Sherrilyn Kenyon - Végzetes ölelés

Fülszöveg:

Amint leszáll az éj, én leszek a legszörnyűségesebb fenevad, aki az éjszakában portyázik: parancsolok az elemeknek, és nem ismerek félelmet. Évszázadok óta védem az ártatlanokat, cserébe nem kérek semmit, csak álmaim asszonyát. Sunshine Runningwolf nem akar többet, csak ezt az éjszakát, de valahányszor ránézek, elkezdek sóvárogni olyan álmok után, amelyeket már évszázadokkal ezelőtt eltemettem magamban. Tudom, hogy a szerelmem a halált jelentené számára. Megátkoztak, arra kárhoztattak, hogy soha ne ismerjem meg a békét és a boldogságot – míg ellenségem a sötétben lapul és arra vár, hogy mindkettőnket elpusztítson…


Újraolvasás.
Ez volt az első Kenyon könyv, amit megvettem. Számomra ez a kedvencek kedvence az eddigi magyar Kenyon-ok közül.
Talon az előző részben már felbukkant, és nekem már akkor szimpatikus volt. Vártam, hogy róla olvashassak.
Kenyon most egy újabb kultúrát tár elénk. A keltákról szerintem mindenki hallott. Na itt a kelta istenek is felbukkannak, a görög istenekkel karöltve. Talon-t az egyik kelta isten (Camulus) megátkozta. Ha bárkihez is kötődik, és megszereti, az rövid időn belül meghalt. Így vesztette el a feleségét, Nynia-t, és a gyereküket. Később a húga is meghalt, ezután Talon Sötét vadászként "újjászületett".  
Speirr, mert ez Talon igazi neve, ezért elszigetelve él a mocsárban kedvenc háziállataival. Az egyikük Beth-s a krokodil, aki nem kedveli Sunshine-t. 

„  – A fenébe is, semmi mást nem akartam, csak egy kávét és egy kis fánkot!
Talon szomorkásán pillantott a kávéra, miközben azon morfondírozott,
mi a fontosabb.
– Kávé… démonok… kávé… démonok…
– Azt hiszem, jobb, ha a démonokat választom.
– Igen, de ez cikóriakávé.
Wulf csettintett a nyelvével.
– Talon, azt akarod, hogy Akherón ropogósra süssön, mert nem védelmezted meg az embereket?”

Shunshine az Álomszeretőben már feltűnt, szóval nem ismeretlen. Itt remekelt. Tipikus művész. Bohókés, szórakozott, és szereti a csírás ételeket. 
Sunshine éppen megtámadták a démonok, amikor Talon megmenti. De Talon megsérül, így Sunshine hazaviszi. 
Talon megmagyarázhatlan vonzalmat érez Sunshine iránt, és végül kiderül, hogy ő az újjászületett Nynia. Tetszettek a múltba való visszaemlékezések mind Talon, mind Sunshine részéről.

Eközben persze mások is akcióba lendülnek, mert jön a Mardi Gras ( muszáj oda eljutnom egyszer) és ilyenkor mindenkinek elmegy a maradék józan esze is. Még szerencse, hogy itt van nekünk Ash, aki mindent megold. 
Több új tag is bemutatkozik, többek között Zarek és Valerius. Zarek-et már itt megkedveltem.Felbukkan Styxx, akinek már külföldön megjelent a saját kötete, és nem lövök le nagy poént, ha elmondom, hogy ő Ash testvére.

 „ – Nicknek igaza van, elmebeteg vagy.
– Félreértés ne essék, szociopata, és igen, az vagyok. De legalább tisztában vagyok önmagammal.
– Vagyis? Hogyan értelmezed magad?
Zarek vállat vont.
– Keress értelmet ott, ahol találni is lehet.”

Ebben a kötetben picit több a szexualitás, mint az előzőekben. De engem ez nem zavart. Mivel Talon a nyugalom mintaképe, sokszor felnevettem, ahányszor kiborult. 
Ash-nél is betelt néha a pohár, azokon a jeleneteken is sokat nevettem.
Maga a végkifejlet elég ütősre sikeredett, de Sunshine halhatatlanságára vonatkozó eseményeket inkább összedobottnak éreztem.
Imádom a könyvet, imádom Kenyon cinikus humorát, és imádom, hogy Ash-ről nem lehet tudni semmit. Bár én már nagyon sok mindent tudok, mert előre olvasgattam a sorozatban, de még így sem eleget.

Értékelés: 5*

Borító: 4,5

Sorozat:  Sötét Vágyak Vadásza (Dark Hunters) # 3

Kedvenc karakter:  Ash, Talon, Zarek, Sunshine, Nick

Oldalszám: 560

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás dátuma: 2010