Karen Rose - Halj meg értem

Fülszöveg:

Az első áldozatra Philadelphiában, egy hófödte földterületen bukkannak. Vito Giccotelli nyomozó egy archeológus, Sophie Johannsen segítségét kéri, hogy kiderítsék, pontosan mi is rejtőzik a csonttá fagyott földben. Hiába töltött el annyi évet rég eltemetett tárgyak és maradványok után kutatva, Sophie-t teljesen felkészületlenül éri a dermesztő pontossággal megásott sírmátrix. Az eltemetett áldozatok éjjel-nappal kísértik. Az üres sírok egyenesen megrémítik – a gyilkos ugyanis még nem végzett.
Hűvös és számító férfi, egy groteszk játék nagymestere. Habár Vito és Sophie szorosan a nyomában vannak, nem torpan meg egy pillanatra sem. Még egy sír várja lakóját. Még föl kell vennie az utolsó sikolyt – az archeológus sikolyát, aki nyugtalanítóan közel került hozzá, túl közel ahhoz, hogy a férfi ellenálljon e kísértésnek…

Újraolvasás.
Nem régen fejezte be a könyvet.Egy éve olvastam már,de úgy döntöttem,hogy ideje ismét elolvasnom.
Ülök,és nézek ki a fejemből,mert nem tudom a gondolataimat összeszedni.
Ez egy igazán remek könyv. Sőt szerintem zseniális. A romantika keveredik a krimivel,és ez egy nagyon jó párosítás. Egyik sem ment a másik kárára.
Sophie és Vito igazán a szívemhez nőttek,úgy mint a többi nyomozó és rendőrségi munkatárs.És a Vartanian testvérek is.

„ – Ma reggel nekem is elég sokféle problémám volt, Jen. A tietek mi lenne?
– Nincs teasütemény. Egyáltalán milyen megbeszélést akarsz így?
– Hát ez az, Vito. – tódította Liz. – Ugyan milyen megbeszélés az, amelyet süti nélkül kezdenek?
– Te sosem hoztál kaját. – fordult Vito Liz felé, aki elvigyorodott.
– Na igen, de te viszont hoztál, még az első napon. A csataépítés első szabálya sose teremts hagyományt, ha nem akarod folytatni.”

De visszatérve a gerlepárra. Sophie nagyon is szimpatikus volt. Gyerekként én is archeológus akartam lenni,de nem jött össze. De a mai napig érdekel a téma,és szeretek ilyen dolgokról hallani csakugyan mint a különböző nyelvekről. Szóval Sophie nagyon is hasonlít hozzám. Jellemben is.
Vito. Hm. Sokan írják hogy milyen „tökéletes”. De ez egy regény,szóval vannak eltúlzott részek, főleg a főhősöknél. De én valahogy nem éreztem azt, hogy tökéletes lenne. Nagyon megszerettem Vito-t, és örülök, hogy még majd olvashatok róla.
Igazán érdekes volt olvasni, hogy a semmiből, hogy áll össze az ügy. A tv-ben is sok hasonló műsort nézek és teljesen le tud kötni.
Mindig is érdekelt,hogy a gyilkosok, elmebetegek, pszichopaták hogyan gondolkodnak. Hogy lehetnek ennyire….Elcs*szettek. Hogyan válnak azzá, akik. Fel nem tudom ép ésszel fogni, hogy mit gondolhatnak, vagy milyen indíttatásból cselekszenek. Szóval amikor Simon gondolatait olvastam,úgy éreztem mintha a való világbeli pszichopata gondolatait olvasnám. Karen Rose kitett magáért az már egyszer biztos.
De így, hogy bepillantást nyertem egy ilyen beteg szörnyeteg gondolataiba, még jobban megdöbbenek hogy hogyan lehet egy alak-mert nem nevezném embernek- ilyen beteg, elromlott, szörnyetek és minden egyéb rossz tulajdonságú egyén.
És az egészben az a legszörnyűbb, hogy a való életben több száz ilyen elfajzott gondolkodású elmebeteg pszichopata van.
Amikor olvastam a könyvet,annyi feszültség volt bennem, hogy én is megdöbbentem. Csak az járt a fejemben. „Hé úgyis megtalálják a pasast, és minden happy end lesz” .De valahogy az agyam és az érzéseim nem kerültek összhangba..
Jó volt Vito családját is megismerni, és rá kellett jönnöm, hogy itt már Tess férjnél van, szóval az ő története hamarabb kezdődött mint Vito-é.
Párszor még tuti hogy elolvasom majd ezt a sorozatot,mert letehetetlen.

Értékelés: 5*

Borító: 4

Sorozat: Romantic Suspense # 7, Daniel Vartanian # 1

Kedvenc karakter: Sophie, Vito, Daniel,

Oldalszám: 848

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás dátuma: 2009