Karen Rose - Vigyázz ​rám

Fülszöveg:
Gyermekrablás

Sue Conroy bosszúra szomjazik. Nemrég szabadult a börtönből, és eltökélte, hogy mindenkit kézre kerít, aki annak idején a rács mögé juttatta. Elrabol egy tizenegy éves siket kisfiút, de ez csak az első felvonás a gondosan kitervelt hadjáratban.

Titkok

Sue Chicagóba menekül, és a Hanover-házban, egy bántalmazott nőknek fenntartott menedékben húzza meg magát. Dana Dupinsky féltve őrzi a körülötte élő nők titkait, és sosem nyújtana védelmet egy gyermekrablónak. Csakhogy fogalma sincs arról, hogy ezúttal kígyót melenget a keblén…

Gyilkosság

Dana csak akkor döbben rá, mekkora veszély fenyegeti, amikor egyik pillanatról a másikra Sue gonosz játékának kellős közepén találja magát, és a körülötte levők sorban halnak meg – és gyilkos nem válogat a módszerekben.

Borító: 3
Sorozat: Romantic Suspense # 4
Eredeti cím: Nothing to Fear
Kedvenc karakter:-
Oldalszám: 542
Kiadó: Ulius-ház
Kiadás: 2013

El sem tudom mondani, hogy mennyire örülök, hogy a Könyvmolyképző átvette Karen Rose könyveit. Imádom az írónőt, és mindig örömmel veszem a kezembe a könyveit.

Dana - ha jól emlékszem a Számolj Tízigben is szerepel - és kíváncsi voltam a történetére. Mit ne mondjak. Élveztem olvasni, bár nekem a közepétől elég habos-babos lett a romantikus szál.

A történet viszont igazán ígéretes volt, és az írónő nem is okozott csalódást.
Dana egy, a bántalmazott nőket segítő házat tart fenn, mindezt természetesen titokban. A nőknek új papírokat is készít, hogy minél könnyebben új életet tudjanak kezdeni.

A tettes Sue, már a könyv elején akcióba lendül, de a terve kicsit másképp alakult, mint szerette volna. A Hanover-házban húzza meg magát a gyermekkel, és készíti tovább a terveit. Dana persze semmiről sem tud.

Ethan egy magánnyomozó irodát üzemeltet, és a gyermek szülei felkérik, hogy fű alatt találja meg Alex-et. A férfi segít nekik, mivel a gyerek a keresztfia.

A szálak Chicago-ba vezetik, ahol véletlenül találkozik Dana-val...

Mint mondtam a történet pörög, és egyik ámulatból a másikba estem. Sue nagyon ígéretes negatív karakter. Mindig egy lépéssel előrébb jár, és nagyon tud alkalmazkodni. Sokáig nem lehet tudni hogy miért rabolta el Alex-et, de amikor kiderült, az állam a padlót verte.

Nagyon tetszett a krimi szál, de úgy éreztem, hogy azt írónő nagyon elnyújtotta.

Dana és Ethan között már az első percben működött a kémia, és öröm volt róluk olvasni. Viszont a könyv közepétől nekem túl rózsaszín, túl tökéletes volt a kapcsolatuk. Szó szerint olyan volt, mintha előre meg lett volna tervezve ez a nagy összeborulás.

Tetszett hogy Dana a saját lábán áll, viszont az már nem, hogy ennyire nem bízik senkiben, és állandóan titkolózik.
A történet alig egy hetet ölel fel, de a szereplők úgy viselkedtek, mintha ezer éve ismernék egymást.

Az írónő nagyon ért hozzá, hogyan borzolja a kedélyeket, és tartsa fenn az izgalmat.
Tetszett hogy több régi szereplő is feltűnt, úgy mint Mia, Abe vagy éppen David.

A végkifejlet nem okozott csalódást, és alig bírtam ki, hogy ne lapozzak a könyv végére. Tudtam hogy az írónő happy ende-el zárja a könyvet, de addig a szerepelőknek nagyon sokat kell szenvedniük...

Read More

J. R. Ward - Bűvölet

Fülszöveg:
Miután Mels Carmichael riporter a helyi temető közelében elüt egy zilált külsejű férfit, meglátogatja az idegent a kórházban. A férfi csupán arra emlékszik a múltjából, hogy egy sírkövön egy nevet látott: Jim Heron nevét – aki nem más, mint egy bukott angyal azzal a feladattal megbízva, hogy lelkeket mentsen meg a hét főbűntől. Mels segít a titokzatos idegennek, hogy újra megtalálja önmagát, Heron pedig felkészül a jó és rossz közötti háborúra.

J. R. Ward bestseller sorozata a hét főbűnről, szerelemről és szenvedélyről, sikerről és gazdagságról világszerte meghódította a Fekete Tőr Testvériség sorozat rajongóit.


Borító: 4
Sorozat: Bukott Angyalok # 4
Eredeti cím: Rapture
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 572
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás: 2014.03.??

Szégyen gyalázat, de akkor olvastam utoljára Ward-ot, amikor megjelent Thor kötete, illetve a sorozat előző része, az Irigység. Azóta eltelt egy kis idő, és nem mondom, hiányzott Ward stílusa.

Az előző részben már nyilvánvaló volt, hogy Matthias lesz a következő megmentendő lélek. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én egy 40-es, cseppet elhízott pasasra számítottam. Nos, nagyon nem volt az. Igaz hogy testileg egy roncs, de ennyiben ki is merült a dolog.
A Sóvárgásban kiderült, hogy nem Isac volt a megmentésre váró lélek, hanem Matthias. A férfi rosszul döntött, és a pokolba kötött ki Devina legnagyobb gyönyörűségére. Viszont mivel Jim elnézte a dolgot, és Devina is munkálkodott, a Teremtő úgy döntött, hogy Matthias kap egy második lehetőséget.
Amint visszatér a pokolból kiderül, hogy semmire és senkire sem emlékszik. Ezt nevezem én tiszta lapnak!

Az előző kötet olyannyira magába szippantott, hogy az valami hihetetlen. Imádtam az a részt, és ettől is valami hasonlót vártam. Nos, nem mondom, megvolt nagyjából minden ami kellett, de mégis, megint hiányzott valami.
Kezdjük Matthias-al. Nagyon érdekes karakter volt, hamar sikerült megkedvelnem. Tetszett, hogy semmire sem emlékezett a régi életéből, viszont megmarad a lényege, ami volt. Magabiztos, hűvös, logikus és gyakorlatias. Ezek mellett persze voltak jó tulajdonságai is, amiből egy nagyon érdekes és hamar megkedvelhető karakter lett.
Mels is egy hamar megkedvelhető női karakter, és ez szinte az összes Ward női karakterre igaz. Tökös a maga módján, és riporter. Ami annyit tesz, hogy nem lehet lerázni.
Ő segíti Matthias a kezdetektől fogva, mivel elütötte, és bűntudata van. Viszont a bűntudat hamar átvált szenvedélybe, és ez kölcsönös.
Ward-tól hamar megszoktuk, hogy a szereplők között ott a kémia. Viszont az újdonság - ebben a sorozatban - hogy a férfi szereplő nem tud teljesíteni. (És így hirtelen Rehv ugrott be a másik sorozatából az írónőnek. Cseppet sok köztük a hasonlóság.)
Eközben persze Jim is rájön, hogy ki is a következő lélek. De ez viszont inkább Matthias-nak köszönhető, hiszen ő kutatta fel, és akinek fokozatosan térnek vissza az emlékei.
A páros régebben együtt dolgozott, így az összhang megvan közöttük. Viszont Jim munkája kimerül abban, hogy testőrködik, ami lássuk be, elég nagy csalódás. Vártam valami harcot a jó és a rossz között. Ehelyett csak lövöldöztek a szereplők.

Adrian úgy tűnt, hogy az előző rész végére ismét magára talál, és elvégzi a feladatát. Itt ez nem jött be, mert csak emésztette magát, és semmi haszna sem volt. Viszont a könyv közepén végre ő is ráébredt, hogy feladata van, hiába fertőzte már meg Devina. (Tuti, hogy Adrian is megmentendő lélek lesz!)Az áldozata, amit hozott nem volt szükségszerű, de annál inkább volt látványos.

Devina és Jim kapcsolata igazán bonyolult. Csakúgy, mint a Sissy-vel való viszonya.
Jim eléggé szimpatikus, kedvelem is a magam módján. Értem, hogy ő a semlegesség, már ami a két nagyhatalmat illeti. Hiszen benne megvan a jó és a rossz is. Csak erről sokszor elfeledkezik.
Nem értettem viszont, hogy miért feküdt le Devina-val. Biztos meglesz az oka, de most semmi értelme nem volt.
A végkifejlet és a nagy áldozat is elég gyengére sikeredett. Kicsit meglepődtem, hogy Matthias feláldozta magát, és végül hova jutott. Viszont amikor visszatért, és Jim kiakadt... Azt viszont teljesen megértettem, mert hiába, Ward tud, ennek semmi értelme nem volt. Mert ahogy Jim is mondta, akkor ennyi erővel mindenki visszatérhetne. Nagyon nem volt logika ebben a dologban, főleg úgy, hogy Matthias már a harmadik esélyét kapta meg.
És ami ezután következett? Az a teljes döbbenet. Jim alkut kötött Devina-val, Sissy-ért cserébe. Most az állás 2-2. És mivel már csak két rész van hátra a sorozatból, nagyon kíváncsi leszek, hogy mi lesz még itt.

Mindenesetre Matthias eléggé szimpatikus lett, csakúgy mint Mels. A történet pörgött, és érdekes volt, hiába voltak benne hiányosságok. Kutyusról mindig is sejtettem, hogy valami fura figura, de hogy kicsoda valójában....!
Várom a következő kötetet, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz Sissy-vel, Jim-mel, és a többiekkel.
(Annyit még megemlítenék, hogy ismét volt átfedés a FTT-vel. Mels Beth munkahelyén dolgozik, és a bögréjét használja, valamint felbukkan Xcor és a bandája is.)

Read More

Nalini Singh - Szabadulás

Fülszöveg:
Ashaya Aleine a látszat szerint a tökéletes mentál: rideg, érzéketlen és gyakorlatias. Ő a tudós, aki az egész mentál népet rabszolgasorba döntő implantátumot készíti. Valójában azonban elkeseredetten küzd, hogy megmentse a fiát, és szabaduljon a Mentál Tanács befolyása alól. De hiába menekül: nem biztonságba kerül, hanem egyenesen a halálos alakváltó mesterlövész karjaiba fut. Dorian Christensen húgát egy mentál gyilkos ölte meg. A DarkRiver őrszem nem tud ugyan leopárd alakot ölteni, de a vadállat benne él, és bosszúra szomjazik. Most mégis védelmeznie kell Ashayát és fiát. Dorian soha nem gondolta volna, hogy mentál iránt a gyűlöleten kívül mást is érezhet, de a szenvedély sokszor átírja a játékszabályokat.


Borító: 4,5
Sorozat: Egy világ - két faj - állandó küzdelem # 5
Eredeti cím: Hostage to Pleasure
Kedvenc karakter: Sascha, Lucas, Dorian, Ashaya, Mercy, Tamsyn, Kaleb, Vasic, Anthony
Oldalszám: 406
Kiadó: Egmont
Kiadás éve: 2013

Tudjátok mi a jó abban, ha egy sorozattal le vagytok maradva?

- Ott a megnyugtató tudat, hogy már megjelent, és bármikor megveheted
- Olvashatod mások értékeléseit a könyvről, és vigyoroghatsz hogy mi minden történik a könyvben
- Mazsolázhatsz az idézetek között
- Olvashatsz beszélgetéseket, melyben mások megosztják egymással a teóriájukat, elképzeléseiket és véleményeiket


Na de mi van akkor, ha beérted a magyar megjelenést?

- Ki tudja meddig rághatod a körmöd, hogy mikor olvashatod a folytatást
- Leszel olyan fanatikus, hogy a google segítségével utánanézz a sorozat többi köteteinek, véleményeket olvass, és közben siránkozz, hogy mikor olvashatod magyarul a folytatásokat *magára mutogat*
- Leszel még fanatikusabb, és jó sok spoilert elolvasol, és lelősz pár "poént"
- Hálát rebegsz az úrnak, hogy külföldön már a sorozat a 12 kötetet is elérte, és örömködsz, hogy neked legalább nem kell 1-1 évet várni, hogy megtudd, ki lesz a következő sorozat fő párosa

-Többször újraolvasod a sorozatot

Na igen. Bennem ezek a gondolatok kavarognak napok óta. Beismerem, Nalini Psy Changeling sorozata teljesen elvarázsolt. Bevallom, hogy teljesen, totálisan fanatikus lettem. Csodálkozol? Ne tedd!
De maradjunk most Dorian köteténél. Tényleg úgy voltam ezzel a sorozattal, hogy ott a megnyugtató tudat, hogy a folytatásért csak be kell lépnem egy webshop-ba, és megrendelnem. De most, amikor beértem a megjelenést, nagyjából visítani tudnék Mercy kötetéért.
Dorian már az első részben szimpatikus volt. Ahogy haladt a sorozat, úgy zártam a szívembe. Latens leopárd, így alakot soha nem tudott váltani, ami akarva-akaratlanul befolyásolta a személyiségét. A felszínen ő a "Szőke herceg", a jóképű, vicces és elragadó Dorian. A Vonzódásban elveszítette a húgát, és így egy másik arcát is megmutatta. A haragosét, aki az egész mentál fajra haragszik, és gyűlöli őket. Ironikus hát, hogy éppen egy mentál lesz a párja? Aki mellesleg O-mentál? Számomra nem.
Faith-nek anno volt egy benyomása, miszerint Dorian-nek sikerül majd alakot váltania. Akkor a homlokomra csaptam, hogy igen, ez így lesz. Abban is biztos voltam, hogy egy mentál lesz a párja. Nalini nem hagyná ki ezt a lehetőséget.
A könyv onnan folytatódik, ahol az előző abbamarad. Ashaya alkut köt Talin-nal, és ennek az az ára, hogy rabolják el Ashaya gyerekét.
Nalini mindig el tud varázsolni a gyerek szereplőkkel. Mindet szeretem, így Keenan sem maradhat ki a sorból.
Ashaya sem tétlen, hiába O-mentál. Kijut a Tanács megfigyelése alól, és kezdetét veszi az ő és Dorian története. Mondtam már, hogy Vasic-ot is megkedveltem? Új karakter, de nekem már most szimpatikus.
Szóval Dorian és Ashaya. Jó páros, tetszettek. De most inkább úgy éreztem, hogy a mentál politika nagyobb szerepet kapott, mint az ő érzelmeik. Szó se róla, Dorian kételkedik, szenved, gyötrődik, Ashaya úgyszintén.
Tetszett, hogy Dorian először fel sem ismeri a párját, szimplán vonzódik hozzá, és gyűlöli is. Hiszen mentál. De ahogy halad a történet, meglátja Ashaya-ban a nőt. Nagyon összeillenek ezek ketten. Ashaya is szimpatikus, nagyon megkedveltem. Tipikus orvos/kutató. Racionális, logikus és higgadt. Mentál faj ide, vagy oda. Nagyon tetszett, ahogyan a gyerekét védelmezte, és az is, ahogy elfogadta, hogy ő Dorian párja. Míg Dorian a forrófejű, Ashaya a racionalitás.
Ismét több szálon fut a történet, alakulnak a dolgok, és felbukkannak az emberek is. Senki sem számít rájuk - én sem - ezért tudnak meglepetést okozni. A Tanács háza táján is történnek dolgok, és be kell látnom, hogy én kedvelem Kaleb-et. Nem tudom hogyan történt, de így van. Főleg most, hogy tudok róla egy két dolgot.
Judd is képviseltette magát, aminek külön örültem. Nalini megalapozta a következő kötetet is, hiszen Mercy most elég sokat szerepelt, és a jövendőbeli párja is felbukkan. (Mondtam már, hogy alig várom, hogy olvassam az ő kötetüket?) Mercy-t amúgy is kedvelem, szóval...
Amara viszont egy olyan karakter, akivel nem tudok mit kezdeni. Tény, hogy egy tökéletes pszichopata, és én nem ilyen sorsot szántam volna neki...De Nalini tudja, mit csinál.
Annak viszont nagyon örülök, hogy a többi pár, és a többi szereplő is képviseltette magát. Sascha már egyáltalán nem tűnik mentálnak, ami jó dolog. Faith és a többiek is jelen voltak, ami nálam plusz pont. Anthony is képviseltette magát, és be kell látnom, hogy nagyon szeretem az ő karakterét is.
És a végére maradt Dorian és az alakváltás. Gyereket, komolyan, majdnem elsírtam magam, amikor sikerült neki. Olyan édes volt, hogy miközben visszapislogtam a könnyeimet, ezzel együtt  nevettem is. Örültem neki, hogy végre ő is alakot tudott váltani, hiszen megérdemli. De azért kíváncsi lettem volna a többiek reakciójára is. Remélem a folytatásban olvashatok erről is.

Read More

Nalini Singh - Feloldozás

Fülszöveg:
Clay Bennett falka nélkül, emberek között nőtt fel. Megpróbálta elfojtani leopárd énjét, de az a felszínre tört és embert ölt. A vérengzés után a fiú elvesztette egyetlen barátját, Talint is. A DarkRiver falka otthont és hivatást adott neki, de a lelkének fájdalmát, a bűnhődését nem tudta enyhíteni. Talin McKade túlélte rettegéssel és szenvedéssel teli gyermekkorát. Régi rémálmaihoz azonban újabbak adódnak, amikor az utcagyerekek, akiket pártfogol, sorra tűnnek el. Talin szívének legfájóbb sebeit is hajlandó felszakítani, hogy megmentse őket: bár retteg a találkozástól, segítséget kér a legerősebb férfitól, akit valaha ismert. Clay segít Talinnak, de közben szembe kell nézniük a közös múltjuk gyötrő titkaival is. Ha nem teszik, mindketten elveszítik az egyetlen dolgot, ami eddig életben tartotta őket.


Borító: 5
Sorozat: Egy világ - két faj - állandó küzdelem # 4
Eredeti cím: Mine to Possess
Kedvenc karakter: Judd, Dorian, Sascha, Lucas, Tamsyn
Oldalszám: 400
Kiadó: Egmont
Kiadás éve: 2012

Ironikusnak tartom, hogy a sorozat legjobb borítójával rendelkező könyv egyben a leggyengébb is.

Be kell vallanom, hogy Clay soha nem tartozott a kedvenceim közé. Sőt, nem is igazán kedveltem meg, lévén, hogy alig szerepelt. Most, a könyv elolvasása után sikerült egy kicsit megkedvelnem, de még most sem vagyok oda érte.

Amennyire oda meg vissza voltam Judd kötetéért, most annyira nem vagyok oda ezért. Úgy álltam neki a könyvnek, és a szereplőknek is, hogy lesz, ami lesz. Tiszta lappal indultak. De már az első 20 oldal után rá kellett jönnöm, hogy nekem ez most nem igazán tetszik. Se a főszereplő páros, se a történések, semmi. Olyan érzésem volt, mintha nem is Nalini írta volna.

Clay magányos - farkas - macska. Még Vaughn-nál is jobban elszigetelte magát a falkatársaitól. Őrszem pozíciójából adódóan mindent megtesz, hogy elvégezze a feladatát, hűséges a falkához, de nem igazán engedi közel magához az embereket. Nem az a beszédes fajta, inkább az a tipikus háttérbe húzódó, csendes megfigyelő.

A múltja sok titkot rejt, és ezt nem is akarja megosztani senkivel. Mindenki úgy gondolta, hogy Vaughn a "legállatiasabb", de Clay tisztában van vele, hogy egy hajszál választja l attól, hogy a vérengző legyen.

Mint írtam, Clay nem tartozott soha a kedvenceim közé. Itt alakultak a dolgok, kezdett szimpatikus lenni, de...Nekem ez így kevés volt. Főleg, hogy olyan társa talált, amilyenre.

El sem hiszem, hogy Nalini képes volt egy ilyen női karaktert megalkotni, mint Talin. Ő az első, aki annyira unszimpatikus, hogy hiába csinált bármit - főleg a könyv vége felé - nem nyerte el a tetszésemet. Sőt! Bevallom, hogy sokáig ki nem állhattam. Egy gyerekes, hisztis  idióta, akiben több az önzőség, mint kellene. Nem is csodálom, hogy Faith úgy viselkedett vele, ahogy. Sőt, az egész falka.

Míg az eddigi DarkRiver párokat befogadták, és mondhatni rendesen viselkedtek velük, hiába mentálok, Talin-t ember létére teljesen máshogy kezelték. Még Sascha is, aki köztudott, milyen kedves mindenkivel. Talin persze panaszkodott ezért, de nem tudtam ezért sajnálni őt.

Rettegett Clay-től, bár fogalmam sincs miért. Mármint oké, tudjuk mi történt , amikor gyerekek voltak, de könyörgöm, annak 20 éve, és Clay sem úgy viselkedett, mintha bántani akarta volna. Szóval igen, Talin megnyerte a "legutálatosabb Nalini főhősnő" díját.

Nem is értem, Clay mit lát benne. Persze, Nalini próbálta szimpatikussá tenni, de nálam ez nem jött be.

Olvasás közben azon gondolkodtam, miért nem csak egy novellát kapott ez a páros. Úgy gondolom, bőven elég lett volna nekik. Úgy éreztem, mintha Nalini sem tudott volna velük mit kezdeni, ezért volt annyi mellékszál, és ezért mutatta máris be Ashaya-t.

A többi mellékszál sem kötött le nagyon, főleg a gyerekrablásos. Hiányoltam a falkát a nyomozásnál, nekem nem volt elég, amikor páran összegyűltek a könyv végén levadászni az elkövetőt.

Bár az tetszett, hogy volt egy bál, ahová elmentek a falka tagjai. Lévén, hogy Zach és Annie miatt volt ez a kis buli. ( Zack és Annie novellája a The  magical christmas cat kötetben olvasható)

Az Elfeledettek mellékszála felkeltette az érdeklődésemet, kíváncsi vagyok, hogy mi lesz még itt. És Jon is szimpatikus,remélem majd még képviselteti magát.

Judd is felbukkant, a legnagyobb örömömre. Imádom a pasast, komolyan.
A Tanács háza táján is történnek dolgok, és ami a legjobban megdöbbentett, az Faith apjának az új...Hm..Nevezzük munkakörnek. Kaleb is pitiszkálja az fantáziámat már a kezdetek óta, és van egy elméletem, hogy ki is az a bizonyos Szellem.

Nalini szépen felvezette Ashaya és Dorian kötetét, izgatottan fogok nemsokára nekikezdeni. (Még szerencse, hogy azt is megrendeltem)

Hiányoltam Clay és Talin közös múltjába való betekintést, örültem volna, ha lett volna pár visszaemlékezés.

Összességében nekem ez a kötet csalódás volt. Nem is gondoltam volna, hogy egy Nalini regényt így le kell pontoznom, de Talin engem szó szerint kiidegelt, hiába kezdett normálisan viselkedni a könyv 3/4-ben. 

Read More

Nalini Singh - Borzongás

Fülszöveg:
Judd Lauren mentálképességei gyilkolásra valók. A mentálhálón egy titkos osztag katonájaként iszonyatos dolgokat tett; most a farkas alakváltó falka odújában a Mentál Tanács végzetes tervének meghiúsítására használja erejét. Az Elcsendesedést azonban nem törheti meg, mert ezzel a környezetére szabadítaná gyilkos hajlamait. Brenna Shane Kincaid ártatlan farkas alakváltó lány volt, mielőtt egy sorozatgyilkos mentál elrabolta és megtörte az elméjét. Azóta látszólag felgyógyult, de a sérülések mélyebbek, mint ami a felszínen látszik. Kísérti a múltja. Juddhoz fordul segítségért, de bármilyen erős is közöttük a vonzalom, a rideg mentál nem tudja megadni a lánynak azt, amire a teljes gyógyuláshoz szüksége van.


Borító: 4
Sorozat: Egy világ - két faj - állandó küzdelem # 3
Eredeti cím: Caressed by Ice
Kedvenc karakter: Judd, Sascha, Lucas, Dorian, Hawke, Indigo
Oldalszám: 416
Kiadó: Egmont
Kiadás éve: 2012

Azzal kezdem az értékelésem, hogy folyamatosan korholom magam, hogy miért nem olvastam sokkal, de sokkal hamarabb ezt a könyvet. Mert ez... Iszonyatosan, totálisan az egyik kedvenc könyvem lett.

Kezdem az elején. Amikor elkezdtem ezt a sorozatot, magam is meglepődtem, de nagyon tetszett. De Vaughn kötete után elakadtam. Nem tudom miért, nem folytattam a sorozatot. Ebben az évben viszont folytatni akartam. De be kellett iktatnom egy újraolvasást, mert - szégyen, gyalázat - azt se tudtam, hogy kicsoda Judd Lauren. Szóval idén végre beszereztem az első Nalini kötetemet, a Vonzódást. Szerettem. Sőt, odavoltam érte. A Látomás-t is szerettem. Nem annyira, mint első olvasásra, de szerettem. És jön a Borzongás. Ha Lucan és Sascha kötetét szerettem, akkor ezt...Nem is tudom. Az imádat az nagyon enyhén fejezi ki az érzéseimet.

Eddig nem tudtam választani Nalini két sorozata közül. Melyik szeretem jobban? Ki tudja. Most már egyértelmű a válasz: EZT a sorozatot. Annyira magába szippant, annyira elvarázsol, annyira a magaménak érzem, hogy nem kérdéses, a Top 5 sorozataim között a helye.

Ahányszor elővettem az első két részt - mostanában folyton újraolvasom - mindig ott az a fura érzés: Olyan mintha otthon lennék. Otthonos volt a DarkRiver falkáról olvasni, és velük lenni. Ebben a részben viszont most a SnowDancer falkáé a főszerep. Be kell vallanom, hogy most nem éreztem azt az otthon feelinget, mint a DarkRiver-ek között. De így is imádtam ezt a könyvet. Sőt, a sorozat kedvenc darabja lett. Na és Judd? Ő az abszolúte kedvencem az egész sorozatban. Lucas, Dorian, Mercy, Hawke, Sascha...Imádom őket, de Judd egy teljesen más kategóriában van.

Amikor olvastam a könyvet, elkapott egy bizonyos érzés, és tudtam, hogy Judd-al egy újabb fiktív szerelem kezdődött. A nagy könyves kedvenceimnél mindig elkap egy érzés, és onnan tudom, hogy ő egy különleges személy. Hülyén hangzik? Naná! De ez van.

De kezdem az elején. Judd teljesen más, mint az eddigi mentálok. Értem ezt Sascha-ra és Faith-re. Ők elszigetelve éltek, nem tudtak semmit a mentálhálóról. Bíztak a népükben, és meg voltak győződve arról, hogy hibásak. Judd viszont...Realista, és nem hülye. Látja, hogy mi történik, átlátja a dolgokat, de mégsem töri meg az Elcsendesedést. Miért? Mert ismeri a képességeit, és annak határait.

Judd már az első részben felkeltette az érdeklődésemet. Hiába próbálta elhitetni, hogy ő nem érez, ez már akkor hazugságnak tűnt, amikor kiderült, miért léptek le a mentálhálóról. Ha nem érez, akkor ilyet nem is tett volna. A második részben újra tanúbizonyságát tette az érzelemnek, mert bárki akármit mondd, pimaszkodott a többiekkel.

És most, a saját kötetében? Istenem, imádtam. Komolyan. Totál fangirl módban vagyok, ahányszor felbukkan. Amint elolvastam a könyvet, egyből nekiugrottam még egyszer. Soha nem csináltam ilyet, de ez a könyv... Imádtam. Na igen. Szóval Judd. A legjobban Brenna írja le őt, de még ez sem teljes:

"-Csodálatos vagy,tudod?Szörnyen logikus és gyakorlatias, de csodálatos."

Emellett arrogáns, birtokló,féltékeny, gőgös és - hiába, nem alakváltó - olyan domináns, mint egy alfa. Oh, és szörnyen erős. Ezért is fél megtörni az elcsendesedést. Mert a képességei...Nem hétköznapiak. Sokkal halálosabb, mint azt bárki is gondolná.

Jegyzetelgettem olvasás közben, és vagy 30 megjelölés van, ahol megmutatkozik Judd valódi érzései, és hogy hogyan is csavarta el a fejemet.

Nagyon tetszett, hogy nem tagadta le maga előtt a kapcsolatát Brenna-val. Hamar elfogadta, de nem tudott mit kezdeni ezzel az egésszel. Megmondta a lánynak, ő nem tudja megadni neki azt, amire - szerinte - szüksége van. De Brenna nem hagyja, hogy Judd lerázza. És legyünk őszinték. Judd se akarja, hogy Brenna békén hagyja.

Imádtam a kapcsolatukat, már a kezdetektől. Brenna-t is hamar megkedveltem. Nem volt könnyű neki, főleg, amit tett vele Enrique tanácsnok, de talpra állt, és ment előre. Olvastam pár véleményt, és voltak, akiknek Brenna egy kicsit sok volt. Nekem valahogy pont elég volt. A kiborulásai érthetőek voltak, a makacssága pedig kellett, különben Judd-al nem jutottak volna sehová.

Judd és ő... Tényleg nagyon tetszett, ahogyan szépen, fokozatosan, észrevétlenül közelebb kerültek egymáshoz. Szex-re is csak az utolsó fejezetekben került sor, és hát Judd... Maradjunk annyiban, hogy türelmes és alapos volt.

Több szálon fut a történet, nem csak az aktuális pár kapcsolatát követhetjük nyomon, hanem bepillanthatunk a DarkRiver falkába is, a Mentál tanácsba szintén, és végre akiről már sokat hallottam: A Szellem is felbukkant. Múltkorában ez a bizonyos Szellem elfoglalta Nalini twitter oldalát. Fogalmam sem volt róla, hogy kicsoda, de minden információ jól jöhet. Ezért is szeretem ezt a sorozatot, mert egy nagyobb szál is figyelmet követel, nem csak a vakvilágban zajlanak a történések. Nalini nagyon jól keveri a lapokat. Minden könyvben plusz dolgokat tudunk meg, és így még komplexebb lesz ez a világ.

Dorian jövendőbeli párja is felbukkant, igaz, csak említés szintjén. (Még szerencse, hogy már a polcomon várakozik Dorian kötete.)

Rengeteg dolgot szeretnék még írni, de ideje lesz abbahagyni. Csak még annyit, hogy Judd totálisan levett a lábamról, egyértelműen ő a sorozatban a nagy kedvencem. És a többi kedvenceim között is előkelő helyet foglal el. Egyértelműen egy a kötet a legjobb a sorozatban, és én mondom fiú, lányok, vétek lenne kihagyni. Az idén olvasott kedvenc könyveim között az első helyen szerepel.

Read More

Nalini Singh - Látomás

Fülszöveg:
Az Elcsendesedés ridegségében élő Faith NightStar képessége még a mentálok között is különleges: a lány a jövőbe lát. De amilyen értékes a tehetsége, olyan sérülékeny az elméje. Sötét víziók gyötrik, vért és halált lát – és valami még fenyegetőbb dolgot: érzéki gyönyört. Márpedig őt a legkisebb érzelem is az őrületbe taszíthatja. Vaughn D Angelo a DarkRiver alakváltó falka tagja. Vadabb a többi falkatársánál, jaguár énje uralkodik rajta. A benne lakó macska pedig Faith-t szemelte ki prédájának, még akkor is, ha a vonzalma megölheti a lányt. Faith képességeit sok mentál a saját céljára akarja kihasználni. Ehhez irányítaniuk kell őt, és minden áron távol kell tartaniuk Vaughntól.


Borító: 4,5
Sorozat: Egy világ - két faj - állandó küzdelem # 2
Eredeti cím: Visions of Heat
Kedvenc karakter: Sascha, Lucas, Faith, Dorian, Judd
Oldalszám: 384
Kiadó: Egmont
Kiadás éve: 2011

 

Újraolvasás.

Majd’ két éve olvastam először a könyvet, és azóta elő sem vettem. Ez után a kötet után maradtam le a sorozattal, mert… Igazából nem is tudom miért. De az biztos, hogy eléggé nagy marhaság volt ez tőlem.

Elolvastam molyon azt a pár sort, amit anno írtam a könyvről, és… Változott a véleményem. Persze, miért ne változna, csak kicsit meglepő, míg régebben ez a kötet jobban megfogott, mint a Vonzódás, most pont fordítva van. Szó se róla, nagyon szerettem olvasni ezt is, hiszem durván két nap alatt el is olvastam. Vagyis inkább faltam, de az egy másik sztori.

Mindkét főszereplő szimpatikus volt, bár Faith kicsit közelebb áll hozzám, mint Vaughn. Faith képessége is nagyon tetszett, és az is, hogy nem bírja elviselni a külső ingereket, és az emberi – alakváltó érintést. Nem egyik percről a másikra kezdte elviselni ezeket a dolgokat. Voltak rohamai, és soha nem is fog olyan lenni, mint teszem azt Sascha.

Vaughn sokszor túl nyers volt, amit néhol imádtam, néhol nem. Nem tetszett, hogy Faith-t ennyire kikészítette, és a szakadék szélére sodorta. Persze, érthető, hogy miért tette, de ha a nő azt mondja, hogy állj, akkor az azt jelenti, hogy fejezze be. De Vaughn csak csinálta, csak megérintette Faith-t, és meg is lett az eredménye.

De ennek ellenére megkedveltem ezt a magányos jaguárt. Védelmező volt, néhol humoros, és tetszett benne, hogy nem annyira civilizált, mint a falka többi tagja.

Nagyon tetszett, hogy Lucas és Sascha is szerepet kapott. És a falka többi tagja is. Hiányoltam őket, mert az előző kötetben központi szerepet játszottak, itt viszont a könyv fele eltelt, és még se hírük, se hamvuk nem volt. De utána Nalini orvosolta a problémát, és a DarkRiver falka remekelt.

Több apró információt is sikerült kiszűrnöm, bár ez inkább Faith-nek köszönhető. Dorian kötete most jelent meg idehaza, de én biztos vagyok benne, hogy sikerül majd neki alakot váltani. Ahogy Faith is látta. Clay kötetére is utal Nalini és Hawke és Sienna kapcsolatára is. Na és… Judd-ra. Teljesen meglepődtem, de alig várom, hogy olvassam Judd kötetét. Nem is értem, anno miért pont itt hagytam félbe a sorozatot. Judd meglepett ebben a két kötetben, és már most szimpatizálok vele. Sőt. Már imádom.

De ott van még Anthony, Faith édesapja. Remélem, hogy még hallunk felőle. Ami még nagyon tetszett, hogy a Mentál Tanács világába is bepillanthattam, és ez a vonal is könyvről-könyvre halad tovább. Minden könyvben megtudunk pár dolgot, és így ez a világ is komplexebb lesz.

Faith és a Hálóelme beszélgetése most is nagyon tetszett. Aranyosnak találom a Hálóelmét, és remélem, hogy még felbukkan a további kötetekben ez a szál.

A borító „élőben” jobban tetszik, és Vaughn-t is így képzeltem el. Számomra is meglepő, de Nalini-nek ez a sorozatát most sokkal jobban szeretem, mint az Angyali Vadász-t. Imádom ebben a sorozatban az összetartást, azt az érzést, hogy otthon vagyok. Most kicsit búcsút veszek a DarkRiver falkától, és remélhetőleg, még ebben a hónapban megismerkedem a SnowDancer falkával… Alig várom!

Read More

Karen Rose - Számolj tízig

Fülszöveg:
Egy, két, otthon légy…
Kilenc, tíz, sírba visz.
Egy gyújtogató
Két kisfiú, akiket magukra hagytak az állami gondozói rendszerben, valóságos poklot él át nap nap után. Amikor az egyikük meghal, a másik bosszút esküszik azok ellen, akik felelősek mindezért.
Egy tűzvizsgáló
Reed Solliday, a Chicagói Tűzoltóság elismert tagja, elborzadva lát neki új feladatának. A boncolás szerint a robbanásban szinte teljesen megsemmisülő házban holtan talált fiatal lányt megerőszakolták és meggyilkolták, mielőtt a tűz végigsöpört volna az épületen. Solliday kénytelen együttműködni a rendőrséggel, ha meg akarják találni a gyilkost…
Egy gyilkossági nyomozó
Mia Mitchell elhatározta, hogy a munkába temetkezik, miután a társát meglőtték, de rögtön az első napon megbízzák nyomozói pályafutása legnehezebb feladatával: el kell kapnia egy pszichopatát, aki gyújtogatással kezdte, de végül nemi erőszakig és gyilkosságig jutott.
Mi történik, ha az útjaik keresztezik egymást?

Nagyon régen nem volt már bejegyzés a blogon. Egyrészt időhiány miatt, másrészt… Ez a könyv nem igazán nyűgözött le. Imádom Rose-t, de ez a kötet eddig a leggyengébb az eddig olvasott könyvei közül. Számomra. Két hete „szenvedtem vele”, mire végig tudtam olvasni. Na jó, igazából semmit sem szenvedtem, de nem igazán volt kedvem ehhez a kötethez.

Úgy érzem, hogy gyengébbre sikeredett, és a szereplők sem nőttek a szívemhez. Az elkövető kiléte sem volt olyan nagy rejtély, ami elég nagy csalódást okozott. Az eddigi könyvekben, nagyjából az utolsó száz oldalig azt se lehetett tudni, hogy nő vagy férfi az elkövető. Itt a fülszöveg már leleplezte, hogy egy férfi áll a háttérben, így könnyű volt leszűkíteni a kört. És ha ez még nem lenne elég, én nem éreztem azt, hogy az elkövető felért volna a többi Rose elkövetőhöz. Megvan benne, ami kell, de mégsem. Lehet ez így érthetetlen, de én így látom. Ha a gondolatait olvasgattam, nem fogott el a borzongás, hanem… Inkább úgy gondoltam, milyen kis beszari. (Bocsánat a trágárságért.) Elmenekült a rendőrök elöl, de nincs meg benne az a spiritusz, ami kiemelné őt. Betegnek beteg, de… Nekem ő elég gyengusra sikeredett.

A két főszereplő, Mia és Reed sem lettek a kedvenceim. Míg eddig mindig azt hangoztattam, hogy mennyire imádom az összes főhőst és hősnőt, itt annyira hidegen hagytak. A kétszázadik oldalnál jártam, amikor ráeszméltem, hogy közömbösek számomra mind a ketten. Míg Mia az eddigi részekben teljesen szimpatikus volt, itt… Nem tudtam azonosulni vele. Talán az utolsó 100 oldalon kezdtünk megbarátkozni. Reed egy új karakter, akinek már egy tinédzser lánya is van, szóval nem vártam akkora romantikát, mint a többi kötetben. De míg eleinte nyitott voltam, hogy majd megkedvelem, a könyv haladtával kezdett idegesíteni. Tetszett, hogy udvarias, és a tiszta cipő mániája is mosolyt csalt az arcomra, de ott volt a volt felesége istenítése, hogy ő milyen tökéletes, és az állandó hallgatózása, amitől már kezdtem ideges és mérges lenni rá. Hirtelen jött, hogy ő Mia-t akarja, de utána, már úgy ahogy megbarátkoztunk egymással.

Aidan és a többiek is elég sok szerepet kaptak, és rá kell jönnöm, hogy Spinelli-t nagyon kedvelem.

De nem volt meg az izgalom, a pörgés a nyomozásban, mint amit eddig megszoktam. Lassan hömpölyögtek az események, és ez csalódást okozott. És az sem segített a helyzeten, hogy a könyv feléig sem értem el, és már tudtam, ki az elkövető.

Jó pár olyan szereplő volt, akiről szívesen olvasnék még. Példaként, remélem Olivia még feltűnik a sorozatban. ( Most néztem utána, és kiderült, hogy Olivia-nak már megjelent a kötete, Silent Scream címmel, ami a sorozat 11. része. És ki lesz a párja? David Hunter. Aki... ) 

És, ne feledkezzünk meg Dana és Ethan párosáról sem. Nem igazán foglalkoztam velük, de amikor a vezetéknevük is napvilágot látott, rájöttem, hogy nemsokára az ő könyvük is megjelenik idehaza, Vigyázz rám címmel. Szóval jó pár spoiler-be is belefutottam, de egye fene.

A kedvenc szereplőm egyértelműen Jeremy lett. Olyan kis édes, és koravén, hogy engem egyből elvarázsolt.

A végkifejlet nem tudom miért, de nem lett olyan ütős, bár akció az volt bőven. És Mia állása is kérdéses lett, ami eddig még nem volt, szóval ez egy üde színfolt volt.

De. Hiába az újítások, nekem ez a kötet a leggyengébb az eddigiek közül. Nem fogott meg, nem ragadott magával. Nem volt bennem olyan feszültség, mint a többi kötetnél. Általánosságban közömbös voltam, ami eléggé elszomorított, tekintve, hogy Rose az egyik kedvenc írónőm.

Értékelés: 4

Borító: 3

Sorozat: Romantic Suspense # 6

Kedvenc karakter: Jeremy

Oldalszám: 686

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás dátuma: 2011

Read More

Karen Rose - Érints meg

Fülszöveg:
Chicagóban, egy fagyos márciusi éjjelen egy fiatal nő leveti magát huszonkét emelet magasból. Aidan Reagan nyomozó a tragédia helyszínén találkozik először Tess Ciccotellivel, az áldozat pszichiáterével, aki egy rejtélyes hívásra sietett a betegéhez. Aidan keserű előítéletektől hajtva azt igyekszik bebizonyítani, hogy Tess üldözte halálba a nőt. Eközben újabb furcsa öngyilkosságok történnek, és a nyomok mind Tesshez vezetnek. Levelek. Ujjlenyomatok. Telefonüzenetek. Morbid fényképek. Ám különös módon, ahogy gyűlnek a bizonyítékok, Aidan lassan arra a meggyőződésre jut, hogy Tess mégis ártatlan. A pszichiáter pedig egyre jobban retteg arctalan, névtelen – és halálos – ellenségétől. És ahogy szorul a hurok Tess nyaka körül, úgy válik egyre világosabbá, hogy a megoldást a múltban kell keresniük, és sokkal több minden köti őket össze, mint gondolták volna. 

Újraolvasás.

Karen Rose az egyik kedvenc írónőm. Imádom a könyveit, imádom a szereplőit… Szóval tényleg megérdemli, hogy a Top 5 –ben legyen.

Ennek a kötetnek is olyan a dinamikája, mint a többinek. Az első oldaltól az utolsóig benned van a feszültség, az izgalom, pedig tudod, hogy a tettest elkapják, a főszereplők megmenekülnek, és mondhatni, happy end-el zárul a történet. De mégis, feszülten olvasol, és elképedsz, hogy hogyan lehet ennyire jól megírni egy könyvet.

Rose minden főszereplője a szívemhez nőtt, már az első pillanattól. A női főszereplőkkel pedig mindig van valami közös bennünk, és ettől még inkább valóságosnak érzem a történetet.

Tess nem ismeretlen már számomra, hiszen Vito húga, és a Halj meg értem c. kötetben is szerepelt. Igaz, akkor már annyi spoiler volt a kötetben, hogy akaratlanul is megtudtunk pár dolgot Tess-ről. De én már ott, akkor megkedveltem. Ebben a kötetben viszont Tess tarolt. Az eddig megjelent kötetekből megismert hősnők közül ő a legtökösebb és neki van a legnagyobb tűrőképessége. Mondhatni már egy kicsit túlzásnak is éreztem, hogy nem borult ki az eseményektől, de gondolom egy pszichológus ilyen.

Aidan-nel eleinte kicsit bajba voltam, mert elég ellenszenvesen viselkedett, de ahogy haladt a történet, úgy vált az egyik kedvenc szereplőmmé.

Aidan és Tess között már a kezdetektől izzott a levegő, és nagyon élveztem olvasni, hogyan kerülnek közel egymáshoz.

Az elkövető kilétére sokáig nem jöttem rá, de a könyv felénél volt egy megérzésem, és be is jött. Rose ért hozzá, hogy az elkövető gondolatai minél érthetőbb és reálisabb legyen. Hogy el hidd, hogy tényleg az elkövető gondolatait olvasod. Ettől lesz Rose piszok jó író.

Rengeteg haláleset történik, és be kell vallanom, volt, hogy elvesztettem a fonalat, hogy ki kicsoda. A nyomozócsapat szimpatikus, de én még mindig Vito „phillis” csapatát favorizálom a legjobban.

És ha már Vito-nál tartok. Imádom a pasast, és örülök, hogy nem csak ő, hanem a szülei is felbukkantak a könyvben.

Aidan családja is szimpatikus volt, és ahogy utánanéztem, kiderült, hogy Abe-nek és Kristin-nek is van saját kötete. Remélem, a kiadó megörvendeztet bennünket azzal is. És ha valaki szemfüles volt, akkor láthatta, hogy Mia, Abe társa is szerepel a könyvben, akinek már itthon is megjelent a saját kötete Számolj tízig címmel.

A végkifejlet, avagy a nagy hajrá nem lett elsietve, minden pörgött, de mégis logikus maradt.

A halj meg értem c. kötetben Tess édesapja is képviselteti magát, szóval azon már nem izgultam, hogy ő túl éli-e.

Végeredményben kaptam egy kiváló romantikus krimit, amit még sokszor el fogok olvasni. Az elkövető őrülten zseniális, a karakterek élettel teliek és logikusak, a romantika is éppen annyit van jelen, amennyit kell.

Egyszóval: Imádtam!

Értékelés: 5

Borító: 1

Sorozat: Romantic Suspense # 5

Kedvenc karakter: Tess, Aidan, Vito

Oldalszám: 628

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás dátuma: 2010

Read More

Nalini Singh - Vonzódás

Fülszöveg:
Sascha Duncan mentál. Mint fajának minden képviselője, ő is különleges mentális képességekkel rendelkezik és minden érzelmet, érzést száműzött az életéből. Sascha azonban más, mint népe többi tagja, és ezt a hibáját rejtegetnie kell. Lucas Hunter alakváltó. Egyszerre ember és leopárd; az ösztönei, érzelmei és a falkája iránti szeretet vezérli. A két faj eddig békében élt egymás mellett, most azonban háború fenyeget: egy mentál sorozatgyilkos szedi áldozatait az alakváltó nők közül. Lucas meg akarja találni a tettest, és ehhez Saschán keresztül szeretné megismerni az ellenség féltve őrzött titkait. Van azonban valami ebben a látszólag jéghideg lányban, ami lenyűgözi a férfiban lakó vadállatot. Csakhogy ez a vonzódás mindkettőjük vesztét jelentheti.


Borító: 4,5
Sorozat: Egy világ - két faj - állandó küzdelem # 1
Eredeti cím: Slave to Sensation
Kedvenc karakter: Sascha, Lucas, Dorian, Mercy, Tamsyn, Hawke
Oldalszám: 384
Kiadó: Egmont
Kiadás éve: 2011

Újraolvasás.
Majd’ két éve, hogy először olvastam a sorozatot, de szinte semmire sem emlékeztem belőle. Sajnos Nalini mindkét sorozatával le vagyok maradva, de szeretném őket folytatni. Úgy döntöttem, hogy ezt a sorozatot is elölről kezdem, mert sok értelme nincs, ha úgy kezdem el olvasni Judd kötetét, hogy arra sem emlékszem, hogy kicsoda.
Anno nem nagyon mertem belekezdeni ebbe a sorozatba, de Nalini megmutatta, hogy nem hiába az egyik kedvenc írónőm. Imádtam olvasni, és ez most sem volt másképp.
Míg első olvasáskor csak a két főszereplőre koncentráltam, most mindenkinek külön figyelmet szenteltem, főleg, hogy már a magyar kiadás a 4. kötetnél jár, és a könyvek szereplői elég sokat szerepelnek már itt is.
Ritkán olvasok jövőben játszódó könyveket, de itt szinte fel sem tűnt, hogy jó pár évvel előrébb jár a világ. Teljesen természetesnek éreztem, hogy három faj létezik a Földön. A mentálokról nem tudtam, hogy mit gondoljak, mert hiába a logikus érvelés, és a racionális gondolkodás, az érzelmek hiányát nem lehet olyan könnyen megérteni. Kicsit féltem is attól, hogy mi lesz emiatt Sascha-val. De Nalini az Nalini, szóval nem kellett tartanom attól, hogy valami nem fog stimmelni.
Sascha már az első pillanattól fogva nagyon szimpatikus volt, és a történet vége felé már a szívembe is zártam. Egy teljes karakterfejlődésen megy keresztül, fokozatosan változik a gondolkodása, és saját magát is fokozatosan ismeri meg. Ugyan ez van az érzelmekkel is, így nem tűnt erőltetettnek sem.
Lucas-t és a falkát meg egyszerűen imádom. Hiába, Lucan egy makacs, arrogáns, védelmező alfahím, mégis imádtam minden megmozdulását.
A falka és az alakváltó társadalom teljesen lenyűgözött. Igaz, én Team DarkRiver vagyok, de ugyan úgy megkedveltem Hawke csapatát, mint Lucas-t, és az ő „macskáit”. Mindegyikük egy különálló személyiség, Nalini szánt rá időt, hogy mindegyiküket bemutassa, bár egy kicsit hátrány az, hogy túl sok a szereplő így az első kötetben. A falka összetartozása, és a falka élete levett a lábamról, úgy éreztem, mintha engem is bevettek volna a falkába. Otthonos és meghitt volt róluk olvasni.
Majdnem az összes szereplő a szívemhez nőtt. Jó pár kedvencem is van már, szóval alig várom, hogy folytathassam a sorozatot.
A krimi szál nagyon jóra sikeredett, bár én már az elején rájöttem, hogy ki a tettes. A mentál társadalom, és a mentálháló nagyon érdekes, szeretnék róluk többet tudni.
A végkifejlet sem lett gyorsan lezárva, izgultam minden oldalon, hogy vajon mi lesz a főszereplőkkel, sikerül-e Sascha-nak leválnia a mentálhálóról, és hogy mi lesz a tettessel.
Izgalmas, fordulatos, szexi, néhol humoros és Nalini. Ennyi elég egy könyvnek, hogy a kedvencek mappában legyen a helye.

  

Read More