Julia Quinn - A vikomt, aki engem szeretett

Fülszöveg:
1814 is eseménydús szezonnak ígérkezik, de e sorok írójának véleménye szerint ez nem igaz Anthony Bridgertonra, London legkívántabb agglegényére, aki ez idáig semmi jelét nem mutatta házasulási szándékának. És az igazat megvallva, miért is mutatná? Nála jobban senki nem játssza a tökéletes élvhajhászt.
Lady Whistledown társasági lapja, 1814. április

De a pletykalap szerzője ezúttal téved. Anthony Bridgerton nemcsak hogy elszánta magát a nősülésre, de már ki is választotta magának a feleségjelöltet. Az egyetlen akadály a hölgy nővére, Kate Sheffield, a legalkalmatlankodóbb nőszemély, aki valaha londoni bálterembe tette a lábát. A tüzes intrikus megőrjíti Anthonyt elszántságával, hogy megakadályozza a házasságot. De amikor Anthony Bridgerton éjszakánként lehunyja a szemét, Kate igen erotikus álmokban jelenik meg neki.
A közvélekedéssel ellentétben Kate biztosra veszi, hogy nem a megjavult szoknyavadászokból lesz a legjobb férj; Anthony Bridgerton pedig a legnagyobb élvhajhász. Kate elszántan védelmezi a férfitól húgát, de fél, hogy éppen az ő szíve sebezhető. Amikor Anthony ajka az ajkához ér, hirtelen attól tart, ő maga sem képes ellenállni ennek a megvetendő élvhajhásznak.


Borító: 3,5
Sorozat: A Brigerton család # 2
Kedvenc karakter: Colin
Oldalszám: 400
Kiadó: Gabo
Kiadás: 2011

Szerencsétlen könyv már több mint két éve porosodik a polcomon. Nagyjából ez időtájt kezdtem leszokni a történelmi romantikus könyvekről, hiszen lássuk be. Egy idő után nagyon hasonlóra sikerednek ezek a könyvek, mivel nincs nagy mozgástere az íróknak.
Julia Quinn-től még nem olvastam semmit, így izgatottam kezdtem neki a könyvnek. Főleg azért, mert sok jót hallottam az írónőről. Nos, nem csalódtam, de nem is vágyok teljesen meggyőzve.

Azért is váratott ilyen sokat magára ez a könyv, mert nem akartam ismét egy sorozatot nem az elejéről kezdeni. De mint látszik, ez nem jött össze.

Az alapszituáció nagyon tetszett. Mindkét főszereplő már az elején szimpatikus volt. Anthony hozta a megszokott férfifőhős szerepét. Szinte tökéletes party. Azt kivéve, hogy ha házasodik, akkor nem szerelemből teszi, hanem mert muszáj. Mivel úgy hiszi, hogy fiatalon fog meghalni, nem akar szerelembe esni, viszont örökös muszáj hátrahagynia. Így jön a képbe Edwina, aki messze földön a legszebb hajadon, és Anhony számára tökéletes. Csak éppen Edwina nővére Kate egyáltalán nem örül ennek a hírnek.

Kate és Anthony évődése és veszekedése nem egyszer mosolyt csalt az arcomra. Kate egy jó humorú intelligens nő, akinek ami a szívén, az a száján típus.
Anthony eleinte csak egy egyszerű nőcsábásznak tűnik, de a könyv előrehaladtával kiderül, hogy egy kedves és törődő férfi. Akinek persze vannak hibái. Ettől lesz emberi.

Jól szórakoztam a könyvet olvasva. A Brigerton-on sikeresen bemutatkoztak, és már most kijelenthetem, hogy nekem Colin a kedvencem. És persze Lady Brigerton is elég szimpatikus.

Viszonylag gyorsan haladtam a könyvvel. De amikor letettem, nem éreztem a késztetést, hogy azonnal folytassam. És egy idő után kezdett egyhangú és monoton lenni. Úgy éreztem, hogy hiába, a karakterek szimpatikusak, a humor a helyén van, kezdem unni.

Azt gondoltam, hogy Kate és Anthony a könyv végén házasodnak össze, amikor Anthony rádöbben, hogy mit is érez valójában.
Ehelyett jött a szokásos "kompromittáló helyzet és kényszerházasság", ami egy cseppet elvette a kedvemet. Hiszen a páros már szinte összebarátkozott, és vártam valamit tőlük. Ehelyett a szokásos klisét kaptam, amit nagyon nem akartam.

Ennek ellenére így is tetszett a páros. Viszont a könyv vége ismét nem azt hozta, amit vártam.
Anthony a haláltól való félelmében és a megdöbbenéstől, hogy beleszeretett Kate-be elmenekül otthonról. Kate utána megy, viszont Anthony nélkül tér haza. Azt vártam - akartam - hogy amikor Anthony végre rájön hogy mit akar, szenvedjen meg Kate-ért, és Kate kínozza még egy kicsit. Ehelyett kaptam egy balesetet, aminek volt is értelme, és mégsem. És minden szép és jó.
Természetesen az epilógus sem hiányozhatott, ami Anthony 39. születésnapjáról tudósít Lady Whistledown, akinek személyét még homály fedi. Ennek ellenére őt is sikerült megkedvelnem.

Összességében tetszett a könyv, és az írónő stílusa is. Folytatni fogom a sorozatot, már csak Colin miatt is.

Read More

Stephanie Perkins - Anna és a francia csók

Fülszöveg:
Anna nagy várakozással tekint végzős évének kezdete elé atlantai középiskolájában, ahol van egy remek munkája, egy hűséges legjobb barátnője, és egy alakulófélben levő, ígéretesnek tűnő kapcsolata. Így aztán eléggé elkeseredik amiatt, hogy Párizsba kell költöznie egy bentlakásos iskolába – egészen addig, amíg ott nem találkozik Étienne St. Clairrel, aki okos, sármos, gyönyörű, szóval tökéletes… lenne, ha nem volna foglalt. De a Fények Városában a vágyak valahogy mindig utat törnek maguknak. Vajon a szerelmes majdnem-ek éve a hőn óhajtott francia csókkal ér véget? Stephanie Perkins a romantikus feszültséget mindvégig sistergőn, a vonzalmat pedig magas hőfokon tartja debütáló regényében, amely garantáltan megbizserget minket a fejünk búbjától a lábujjainkig és megolvasztja a szívünket.


Borító: 4
Sorozat: Anna és a francia csók # 1
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 384
Kiadó:Könyvmolyképző
Kiadás: 2012

Ez  a könyv is ősidők óta a várólistámon van. Viszont mindig visszatartott valami tőle. Most így utólag eléggé bánom hogy csak most sikerült elolvasnom a könyvet.
Sajnos mostanában nincs szinte semmi időm olvasni. Viszont az sokat elárulhat, hogy ma, pár óra alatt elolvastam. Szinte faltam a lapokat. Szerettem a könyvet, viszont egy kicsit - egy nagyon kicsit - keserű szájízzel csuktam be a könyvet.

A történet nem ismeretlen. Új iskola, a suli legpartiképesebb fiúja, bonyodalom, vicces helyzetek és romantika. Viszont még így is tudott újat mutatni a könyv.
Anna nemcsak új iskolába, hanem új országba is kerül. Édesapja kitalálta, hogy egy tanév erejéig Párizsban taníttatja lányát, méghozzá egy bentlakásos iskolában. Persze Anna kiborul, de nincs mit tenni. Megkezdi cseppet sem unalmas életét a Fények Városában úgy, hogy egy árva mukkot sem tud franciául.
És mint ahogy az lenni szokott, találkozik egy helyes sráccal, és minden szép és jó....Lenne, ha a fiúnak nem lenne barátnője, és Anna sem hagyta volna otthon - Atlantában - a neki tetsző fiút.

Bevallom nőiesen engem eléggé levett a lábamról a könyv. Valami folytán nem kedvelek semmit ami francia, de ez a könyv... Egy aranyos, fiatalos romantikus mese.
Anna egy normális YA hősnő. Szóval megvan a magához való esze, humoros és mindig valami vicces helyzetbe kerül.
A könyv egyik legnagyobb húzóereje - nálam - hogy átlagos. És ezt vegyétek pozitív véleményként. Itt egy lány, aki egy másik országba kezdi el a tanulmányait. Teljesen átlagos. Átlagos tini problémákkal és helyzetekkel. Életteli és nagyon is valósnak tűnő személy. És ez igaz Étienne-re is.
A legtöbb YA könyvben a főszereplő fiú magas, jóképű, rossz fiú, féltékeny és minden ami sablon. Persze ezzel sincs bajom. Viszont Étienne annyira igazinak tűnik. És vannak hibái, amiért néha megcsapkodtam volna. Alacsony, még Anna is magasabb nála pár cm-rel. Rágja a körmét ha ideges vagy izgatott. Kedves és elragadó, viszont soha nem beszél magáról. Nehezen hoz döntéseket, és szereti az állandóságot. Valamint tériszonyos. Nagyon. És ahogy Anna is említette, Étienne egy nemzetközi srác. Francia neve van, Amerikában - San Francisco - született, de Angliában nevelkedett. De nekem inkább tűnt franciának. Megvolt benne minden, ami franciává teszi.
És ha már itt tartok. Úgy éreztem a könyvet olvasva, hogy én is bebarangolom Párizst, és Anna-val együtt fedezem fel. Legszívesebben már holnap elmennék oda.

Anna a könyv elején még egy igaz amerikai lány volt. Viszont amikor hazautazott, hamar ráébredtem, hogy Anna eleurópaiasodott. Vagyis inkább elfranciásodott. Nekem Anna többé nem amerikai volt, hanem francia. Az otthona nem Atlantában volt, hanem Párizsban.
Ezért is az a bizonyos keserű szájíz. Annyira azt akartam, hogy maradjanak Párizsban. Ehelyett...

Mindig érdekes olyan YA könyvet olvasni, ahol a főszereplők az utolsó évüket töltik az iskolában. Már fél lábbal egy másik életben vannak, és készülnek továbblépni. Itt ez csak az utolsó oldalakon éreztem. Adott egy jó társaság, tanulnak és bejárják Párizst. A cukrászdáktól megkezdve a mozikig és a nevezetességekig. És a könyv végén azzal kell szembesülnöm, hogy kész, vége. Nem fogok többet olvasni erről a társaságról, erről a bentlakásos suliról. Nem tudok meg többet róluk, hiszen már külön utakon, más országokban folytatják az életüket.

Maga a könyv olvastatja magát, és nagyon szórakoztató. Tudom ez közhelyes, de mégis igaz. Nem bírtam letenni, és élveztem olvasni. Anna igazán vicces és logikus lány. Persze ő is követett el hibákat. Étienne viszont... Voltak vele gondjaim.
Egyrészt a kémia a két karakter között már az első találkozáskor megvolt. Szinte izzott körülöttük a levegő. Összebarátkoztak, és legjobb barátok lettek, hiába a vonzalom, amit mindketten igyekeznek tagadni.
És ezért is haragszom St. Claire-re. Nem állt a sarkára, hanem a biztonságot és a megszokottságot választotta. Sokáig szöszmötölt, mire rászánta magát a dolgokra. Viszont ez egy olyan dolog, amit szerettem és utáltam benne egyszerre. Hogy realista. Nemcsak az ő karaktere, hanem Annáé, és az egész könyvé is. Persze egy-két klisé nem hiányozhatott, és talán néha túl rózsaszín volt, de megbocsátom. Hiszen Párizs a szerelem városa.
Anna és Étienne kapcsolata nagyon aranyos, szinte bájos volt. Imádtam a hálaadásos részeket, valamint a téli szünetben az emailezésüket is.

A mellékszereplők nem tettek rám túl nagy benyomást. Rashi eléggé háttérbe szorult, és Mer...legyen elég annyi, hogy hajlok arra, amivel Amanda "megvádolta". Na és Josh? Tudjátok, hogy ő a harmadik kötet szereplője. És a párja is felbukkant, Isla... Kíváncsi leszek rájuk.

A könyv vége...A szereplők jó sokáig elbeszéltek egymás mellett, vagy St. Claire miatt megszakadt a folyamat, és én Anna-val együtt dühöngtem. Nagyon mérges vagyok St. Claire-re emiatt.
Viszont a vége igazán aranyosra sikeredett. Az viszont nagyon nem tetszett, hogy a páros a tanulmányaikat Amerikában folytatják, és külön iskolában. És egy kicsit messze egymástól. Nekem Étienne és Anna is európai, és főleg francia. Azt vártam, hogy ott maradnak, és nem térnek vissza az államokban. Nagyon nem illik szerintem Étienne-hez Amerika.

A szereplők további sorsát az írónő hamar lezárta. Mer Olaszországba tanul tovább, Rashi is szervezi az életét, Josh pedig még marad egy évet a suliban. Annáék Amerikába térnek vissza...Szóval maradjunk annyiban, hogy ennek a befejezésnek nem igazán örültem.

Szerettem olvasni a könyvet, teljesen elvarázsolt. Étienne és Anna aranyos és jó páros. Ahogy utána olvastam, a következő részben is felbukkannak, szóval nem búcsúzunk el tőluk. Viszont hiába szerettem, valami - egy paraszthajszálnyi valami - hiányzott. Én magam sem tudom mi, de annyi biztos, hogy majdnem kedvenc a könyv, és nem utoljára olvastam a könyvet.

Read More

Amanda Stevens - Örök Kísértés

Fülszöveg:
A fiatal és titokzatos Amelia Gray sírkő-restaurátor, aki látja a szellemeket. Az élősködő kísértetek nem tudhatják meg, hogy látja őket, hiszen akkor élete is veszélybe kerül. A lány ezért elkerüli azokat az élőket, akiknek nyomában szeretteik nyughatatlan szellemei járnak.

John Devlin detektívnek brutális gyilkosságok felderítésekor lesz szüksége Amelia segítségére, ám a férfit árnyékként követi elhunyt felesége és kislánya.

A lány hiába küzd a férfi iránt érzett vonzalmával, nem hozhatja a kísértetek tudomására, hogy látja őket, sőt látja azt is, ahogy parazitaként szívják el a férfi életerejét. Azonban hiába igyekszik tartani a távolságot, a kettejük közti vonzalom elmossa a határokat e világ s a másvilág között…


Borító: 5*
Sorozat: Sírkertek Királynője # 1
Eredeti cím: The Restorer
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 366
Kiadó: Athenaeum
Kiadás: 2013.03.01.

Nagyon régóta kívánságlistás volt nálam ez a könyv, és már bánom, hogy ilyen sokáig halogattam az olvasását. Először a borító varázsolt el, de a történet sem nagyon maradt alul.

Amelia Gray igen szokatlan foglalkozást választott magának. (Vagy az választotta ki őt?! ) Temetőrestaurátorként dolgozik. Az a feladata, hogy a régi, elfelejtett és elhanyagolt temetőket a régi állapotába állítsa vissza. Charleston fullasztó hőségében meg is kezdi az Oak Groove temető helyreállítását. Vagyis kezdené, ha nem találtak volna egy friss holttestet a temetőben...

Bevallom, hogy alábecsültem Amelia munkáját. Én is abba a tévhitben éltem, mint mások. Elég ki és lepucolni a sírokat és a temetőt, és kész is a munka. Nos nagyon tévedtem. Rengeteg kutatómunkát igényel ez a szakma. Sőt, inkább ez teszi ki az oroszlánrészét a munkának. Nagyon tetszett, hogy Amelia nem egy tucat hősnő. A munkájából és a képességéből adódóan átszövi őt a magány, de mégis okos és talpraesett. Mondhatni olyan, mint egy hétköznapi nő. Lehet hogy pont ezért szimpatizálok vele.
Gyerekkorában látott először szellemet, és az édesapja intelmeivel élni az életét. Amit eddig soha nem szegett meg.

" Soha ne vegyél tudomást a holtakról.

Soha ne tévedj messzire a megszentelt földtől.

Nagy ívben került azokat, akiket kísértenek.

Végezetül, ne kísértsd a sorsot! "

Igen ám, de felbukkan John Devlin nyomozó, aki szakértőnek kéri fel Amelia-t az ügyben. És igen. Devlin-t kísértik a holtak szellemei. A felesége, és a lánya.
Amelia élete fenekestül felfordul, amint Devlin belép az életébe. Nem elég hogy megszegi az egyik szabályát, ráadásul valaki rá vadászik és vele üzen a rendőröknek.

Nagyon érdekelt a könyv és a téma. Egy temetőrestaurátor, aki látja a szellemeket? Először azt hittem, hogy valamiféle Szellemekkel suttogó utánzatot fogok olvasni, de szerencsére erről szó sincs.
Az írónő stílusa nagyon tetszett. És a szellemeket is sokkal realistábban ábrázolta, mint azt általában szokták.
A történet elég hullámzó. A könyv feléig lassan hömpölyög, olyan információkkal elrejtve, amit csak a könyv olvasása során értünk meg. De mégsem zavaros. Viszont a könyv közepétől hirtelenjében beindulnak a dolgok, és zajlanak az események. Ezután ismét lelassít az írónő, és vissza. Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, fogalmam sem volt, hogy az írónő mit tervez, mit akar kihozni a könyvből. De éppen ez tetszett benne a legjobban. Amelia-val együtt én is csak vártam, és sodródtam az eseményekkel.

Amelia éli a biztonságos, és unalmas életét. De ahogy halad a könyv, rá kell jönnie, hogy valami megváltozott. És ennek bizony meglesznek a következményei.
Amit nem igazán értettem, az a szerelmi szál. Elég kiforratlannak és kicsit instantnak  tűnt. Amelia hogyan, és miért kezdett el ennyire vonzódni Devlin-hez? Mert erre utaló jeleket nem igazán láttam. Ő is megjegyzi, hogy hirtelen elkezdte vonzani a férfi, és ő sem érti miért. Viszont nem kaptunk semmi szenvedés, már ami a szerelmi szálat illeti. Devlin tiltott gyümölcs, és a kapcsolatuk sokáig megrekedt a plátói szinten. Amivel nincs is baj.

A könyvben sok titokra fény derül, de még több kerül elő. Ki és miért gyilkolja meg az áldozatokat, és miért pont Amelia-n keresztül üzen? Valamint a szellemek miért viselkednek másképp, mint szoktak?
A könyv olvasása során megkapjuk a válaszokat. Az írónő remekül keveri a hétköznapi és paranormális szálakat. Szinte természetesnek hat, ahogy Amelia elkezd nyomozni a képességét használva.Amint felbukkan egy kérdés, szinte véletlenszerűen talál összefüggést egy korábbi kérdésével.
Szinte nem is tudtam, hogy ki az elkövető. Természetesen megvoltak a magam gyanúsítottai, de az írónő jól átvert.

A végkifejlet nagyon tetszett. Pörgős, izgalmas, hátborzongató. A tettes indokai viszont mindent vittek. Az írónő tökéletesen beillesztette a paranormális szálat a cselekménybe.

Amelia szülei, viszont nem vettek le a lábamról. Se az apja, se az anyja nem tettek rám túl jó benyomást. Azt várná az ember, hogy mivel az apja is hasonló képességekkel bír majd segít Amelia-nak, és felvilágosítja. Ehelyett nem csinált semmit. Az édesanyja meg teljesen elzárkózott tőle, és titkolózik. Kíváncsi vagyok, hogy miről akart beszélni Amelia-val.

Amit még kiemelnék, az Próféta. (Akik olvasták a könyvet, érteni fogják.) Nagyon érdekes karakter, és ami kiderült róla...! Elismerésem az írónőnek.

Az könyvben van valami, ami azonnal rabul ejti az olvasót. A temetők, a gyilkosságok, a szellemek és a hátborzongató lények, amikről még nem tudunk...

Le sem bírtam tenni a könyvet. Köszönhető ez Amelia-nak, akit nagyon hamar sikerült megkedvelnek. És részben Devlin-nek is, aki a maga titokzatos személyével kezd elvarázsolni. De a legjobban mégis a kísértetek, a különös és furcsa dolgok fogtak meg a könyvben. Valamint a hangulat.

Nem ilyen pararomance könyvekhez vagyok szokva, viszont Amanda Stevens már félig levett a lábamról ezzel a könyvvel. Ide nekem a folytatást!

Read More

Rachel Vincent - Pride: Falka

Fülszöveg:
NAGYON REMÉLEM, HOGY A MACSKÁKNAK TÉNYLEG KILENC ÉLETE VAN

Eljárás alatt állok, a tét az életem. Tévesen, de azzal vádolnak, hogy megfertőztem egykori ember barátomat, majd megöltem, hogy eltüntessem a bizonyítékot. Embert megfertőzni a három főbenjáró bűn egyike. A másik kettő a gyilkosság, és a titkaink kifecsegése. Háromból kettő. Nekem végem. És ráadásul a hegyekben egy vad kóbor garázdálkodik: egy riadt, tizenéves nőstény macskát kerget. Nekünk kell először megtalálnunk, mielőtt a nyakunkra hozza az embereket. A szerelmem, Marc segítségével, úgy hiszem, meg tudom menteni a sebezhető lányt a nagyratörő kóbortól, és a Területek Tanácsának játszmáitól is. Amennyiben a saját peremet túlélem…


Borító: 4,5
Sorozat: Shifters # 3
Eredeti cím: Pride
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 466
Kiadó:Könyvmolyképző
Kiadás: 2013.04.18

Amint befejeztem a Latrokat, azonnal olvasni kezdtem a folytatást.

A kötet szinte ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt. Faythe még mindig arra vár, hogy a Tanács döntsön a sorsa felől, hiszen két bűnt is elkövetett. Megfertőzött egy embert, valamint azt meg is ölte.

Ebben a kötetben hátrahagyjuk a Ranch-ot, és a hegyekbe vesszük az irányt. Faythe és a családja elutaznak, hogy végre pont kerüljön a lány ügyének végére.

Faythe hamar szembesül a ténnyel, hogy akármit mondd vagy tesz, a Tanács bűnösnek tarja. És mivel nem kíván még teherbe esni, így hasznát sem látják.

Az előző részekből rendre hiányoltam a falka összetartását valamint a macskatársadalom bemutatását. Végre ebben a kötetben megkaptam mindent, amit szerettem volna.

Már az első oldaltól kezdve pörgött a történet. Egy apró hullámvölgy volt csupán a közepe felé, de az olyan apró, hogy az még megbocsátható.

A falkapolitika is bemutatásra került, valamint az, hogy hogyan is alakult ki ez a faj. Faythe és családja végre összecsiszolódott. Végre éreztem azt, amit egy alakváltó könyvben kötelező. A falka összetartását és szeretetét. Eddig ezt mindig hiányoltam, de végre ezt is megkaptam.

Faythe is egyre jobban fejlődik, most kivételesen nem akartam megcsapkodni. Okos és humoros, vakmerő és bátor. Amikor kellett a talpára állt, és ahol nem, ott végre hallgatott az apjára, és csendben maradt.

Új szereplők is felbukkantak. Akiket utálni kellett, azt utáltam is. Az írónő megalapozta a következő kötetek cselekményeit, és most már látni, hogy mit is akart ebből kihozni.

Először azt gondoltam, hogy az egész kötet Faythe tárgyalásával fog foglalkozni. Ha úgy vesszük ez igaz, de újabb bonyodalmakat kell Faythe-nek megoldania.

A tárgyalás helyszínén sorra bukkannak fel a kóborok, és már egy bruin is panaszkodik miatta. Nagyon szimpatikus volt nekem Mr. Maci.

A könyv egyik legnagyobb rejtélye az új nőstény. Nem lett elhúzva ez a szál, bár egy picit zavart, hogy Faythe megrögzötten csak egy variációra összpontosított Kaci-vel kapcsolatban. Megvolt a magam véleménye a lánnyal kapcsolatban, de az írónő nagyon cseles volt. És ha ez még nem lenne elég, szegény lány olyan helyzetbe került egyedül... Igazán megdöbbentő volt az a szál.

Mivel a kötet nagy része Faythe sorsáról szól, a háttérben ott a feszültség. Mindenki megtesz mindent, hogy Faythe megússza a dolgot, de nem egyszerű. Még úgy sem, hogy Faythe kicsit visszafogta magát, és nem olyan forrófejű.

A falka is kezd egyre szimpatikusabbá válni, igaz, hogy még kedvencet nem avattam.

Marc és Faythe között is forr a levegő, hiába nem egy pár. A férfi megtesz mindent Faythe-ért, és végre a lány is ráébred, hogy mit is jelent neki igazából Marc.

Reménykedtem benne, hogy az írónő nem lesz olyan kegyetlen, és megoldja Marc helyzetét. Most már azt kell kivárni hogy hogyan, és mikor tér vissza Marc.

A sorozat eddigi darabjai közül abszolút ez a legjobb. Pörgős, érzelemdús és a humor is visszatérő elem.

Faythe kötetről kötetre fejlődik, tanul és végre nem csak a saját feje után megy.

Mivel már látni, hogy merre tart a sorozat, izgatottan várom, hogy mi fog kisülni belőle.

Read More

Rachel Vincent:Rogue - Latrok

Fülszöveg:
RENDBEN, SZÓVAL A MACSKÁK NEM ESNEK MINDIG TALPRA.
ÉN AZTÁN A LEGTÖBBJÜKNÉL JOBBAN TUDOM EZT.

Amióta visszatértem a falkába, nagy döntések és még nagyobb hibák követték egymást az életemben; olyan hibák, amikért ártatlan életekkel szokás fizetni. Mint az első és egyetlen női végrehajtónak, nagyon sokat kell bizonyítanom apám, a falka és saját magam előtt is. És most, hogy a területeinken sorra ölik meg a kandúrokat, keményebben dolgozom, mint valaha – bár mindig van erőm, hogy munka után szórakozzak is egy kicsit Marckal, aki végrehajtóként és a magánéletben is a társam.

Azonban nem minden hibám lezárt ügy. Felmerül a gyanú, hogy a halott kandúrok esete összefüggésben áll emberi nők eltűnésével is, és talán minden miattam történik, emberként vagy macskaként. És az az egyetlen megingás talán túl sokba, elviselhetetlenül sokba fog kerülni nekem…


Borító: 5
Sorozat: Shifters # 2
Eredeti cím: Rogue
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 394
Kiadó:Könyvmolyképző
Kiadás: 2012.10.24

Majdnem egy évvel ezelőtt olvastam a sorozat első részét, és akkor úgy döntöttem, hogy folytatni fogom a sorozatot, mert van benne potenciál. Nem igazán siettem el a folytatások olvasását, mert lássuk be. Egy év hosszú idő. De most épp itt volt az ideje hogy a folytatásokat olvassam.
Kezdeném először a borítóval, és úgy a kinézettel. Már az előző résznél is említettem, hogy a könyv gerincéért meg tudnék veszni. Most sincs ez másképp. Egyszerűen imádom. A borító is fantasztikus, és a hátlap is. De a könyv gerince... Soha sem foglalkoztam annyira a könyvek gerincével, de ez annyira mutatós, hogy nem tudom nem imádni.

De vissza a könyvhöz. A Stray úgy fejeződött be, hogy Faythe úgy döntött ő lesz az első női végrehajtó, és két évig marad a falkával, utána pedig meglátja hogy mi történik.
Bevallom nőiesen nem igazán emlékeztem a részletekre. Ezért is jár nagy piros pont az írónőnek, amiért a könyv első felében meg-megemlítette az alapvető információkat. Mert enélkül bizony bajban lettem volna.

Kezdetben nehezen rázódtam bele a történetben, de ahogy haladtam úgy vettem fel a fonalat. A könyv dinamikája ugyan az, mint az előzőé. A könyv közepétől indulnak be igazán a dolgok, onnantól már tényleg nem lehet letenni.

A történet elején már láthatjuk is Faythe-et munka közben. Több hete már annak hogy végrehajtóként dolgozik, de még mindig csak kezdő. A könyv eleje már gyilkossággal indít, de még sincs meg a sztori dinamikája. Mint említettem, az majd a könyv közepe tájékán indul be.
Különös módon gyilkolják a kandúrokat. Eleinte semmi összefüggés nincs a gyilkosságok között, de ahogy halad a történet, úgy érnek össze ezek a bizonyos szálak.
A falka nyomozásba kezd, és kiderül, hogy az előző rész egyik rossz fiúja visszatért, hogy bosszút álljon. De van, aki rajta akar bosszút állni. Szóval bonyolult az ügy.
És ha még ez nem lenne elég, Faythe-et a volt barátja is zaklatja telefonon. És mint kiderült, ez a fiú is fontos szerepet kap a történet alakulásában.

Faythe-et az első részben nem nagyon sikerült megkedvelnem. Vagyis inkább a könyv második felétől, amikor mintha kicserélték volna. Humoros és tökös lett. És mellesleg az esze is a helyén volt. Itt viszont pont fordítva történt. A könyv első felében igazán megkedveltem a stílusa és a humora miatt. De a könyv felénél valami megváltozott, és visszatértünk oda, ahonnan az első résznél kezdtük. Hisztis lett, és nagyon önző. Valamint a folytonos titkolózása miatt igen nagy bajba keveredett, és ezzel a falkának sem segített. Nem tudom mi ez a hullámvölgy nála, de biztos vagyok benne, hogy ki fogja nőni. Hiszen a befejező rész címe egyértelmű. ;-)

Amit nagyon hiányolok a könyvből, és úgy az egész sorozatból az a vérmacskák bemutatása, valamint hierarchiájuknak megismertetése. Persze alap dolgokat kapunk, de ez számomra édeskevés.
A másik dolog, az maga a falka. Nem egy alakváltós könyvet olvastam már, és ott az olvasó érzi hogy ők egy család, mindenki nagyon közvetlen a másikkal, heccelik egymást stb... Itt ezt nem érzem. Az írónő hiába mutat jó pár aranyos és vicces jelenetet a szereplőkről, mégsem érzem a családias hangulatot. Pedig konkrétan egy igazi családról beszélünk. Remélem ezt orvosolni fogja az írónő. A szereplők nekem még mindig idegenek. Adott egy marék szereplő, és adott a nevük. De három vagy négy szereplőtől eltekintve - akik úgy ahogy be vannak mutatva - semmit nem tudunk a többiekről.

A nyomozás mellett a romantikus szál is képviseltette magát. Faythe és Marc tipikus se veled, se nélküled kapcsolatban élnek. Az olvasónak egyből feltűnik hogy ki viseli a nadrágot a kapcsolatban. Szeretem ha egy nő erős és független, és mellé kapunk egy domináns férfit. Az erős és független nő az megvan, de a legnagyobb bánatomra a domináns férfi karakter sehol nincs. Akárhonnan nézem, Marc ha Faythe-ről van szó, egy nagy papucs. Amiket a lány művel(t) vele, már régen szóba sem kéne vele állnia, ehelyett...És ne felejtsük el, hogy Marc és úgy az egész falka próbálja ráerőltetni Faythe-re a a dolgaikat. (Házasság, gyerek.) Nem csoda hát, hogy szegény lány sikítva próbál menekülni.

Új szereplő is felbukkant, remélem hogy végleg a falkával marad. A végkifejlet ismételten pörgős és ütős lett. Egyszerűen nem lehetett letenni.

A harmadik rész meglett alapozva, hiszen Faythe "bíróság" elé áll, mert megfertőzött egy embert. Igaz hogy baleset volt, de mégis megtette. Izgatottam vágok bele a harmadik rész olvasásába, kíváncsi vagyok hogyan alakul a falka élete.
Mindenesetre még várom a "nagy durranást" a sorozatban. Nagyon jó, izgalmas és olvasmányos, de még hiányzik valami.

Read More

Tess Gerritsen - A sebész

Fülszöveg:
Egyszer még futni hagy… De másodszorra nem menekülsz.

A sorozatgyilkos az éjszaka leple alatt besurran női áldozatainak otthonába, és válogatott kínzásoknak veti alá őket. Olyan kegyetlenül ügyesen bánik a szikével, hogy kiérdemli a „sebész” nevet. Utolsó áldozata, Cordell doktornő épphogy megmenekül, de a szörnyű emlékek elől szülővárosából Bostonba költözik, ahol új életet kezd. Ám pár évvel később a halottnak hitt „Sebész” ismét lecsap, és nem hagy kétséget afelől, hogy hamarosan befejezi a félbehagyott munkát…


Borító: 2
Sorozat: Rizzoli & Isles # 1
Eredeti cím: The Surgeon
Kedvenc karakter -
Oldalszám: 430
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás: 2009

Az írónő könyve nagyon régóta szerepelt a várólistámon. Időről időre mindig visszatértem a könyvhöz, értékeléseket olvastam, de valami mindig visszatartott. És így utólag belegondolva nem is bánom, hogy ilyen sokáig vártam hogy elolvassam. Mert valljuk be. Kész időpocsékolás volt.
Jó pár véleményt olvastam a könyvről, de csalódnom kellett. Értetlenül állok, mert a fülszöveg egy lendületes és borzongatós krimit ígért. Amit kaptam az minden volt, csak nem borzongató.

Bostonban sorra gyilkolják a nőket. A tettes miután órákig kínozza az áldozatok szuvenírként magával viszi az áldozatok méhét is. Évekkel ezelőtt egy sorozatgyilkos ugyan így végzett az áldozataival. Csak egy bökkenő van. A gyilkos már halott. Akkor ki lehet ez a titokzatos Sebész, aki folytatja az öldöklést, és mindent ugyan úgy intéz, mint az elődje?

Bevallom nőiesen, hogy nagyon csalódtam a könyvben. Mint említettem a fülszöveg ígéretes, de a megvalósítás hagy kivetnivalót maga után.
Lehet velem van a baj mert túl sok Gyilkos elméket nézek, és hamarabb rájöttem a dolgokra mint a rendőrök.

Két évvel ezelőtt a gyilkos utolsó áldozata túlélte a támadást, és most Bostonban dolgozik orvosként. Cordell doktornőt az eset megnyomorította. Fél kimenni az utcára, a legjobb biztonsági rendszert szereltette fel a lakásában, és igen bizalmatlan. Nem olvas újságot, ezért villámcsapásként éri, amikor a rendőrség felbukkan nála és közlik vele hogy milyen gyilkosságsorozat indult el Boston-ban. A rendőrök sokáig  rá gyanakodnak, de mint kiderült alaptalanul.

Ha már a rendőrségnél tartunk. Azt hittem hogy egy Karen Rose féle csapatot kapok, akik minden nap összeülnek, és egyeztetnek egymással. Rosszul hittem. Ezek a rendőrök mindenek, csak csapat nem. Ügyefogyottak, sablonosak és nőgyűlölők. Ebben a kis csapatban dolgozik az egyetlen női nyomozó Rizzoli is.
Nehéz dolga van, de meg is nehezíti a saját dolgát. Csúnyácska, de nyomozói szempontból van benne potenciál. Viszont olyan, mint egy veszett bulldog.
Azt vártam hogy egy tökös, humoros nyomozónőt kapok. Ehelyett Rizzoli hiába nő, ő maga is nőgyűlölő és akkora bizonyítási vágy van benne, hogy hibát hibára halmoz. A csapattársai is rosszul bánnak vele. Kiközösítik.
Nincs meg a csapatban az, ami kéne. Az összes karakter sablonos és felszínes. És mint említettem nagyon buták. Az olvasó hamarabb kilogikázza a dolgokat mint ők. Erre jó példa, hogy a könyv közepe tájékán kezdenek el gondolkodni a rendőrök, hogy el kéne utazni abba a városba, ahol Cordell doktornő is lakott, hiszen ott kezdődött minden. Ezt már az olvasó a 20. oldalnál kilogikázza, de a nyomozók csak egymás ellen harcolnak és kakaskodnak, minthogy az ügyre koncentrálnának.
A sorozat névadója Rizzoli inkább mellékszereplő, mint főhősnő. Alig látunk belőle valamit, de ha mégis, akkor az olvasó minél hamarabb túl akar rajta lenni, annyira ellenszenves s nő.
A könyv fő mozgatórugója Moore felügyelő és Cordell doktornő.
Alapvetően romantikus könyv fan vagyok. Ez annyit tesz, hogy nem bánom ha mindig van egy könyvben romantikus szál. Lehet az gyenge vagy erős. A lényeg hogy legyen. De vannak olyan könyvek - mint ez - ahová nem illik bele a történetbe. De az írónő mégis leerőltette a torkunkon. Mert ez a szerelmi szál annyira instant, amennyire csak lehet.
Moore felügyelő 20 évig boldog házasságban élt a feleségével, és miután a nő elhunyt, árnyéka önmagának. A háza még mindig úgy néz ki ahogy a felesége hagyta, és a nőről is jelen időben beszél. Erre összetalálkozik Cordell dokival, és már szerelmesek is egymásba. És rá pár hétre pár házasok is. Ha még lenne is alapja ennek a románcnak akkor nehezen elnézném ezt a bakit, de semmi alapja sincs. Párszor beszélnek, és már dúl is a szerelem.

A tettes gondolatai nem olyan betegesek mint vártam. A könyv közepére már tudtam hogy kicsoda, de persze a nyomozók azt se tudták hogy hol járnak, nemhogy ki a tettes.
A végkifejlet sejthető, bár Rizzoli ismételten hülyén viselkedett. Bár azt nem értem, hogy a tettes miért van életben. Gondolom a folytatások miatt.
Összességében: Egy "Zs" kategóriás krimi ami ezer sebből vérzik. A karakterek sablonosak és élettelenek és az írónő stílusa sem a legjobb. Egy szó mint száz. Kár volt elolvasni.

Read More

Mats Strandberg - Sara B. Elfgren: A Kör

Fülszöveg:
Engelsfors. Egy apró, csodás kis város Svédországban, ahol hat lány épp csak elkezdte a középiskolát. Semmi közös nincs bennük – kivéve, hogy mindegyikőjükben ősi, ördögi erő lakozik. Az őszi szemeszter csak elkezdődött, amikor egy halott diákot találtak a suli egyik WC-kabinjában. Mindenki öngyilkosságra tippel. Mindenki, leszámítva a hat lányt, akik tudják az igazságot. Egy éjjel, amikor a hold kísértetiesen vörösen borítja be az eget, a lányok találkoznak a parkban. Nem tudják, hogyan és miért mentek oda, csak azt tudják, hogy szükségük van egymásra a túléléshez. Azt mondják, boszorkák. Egy ősi prófécia állítja, hogy ők a kiválasztottak. Ettől a naptól kezdve a gimiben már élet vagy halál a tét. És a lányoknak még sok mindent meg kell tanulniuk saját erejükről is. Az idő csak fogy. Valami vadászik rájuk, és ha nem ők találják meg előbb és pusztítják el azt, akkor ők halnak meg…


Borító: 4,5
Sorozat: Engelsform-trilógia # 1
Eredeti cím: Cirkeln
Kedvenc karakter -
Oldalszám: 550
Kiadó: Geopen
Kiadás: 2012

Ez a könyv is nagyon régóta szerepelt a várólistámon. Karácsonyi ajándékként végre megszereztem a könyvet, de nem igazán éreztem indíttatást az olvasására.
Meggyőződésem volt, hogy kell egy bizonyos hangulat a könyvhöz, ami nekem eddig nem volt meg. Nem is tévedtem.
De sajnos még így is csalódást okozott a könyv.
Adott Engelsform városa. Egy lepukkant, isten háta mögötti hely, ahol semmi sem történik. De a tanév kezdetén az egyik mosdóban holtan találják az egyik diákot.
Ám vannak, akik úgy gondolják, hogy a fiú nem öngyilkos lett. Megölték.
Az egyik éjszakán különös erők vezetik ezeket a lányokat egy elhagyatott helyre, ahol kiderül hogy mindannyian boszorkányok. Mind a hatan Kiválasztottak, és nekik kell megküzdeni a gonosszal. Eredetileg heten voltak, de Elias - a meggyilkolt fiú - sajnos már nincs velük.
Mindegyik lánynak van valamilyen különleges képessége, kivéve Minnoo-nak. De erről később.
A könyv nagyon hosszú. Soha nem okoz gondot egy könyv hosszúsága, de itt egy kicsit megszenvedtem vele. Kezdjük azzal, hogy én másra számítottam. Mágiára, tanulásra és harcokra. Ehelyett a lányok magánéletébe nyertem bepillantást, és velük együtt sikerült néha egy-egy információmorzsát elcsípnem.

Bevallom a szerzőpáros szerintem eltájolta egy kicsit magát ezzel a hat főszereplővel. Túl sokan vannak. Sokáig meg sem tudtam különböztetni őket egymástól. Vannak akik több teret kaptak, és vannak akik semmit. Aránytalan az egész.
A könyv amolyan lassú víz partot most típus. Nincs pörgő cselekmény. Ehelyett kapunk rengeteg tini problémát, és rengeteg önbizalomhiányt.
Mind a hat lánynak nehéz élete van. Mindannyian önbecsülési gondokkal küzdenek. Minnoo túl komolynak és pattanásosnak látja magát. Rebecka hiába él boldog párkapcsolatban, evési zavarokkal küzd. Vanessa párkapcsolata nem felhőtlen, és az édesanyja valamint a nevelőapja mintha összeesküdtek volna ellene. Linnéa egyedül él egy rossz környéken, és nemrég veszítette el a legjobb barátját. Anna-Karin édesanyja alkoholista és rosszindulatú. A lány izzadós, pattanásos és tanyán él. Valamint mindenki őt spécizi ki magának. És ott van Ida. Őróla szinte semmit sem tudni. Csak annyit, hogy úgy tűnik hogy rosszindulatú és ő az iskola méhkirálynője.
Szóval a lányoknak megvannak a maguk bajai. Erre itt a "boszorkányság" amivel nem tudnak mit kezdeni. Na meg egymással sem.
A könyv folyamán a lányok nagyon lassan megismerkednek, és vannak akik összebarátkoznak. Ida-t kirekesztik, pedig számomra ő az egyetlen aki megmondja a valódi véleményét.

A könyv váltott szemszögű. Majdnem az összes lány életébe bepillantunk. Kivéve persze Ida-ébe.
Bevallom őszintén egyik lány sem lett a kedvencem. Van akit ki nem állhattam, vannak akik semlegesek, és van akit megkedveltem.

Mint mondtam túl sokan vannak a lányok, és a szerzőpáros nem riad vissza attól, hogy orvosolja ezt a problémát. Rebecka halála megrázza a lányokat, eldöntik hogy összefognak, de ebből végül nem lesz semmi. Mindenki meg a maga feje után, nem foglalkoznak a többiekkel, és ezzel csak a tettest segítik, aki egymás után megpróbálja levadászni a lányokat.

A legtöbb időt Minnoo fejében töltjük. Szegény lánynak úgy tűnik semmilyen képessége sincs, és ezért kirekesztettnek érzi magát. Ő a józan ész a csapatban, ő próbálja a lányokat összeterelni kisebb nagyobb sikerrel.
A boszorkányság nem kap túl sok szerepet a történetben. Persze a lányok az egyedi képességeiket rendre használják, de a képességük hátteréről és a Tanácsról semmit sem tudunk meg.
Anna-Karin, akit mindenki lenézett és bántott, a képességének hála ő lesz az iskola legkedveltebb lánya. A többiek ezt nem nézik jó szemmel, de a lányra semmi sem hat. Élvezi a rivaldafényt. Megmondom őszintén Anna-Karin-t ki nem állhattam. Persze értem hogy miért viselkedett így, de akkor is... Nekem túl sok volt ez a lány.

Nem megyek bele a többiek életének bemutatásába, mert az túl hosszadalmas lenne. Elég annyi, hogy a könyv végére a lányok megtalálják önmagukat, és végre egy csapattá válnak.

A gyilkos kiléte meglepett. Annyira normálisnak találtam őt, erre kiderül, hogy pont ő az. Pedig milyen szép pár lettek volna....

Ami nem tetszett, hogy a lányok nem őszinték egymással. Titkolóznak, mellébeszélnek. Nem bíznak egymásban. Valaki rájuk vadászik, de még így sem őszinték egymással. Sokáig nem is nyomoznak, ami kifejezetten zavart.
A mellékszereplőknek túl sok haszna nem volt. Nicolaus nagyon szimpatikus volt, de az égvilágon semmit sem tudtunk meg róla.

A végkifejlet viszont nagyon tetszett. A lányok végre összefognak, bíznak egymásban. És végre Minnoo képességére is fény derül. Nos igen, neki van a legdurvább képessége.
A könyv utolsó jelenetei, amikor az összes lány összegyűl a temetőbe a két halott társuk sírja előtt... Az nagyon tetszett. Amit nem igazán értek, hogy hogyan lehet, hogy Elias  - aki fiú - hogy lehet kiválasztott a hat lány mellett...

Összességében csalódás volt a könyv. Jobban vártam. Olvastatta magát, megvolt a maga szépsége, de én nem az ilyen lassú cselekményekhez vagyok szokva.
Valamint két részre tudnám osztani a könyvet. Van a fantasy szál, ami nekem elég gyenge, viszont az ifjúsági vonal kimagaslóan jó. Valósághű, nem túlírt. Majdnemhogy tökéletes.

Nem fogok rohanni megvenni a folytatást, de mindenképpen folytatni fogom a sorozatot.

Read More

Cynthia Hand - Angyalsors

Fülszöveg:
Clara Gardner élete alaposan megváltozik, amikor kiderül, hogy félig-meddig angyal. Nemcsak okosabb, erősebb és gyorsabb az embereknél, hanem rendeltetése is van. De hogy mi ez a feladat, arra nem könnyű rájönnie. Látomásában csupán egy idegent lát, aki csapdába esik egy erdőtűzben. Édesanyjával kutatnak a tűz helye után, nyomozásuk egy wyomingi városba vezeti őket. Úgy döntenek, Jacksonban a helyük, odaköltözik a család. A következtetéseik helyesnek bizonyulnak: Clara az iskolában már az első napon megpillantja a látomásaiban szereplő fiút, Christiant. A helyzetet azonban bonyolítja, hogy feltűnik egy másik, szintén vonzó srác, Tucker, aki szemlátomást komolyan érdeklődik Clara iránt. Ahogy Clara próbál kiigazodni a feje tetejére állt világában, addig nem sejtett veszélyek mellett olyan döntési kényszerekkel is szembesül, amelyekről nem is hitte volna, hogy bekövetkeznek az életében – őszinteség és színlelés, szerelem és kötelesség, jó és rossz között kell választania. Végre a látomásából ismert tűz is föllobban, de vajon Clara készen áll-e, hogy vállalja a sorsát?


Borító: 5
Sorozat: Angyalsors # 1
Eredeti cím: Unearthly
Kedvenc karakter -
Oldalszám: 452
Kiadó: Maxim
Kiadás: 2011

Ez a kötet már a megjelenése óta a várólistámon szerepel. Azaz három hosszú éve. De mindig találtam indokot arra hogy elhalasszam a megvételét/elolvasását. De idén beneveztem a Várólista csökkentésre, és úgy döntöttem ideje elolvasnom azt a könyvet, ami a legrégebben szerepel a várólistámon.

Clara már fiatal korában megtudja, hogy negyedrészt angyal. És mint ilyen, rendeltetése is van amit majd teljesítenie kell. A rendeltetése látomásként fogja majd érni, és az a feladata hogy bármi áron sikerrel teljesítse azt.
Látomása elég homályos, kevés információt szerez belőle. De még így is, az édesanyja segítségével megtudja, hogy melyik városba kell mennie, hogy megmentsen egy idegen fiút, akinek az arcát soha nem látta.
Clara, az édesanyja valamint az öccse útra kelnek, hogy a napos Kaliforniából új helyre költözzenek. Wyoming-ba.
Clara már az első iskolanapján megismerkedik Christian-nel - a fiúval-, akit meg kell mentenie.
Clara-nak nem csak a rendeltetésének beteljesítésével kell megküzdenie, hanem az új emberekkel, és a képességének javításával is...

Bevallom, egy kicsit jobbra számítottam. Szó se róla, így is tetszett a könyv, de nekem valami hiányzott.
Az írónő már az első fejezetekben bedob minket a mély vízbe. Megtudjuk hogy nemcsak Clara, hanem az egész családja angyalvérű, és minden angyalvérűnek személyre szabott rendeltetése van. Ezzel nem is lenne baj, ha nem úgy beszélne Clara, mintha nekünk is mindent tudnunk kéne. Pedig ez nem így van. Azt vártam, hogy ha már az elején megtudjuk ezt az információt, akkor Clara édesanyja majd gondoskodik róla, hogy megértsük ezt a világot. Nos, nem tette. Se senki más. A könyv során nagyon kevés információt kapunk nem csak Clara képességeiről, hanem az egész angyaltársadalomról.
Másrészről, mivel a könyv az angyal besorolást kapta, azt vártam hogy majd tobzódni fognak az angyalok, és majd nem győzöm kapkodni a fejem.

Ez sem jött be. A könyv 85%-a egy átlagos középiskolás YA könyv. Semmi fantasy, csak Clara hétköznapjai az iskolában. Ez csalósást okozott. Minden oldalnál vártam hogy végre belecsapunk Clara rendeltetésének felderítésébe és az angyaltársadalom bemutatásába. Ehelyett az kaptam, hogy Clara megtanul síelni, mivel tölti a nyári szünetet, milyen új barátokra tesz szert, és hogyan rohangál Christian után. Szinte már megrögzötten követte. Ha nem tudnám hogy a rendeltetése miatt figyeli Christian-t, rásütném az "örült rajongó" feliratot.
Természetesen ha YA könyv, akkor kötelező a szerelmi háromszög. Én naiv azt hittem hogy Christian lesz a befutó, de szerencsére nem így lett. Az első találkozásukkor nyilvánvalóvá vált számomra, hogy annyi kémia nincs közöttük, mint két bogár között.
Ennek ellensúlyozásaként Clara egy barátnőjének ikertestvére Tucker is felbukkant. Megkedveltem Tucker-t. Kicsit cowboy beütése van, és eleinte Clara-val marták egymást, de nyilvánvaló hogy közöttük működött a kémia.
Tucker valahogy mindig ott volt hogy segítsen Clara-nak, és ez nálam plusz pont.
Christian viszont...Kedveltem a srácot, de nálam ott vágta el magát amikor...Tudjátok, a báljelenet. És onnantól hiába volt kedves, barátságos és miegymás, engem nem tudott meggyőzni.
Tucker viszont igen! Édes volt, és az egész nyarat Clara-val töltötte.

De vissza a rendeltetéshez. Egy idő után már nagyon zavart, hogy a látomás mindig ugyan arról szól. Ezzel nem lett volna bajom, ha az írónő hússzor le nem írta volna ugyan azt.
Mint említettem, hiányoltam Clara edzését, hogy felkészüljön a rendeltetésének beteljesítésére. Valamint az angyalokról az információkat. Hála az égnek ott volt Angela, aki előszeretettel szolgáltatta az információkat. Így legalább megtudtam jó pár alapvető dolgot, amit Clara édesanyja nem volt hajlandó elárulni a lányának.
Viszont Angela személye valamiért taszított. Van benne valami, ami nem tetszik, bár magam sem tudom mi.
Clara öccse egy nagyon érdekes karakter, van egy olyan érzésem, hogy lesz még baj vele, bár itt még csak apró utalások vannak.

Ami Clara-t és Tucker-t illeti. Aranyos páros, tetszettek együtt. Az már nem, hogy amikor Tucker megtudta hogy kicsoda Clara, akkor fejvesztve menekült. Könyörgöm Tucker, tőled többet vártam! De legalább megoldódtak közöttük a dolgok.

A végkifejlet viszont briliáns volt.Imádtam! Ms. Hand olyan jól csavarta a szálakat, hogy csak kapkodtam a fejemet, és egyik megdöbbenés követte a másikat. Ezt kellett volna csinálni az egész könyvben, nem csak a maradék pár fejezetben. Sam felbukkanása nagyon jót tett a cselekménynek. Ahogy felbukkant felpörgött a cselekmény, és le sem bírtam tenni a könyvet.
Clara rendeltetése úgy tűnt hogy sikertelen lesz, de az írónő olyan jó csavart dobott be, hogy csak ámultam. Ki gondolta volna ezt Christian-ről?

A könyv mellett szól hogy Clara nem az a buta YA hősnő, de van még mit fejlődnie. A könyv olvastatja magát, és le sem bírtam tenni, hiába találtam benne kivetnivalót.
Nagyon sok dolog van, ami még magyarázatra szorul, és biztos vagyok benne, hogy a folytatások nem fognak csalódást okozni.
Nagyon kíváncsi voltam, hogy ki lesz a befutó. Christian vagy Tucker. Mondjuk én már sejtettem, de a neten találtam pár aggasztó hírt. Szóval amint elmentünk bevásárolni, fogtam magam és elbattyogtam a könyves részlegre, és felütöttem a sorozat befejező részének utolsó oldalait, csak hogy biztos legyek abban, hogy Clara ki mellett köt ki.  Csúnya dolog? Az! De nem bírtam ki, hogy ne tudjam...

Read More

Nalini Singh - Angyalkard

Fülszöveg:
A folyóban talált vámpírfej ügye a Vámpírvadász Céh fennhatósága alá tartozna, de Raphael arkangyal jobbkeze, Dmitri ösztönei azt súgják, neki kell vezetnie a nyomozást. Van valami az áldozat bőrére tetovált, titokzatos írásban, ami régmúlt idők szörnyűségeit idézi fel benne.
A Céh Honort küldi, hogy segítsen megfejteni a jeleket, de a szörnyű támadás és kínzások során megtört vadász nem áll készen arra, hogy együtt dolgozzon a kegyetlenségéről és sötét embertelenségéről hírhedt vámpírral; még akkor sem, ha gyermekkora óta megmagyarázhatatlanul vonzódik a férfihoz.
A Honor elrablói és a vámpírfej eredete utáni nyomozás során feléled a múlt, pedig egyikük sem akarja újra átélni annak borzalmait. De a fájdalomba gyönyör is vegyül…


Borító: 5
Sorozat: Angyali Vadász # 4
Eredeti cím: Archangel's Blade
Kedvenc karakter Elena, Raphael, Illium,
Oldalszám: 440
Kiadó: Egmont
Kiadás: 2012

Kicsit szégyellem magam. Nalini Angyali vadász sorozatát nagyon elhanyagoltam. Két éve nem is olvastam semmit a sorozatból, pedig az egyik kedvencem. Míg a sorozat első három részét jó párszor újraolvastam már, ehhez a részhez valahogy nem igazán volt hangulatom. Ezért is tartott majdnem két évbe, mire rászántam magam és elolvastam Dmitri kötetét.

Titokzatos vámpírgyilkosságok történnek New York-ban, és Dmitri, mint Raphael jobbkeze a kezébe veszi az irányítást. Mivel a testeken különböző ősi írások találhatók, Dmitri úgy dönt, bevonja a Vámpírvadász Céhet is.
Sara Honor-t küldi, hogy segítsen felderíteni a rejtélyt.

Dmitri-t mindig is kedveltem, de nem tartozott soha a kedvenceim közé. Megvolt bennem egy kialakított kép róla, és így a könyvet elolvasva elmondhatatlan, hogy nem csalódtam. Azt kaptam Dmitri-től, amit vártam. Hűvös, irányításmániás és kegyetlen. Bár sokszor csak rájátszik.
Amint megpillantja Honor-t, eldönti, hogy elcsábítja a nőt. Ezzel nem is lenne gond. Csakhogy Honor retteg a vámpíroktól...

Honor-t hónapokkal ezelőtt elrabolták, és több héten keresztül kínozták ismeretlen vámpírok. Hála Ashwini-nek és Ransom-nak sikerült kiszabadulnia, de azóta árnyéka önmagának.
A Céh könyvtárába menekül, és hónapokig ki sem teszi onnan a lábát. Sara viszont meggyőzi, hogy vállalja el az ügyet.
Honor retteg Dmitri-től, de a büszkesége nem engedi, hogy meghátráljon. És a feladat amit kap is érdekli, így rákényszerül, hogy együtt dolgozzon a vámpírokkal.

Kicsit csalódott vagyok. Valahogy többet vártam a könyvtől. Hiányzott Elena és Raphael. Hiányzott, hogy az ő fejükben legyek, és az ő kalandjukat olvassam. Sem Dmitri, sem Honor nem tudta megadni nekem azt az érzést, amit vártam.
Honor nem született vadász, így nincs rá hatással Dmitri egyik különleges képessége. De még így is, évek óta figyelemmel kísérte a vámpír sorsát a sajtóból. Évek óta vonzódik a vámpírhoz, bár maga sem tudja, hogy miért.

Sajnos nekem úgy tűnt, hogy Nalini megpróbálja másolni Elena-t és Raphael-t. De ez nem sikerült neki. Oké, Dmitri hozta a formáját, de Honor nekem nagyon Elena másolatnak tűnt. Nalini megpróbálta elhitetni hogy Honor egy képzett vadász, különböző fegyverekkel, de nekem inkább tanárnőnek tűnik, mintsem fegyverekkel rohangáló vadásznak.

A könyv főleg az érzelmekre koncentrál. A nyomozás háttérbe szorul. A nyomozás annyiban ki is merül, hogy Dmitri és Honor felkutatják azokat, akik megkínozták Honor-t. És így végül bekapcsolódik az eredeti gyilkosság szál is a nyomozáshoz.
Az egész könyv Honor bosszújáról szól, és arról, hogyan talál ismét önmagára.
Be kell vallanom, nekem nagyon hirtelen történt ez a változás. A történet pár nap alatt játszódik, és Honor már "meg is gyógyult". Számomra ez egyáltalán nem hihető.

A könyv olvastatja magát, szinte faltam a lapokat. De mégis hiányzott valami. Akkor éreztem csupán azt, hogy szeretem a könyvet, amikor Elena, Raphael vagy Illium felbukkant.

Ahogy halad a történet, úgy ismerjük meg Dmitri múltját. Megtudjuk, hogy volt családja. Felesége, és két gyereke. De tragikus módon elveszítette őket, "hála" egy kegyetlen angyalnak, Isis-nek. Ez az angyal változtatta át Dmitri-t is.
Eközben Honor-t egyre furcsább álmok gyötrik. Nem tudja eldönteni, hogy a saját tragédiáját éli újra, vagy valaki másét.
És itt jön egy újabb hiba, amit Nalini elkövetett. Olvastam már olyan párról, akinek az egyik tagja reinkarnálódott, és visszatért a párjához. Pl: Kenyon - Végzetes ölelés. Ott Kenyon megtartotta az egyensúlyt a két karakter között.
Itt Nalini nagyon nem találta el ezt. Úgy éreztem, mintha Honor skizofrén lenne. Egyszer úgy beszél mint Honor, máskor - főleg a könyv végén - mint egy teljesen más ember. Nalini nem találta meg az egyensúlyt, és ennek meg is lett az ára.

Dmitri múltja igazán szívszorító. Megtudjuk hogy nagyjából hogyan találkozott Raphael-el, és miket éltek át együtt.
De mégis, nekem valami hiányzott ebből a történetből. Szerencsére ott volt  Illium, Méreg, sőt Sorrow is hogy szórakoztasson, és kitöltse azt az űrt, amit Dmitri és Honor hátrahagytak. De nekik sem sikerült igazán.
Elena és Raphael is képviseltette magát, aminek nagyon örültem. Akkor igazán úgy éreztem, hogy tudnám szeretni ezt a könyvet.

Dmitri és Honor egymásra találása egyáltalán nem volt könnyű. Adott egy vámpíroktól rettegő nő, és egy kegyetlen vámpír férfi. De mégis, Dmitri a maga módján segített a nőnek, és türelmes volt vele.
Erotikus jelenetre is inkább a könyv vége felé került sort. És akkor is Honor irányított. Dmitri úgy ahogy átengedte neki az irányítást.

A végkifejlet nekem kicsit zavaros volt, de hozta az elvárt színvonalat.

A legjobb jelenet a könyvben egyértelműen az, amikor Dmitri bocsánatot kér Honor-tól. Az egyik legjobb jelenet, amit valaha olvastam.

Az, hogy Honor-al mi lesz, az egyértelmű volt. Tudtam, hogy Dmitri nem engedi el maga mellől soha a nőt, így nyilvánvaló volt, hogy mi lesz vele. Bár azért kíváncsi lettem volna rá, hogyan is zajlik egy ember átváltoztatása.

Read More

Catherine Anderson - Csillogás

Fülszöveg:
Rainie Hall elhatározza, hogy maga mögött hagyja egész addigi életét, keserves házasságát, brutális férjét, és új személyazonossággal letelepedik Crystall Fallsban. Könyvelői állást talál Parker Harrigannél, akinek már az első pillanatban megtetszik az asszony. Kapcsolatuk óvatosan, fokozatosan teljesedik ki, hiszen Rainie szörnyű titkának emlékei újra és újra kettejük közé állnak. Parker megpróbálja rávenni, hogy forduljon a rendőrséghez, ám a nő hajthatatlan: biztos benne, ha felfedi személyazonosságát, a férje a nyomára bukkan, feldúlja alakuló boldogságát, és végez vele.
A gyengéden szerető Parker és az egész Harrigan család felajánlja segítségét, hogy Rainie végleg lezárhassa a múltat. De elég lehet mindez az alattomos férj ellen? Rainie átadhatja magát a valódi boldogságnak?


Borító: 3
Sorozat: Kendrick/Coulter/Harrigan # 9
Eredeti cím: Star Bright
Kedvenc karakter -
Oldalszám: 376
Kiadó: General Press
Kiadás: 2010

Amint befejeztem a Hajnali fényt, egyből nekikezdtem ennek a könyvnek. Molyon érdekes módon ennek rosszabb átlaga van mint az előző résznek, de nekem ez valamivel jobban tetszett.

Raine fondorlatos módon elszökik egy hajóról erőszakos férje elől. Crystall Falls-ba érkezik új személyazonossággal. Abban a hiszemben telepedik le a városban, hogy új életet kezd Anna néven. Állást vállal Parker Harrigan-nél, de a férfi hamar rájön, hogy a nő hazudott neki a kilétét illetően. Parker rájön, hogy Raine miért menekül, és miért fél nemcsak tőle, hanem még a saját árnyékától is. Parker-nek megtetszik a nő, de türelmesnek kell lennie, ha megakarja magának szerezni az asszonyt.

Nagyon, de nagyon jól indult ez a könyv. Élveztem olvasni. Raine erőszakos férje elől menekül, és próbál új életet kezdeni. A nő állandóan feszült és ideges, és ez rányomja a bélyegét a mindennapjaira.

Anderson nagyon jól ábrázolta Raine helyzetét. Tökéletesen ábrázolta a bántalmazott nőt. A szorongását, a félelmét, a bizalmatlanságát. Hogy fél nyitni az emberek felé, és sehol sem érzi magát biztonságban.

Parker már az előző részben felbukkant, de őszintén szólva nem tett rám túl nagy benyomást. Itt viszont jobban megismerhettem. Ő a tökéletes férfi. Türelmes, kedves, vicces és be nem áll a szája. Nekem már túl tökéletes volt. De Raine-nek pont ilyen férfira volt szüksége.

A kötet során Raine megtanul bízni Parker-ben, de nem megy ez olyan könnyen. Nagyon sokáig csak barátság van közöttük. A szerelmet nem is hiányoltam.

Parker hamar rájön hogy szereti Raine-t, de nagyon türelmesnek kell lennie.

Időközben felbukkan a Harrigan család többi tagja is. Loni is tiszteletét teszi, és neki köszönhetően kiderül, hogy Peter, Raine férje tudja hogy a nő még él, és az a célja hogy megtalálja és megölje őt.

Ennek hallatán összegyűlik a család, és kezdetét veszi Raine kiképzése is.

És itt jött el az a pillanat, amikor ellaposodott a könyv. Raine edzése túl sok oldalon keresztül folyik. Nem értem, mi szükség volt rá. Itt már ellaposodott a történet, és ismételten jó pár oldal átlapoztam, pedig nem szokásom az ilyesmi.

A végkifejlet itt is sejthető. Tudja az olvasó, hogy mi fog történni. Ennek következtében kicsit csalódott voltam, hiszen tudtam hogy mi fog következni.

Az is negatívumként hozható fel, hogy a páros a könyv 3/4-ben magázódik. Barátok, de magázódnak. Ki érti ezt?!

A szerelmi szál fokozatosan, szinte észrevétlenül bontakozik ki. A történet szempontjából ez telitalálat volt. Parker a végletekig türelmes, és nem sietteti Raine-t.

Raine pedig az edzések során magára talál, és a félős, ijedős nőből végre ismét az lett, aki a házassága előtt. Egy talpraesett, humoros nő.

A Harrigan családot is sikerült egy kicsit jobban megkedvelnem. Végre megláttam bennük a potenciált. De itt is jóval több szerepet kap a vallásosság, bár nem annyira, mint az előző részben. Mivel Raine házas, így Parker számára bűn lenne közeledni felé. De Anderson ért hozzá, hogy  úgy keverje a dolgot, hogy mégis elfogadható legyen. Vagyis a tény tény marad, de mivel erőszakos a férj, és az egyház előtt ez nem valódi házasság.

Ez a könyv jobban lekötött mint az előző, de még most sem az igazi. Jó volt a könyv, de egy idő után itt is ellaposodott. Anderson sokáig húzta a szálakat.Ha nem tette volna, egy sokkal jobb történet bontakozott volna ki.

Read More

Catherine Anderson - Hajnali fény

Fülszöveg:
Loni MacEwent különleges jövőbelátó képességgel áldotta meg a sors. A csodaszép, fiatal nő Crystall Fallsba költözik, hogy új életet kezdjen. Itt találkozik álmai férfijával, de egy véletlen érintés a borzalmas jövőbe repíti. Sorsdöntő fordulatokat hoz mindkettejük életében, amikor egy vadrezervátumban rekedt, balesetet szenvedett kisfiút kell megmenteniük. Azért, hogy a gyerek nyomára bukkanjanak, Loninak minden látnoki erejét latba kell vetnie. Megkezdődik a veszélyekkel teli harc az idővel, a természettel, miközben a két merőben más háttérrel rendelkező ember elkezd egymásban bízni. A kimerítő nappalok és hosszú éjszakák során kettejük között láthatatlan kötelék fonódik: a kezdeti feszültségek megértéssé, bizalommá, majd igaz szerelemmé alakulnak.

Catherine Andreson nagyszerű regénye tovább szövi a Harrigan család történetét. Jól ismert szereplők bukkannak fel ismét, akiknek történetén keresztül az írónő hűségről, hitről, helytállásról és odaadásról vall.


Borító: 3
Sorozat: Kendrick/Coulter/Harrigan # 8
Eredeti cím: Morning Light
Kedvenc karakter Trevor, Nana
Oldalszám: 320
Kiadó: General Press
Kiadás: 2010

Nagyon régen olvastam már Anderson könyvet. Több éve. És amilyen ügyes vagyok, éppen a sorozat 8. részével indítok. Vagyis nem, mert évekkel ezelőtt olvastam az Ég kékjét, ami ennek a sorozatnak a 4. része, de semmire sem emlékszem belőle.

Ahogy a fülszöveg is írja, Loni-nak van egy - több - különleges képessége. Ha megérint egy tárgyat vagy egy embert, akkor belelát az emberek múltjába.

Loni ennek a képességének hála nem élhet normális életet. Crystall Falls-ba menekül, hiszen egy rosszul végződött "jövendölésbe" majd bele rokkan.

Egész életében egy férfiról álmodott. Egy cowboy-ról. Amint a bérelt házába érkezik, a látomása olyan intenzív, mintha a férfi valóban ott lenne mellette. Elhatározza, hogy elkerül minden Stenson kalapos férfit, de a sorsa elől nem menekülhet.

Egy kisboltban találkozik véletlenül álmai cowboy-ával. Amint megérinti a férfit, Loni rájön, hogy a férfi fia hatalmas veszélyben van. És ő is, hiszen ez az a férfi, akiről egész életében álmodott.

Clint Harrigan nem hisz semmiféle médiumban. A vallása is tiltja. Ezért is döbben meg, amikor egy ismeretlen nő beállít hozzá éjnek évadján, és azt állítja, hogy a fia veszélyben van. Hiszen neki nincs is gyereke! Vagy mégis?

Sajnálatos, de a könyv olvasása során rájöttem, hogy kiszerettem a cowboy-okból. Míg régebben imádtam őket, most már teljesen hidegen hagynak.

A könyv nagyon jól indult. Adott egy médium nő, aki vallásos, és átoknak tekinti a képességét. És adott egy férfi, aki szkeptikus, és nem hisz semmi ilyesmiben. De végül elindulnak a kisfiú után, és a kezdeti bizalmatlanságot és hitetlenséget átveszi a bizonyosság, hogy ez a nő mégis igazat mondd.

Nem állítom, hogy megkedveltem a szereplőket. De szimpatikusak voltak. Valóságosak, és realisták. De ahogy haladt a történet, úgy veszítettek az enyhe varázsukból, és a könyv végére teljesen hidegen hagytak.

A könyv nagyon el lett húzva. Adott egy jó sztori, és érdekes szereplők, de a végére teljesen ellaposodott.

Az írónő is túl vallásosra vette a témát, ami már nekem nagyon nem tetszett.

Adott egy cowboy, aki minden este imádkozik. Ezzel nincs is baj. Jó dolog. De amikor mindenhez Isten-t köti, és már a végén azzal érvel, hogy Isten ajándéka Loni képessége, az nekem sok volt. Főleg, hogy a könyv felében pont az ellenkezőjét bizonygatja.

Clint számomra egyáltalán nem férfias. Persze mindent megtesz, de nekem kevés volt.

A túlzott vallásossága elnyomta a személyiségét. A könyv közepénél közölte a nővel, hogy házasságon kívül senkivel sem fog szexuális viszont folytatni. Ezzel sincs baj. De jó pár oldal után ez a terve is dugába dől.

Loni-ban is megvolt a potenciál. Érdekes és szórakoztató karakter volt. De egy idő után már ő is átváltott vallási őrületbe, is minden második mondata ezzel volt kapcsolatos. Loni soha nem élt normális életet. És soha sem volt egy normális kapcsolata, hála a képességének.

Clint álmai férfija, de teljesen különböznek. Clint kinn él az Isten háta mögött, és lovakkal foglalkozik. Loni ezzel szemben imádja a várost, és a különböző kulturális tevékenységeket.

De végül csak egymásra talál a páros. Ami valljuk be, cseppet nyálasra sikeredett. És nagyon instant love szaga van.

Eközben folyik a kutatás az elveszett gyerek után, akit Clint még mindig nem fogadott el fiaként. Nem hiszi el, hogy van egy fia.

A történtekkel párhuzamosan Loni-nak hála nyomon követhetjük Trevor és Nana kalandjait. Hogyan éli túl az erdőben egy kisfiú egy kutyával? Imádni valóak voltak együtt.

Azt kaptam a könyvtől, amit vártam. Bár egy kicsit kevesebben. Már pár oldal után tudtam, hogy mi lesz a végkifejlet.

Természetesen sikerül Trevor-t megtalálni. Ekkor jön az újabb probléma. Hogyan mentsék meg a fiút? És hogyan érjék el, hogy Clint meglátogathassa a gyereket a kórházban?

A Harrigan család is tiszteletét tette. Megvan bennük is a potenciál, de mivel számomra ismeretlenek, kicsit csalódott voltam. Persze részben ez az én hibám is, mivel a sorozat majdnem végénél kezdtem el olvasni a könyveket. Valaki ismerős arcot akartam látni, de egyel sem találkoztam.

Mint említettem a végkifejlet  kiszámítható volt. Sokszor laposakat pislogva lapoztam át az oldalakat, mert annyira nem kötött le a történet.

Az eleje jól indult, de ellaposodott. A szereplők is kifulladtak a könyv végére. Egyszer olvasható kategória, de Anderson-tól egy kicsit többet vártam.

Read More

Jennifer L. Armentrout - Obszidián

Fülszöveg:
Amikor – éppen az utolsó középiskolai évem előtt – Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült.
Aztán a srác megszólalt.
Daemon dühítő. Beképzelt. Pofoznivaló. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De aztán, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon egyetlen intéssel szó szerint megfagyasztotta az időt – akkor valami történt. Valami váratlan.
A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem.
Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint Las Vegas főútja. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam. Mármint ha nem ölöm meg addig én magam…


Borító: 4,5
Sorozat: Luxen # 1
Eredeti cím: Obsidian
Kedvenc karakter Katy, Daemon
Oldalszám: 424
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2013.06.10

Az év első olvasott könyve. Remélem, hogy az idén hasonló jó könyveket fogok olvasni.
Nagyon nagy pozitív csalódás volt nekem ez a könyv. Amikor júniusban megjelent, nem igazán érdekelt. De úton útfélen szembejött velem a könyv, mindenki el volt ájulva tőle, és hangoztatták, hogy mekkora jó ez a könyv. Nem értettem őket. De most, hogy elolvastam a könyvet...Na, most már értem. Nagyon is.
Nincs olyan ember, aki ne hallott volna már a könyvről. Kismillió értékelés született a könyvről, és nem hiszem, hogy én valami újat tudnék mondani róla.
Már az első oldalaknál vigyorogtam. És ha ilyen történik, akkor az ember lánya belátja, hogy jó lesz ez a könyv.

A történet szó szerint beszippantott. Ahogy a kezembe vettem, nem tudtam letenni. Azt vettem észre, hogy különböző pozíciókat veszek fel hogy kényelmesen olvassak, de a könyvet még véletlenül sem tettem le.
A történet adott. Katy és az édesanyja az isten háta mögötti kisvárosba költöznek. A lány nem hitte volna, hogy egy unalmas kisvárosban bármi érdekes történhet vele. Nos, tévedett. A szomszéd ikerpár kicsit sem azok, akiknek kinéznek. Földönkívüliek.
Soha nem olvastam még ilyen könyvet, és ezért is idegenkedtem tőle. Most komolyan, földönkívüli romantika?Mi sülhet ki ebből? Nos, egy fantasztikus, humoros pergő történet.

Katy az első pillanattól nagyon szimpatikus volt, és nagyon megkedveltem. Ismét egy olyan YA hősnővel hozott össze a sors, aki nem fél kinyilvánítani a véleményét, okos és tud magára vigyázni. Ezek mellé jön még a páratlan humora és a csípős nyelve. És megszületett egy kedvenc YA hősnő. Persze az is hozzátartozik a szimpátiámhoz, hogy Katy imád olvasni, és könyves blogot vezet. Racionális, és hiába, a szomszéd sráctól leolvad a bugyija, mégsem adja meg neki magát. Sőt!

Daemon Black-ről más sokat hallottam.
Mindenki el van ájulva tőle, aki olvasta a könyvet. Ezt sem értettem.
Imádom a pasast! Soha életemben nem olvastam még ilyen bunkó férfikarakterről. Sokszor túllépte a határt,
Közte, és Katy között szikrázott a levegő. Nem hinném, hogy olvastam már olyan YA könyvet, ahol ennyire heves volt a kémia. Ha ez a két ember egy szobában van, tuti, hogy kő kövön nem marad. Szó szerint marják egymást, állandóan vitáznak, de mégis vonzódnak egymáshoz, bár ezt nehezen ismerik be. És az a bizonyos jelenet, ahol Katy laptopja felrobban... Hűha!

És most jöjjön a történet, mert arról is írni kéne pár sort.
Érdekelt, hogy Daemon és Dee miféle lények, és amikor kiderült, hogy tulajdonképpen fényemberek, nem is tudtam, hogy nevessek, vagy gratuláljak az írónőnek a fantáziájáért. Mert azért lássuk be. Fényemberek.  Akik csak fényből vannak, ha levetik az álcájukat. A képességeik érdekesek, és a helyzetük a Földön is. Kíváncsi vagyok, mi lesz még itt.
Az ellenségeik kiléte is felkeltette az érdeklődésemet, és a könyv története is. A romantikus szál mellett szerepet kapott az akció is. Nagyon tetszett ez a szál is.
A mellékszereplők közül egyértelmű, hogy Dee a kedvenc. Egyszerűen imádni való ez a pörgős lány.
A végkifejlet nagyon ütős lett, szinte füstölt a kezem, ahogy lapoztam, hogy minél hamarabb megtudjam, mi lesz a szereplőkkel.
Amiért egy hatalmas fenékberúgást érdemel az írónő, az a vége. Most komolyan! Miért így lett vége? Teljesen nyugodt voltam, mert láttam, hogy jó pár oldal még hátra van. De amikor lapoztam egyet, és a köszönetnyilvánítás bukkant fel a következő oldalon..Nos, cifra káromkodás közepette követeltem a folytatást, hiszen nem lehet így vége.
Egyrészt örülök, hogy Katy nem adta meg magát, ezért nagy piros pont jár, másrészről kicsit mérges vagyok, hogy miért nem az lett a vége, amit gondoltam. Hiszen a vak is látja, hogy mit akar egymástól a két főszereplő, és mégis...
De most már nagyon is értem.
jó párszor ráborítottam volna az asztalt, de mégis van benne valami, amitől az ember lánya Daemon függő lesz. Persze a kedvesebb oldalát is megmutatta, csak hogy lássuk, hogy ő olyan is tud lenni.

Az a pár plusz fejezet Daemon szemszögéből nagyon kedvemre való volt . Piros pont az írónőnek érte, hiszen tényleg érdekelt, hogy mi járhat ennek a srácnak a fejében.

Egy biztos. Ebben a hónapban olvasni akarom a folytatást, mert megőrülök, hogy nincs a polcomon. (Még szerencse, hogy vártam, míg megjelent az Ónix, különben bajban lennék...)

Read More

Csökkentsd a várólistádat 2014

Mi is a csökkentsd a várólistádat?

2014

"Egy nemzetközi példára indított verseny, melynek célja, hogy az olvasásra váró könyvek kupacát csökkentsük minimum 12 kötettel, azaz annyival, ahány hónap van egy évben. Hogy legyen helye virtuális vagy valós polcán az embernek még több kötetnek, meg egy kicsit könnyítsen a lelkiismeretén is."

 Úgy döntöttem, hogy idén belevágok ebbe a játékba. Már tavaly felfigyeltem erre a kihívásra, de nem voltam elég bátor. Nem szeretek időre olvasni, hiába egy teljes év áll majd a rendelkezésemre. De kíváncsi vagyok, hogy  mit sikerül "alkotnom"...Szóval belevágok.

Rengeteg könyv van, ami már nagyon régóta várja, hogy elolvassam. Most már lesz egy kis ösztönzés is.

Íme a listám:


 1.Cynthia Hand - Angyalsors   
2.Laurell K. Hamilton - Végzetes Flört
3.Laurell K. Hamilton - Ezüstgolyó
4.Rachel Vincent - Rogue - Latrok
5.Stephanie Perkins - Anna és a francia csók
6.Anne Rice - Pandora, a vámpír
7.Catherine Anderson - Hajnali fény
8.Tess Gerritsen - A sebész
9.Lara Adrian - Az éjfél árnyai
10.Gayle Forman - Ha maradnék
11.Veronica Roth - A beavatott
12.Sherrilyn Kenyon - The Dream Hunter


Alternatív lista:

1.Nalini Singh - Angyalkard
2.Cassandra Clare - Bukott angyalok városa
3.Mats Strandberg – Sara B. Elfgren: A kör
4.Jennifer L. Armentrout - Obszidián
5.Catherine Anderson - Csillogás
6.Amanda Stevens- Örök kísértés
7.Julianna Baggott - Tiszták
8.Julia Quinn - A vikomt, aki engem szeretett
9.Sarah Dessen - Altatódal
10.Tess Gerritsen - A tanítvány
11.Rachel Vincent - Pride – Falka
12.Ilona Andrews - Magic Bites

Read More