tündérkrónikák.
Akiknek pedig nem tetszett a Tündérkrónikák, biztos vagyok benne, hogy ez a kötet fog. Az erős jellemű Adrienne, és a legendás Sidheach tesz róla, hogy jól érezzétek magatokat.



A könyvet nagyon köszönöm a Cor Leonis Kiadónak!




2015. 11. 25.

Mire van szükség, hogy a könyvet vigyék, mint a cukrot?

Tegnap - egyéb dolgoknak köszönhetően - felmerült bennem, hogy mitől is lesz egy könyv idehaza kelendő. Mire van szükség, hogy az olvasók felkapják a fejüket, és azt mondják, igen, ezt a könyvet megveszem?




Mi az oka annak, hogy hiába a jó marketing, adott az olvasótábor, és mégis, a Kiadók raktáraiban nagy tételben porosodnak a könyvek?

Egyáltalán mire van igénye az olvasóknak?

Egyszerűsítsük le a dolgokat. Mi számít kelendőnek? Mi a mai hazai "trend"?
Nem látom át a könyvkiadás lépéseit, szóval olyan mélyen nem fogok belemenni abba, hogy miként is választják ki a Kiadók, hogy mit adjanak ki.
Ugorjuk át ezeket a lépéseket.
Szóval akkor megvan a kiválasztott könyv, és a fordító dolgozik rajta.
Mikortól érdemes reklámozni a könyvet? A megjelenés előtt pár héttel, vagy esetleg már hónapokkal előtte?
Meglátásom szerint a kettő között. Az sem jó, ha idejekorán nekikezdünk reklámozni. Rengeteg könyv jelenik meg naponta/hetente. Ezt követni lehetetlen. Viszont az sem jó, ha pár nappal megjelenés előtt reklámozunk. Mert akkor csak az olvasók töredékéhez jut el a hír.

És ebből kiindulva itt egy újabb kérdés. Hogyan is reklámozza a Kiadó a könyveit? Milyen fórumokon, és milyen formában?
Manapság nagy a túlkínálat. Ha fel akarják kelteni az olvasók érdeklődését, akkor a Kiadóknak fel kell kötni a gatyájukat. Elég-e, ha csak maguk reklámoznak? Vagy bloggerek segítségére is szükség van?
Ezt minden Kiadó maga dönti el. Tény, hogy egy nagy olvasótáború blogger rengeteget lendít a könyv hírén.
Minél több blogger ír a könyvről, annál tovább marad köztudatban. De elég-e ez, hogy kelendő is legyen a könyv?

Mert hiába, a blogger reklámoz. Beharangozót ír, borítót leplez le. A Kiadó is kiveszi a részét a dologból előrendelési akcióval, esetleg nyereményjátékkal.
De kezdem úgy érezni, hogy már lassan ez sem elég.
Mit tehetünk még, hogy kelendő legyen a könyv?




Jöhetnék azzal, hogy akkor írjunk recenziókat. Igen, pár napig, esetleg pár hétig ez működik. És aztán?
A könyv visszasüllyed oda, ahonnan indult. A kutya sem figyel rá.
De ha éppen egy sorozatról beszélünk, aminek "x" darabja már megjelent, mire van szükség, hogy a köztudatban maradjon?

Annyi bizonyos, hogy manapság a sorozatok a menők. Viszont annyit tudok,hogy a Kiadók maximum három részt jelentetnek meg az adott sorozatból.
Mit is jelent ez?
Az első könyv megjelenik. Olyan, amilyen a fogadtatása. Ha közepes, akkor a Kiadók megpróbálkoznak kiadni a folytatást, remélve hogy így legalább bővül az olvasótábor, és fogyni fog a sorozat.
Viszont ha ez nem következik be, akkor vagy feladják - mint sokan - vagy egy végső, egyben utolsó lehetőséget biztosítanak az olvasóknak. Megjelentetik a harmadik részt. És ezzel dől el minden. Ha látják hogy fogy, akkor van rá esély, hogy folytatják a sorozatot. De ha a kutya sem veszi,  akkor egy újabb befejezetlen sorozattal bővül az olvasó.
 
Mert hiába kapálódzik az olvasó hogy megint félbe hagytak egy sorozatot, a Kiadókat is meg lehet érteni. Miért adjanak ki olyan könyveket, amit senki sem vesz? Rengeteg más könyvet lehet még megjelentetni.

Nálam akkor cseng a vészcsengő, amikor egy Kiadó hatalmas akciózásba fog. Nyilván az olvasók igénylik az akciókat. De amikor 50%-tól magasabb ez a kedvezmény, ott baj van. Mert már a Kiadó is úgy van vele, mint egy élelmiszer bolt, ahol a termék szavatossága nemsokára lejár. Ha nem kell teljes áron, akkor szabaduljunk meg tőle, de lássunk belőle valamennyi pénzt.
És ez bármennyire visszatetsző, mégis el kell fogadnunk. Hiszen a Kiadó is pénzből él.

És ha már a befejezetlen sorozatról van szó.
Miért van az, hogy amint becsődöl a sorozat kiadása, vagy éppenséggel a Kiadó, az olvasó egyből elkezdi begyűjteni a könyveiket/sorozataikat?
Miért nem tudjuk akkor megvenni, amikor még lehetőségünk van rá? Vagy éppen amikor megjelent? Miért várjuk ki az utolsó utáni pillanatot? Ezek után pedig megy a siránkozás, hogy már megint egy befejezetlen sorozattal bővültünk.

Nem azt mondom, hogy vásároljunk fel egy könyvesboltot. De ha szeretnénk, hogy az aktuális kedvenc sorozatunkat folytassák, akkor tegyünk érte.
Beszéljünk róla, olvassuk el. És nem csak akkor amikor elolvastuk. Tartsuk köztudatban. Írjunk ki idézeteket a könyvből, és osszuk meg. Vagy könyvjelzőt is készíthetünk idézetekből, és ezt elajándékozhatjuk.
De a legfontosabb. Vásároljuk meg már a sorozatindító kötetet. Olvassuk el, és osszuk meg egymással  és a Kiadóval a véleményünket. Ha rossz akkor azért, ha jó akkor éppen azért.

Tudom, hogy ez így leírva egyszerűnek tűnik, ám a gyakorlatban már nagyon nem az.
Azt is tudom, hogy még csak a felszínét kapargattam meg a témának. De fontosnak érzem, hogy erről is beszéljünk. Hiszen tudjuk, hogy az olvasóknak nagy ereje van, és előbb utóbb megtérül a fáradozásuk is.

Ti mit gondoltok, mi kell ahhoz, hogy sikeres legyen itthon egy könyv, esetleg sorozat?

2015. 11. 24.

Szerzemények # 11 avagy a Cor Leonis Kiadónál jártam

Nagyon rég volt már, hogy efféle bejegyzést írtam. Arra gondoltam, hogy talán decemberben írok beszerzős posztot, de a Cor Leonis áthúzta a számításaimat.
Mert milyen dolog, hogy Moning-fan létemre nem büszkélkednék a régóta várt könyvvel?
Tanulságos volt a mai délután. A könyvet a Cor Leonis raktárában vettem át. Jártatok már ott? Kész mennyország!
Visszatérve A Könyvre. Legszívesebben kismillió fotót készítenék róla, és mutogatnám mindenkinek. Nagy öröm, hogy hosszú várakozás után végre megjelenik Moning legelső könyve, amiből a Tündérkrónikák is indult. Mert ne feledjük, ez a könyv Moning legelső könyve. Ki ne lenne kíváncsi rá, hogy honnan indult? Ki ne lenne kíváncsi a szexi egyben skót MacKeltar-okra? 



És ha már a Kiadónál jártam, hazajött velem Alaya Dawn Johnson - Nyárherceg című könyve. Itt írtam róla egy beharangozót.
A könyv pár napon belül megjelenik, de még a Kiadónál itt előtudjátok rendelni 30%-os kedvezménnyel.

Miért is örülök annyira ennek a könyvnek? Mert ahogy megtudtam Vágási Emőkétől - a Kiadó vezetőjétől - én vagyok a legelső, aki a kezébe vette a könyvet.
Igen tudom, hogy a blog Facebook oldalán már ezt írtam - és még fogom is egy párszor - de ennek ki ne örülne?
Ráadásként még szebb élőben, mint a képeken.
Kinek sikerült ma már beszerezni A Felföld ködén túlt? Kinél van folyamatban a dolog? Ki mit gondol így "láttatlanban" a könyvről?

2015. 11. 23.

Új felületről (is) jelentkezem

Hetek óta foglalkoztat a gondolat, de ma szántam el végleg magamat.
Úgy döntöttem, hogy itt az ideje, hogy a blog a Facebook-on is elérhető legyen.
Nem szeretek nagyon sok oldalon jelen lenni, de be kell látnom, hogy a Kiadók is előszeretettel használják új hír közlésére.
Mivel feleslegesnek tartom, hogy itt minden apró megmozdulásukról bejegyzést írjak, úgy gondoltam, hogy a blog Facebook oldala tökéletes megoldás erre a problémára.





Viszont azt nem gondoltam, hogy ennyi meló van ezzel. Már ami az oldal létrehozást illeti. 
Nem árulok el nagy titkot, ha annyit mondok, hogy percekig néztem ki a fejemből, és azt sem tudtam, hogy mi-merre-hány méter.

Célom az is, hogy kicsit fellendüljön a kommunikáció közöttünk.  Jó volna, ha ismét zajlana az élet a blogokon.
A bejegyzéseimet is meg fogom Facebook-on osztani, úgy hogy első kézből olvashatjátok a véleményemet. (Ha még kíváncsiak vagytok rá.)
Még most kezdek belerázódni, de bízom benne, hogy hamarosan belejövök, és sok új hírrel tudok ott is szolgálni.
Az oldalt itt éritek el.
A későbbiekre való tekintettel, a blog jobb felső sarkában található Facebook ikonra kattintva könnyűszerrel eléritek majd az oldalt. (Csak jöjjek rá, hogyan csináljam.)



2015. 11. 22.

Jeaniene Frost - A sír innenső oldalán

Fülszöveg:
A félig vámpír Cat Crawfield és vámpír hitvese, Bones megküzdöttek már az életükért és szerelmükért. De hiába diadalmaskodtak a legutóbbi csatában, mert Cat új – és várakozáson felüli – képességei felboríthatják a régóta fennálló kényes egyensúlyt.

Vámpírok tűnnek el titokzatos módon, és pletykák kelnek szárnyra a fajok között kirobbanni készülő háborúról. Egy fanatikus feszültséget szít a vámpírok és ghoulok között, ám a két erős csoport összecsapása ártatlan halandók életébe kerülhet. Így Cat és Bones kénytelenek egy veszélyes szövetséges – New Orleans vudu királynőjének – segítségét kérni. Az együttműködés ára azonban még nagyobb fenyegetést jelenthet, mint a természetfelettiek háborúja, nem is beszélve az elképesztő utóhatásokról…


Borító: 5
Sorozat: Cat és Bones # 5
Eredeti cím: This Side of the Grave
Kedvenc karakter: Vlad, Mencheres
Oldalszám: 394
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás: 2013




Szégyen, gyalázat, de két éve olvastam utoljára Frost regényt. Utoljára Denise & Spade könyvét olvastam, és bevallom az pozitív csalódásként ért.

Nem titok. Frost az egyik kedvenc írónőm, és Cat & Bones párosa mellett sem lehet csak úgy elmenni. Ahogy Harris is említi a borítón: A legeredetibb páros!
És ez így is van. Az viszont fájt, hogy úgy éreztem a könyvet olvasva, hogy ez a sorozat kifulladt.
Szó se róla. Tényleg szeretem a párost. De nekem ez a kötet elég gyengére sikeredett. Lehet ráfogom arra, hogy régen olvastam Frost-ot. Vagy éppenséggel éppen rossz időben. De annyi bizonyos, hogy már nem olyan a sorozat, mint anno.

A Sírig hű szerelmed-ben Cat végre bevállalta, hogy teljes vámpírrá válik. Igen ám, de arra senki sem számított, hogy mi fog történni. Ugyanis Cat nem emberi véren él, hanem vámpír véren. Valamint fura módon a szíve is megdobban néha napján.
A furcsa étkezési szokásainak köszönhetően pedig újabb képességekre tesz szert, de csak rövid ideig. Amelyik vámpír különleges képességgel bír, és Cat iszik belőle, ideiglenesen ő is birtokolja azt a képességet.

Mivel a könyv fő cselekménye erre a problémára irányul, úgy éreztem, jó ha leírom azoknak , akik - velem együtt - sokat felejtettek a sorozatból.

Amint elkezdtem a könyvet, hamar kétségbe is estem. Nem szippantott be a cselekmény, és a páros tagjait is színtelenebbnek láttam, mint kellett volna.
Úgy gondoltam, majd belelendülök. Nos, ez félig-meddig sikerült.

Az előző részekben mindig más-más faj állt szembe a párossal. Úgy tűnik, ebben a kötetben a ghoul-oké a főszerep. Apollyon a ghoul-ok egyik főembere évszázadok óta próbálja igába hajtani a vámpírokat, és polgárháborút kirobbantani.
Anno ugyan csak egy félvérrel próbálta kirobbantani ezt a háborút, de az akkori félvér inkább a halált választotta. Most felcsillant számára a remény, hiszen itt van Cat, és az ő furcsa képességei...

Megjegyezném, imádom hogy Frost a sorozat folyamán több történelmi személyt is megemlít. Itt van nekünk Vlad, akinek szinte kötelező egy vámpírregényben lennie. De itt nem éreztem túlzottnak a jelenlétét. Ellenkezőleg. Imádtam!
Mencheres, akinek a saját kötetében kiderült eredeti neve. Ő is egy létező fáraóról kapta nevét. (Guglizzatok rá.)
És most, egy másik félvér is említésre került, aki Jeanne d'Arc.

Hiába, a cselekmény adott, mégis úgy éreztem, mintha alig történne valami. A páros mint mindig tüzes együtt, de nekem már egy kicsit unalmas volt. Jót tett nekik, hogy kicsit külön váltak.

Tetszett, hogy Vlad és Mencheres bőven kivette a maga részét a történetből. Annak is örültem, hogy Kira is jelen volt, ha csak rövid ideig is.

Marie már az előző részben szimpatikus volt, hiába tűnik igencsak gonosz karakternek.

Ami viszont nem tetszett, hogy ahogy halad a sorozat, Cat ismerősei és munkatársai is ezzel arányosan válnak természetfelettivé. Az egész (volt) csapata vámpírokból és ghoul-okból áll. Az édesanyja is vámpír. Na és Dom? Na ezt a "poént" nem lövöm le.

Jó volt, hogy a szellemek is kivették a maguk részüket a történetből. Eddig én is alábecsültem őket, de szemmel kell tartani ezt a pletykás bandát.

A végkifejlet kicsit el lett sietve, és könnyen is jött a megoldás. Ennek ellenére akcióban nem volt hiány.

A fordításról még pár szót. Botrányos. Két külön ember fordította, két külön stílusban. A megszokott nevek, pl: Ghoulokat mindkettő másként fordította. Nem is értem, hogy adhatták ki a kezeik közül ezt a munkát.

Lehetnék elnézőbb Frost-val szemben, de nem leszek. Nem tudom kinek a hibája, de tényleg úgy érzem, hogy ez a sorozat kifulladt, vagy éppen ott tart. Szerencse, hogy már csak két rész van hátra. Az már nem, hogy mivel az Ulpius becsődölt, a maradék két rész kiadásának kérdése homályba veszett.





2015. 11. 17.

Borító leleplezés: Alaya Dawn Johnson - Nyárherceg

Ismét egy borító leleplezővel jöttem.
Mióta kiderült, hogy a Cor Leonis Kiadó megjelenteti ezt a könyvet, azóta figyelemmel követem. Miért is?
Tudom gyarlóság, de elsősorban a borító miatt. Most mondjátok azt, hogy nem gyönyörű! Engem már ezzel félig megvett az írónő és a Kiadó is. Ehhez társul a nem mindennapi környezet.
Igen, olvastunk már rengeteg dísztópiát és mindenféle poszt-apokaliptikus könyvet. De olvastunk már olyat, hogy mindez brazil környezetben játszódik?
Már a borító is mesél. Érződik rajta Brazília túlfűtöttsége, és színei. Butaság? Megeshet, de nekem ez az első benyomásom erről borítóról.




A könyv előreláthatólag november.27-én jelenik meg. A Kiadó honlapján itt, most 30 % kedvezménnyel tudjátok előrendelni.
Természetesen a Bookline és Libri oldalán is elő tudjátok már rendelni, és a későbbiekben az Alexandra és a Líra oldalán. Viszont nem győzöm hangsúlyozni, hogy ha közvetlen a Kiadótól rendelitek elő a kötetet, ezzel támogatjátok a további könyvek kiadását.

Ha még bizonytalanok vagytok, akkor a Kiadó honlapján itt, lehetőségetek van beleolvasni a könyvbe.

És egy kis érdekesség: A Kiadó tervezi az írónő további könyvei kiadását. Ez sem mutatja jobban, mint hogy az előkészületek fül alatt megtalálható a Moonshine című kötete, ami egy duológia első része. Gigi pedig már olvasta is eredeti nyelven, itt olvashatjátok a véleményét.

Még egy érdekesség: Érdemes a Kiadó honlapját gyakran felkeresni, mert az előkészületek alatt álló könyvek listája gyarapodni látszik. ;-)


2015. 11. 11.

Borító leleplezés: Karen Marie Moning - A Felföld ködén túl

Végre elérkezett, amire sokan vártak. Köztük én is. Megérkezett Karen Marie Moning - A Felföld ködén túl c. könyv borítója.

Sokan találgattak, hogy a Kiadó megtartja-e az eredetit, vagy saját gyártású borítóval lep meg minket. És íme, itt van. Nem az eredetit kaptuk. Annál szerintem sokkal jobbat. Nagyon hasonlítanak, viszont az eredeti egy kicsit túlzsúfolt. Elégedett vagyok. És ti?
 
 
 

 
A könyvet most 30%-os kedvezménnyel előtudjátok rendelni a Kiadó honlapján, itt.
Viszont ha más alternatívát szeretnétek, akkor a Bookline és a Libri oldalán is elő lehet már rendelni, a későbbiekben pedig az Alexandra és a Líra oldalán is.
Személy szerint én jobban preferálom,ha egy könyvet a saját Kiadójánál rendelek meg. Miért? Mert hamarabb kézhez kapom, és ezzel is támogatom a Kiadót is.
És ne feledjétek, még mindig tart a Kiadó nyereményjátéka, ahol értékes könyveket nyerhettek. Erről bővebben itt olvashattok.
Végezetül. Mivel szeretem Moning-ot, és azt is, ha tudom hogy melyik kötetben ki szerepel, ezért ennek örömére írtam egy bejegyzést, amiben külön-külön fel van sorolva, hogy a Felföldi krónikák könyveiben melyik páros, melyik könyvben szerepel.
Na, ki várja, hogy kézbe fogja Moning - számumkra - legújabb kötetét?


Karen Marie Moning - Felföldi Krónikák

Felföldi Krónikák
(Highlander)


#1. A Felföld ködén túl (Beyond the Highlander Mist)
 Adrienne de Simone & Sidheach 'Hawk' James Lyon Douglas
Bejegyzés



#2. To Tame A Highland Warrior
Jillian Alanna St. Clair & Gavrael Roderick Icarus McIllioch
Bejegyzés



#3. The Highlander's Touch
Lisa Marie Stone & Circenn Brodie
Bejegyzés



#4. Kiss of the Highlander
Gwen Cassidy & Dageus MacKeltar
Bejegyzés


#6. The Immortal Highlander
Gabrielle O'Callaghan & Adam Black
Bejegyzés


#7. Spell of the Highlander
Jessica 'Jessi' St. James & Cian MacKeltar
Bejegyzés


#8. Into the Dreaming
Jane Sillee & Aedan MacKinnon
Bejegyzés



2015. 11. 10.

Cassandra Clare - Bukott angyalok városa

Fülszöveg:
A háborúnak vége, és Clary Fray izgatottan tért vissza New Yorkba, ahol egy lehetőségekkel teli, új világ vár rá. Szorgalmasan edz, hogy Árnyvadász válhasson belőle, és felhasználhassa különleges képességeit. Édesanyja feleségül megy élete szerelméhez. Az Árnyvadászok és az Alvilágiak végre békében élnek egymással. És ami a legfontosabb, Clary és Jace szerelme végre igazán kiteljesedhet.

Valaki azonban Árnyvadászokat kezd gyilkoni, és az éleződő feszültség újabb véres háborúval fenyeget. Clary legjobb barátja, Simon sem segíthet. Akármerre fordul, valaki maga mellé akarja állítani, hiszen szükségük van az életét megrontó átok rettenetes hatalmára. Arról nem is beszélve, hogy két gyönyörű, ámde veszélyes lánnyal jár egyszerre, akik közül egyik sem tud a másikról.

Amikor Jace minden magyarázat nélkül távolodni kezd Clarytől, a lány egy rejtély kellős közepén találja magát, amelynek a megoldásával valóra válik a legrosszabb rémálma. Rettenetes események láncolatát indítja el, aminek akár az is lehet a vége, hogy mindent elveszít, ami fontos a számára. Még Jace-t is.


Borító: 5
Sorozat: A Végzet ereklyéi # 4
Eredeti cím: City of Fallen Angels
Kedvenc karakter: Jordan
Oldalszám: 392
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2011,2013,2014,2015




Bő két év telt el, mióta utoljára Clare könyvet fogtam volna a kezembe. Mi ennek az oka? A Pokoli szerkezetek első része tetszett, de valamiért nem folytattam. A Végzet ereklyéi pedig nekem ott ért véget, ahol kellett volna, és nem láttam értelmét a folytatásnak.
Ennek ellenére mégis csak folytatom a sorozatot, igaz, megkésve. A vélemények a könyvről nagyon megosztottak. Úgy döntöttem, ideje utánajárnom a dolgoknak.

Mivel hosszú idő telt, mióta az Üvegvárost olvastam, be kellett látnom, hogy nagyon sok mindent elfelejtettem. A lényeg megmaradt, de az apró utalások, vagy éppen Simon Jele értetlen pislogásokra késztettek. De sebaj, gondoltam majd belerázódom.

De ez nem történt meg. Szó se róla. Olvastatja magát a könyv. Viszont pont az hiányzott belőle, ami a húzóereje. Az Árnyvadászok világa és a fantasztikus karakterek.
Ebből semmit sem kaptam. A szereplők teljesen kifordultak magukból. Van, aki nem változott, és ugyan olyan buta, mint volt. Legnagyobb sajnálatomra viszont Jace olyan volt, mintha kiherélték volna. Ritka pillanat volt, amikor megcsillogtatta szarkasztikus humorát, pedig pont ezért szerettem meg. Magnus sem volt önmaga. Úgy éreztem, mintha egy szűrőn át láttam volna őket.

A történetről annyit, hogy az nagyon nincs. Sokat felejtettem, de annyi megmaradt, hogy a sorozat akciódús, humoros és izgalmas.
Itt minden volt, csak izgalom nem.
A könyv háromnegyede tipikus brazil szappanopera. Ki kivel van együtt, kivel csalta meg, és ki szenved totálisan feleslegesen.
Aki cseppet sem változott, az Izabelle. Ugyan olyan szúrós és tüzes, mint volt.

Az sem segített a helyzetemen, hogy a könyv nagyrészt Simon szemszögéből íródott. Soha nem voltak odáig érte, és itt sem könnyítette meg a helyzetet. Viszont pont az ő helyzete az, ami igencsak érdekes. Nem tartozik sehová, és nem is tudja, hogy hová tartozik. Kicsit értelmetlen, de így van. Vámpír, aki Jace-nek hála bírja a napfényt. A vámpírok kirekesztették, viszont hiába, az Árnyvadászokkal baráti kapcsolatban van, mégis egy szakadék választja el őket egymástól. Simon-nak meg kell küzdenie az éhségével is.
Attól függetlenül hogy Simon nem a kedvencem, érdekes szálak vannak kibontakozóban.

Mint említettem, a könyv nagy része totális tini dráma. Nem lett volna ezzel túl sok bajom, ha Clare jó pár akciót beiktat. De nem tette. Ehelyett ruhapróbákról, és partikról kellett olvasnom.

A szereplők sem kerültek közel hozzám. Clary semmit sem változott. Ugyan olyan buta, mint volt. Nem szerettem eddig sem, és ezután sem fogom. Azt gondoltam, mivel megkezdte a kiképzését, valamennyi ész szorul t belé. De nem.
Jace is kifordult önmagából. A szerelmi drámáknak köszönhetően olyan volt, mint egy pincsikutya.

Akiket nagyon hiányoltam, az Alec és Magnus. Főleg Magnus. Szerencsére a könyv közepe tájékán felbukkant, de nagyon keveset kaptam belőle.
Viszont pont ez volt az egyik legérdekesebb dolog a könyvben. Alec és Magnus szerelme, és párkapcsolati krízise. Hiszen Magnus halhatatlan. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz velük.

Aki viszont meglepett, az Jordan. Már az első pillanattól fogva szimpatikus volt. Remélem, a további kötetekben is fel fog bukkanni.

Akire fokozott figyelmet szenteltem, az Zakariás testvér. Belefutottam egy jó nagy adag spoilerbe vele kapcsolatban. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy miként is lett az, aki.
Valamint tetszettek az utalások Will-re, és az előzménysorozatra is.

Mivel a könyv nagy része dráma, nem vártam túl sok akciót a végére. De Clare meglepett, és mégsem. Meglepett, mert az utolsó fejezetek igazán akciódúsak, és drámaiak. Nem lepett meg, mert úgy éreztem, hogy a lerágott csontot akarja még egy kicsit rágcsálni.
Clary újfent megmutatta, hogy az esze csak dísznek van. Remélem a továbbiakban javulni foga helyzet.
Lilith említése jót tett a könyvnek. Az már nem, hogy ilyen könnyen vége van. Vagy talán mégsem?






2015. 11. 07.

Laurell K. Hamilton - Tigrisvadászat

Fülszöveg:
Sorozatgyilkos szedi áldozatait az Államok északnyugati vidékén, módszere kegyetlen és bestiális. A helyi rendőrség arra gyanakszik, hogy „szörnyetegek” is részt vettek a gyilkosságokban, ezért Anita Blake és Ted Forrester rendőrbírók segítségét kéri, hiszen náluk jobban senki nem ismeri igazán a szörnyetegek természetét. Akik közül néhány igenis valóságos.

Minden Sötétségek Anyjának halottnak kellene lennie, de csak a testét pusztították el. Most új porhüvelyre van szüksége, és neki éppen Anita Blake testére fáj a foga.

Edward szerint a sorozatgyilkosságok azt az egyetlen célt szolgálják, hogy Anitát a valaha volt legveszedelmesebb vámpír közelébe csalogassák. S a fajtájuk közt hiába tartják Edwardot a „Halálnak”, Anitát pedig a „Hóhérnak”, most mindennél nagyobb bajban vannak, mert Anyuci Drága eredt a nyomukba, hogy az egyikükkel végezzen, a másikuknak pedig megszállja testét, nem törődve azzal, hogy közben hány ártatlan embernek kell meghalnia.


Borító: 5
Sorozat: Anita Blake # 18
Eredeti cím: Hit List
Kedvenc karakter: Ethan, Olaf, Anita, Nicky
Oldalszám: 384
Kiadó: Agave
Kiadás: 2014.06.06




Úgy tűnik, hogy ismét fellángolt az Anita Blake mániám. Már csak azt sajnálom,hogy két kötet, és beérem a sorozatot.
Nagyon kíváncsi voltam erre a részre. A csodás borító, és a figyelemfelkeltő fülszöveg pedig csak tetézte a kíváncsiságomat.

Ha Edward is szerepel az adott részben, akkor az szinte garancia arra, hogy egy jó könyvvel állunk szemben. Magam is meglepődtem, de ez a rész a sorozat nagy részét kenterbe vágja. Ettől már csak az Égő áldozatot, A Harlekint és a Fogat fogértot szerettem jobban.

Anita ismét távol van St.Luis-tól. Megbízást kapott, hogy kapjon el egy természetfeletti sorozatgyilkost. És ha munka, akkor Ted Forrester sem hiányozhat.
Anita a háreme nélkül utazik, ami nekem igazán tetszett. Végre ismét egy olyan kötet, ahol nem kell a drámát hallgatnom.

Nagyon pörgős, és akciódús volt ez a rész. Már a könyv elején kiderül, hogy a Harlekin tagjai a bűnösök, de mivel nem beszélhetnek róla, így a nyomozást sem tudják segíteni.


"– (…) Ezek a… megnevezhetetlenek – dobott meg egy dühös pillantással [Edward]– kezdenek az agyamra menni. Még a nevüket se mondhatjuk ki, tiszta röhej. Mintha valami Harry Potter-regényben lennénk, és Tudjukki gyilkolászna.


Amikor pár kötettel ezelőtt felbukkant ez a titokzatos banda, azóta kíváncsi vagyok rájuk. Kik is ők, és mire is képesek?
Nos, ebben a részben jó nagy ízelítőt kaptam belőle. Teljesen más súlycsoport, mint amihez Anitáék szoktak. És épp ez benne a jó.
Hiába, Anitáék tudják hogy ki az elkövető, mégsem tudnak dűlőre jutni egymással. A Harlekin Anitát akarja, Anita pedig levadászni őket. Megy a huzavona, és ezáltal akcióban nem volt hiány.
Anitának már annyira szeretője van, mint égen a csillag. Lehetne közülük jó pár kedvenc szereplőt kiválasztani, de ez eddig nem igazán sikerült nekem.
Na de most! Amint Ethan felbukkant, egyből a szívembe zártam.
Hiába, a Vörös tigris klán tagja, de mivel nem tiszta vérű, megvetik a társai. Keveredik benne a vörös, fehér, kék, valamint az arany tigris. Emellett kiváló testőr.
Fogalmam sincs miért, de azonnal szimpatikus lett. Végre valaki, akinek igazán örülni tudok, amiért csatlakozott Anita háztartásához.

Mivel a nyomozás nem halad sehová, - és amúgy is, ha a nyomozáson van a hangsúly, akkor előbb utóbb - Olaf és Bernardo is felbukkan.
Annak ellenére, hogy Olaf minden ember rémálma, és nagyon kedvelem őt. Igazán jókat tudok rajta vidulni.

Volt, hogy a sztori kicsit leült, és a kötelező "a helyi zsaruk utálják Anitát" kört is lefutottuk, de nem panaszkodom. Régóta ez az egyik legjobb rész, és végre, a nyomozáson volt a hangsúly.
A szexualitás is minimális szerepet kapott, aminek igazán örültem. Ezt kéne Hamilton-nak csinálnia, nem az orgiákat.

Amikor felvetődött, hogy St.Luis-ból hozat Anita magának pár embert, csak azért fohászkodtam, hogy nehogy a szeretői bukkanjanak fel. Nem kellenek azok most ide. És szerencsére nem is került sor erre. Pár vérpatkány jött felmentőseregként, valamint Nicky.
Őt is nagyon kedvelem, annak ellenére, hogy nincs igazán szabad akarata. Olaf és az ő ismeretsége nagyon érdekel, remélem Hamilton egyszer megszánt minket, és megtudjuk, honnan és miként ismerik egymást.

És ha már a Harlekin, akkor jön velük Ká Anyu is. Annak ellenére, hogy az előző részben felrobbantották a nyughelyét, még így sem tűnt el. Sőt!
Most még jobban belelendült az Anita utáni vadászatba.
A végkifejlet ütősre sikeredett, és egy nem várt fordulatot hozott. Nagyon izgultam Lissandro-ért, nem akartam, hogy olyan sorsra jusson, amire gondoltam. Szerencsére ezt sem történt meg.
Ami nagyon nem tetszett: Ez nagyon nagy spoiler, ha valakit érdekel, jelölje ki ezt a pár sort.
Ká Anyu elpusztítása. Könyörgöm. Olyan badass-nek lett beállítva, erre ilyen egyszerű módon múlik ki? Viszont mivel Anita "magába szívta" van rá esély, hogy nem tűnt el örökre. A másik, hogy Olaf véroroszlánná avanzsált. Miért kellett ez? Eddig is durva alak volt, na de most?
Mindenesetre végre azt kaptam, amit vártam. Izgalmas és pörgős könyvet, megszórva jó sok akcióval. A szex téma minimális adagolása miatt pedig plusz pont járt Hamilton-nak.






Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...