Jennifer L. Armentrout - Obszidián

Fülszöveg:
Amikor – éppen az utolsó középiskolai évem előtt – Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült.
Aztán a srác megszólalt.
Daemon dühítő. Beképzelt. Pofoznivaló. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De aztán, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon egyetlen intéssel szó szerint megfagyasztotta az időt – akkor valami történt. Valami váratlan.
A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem.
Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint Las Vegas főútja. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam. Mármint ha nem ölöm meg addig én magam…


Borító: 4,5
Sorozat: Luxen # 1
Eredeti cím: Obsidian
Kedvenc karakter Katy, Daemon
Oldalszám: 424
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2013.06.10

Az év első olvasott könyve. Remélem, hogy az idén hasonló jó könyveket fogok olvasni.
Nagyon nagy pozitív csalódás volt nekem ez a könyv. Amikor júniusban megjelent, nem igazán érdekelt. De úton útfélen szembejött velem a könyv, mindenki el volt ájulva tőle, és hangoztatták, hogy mekkora jó ez a könyv. Nem értettem őket. De most, hogy elolvastam a könyvet...Na, most már értem. Nagyon is.
Nincs olyan ember, aki ne hallott volna már a könyvről. Kismillió értékelés született a könyvről, és nem hiszem, hogy én valami újat tudnék mondani róla.
Már az első oldalaknál vigyorogtam. És ha ilyen történik, akkor az ember lánya belátja, hogy jó lesz ez a könyv.

A történet szó szerint beszippantott. Ahogy a kezembe vettem, nem tudtam letenni. Azt vettem észre, hogy különböző pozíciókat veszek fel hogy kényelmesen olvassak, de a könyvet még véletlenül sem tettem le.
A történet adott. Katy és az édesanyja az isten háta mögötti kisvárosba költöznek. A lány nem hitte volna, hogy egy unalmas kisvárosban bármi érdekes történhet vele. Nos, tévedett. A szomszéd ikerpár kicsit sem azok, akiknek kinéznek. Földönkívüliek.
Soha nem olvastam még ilyen könyvet, és ezért is idegenkedtem tőle. Most komolyan, földönkívüli romantika?Mi sülhet ki ebből? Nos, egy fantasztikus, humoros pergő történet.

Katy az első pillanattól nagyon szimpatikus volt, és nagyon megkedveltem. Ismét egy olyan YA hősnővel hozott össze a sors, aki nem fél kinyilvánítani a véleményét, okos és tud magára vigyázni. Ezek mellé jön még a páratlan humora és a csípős nyelve. És megszületett egy kedvenc YA hősnő. Persze az is hozzátartozik a szimpátiámhoz, hogy Katy imád olvasni, és könyves blogot vezet. Racionális, és hiába, a szomszéd sráctól leolvad a bugyija, mégsem adja meg neki magát. Sőt!

Daemon Black-ről más sokat hallottam.
Mindenki el van ájulva tőle, aki olvasta a könyvet. Ezt sem értettem.
Imádom a pasast! Soha életemben nem olvastam még ilyen bunkó férfikarakterről. Sokszor túllépte a határt,
Közte, és Katy között szikrázott a levegő. Nem hinném, hogy olvastam már olyan YA könyvet, ahol ennyire heves volt a kémia. Ha ez a két ember egy szobában van, tuti, hogy kő kövön nem marad. Szó szerint marják egymást, állandóan vitáznak, de mégis vonzódnak egymáshoz, bár ezt nehezen ismerik be. És az a bizonyos jelenet, ahol Katy laptopja felrobban... Hűha!

És most jöjjön a történet, mert arról is írni kéne pár sort.
Érdekelt, hogy Daemon és Dee miféle lények, és amikor kiderült, hogy tulajdonképpen fényemberek, nem is tudtam, hogy nevessek, vagy gratuláljak az írónőnek a fantáziájáért. Mert azért lássuk be. Fényemberek.  Akik csak fényből vannak, ha levetik az álcájukat. A képességeik érdekesek, és a helyzetük a Földön is. Kíváncsi vagyok, mi lesz még itt.
Az ellenségeik kiléte is felkeltette az érdeklődésemet, és a könyv története is. A romantikus szál mellett szerepet kapott az akció is. Nagyon tetszett ez a szál is.
A mellékszereplők közül egyértelmű, hogy Dee a kedvenc. Egyszerűen imádni való ez a pörgős lány.
A végkifejlet nagyon ütős lett, szinte füstölt a kezem, ahogy lapoztam, hogy minél hamarabb megtudjam, mi lesz a szereplőkkel.
Amiért egy hatalmas fenékberúgást érdemel az írónő, az a vége. Most komolyan! Miért így lett vége? Teljesen nyugodt voltam, mert láttam, hogy jó pár oldal még hátra van. De amikor lapoztam egyet, és a köszönetnyilvánítás bukkant fel a következő oldalon..Nos, cifra káromkodás közepette követeltem a folytatást, hiszen nem lehet így vége.
Egyrészt örülök, hogy Katy nem adta meg magát, ezért nagy piros pont jár, másrészről kicsit mérges vagyok, hogy miért nem az lett a vége, amit gondoltam. Hiszen a vak is látja, hogy mit akar egymástól a két főszereplő, és mégis...
De most már nagyon is értem.
jó párszor ráborítottam volna az asztalt, de mégis van benne valami, amitől az ember lánya Daemon függő lesz. Persze a kedvesebb oldalát is megmutatta, csak hogy lássuk, hogy ő olyan is tud lenni.

Az a pár plusz fejezet Daemon szemszögéből nagyon kedvemre való volt . Piros pont az írónőnek érte, hiszen tényleg érdekelt, hogy mi járhat ennek a srácnak a fejében.

Egy biztos. Ebben a hónapban olvasni akarom a folytatást, mert megőrülök, hogy nincs a polcomon. (Még szerencse, hogy vártam, míg megjelent az Ónix, különben bajban lennék...)