Rebecca Donovan - Elakadó lélegzet

Fülszöveg:
Weslynben, a connecticuti gazdag városban, ahol a lakosság többségének az a legfőbb gondja, hogy milyen benyomást kelt, és kivel előnyös mutatkozni, Emma Thomas a legszívesebben átváltozna levegővé, de addig is rögeszmésen ragaszkodik a tökéletesség látszatához: úgy öltözik, hogy senki se lássa rajta a zúzódásokat, nehogy kiderüljön, mennyire távol esik a tökéletességtől az élete. Egy napon váratlanul beköszönt a szerelem, amelynek hatására Emma kénytelen tudomásul venni a saját értékét, bár ez azzal fenyegeti, hogy kiderül a titok, amelyet olyan kétségbeesetten takargat… Egy lány története az életet megváltoztató szerelemről, a leírhatatlan kegyetlenségről, és a törékeny reményről.


Borító: 4
Sorozat: Csak lélegezz! # 1
Eredeti cím: Reason to Breathe
Kedvenc karakter: Evan
Oldalszám: 496
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2013. október. 07

Úgy érzem, át lettem verve. Majdnem az összes blogger dicsőíti a könyvet, és a legrosszabb vélemény is 4 csillagos lett. Nem értem akkor, hogy lehet az, hogy nekem ez a könyv... Nem azt mondom, hogy nem jött be, de nagyon nagy csalódást okozott.
Vártam a könyvet. Érdekelt. Nem nagyon olvastam még a témáról, főleg YA könyvet nem. Erre kaptam egy...Nem is tudom.
Először is. Kezdem a fordítással, mert az sok helyen nagyon nem klappolt. A könyv elején olyan magyartalan és értelmetlen mondatok vannak, hogy először azt hittem, velem van a baj, hogy nem értem. De többszöri olvasásra is ugyan olyan értelmetlen volt, szóval csak nem velem van a baj.
Amikor kézhez kaptam a könyvet, nem igazán olvastam el a fülszövegét, mert tudtam, hogy miről szól a könyv. De olvasás közben gondolkodóba estem, hogy vajon hol is játszódik a történet, mert az nem volt megemlítve. Többször felbukkant az Új-Anglia kifejezés, és én hülye, egyből Angliára gondoltam. Jó pár oldal kellett, mire felfogtam, hogy tulajdonképpen New England-ról van szó. Így már értettem, mi ez az amerikai beütéses iskola.
Maga a történet.... Nagyon őszinte, és nagyon életszerű. A szerelmi szál tényleg szép, a bántalmazások nyíltak. Az olvasóban is ugyan olyan feszültség van abban a házban, mint Emma-ban.

A szereplők hitelesek. De hiába, Emma-t nem tudtam megkedvelni. Sőt. Dühös vagyok rá, haragszom rá, néhol irritál, néhol csak idegesít.
Emma többször is a fejünkhöz vágja:

" Ti ezt nem értitek."

Nos igen, valóban nem. Egyrészt azért, mert nem vagyok olyan helyzetben, mint ő. Engem nem  bánt senki. Másrészt nem tudom épp ésszel felfogni, hogy miért nem tudott a saját lábára állni, kiállni magáért, és otthagyni azt a házat.
Eleinte szimpatizáltam Emma-val. Sajnáltam hogy ilyen helyzetbe került, és együtt éreztem vele. Izgultam érte, nehogy Carol-al találkozzon, vagy ha mégis összetalálkozott a nővel, akkor ússza meg épp bőrrel. De egy idő után, már fortyogtam a dühtől, és kezdtem nagyon nem szereti Emma-t. Egy idő után már csak úgy tekintettem rá, mint egy gyáva, önző és duzzogós kislányra.
A könyv elején egyből feltűnt, hogy elszigeteli magát mindenkitől. Még a legjobb barátnőjétől is. Ez már nem tetszett, mert ha már legjobb barátnő, akkor legyen hozzá őszinte, és valamennyire nyitott is. Hiszen erről szól egy barátság. De Emma inkább begubózik, és ha valaki olyan mondd, vagy tesz, ami neki nem tetszik, leáll duzzogni, és felfortyan. Vagy, rosszabb esetben kibújik belőle a kisördög, és úgy megsérti az embert, hogy az egy életre megutálja.
Ami egy cseppet kiverte a biztosítékomat, hogy Emma amikor elmegy bulizni, és megkérdezik tőle, hogy mit kér inni ez a válasz: Diétás kólát.
Most komolyan. Nem akarok nyers lenni, de nincs is nagyobb gondja, mint hogy diétás kólát igyon?!
Egyszerűen nem tudtam/tudom megérteni Emma indokait. Számolja a napokat, hogy meddig kell még abban a házban maradnia, eltűr mindent, indokokat gyárt, hogy miért is marad. De kérdem én, miért kellene ott maradnia? Miért nem költözhet Sara-hoz?

Ez a szál - a bántalmazás, és annak eltitkolása - nagyon őszinte, és nagyon valóságos. Nem tetszett, hogy csak tűr, és tűr, és egy idő után már csak magában fortyog, és számolgat. Annyi lehetősége lenne, de egyikkel sem él.

Sara-t sem értettem, sőt, egyik szereplőt sem ebben a témában. Látják, hogy mi történik, de inkább hallgatnak, csak hogy Emma-val a viszonyuk megmaradjon. Persze Sara többször is hangot ad a kételyeinek, és a véleményének, de egy ponton Emma annyira megsérti, hogy úgy tűnik, a barátságuk a végéhez ért. Nem hibáztattam volna Sara-t, ha többet szóba sem áll Emma-val. Nagyon megsértette a lányt, és nálam ez volt az a pont, amikor elpártoltam Emma-tól, és csak távoli szemlélője maradtam az eseményeknek. Ami pedig a vitájuk után jött, az az egy mondat, az számomra megpecsételte Emma sorsát. Végleg elpártoltam tőle, és csak magamban fortyogtam:

" Távolról figyeltem [Sara-t], imádkoztam, hogy nézzen felém, lássa meg rajtam, mennyire bánkódom."

Ő bánkódik, amikor vérig sértette az egyetlen barátját?!

A lényeg a lényeg, Emma nem tett rám túl jó benyomást, és ezek után már csak olvastam, de nem éreztem át a helyzetét.

A szerelmi szál viszont nagyon szép. Nagyon megkedveltem Evan-t, főleg azért, mert olyan kitartó volt, és nem adta fel. Tetszett, hogy egy kis időre elhagyta a várost, így legalább Emma felocsúdott, és rájött, hogy fontos neki a fiú.

Viszont, haragszom Evan-re is, mert ő sem lépett, hogy elejét vegye Emma bántalmazásának. Egyik szereplő sem lépett, pedig mindegyiküknek megvolt rá a lehetősége.

Nagyon tetszett, amikor Emma elkezdte élni az életét. Az iskolában beszélgetett, bulizni járt. Társaságban volt. Akkor úgy éreztem, ez egy jó könyv. De utána megint jött a bántalmazás, a hazugságok a barátainak, hogy nem történt semmi, és végül ismét oda jutottunk Emma-val, hogy nem kedvelem.

Az utolsó fejezetben történtek valahogy várható volt. Én személy szerint nem lepődtem meg. A bántalmazás fokozatosan kezd egyre durvább lenni, és... Láttunk már elég filmet a témában, hogy tudjuk, mi lesz a vége az ilyesminek. De azt is tudom, hogy a főszereplőt nem szokás megölni, úgyhogy kíváncsi vagyok, mi lesz a folytatásban.

Összességében nagyon nem tudom, hogy mit érzek ezzel a könyvvel kapcsolatban. Szerettem is, és utáltam is egyszerre. Nem tudom, hogy a folytatást akarom-e olvasni. Azt sem tudom még, hogy megbántam-e, hogy megvettem.