Sherrilyn Kenyon - Álomszerető

Fülszöveg:

Egy férfi, akit arra kárhoztattak, hogy örök élete során több ezer asszony szeretője legyen. Julian mindent tud a nőkről; miként szóljon hozzájuk, mi a lelkük kulcsa és legfőképpen, hogyan tüzelje fel a testüket. Ám Julian átkozza azt a napot, amikor büszke spártai katonából szerelmi rabszolga, dicsőséges hadvezérből vágyakozó nők szexuális játékszere lett. Másnak a gyönyörű testek, a kéjes női sikolyok elérhetetlennek tűnő vágyak, neki véget nem érő kínok. Egy napon Grace Alexander hívatja a szexrabszolgát, hogy kielégítse vágyait, de a fenséges asszony – oly sok nő közül először – felfigyel a büszke férfira, és kettőjük szerelme talán még a szörnyű átkot is megtörheti…


Újraolvasás.

Sherrilyn Kenyon  az egyik kedvenc írónőm. Szám szerint a No.2. Egyedül Karen Marie Moning előzi meg, de erről majd egy másik bejegyzésnél írok.
Itt is ugyan az a helyzet, mint Ward-nál, hogy internetezés közben figyeltem fel a könyvre. Először e-book-ban olvastam. Azóta persze sikerült beszereznem. Az a helyzet a kedvenc könyveimmel/sorozataimmal, hogy képes vagyok százszor is újraolvasni. Itt is ez a helyzet.
Amikor először olvastam, nekem nagyon tetszett. Mivel nagyon szeretem a görög mitológiát, úgy tűnt, hogy Kenyon könyveit az ég küldte, mert görögökből és mitológiából is van itt bőven.
Julian azaz, Iulianosz, kétezer éve kénytelen egy könyvbe zárva élni, és amikor megidézik, egy hónapon keresztül kénytelen a megidéző szexuális kívánságait teljesíteni. Egy hadvezérnek ez biztosan megalázó lehet, de Iulianosz már régen elfogadta a helyzetét.
Grace Alexander egy átlagos nő, kivéve, hogy szexuálpszichológus. Ezen kívül tényleg egy átlagos nő életét éli. Már az első oldalakon szimpatizáltam vele. Serena - a baránő - pedig parádés. Neki, és a családjának a későbbi kötetekben fontos szerepük lesz.

Lehet, hogy maga a téma, mármint a szexrabszolgaság és hogy a könyv ekörül forog, sokaknak nem tetszik, de én valahogy úgy látom, hogy oké, hogy sok benne a szexualitás, de nekem inkább a szereplők fejlődése, és probléma megoldása viszi előre a könyvet.
Szeretem Iulianosz-t. Nyugodt, megfontolt, és magabiztos. De amolyan csendes, és nyugodt módon. Örülök, hogy a múltjába is bepillantást nyerhettem.
Grace szimpatikus, nagyon megkedveltem. Racionális, megfontolt, okos és szellemes. Kedvelem az ilyen hősnőket.
A görög istenek is szerepet kaptak, személy szerint Aphrodite, Erosz és Psyce. Lehet, hogy mások is, de most a többiek nem jutnak eszembe.

Mivel újraolvastam, sok minden feltűnt. Kyrian (Éjféli Vad) is felbukkant, bár Iulianosz azt hitte, hogy hallucinál. Sunshine (Végzetes Ölelés) is felbukkan pár mondat erejéig. Meg is döbbentem, mert a saját kötetében imádom Sunshine-t, de itt nagyon közönséges volt.

A végkifejlet szerintem senkit sem lepett meg, számítani lehetett rá. Biztos hogy még vagy ezerszer újraolvasom, mert akárki akármit mondd, szerintem ez egy nagyon jó könyv.

„ Egy ápolónő nyitott be az ajtón, és habozva megállt a küszöbön.
– Khmm, dr. Alexander – mondta Iulianosznak –, van kint egy pár, azt állítják, a rokonai. Ők… izé… – suttogássá halkította a hangját. – Motorosok.
– Hé, Iulianosz – kiáltott be Erósz az ápolónő háta mögül. – Mondd meg ennek a Gorgónak itt, hogy minden oké velünk, hogy végre bemehessünk, és körbeugrálhassuk a bébiket.”

Értékelés: 5

Borító: 2

Sorozat:  Sötét Vágyak Vadásza (Dark Hunters) # 1

Kedvenc karakter:  Iulianosz, Erosz, Grace, Serena

Oldalszám: 448

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás dátuma: 2009