Jamie McGuire - Gyönyörű tévedés

Fülszöveg:

A függetlenségét szenvedélyesen védelmező Camille Camlin, becenevén Cami boldogan hagyta a háta mögött a gyermekkorát, mielőtt az véget ért volna. Dolgozik, amióta megszerezte a jogosítványt, és a főiskola első éve óta albérletben lakik. Most pultos a Red Door bárban, és a munkán meg főiskolai óráin kívül nincs másra ideje. Trenton Maddox az Eastern Állami Egyetem koronázatlan királya volt, aki már középiskolásként egyetemista lányokkal járt. A barátai irigyelték, a nők be akarták törni, de miután egy tragikus baleset fenekestől felforgatta az életét, Trenton otthagyta az egyetemet, hogy megbirkózzon iszonyatos lelkifurdalásával.

Már tizennyolc hónappal telt el a tragédia óta, és Trenton most egy helyi tetováló szalonban dolgozik. Ám amikor már azt hiszi, hogy az élet visszazökkent a megszokott kerékvágásba, a szeme megakad Camin. Ettől a pillanattól kezdve minden a feje tetejére áll. És bár Cami hisz abban, hogy sikerül szigorúan plátói szinten tartania a Trentonhoz fűződő friss barátságát,az észérveket lassan a szív parancsa kezdi felülírni. Mert amikor egy Maddox fiú szerelmes lesz, az örökre szól, még akkor is, ha esetleg Cami miatt hullik szét a már így is szétforgácsolódott családja.



Borító: 4,5
Sorozat: Maddox Testvérek # 1
Eredeti cím: Beautiful Oblivion
Kedvenc karakter: Trenton, Travis, Cami
Oldalszám: 368
Kiadó: Maxim
Kiadás: 2014.04.27

Amióta olvastam a Gyönyörű sorscsapást, azóta kijelenthetem, hogy imádom Ms. McGuire-t. És persze Travis-t is. Imádtam Trav történetét, főleg az ő szemszögéből megírt Veszedelmes sorscsapást. Elkönyveltem magamban hogy Trenton és Cami története nem fogja megütni Travis-ék szintjét. Nos, tévedtem. És mennyire örülök ennek!

Be kell vallanom, hogy nem igazán foglalkoztam anno a Maddox fiúkkal. Hamar a szívembe zártam őket, de hát mégiscsak Travis-ről szólt a történet, és Travis, az Travis...

Amikor elkezdtem olvasni ezt a könyvet, szégyen nem szégyen, azt sem tudtam kicsoda Trenton. Utána persze beugrott hogy ki is ő, és hogy Travis kötetében elég sokat szerepelt.
És íme, Trent már pár oldal után levett a lábamról. Maddox, szóval alap hogy elbűvölt, de hogy egy szinttel, sőt egy icipicit megelőzze Travist, azt álmomban sem gondoltam volna.
Míg Travis a zabolázatlan agresszió és düh, addig Trenton már kordában tudja tartani az érzelmeit. Emellett persze ott van minden, ami Travis-ben is. Nincs rá jobb szó. Imádtam a srácot.

Cami szintén felbukkant már az előző kötetekben, és szimpatikus is volt. Itt pedig végképp megkedveltem. Független, ami a szívén az a száján. Kiáll magáért, közben pedig mindent megtesz a szeretteiért. Egy igazi fiús lány, aki közben nem felejt el nő maradni.

Ez a két ember nem is lehetne különbözőbb, és mégis, annyira összeillenek!
Sokakkal ellentétben nekem ez a páros és történet is jobban tetszett, mint Travis-ék sztorija. (Bocsi Trav!)

Trenton-ék nekem sokkal felnőttesebbek, függetlenebbek voltak.

Már az első oldalon izzott a páros között a levegő, és hiába, próbálták - Cami - a barátságot színlelni, az olvasó egyből érezte, hogy ez veszett fejsze nyele.

Cami a hírekre alapozva próbált távolságot tartani, de Trenton észrevétlenül belopózott a szívébe és az életébe.

Cami titokzatos párja számomra nem volt egyáltalán titkos. Valahogy ráéreztem hogy ki is ő, és nem lepett meg, amikor az utolsó oldalakon kiderült a kiléte.

Kíváncsian várom, hogy az írónő mit alkotott a Beautiful Redemption-ben..

A mellékszereplők is nagyon szimpatikusak voltak. A tetováló szalon dolgozói, főleg Hazel hamar a szívembe lopta magát. Az már nem tetszett, hogy Cami gondolt egyet, és tetováltatott. Úgy gondolom, mivel egy tetoválás egész életre szól, kell hogy legyen jelentése és nem hasraütésszerűen kéne tetováltatnia.

Brazil az előző részekben szimpatikus volt, de itt megismertük egy új oldalát, ami lássuk be, nem nyerte el a tetszésemet.

Mivel ez a kötet Travis-ék történetével egy időben zajlik, a páros is felbukkant. Jó volt nosztalgiázni, és örültem, hogy az írónő nem vette el Trenton-éktől a főszerepet.

Amint elolvastam a kötetet, egyből előkaptam a Gyönyörű sorscsapást, és elolvastam pár Trenton részt. Nos, az írónő ott kicsit...hogy is mondjam. Egyszerűnek és gyerekesnek mutatta be Trenton-t, miközben ő ennek a szöges ellentéte.

Nagyon tetszett, hogy Trenton baby doll-nak becézte Cami-t. Meg is lepődtem ezen, hiszen egy régi ismerősöm engem is így szólított régebben.

A végkifejlet drámaira sikeredett, de ez elvárt volt. Örülök hogy szent a béke a páros és a testvérek között, viszont hiányoltam az ikreket és Jim-et. Valamint kíváncsi lettem volna Cami családjának a sorsára is...

Egy biztos. Minél többet gondolkodom rajta, annál inkább nyilvánvaló, hogy Trenton elvarázsolt, és még Travis-t is sikerült beérnie. Imádtam a srácot, és plusz pont jár neki, mert már gyerekkora óta szerelmes Cami-be.

Van pár apró hibája a könyvnek, viszont nagyon régen volt már hogy vigyorogva olvastam, és nem bírtam letenni egy percre sem.

Az írónő ismét alkotott. Alig várom már Thomas történetét!

Read More

Jennifer L. Armentrout - Obszidián

Fülszöveg:
Amikor – éppen az utolsó középiskolai évem előtt – Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült.
Aztán a srác megszólalt.
Daemon dühítő. Beképzelt. Pofoznivaló. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De aztán, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon egyetlen intéssel szó szerint megfagyasztotta az időt – akkor valami történt. Valami váratlan.
A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem.
Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint Las Vegas főútja. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam. Mármint ha nem ölöm meg addig én magam…


Borító: 4,5
Sorozat: Luxen # 1
Eredeti cím: Obsidian
Kedvenc karakter Katy, Daemon
Oldalszám: 424
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2013.06.10

Az év első olvasott könyve. Remélem, hogy az idén hasonló jó könyveket fogok olvasni.
Nagyon nagy pozitív csalódás volt nekem ez a könyv. Amikor júniusban megjelent, nem igazán érdekelt. De úton útfélen szembejött velem a könyv, mindenki el volt ájulva tőle, és hangoztatták, hogy mekkora jó ez a könyv. Nem értettem őket. De most, hogy elolvastam a könyvet...Na, most már értem. Nagyon is.
Nincs olyan ember, aki ne hallott volna már a könyvről. Kismillió értékelés született a könyvről, és nem hiszem, hogy én valami újat tudnék mondani róla.
Már az első oldalaknál vigyorogtam. És ha ilyen történik, akkor az ember lánya belátja, hogy jó lesz ez a könyv.

A történet szó szerint beszippantott. Ahogy a kezembe vettem, nem tudtam letenni. Azt vettem észre, hogy különböző pozíciókat veszek fel hogy kényelmesen olvassak, de a könyvet még véletlenül sem tettem le.
A történet adott. Katy és az édesanyja az isten háta mögötti kisvárosba költöznek. A lány nem hitte volna, hogy egy unalmas kisvárosban bármi érdekes történhet vele. Nos, tévedett. A szomszéd ikerpár kicsit sem azok, akiknek kinéznek. Földönkívüliek.
Soha nem olvastam még ilyen könyvet, és ezért is idegenkedtem tőle. Most komolyan, földönkívüli romantika?Mi sülhet ki ebből? Nos, egy fantasztikus, humoros pergő történet.

Katy az első pillanattól nagyon szimpatikus volt, és nagyon megkedveltem. Ismét egy olyan YA hősnővel hozott össze a sors, aki nem fél kinyilvánítani a véleményét, okos és tud magára vigyázni. Ezek mellé jön még a páratlan humora és a csípős nyelve. És megszületett egy kedvenc YA hősnő. Persze az is hozzátartozik a szimpátiámhoz, hogy Katy imád olvasni, és könyves blogot vezet. Racionális, és hiába, a szomszéd sráctól leolvad a bugyija, mégsem adja meg neki magát. Sőt!

Daemon Black-ről más sokat hallottam.
Mindenki el van ájulva tőle, aki olvasta a könyvet. Ezt sem értettem.
Imádom a pasast! Soha életemben nem olvastam még ilyen bunkó férfikarakterről. Sokszor túllépte a határt,
Közte, és Katy között szikrázott a levegő. Nem hinném, hogy olvastam már olyan YA könyvet, ahol ennyire heves volt a kémia. Ha ez a két ember egy szobában van, tuti, hogy kő kövön nem marad. Szó szerint marják egymást, állandóan vitáznak, de mégis vonzódnak egymáshoz, bár ezt nehezen ismerik be. És az a bizonyos jelenet, ahol Katy laptopja felrobban... Hűha!

És most jöjjön a történet, mert arról is írni kéne pár sort.
Érdekelt, hogy Daemon és Dee miféle lények, és amikor kiderült, hogy tulajdonképpen fényemberek, nem is tudtam, hogy nevessek, vagy gratuláljak az írónőnek a fantáziájáért. Mert azért lássuk be. Fényemberek.  Akik csak fényből vannak, ha levetik az álcájukat. A képességeik érdekesek, és a helyzetük a Földön is. Kíváncsi vagyok, mi lesz még itt.
Az ellenségeik kiléte is felkeltette az érdeklődésemet, és a könyv története is. A romantikus szál mellett szerepet kapott az akció is. Nagyon tetszett ez a szál is.
A mellékszereplők közül egyértelmű, hogy Dee a kedvenc. Egyszerűen imádni való ez a pörgős lány.
A végkifejlet nagyon ütős lett, szinte füstölt a kezem, ahogy lapoztam, hogy minél hamarabb megtudjam, mi lesz a szereplőkkel.
Amiért egy hatalmas fenékberúgást érdemel az írónő, az a vége. Most komolyan! Miért így lett vége? Teljesen nyugodt voltam, mert láttam, hogy jó pár oldal még hátra van. De amikor lapoztam egyet, és a köszönetnyilvánítás bukkant fel a következő oldalon..Nos, cifra káromkodás közepette követeltem a folytatást, hiszen nem lehet így vége.
Egyrészt örülök, hogy Katy nem adta meg magát, ezért nagy piros pont jár, másrészről kicsit mérges vagyok, hogy miért nem az lett a vége, amit gondoltam. Hiszen a vak is látja, hogy mit akar egymástól a két főszereplő, és mégis...
De most már nagyon is értem.
jó párszor ráborítottam volna az asztalt, de mégis van benne valami, amitől az ember lánya Daemon függő lesz. Persze a kedvesebb oldalát is megmutatta, csak hogy lássuk, hogy ő olyan is tud lenni.

Az a pár plusz fejezet Daemon szemszögéből nagyon kedvemre való volt . Piros pont az írónőnek érte, hiszen tényleg érdekelt, hogy mi járhat ennek a srácnak a fejében.

Egy biztos. Ebben a hónapban olvasni akarom a folytatást, mert megőrülök, hogy nincs a polcomon. (Még szerencse, hogy vártam, míg megjelent az Ónix, különben bajban lennék...)

Read More

Jamie McGuire - Veszedelmes sorscsapás

Fülszöveg:
Lehet-e túlságosan szeretni? Travis Maddox két dolgot őrzött meg az anyja halálos ágyán mondott szavaiból: Nagyon szeress! És még keményebben küzdj! A Veszedelmes sorscsapásban Travis életét könnyűvérű lányok, illegális fogadások és az erőszak teszik ki. De éppen akkor, amikor legyőzhetetlennek érzi magát, Abby Abernathy térdre kényszeríti. Minden éremnek két oldala van: a Gyönyörű sorscsapásban Abby mondta el, hogy látja a szerelmüket. Most elérkezett az idő, hogy Travis szemén át lássuk kettejük kapcsolatát, és újabb részletekre is fény derüljön.


Borító: 5
Sorozat: Gyönyörű # 2
Eredeti cím: Walking Disaster
Kedvenc karakter: Travis és a Maddox család
Oldalszám: 488
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2013

Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Talán azzal, hogy Ms. McGuire az év egyik nagy meglepetése volt számomra. Ismeretlen író könyvét nem szokásom csak úgy megvenni, de itt kivételt tettem. Az idei év első könyve számomra a Gyönyörű sorscsapás volt, és hiába, akkor olvasói válságban szenvedtem, Travis elvarázsolt, és nagy kedvenc lett a könyv.

Amikor kiderült, hogy idehaza is olvashatjuk Travis kötetét, örömtáncot jártam. Érdekelt, hogy Travis hogyan látta a kapcsolatukat, és úgy általában. Szerettem volna a bőrébe bújni. De a kisördög is kibújt belőlem, mert hát mit újat tudna mutatni a könyv?Kérdeztem én. Hiszen ugyan arról szól, ugyan az lesz benne, mint a Gyönyörű sorscsapásban. De ellenérvként szolgált az, hogy kit érdekel, kell a könyv, azonnal.

És meg kell mondanom...Imádtam a könyvet! Sokkal jobban, mint a Gyönyörű sorscsapást.

Ms. McGuire a prológusban már érzelmesen indít. Végre megismerhetjük Travis édesanyját, és láthatjuk hogyan alakulnak ki Travis egyes elvei.

Magam is meglepődtem, de a könyvet olvasva úgy éreztem, mintha nem is ugyanazt a történetet olvasnám, mint Abby szemszögéből. Travis narrálásával sokkal jobban élveztem a történetet, és ami az előző részben dühkitörésnek tűnt, és logikátlannak, az itt minden értelmet nyert. Megértettem Travis furcsa gondolatmenetét, értettem, hogy mit, és miért tesz. Az előző részben nem lehetett megérteni annyira Travis különböző lépéseit, de itt logikusnak, sőt, helyesnek tűnt. Travis esetében az volt a baj, hogy nem fejtette ki, hogy mit miért tesz. Mi persze tudtuk, na de Abby? Persze ebből alakultak ki a viták is. Majd a kibékülések is.

Pár részt átugrottunk, már ami az előző könyvet illeti. Néhány rész csak pár mondatba volt összefoglalva, ami igazán tetszett.
Láthattuk, hogy mi történik Travis-szel, ha nincs mellette Abby, és azt is, mit gondol a lányról.

És elérkeztem oda, hogy megkérdezzem magamtól, na meg persze Abby-től, hogy miért volt ilyen buta. Mert sokszor az volt. Az előző részben sem értettem egyet jó pár döntésével, de itt...Néha jól meglegyintettem volna, és ráordítottam volna, hogy: kislány, vak vagy?

Ha ezt a részt olvastam volna először, tuti, hogy Abby-t nagyon nem kedvelném. Állandóan elszaladt a konfliktus elől. Nála az volt a megoldás, ha lelépett Travis-től. Annyira elmosódtak közte, és Travis között a határok, de mégsem lépett sehová. Nyilvánvalóak voltak Travis érzései, Abby viszont... Falat emelt maguk közé.

Kicsit erőltetettnek tűnt nekem ez a Vegas szál, valahogy Abby nem tűnt annak, akinek Ms. McGuire be szerette volna állítani. Ez az előző részben is zavart, de itt még jobban.

Nagyon vicces volt egy fiú szemszögén keresztül látni a dolgokat, és voltak egyes dolgok, amikkel nagyon is egyet értettem Travis-szel. A Galamb becenév végre értelmet nyert. És így már nem is érzem annyira idétlennek ezt a megnevezést.

Az egy éjszakás kalandok, és a piálás...Ms. McGuire bámulatosan jól hozta ezt a vonalat. Jó persze, Travis sem tökéletes, sokszor nem is értettem, miért hiszi, hogy annyira el lenne cseszve, de ezen kívül...Annyira átjönnek az érzései, hogy az valami iszonyat. Így, hogy mind a két könyvet olvastam, most is azt mondom, hogy Travis sokkal jobban odavan Abby-ért, mint fordítva.

A Maddox családot imádom, remélem, kapnak ők is saját kötetet.

Ami viszont meglepetést okozott, hogy itt most America nekem kicsit sok volt. Nagyon sok. Párszor leütöttem volna.

A történet nagyjából ugyan az, mint Abby könyvében, de vannak új dolgok is. Na és az epilógus!

Imádtam. Travis felnőtt, kiegyensúlyozott és felelősségteljes!

Az egész könyv... Izzott. Hol a dühkitörések miatt, hol a féltékenység miatt, hol a szerelem miatt. Mindegy, milyen érzelemről van szó, Travis odateszi magát, az érzelmei egyből átjönnek. Megértettem őt, és vele együtt szenvedtem, ha nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerette volna.

Csak ajánlani tudom a könyvet!
Azoknak, akik imádták Travis-t, annyit mondanék: Itt még jobban imádni fogjátok!

Akik nem kedvelték meg a párost az előző könyvben: Higgyétek el, ez a könyv tetszeni fog!
Akik még nem is hallottak a sorozatról, vagy csak gondolkodnak az olvasásán: Mire vártok még?

Read More

Nalini Singh - Borzongás

Fülszöveg:
Judd Lauren mentálképességei gyilkolásra valók. A mentálhálón egy titkos osztag katonájaként iszonyatos dolgokat tett; most a farkas alakváltó falka odújában a Mentál Tanács végzetes tervének meghiúsítására használja erejét. Az Elcsendesedést azonban nem törheti meg, mert ezzel a környezetére szabadítaná gyilkos hajlamait. Brenna Shane Kincaid ártatlan farkas alakváltó lány volt, mielőtt egy sorozatgyilkos mentál elrabolta és megtörte az elméjét. Azóta látszólag felgyógyult, de a sérülések mélyebbek, mint ami a felszínen látszik. Kísérti a múltja. Juddhoz fordul segítségért, de bármilyen erős is közöttük a vonzalom, a rideg mentál nem tudja megadni a lánynak azt, amire a teljes gyógyuláshoz szüksége van.


Borító: 4
Sorozat: Egy világ - két faj - állandó küzdelem # 3
Eredeti cím: Caressed by Ice
Kedvenc karakter: Judd, Sascha, Lucas, Dorian, Hawke, Indigo
Oldalszám: 416
Kiadó: Egmont
Kiadás éve: 2012

Azzal kezdem az értékelésem, hogy folyamatosan korholom magam, hogy miért nem olvastam sokkal, de sokkal hamarabb ezt a könyvet. Mert ez... Iszonyatosan, totálisan az egyik kedvenc könyvem lett.

Kezdem az elején. Amikor elkezdtem ezt a sorozatot, magam is meglepődtem, de nagyon tetszett. De Vaughn kötete után elakadtam. Nem tudom miért, nem folytattam a sorozatot. Ebben az évben viszont folytatni akartam. De be kellett iktatnom egy újraolvasást, mert - szégyen, gyalázat - azt se tudtam, hogy kicsoda Judd Lauren. Szóval idén végre beszereztem az első Nalini kötetemet, a Vonzódást. Szerettem. Sőt, odavoltam érte. A Látomás-t is szerettem. Nem annyira, mint első olvasásra, de szerettem. És jön a Borzongás. Ha Lucan és Sascha kötetét szerettem, akkor ezt...Nem is tudom. Az imádat az nagyon enyhén fejezi ki az érzéseimet.

Eddig nem tudtam választani Nalini két sorozata közül. Melyik szeretem jobban? Ki tudja. Most már egyértelmű a válasz: EZT a sorozatot. Annyira magába szippant, annyira elvarázsol, annyira a magaménak érzem, hogy nem kérdéses, a Top 5 sorozataim között a helye.

Ahányszor elővettem az első két részt - mostanában folyton újraolvasom - mindig ott az a fura érzés: Olyan mintha otthon lennék. Otthonos volt a DarkRiver falkáról olvasni, és velük lenni. Ebben a részben viszont most a SnowDancer falkáé a főszerep. Be kell vallanom, hogy most nem éreztem azt az otthon feelinget, mint a DarkRiver-ek között. De így is imádtam ezt a könyvet. Sőt, a sorozat kedvenc darabja lett. Na és Judd? Ő az abszolúte kedvencem az egész sorozatban. Lucas, Dorian, Mercy, Hawke, Sascha...Imádom őket, de Judd egy teljesen más kategóriában van.

Amikor olvastam a könyvet, elkapott egy bizonyos érzés, és tudtam, hogy Judd-al egy újabb fiktív szerelem kezdődött. A nagy könyves kedvenceimnél mindig elkap egy érzés, és onnan tudom, hogy ő egy különleges személy. Hülyén hangzik? Naná! De ez van.

De kezdem az elején. Judd teljesen más, mint az eddigi mentálok. Értem ezt Sascha-ra és Faith-re. Ők elszigetelve éltek, nem tudtak semmit a mentálhálóról. Bíztak a népükben, és meg voltak győződve arról, hogy hibásak. Judd viszont...Realista, és nem hülye. Látja, hogy mi történik, átlátja a dolgokat, de mégsem töri meg az Elcsendesedést. Miért? Mert ismeri a képességeit, és annak határait.

Judd már az első részben felkeltette az érdeklődésemet. Hiába próbálta elhitetni, hogy ő nem érez, ez már akkor hazugságnak tűnt, amikor kiderült, miért léptek le a mentálhálóról. Ha nem érez, akkor ilyet nem is tett volna. A második részben újra tanúbizonyságát tette az érzelemnek, mert bárki akármit mondd, pimaszkodott a többiekkel.

És most, a saját kötetében? Istenem, imádtam. Komolyan. Totál fangirl módban vagyok, ahányszor felbukkan. Amint elolvastam a könyvet, egyből nekiugrottam még egyszer. Soha nem csináltam ilyet, de ez a könyv... Imádtam. Na igen. Szóval Judd. A legjobban Brenna írja le őt, de még ez sem teljes:

"-Csodálatos vagy,tudod?Szörnyen logikus és gyakorlatias, de csodálatos."

Emellett arrogáns, birtokló,féltékeny, gőgös és - hiába, nem alakváltó - olyan domináns, mint egy alfa. Oh, és szörnyen erős. Ezért is fél megtörni az elcsendesedést. Mert a képességei...Nem hétköznapiak. Sokkal halálosabb, mint azt bárki is gondolná.

Jegyzetelgettem olvasás közben, és vagy 30 megjelölés van, ahol megmutatkozik Judd valódi érzései, és hogy hogyan is csavarta el a fejemet.

Nagyon tetszett, hogy nem tagadta le maga előtt a kapcsolatát Brenna-val. Hamar elfogadta, de nem tudott mit kezdeni ezzel az egésszel. Megmondta a lánynak, ő nem tudja megadni neki azt, amire - szerinte - szüksége van. De Brenna nem hagyja, hogy Judd lerázza. És legyünk őszinték. Judd se akarja, hogy Brenna békén hagyja.

Imádtam a kapcsolatukat, már a kezdetektől. Brenna-t is hamar megkedveltem. Nem volt könnyű neki, főleg, amit tett vele Enrique tanácsnok, de talpra állt, és ment előre. Olvastam pár véleményt, és voltak, akiknek Brenna egy kicsit sok volt. Nekem valahogy pont elég volt. A kiborulásai érthetőek voltak, a makacssága pedig kellett, különben Judd-al nem jutottak volna sehová.

Judd és ő... Tényleg nagyon tetszett, ahogyan szépen, fokozatosan, észrevétlenül közelebb kerültek egymáshoz. Szex-re is csak az utolsó fejezetekben került sor, és hát Judd... Maradjunk annyiban, hogy türelmes és alapos volt.

Több szálon fut a történet, nem csak az aktuális pár kapcsolatát követhetjük nyomon, hanem bepillanthatunk a DarkRiver falkába is, a Mentál tanácsba szintén, és végre akiről már sokat hallottam: A Szellem is felbukkant. Múltkorában ez a bizonyos Szellem elfoglalta Nalini twitter oldalát. Fogalmam sem volt róla, hogy kicsoda, de minden információ jól jöhet. Ezért is szeretem ezt a sorozatot, mert egy nagyobb szál is figyelmet követel, nem csak a vakvilágban zajlanak a történések. Nalini nagyon jól keveri a lapokat. Minden könyvben plusz dolgokat tudunk meg, és így még komplexebb lesz ez a világ.

Dorian jövendőbeli párja is felbukkant, igaz, csak említés szintjén. (Még szerencse, hogy már a polcomon várakozik Dorian kötete.)

Rengeteg dolgot szeretnék még írni, de ideje lesz abbahagyni. Csak még annyit, hogy Judd totálisan levett a lábamról, egyértelműen ő a sorozatban a nagy kedvencem. És a többi kedvenceim között is előkelő helyet foglal el. Egyértelműen egy a kötet a legjobb a sorozatban, és én mondom fiú, lányok, vétek lenne kihagyni. Az idén olvasott kedvenc könyveim között az első helyen szerepel.

Read More

Tammara Webber: Easy – Egyszeregy

Fülszöveg:
Egy ismeretlen megmentő.
Egy nyugtalanító titok.
A szerelem nem mindig sima ügy…
A fiú figyelte a lányt, de nem ismerte őt. Aztán egy váratlan összecsapás jóvoltából a megmentőjévé vált…
Tagadhatatlan vonzerő hatott közöttük. Ám a múlt, amelyen a fiú kemény munkával igyekezett felülkerekedni, és a jövő, amelybe a lány őszinte hitét vetette, azzal fenyegetett, hogy elszakítja őket egymástól.
Csak együtt vehették föl a harcot a fájdalom és a bűntudat ellen, nézhettek szembe az igazsággal, és találhattak rá a szerelem nem várt erejére.


Borító: 5
Sorozat: A szív körvonalai # 1
Eredeti cím: Easy
Kedvenc karakter: Lucas, Jacqueline
Oldalszám: 334
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2013.06.06

Hónapokkal ezelőtt, molyon keresgélés közben találtam rá a könyvre. A borító  elvarázsolt, és a fülszöveg...Beleszerettem. Néma imát rebegtem, hogy idehaza is megjelenjen, és amikor kiderült, hogy igen, pár hét és megjelenik, madarat lehetett volna fogatni velem. Számoltam a napokat, hogy mikor foghatom a kezembe, és amikor végre megkaparintottam, pár óra alatt el is olvastam. És... IMÁDTAM!

Ha nem olvastam volna az angol fülszöveget, nem hinném, hogy a közeljövőben elolvastam volna a könyvet, de így... Vannak néha benyomásaim egy könyvet illetően. Van, amikor tudom, hogy ezt nekem találták ki, és azonnal kell. Ez is egy ilyen könyv.

Idehaza a New Adult műfaj még eléggé ismeretlen az olvasó közönség számára, de akik olvasták már Jamie McGuire - Gyönyörű sorscsapás c. könyvét, azok tudják, hogy miről beszélek. Hál' Istennek a Kiadók is felfigyeltek erre a műfajra, szóval idén várható még pár New Adult megjelenés.
De vissza a könyvre. Már írtam, hogy imádtam. Nos, ez enyhe kifejezés de jobb szót nem találok rá.

Amit hiányoltam a Gyönyörű sorscsapásban ( értem ezalatt, hogy hiába egyetemen játszódik a történet, olyan volt, mint egy tipikus amerikai középiskola) itt ezt is megkaptam az írónőtől. Beülhettünk egy nem tudom milyen gazdasági órára, járkáltunk a campus-ban és minden olyan megtapasztalhatunk, ami egy egyetemen történik.

Ez nemcsak egy egyszerű, romantikus regény. Mélyebb tartalma is van. A könyv első oldala már azzal indít, hogy a hősnőt megakarja erőszakolni az egyik "barátja". És ez a motívum, mármint a megerőszakolás végig jelen van a könyvben. Felhívja a figyelmet, hogy ha ilyen történne egy nővel, ne hallgasson, álljon ki, és mondja el, mi történt! A könyvben még önvédelmi tanfolyamon is részt vesz a hősnő, szóval ez amolyan...Nem tudom milyen szóval illetni. Kézikönyv, hogy a nők felvegyék a harcot, ha ne adj' Isten ilyen helyzetbe kerülnének? Nem tudom...

Jacqueline, a hősnő is egy változáson megy keresztül a könyvben. Eleinte, egy személytelen lány, akit mindenki úgy ismer, mint Jackie, Kennedy barátnője. De ahogy halad a könyv, Jacqueline megtalálja önmagát, saját véleménye és személyisége lesz. Okos és kedves, semmi kivetnivalót nem találtam benne.

Lucas, Lucas... Vagy esetleg hívjalak Landon-nak? Oké, tudom, nem szereted ezt a nevet. Akkor maradjunk Lucas-nál. Hölgyeim, jelentem, engem egy pillanat alatt levett a lábamról, és bekerült a saját kis polcomra, aminek a neve...Hm... Kedvenc férfi főszereplőim, akik megdobogtatták a szívemet. Hirtelen ez jutott eszembe, de majd találok egy jobb címet.

Szóval a lényeg. Lucas nálam minden idők top 20 legjobb férfi karakterei között van, ami nagy szó.
Nagyon tetszett a kettősség ami jellemzi őt, és a kötetet is. Lucas-ként semmit sem lehet tudni róla. Ajakpiercing, tetoválás,hosszú haj, motor...és hiába ül az órán, olyan, mintha lebzselne. De emellett udvarias, és megvédi a nőket, ha bajba kerülnek. Landon-ként egy intelligens és okos, vicces és kedves fiút kapunk. Na akkor ki is valójában Lucas? A könyvet olvasva rengeteget megtudtam Jacqueline-ről. De Lucas-ról? Szinte semmit. Miért olyan, amilyen? Persze, apró információk kiderültek, de a lényeg nem. Csak a könyv végén.

Jacqueline és Lucas már az első találkozásuk során szimpatizálnak egymással, hiába indult a könyv úgy, ahogy. A könyv során végig vigyorogva olvasgattam, hogyan ismerkednek és évődnek egymással. Lucas rengeteget segített Jacqeline-nek, és fordítva is.

Imádtam Travis-t (Gyönyörű sorscsapás), de Lucas... Ő mindent visz. Aki szerette Travis-t, Lucas-t is fogja. Aki nem szerette Travis-t, az Lucas-t fogja. Lényegében csajok. Lucas-t imádni fogjátok!
A könyv végén kiderül, miért is olyan Lucas, amilyen. És ez nem egy mondvacsinált ürügy, hanem igenis reális, hogy miért lett belőle az, aki.

Tudnék még ömlengeni, fel tudnék még sorolni kismillió dolgot, hogy miért imádtam, és miért kerül be a magán top 10-es könyveim közé. Az év egyik legjobb könyve ez számomra. Imádtam minden sorát, és remélem, hogy még olvashatok az írónőtől más könyveket is.

Read More

Ilona Andrews - Mágikus találkozás (R)

Fülszöveg:

A varázslattal teli Perem, ahol Rose Drayton él, két világ határán terül el. Rose átjár dolgozni a Töredékbe, ahol az emberek autókon járnak, plázákban vásárolnak, és ahol a varázslat nem több puszta tündérmesénél. A másik világ Mágia, amelyet kékvérű arisztokraták irányítanak, és ahol a varázslat mindennapos, sőt megváltoztathatja az emberek sorsát. Ahogy a többi perembéli is, Rose átjárhat mindkét világba, de mindenhol törvényen kívülinek számít.
Rose úgy gondolta, ha tökélyre fejleszti a varázserejét, jobb életet biztosíthat magának. De a dolgok nem a tervei szerint alakultak. Most feketén, éhbérért dolgozik a Töredékben, hogy felnevelhesse két kisöccsét, ráadásul meg kell küzdenie a kéretlen kérők hadával, akik őt és a varázserejét akarják.
Ekkor toppan be az életébe Lord Declan Camarine, a mágiai kékvérű, aki szintén elhatározza, hogy megszerzi magának a lányt. És vele egy időben érkezik a különös, varázslatra éhes teremtmények egész hada. Rose-nak és a kékvérűnek össze kell fognia a szörnyű lények és megteremtőjük ellen, különben odalesz az egész Perem, és mindenki aki ott él…

Bevallom, kicsit félve kezdtem el olvasni a könyvet. Az írópáros itthon megjelent novelláját olvastam már, és be kell vallanom, egyáltalán nem tetszett. A stílusuk az igen, de a történet és a mondanivalója annyira nyakatekert volt, hogy teljes kudarcba fulladt a kapcsolatunk.

De mégis, amikor ennek a könyvnek a fülszövegét elolvastam, úgy éreztem, hogy nekem ez nagyon fog tetszeni. És milyen igazam volt!

Idejét nem tudom, mikor szórakoztam ennyire jól egy könyvön. Imádtam minden mondatát, a szereplőket, a világot. Egyszóval mindent.

De kezdjük az elejéről.

Nagyon tetszett, hogy a mágia központi szerepet kapott a könyvben. A világkidolgozás szerintem zseniális. Létezik Mágia, a Töredék – ami az általunk ismert világ – és a Perem, ami a két világ között található. A Peremben is létezik a mágia, de nem olyan erős szinten, mint Mágiában. A Perem lakói kedvük szerint átjárhatnak a Töredékbe.

Az írópáros fokozatosan és gördülékenyen fedi fel az általuk megalkotott világot, nincs semmi a szánkba rágva, vagy túlmagyarázva.

Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, és még csak az elején jártam, tudtam, hogy imádni fogom, és a kedvencem lesz. Mosolyogva, nevetve olvastam, és szinte észre sem vettem, és már a könyv felénél jártam.

A szereplők könnyen megkedvelhetőek. Én mindenkit a szívembe zártam. Mármint Casshorn-on kívül.

Rose szarkasztikus, humoros, okos és makacs. Igazi tökös csaj. Nem esett át a ló túl oldalára, mindent logikusan végiggondolt, és azután cselekedett. Az öccseit, Georgie-t, és Jack-et imádtam. Bár Jack kicsit közelebb áll a szívemhez.

Amikor Declan is felbukkant, alig bírtam magammal. Declan elérte, hogy a legkedvencebb férfi karaktereim sorába beálljon. Amikor Goergie megemlíti, mint Sesshomaru-t, felkiáltottam, hogy igen, tényleg úgy néz ki. 

Sesshomaru

„ - Georgie?
Georgie kibámult az ablakon:
- Lord Sesshomaru. 
A démontestvér a képregényből? 
- Tessék?
- Lord Sesshomaru – ismételte meg Georgie, és kimutatott az ablakon.
Rose odalépett, és megmerevedett. Egy magas férfi állt a kocsibejáró végén. Szürke, farkasprémes köpenye volt, alatta megerősített bőrpáncélt viselt, lakkszürkét, hogy passzoljon a köpenyéhez, és elegáns kard függött az oldalán… ”

 És a viselkedése is hasonló volt. Arrogáns, hideg, felsőbbrendű és komoly. De ahogy haladt a történet, Declan felfedte valódi személyiségét, és most már nem Sesshomaru volt, a manga karakter, hanem Declan, Camarine grófja. Aki egoista, arrogáns, védelmező, de humoros és elbűvölő is.

Rose és Declan között már az első találkozáskor izzott a levegő, és ez a történet előrehaladtával sem csökkent. Nagyon tetszett az egyesség, amit Rose és Declan kötött. A három próbatétel nemcsak Declan-t tette próbára, hanem ezzel Rose segített Jack-nek és Georgie-nak is. Valamint, a történet szempontjából is fontos szerepet kapott a fiúk megszerzett tudása. Amit viszont sajnálok, hogy Declan levágta a haját. Nagyon szeretem a hosszú hajú férfi karaktereket, és elég kellemetlenül érintett a haját érintő változás. De viszont Georgie-n ezzel segített, szóval megbékéltem a helyzettel.

A Perem többi lakója is szimpatikus volt, és külön figyelmet fordítottam William-ra is. Mivel olvastam a második rész, az Áradó hold fülszövegét, tudtam, hogy fontos szerepe lesz. Itt sikerült megkedvelnem, kíváncsi vagyok, hogy mi fog még vele történni.

A Casshorn féle szál jól fel van építve, nincs semmi elsietve, és a végkifejlet sem könnyen lett megoldva.

Az utolsó oldalakat viszont kicsit elsietettnek éreztem, és nem nagyon tetszett, hogy végül Rose elment Mágiába. De utána, ahogy – akaratán kívül – megismerte Declan családját, akkor viszont már egyetértettem ezzel a lépéssel. 

William túl hirtelen tűnt el, de a második rész úgyis róla fog szólni, szóval ezt még elnézem.

Amit még megemlítenék, az a könyvben lévő elgépelések, és a mondatvégi írásjelek hiánya. Párszor szemet szúrt a dolog, de annyira élveztem olvasni a könyvet, hogy – magamat is meglepve – átsiklottam a hibák felett.

A borító viszont pozitív csalódást okozott. Élőben sokkal szebb, és jobban is tetszik.

Sajnáltam, hogy hamar a végére értem a könyvnek, mert izgalmas, fordulatos, humoros, és ahogy a cím is mutatja, mágikus. Az írópáros engem ezzel a könyvvel megvett magának, és újabb rajongót köszönthet a soraikban.

Csak ajánlani tudom a könyvet, és alig várom, hogy olvassam a folytatást!

  A könyvet nagyon szépen köszönöm az Egmont kiadónak!

Értékelés: 5*

Borító: 4,5

Sorozat: Világok Peremén # 1

Kedvenc karakter: Declan, Rose, Jack, Georgie

Oldalszám: 392

Kiadó: Egmont

Kiadás dátuma: 2012

Read More

Jamie McGuire - Gyönyörű sorscsapás

Fülszöveg:

Az új Abby tökéletes. Nem iszik, kerüli a káromkodást, a pólói kifogástalan rendben sorakoznak a szekrényében – azt hiszi, elegendő távolság választja el a múltjában rejlő sötétségtől. De amikor megérkezik a legjobb barátjával, Americával a főiskolára, az új élet felé vezető útja gyorsan megváltozik.
Travis izmos testét tetoválások borítják, tipikus laza srác, azt testesíti meg, amire Abbynek szüksége van – és amit szeretne elkerülni. Abby távolságtartása felkelti a kíváncsiságát, és cselhez folyamodik egy egyszerű fogadás segítségével: ha ő veszít, önmegtartóztató marad egy hónapig, ha Abby marad alul a játszmában, Travisnél fog lakni ugyanennyi ideig. Travis nem is sejti, hogy a párjával hozta össze a sors, akármelyikük is nyer.



Az év első könyve… És milyen jól tettem, hogy ezzel kezdtem az évet! De kezdem az elejéről.

Még annak idején, @Natsu hívta fel a figyelmemet a könyvre. Elolvastam a fülszöveget, és várólistára tettem. Novemberben megláttam az egyik moly értékelését, és annyira tetszett, hogy megnéztem a könyv adatlapját. Elolvastam a fülszöveget, és szerelmes lettem. Meglepődtem, hogy már a várólistámon szerepelt a könyv, és egyből be is akartam szerezni. De valahogy nem úgy jött ki a lépés. Decemberben elszántam magam, és végre megrendeltem. Pár napja érte is tudtam menni. Az irónia az egészben, hogy pont olvasói válságban vagyok/voltam. Morogtam is miatta eleget.

Amikor hazahoztam a könyvet, azt vettem észre magamon, hogy állandóan a borítót nézegetem, és kíváncsi vagyok. Végül elszántam magamat, és beleolvastam. És olvastam, olvastam, és csak olvastam. Meglepődtem, hogy tényleg élvezem olvasni, mert szerencsétlen Hamuvárossal csak szenvedtem. Szóval a lényeg, hogy a könyv egy pillanat alatt megvett magának, és tudtam, hogy nagyon esélyes, hogy bekerüljön a kedvenceim közé.

De maradjunk a könyvnél. Ez az első new adult könyvem, de remélem, nem az utolsó. Imádtam olvasni. Annyira magával ragadott a történet, hogy észre sem vettem, és már majdnem a könyv feléig eljutottam. Amikor pedig kénytelen voltam letenni, azt vettem észre, hogy mosolyogva járkálok a lakásban, és alig várom, hogy folytassam az olvasást.

Travis egyértelműen kedvenc karakter. Sokszor, amikor felbukkant, az a gondolat futott át az agyamon, hogy imádom a pasast. Travis nem tökéletes, látom a hibáit, ennek ellenére imádom. Sokszor jól fejbe vertem volna, olyan hülyeségeket csinált, és a dühkitörései miatt szerintem terápiás kezelésre szorul, valamint a túlzott birtoklási vágya sem egészséges. De ő Travis, szóval elnézem neki. Nagyon tetszett, hogy tetovált, és izmos. Egy igazi harcos. Nálam ezzel alapból jobb pontokkal indult. A beszólásai és a viselkedése nagyon hatásos volt, szóval gratulálok neki. De ott vannak a nőügyei, és a szélsőséges viselkedése, amiért kicsit haragudtam rá.

Abby-vel nem sikerült ilyen jól kijönnöm. Sokszor felmerült bennem, hogy mennyire hülyén viselkedik, és őt is párszor jól fejbe vágtam volna. A könyv feléig fel sem tűnik neki, hogy Travis szerelmes belé. Parker-rel való kapcsolata pedig teljesen felesleges volt.

Tetszett benne, hogy nem próbál Travis közelébe kerülni, mint a többi lány, de a titkolózása, és hogy szerinte Travis olyan, mint az apja, az nem tetszett.

Közte és Travis között már a könyv elején elmosódtak a határok, csak ezt Abby nem vette észre. Vagy nem akarta. A kapcsolatuk tipikus se veled, se nélküled, ami nem mindig jó. Imádtam őket együtt, és amikor különváltak, megszakadt értük a szívem. Travis rengeteget változott Abby miatt, és öröm volt olvasni, hogyan próbálkozik, és mennyire őszinte Abby-vel.

America és Shep nagyon szimpatikusak voltak. America tényleg egy tipikus legjobb barátnő. Kiállt Abby-ért, megtett mindent, hogy segítsen Abby-nek. Shep olyan, mint egy babusgató apuka. Aranyos, kedvelem, de tényleg olyan.

Travis családját imádtam, remélem, hogy lesz saját kötetük.

Nagyon izgultam, hogy mi lesz a könyv végén, és hogy mi lesz Abby-vel és Travis-el. Az utolsó fejezeteknél alig bírtam ülve maradni. Reméltem, hogy az írónő happy end-el zárja a történetet, de még engem is meglepett ezzel a tényleges happy end-el.

Imádtam a könyv hangulatát, majdnem az összes szereplő a szívemhez nőtt. Abszolút kedvenc könyv kategória. És hogy holnap mit fogok csinálni? Természetesen újraolvasom, mert egyszer nem elég elolvasni ezt a könyvet. 

Értékelés: 5*

Borító: 5

Sorozat: Gyönyörű # 1

Kedvenc karakter:  Travis, America,

Oldalszám: 444

Kiadó: Maxim

Kiadás dátuma: 2012

Read More

Karen Marie Moning - Új nap virrad

Fülszöveg:
Mac sokszor érezte már, hogy mindent elveszített, de ahogy ott áll a sziklaszirten, lábai előtt egy halott férfival, akit ő segített megölni, már tudja minden átélt borzalom csak rózsaszín közjáték volt.
A nővére miatti bosszú már túl kevés, a szülei utáni aggódás eltörpül, a világ megmentése csupán másodlagos. A bűntudat, amit az emberélet kioltása okozott, és a remény, hogy van kiút az ismeretlen, tündérátokkal sújtott világból, szinte jelentéktelenné válik az egyre több kérdés, és a sürgető vágy mellett, hogy visszaszerezze azt, amit saját önön hibájából elvesztett. Az Új nap virrad nem csak az alternatív tündérbirodalmakat, de Olvasók világát is kiforgatja a négy sarkából, mielőtt választ adna bármelyik kérdésre is! Titkok és izgalmak rejtőznek minden oldalon, ahogy egyre inkább haladunk a történet vége felé. Az Új nap virrad is elemi erővel ejti rabul az embert a legelejétől, és nem is ereszti egészen a legvégéig, ahol a legnagyobb rejtély megoldása vár. Mit akar a Sinsar Dubh? Igaz-e a prófécia, és Mac tényleg pusztulást hoz-e a világra? Még mindig az Alina halála miatti bosszú a legfontosabb? Mi történet valójában V’Lane-nel? Egyáltalán ki a halott férfi Mac lábainál? Na és kicsoda valójában Mac? De ami a legfontosabb, maradt-e még annyi fény a világban, hogy minden jóra forduljon?

Úgy döntöttem, hogy ennél a könyvnél is az eredeti értékelésemet osztom meg veletek. Mióta megjelent, megszámolni sem tudom, hányszor olvastam, és annyira szeretnék még jó sok mindent hozzáírni, de úgy gondolom, hogy azok, akik idetévednek, nem szeretnének az összes spoiler-ről olvasni. Még pont időben vagyok, mert hogy is írhatnék a 2012 év legjobb könyvéről holnap? Mind a borító, mind a történet nálam a kedvencek kedvence, szóval nálam abszolút az év könyve!

Most pedig jöjjön az értékelésem, amit még szeptemberben írtam:

Ha egy szóval kellene jellemeznem a könyvet, akkor azt mondanám: Imádom!
Amint hozzájutottam, egyből neki is álltam olvasni, és hajnalig, míg be nem fejeztem le sem tettem. Azt mondtam magamnak, majd holnap folytatom, de egyszerűen annyira odavagyok ezért a könyvért, és a sorozatért, hogy nem bírtam letenni.
Nem nagyon tudok spoiler nélkül írni, de nem is akarok. Az egész könyv úgy jó, ahogy van! Mindjárt újra el is olvasom, mert egyszer nem elég.
Rengetek minden történik, én pedig csak kapkodtam a fejemet. Moning minden oldalon képes volt megdöbbenteni. Meg volt a magam elképzelése Mac kilétével kapcsolatban, de Moning mindet megdöntötte. Vagyis majdnem mindet, de abba is tett egy csavart. Szóval Mac-el együtt és sem igazán tudtam, hogy kicsoda is ő.
Barrons adta magát. Feltárt pár titkot magáról, de mégis megmarad annak a titokzatos könyvesbolt tulajdonosnak, aki volt. Többet akarok tudni róla, nevén szeretném nevezni, ami.
Ryodan és a csapata, akiknek Barrons a vezetője is elég sokat szerepelt ahhoz, hogy kiválasszam egyik személyes kedvencemet közülük. Persze Barrons-ön kívül. Lor amint megjelent, egyből szimpatikus volt. A beszólogatásai mosolyt csaltak az arcomra, hiába nem voltak viccesek. Oda vagyok a pasasért, és kész.
A MacKeltar-ok is nagyon ott voltak, imádtam, amikor tündérek, skótok, shide-látók és Barrons csapata oldalakon keresztül veszekedtek valamin. Az összes szereplőt nagyon megkedveltem, többüket imádom. Egyedül Rowena-val voltak gondjaim már az első résztől. És végül bebizonyosodott, hogy milyen egy gonosz vénasszony.
Dani-nek is örültem, de amikor kiderült, hogy mit tett, hát… Nagyon megdöbbentem.
Mac és Barrons közös jelenetein csak olvadtam. Ez van.
Az első részben feltűnt álmodozó tekintetű srác kiléte mindig is érdekelt. Egyszerűen nem tudtam hová tenni. És amikor kiderül! Atyám. Teljesen megdöbbentem. Alig vártam, hogy az Unseelie király felbukkanjon, és érdekes módon, egyből megkedveltem. Cruce elég nagy meglepetéseket okozott, de én inkább úgy tudok rágondolni, akinek kiadta magát.
Darroc halála elég hirtelen zajlott, de nem döbbentett meg nagyon. Viszont K'Vruck-ot nagyon megkedveltem. Egy böhöm nagy Vadász, vagy a jó ég tudja micsoda, de nekem mindig az „édes” szó jutott eszembe róla. Elég hülyén hangzik, de ez van.
Tetszettek a Fehér Palotában tett látogatások is. És kíváncsi vagyok, hogy Christian-nel mi lesz, mert hát…
Adam is felbukkant, akiről már volt szó az előző részben. Kíváncsi vagyok rá is. A Seelie királynő kiléte teljesen sokkolt, de végül is ez az egész könyvről elmondható.
Olvasás közben néha megnéztem, hogy mennyi van még a könyvből, és amikor még eléggé az elején, vagy a közepénél jártam, megkönnyebbülve fellélegeztem, hogy milyen sok oldal vár még rám. De amikor már csak pár oldal volt, elszomorodtam, hogy vége Mac és Barrons kalandjainak. De utána eszembe jutott, hogy mégsem, mert lesznek még új kötetek. De ez a szomorú érzés akkor sem múlt el teljesen.

Értékelés: 5*

Borító: 5*

Sorozat: Tündérkrónikák #5

Kedvenc karakter:  Mac, Barrons, Lor, MacKeltar klán, Unseelie Király, K'Vruck

Oldalszám: 596

Kiadó: Cor Leonis

Kiadás dátuma: 2012

Read More