Pár hónapja olvastam a könyvet, most csak molyról másolom át az értékelésem, és pár megjegyzést még hozzáfűzök.
Fülszöveg:
A tehetséges, becsvágyó Alan MacGregornak egyenes az útja az
elnökjelöltség felé. Shelby Campbell hasonló álmokat dédelgető apját
viszont tizenöt éve gyermekei szeme láttára épp akkor gyilkolták meg,
amikor a szenátor választási körúton járt. Így aztán hiába érzi úgy
Alan, hogy Shelbyben tökéletes társra talált, a lány retteg, hogy a múlt
megismétlődik…
Fenyegető kilátások:
Shelby Campbell - Alan MacGregor
Megint elkövettem azt a hibát, hogy egy sorozatnak nem az első
részével kezdtem. De majd pótolom. Ettől függetlenül imádtam olvasni.
Nagyon szórakoztató volt.
Alan és Shelby külön-külön is egy fantasztikus karakter, de együtt
nagyon ütősek. Imádom Alan nyugalmát és humorát. És hogy milyen
talpraesett. Na és a személyre szóló ajándékok Shelby-nek… Engem is
meglágyított volna.
Shelby tipikus művész lélek. Bohókás, szétszórt, de mégis
összeszedett. A humora pedig páratlan. Annyiszor felnevettem olvasás
közben, hogy anyukám meg is jegyezte, hogy milyen jól elvagyok.
A történetük felénél viszont Shelby nagyon megmakacsolta magát a
politikusokkal való randizás terén, és már majdnem láthatatlanul fejbe
csaptam, hogy na, most már elég legyen, de akkor észhez tért. Hála az
égnek.
Daniel pedig… *nagyon nevet* Imádom. És a családjuk is nagyon különleges.
„ – Alan, én nem azért hívtalak fel, hogy Bostonról beszélgessünk. Nagyon egyszerűen fogalmazva, azt akarom, hogy többet ne telefonálgass nekem, ne ugorj be hozzám, és… – Egyre idegesebb lett, ahogy elképzelte a férfit, amint türelmesen, komoly mosollyal és nyugodt tekintettel hallgatja. – Azt akarom, hagyd abba az ajándékok küldözgetését, meg mindent! Érthető?
– Tökéletesen. Töltsd velem a napot!”
Értékelés: 5
Szédítő magasság:
Genviéve Grandeau - Grant Campell
Fülszöveg:
Egy világítótorony a menedéke Grant Campbellnek, Shelby bátyjának. A tehetséges karikaturista apja halála után elvonul a világtól, és igencsak nehezményezi, hogy Genviéve Grandeau a művész jogán betör az életébe, s az ő birtokán akar festeni. Ráadásul nem csak a tulajdonát kell a lánytól féltenie…
Annyira, de annyira dühös vagyok! Grant már feltűnt Shelby történetében, és szimpatikus is volt. Alig vártam, hogy az ő történetét olvashassam.
Ehelyett… Nagyon- nagyon nagy csalódás volt.
Grant kiakasztott. És ez még enyhe kifejezés. A sztori közepéig csak makacskodott. Már akkor azt mondtam, hogy jó, elegem van. Azt hittem, hogy majd abbahagyja, normális lesz, erre egy olyan férfit kaptam, akit legszívesebben…
Egyedül a képregénye érdekelt. És a képregényhőse írja le legjobban, hogy milyen is Grant.
„Önző voltam, durva, öntelt, becstelen, ostoba és undok.” Ehhez én még hozzáadnám a mérhetetlen makacsságot, ami már túlzás, és az arroganciáját, ami vetekszik a makacsságával. Ilyen idióta férfi szereplővel még életemben nem találkoztam!
De Gennie se volt jobb. Grant kétszer elutasítja, ő még is lohol utána. Szimpatikus volt, de ha egyszer visszautasítják, akkor miért rohan mégis a férfi után… Lefekszik Grant-al, és már a második alkalommal – ami kb 30 perccel az első után volt – úgy viselkedik, mint egy lepedőakrobata – szűz létére. Aha…
Grant a történet végén úgy megalázza, és elzavarja, hogy ahhoz már tényleg tehetség kell. Ő sírva elrohan, két hétig búslakodik. Meglátja a férfi képregényét az újságba, és már fejvesztve rohan hozzá. És amikor próbálnak kibékülni, Grant jóformán őt hibáztatja mindenért… Még azért is, mert a férfi beleszeretett a nőbe. Kérdem én. MI EZ?????
A két pontot is csak a MacGregor-ok miatt kapta. Ha ők nem lettek volna, egy csillagot sem kapnak, az tuti!!
Ui.: Most olvastam át a MacGregor-os részeket, és kiderült, hogy Gennie, Justin és Diana harmad unokatestvére. Valamint hogy megszületett Serena és Justin fia, azaz az első MacGregor unoka.
Értékelés: 2
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése