Moning-mánia

Mind a borító, mind a történet nálam a kedvencek kedvence, szóval nálam abszolút az év könyve...

Sherrilyn Kenyon

Mivel nagyon szeretem a görög mitológiát, úgy tűnt, hogy Kenyon könyveit az ég küldte, mert görögökből és mitológiából is van itt bőven....

Széthullott Birodalom

És most nektek mondom, hogy húsz évesen Császár leszek, a Birodalom ura...

Fekete Tőr Testvériség

Az éjszaka sötétjében halálos küzdelem folyik a vámpírok és a vadászok között. A Fekete Tőr Testvériség hat vámpírharcosa felesküdött rá, hogy megvédi a vámpírokat a rájuk törő ellenségtől...

Nalini Singh

Eddig nem tudtam választani Nalini két sorozata közül.Melyiket szeretem jobban?Ki tudja. Most már egyértelmű a válasz...

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2011-ben olvastam. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2011-ben olvastam. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. 12. 05.

Anne Rice - Interjú a vámpírral

Fülszöveg:
Louis, a vámpír kétszáz éve él a földön, kétszáz éve kutatja a vámpírlét titkát – nyughatatlan szelleme a bűntudatlan és az öröklét értelmével viaskodva hajszolja őt mind újabb utakra. Az általa teremtett, varázslatosan gyönyörű vámpírkislánnyal járja be Európát, hogy megtalálja a hozzá hasonlókat, azokat a vámpírokat, akik kapcsolatban állnak a Sátánnal vagy az Istennel; bármivel, ami létük alapja és magyarázata. Tudja-e valaki ezt a titkot? S létezik-e egyáltalán? Vagy pedig együtt kell élni a borzalommal, hogy az öröklét, amelynek ára a szakadatlan gyilkolás, az emberi életek elpusztítása, céltalan és haszontalan?


Évek óta tervezem hogy elolvasom, és végre eljutottam idáig. Mivel láttam a filmet is, ahányszor olvastam Louis-ról egyből Bratt Pitt képe bukkant fel a fejemben, de sikerült elvonatkoztatnom a könyvet a filmtől.
Imádtam a könyv stílusát, főleg azt, ahogyan a szereplők kifejezték magukat.
Szépen komótosan olvastam el a könyvet, nem akartam sietni, mert ez egy olyan könyv, ami megéri hogy minden mondatát átgondoljam, és megemésszem. Alig vártam,hogy végre a szereplők megjelenjenek, ne csak Louis legyen középpontba.
Armandot kedveltem. Claudia pedig… Nehéz megfogalmazni. Egy gyerek testébe zárt nő, aki néhol olyan mint egy gyerek, de egyben hideg és kegyetlen. Lestat. Nem értettem,hogy miért nem segít Louis-nak hogy könnyebben beilleszkedjen az éjszaka világába, de azt hiszem jól van ez így mert akkor Louis nem lenne az aki.
Örültem, hogy végre olyan vámpíros könyvet olvasok, ahol nem a szirupos szerelem van a középpontba, hanem ténylegesen olyan vámpírok,akik nap mint nap ölnek hogy élhessenek.


Értékelés: 4
Borító: 5
Sorozat: Vámpírkrónikák # 1
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 286
Kiadó: Szukits
Kiadás éve: 2008

Diana Rowland - A démon jele

Fülszöveg:
Amikor a fiatal rendőrnőt, Kara Gilliant ötévnyi utcai járőrözés után előléptetik nyomozóvá, azonnal egy brutális gyilkosság közepébe csöppen. Az áldozat holttestére a helyi víztisztítótelepen találnak rá, testén a kegyetlen kínzásokra utaló ezernyi seb között rábukkannak egy művészi tökéletességgel kidolgozott és hátborzongatóan ismerős jelre. A louisianai Beaulacban azt hitték, három éve véget ért a rettegett sorozatgyilkos vérengzése, most azonban minden jel arra utal, hogy a Jelfaragó visszatért.
Hamar nyilvánvalóvá válik, hogy ez nem egy átlagos gyilkosság, hanem egy természetfeletti erővel rendelkező démon borzalmas bűntette. Mivel Kara misztikus képességekkel rendelkezik – másik látása révén képes megidézni a démonokat –, különös összefüggésekre bukkan, és nemcsak arra jön rá, mire készül a gyilkos, de arra is, hogy mikorra tervezi mindent elsöprő gaztettének végrehajtását. Mire eljön a telihold napja, már csak a gyilkos személye kérdéses.
Kara az életét kockáztatva szembenéz a gonosszal, miközben egy természetfeletti szépségű Démon Lord kísért az álmaiban, nappal pedig egy jóképű, de gyanakvó FBI-ügynök követi minden lépését.


2011-ben olvastam, molyról másolom át az értékelésemet.
Már jó ideje terveztem, hogy elolvasom, de most jutott rá időm. A tartalom tetszett, úgyhogy nagy izgalommal vágtam bele.
Sokkal jobbra számítottam, de csalódnom kellett. A trágár szavakkal nem volt bajom, mert valahogy illett a történetbe, a nagynéni a kedvencem lett, annak ellenére hogy rá is gyanakodtam, mint fő gonosz.
Kara nem volt valami szimpatikus, de nem is volt vele túl sok bajom. Valahogy kettős személyiségnek érzem. Egyik percben „menő” dögös csaj, aki leoltja a rendőrtársakat, másik percben meg irul virul, mint egy szűz kislány.
Ryan nyomozó első percben nem tetszett, de a végére már úgy ahogy megkedveltem. Rá is gyanakodtam. Furcsa volt, hogy teljesen gyanakvó és hideg, pár óra múlva meg már úgy tapsikol és örül Karának és annak képességének mint egy gyerek.
A fő gonosz szál igazán érdekes volt, mert megvolt egy jelöltem, pár oldal múlva jött egy másik, és a végén meg teljes sokk hogy ki az, és miért.
A Démon Lord tetszett, azt hiszem az egyik kedvenc karakterem lesz a többi démonnal, mert ebben a könyvben valahogy kiteljesedik a kép, és nem csak a „jajj gonosz démonok”, hanem hangsúlyt fektet az írónő rarra, hogy vannak ugyan úgy gonosz és jó démonok, mint az emberek, és nem minden fekete és fehér.


Értékelés: 3,5
Borító: 4,5
Sorozat: Démonlátó # 1
Kedvenc karakter: Démon Lord
Oldalszám: 352
Kiadó: Kelly
Kiadás éve: 2011

2012. 12. 02.

Tite Kubo - Bleach Vol. 4 - Quincy archer hates you

Fülszöveg:
A new reality-show craze is sweeping the nation, garnering legions of screaming fans (the majority of them being teenaged girls.) But this program comes with a supernatural twist-the host, a media-savvy spiritualist, travels to local hot spots and perform exorcisms, live on national TV! Surly Soul Reaper Ichigo Kurosaki has his doubts about this prime-time prima donna, and his assumptions are about to be put to the test-the show is heading straight for his neighborhood. What effect will this unprovoked media presence have on the fragile balance between Earth and the spirit world?

Ez a rész igazán unalmas volt. Megjelenik Don Kanonji a híres médium, és élő adásban egy szellemből hollow-ot csinál. Persze hőseink is megjelennek a felvételen. És egyből bajba is keverednek. Urahara kis csapata is feltűnik.
Ichigo és Don Kanonji elbánnak a hollow-al és mindenki éli tovább az életét.
Nem kedveltem meg Don Kanonji-t. Sajnos az animében párszor még felfog tűnni.
Oh és végre Ishida is bemutatkozik.
A rajzolás még most sem nyerte el a tetszésemet. Hál' isten a későbbiekben igazán szemestkápráztatóak lesz.

Értékelés: 3,5
Borító: 3,5
Sorozat: Bleach # 4
Kedvenc karakter: Ichigo,
Oldalszám: 200
Kiadó: VIZ Media
Kiadás éve: 2004

Tite Kubo - Bleach Vol. 3 - Memories in the rain

Fülszöveg:
Ichigo Kurosaki was a little boy when his mother passed away. One rainy day, Ichigo, whose ability to see the undead is a blessing and a curse, tried to stop a young girl from drowning in a nearby river. His mother, Masaki, ran after them, frantically trying to rescue her only son. Then everything went black, and Ichigo awoke only to discover his mother dead and the little girl gone.
It's the anniversary of Masaki's death, and the entire Kurosaki clan, along with former Soul Reaper Rukia Kuchiki, head to the cemetery to pay their respects. Sleeping demons rarely ever stay still and pretty soon Ichigo confronts the Grand Fisher, the Hollow that may be responsible for his mother's demise.

Nos ez a kötet teljes egészében Ichigo-ról és a családjáról szólt. Kiderül pár dolog, az édesanyja halálával kapcsolatban.
Megjelent az a hollow, aki miatt meghalt Ichigo édesanyja. Ichigo felveszi vele a harcot, de súlyosan meg is sérül. A hollow elemekül,de majd vissza fog térni.
Isshin most is hozta a formáját. Imádom. Egyszer hol egy lökött szülő, másszor meg nagyon nagy okosságokat mondd. Kíváncsi vagyok, hogy melyik  valódi személyisége.
Jó volt látni, hogy Ichigo és Rukia kezdenek összeszokni. És persze ki ne maradjon Kon sem. És az a plüss, amibe belerakták.. Amikor megláttam, hangosan felnevettem.


Értékelés: 4
Borító: 3
Sorozat: Bleach # 3
Kedvenc karakter: Ichigo, Isshin
Oldalszám: 200
Kiadó: VIZ Media
Kiadás éve: 2004

Tite Kubo - Bleach Vol. 2 - Goodbye parakeet, good night my sister

Fülszöveg:
Immediately after checking into the Kurosaki Clinic with a mysterious scar on his back, the muscle-bound Chad goes AWOL. Accompanying Chad is a talking parakeet imbued with the soul of a young boy named Yûichi. It doesn't take newbie Soul Reaper Ichigo Kurosaki long to surmise that a Hollow must be involved–the strongest spirit he's faced to date. Ichigo is about to discover that not every soul is bound for the Soul Society, especially if it's tainted with innocent blood.


És végre megérkezett Kon is. Nagyon kedvelem az ő karakterét, bár a mell fétise néha kiakaszt. De azt majd akkor véleményezem.. :-D
Chad most sem nyűgözött le, számomra még mindig felesleges karakter.
Urahara.... Imádom azt a pasast. Előadja a nagy hülyét, de több esze van, mint fél Soul Society-nek összesen. És Tessa. Őt is nagyon kedvelem.
Aranyos volt ez a kötet. Ichigo most is megmutatta mekkora szíve van.
Bár a rajzolásával nem igazán vagyok kibékülve. Az arcok vonalai túl élesek, de ez később változni fog.

Értékelés: 4
Borító: 3
Sorozat: Bleach # 2
Kedvenc karakter: Ichigo, Urahara
Oldalszám: 200
Kiadó: VIZ Media
Kiadás éve: 2004

Tite Kubo - Bleach Vol. 1 - The death and the strawberry

Fülszöveg:
Ichigo Kurosaki has always been able to see ghosts, but this ability doesn't change his life nearly as much as his close encounter with Rukia Kuchiki, a shinigami and member of the mysterious Soul Society. While fighting a Hollow, an evil spirit that preys on humans who display psychic energy, Rukia attempts to lend Ichigo some of her powers so that he can save his family, but much to her surprise, Ichigo absorbs every last drop of her energy. Now a full-fledged shinigami himself, Ichigo quickly learns that the world he inhabits is one full of dangerous spirits, and along with Rukia, who is slowly regaining her powers, it's Ichigo's job to both protect the innocent from Hollows and to help the spirits themselves find peace.

A történetünk ezzel a sorozattal igen egyszerű. Az egyik csatornán láttam egy Bleach című animét. Fogalmam sem volt, hogy mi ez. De tetszett. Hétről hétre néztem, és amikor több részt nem adtak le, gondoltam utána nézek neten. El is kezdtem nézni az animét az elejéről, mivel azt nem láttam.
Keresés közben láttam, hogy manga is készül belőle. Nem tétováztam sokáig. Azóta már egyszer elolvastam, de mivel értékelést is szerettem volna írni a kötetekről, úgy döntöttem, ideje újraolvasni.
Ichigo karakterét nagyon szeretem. Tipikus főhős. Rukia-val nincs túl sok bajom, de nem is lesz soha a kedvencem. Orihime egy tipikus buta szereplő, de majd neki is meglesz a szerepe.Chad nekem viszont nagyon olyan karakter, aki ha nem lenne, akkor sem búsulnék utána. Olyan, mintha nem is lenne, csak odarakták, hogy legyen ott ő is.
Ahhoz képest, hogy az első kötete a mangának, már pár oldal után beindulnak az események.Megjelennek a hollow-ok is zsákszámra.
Ichigo családját imádom, főleg az édesapját, Isshin-t.
A manga rajzolása... Nos igen. amikor először megláttam, majdnem dobtam egy hátast. Nagyon nem tetszik.
Bevezető kötetnek tökéletes.

Értékelés: 4
Borító: 3,5
Sorozat: Bleach # 1
Kedvenc karakter: Ichigo, Isshin
Oldalszám: 200
Kiadó: VIZ Media
Kiadás éve: 2004

Martha Taylor - Tiltott szerelem

Fülszöveg:
– Ó, Istenem! Ez a mi szerelmünk egy vétkes, piszkos, de csodálatos szenvedély, mely ha magával ragad, a mélységből is a magasba repít – sóhajtotta Thina, mire Jorgosz vadul magához ölelte, és könnyes szemét testvére arcához szorította. Némán és hangtalanul sírtak, könnyeik összefolytak, majd az ajkuk fájdalmas, de édes csókokban forrt össze. Jorgos és Thina fogták egymás kezét, és az ég felé emelték arcukat. Ebben a pillanatban könnyebbült meg mindkettőjük lelke. Felszabadultak az iszonyú és nyomasztó teher alól….

Tavaly, amikor hazautaztam vidékre, akkor találtam édesanyám egyik polcán. Emlékeztem rá régebbről, hogy van nekünk ilyen könyvünk is, de akkoriban nem igazán érdekeltek a könyvek.
Szóval. Tavaly úgy döntöttem, hogy elolvasom. Hoztam is magammal, amikor indultunk vissza Pestre.
A borítót látva megörültem, mert akkoriban éppen a történelmi romantikus korszakomat éltem, és azok kötöttek le igazán. A fülszöveg sem árult el semmit, szóval gyanútlanul elkezdtem olvasni... De bár ne tettem volna!
Kezdjük azzal, hogy nem is történelmi romantikus, szóval a borító már bukta. Utálom, ha a borító nem illik egy könyvhöz, szóval már a legelején rosszabbul álltam a könyvhöz.
Ehhez jönnek még a borzalmasabbnál is borzalmasabb szereplők. Közülük a legborzalmasabb, a férfi(?) főszereplő, Jorgosz. Nem tudom, hogy mit gondolhatott az írónő, de ilyen férfi karaktert még nem láttam. Férfi létére többet sír mint egy nő. Oldalról-oldalra csak sír, siránkozik, sajnáltatja magát. Egy férfi ilyesmit nem csinál. Szerintem.
A többi karakter is elég kiforratlan. Vagyis hogy őszinte legyek, karakterekről sem beszélhetünk igazán. Szinte semmi hátterük nincs, személytelenek. Olyanok, mint a babák, akikkel a gyerekek játszanak, és ők adják a szájukba a szavakat.
Az írónő babái a szereplők, és olyan szavakat adott a szájukba, ami nem illettek hozzájuk, és lévén, hogy nincs személyiségük, eléggé hülyén hatott az egész.
A történet alapja jó lenne, mert van benne potenciál, de olyan egysíkú, gyerekes, és szövegszegény, hogy már az elején elegem volt, de azért végigolvastam.
Ahány férfi-fiú találkozik Thina-val érdekes módon öt perc alatt szerelmes lesz belé. Nincs megmagyarázva, hogy miért történt a nagy szerelem, és amúgy is utálom az ilyesmit.
A nagy végkifejletből sem lett semmi, mert az olvasó már előre tudja, hogy mi lesz  vége.
Egyetlen pozitívum, hogy a történet nagy része Görögországban játszódik….

Értékelés: 0,5
Borító: 2
Sorozat:  -
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 284
Kiadó: Lap-ics
Kiadás dátuma: 1995

Andrea Cremer - Az őrzők

Fülszöveg:
Calla Tor, a félig ember, félig farkas tizenéves lány sorsa szinte a születésekor megpecsételődött: miután befejezi az iskolát, Ren Laroche, a szívtipró vérfarkas társa lesz. alig néhány héttel a kitűzött esküvő előtt azonban Calla, az Őrzők törvényeit áthágva, megmenti egy kiránduló fiatalember életét. És Shay Doran ellenállhatatlanul vonzza őt… A lány kételkedni kezd kijelölt sorsában és egész addigi életének értelmében. Ugyanakkor azt is tudja, ha a szívére hallgat, elveszíthet mindent. Még az életét is. Megéri-e a tiltott szerelem a legnagyobb áldozatot?


2011-ben olvastam a könyvet. Moly-ról másolom át az értékelésem.
Jó ideje szemezek ezzel a könyvel, és most elszántam magam hogy elolvassam. A borító szerintem csodás, úgyhogy kíváncsian kezdtem neki a történetnek.
Tetszett az a világ, amit az írónő felépített, tetszettek a szereplők is. Calla is elnyerte a tetszésemet, de ahogy haladtam a könyvel, úgy vesztett a varázsából Calla is. De Shay….Édes Jézusom… A könyv negyedénél járva már tudtam, hogy nem szeretem. Egyszerűen borzalmas az a fiú. Ahogy olvastam Calla-val a közös jeleneteit, úgy jött át az az érzés, mintha felcserélték volna a szerepeiket. Calla volt a a határozott, Shay meg egy megszeppent,unalmas, szerencsétlen kislány. Nagyon illúzió romboló volt. Főleg amikor az ebédlős jelenetek voltak, és próbált befurakodni a „bandába”, és nem veszi észre milyen felesleges. Egyszerűen.... mindegy.
Ren. Na azt hiszem ő a kedvenc karakterem. Imádtam. Tetszettek a próbálkozásai Calla-nál,és tetszett ahogy viselkedett. Elszomorított a könyv vége, amikor Calla-val az erdőben beszélgettek.
Az utolsó oldalak... Nos a lényeg hogy a befejezés nem tetszett. De azért érdekel,hogy hogyan alakul majd a szereplők sorsa a következő részekben.

Értékelés: 3,5
Borító: 5*
Sorozat:  Nightshade # 1
Kedvenc karakter: Ren
Oldalszám: 472
Kiadó: Egmont
Kiadás dátuma: 2011

2012. 11. 20.

Gena Showalter - Éjsötét hangok

Fülszöveg:
Az Alvilág Urai mostanra visszanyerték az irányítást cselekedeteik fölött, és a jó oldalon küzdenek az ősi kincsekért, melyek elvezetnek Pandóra szelencéjéhez.
Vezérük, Sabin továbbra is a Vadászok elleni harcnak szenteli minden erejét, a diadal igézetében hálószobák helyett a csatamezőkön vitézkedik. A benne élő Kétség mindezidáig sikerrel mesterkedett, hogy eltántorítsa őt szerelmeitől, ám a sors ezúttal a gyönyörű, vörös hajú Gwendolint sodorja útjába. Az ugyancsak halhatatlan, félénk lány korábban azt remélte, egy szelíd halandó képes lesz majd arra, hogy féken tartsa a benne szunnyadó fenevad hárpiát. Sabin most kiszabadítja Gwent piramisbeli börtönéből, és fölébred bennük a Vágy. Az Alvilág Urai és a Vadászok közötti kegyetlen harc semmi ahhoz képest, ami Sabinban dúl a gonosz fölötti győzelem iránti elkötelezettség és a szerelem között…

Mivel ezt még 2011-ben olvastam, kicsit furcsának tűnhet a többi Showalter könyv értékeléshez képest. Amint ráveszem magam, hogy újraolvassam - amit nem akarok - akkor majd írok ehhez a könyvhöz egy normális véleményt.
Alig vártam,hogy végre olvashassak az Alvilág Urairól. Nem tudtam,hogy milyen véleménnyel legyek Sabin-ről mert nem igazán ismerhettük meg, és ez a könyv segített egy kicsit. Érdekes történet volt, bár kicsit sajnáltam, hogy most semmi kincskeresés nem volt, csupán apró nyomok után való kapirgálás. Nekem is tetszett, hogy nem csak a két főszereplő hallatott magáról, hanem a többiek is. Imádom Anja csipkelődéseit, és a hárpia nővéreket is hamar megkedveltem. Egyedül Gwen-nel volt problémám. A könyv utolsó 100-150 oldalán kezdtem úgy ahogy megkedvelni. Amikor kiszabadították, és még a saját árnyékától is megijedt, azt valahogy még megértettem. De hogy utána, mindentől-mindenkitől félt, de közben meg olyan gondolatai voltak Sabinről amilyenek…Nekem a kettő nem egyezik. Nem kedveltem meg. Eddig a női főszereplők letettek valamit azt asztalra, amiért elnyerték az elismerésem, de Gwen valahogy nem igazán. Talán csak azzal hogy a könyv vége felé segített a harcokban. És az apja…Te jó ég!
Paris…Hjajj..Annyira sajnálom szegényt. Már az első pillanatban megkedveltem, és most…De még hosszú út áll előtte. Nagyon várom már hogy ő kerüljön sorra. A többieket is kedvelem,kellemes kis társaság.

Értékelés: 3,5
Borító: 5
Sorozat: Az Alvilág Urai # 4
Kedvenc karakter:  Paris, Reyes, Kane, Gideon, Torin
Oldalszám: 510
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás dátuma: 2011

2012. 10. 28.

Sherrilyn Kenyon - Ördögi tánc



Fülszöveg: 
Zarek kétségkívül a legmagányosabb Sötét Vadász. Évszázadok óta Alaszkában él száműzetésben. Mielőtt vámpírrá változott, római rabszolgaként elképzelhetetlen kínokon kellett keresztülmennie. Minthogy veszélybe sodorta a testvériséget, most társai az életére törnek.
Astrid az igazság szűzi nimfája. Ő kapja feladatul, hogy ítélkezzen Zarek felett. A vizsgálat során számos eddig nem sejtett titok is a felszínre kerül, és a gyönyörű Astrid nemcsak a jobb sorsra érdemes embert, de a forróvérű szeretőt is megtalálja a Vadászban…


Újraolvasás.
Nagyon pozitívan álltam ehhez a könyvhöz, amikor először olvastam. Zareket már a Végzetes Ölelésben a szívembe zártam, és a könyv olvasása során ez az érzés csak erősödött. Minden sorozatban van egy Zarek-hez hasonló karakter, de Zarek-et nem lehet összehasonlítani velük. Egyedül él Alaszkában, elszigetelve a többi sötét vadásztól. Először azt hinné az ember, hogy Zarek-ben nincs semmi jó. Artemisz is hasonló véleményen van, ezért Asrid-ot küldi, hogy ítélkezzen felette. Asdrid, míg ítélkezik a bűnösök felett elveszíti a látását, hogy ne befolyásolja semmi. Érdekes volt így olvasni, Asdrid szemszögéből.
A könyv folyamán kiderül, hogy Zarek mégsem az, akinek mutatja magát, és az olvasó pillanatok alatt megkedveli. Én is így voltam vele. Imádtam olvasni, ahogy Astrid meg szelídíti. Tetszett Zarek múltjába való bepillantás, mert így mi is megérthetjük, hogy Zarek miért lett olyan, amilyen. Sokszor elszorult a torkom, amikor ezeket a visszatekintéseket olvastam.

Ash nem nagyon volt jelen, hála Artemisz-nek, de így is rengeteg segítséget biztosított Zarek-nek.
Zarek-et üldözőbe vette pár Sötét vadász, és egy új ellenség. Kicsit többet megtudunk az apollitákról, aminek örültem. Amikor Sundown feltűnt, azt hittem, hogy ő is Zarek ellen van. Későbbiekben kiderül, hogy Ash küldte, hogy segítsen Zareknek. Jó pár újraolvasásnak kellett eltelnie, mire Sundown-t megkedveltem. Nem volt vele semmi bajom, de nem igazán sikerült közel kerülnie hozzám. Ellenben, feltűnik – végre – egy sötét vadász nő, név szerint Syra, akiről többet szeretnék tudni, mert őt hamar megkedveltem.

Zarek és Astrid közös pillanatai nagyon tetszettek. Astrid-ot is hamar sikerült megkedvelnem, és a csípős, szellemes beszólásain sokszor kuncogtam.
Feltűnik egy újabb szereplő, Simi is, aki Ash-hez tartozik. Imádom ezt a kis démon-t. Ash-ről is egyre többet tudunk meg. A könyvet olvasva feltűnt, hogy mennyire hasonlítanak egymásra Zarek-el.
A végkifejlet nagyon jóra sikerült. Tetszett, hogy a könyv folyamán párszor az Olimposz is szóba került, valamint hogy Zarek az lett, ami.


„- Ő egy démon.Miért kéne ismernem?
- Mert ő Acheron társa.
Teljesen megdöbbenve, Zarek szájtátva bámulta a kicsi lényt, akinek olyan különös szeme volt,mint Acheronnak.Halvány volt, és világított, de az Acheronétól eltérően a lányét vörös sáv szegélyezte. - Ashnek társa van?
A démon felhorkant.Felállt,és hangosan súgta Astrid fülébe: – A Sötét Vadászod cuki de nagyon hülye.
Zarek duzzogó pillantást vetett rájuk,amikor látta,hogy Astrid elfojt egy nevetést.”


Értékelés: 5
Borító: 4,5
Sorozat:  Sötét Vágyak Vadásza ( Dark Hunters) # 4
Kedvenc karakter:  Zarek, Simi, Acheron
Oldalszám: 446
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás dátuma: 2010

2012. 10. 27.

Sherrilyn Kenyon - Végzetes ölelés

Fülszöveg:
Amint leszáll az éj, én leszek a legszörnyűségesebb fenevad, aki az éjszakában portyázik: parancsolok az elemeknek, és nem ismerek félelmet. Évszázadok óta védem az ártatlanokat, cserébe nem kérek semmit, csak álmaim asszonyát. Sunshine Runningwolf nem akar többet, csak ezt az éjszakát, de valahányszor ránézek, elkezdek sóvárogni olyan álmok után, amelyeket már évszázadokkal ezelőtt eltemettem magamban. Tudom, hogy a szerelmem a halált jelentené számára. Megátkoztak, arra kárhoztattak, hogy soha ne ismerjem meg a békét és a boldogságot – míg ellenségem a sötétben lapul és arra vár, hogy mindkettőnket elpusztítson…


Újraolvasás.
Ez volt az első Kenyon könyv, amit megvettem. Számomra ez a kedvencek kedvence az eddigi magyar Kenyon-ok közül.
Talon az előző részben már felbukkant, és nekem már akkor szimpatikus volt. Vártam, hogy róla olvashassak.
Kenyon most egy újabb kultúrát tár elénk. A keltákról szerintem mindenki hallott. Na itt a kelta istenek is felbukkannak, a görög istenekkel karöltve. Talon-t az egyik kelta isten (Camulus) megátkozta. Ha bárkihez is kötődik, és megszereti, az rövid időn belül meghalt. Így vesztette el a feleségét, Nynia-t, és a gyereküket. Később a húga is meghalt, ezután Talon Sötét vadászként "újjászületett".  
Speirr, mert ez Talon igazi neve, ezért elszigetelve él a mocsárban kedvenc háziállataival. Az egyikük Beth-s a krokodil, aki nem kedveli Sunshine-t. 

„  – A fenébe is, semmi mást nem akartam, csak egy kávét és egy kis fánkot!
Talon szomorkásán pillantott a kávéra, miközben azon morfondírozott,
mi a fontosabb.
– Kávé… démonok… kávé… démonok…
– Azt hiszem, jobb, ha a démonokat választom.
– Igen, de ez cikóriakávé.
Wulf csettintett a nyelvével.
– Talon, azt akarod, hogy Akherón ropogósra süssön, mert nem védelmezted meg az embereket?”


Shunshine az Álomszeretőben már feltűnt, szóval nem ismeretlen. Itt remekelt. Tipikus művész. Bohókés, szórakozott, és szereti a csírás ételeket. 
Sunshine éppen megtámadták a démonok, amikor Talon megmenti. De Talon megsérül, így Sunshine hazaviszi. 
Talon megmagyarázhatlan vonzalmat érez Sunshine iránt, és végül kiderül, hogy ő az újjászületett Nynia. Tetszettek a múltba való visszaemlékezések mind Talon, mind Sunshine részéről.

Eközben persze mások is akcióba lendülnek, mert jön a Mardi Gras ( muszáj oda eljutnom egyszer) és ilyenkor mindenkinek elmegy a maradék józan esze is. Még szerencse, hogy itt van nekünk Ash, aki mindent megold. 
Több új tag is bemutatkozik, többek között Zarek és Valerius. Zarek-et már itt megkedveltem.Felbukkan Styxx, akinek már külföldön megjelent a saját kötete, és nem lövök le nagy poént, ha elmondom, hogy ő Ash testvére.

 „ – Nicknek igaza van, elmebeteg vagy.
– Félreértés ne essék, szociopata, és igen, az vagyok. De legalább tisztában vagyok önmagammal.
– Vagyis? Hogyan értelmezed magad?
Zarek vállat vont.
– Keress értelmet ott, ahol találni is lehet.”

Ebben a kötetben picit több a szexualitás, mint az előzőekben. De engem ez nem zavart. Mivel Talon a nyugalom mintaképe, sokszor felnevettem, ahányszor kiborult. 
Ash-nél is betelt néha a pohár, azokon a jeleneteken is sokat nevettem.
Maga a végkifejlet elég ütősre sikeredett, de Sunshine halhatatlanságára vonatkozó eseményeket inkább összedobottnak éreztem.
Imádom a könyvet, imádom Kenyon cinikus humorát, és imádom, hogy Ash-ről nem lehet tudni semmit. Bár én már nagyon sok mindent tudok, mert előre olvasgattam a sorozatban, de még így sem eleget.


Értékelés: 5*
Borító: 4,5
Sorozat:  Sötét Vágyak Vadásza (Dark Hunters) # 3
Kedvenc karakter:  Ash, Talon, Zarek, Sunshine, Nick
Oldalszám: 560
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás dátuma: 2010

Sherrilyn Kenyon - Éjféli vad

Fülszöveg:
Kyrian gyönyörű férfi, kidolgozott izmokkal, aranybarna bőrrel, áradó erotikával, jó humorral, intelligenciával, bátorsággal megáldva… érthető, hogy Amandát elbűvöli, aki nemrég csalódott a nagybetűs szerelemben. A szenvedély kölcsönös, de Kyrian szörnyű titkot rejteget a lány elől. A férfi ugyanis vámpír, egy rettegett Sötét Vadász, aki kétezer éve küzd az aljas démon Desideriusz ellen. Eljött a leszámolás ideje, és Amandával az oldalán talán Kyrian most le tudja győzni a démont, ha elég erős a szerelmük…

Újraolvasás.
Molyról másolom át az értékelésem, és pár mondattal kiegészítem. Igazából itt ismerhetjük meg kicsit közelebbről a sötét vadászokat. Az előző kötet egy szép felvezetés volt, de itt kezdi Kenyon felvezeti, hogy kik is ezek a titokzatos Vadászok.
Mivel a kiadó úgy reklámozza a könyvet, hogy "vámpírrománc" az ember tényleg vámpírokat vár. Hát itt bizony nincsenek, hacsak a vérszívó, azaz lélekszívű démonokat nem tekintjük azoknak. Az értékelésem nem most készült, csak annyit tennék hozzá, hogy imádom ezt a könyvet, és ezt az őrült bagázst. Szóval az értékelésem:


Nem tudom megmondani hányszor olvastam már,de nem lehet megunni.Imádtam Kyrianosz és Amanda történetét. Kyrianosz egy olyan férfi akiért az ember lánya a fél karját odaadná.Mégis bizalmatlan és magányos.
Amanda viszont egy teljesen átlagos nő,aki imádja az unalmas életét.Vagyis csak ezt hiszi magáról.De ott van a családja, ahol van vámpírvadász, vudupapnő,bába és még sorolhatnám.Tetszett a cinikus humoruk a szereplőknek. Nick is szépen bemutatkozott.
Volt itt minden.Izgalom, szerelem, szenvedély, fájdalom.A végkifejlet furfangos volt. Acheron is bemutatkozott.Alig várom hogy még többet megtudjak róla.
Összegezve egy nagyon jó könyvet kaptunk,csak két dolgot kifogásolok.Kövezzetek meg,de én a borítót undorítónak tartom.Ránézek,és egyből egy férfi szőrös hónalját pillantom meg.A másik pedig a könyv végén van.Amanda-Devereux-Vadász. Meg Mr Vadász. Jó ég. Igazán írhatták volna azt hogy Hunter. Mindenki megértette volna.

 „ – Azt hittem, csak fából faragott karóval lehet vámpírokat ölni.
– Majdnem bárkit meg tudsz ölni azzal, ha egy fából készült karót vágsz a szívébe. Ha mégsem, akkor fuss, ahogy csak bírsz.”


Értékelés: 5*
Borító: 1
Sorozat:  Sötét Vágyak Vadásza (Dark Hunters) # 2
Kedvenc karakter:  Kyrianosz, Nick, Acheron, Amanda
Oldalszám: 446
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás dátuma: 2009

J. R. Ward - Megsebzett szerető

Fülszöveg:
A New York-i Cladwell éjszakai sötétjében halálos háború folyik a vámpírok és gyilkosaik között. A harcot a hat vámpír harcosból álló csapat, a Fekete Tőr Testvériség vívja. Zsadist közülük a legveszélyesebb, a legrémisztőbb.
Zsadist, akit korábban vérrabszolgaságba kényszerítettek, még mindig viseli szenvedéssel és megaláztatással teli múltja sebhelyeit. A csillapíthatatlan dühéről és sötét oldaláról hírhedt férfitól mind a vámpírok, mind az emberek rettegnek. Egyetlen társa a harag, egyetlen szenvedélye a terror – amíg meg nem ment egy csodálatos nőt…



                                                          Ajánlás:  
                                                         Ajánlom e könyvet: Neked.
Soha nem lesz senki hozzád hasonló.
Számomra… te vagy az egyetlen.
Nincs rá szó, hogy kifejezzem, mit érzek…


Újraolvasás.
Zsadist-ról és a könyvről nem lehet csak úgy írni. Nehéz megfogalmazni, mit érzek, amikor olvasom a könyvet. Zsadist-tal együtt élem meg a boldog pillanatokat, és ugyan úgy összeszorul a szívem miatta, mint Bella-nak.
Ahogy Ward az ajánlásában is írta. Nincs rá szó,hogy kifejezzem, mit érzek…
És ez Zsadist esetében nagyon is helytálló.
Zsadist…Annyira megérdemled hogy boldog légy…
Kész hullám vasút volt ez a könyv. Hol felrepített, hol letaszított.
Z-ről mindenki azt hitte,hogy nincs benne több érzelem,egy lelketlen gyilkos.De most bebizonyította ennek az ellenkezőjét. Ahogy Bellával bánt…Az a gyengédség…
Már az előző kötetben sejteni lehetett,hogy ki lesz a párja, és nem csalódtam. Bella nagyon is illik hozzá.
Tetszett, hogy milyen megrögzötten keresi a nőt, és amikor előkerül, úgy viselkedik vele, hogy még a többi Testvér is megdöbben.
Fokozatosan haladt az úton,hogy alkalmazkodjon, hogy ne undorodjon senkitől. És ebben Bellának nagy szerepe volt.
Szívszorító volt olvasni, hogyan bontogatja a szárnyait, és közben megmarad annak aki.
Bellát nagyon sajnáltam, hogy elrabolták, és hogy még miken kellett keresztül mennie. Ő is az egyik kedvenc női szereplőm. Tetszett, hogy próbált alkalmazkodni Z-hez,de közben rámenős is volt.
Phury igazán sokan szenved, és egyre lejjebb csúszik a leejtőn..De még nem jött el az ő ideje.
Élveztem olvasni, hogy a többi Testvér is előtérbe került,és hogy több szemszögön keresztül láthattam a történéseket.
A 30. fejezet elejét végig nevettem.
Annyira fájt a szívem Wellsie-ért,mert igazán kedvelem. És Thor…
John is többet mutat magából, bár engem nem nyűgöz le annyira.
Örülök, hogy Zsadist nyit a többi Testvér felé. Az egyik kedvenc jelenetem a sok közül, amikor a Testvérek észreveszik, hogy Z szemszíne megváltozott.
És még számtalan kedvenc jelenetem van. Az egész könyvet imádom.
Mr. O-tól már rosszul voltam. Örülök,hogy vége van.
Ohh…És Zsadist…Köszönöm, hogy megengedted, hogy a Te szemeden át lássam a világot.


„A férfi lenézett a kezében tartott ceruzára, aztán az asztalra. Kinyitotta a spirálfüzetet egy tiszta lapnál, az asztalra hajolt, és egy jó ideig dolgozott rajta. Amikor befejezte, kitépte a papírt.
Remegett a keze, amikor átnyújtotta a lánynak.
– Kicsit csúnya.
Bella elvette tőle. Gyerekes kézírással, nyomtatott nagybetűkkel ez állt rajta.
SZERETLEK
Bella összeszorította a száját és érezte, hogy könny gyűlik a szemébe. A kézírás elhomályosodott előtte, majd el is tűnt.
– Lehet, hogy nem tudod elolvasni – mondta Zsadist. – Add vissza, leírom még egyszer!
Bella megrázta a fejét.
– Nem kell. El tudtam olvasni. És… gyönyörű.”


Értékelés: 5*
Borító: 5
Sorozat:  Fekete Tőr Testvériség # 3
Kedvenc karakter:  Mindenki, kivéve az alantasok és John
Oldalszám:604
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás dátuma: 2009

J. R. Ward - Síron túli szerető

Fülszöveg: 
Rhage a Fekete Tőr Testvériség legveszélyesebb vámpírja. Nincs nála keményebb vagy gyorsabb harcos, és telhetetlenebb szerető sem. Kegyetlen átok sújtja, amelyet az Őrző szabott ki rá. Lelke sötét oldalával viaskodik, és ha egyszer alulmarad, az végzetes következményekkel jár… A gyönyörű Mary Luce Rhage védelemre szorul. Már évekkel ezelőtt elvesztette hitét a csodákban, mégis kétségbeesetten küzd annak a férfinak az oldalán, akit szeret. Az örök szerelemért. Az örök életért.

Újraolvasás.

Pár hónapja újraolvasást tartottam Ward téren, és be kell látnom, hogy hiába a sorozat második része, nekem No.1. Mind a könyv, mind a szereplők, és főleg Rhage a kedvencem. Annyiszor újraolvastam már, de egyszerűen... Amint a kezembe veszem a könyvet, megszűnik a világ, és csak olvasok. Ezt az értékelést pár hónapja írtam molyon, ha van még valami, ami eszembe jut, akkor kiegészítem. 


Ajánlás:
Ezt a könyvet neked ajánlom.
Kezdetben nem nagyon ment nekünk, ugye?
Aztán jobban megismertelek, és beléd szerettem.
Köszönöm, hogy engedted, hogy
a te szemeden keresztül lássam a világot,
és egy ideig a te cipődben járjak.
Annyira… gyönyörű vagy!


Oh Rhage..annyira…szeretlek!
Ez villogott azt agyamban,amíg olvastam a könyvet.Annyira…Annyira…
Ahányszor olvasom,annyiszor elbűvöl,magával ragad,és nem ereszt.
Már többször is említettem,hogy imádom a Testvéreket,de mind közül,Rhage a No.1.
Utána jön V és Zsadist és …. mindenki.Mindegyik Testvért meg lehet szeretni egy pillanat alatt és nem ereszt egyikük sem.Mindenkit másért szeretem.Rhage-et a humoráért,kitartásáért és a kendőzetlen őszinteségéért..
Azt hinné az ember,hogy egy felszínes szépfiú,de már a második oldalon rájön,hogy igenis több érzelem és fájdalom van benne,mint az ember hinné.
Együtt éreztem vele,főleg az Őrzőnél tett látogatásánál.Nem érdemelte meg,hogy az Őrző választás elé állította,és nekem is könnybe lábadt a szemem,mikor választania kellett.
Mary az egyik kedvenc női karakterem.Tudtam,hogy egy ilyen férfi mellé,mint Rhage,egy átlagos nőt tesz Ward.De kiderült,hogy csak külsőben átlagos. Mary tényleg egy igazi harcos.Már az elején megkedveltem,de volt pár rész,amikor leütöttem volna a csőlátása miatt.
Kíváncsi voltam,hogyan oldja meg Ward,hogy Rhage és Mary együtt maradjanak.És igazán tetszett a megoldás.
Megjelenik John is. Ja és persze ki ne hagyjam a vadállatot.Igazán megkedveltem őt is,főleg,amikor meg védte Mary-t.
Az alantasok gondolatai és cselekedetei nem kötöttek le igazán,de jó volt tudni,hogy hányadán is állnak.
Ebben a részben minden testvérből többet kaptunk,és részről-részre többet fogunk.
És Zsadist…alig várom hogy ismét elmerüljek a világodban!

„Rhage mélyen beszívta a levegőt. Felnőtt élete során még soha egyetlen nő sem tartotta őt a barátjának. És még senki nem örült annak, hogy a szexen kívül mást is csinálhat vele.
Az ősi nyelven azt suttogta.
- Nem találok szavakat, kedvesem, mert egyetlen kiejtett szavam sem méltó arra, hogy meghalld.”


Értékelés: 5*
Borító: 5
Sorozat:  Fekete Tőr Testvériség # 2
Kedvenc karakter:  Rhage, Mary, Testvériség tagjai
Oldalszám: 568
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás dátuma: 2008

J. R. Ward - Éjsötét szerető



Első értékelésemet ezzel a könyvvel kezdem, mivel neki, és az írónőnek köszönhetem, hogy nagy könyv, és pararomance imádó lettem.

Fülszöveg:
Az éjszaka sötétjében halálos küzdelem folyik a vámpírok és a vadászok között. A Fekete Tőr Testvériség hat vámpírharcosa felesküdött rá, hogy megvédi a vámpírokat a rájuk törő ellenségtől. Vezetőjük, a jóképű, emberfeletti erővel bíró Wrath maradt az egyetlen tisztavérű vámpír a Földön. Szülei gyilkosait keresi, hogy végre kiegyenlítse a számlát. Küldetése során találkozik a gyönyörű Beth-szel, aki mit sem tud származásáról: nem sejti, hogy félig vámpír. Wrath-nak be kell vezetnie a lányt a halottak világába, hiszen ez az öröksége, a sorsa… Egy új érzés, a testét gyötrő nyugtalanság miatt Beth képtelen ellenállni a veszélyesen vonzó férfinak, aki éjszakánként meglátogatja, ám történetei a Testvériségről és a vérről megijesztik. A férfi érintése lángra lobbantja Beth-t, ám ez egy fenyegető, mindkettőjüket felemésztő vágy…

Ajánlás:
 Neked ajánlom
Hódolattal és szeretettel.
Köszönöm, hogy eljöttél és rám találtál.
Köszönöm, hogy megmutattad az utat.
Ez volt a legjobb dolog, ami valaha történt velem.



Az előbb már említettem, hogy ez a könyv volt a könyvmolyságom kezdete. Interneten keresgéltem, és valahogy eljutottam eddig a könyvig, és az akkor meglévő kötetekig. Fogalmam sem volt akkor, hogy mi az az e-book, de egy kis utánjárás után, már a gépemen csücsült Ward hat könyve.
Azóta, sikerült könyv formájában is beszereznem valamennyi könyvét az írónőnek, és megszámolni sem tudom, hányszor olvastam már Wrath és Beth történetét.
Első olvasásra elbűvölt a könyv, és a cselekménye is. Ward stílusa egyből megfogott, és az vettem észre, hogy nem akarom, hogy véget érjen a könyv.
Egy sorozat bevezető kötete, és sokan azt mondják, hogy elég gyenge. Én viszont nem így gondolom! Wrath és Beth nagyon jól kidolgozott karakterek, és a világ, amit Ward megalkotott elismerésre méltó. Igaz, a sorozat összes könyvének ugyan az a koncepciója, de ez engem cseppet sem érdekel.
Beth nagyon kedvelhető karakter, én az első oldalaktól szimpatizáltam vele.
Beth Mindig is érezte, hogy valami hiányzik az életéből, és egyszer csak felbukkan egy két méter magas, talpig feketében öltözött, mogorva alak, aki azt követeli, menjen vele.
A könyv erotikus regény kategóriába sorolható, így a szex is elég nagy szerepet kap benne. De nem kell megijedni, Ward nagyon stílusosan, és ízlésesen ír erről.

Wrath-ról eleinte nem sok mindent lehet tudni, csak annyit, hogy majdnem vak. De a történet folyamán fény derül a múltja egy részére, és a származására is, amit megtagadott. Wrath egy mindig mogorva vámpír harcos, de én nagyon szeretem. Egy titkos szövetség vezetője, a Fekete Tőr Testvériségé.
A könyv folyamán megismerkedhetünk a Testvériség többi tagjával is. Igaz, csak felszínesen, de a saját könyveikben bizonyítanak.
Megismerkedhetünk a Testvériség ellenségeivel, az Alantas Társasággal, és néha nyomon követhetjük, hogy éppen miben sántikálnak.
A történet vége felé Beth-et elrabolják, de sikerül megmenteni. Bár ez majdnem Wrath életébe kerül. Egyik kedvenc jelenetem a könyvből, amikor a Testvériség tagjai bezsúfolódnak a kórház folyosójára Butch-al, Beth egy barátjával.


„ [ Beth ] Kilépett az előtérbe, és nem hitt a szemének. Butch a testvérekkel együtt, mint valami élő akadály, a földön elterülve feküdt. Mélyen aludtak, mivel legalább olyan kimerültek voltak, mint ő. Vishous és Butch egymás mellett ült a falnak dőlve. Közöttük a padlón két fegyver és egy kis tévé. Rhage hanyatt fekve horkolt, kezében tőrt tartott. Tohrment fejét a térdére hajtotta, Phury az oldalán feküdt, és egy dobócsillagot szorított a mellkasához, mintha az megnyugtatná.
De hol van Zsadist?
- Itt vagyok – szólalt meg a sebhelyes arcú vámpír halkan.”


Beth származására is fény derül, amit mi már az első oldalaktól tudtunk, de Beth nem. Darius-t nagyon sajnáltam, hogy meghalt, mert szerettem volna jobban megismerni. De okoz ő még nekünk meglepetéseket…
A könyvből nem hiányzik a romantika, humor és az akció. Mindenkinek csak ajánlani tudom, ezt a könyvet, és a sorozat többi részét is!

Értékelés: 5
Borító: 5
Sorozat:  Fekete Tőr Testvériség # 1
Kedvenc karakter:  Az összes Testvér, és Beth
Oldalszám: 528
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás dátuma: 2008

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...