Fülszöveg:Egyszer még futni hagy… De másodszorra nem menekülsz.
A sorozatgyilkos az éjszaka leple alatt besurran női áldozatainak otthonába, és válogatott kínzásoknak veti alá őket. Olyan kegyetlenül ügyesen bánik a szikével, hogy kiérdemli a „sebész” nevet. Utolsó áldozata, Cordell doktornő épphogy megmenekül, de a szörnyű emlékek elől szülővárosából Bostonba költözik, ahol új életet kezd. Ám pár évvel később a halottnak hitt „Sebész” ismét lecsap, és nem hagy kétséget afelől, hogy hamarosan befejezi a félbehagyott munkát…
Borító: 2
Sorozat: Rizzoli & Isles # 1
Eredeti cím: The Surgeon
Kedvenc karakter -
Oldalszám: 430
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás: 2009
Az írónő könyve nagyon régóta szerepelt a várólistámon. Időről időre mindig visszatértem a könyvhöz, értékeléseket olvastam, de valami mindig visszatartott. És így utólag belegondolva nem is bánom, hogy ilyen sokáig vártam hogy elolvassam. Mert valljuk be. Kész időpocsékolás volt.
Jó pár véleményt olvastam a könyvről, de csalódnom kellett. Értetlenül állok, mert a fülszöveg egy lendületes és borzongatós krimit ígért. Amit kaptam az minden volt, csak nem borzongató.
Bostonban sorra gyilkolják a nőket. A tettes miután órákig kínozza az áldozatok szuvenírként magával viszi az áldozatok méhét is. Évekkel ezelőtt egy sorozatgyilkos ugyan így végzett az áldozataival. Csak egy bökkenő van. A gyilkos már halott. Akkor ki lehet ez a titokzatos Sebész, aki folytatja az öldöklést, és mindent ugyan úgy intéz, mint az elődje?
Bevallom nőiesen, hogy nagyon csalódtam a könyvben. Mint említettem a fülszöveg ígéretes, de a megvalósítás hagy kivetnivalót maga után.
Lehet velem van a baj mert túl sok Gyilkos elméket nézek, és hamarabb rájöttem a dolgokra mint a rendőrök.
Két évvel ezelőtt a gyilkos utolsó áldozata túlélte a támadást, és most Bostonban dolgozik orvosként. Cordell doktornőt az eset megnyomorította. Fél kimenni az utcára, a legjobb biztonsági rendszert szereltette fel a lakásában, és igen bizalmatlan. Nem olvas újságot, ezért villámcsapásként éri, amikor a rendőrség felbukkan nála és közlik vele hogy milyen gyilkosságsorozat indult el Boston-ban. A rendőrök sokáig rá gyanakodnak, de mint kiderült alaptalanul.
Ha már a rendőrségnél tartunk. Azt hittem hogy egy Karen Rose féle csapatot kapok, akik minden nap összeülnek, és egyeztetnek egymással. Rosszul hittem. Ezek a rendőrök mindenek, csak csapat nem. Ügyefogyottak, sablonosak és nőgyűlölők. Ebben a kis csapatban dolgozik az egyetlen női nyomozó Rizzoli is.
Nehéz dolga van, de meg is nehezíti a saját dolgát. Csúnyácska, de nyomozói szempontból van benne potenciál. Viszont olyan, mint egy veszett bulldog.
Azt vártam hogy egy tökös, humoros nyomozónőt kapok. Ehelyett Rizzoli hiába nő, ő maga is nőgyűlölő és akkora bizonyítási vágy van benne, hogy hibát hibára halmoz. A csapattársai is rosszul bánnak vele. Kiközösítik.
Nincs meg a csapatban az, ami kéne. Az összes karakter sablonos és felszínes. És mint említettem nagyon buták. Az olvasó hamarabb kilogikázza a dolgokat mint ők. Erre jó példa, hogy a könyv közepe tájékán kezdenek el gondolkodni a rendőrök, hogy el kéne utazni abba a városba, ahol Cordell doktornő is lakott, hiszen ott kezdődött minden. Ezt már az olvasó a 20. oldalnál kilogikázza, de a nyomozók csak egymás ellen harcolnak és kakaskodnak, minthogy az ügyre koncentrálnának.
A sorozat névadója Rizzoli inkább mellékszereplő, mint főhősnő. Alig látunk belőle valamit, de ha mégis, akkor az olvasó minél hamarabb túl akar rajta lenni, annyira ellenszenves s nő.
A könyv fő mozgatórugója Moore felügyelő és Cordell doktornő.
Alapvetően romantikus könyv fan vagyok. Ez annyit tesz, hogy nem bánom ha mindig van egy könyvben romantikus szál. Lehet az gyenge vagy erős. A lényeg hogy legyen. De vannak olyan könyvek - mint ez - ahová nem illik bele a történetbe. De az írónő mégis leerőltette a torkunkon. Mert ez a szerelmi szál annyira instant, amennyire csak lehet.
Moore felügyelő 20 évig boldog házasságban élt a feleségével, és miután a nő elhunyt, árnyéka önmagának. A háza még mindig úgy néz ki ahogy a felesége hagyta, és a nőről is jelen időben beszél. Erre összetalálkozik Cordell dokival, és már szerelmesek is egymásba. És rá pár hétre pár házasok is. Ha még lenne is alapja ennek a románcnak akkor nehezen elnézném ezt a bakit, de semmi alapja sincs. Párszor beszélnek, és már dúl is a szerelem.
A tettes gondolatai nem olyan betegesek mint vártam. A könyv közepére már tudtam hogy kicsoda, de persze a nyomozók azt se tudták hogy hol járnak, nemhogy ki a tettes.
A végkifejlet sejthető, bár Rizzoli ismételten hülyén viselkedett. Bár azt nem értem, hogy a tettes miért van életben. Gondolom a folytatások miatt.
Összességében: Egy "Zs" kategóriás krimi ami ezer sebből vérzik. A karakterek sablonosak és élettelenek és az írónő stílusa sem a legjobb. Egy szó mint száz. Kár volt elolvasni.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése