Lara Adrian - A ​vámpír bosszúja

Fülszöveg:
Legyőzhetetlen vágy, túlvilági érzékiség; az első érintés halálos.

Renata a pengék és lőfegyverek mestere, hihetetlen mentális képességek birtokosa, akit sem ember, sem vámpír nem győzhet le. Mégis halálos veszélybe kerül, amikor egy aranyhajú vámpír csapdába ejti… az érzékiség csapdájába, a földöntúli gyönyörök palotájába. Nikolainak a küzdelem a lételeme. Csupán egy nő állhat az útjába; a hűvös és szexi harcos, Renata. A vér erős kötelék, a szenvedély még erősebb, és valamelyiküknek pusztulnia kell.

Borító: 4
Sorozat: Éjfél szülöttei # 5
Eredeti cím: Veil of Midnight
Kedvenc karakter:-
Oldalszám: 410
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás: 2010
Előző értékelés: 5

 

Újraolvasás.

Nagyon rég volt már, hogy az írónőtől olvastam. Kedvelem ezt a sorozatot, de soha nem lesz a kedvencem.

Még amikor az Ulpius elkezdte kiadni, felfigyeltem a sorozatra. Az első könyv elolvasása után tudtam, hogy nálam örök B kategória marad. Az sem segített rajta, hogy J. R. Ward- Fekete Tőr Testvériségének copy-ja. Minden tekintetben.

Ettől függetlenül élveztem a sorozatot. Most, több évvel később is jó volt olvasni, de a katarzis elmaradt.

Niko-t mindig is kedveltem, és Renata kaliberű női szereplőre is szükség volt már.

Rengeteg mindent felejtettem a sorozatból, és csak sodródtam. Az alap megmaradt, de kár, hogy Adrian nem ismételt el dolgokat az előző kötetekből. Jó lett volna egy gyorstalpaló.

A történet viszonylag egyszerű, és nem is haladt előre túl sokat. Első Generációs vámpírokat gyilkolnak világszerte, és a Rend elküldte Nikolai-t Montreal-ba, hogy kutason fel egyet ezekből a vámpírokból. De amit Szergei Yakut-nál talál, arra nem számít.

Az Első Generációs fittyen hány a törvényekre, és vérklubokat, és vadászatokat tart. Északon ő a király, és senki sem mer ellentmondani neki. Személyi testőrségének tagja egy Kiválasztott, Renata. A lány nagyon erős mentális képességet birtokol, és ezért Yakut elég erős kézzel fogja. Természetesen a lány nem akarja mindezt, de Mira-ért - egy 8 éves Kiválaszott - megteszi.

De felbukkan Niko, és minden a feje tetejére áll.

Szerettem külön, és együtt is a párost. Mindketten erős karakterek, és együtt bombabiztosak. Tetszett hogy Renata egyedül oldja meg a dolgokat, és nem kér, és nem is számít segítségre. Nehéz élete volt, bár amit megtudtunk róla. De a könyv előrehaladtával Niko-nak sikerült beférkőznie a lány szívébe.

Ahogy az kötelező, Nikolai egy tipikus alfahím. Itt nemcsak ezt az oldalát, hanem a szerelmes és kissé esetlen részét is sikerült megismerni. Tetszett ahogy konstatálta hogy beleszeretett a lányba. Nem tiltakozott, vagy hazudott önmagának. Ahogy Renata sem.

Kicsit hihetetlennek tűnik, hogy egy hét leforgása alatt a páros már a szerelem és az örökké szavakkal dobálóztak.

Nagy szívfájdalmam, hogy semmit sem tudtunk meg egyikük múltjáról sem. Niko pár szóban elmesélte hogy mi történt az öccsével. Mindezt olyan stílusban, mintha csak az időjárásról csevegett volna. Renata életéről is annyit tudni hogy árva volt, akik egy zárdában hagytak, és 14 évesen kidobtak onnan.

Szerettem volna többet tudni róluk.

Zajlottak az események, gyilkosság és összeesküvés minden oldalon. Ennek ellenére nem sikerült magába szippantania a történetnek. Nagyon hiányoltam a Rend tagjait is.

Viszont Hunter személyében újabb érdekes karakter került a csapatba.

Dragos szála nekem egy kicsit erőltetettnek tűnik, és nem tudom hogy meddig fogja az írónő elhúzni. Tetszik az Ős szál, és úgy érzem hogy sokkal jobban is ki lehetne ezt dolgozni, és sok mindent lehetne vele kezdeni.

A végkifejlet izgalmasra sikeredett, bár bánom hogy a Rend tagjai szinte végszóra toppantak be.

A gond az, hogy az írónőnek megvan kötve a keze. A világ amit felépített nem hagy neki túl nagy szabadságot, és lássuk be, egy idő után már túl kiszámítható és unalmas lesz. Ennek ellenére folytatom a sorozatot.