Rick Riordan - Csata a labirintusban

Fülszöveg:
Percy Jackson semmi jót nem várt az iskolai nyílt naptól, de amikor titokzatos halandó ismerőse után két pomponlánydémonnal is találkozik, a dolgok még a vártnál is rosszabbra fordulnak.
A sikersorozat negyedik kötetében már a küszöbön áll az olimposziak és a Titán isten közötti háború. Még az eddig biztonságos menedéknek számító Félvér Tábor is sebezhetőnek bizonyul, amikor Kronosz és hadserege megpróbál varázshatárán belülre kerülni.
Hogy a támadásnak elejét vegyék, Percy és félisten barátai egy küldetésre indulnak a Labirintusba – a hatalmas, föld alatti világba, ami minden fordulóban újabb vérfagyasztó meglepetést tartogat számukra.

Borító: 3
Sorozat: Percy Jackson és az Olimposziak # 4
Eredeti cím: The Battle of the Labyrinth
Kedvenc karakter: Percy, Nico
Oldalszám: 344
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2011, 2013, 2015

Nemrég olvastam a Titán átkát, és nagy szerencsémre a folytatások a polcomon várakoztak. Így esett, hogy múlt héten, alig pár óra alatt sikerült elolvasnom ezt a részt is.

Riordan nem lacafacázik. Míg az előző részekben kellett egy kis idő, míg belecsöppentünk a dolgok közepébe, itt már szinte az első oldalakon akcióban van részünk.

Több új, és régi ismerős is beköszön, és én nem győztem ujjongani.

Izgalmas és pörgős volt a könyv. De míg az előző rész végénél éreztem a rajongást, itt ez nem adatott meg. Szó sem róla. Minden van itt, ami szem-szájnak ingere, de... Magam sem tudom.

Érdekes újragondolása volt ez a könyv a Minotaurusznak és az ő labirintusának. Az író most is brillírozott. Ahogy a jelen és a mítoszok között lavíroz, az csodás.

Ha az olvasó egyáltalán nem járatos a görög mitológiában, garantált hogy a könyv illetve a sorozat végére már nagyon járatos lesz a témában.

És a még a Wikipédiát is átolvassuk, látható hogy Riordan próbál hű maradni a történetekhez.

Szerettem olvasni a könyvet. Tetszett, hogy hőseink ismét kalandoznak, és még ezt is sikerült különlegesebbé tennie az írónak. Hiszen nem csak egy mezei labirintusban bolyongtak. Változott minden kanyarban, és senki sem tudhatta hogy mivel találkozik a folyosó végén. Továbbá az idő is másképp telt ott, ami - tekintve hogy a küldetés időhöz volt kötve - még sürgetőbbé tette a dolgokat.

Aminek nagyon örültem, hogy a kis csapat újra együtt kalandozott. Elméletben ez Annabeth küldetése lett volna, de élek a gyanúval, hogy ez csak a bemelegítés volt. Percy már 15 éves, és több tapasztalata van, mint a Villámtolvajban. De ehhez képest még mindig keveset tud. Látszik hogy sokat fejlődött, és most az isteni képességeit is használta. Ezek a jelenetek igazán tetszettek.

Akinek viszont a legjobban örültem, az Nico volt. Megváltozott, igen. De mégis, nekem az egyik kedvencem. Nem illik a társasához, viszont mégis odaillik. Igen, ez kicsit ellentmondásos, de mégis így van.

Mivel a következő kötet ennek a sorozatnak a zárórésze, látszik, hogy Riordan nem húzza az időt. Luke-val kapcsolatban pedig... Kíváncsi vagyok, hogyan is sikerült neki az, ami. És hogy mi lesz most, hogy Kronosz is képbe került.

A csata most nem hengerelt le annyira mint az előző részben, de jó volt látni. hogy a Tábor egyként küzd az ellenség ellen.

Read More

Rick Riordan - A titán átka

Fülszöveg:
Amikor Percy Jackson megkapja Groover segélyhívását, készülődni kezd a harcra. Jól tudja, hogy szüksége lesz erős szövetségeseire, Annabethre ás Tháliára, a félistenekre; valamint hűséges bronzkardjára, Árapályra is… és egy fuvarra a mamájától.

A félistenek Grover megmentésére sietnek, aki – mint később kiderül – fontos felfedezést tett: két félistenre bukkant, kiknek származása egyelőre még ismeretlen, de igen nagy erővel rendelkeznek… De ez még nem minden.

A Titán úr, Kronosz felállítja számukra eddigi legfondorlatosabb csapdáját, és az ifjú hősök majdnem belesétálnak.

A sorozat mulattató, és izgalmas harmadik kalandjában Percynek a legveszélyesebb kihívással kell szembenéznie: a Titán Átkának hátborzongató próféciájával…

Borító: 3,5
Sorozat: Percy Jackson és az Olimposziak # 3
Eredeti cím: The Titan's Curse
Kedvenc karakter: Percy, Nico, Riska
Oldalszám: 288
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2010, 2013, 2015

 Pár nappal ezelőtt éppen a Szörnyek tengere ment a TV-ben - ami botrányosan rossz - viszont elkapott a lendület, és úgy döntöttem, hogy ideje folytatnom a sorozatot.

Az előző rész kicsit csalódást okozott, de pozitívan álltam ehhez a kötethez.

És mire a könyv nagy részén túl voltam, kezdtem megérteni a rajongókat.

A Szörnyek tengere egy eléggé érdekes függővéggel zárult. Thália, Zeusz lánya - mondjuk úgy hogy - újraéledt. Eddig mindenki azt gondolta hogy Percy-ről szól az a bizonyos Prófécia, de itt már bizonytalanná vált.

Nem tudom ki hogy van vele, de a könyv végéig nem igazán tudtam, hogy Thália melyik oldalhoz is fog állni. Bizonytalan volt, makacs, és mivel a főisten lánya, megvolt benne a hajlam hogy a csapat élére álljon, és ő ossza az utasításokat. Viszont itt van Percy, aki maga is egy különleges félvér, hála Poszeidon-nak. Itt érvényesült a legjobban, hogy két dudás nem vér meg egy csárdában.

Sokszor nem értettek egyet, mind a kettő ment a feje után.

Percy is hanyagolva érezte magát. Persze a humoros oldala megmaradt, de érezhető volt, hogy kicsit rosszul viseli, hogy most már nem csak ő van a középpontban.

A könyv érdekesen indul. Grover hívásának hála talál a csapat egy félvér testvérpárt, bár senki sem tudja, hogy kinek a gyermekei. Annabeth-nek is nyoma vész, csakúgy, mint Artemisz-nek. Rég elfeledett szörnyek élednek újjá, és egyre fogy az idő.

Sherrilyn Kenyon-nak hála, ha Artemisz neve felmerül, egyből a tömény utálat vesz erőt rajtam. Nehéz volt most elvonatkoztatni ettől. Mert itt Artemisz olyan volt, mint ahogy azt képzelné az ember lánya.

A Vadászai is érdekesek voltak, és az életvitelük is.

Az egyik legnagyobb talány az volt számomra, hogy Bianka és Nico melyik istennek a gyermekei. A könyv közepén kiderült, hogy a testvérpár is a las vegas-i Lótusz kaszinóban raboskodott, idestova 70 évet. A képességeikről semmit sem lehetett tudni, bár így utólag belegondolva volt pár árulkodó jel.

Riordan fő erőssége a humor, és a mitológiai vonal használata. Több isten és lény is bemutatkozott. Apolló kicsit sem olyan, mint várná az ember, viszont az új lények, a mitológia beépítése a sorozatban viszi a pálmát.

Riska nagy kedvenc lett, örültem hogy ő legalább megúszta.

Akiért nagyon fájt a szívem, az Zoé. Sokszor megnevettetett a régies szóhasználatával.

Ami nagyon nem tetszett, az Bianka választása. Egyik percről a másikra beállt a Vadászok közé, és a testvérét hátrahagyta. Nem tudom hogy végül mi lett vele - mert igen, úgy tűnhet hogy vége, de ha az apját is hozzávesszük a dologhoz, cseppet sem lepődnék meg ha a későbbiekben még felbukkanna - de nem hullajtok érte könnyeket.

Ellenben Nico-t hamar megkedveltem, remélem hogy a következő részben visszatér.

A könyv nagy része olvastatta magát, de nem kapott el a lendület. Nem éreztem azt, amit a rajongók nagy többsége. Viszont a könyv háromnegyede után elkapott a gépszíj, és faltam a lapokat. Ott kezdtem érteni, hogy miért is olyan népszerű a sorozat.

Harcban nem volt hiány, és hogy a Titánok is egyre jobban bemutatkoznak, az nagyon jót tett a könyvnek.

Illő volna utánaolvasni, hogy mi igaz abból, amit Riordan belecsempészett a könyveibe.

Két nagy csattanót is tartogatott az író a könyv végére:

- Thália választása teljesen meglepett. Nem vártam erre a fordulatra.

Kíváncsi vagyok, hogy a későbbiekben felbukkan-e még.

- Nico és Bianka apja. Jó ég, nem hittem a szememnek. Ez aztán a fordulat!

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a folytatásokban mi vár még rám. Szerencsére a polcomon vannak a folytatások, már ami ezt a sorozatot illeti.

Read More

Rick Riordan - A szörnyek tengere

Fülszöveg:

Percy Jackson új éve az iskolában meglepően nyugodtan indul. Egyetlen szörny sem akarja betenni a lábát New York-i sulijába. Ám amikor az osztály ártatlan meccse élet-halál harccá válik egy csapat emberevő óriás ellen, a dolgok, hogy is mondjam… kezdenek eldurvulni. Váratlanul érkező barátja, Annabeth is csupa rossz hírt hoz: a Félvérek táborát védő határokat egy titokzatos ellenség lerombolta, és amíg ezeket újra helyre nem állítják, a félisteneknek nincs hová rejtőzniük…



Borító: 4,5
Sorozat: Percy Jackson és az Olimposziak # 2
Eredeti cím: The Sea of Monsters
Kedvenc karakter: Tyson
Oldalszám: 256
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2013, 2015

Pár héttel ezelőtt olvastam a Villámtolvajt, és annyira tetszett, hogy rövid időn belül be is szereztem a folytatást.

Imádom a görög mitológiát, úgyhogy nekem ez a sorozat igazi csemege.

A Villámtolvaj elolvasása után - annak ellenére hogy a filmet hamarabb láttam - voltak bizonyos elvárásaim. Szerettem volna, ha az író megugorja az előző rész szintjét, és én boldogan adhatok ennek a könyvnek maximális pontszámot.

Sajnos ez még várat magára.

Ahogy a fülszöveg is jelzi, Percy élete normálisan zajlik. A tanévnek hamarosan vége, és csodák csodájára még nem rúgták ki, és semmi rendkívüli nem történt. Már ami a szörnyeket illeti.

Viszont pont az utolsó tanítási napon szörnyek támadják meg az iskolában Percy-t, és legújabb furcsa barátját, Tyson-t.

Eközben Annabeth is felbukkan, és közli, hogy a Félvér Tábor bajban van. Thalia fáját megmérgezték, és a Tábort körülzáró védőgát is eltűnt, így a táborlakók veszélybe kerültek.

Kheron-t felfüggesztették, és Thantalosz került a helyére...

Nagyon vártam már, hogy hőseink mikor és milyen formában kezdenek el ismét kalandozni. Az előző rész annyira izgalmas és akciódús volt, hogy reméltem, itt is hasonlókat fogok tapasztalni.

Viszont hiába, Percy-ék ismét elindulnak, és ismét kalandoznak. Ennek ellenére nekem valami nagyon hiányzott ebből. Szó se róla. Izgalmas volt, eseménydús és a humor is a helyén volt. Több mitológiai utalás is felbukkant, és Hermész is tiszteletét tette. Mégis, nekem valami nagyon hiányzott ebből a könyvből.

Az már nyilvánvaló, hogy Luke és Kronosz az ellenség. Viszont hiába, Luke a rossz oldalra állt, én még látok benne valamit ami reménységre ad okot.

Percy is fejlődik, viszont párszor jól megcsapkodtam volna. Főleg Tyson miatt. Örülök, hogy Percy használja az örökségét. Szórakoztató volt hogyan menekülnek meg a képességének hála, és Szivárvány is a szívemhez nőtt.

Tyson a kötet abszolút kedvenc karaktere. Aranyos, esetlen, de mégis csupa szív. Nagy haszna lesz még ennek az édes küklopsz bébinek a sorozatban.

Grover hiába nem tartott most hőseinkkel újabb kalandozásra, mégis egyik fő szereplője volt a könyvnek. Rengeteg vicces pillanatot okozott, és nem győztem vigyorogni.

A végkifejlet tetszett, és izgalmasra sikeredett. Viszont nagyon hiányoltam a Tábort, és annak a hangulatát.

De Riordan a könyv végére kárpótolt. Visszatértünk a Táborba, és minden olyan volt, mint amit az előző kötetben kedveltem.

Viszont nagyon mérges lennék rá, ha nem állna a polcomon a folytatást. Kérem, miféle függővég ez? Szó se róla, kíváncsi vagyok Rá, és hogy hogyan is illeszkedik be, de ilyen durva függővégre nem számítottam.

A könyv hozta, amit kellett. Mitológia, kaland, humor és akció. Ennek ellenére nekem most hiányzott valami plusz, ami az előző részben megvolt. Remélem, hogy a folytatástól meg kapom azt, amit itt most hiányoltam.

Read More

Rick Riordan - A villámtolvaj

Fülszöveg:

A tizenkét éves Percy Jacksont eltanácsolják az iskolából. Megint.
Bármennyire igyekszik, úgy tűnik, képtelen távol tartani magától a bajt. De tényleg szó nélkül végig kell néznie, ahogy egy kötekedő kölyök molesztálja a legjobb barátját? Tényleg nem szabad megvédenie magát az algebratanárnővel szemben, amikor az szörnyeteggé változik és meg akarja ölni?

Természetesen senki nem hisz Percynek a szörny-incidenssel kapcsolatban; abban sem biztos, hogy magának hisz. Egészen addig, míg a Minótaurusz be nem kergeti a nyári táborba. Hirtelen mitikus lények járkálnak ki-be a lakokba és Percy görög mitológia könyve megelevenedik. Rájön, hogy az olimposzi istenek a huszonegyedik században is élnek. Sőt, ami ennél is rosszabb, felbosszantotta őket: Zeusz villámát ellopták, és Percy az első számú gyanúsított. Percynek mindössze tíz napja van arra, hogy megtalálja és visszaadja a Zeusztól ellopott holmit, és békét teremtsen a háborúságban álló Olimposzon


Borító: 4
Sorozat: Percy Jackson és az Olimposziak # 1
Eredeti cím: The Lightning Thief
Kedvenc karakter: Percy
Oldalszám: 347
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2008

Már nagyon régóta el szerettem volna olvasni ezt a könyvet, és persze a sorozatot. De szinte lehetetlen beszerezni, és kénytelen voltam várni.
És milyen kár, hogy nem olvastam már el évekkel ezelőtt, még mielőtt a filmet láttam volna!

Én is azok táborát erősítem, akik a filmet hamarabb látták. Bevallom tetszett. De a könyv még jobban. Persze így utólag - összehasonlítva a filmmel - klasszisokkal jobb a könyv.

Azt hiszem, hogy senkinek sem kell bemutatni a történetet.
Adott nekünk Percy Jackson, aki 12 éves kora ellenére már a hat iskolát megjárt. Mindenhonnan kicsapták, és most a Yancy  Akadémia tanulója. A nagyon problémás gyerekek iskolájában tengeti mindennapjait új barátjával, Groover-rel.
Éppen tanulmányi kiránduláson vesznek részt, és olyan élménnyel gazdagodik, amire cseppet sem vágyott. Egyik tanára furcsa szörnyé változik, és Percy egy tollal - ami karddá változott - megölte a szörnyet. Senki sem hisz neki... Vagy mégis?

Mivel a filmet már láttam, az alapozás megvolt. És hogy őszinte legyek, zavart is ez rendesen. Eddig ha olyan könyvet olvastam, tetszett, hogy már láttam a filmes változatát, legyen az jó vagy rossz. Itt nagyon zavart, és nagyon nem tetszett. Főleg, hogy már a szereplők életkora sem stimmelt, és a kinézetükről már nem is mondok semmit.
Persze Percy már az első pillanattól fogva megnyert magának. Ez a humoros kis srác nagyon könnyen megkedvelhető.
A többi szereplő is hamar szimpatikussá vált. Míg a filmbéli Annabeth hagyott némi kivetnivalót maga után, itt  igen hamar sikerült megkedvelnem. Groover már más tészta. Már a filmben sem volt a nagy kedvencem, de itt kicsit jobban sikerült szimpatizálnom vele.

Percy semmit sem tud félisteni mivoltáról. Nem tudja, hogy ki az apja. De ahogy halad a könyv, az olvasó hamar rájön, hogy ki is az édesapja. És Percy ezért - is - nagy bajba keveredik.

Nagy kínok és veszteségek árán megérkezik a Félvér Táborba. Oda, ahol a magafajták biztonságban érezhetik magukat.
Nagyon tetszett a Tábor. Barátságos, otthonos, és mindenkinek megvan a maga feladata. Mr.D-t is nagyon hamar megkedveltem, hiába, a modora hagy némi kivetnivalót maga után.

Mindig is imádtam a görög mitológiát, úgyhogy nekem ez a könyv egy ínyencség volt. Rengeteg mitológiai alak felbukkant, és Riordan volt olyan jó és ezeket az alakokat/istenek a mai világba könnyedén beépítette.

Percy küldetése nagyon tetszett. Ezért is sajnálom, hogy láttam a filmet. Mert nagy különbség volt közöttük. Persze minden küldetésbeli szörny itt is felbukkant, de a filmben teljesen másképp, és ez nagyon összezavart.
Sok dolgot kihagytak a filmből. Például Árész-t. Valamiért nagyon megkedveltem a Háború Istenét.
Percy amint az Alvilágba ér, rájön, hogy van valami a mélyben, ami még az Isteneknél is hatalmasabb. És az a valami áll az egész bonyodalom mögött. Hiszen kiderül, hogy nemcsak Zeusz villáma tűnt el, hanem Hádész sisakja is.
Valaki háborút akar. De kicsoda?

Persze, akik ismerik egy kicsit is a görög mitológiát, azok könnyen rájöhettek.

A végkifejlet és az egész könyv csak úgy pörgött. Azon kaptam magam, hogy mosolyogva olvasom Percy-ék kalandjait, és drukkolok nekik, noha - a filmnek hála - ismerem a könyv végét.

Kíváncsi leszek, hogy mik fognak még történni, főleg úgy, hogy most már a filmek sem fognak bezavarni.

Egyetlen gond, hogy a könyveket szinte nem lehet beszerezni. Még a 2. részt, a Szörnyek tengerét talán, de a Titán átkát? Sehol sem. Kedves Kiadó! Örülnék neki, ha minél hamarabb újranyomás lenne a további kötetekből.

Read More

Gena Showalter - Éjsötét hangok

Fülszöveg:

Az Alvilág Urai mostanra visszanyerték az irányítást cselekedeteik fölött, és a jó oldalon küzdenek az ősi kincsekért, melyek elvezetnek Pandóra szelencéjéhez.
Vezérük, Sabin továbbra is a Vadászok elleni harcnak szenteli minden erejét, a diadal igézetében hálószobák helyett a csatamezőkön vitézkedik. A benne élő Kétség mindezidáig sikerrel mesterkedett, hogy eltántorítsa őt szerelmeitől, ám a sors ezúttal a gyönyörű, vörös hajú Gwendolint sodorja útjába. Az ugyancsak halhatatlan, félénk lány korábban azt remélte, egy szelíd halandó képes lesz majd arra, hogy féken tartsa a benne szunnyadó fenevad hárpiát. Sabin most kiszabadítja Gwent piramisbeli börtönéből, és fölébred bennük a Vágy. Az Alvilág Urai és a Vadászok közötti kegyetlen harc semmi ahhoz képest, ami Sabinban dúl a gonosz fölötti győzelem iránti elkötelezettség és a szerelem között…

Mivel ezt még 2011-ben olvastam, kicsit furcsának tűnhet a többi Showalter könyv értékeléshez képest. Amint ráveszem magam, hogy újraolvassam - amit nem akarok - akkor majd írok ehhez a könyvhöz egy normális véleményt.
Alig vártam,hogy végre olvashassak az Alvilág Urairól. Nem tudtam,hogy milyen véleménnyel legyek Sabin-ről mert nem igazán ismerhettük meg, és ez a könyv segített egy kicsit. Érdekes történet volt, bár kicsit sajnáltam, hogy most semmi kincskeresés nem volt, csupán apró nyomok után való kapirgálás. Nekem is tetszett, hogy nem csak a két főszereplő hallatott magáról, hanem a többiek is. Imádom Anja csipkelődéseit, és a hárpia nővéreket is hamar megkedveltem. Egyedül Gwen-nel volt problémám. A könyv utolsó 100-150 oldalán kezdtem úgy ahogy megkedvelni. Amikor kiszabadították, és még a saját árnyékától is megijedt, azt valahogy még megértettem. De hogy utána, mindentől-mindenkitől félt, de közben meg olyan gondolatai voltak Sabinről amilyenek…Nekem a kettő nem egyezik. Nem kedveltem meg. Eddig a női főszereplők letettek valamit azt asztalra, amiért elnyerték az elismerésem, de Gwen valahogy nem igazán. Talán csak azzal hogy a könyv vége felé segített a harcokban. És az apja…Te jó ég!
Paris…Hjajj..Annyira sajnálom szegényt. Már az első pillanatban megkedveltem, és most…De még hosszú út áll előtte. Nagyon várom már hogy ő kerüljön sorra. A többieket is kedvelem,kellemes kis társaság.

Értékelés: 3,5

Borító: 5

Sorozat: Az Alvilág Urai # 4

Kedvenc karakter:  Paris, Reyes, Kane, Gideon, Torin

Oldalszám: 510

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás dátuma: 2011

Read More

Gena Showalter - Éjsötét bosszú

Fülszöveg:

Emberfeletti hatalom… Halhatatlan szenvedély… Aeront, a Harag őrzőjét arra kárhoztatták az istenek, hogy ne legyen nyugodalma addig, amíg Danika és a lány családja életben van. Reyes, annak ellenére, hogy csupán néhányszor találkozott Danikával, beleszeret, és hogy megmentse a lányt, a vérszomjas, dühöngő harcost leláncolja egy föld alatti üregben. Ám így sem tudja kivédeni a bajt. A lányt egy éjjel elrabolják a Vadászok – vagyis azok az emberek, akik életüket tették fel arra, hogy a harcosokat eltöröljék a föld színéről. A Vadászok vezetője elhiteti Danikával, hogy a harcosok kiirtották a családját, és ez bosszút kíván. A lánynak döntenie kell, kinek az oldalára áll, és ez a döntés akár az életébe is kerülhet…

Újraolvasás.
Tetszik. Még második olvasásra is tetszik.
Reyes az első számú kedvenc Lordom, úgyhogy öröm volt olvasni hogyan találnak egymásra Danikával.
Danikát is nagyon megkedveltem. Egyik kedvenc párosom az övék.
Örülök, hogy a többi Lord is felbukkant. Alig várom, hogy Paris, Torin, Kane és Gideon könyvét is olvashassam, mert nekem ők a kedvenceim Reyes-en és Lucien-en kívül.
A mitológiai világ is nagyon jól fel van építve, öröm volt olvasni. Aeron valahogy nem lopta be magát a szívembe és Légió sem. Azért sajnáltam Aeron-t, mert nem tehetett róla, hogy mivel bízták meg, de akkor sem tett rám túl nagy benyomást.
A Vadászok és az őrült képzelgéseik meg már a világból ki tudtak kergetni.
Visszatérve Danikáékre. Már az első kötet olvasása közben tudtam, hogy Reyes lesz a párja. Igazán sajnáltam, mert ő sem tehet arról, hogy az aki. Tetszett, hogy lépésről lépésre hangolódtak össze Reyes-sel. És amikor kiderült, hogy kicsoda. Az állam koppant a földszinten. És amikor Reyes-sel együtt vannak, szó szerint a mennyországba kerül. Mármint Reyes. Sajnáltam, amikor elragadták tőle Danika-t, de Reyes ezt is megoldotta. Imádom a pasast.
Megdöbbentő és ironikus, hogy a Vadászokat egy Lord irányítja, bár erről szerencsétlen fanatikusok semmit sem tudnak.
Oh.. És a drága Paris… Annyira sajnáltam, hogy választania kellett Sienna és Aeron között. Annyira drukkolok neki, bár tudom, hogy messze még az ő boldogsága.

Értékelés: 5

Borító: 5*

Sorozat: Az Alvilág Urai # 3

Kedvenc karakter:  Paris, Reyes, Kane, Gideon, Danika

Oldalszám: 526

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás dátuma: 2010

Read More

Gena Showalter - Éjsötét csók

Fülszöveg:
Az Alvilág Urai bukott harcosok, akikre Pandóra szelencéje hozott romlást évezredekkel ezelőtt. Bűnükért a földre száműzték őket, míg testüket halálos démonok szállták meg. A harcosok vezérét egy csábító kisisten, Anja akarja megszerezni magának, ezért láthatatlanul követi a halál démonától megszállt férfit. Anja a Mindenek Kulcsának őre, akit a főisten parancsára Luciennek kell meggyilkolnia… de vajon a szenvedély legyőzheti-e a kötelességet?
Az Alvilág Urai megtudják, hogy egy ősi templomban őrzik Pandóra szelencéjét. Eszeveszett hajsza kezdődik, hiszen ha a Vadászok bukkannak előbb a szelence nyomára, annak segítségével elpusztíthatják Lucient és társait…

Újraolvasás.
Amikor először olvastam a könyvet, nagyon, de nagyon tetszett. Sőt. Imádtam. Most, második olvasásra, valahogy elvesztette a varázsát. Most is jó, de voltak percek, amikor már elegem volt Anja-ból, és a beszólásaiból. (Nagyon) Sokszor csak idegesített. Nem tudom miért. Lehet, hogy rossz hangulatban olvastam. Majd máskor megint elolvasom, hátha…
Lucien-t nagyon kedvelem, de sokszor ő is csak idegesített a makacsságával. Tetszettek azok a részek, ahol Anja-t üldözi, és fordítva. De egy idő után már csak magamba puffogtam, hogy mikor hagyják már abba, és lépnek tovább. Egysíkú volt.
Az előző kötethez képest ez jobb, és nem csak a szereplőkre koncentrált. Itt már lehet tudni, hogy merre is halad a történet. Imádtam olvasni, ahogy a harcosok csapatokra oszlanak, és elindulnak, hogy megkeressék a mitikus tárgyakat.
William is felbukkant, és meg kell jegyeznem, hogy imádom a pasast. És a drága Paris… Annyira sajnáltam. Sienna eleinte nem volt szimpatikus a hitbuzgóságával, de később változott a véleményem.
Reyes is felbukkant, aminek külön örültem. Sőt, a legtöbb Lord képviseltette magát.
A végkifejlet elég érdekesre sikeredett, de nekem tetszett.

Értékelés: Régi: 5; Új: 4

Borító: 4,5

Sorozat: Az Alvilág Urai # 2

Kedvenc karakter:  Paris, Reyes, Kane, Gideon

Oldalszám: 534

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás dátuma: 2010

Read More

Gena Showalter - Éjsötét vágyak

Fülszöveg:
Hat férfi él a világtól elvonultan egy magas hegy tetején álló komor erődben. Halhatatlan harcosok egytől egyig, mind különös képességekkel felruházva, de testükben az erőszak, harag és halál démonai lakoznak. Az istenek rég magukra hagyták, egykori társaik elárulták őket, ám egy nap minden megváltozik, amikor egy gyönyörű fiatal nő segítséget kér tőlük. A legveszélyesebb közülük nem bír feltörő szenvedélyével, és bár mindketten tudják, hogy az örök kárhozatba tartanak, a nő és a démon szerelme megállíthatatlan háborút szít a harcosok között…

Újraolvasás.
Érződik,hogy a sorozat első kötete,de ez nem vette el a kedvemet.
Az első Démon Lord,aki megtalálja a szerelmet az Maddox,Erőszak hordozója.Igazán megkedveltem őt.Tetszett,hogy mindig üvöltözik.
A könyv első fele nem igazán nyűgözött le,néhol untam,de a második felében beindultak az események.Sokszor jobban érdekelt a többi Lord,mint Maddox és Ashlyn.
Ashlyn nem tett rám túl nagy benyomást.Főleg a sok belső monológja untatott.Egyszer belevaló,másszor meg csak cincog.Ez már elvette tőle a kedvem.
Nagyon tetszett,hogy több szemszögből olvashattam a történetet.A többi Lord is felkeltette az érdeklődésemet.Főleg Reyes, Kane és Gideon. Torin-t is nagyon megkedveltem.
Tetszettek a beszólásaik,és a humoruk.
Ami még elvette a kedvem Ashlyn-től és a könyvtől,hogy ahogy megissza az ambróziás bort,és jóformán meghal,egyből a fürdőszobába játszadoznak Maddox-al. Józan paraszt ésszel felfogva,ez lenne az utolsó amire gondolnék. Na meg mielőtt nekikezdenek a dolgoknak,leállnak fogat mosni.Illúzió romboló.
De Ashlyn mellett szól,hogy önfeláldozó,és megszabadította Maddox-ot az átok alól.
De ezen kívül nagyon is összeillenek,és jó könyv, főleg,hogy most indul a hajsza a szelence után.

Értékelés: Régi: 5; Új: 3,5

Borító: 4,5

Sorozat: Az Alvilág Urai # 1

Kedvenc karakter:  Paris, Reyes, Kane, Gideon

Oldalszám: 454

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás dátuma: 2009

Read More

Sherrilyn Kenyon - Pokoli Tűz

Fülszöveg:

Egy szakítás mindig fájdalmas, ám ha a szerelmünk ezt kurta levélkében közli, ráadásul a mi költségünkre, az különösen megviseli az embert.
Pontosan ez történt Bride McTierneyvel, akit szinte a porba sújtott barátja megalázó eljárása. A gyötrődő nő próbálja túltenni magát a történteken – nem sok sikerrel, ám váratlanul felbukkan üzletében Vane Kattalakis, aki egyszer, a Mardi Gras éjszakáján már látta őt, s akkor rögvest beleszeretett. Szenvedélyes románc veszi kezdetét – már-már túl szépnek tűnik, hogy igaz legyen.
Vane dögös és ellenállhatatlan, ám a végsőkig elgyötört, ugyanakkor halálosan veszélyes. Egy farkas. Vadásznak rá az ellenségei, meg akarják ölni, ezért nem is keresett párt magának. De a Sorssal hiábavaló szembeszállni – ha egyszer Bride jelöltetett ki számára, nincs erő, mely megmásíthatná a felsőbb akaratot. Vane-nek három hete van, hogy meggyőzze a nőt: a lehetetlen létezik, máskülönben arra kárhoztatják, hogy szex nélkül élje le hátralévő életét.
Hogy szerelmük beteljesedjen, meg kell vívniuk a harcukat egy farkastörvények uralta világban…

Imádtam!
Az egész történet elvarázsolt. Vane és Bride is bemutatkoztak már Talon könyvében, úgyhogy nem ismeretlenek.
Vane-t egy pillanat alatt megszerettem Talon könyvében, és alig vártam, hogy olvashassak róla. És nem csalódtam. Vane igazán kitett magáért. Ő az egyik kedvenc karakterem. Imádtam a próbálkozásait, ahogyan próbál emberi lenni, csak is Bride kedvéért. A hűségén és az aggodalmán meghatódtam. Számomra Vane tökéletes, és ez egy cseppet sem zavar.
Bride egy olyan karakter, akit hamar meg lehet kedvelni, és egy pillanat alatt lehet vele azonosulni. Végre egy olyan hősnő, akin van pár kiló súlyfelesleg, és nem egy fogpiszkáló. Értelmes és okos, bár nem viselte valami jól, amikor megtudta, hogy kicsoda valójában Vane.

„ Bride utálta magát, amiért összeomlott. Mi baja van? Ráadásul ez a férfi a karjaiban viszi.
Viszi! És nem panaszkodott Bride súlya miatt, nem panaszkodott, hogy kövér, és megszakad alatta. Egyszer viccesen megkérte Taylort, hogy vigye át a küszöbön, amikor összeköltöztek, barátja azonban kinevette, és megvádolta, hogy szándékosan akarja megbénítani.
Az éjszaka folyamán Taylor végül beleegyezett a dologba, de csak azzal a feltétellel, hogy Bride szerez egy targoncát.”

Imádtam a prológust, sőt az egész kötetet. Nem unatkoztam egy percre sem. A könyv felét vigyorogva olvastam. Egyes részeknél hangosan felnevettem, és volt, hogy szomorúan csóváltam a fejemet. Az érzelmi skála felét biztosan végigjártam.
Az előző kötetekben ahányszor felmerültek az árkádiaiak és a katagariak soha nem tudtam, hogy mi is a különbség közöttük. Itt végre minden a helyére került. Tetszett, hogy most az alakváltók vannak előtérben. Nagyon tetszik a világuk.
Sok visszatérő szereplő felbukkan, aminek külön örülök, mert jó tudni, hogy hogyan is állnak. A randi tanácsadást sikítósan nevetve olvastam. Az egyik legjobb rész.

„Vane habozott. (…)
– Randevúzási tanácsra van szükségem. Gyorsan.
Ash felvonta az egyik szemöldökét.
– Rám ne számíts. Még sohasem randevúztam.
A három emberférfi döbbenten meredt rá.
– Mi az? – kérdezte védekezően Ash.
Nick nevetni kezdett.
– Ezt nem hiszem el. Azt ne mondd nekem, hogy a hatalmas Ash még szűz!
Ash vetett rá egy gúnyos pillantást.
– Nos, Nick! Olyan fehér vagyok, mint a hó.
– Hogyan boldogultál randi nélkül mostanáig? – kérdezte Kyrian Ash-től.
– Régebben ez nem volt központi kérdés – válaszolta tömören Ash.
– Én elhiszem, számomra viszont központi kérdés – jelentette ki Vane, és közelebb lépett hozzájuk. – Te hogyan ismerted meg a feleségedet, Julian?
Julian megrázkódott.
- A testvérem, a szexisten, megátkozott. Kétezer évig csücsültem egy könyvben. Grace berúgott a születésnapján, és megigézett a könyvből.
– Ezzel semmire sem megyek. Mi a helyzet veled, Kyrian?
– Arra ébredtem, hogy össze vagyok bilincselve Amandával.
Ez már sokkal jobban tetszett Vane-nek.”

Valerius-ból is kaptunk egy keveset. És a Szentély is nagy szerephez jutott, aminek még jobban örültem.
A Peltier családot imádom. Tetszik a rendszer is, amit kiépítettek.
Fang-ot nagyon sajnáltam. Jó lett volna, ha jelen van, de helyette kaptunk egy imádnivaló Fury-t. Az ő novelláját már olvastam – nem értem, miért nem egy egész könyvet kapott –, és ott is nagyon megkedveltem, de itt…. Imádtam! A beszólásain hangosan nevettem.
Ash, is feltűnik, Simi-vel az oldalán. Simi fantasztikus. Imádom a kis démont. És persze Ash-t is.
Olvasás közben úgy éreztem, mintha én is ebbe a nagy családba tartoznék. Kenyon egyszer sem okozott csalódást, az ember azt kapja tőle, amit vár. Vagy még többet.
Zárójelbe megemlítem, ami nem tetszett. De ez a magyar kiadó hibája. Először is. Fury, alias Szőrös. Amikor bemutatkozott, hogy ő Szőrös Kattalakis. Atya.Ég! Nem tudom mit gondolt a fordító, de én a helyében szégyenemben elásnám magamat. Volt pár magyartalan mondat is. A név elírásokon már nem is csodálkozom. Egyik percben Remi, két sorral később Reni. Anja egyszer Anya, és most megkapták az eredeti nevüket Julian és Kyrian is. Jó lenne, ha végre eldöntené a kiadó, hogy kit, hogy hívnak…

 „ – Kaja!
Az ajtón Ash barátja, Simi lépett be, arcán ragyogó mosollyal. Hosszú, fekete haja lelógott az arca két oldalán, a fején pedig egy pár vörös szarvat viselt. (…)
Bride észrevette a döbbenetet a medve klán néhány tagjának arcán.
– Mondd csak, Vane! – szólt oda halkan a férfinak. – Simi valójában micsoda? Állat, növény vagy ásvány?
– Egyik sem – válaszolta nevetve Vane. – Simi démon. A szó legszorosabb értelmében.
– Valaki számolja meg a kölyköket! – kiáltotta Dev.”

Értékelés: 5*

Borító: 3

Sorozat:  Sötét Vágyak Vadásza ( Dark Hunters) # 6

Kedvenc karakter:  Vane, Bride, Simi, Acheron 

Oldalszám: 408

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás dátuma: 2012

Read More

Sherrilyn Kenyon - Angyali csók

Fülszöveg:

Wulf Tryggvasen egykor viking harcos volt, most halhatatlan Sötét Vadász, akinek súlyos emlékezetvesztést előidéző ereje van. Bárki, aki emberi alakjában találkozik vele, öt perc múlva már nem emlékszik rá. Egyéjszakás kalandoknál nagyon hasznos ez a tulajdonság, ám megnehezíti, hogy értelmes és tartalmas kapcsolatokat alakítson ki; igaz szerelem nélkül azonban soha nem lesz képes visszanyerni a lelkét.
Legújabb küldetése rémálommá változik – rettenetes démonhordával kell megküzdenie, s megvédenie Cassandrát, az elátkozott faj hercegnőjét. Cassandra leendő gyermeke menti majd meg a világot a nagy Pusztító rémuralmától, ám egy ősi átok miatt a lány ideje véges: huszonhét évesen kínhalált kell halnia – addig pedig alig néhány hónap van csak hátra…
Kettejüknek kell szembeszállniuk a mindenre elszánt szörnyekkel, s a bátor nő végül rabul ejti Wulf fagyos, érzéketlen szívét, s talán elnyerhetik a boldogságot…

Újraolvasás.

Másodjára olvasom ezt a könyvet,de még most sem érzem olyan jónak mint a többit. Wulf és Cassandra története számomra nem ütötte meg a Sötét Vadász mércét.
Talán ez azért van mert Wulf-ról csak a Végzetes Ölelésben olvashattunk pár sort?Nem tudom. Minden esetre Wulf nem bűvölt el annyira mint a többiek.
Ebben a kötetben egy vikingről olvashatunk és egy apollita örökösnőről akitől a világ fennmaradása függ.
Wulf-ot egy átokkal sújtották,és szerencsétlent mindenki elfelejti öt perc után,kivéve a vérvonalából valókat,a Sötét Vadászokat na meg a vér vadászokat.
Megismerkedtünk egy kicsit a viking kultúrával is.
Cassandra nem lesz a kedvenc női szereplőm,de végül is szimpatikusnak találtam.Elég nehéz úgy élni,hogy tudod,hogy mikor fogsz meghalni,de ő bátran viselkedett,bár volt amikor kiborult.De úgy hiszem,hogy ha a helyében lettem volna,és is így reagálnám le a dolgokat.
Az eddigi kötetektől eltérően ez a kötet elég nagy időt ölel fel.Több hónapot.
És itt nem is nagyon az érzelmekről van szó,inkább a mitológiáról.
Betekintést nyerhetünk az apolliták és a démonok életébe,és őszintén szólva engem ez jobban lekötött,mint Wulf és Cassandra.
Kenyon-ban ez a jó,hogy több kultúrát ötvöz és ismertet meg velünk.Görög,római,kelta,viking és még sorolhatnám. Az ember kedvet kap,hogy utána járjon,és olvasson a régi időkről.
Chris-t igazán megkedveltem.Az ő is Wulf kapcsolata hasonló mint Kyrianosz és Nick kapcsolata.Sokat nevettem a szócsatáikon.

 „Chris elmélyítette a hangját, és Wulf dallamos skandináv akcentusát utánozva így szólt:
– Meg ne moccanj, még meghorzsolod magad! Hoppá, ez csak nem egy tüsszentés volt? Azonnal hívni kell egy specialistát Belgiumból. A fejed fáj? Odin, irgalmazz, remélem, nem valami tumor! Gyorsan, gyorsan, legjobb lesz, ha most rögtön CT-vizsgálatra visszük.”

Ash ismét képviseltette magát Simivel együtt.Egyszerűen imádom őket.Csak azt nem értem,hogy a Sötét Vadászok hogy nem jöttek még rá arra hogy Ash nem egy mezei Sötét Vadász.Amiket a könyvek végén művel,igazán lehetne fogalmuk arról,ki is Ő valójában…
Katra érdekes szereplő.Miután Ash könyvét elolvastam sokkal jobban figyeltem itt is.És be kell vallanom,így utólag felfigyeltem a hasonlóságokra….
És Zarek.Óóó.Ujjongtam,amikor feltűnt,és örültem hogy kezd barátkozni.Na és a közös csatába indulás.Jajj jaajjj.Imádtam.
Urian…Igazán sajnáltam szegényt.De remélem jóra fordul a sorsa.

 „– És mi lesz, ha baja esik?
A baba tüsszentett.
Wulfnak félre kellett ugrania, mert a kicsi orrlyukaiból lángok csaptak fel, és majdnem megperzselték a lábát.
– Bocsánat – szólalt meg a baba éneklő hangsúllyal. – Majdnem Sötét Vadász sültet gyártottam belőled, ami nagy kár lenne, mert nincs nálam szósz. – A bébi hátrahajtotta a fejét, hogy fölnézzen Ashre. – Tudod, a sült Sötét Vadász nem jó magában. Mindig kell mellé…
– Sim – dorgálta halkan Ash, és lecsatolta a hordozót a melléről.
A baba újra ránézett.
– Ó, elfelejtettem akri. Bocsánat! Gooáááá, gooáááá.”

Értékelés:4

Borító: 2,5

Sorozat:  Sötét Vágyak Vadásza ( Dark Hunters) # 5

Kedvenc karakter:  Zarek, Simi, Acheron, Urian, Kyrianosz, Talon

Oldalszám: 480

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás dátuma: 2010

Read More

Sherrilyn Kenyon - Ördögi tánc

Fülszöveg: 

Zarek kétségkívül a legmagányosabb Sötét Vadász. Évszázadok óta Alaszkában él száműzetésben. Mielőtt vámpírrá változott, római rabszolgaként elképzelhetetlen kínokon kellett keresztülmennie. Minthogy veszélybe sodorta a testvériséget, most társai az életére törnek.
Astrid az igazság szűzi nimfája. Ő kapja feladatul, hogy ítélkezzen Zarek felett. A vizsgálat során számos eddig nem sejtett titok is a felszínre kerül, és a gyönyörű Astrid nemcsak a jobb sorsra érdemes embert, de a forróvérű szeretőt is megtalálja a Vadászban…

Újraolvasás.

Nagyon pozitívan álltam ehhez a könyvhöz, amikor először olvastam. Zareket már a Végzetes Ölelésben a szívembe zártam, és a könyv olvasása során ez az érzés csak erősödött. Minden sorozatban van egy Zarek-hez hasonló karakter, de Zarek-et nem lehet összehasonlítani velük. Egyedül él Alaszkában, elszigetelve a többi sötét vadásztól. Először azt hinné az ember, hogy Zarek-ben nincs semmi jó. Artemisz is hasonló véleményen van, ezért Asrid-ot küldi, hogy ítélkezzen felette. Asdrid, míg ítélkezik a bűnösök felett elveszíti a látását, hogy ne befolyásolja semmi. Érdekes volt így olvasni, Asdrid szemszögéből.

A könyv folyamán kiderül, hogy Zarek mégsem az, akinek mutatja magát, és az olvasó pillanatok alatt megkedveli. Én is így voltam vele. Imádtam olvasni, ahogy Astrid meg szelídíti. Tetszett Zarek múltjába való bepillantás, mert így mi is megérthetjük, hogy Zarek miért lett olyan, amilyen. Sokszor elszorult a torkom, amikor ezeket a visszatekintéseket olvastam.

Ash nem nagyon volt jelen, hála Artemisz-nek, de így is rengeteg segítséget biztosított Zarek-nek.

Zarek-et üldözőbe vette pár Sötét vadász, és egy új ellenség. Kicsit többet megtudunk az apollitákról, aminek örültem. Amikor Sundown feltűnt, azt hittem, hogy ő is Zarek ellen van. Későbbiekben kiderül, hogy Ash küldte, hogy segítsen Zareknek. Jó pár újraolvasásnak kellett eltelnie, mire Sundown-t megkedveltem. Nem volt vele semmi bajom, de nem igazán sikerült közel kerülnie hozzám. Ellenben, feltűnik – végre – egy sötét vadász nő, név szerint Syra, akiről többet szeretnék tudni, mert őt hamar megkedveltem.

Zarek és Astrid közös pillanatai nagyon tetszettek. Astrid-ot is hamar sikerült megkedvelnem, és a csípős, szellemes beszólásain sokszor kuncogtam.

Feltűnik egy újabb szereplő, Simi is, aki Ash-hez tartozik. Imádom ezt a kis démon-t. Ash-ről is egyre többet tudunk meg. A könyvet olvasva feltűnt, hogy mennyire hasonlítanak egymásra Zarek-el.

A végkifejlet nagyon jóra sikerült. Tetszett, hogy a könyv folyamán párszor az Olimposz is szóba került, valamint hogy Zarek az lett, ami.

„- Ő egy démon.Miért kéne ismernem?
- Mert ő Acheron társa.
Teljesen megdöbbenve, Zarek szájtátva bámulta a kicsi lényt, akinek olyan különös szeme volt,mint Acheronnak.Halvány volt, és világított, de az Acheronétól eltérően a lányét vörös sáv szegélyezte. - Ashnek társa van?
A démon felhorkant.Felállt,és hangosan súgta Astrid fülébe: – A Sötét Vadászod cuki de nagyon hülye.
Zarek duzzogó pillantást vetett rájuk,amikor látta,hogy Astrid elfojt egy nevetést.”

Értékelés: 5

Borító: 4,5

Sorozat:  Sötét Vágyak Vadásza ( Dark Hunters) # 4

Kedvenc karakter:  Zarek, Simi, Acheron

Oldalszám: 446

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás dátuma: 2010

Read More

Sherrilyn Kenyon - Végzetes ölelés

Fülszöveg:

Amint leszáll az éj, én leszek a legszörnyűségesebb fenevad, aki az éjszakában portyázik: parancsolok az elemeknek, és nem ismerek félelmet. Évszázadok óta védem az ártatlanokat, cserébe nem kérek semmit, csak álmaim asszonyát. Sunshine Runningwolf nem akar többet, csak ezt az éjszakát, de valahányszor ránézek, elkezdek sóvárogni olyan álmok után, amelyeket már évszázadokkal ezelőtt eltemettem magamban. Tudom, hogy a szerelmem a halált jelentené számára. Megátkoztak, arra kárhoztattak, hogy soha ne ismerjem meg a békét és a boldogságot – míg ellenségem a sötétben lapul és arra vár, hogy mindkettőnket elpusztítson…


Újraolvasás.
Ez volt az első Kenyon könyv, amit megvettem. Számomra ez a kedvencek kedvence az eddigi magyar Kenyon-ok közül.
Talon az előző részben már felbukkant, és nekem már akkor szimpatikus volt. Vártam, hogy róla olvashassak.
Kenyon most egy újabb kultúrát tár elénk. A keltákról szerintem mindenki hallott. Na itt a kelta istenek is felbukkannak, a görög istenekkel karöltve. Talon-t az egyik kelta isten (Camulus) megátkozta. Ha bárkihez is kötődik, és megszereti, az rövid időn belül meghalt. Így vesztette el a feleségét, Nynia-t, és a gyereküket. Később a húga is meghalt, ezután Talon Sötét vadászként "újjászületett".  
Speirr, mert ez Talon igazi neve, ezért elszigetelve él a mocsárban kedvenc háziállataival. Az egyikük Beth-s a krokodil, aki nem kedveli Sunshine-t. 

„  – A fenébe is, semmi mást nem akartam, csak egy kávét és egy kis fánkot!
Talon szomorkásán pillantott a kávéra, miközben azon morfondírozott,
mi a fontosabb.
– Kávé… démonok… kávé… démonok…
– Azt hiszem, jobb, ha a démonokat választom.
– Igen, de ez cikóriakávé.
Wulf csettintett a nyelvével.
– Talon, azt akarod, hogy Akherón ropogósra süssön, mert nem védelmezted meg az embereket?”

Shunshine az Álomszeretőben már feltűnt, szóval nem ismeretlen. Itt remekelt. Tipikus művész. Bohókés, szórakozott, és szereti a csírás ételeket. 
Sunshine éppen megtámadták a démonok, amikor Talon megmenti. De Talon megsérül, így Sunshine hazaviszi. 
Talon megmagyarázhatlan vonzalmat érez Sunshine iránt, és végül kiderül, hogy ő az újjászületett Nynia. Tetszettek a múltba való visszaemlékezések mind Talon, mind Sunshine részéről.

Eközben persze mások is akcióba lendülnek, mert jön a Mardi Gras ( muszáj oda eljutnom egyszer) és ilyenkor mindenkinek elmegy a maradék józan esze is. Még szerencse, hogy itt van nekünk Ash, aki mindent megold. 
Több új tag is bemutatkozik, többek között Zarek és Valerius. Zarek-et már itt megkedveltem.Felbukkan Styxx, akinek már külföldön megjelent a saját kötete, és nem lövök le nagy poént, ha elmondom, hogy ő Ash testvére.

 „ – Nicknek igaza van, elmebeteg vagy.
– Félreértés ne essék, szociopata, és igen, az vagyok. De legalább tisztában vagyok önmagammal.
– Vagyis? Hogyan értelmezed magad?
Zarek vállat vont.
– Keress értelmet ott, ahol találni is lehet.”

Ebben a kötetben picit több a szexualitás, mint az előzőekben. De engem ez nem zavart. Mivel Talon a nyugalom mintaképe, sokszor felnevettem, ahányszor kiborult. 
Ash-nél is betelt néha a pohár, azokon a jeleneteken is sokat nevettem.
Maga a végkifejlet elég ütősre sikeredett, de Sunshine halhatatlanságára vonatkozó eseményeket inkább összedobottnak éreztem.
Imádom a könyvet, imádom Kenyon cinikus humorát, és imádom, hogy Ash-ről nem lehet tudni semmit. Bár én már nagyon sok mindent tudok, mert előre olvasgattam a sorozatban, de még így sem eleget.

Értékelés: 5*

Borító: 4,5

Sorozat:  Sötét Vágyak Vadásza (Dark Hunters) # 3

Kedvenc karakter:  Ash, Talon, Zarek, Sunshine, Nick

Oldalszám: 560

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás dátuma: 2010

Read More

Sherrilyn Kenyon - Éjféli vad

Fülszöveg:
Kyrian gyönyörű férfi, kidolgozott izmokkal, aranybarna bőrrel, áradó erotikával, jó humorral, intelligenciával, bátorsággal megáldva… érthető, hogy Amandát elbűvöli, aki nemrég csalódott a nagybetűs szerelemben. A szenvedély kölcsönös, de Kyrian szörnyű titkot rejteget a lány elől. A férfi ugyanis vámpír, egy rettegett Sötét Vadász, aki kétezer éve küzd az aljas démon Desideriusz ellen. Eljött a leszámolás ideje, és Amandával az oldalán talán Kyrian most le tudja győzni a démont, ha elég erős a szerelmük…

Újraolvasás.
Molyról másolom át az értékelésem, és pár mondattal kiegészítem. Igazából itt ismerhetjük meg kicsit közelebbről a sötét vadászokat. Az előző kötet egy szép felvezetés volt, de itt kezdi Kenyon felvezeti, hogy kik is ezek a titokzatos Vadászok.
Mivel a kiadó úgy reklámozza a könyvet, hogy "vámpírrománc" az ember tényleg vámpírokat vár. Hát itt bizony nincsenek, hacsak a vérszívó, azaz lélekszívű démonokat nem tekintjük azoknak. Az értékelésem nem most készült, csak annyit tennék hozzá, hogy imádom ezt a könyvet, és ezt az őrült bagázst. Szóval az értékelésem:


Nem tudom megmondani hányszor olvastam már,de nem lehet megunni.Imádtam Kyrianosz és Amanda történetét. Kyrianosz egy olyan férfi akiért az ember lánya a fél karját odaadná.Mégis bizalmatlan és magányos.
Amanda viszont egy teljesen átlagos nő,aki imádja az unalmas életét.Vagyis csak ezt hiszi magáról.De ott van a családja, ahol van vámpírvadász, vudupapnő,bába és még sorolhatnám.Tetszett a cinikus humoruk a szereplőknek. Nick is szépen bemutatkozott.
Volt itt minden.Izgalom, szerelem, szenvedély, fájdalom.A végkifejlet furfangos volt. Acheron is bemutatkozott.Alig várom hogy még többet megtudjak róla.
Összegezve egy nagyon jó könyvet kaptunk,csak két dolgot kifogásolok.Kövezzetek meg,de én a borítót undorítónak tartom.Ránézek,és egyből egy férfi szőrös hónalját pillantom meg.A másik pedig a könyv végén van.Amanda-Devereux-Vadász. Meg Mr Vadász. Jó ég. Igazán írhatták volna azt hogy Hunter. Mindenki megértette volna.

 „ – Azt hittem, csak fából faragott karóval lehet vámpírokat ölni.
– Majdnem bárkit meg tudsz ölni azzal, ha egy fából készült karót vágsz a szívébe. Ha mégsem, akkor fuss, ahogy csak bírsz.”

Értékelés: 5*

Borító: 1

Sorozat:  Sötét Vágyak Vadásza (Dark Hunters) # 2

Kedvenc karakter:  Kyrianosz, Nick, Acheron, Amanda

Oldalszám: 446

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás dátuma: 2009

Read More

Sherrilyn Kenyon - Álomszerető

Fülszöveg:

Egy férfi, akit arra kárhoztattak, hogy örök élete során több ezer asszony szeretője legyen. Julian mindent tud a nőkről; miként szóljon hozzájuk, mi a lelkük kulcsa és legfőképpen, hogyan tüzelje fel a testüket. Ám Julian átkozza azt a napot, amikor büszke spártai katonából szerelmi rabszolga, dicsőséges hadvezérből vágyakozó nők szexuális játékszere lett. Másnak a gyönyörű testek, a kéjes női sikolyok elérhetetlennek tűnő vágyak, neki véget nem érő kínok. Egy napon Grace Alexander hívatja a szexrabszolgát, hogy kielégítse vágyait, de a fenséges asszony – oly sok nő közül először – felfigyel a büszke férfira, és kettőjük szerelme talán még a szörnyű átkot is megtörheti…


Újraolvasás.

Sherrilyn Kenyon  az egyik kedvenc írónőm. Szám szerint a No.2. Egyedül Karen Marie Moning előzi meg, de erről majd egy másik bejegyzésnél írok.
Itt is ugyan az a helyzet, mint Ward-nál, hogy internetezés közben figyeltem fel a könyvre. Először e-book-ban olvastam. Azóta persze sikerült beszereznem. Az a helyzet a kedvenc könyveimmel/sorozataimmal, hogy képes vagyok százszor is újraolvasni. Itt is ez a helyzet.
Amikor először olvastam, nekem nagyon tetszett. Mivel nagyon szeretem a görög mitológiát, úgy tűnt, hogy Kenyon könyveit az ég küldte, mert görögökből és mitológiából is van itt bőven.
Julian azaz, Iulianosz, kétezer éve kénytelen egy könyvbe zárva élni, és amikor megidézik, egy hónapon keresztül kénytelen a megidéző szexuális kívánságait teljesíteni. Egy hadvezérnek ez biztosan megalázó lehet, de Iulianosz már régen elfogadta a helyzetét.
Grace Alexander egy átlagos nő, kivéve, hogy szexuálpszichológus. Ezen kívül tényleg egy átlagos nő életét éli. Már az első oldalakon szimpatizáltam vele. Serena - a baránő - pedig parádés. Neki, és a családjának a későbbi kötetekben fontos szerepük lesz.

Lehet, hogy maga a téma, mármint a szexrabszolgaság és hogy a könyv ekörül forog, sokaknak nem tetszik, de én valahogy úgy látom, hogy oké, hogy sok benne a szexualitás, de nekem inkább a szereplők fejlődése, és probléma megoldása viszi előre a könyvet.
Szeretem Iulianosz-t. Nyugodt, megfontolt, és magabiztos. De amolyan csendes, és nyugodt módon. Örülök, hogy a múltjába is bepillantást nyerhettem.
Grace szimpatikus, nagyon megkedveltem. Racionális, megfontolt, okos és szellemes. Kedvelem az ilyen hősnőket.
A görög istenek is szerepet kaptak, személy szerint Aphrodite, Erosz és Psyce. Lehet, hogy mások is, de most a többiek nem jutnak eszembe.

Mivel újraolvastam, sok minden feltűnt. Kyrian (Éjféli Vad) is felbukkant, bár Iulianosz azt hitte, hogy hallucinál. Sunshine (Végzetes Ölelés) is felbukkan pár mondat erejéig. Meg is döbbentem, mert a saját kötetében imádom Sunshine-t, de itt nagyon közönséges volt.

A végkifejlet szerintem senkit sem lepett meg, számítani lehetett rá. Biztos hogy még vagy ezerszer újraolvasom, mert akárki akármit mondd, szerintem ez egy nagyon jó könyv.

„ Egy ápolónő nyitott be az ajtón, és habozva megállt a küszöbön.
– Khmm, dr. Alexander – mondta Iulianosznak –, van kint egy pár, azt állítják, a rokonai. Ők… izé… – suttogássá halkította a hangját. – Motorosok.
– Hé, Iulianosz – kiáltott be Erósz az ápolónő háta mögül. – Mondd meg ennek a Gorgónak itt, hogy minden oké velünk, hogy végre bemehessünk, és körbeugrálhassuk a bébiket.”

Értékelés: 5

Borító: 2

Sorozat:  Sötét Vágyak Vadásza (Dark Hunters) # 1

Kedvenc karakter:  Iulianosz, Erosz, Grace, Serena

Oldalszám: 448

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás dátuma: 2009

Read More