Jeaniene Frost - A sír innenső oldalán

Fülszöveg:
A félig vámpír Cat Crawfield és vámpír hitvese, Bones megküzdöttek már az életükért és szerelmükért. De hiába diadalmaskodtak a legutóbbi csatában, mert Cat új – és várakozáson felüli – képességei felboríthatják a régóta fennálló kényes egyensúlyt.

Vámpírok tűnnek el titokzatos módon, és pletykák kelnek szárnyra a fajok között kirobbanni készülő háborúról. Egy fanatikus feszültséget szít a vámpírok és ghoulok között, ám a két erős csoport összecsapása ártatlan halandók életébe kerülhet. Így Cat és Bones kénytelenek egy veszélyes szövetséges – New Orleans vudu királynőjének – segítségét kérni. Az együttműködés ára azonban még nagyobb fenyegetést jelenthet, mint a természetfelettiek háborúja, nem is beszélve az elképesztő utóhatásokról…


Borító: 5
Sorozat: Cat és Bones # 5
Eredeti cím: This Side of the Grave
Kedvenc karakter: Vlad, Mencheres
Oldalszám: 394
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás: 2013

Szégyen, gyalázat, de két éve olvastam utoljára Frost regényt. Utoljára Denise & Spade könyvét olvastam, és bevallom az pozitív csalódásként ért.

Nem titok. Frost az egyik kedvenc írónőm, és Cat & Bones párosa mellett sem lehet csak úgy elmenni. Ahogy Harris is említi a borítón: A legeredetibb páros!
És ez így is van. Az viszont fájt, hogy úgy éreztem a könyvet olvasva, hogy ez a sorozat kifulladt.
Szó se róla. Tényleg szeretem a párost. De nekem ez a kötet elég gyengére sikeredett. Lehet ráfogom arra, hogy régen olvastam Frost-ot. Vagy éppenséggel éppen rossz időben. De annyi bizonyos, hogy már nem olyan a sorozat, mint anno.

A Sírig hű szerelmed-ben Cat végre bevállalta, hogy teljes vámpírrá válik. Igen ám, de arra senki sem számított, hogy mi fog történni. Ugyanis Cat nem emberi véren él, hanem vámpír véren. Valamint fura módon a szíve is megdobban néha napján.
A furcsa étkezési szokásainak köszönhetően pedig újabb képességekre tesz szert, de csak rövid ideig. Amelyik vámpír különleges képességgel bír, és Cat iszik belőle, ideiglenesen ő is birtokolja azt a képességet.

Mivel a könyv fő cselekménye erre a problémára irányul, úgy éreztem, jó ha leírom azoknak , akik - velem együtt - sokat felejtettek a sorozatból.

Amint elkezdtem a könyvet, hamar kétségbe is estem. Nem szippantott be a cselekmény, és a páros tagjait is színtelenebbnek láttam, mint kellett volna.
Úgy gondoltam, majd belelendülök. Nos, ez félig-meddig sikerült.

Az előző részekben mindig más-más faj állt szembe a párossal. Úgy tűnik, ebben a kötetben a ghoul-oké a főszerep. Apollyon a ghoul-ok egyik főembere évszázadok óta próbálja igába hajtani a vámpírokat, és polgárháborút kirobbantani.
Anno ugyan csak egy félvérrel próbálta kirobbantani ezt a háborút, de az akkori félvér inkább a halált választotta. Most felcsillant számára a remény, hiszen itt van Cat, és az ő furcsa képességei...

Megjegyezném, imádom hogy Frost a sorozat folyamán több történelmi személyt is megemlít. Itt van nekünk Vlad, akinek szinte kötelező egy vámpírregényben lennie. De itt nem éreztem túlzottnak a jelenlétét. Ellenkezőleg. Imádtam!
Mencheres, akinek a saját kötetében kiderült eredeti neve. Ő is egy létező fáraóról kapta nevét. (Guglizzatok rá.)
És most, egy másik félvér is említésre került, aki Jeanne d'Arc.

Hiába, a cselekmény adott, mégis úgy éreztem, mintha alig történne valami. A páros mint mindig tüzes együtt, de nekem már egy kicsit unalmas volt. Jót tett nekik, hogy kicsit külön váltak.

Tetszett, hogy Vlad és Mencheres bőven kivette a maga részét a történetből. Annak is örültem, hogy Kira is jelen volt, ha csak rövid ideig is.

Marie már az előző részben szimpatikus volt, hiába tűnik igencsak gonosz karakternek.

Ami viszont nem tetszett, hogy ahogy halad a sorozat, Cat ismerősei és munkatársai is ezzel arányosan válnak természetfelettivé. Az egész (volt) csapata vámpírokból és ghoul-okból áll. Az édesanyja is vámpír. Na és Dom? Na ezt a "poént" nem lövöm le.

Jó volt, hogy a szellemek is kivették a maguk részüket a történetből. Eddig én is alábecsültem őket, de szemmel kell tartani ezt a pletykás bandát.

A végkifejlet kicsit el lett sietve, és könnyen is jött a megoldás. Ennek ellenére akcióban nem volt hiány.

A fordításról még pár szót. Botrányos. Két külön ember fordította, két külön stílusban. A megszokott nevek, pl: Ghoulokat mindkettő másként fordította. Nem is értem, hogy adhatták ki a kezeik közül ezt a munkát.

Lehetnék elnézőbb Frost-val szemben, de nem leszek. Nem tudom kinek a hibája, de tényleg úgy érzem, hogy ez a sorozat kifulladt, vagy éppen ott tart. Szerencse, hogy már csak két rész van hátra. Az már nem, hogy mivel az Ulpius becsődölt, a maradék két rész kiadásának kérdése homályba veszett.

Read More

Cassandra Clare - Bukott angyalok városa

Fülszöveg:
A háborúnak vége, és Clary Fray izgatottan tért vissza New Yorkba, ahol egy lehetőségekkel teli, új világ vár rá. Szorgalmasan edz, hogy Árnyvadász válhasson belőle, és felhasználhassa különleges képességeit. Édesanyja feleségül megy élete szerelméhez. Az Árnyvadászok és az Alvilágiak végre békében élnek egymással. És ami a legfontosabb, Clary és Jace szerelme végre igazán kiteljesedhet.

Valaki azonban Árnyvadászokat kezd gyilkoni, és az éleződő feszültség újabb véres háborúval fenyeget. Clary legjobb barátja, Simon sem segíthet. Akármerre fordul, valaki maga mellé akarja állítani, hiszen szükségük van az életét megrontó átok rettenetes hatalmára. Arról nem is beszélve, hogy két gyönyörű, ámde veszélyes lánnyal jár egyszerre, akik közül egyik sem tud a másikról.

Amikor Jace minden magyarázat nélkül távolodni kezd Clarytől, a lány egy rejtély kellős közepén találja magát, amelynek a megoldásával valóra válik a legrosszabb rémálma. Rettenetes események láncolatát indítja el, aminek akár az is lehet a vége, hogy mindent elveszít, ami fontos a számára. Még Jace-t is.


Borító: 5
Sorozat: A Végzet ereklyéi # 4
Eredeti cím: City of Fallen Angels
Kedvenc karakter: Jordan
Oldalszám: 392
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2011,2013,2014,2015

Bő két év telt el, mióta utoljára Clare könyvet fogtam volna a kezembe. Mi ennek az oka? A Pokoli szerkezetek első része tetszett, de valamiért nem folytattam. A Végzet ereklyéi pedig nekem ott ért véget, ahol kellett volna, és nem láttam értelmét a folytatásnak.
Ennek ellenére mégis csak folytatom a sorozatot, igaz, megkésve. A vélemények a könyvről nagyon megosztottak. Úgy döntöttem, ideje utánajárnom a dolgoknak.

Mivel hosszú idő telt, mióta az Üvegvárost olvastam, be kellett látnom, hogy nagyon sok mindent elfelejtettem. A lényeg megmaradt, de az apró utalások, vagy éppen Simon Jele értetlen pislogásokra késztettek. De sebaj, gondoltam majd belerázódom.

De ez nem történt meg. Szó se róla. Olvastatja magát a könyv. Viszont pont az hiányzott belőle, ami a húzóereje. Az Árnyvadászok világa és a fantasztikus karakterek.
Ebből semmit sem kaptam. A szereplők teljesen kifordultak magukból. Van, aki nem változott, és ugyan olyan buta, mint volt. Legnagyobb sajnálatomra viszont Jace olyan volt, mintha kiherélték volna. Ritka pillanat volt, amikor megcsillogtatta szarkasztikus humorát, pedig pont ezért szerettem meg. Magnus sem volt önmaga. Úgy éreztem, mintha egy szűrőn át láttam volna őket.

A történetről annyit, hogy az nagyon nincs. Sokat felejtettem, de annyi megmaradt, hogy a sorozat akciódús, humoros és izgalmas.
Itt minden volt, csak izgalom nem.
A könyv háromnegyede tipikus brazil szappanopera. Ki kivel van együtt, kivel csalta meg, és ki szenved totálisan feleslegesen.
Aki cseppet sem változott, az Izabelle. Ugyan olyan szúrós és tüzes, mint volt.

Az sem segített a helyzetemen, hogy a könyv nagyrészt Simon szemszögéből íródott. Soha nem voltak odáig érte, és itt sem könnyítette meg a helyzetet. Viszont pont az ő helyzete az, ami igencsak érdekes. Nem tartozik sehová, és nem is tudja, hogy hová tartozik. Kicsit értelmetlen, de így van. Vámpír, aki Jace-nek hála bírja a napfényt. A vámpírok kirekesztették, viszont hiába, az Árnyvadászokkal baráti kapcsolatban van, mégis egy szakadék választja el őket egymástól. Simon-nak meg kell küzdenie az éhségével is.
Attól függetlenül hogy Simon nem a kedvencem, érdekes szálak vannak kibontakozóban.

Mint említettem, a könyv nagy része totális tini dráma. Nem lett volna ezzel túl sok bajom, ha Clare jó pár akciót beiktat. De nem tette. Ehelyett ruhapróbákról, és partikról kellett olvasnom.

A szereplők sem kerültek közel hozzám. Clary semmit sem változott. Ugyan olyan buta, mint volt. Nem szerettem eddig sem, és ezután sem fogom. Azt gondoltam, mivel megkezdte a kiképzését, valamennyi ész szorul t belé. De nem.
Jace is kifordult önmagából. A szerelmi drámáknak köszönhetően olyan volt, mint egy pincsikutya.

Akiket nagyon hiányoltam, az Alec és Magnus. Főleg Magnus. Szerencsére a könyv közepe tájékán felbukkant, de nagyon keveset kaptam belőle.
Viszont pont ez volt az egyik legérdekesebb dolog a könyvben. Alec és Magnus szerelme, és párkapcsolati krízise. Hiszen Magnus halhatatlan. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz velük.

Aki viszont meglepett, az Jordan. Már az első pillanattól fogva szimpatikus volt. Remélem, a további kötetekben is fel fog bukkanni.

Akire fokozott figyelmet szenteltem, az Zakariás testvér. Belefutottam egy jó nagy adag spoilerbe vele kapcsolatban. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy miként is lett az, aki.

Valamint tetszettek az utalások Will-re, és az előzménysorozatra is.

Mivel a könyv nagy része dráma, nem vártam túl sok akciót a végére. De Clare meglepett, és mégsem. Meglepett, mert az utolsó fejezetek igazán akciódúsak, és drámaiak. Nem lepett meg, mert úgy éreztem, hogy a lerágott csontot akarja még egy kicsit rágcsálni.
Clary újfent megmutatta, hogy az esze csak dísznek van. Remélem a továbbiakban javulni foga helyzet.
Lilith említése jót tett a könyvnek. Az már nem, hogy ilyen könnyen vége van. Vagy talán mégsem?

Read More

Laurell K. Hamilton - Tigrisvadászat

Fülszöveg:
Sorozatgyilkos szedi áldozatait az Államok északnyugati vidékén, módszere kegyetlen és bestiális. A helyi rendőrség arra gyanakszik, hogy „szörnyetegek” is részt vettek a gyilkosságokban, ezért Anita Blake és Ted Forrester rendőrbírók segítségét kéri, hiszen náluk jobban senki nem ismeri igazán a szörnyetegek természetét. Akik közül néhány igenis valóságos.

Minden Sötétségek Anyjának halottnak kellene lennie, de csak a testét pusztították el. Most új porhüvelyre van szüksége, és neki éppen Anita Blake testére fáj a foga.

Edward szerint a sorozatgyilkosságok azt az egyetlen célt szolgálják, hogy Anitát a valaha volt legveszedelmesebb vámpír közelébe csalogassák. S a fajtájuk közt hiába tartják Edwardot a „Halálnak”, Anitát pedig a „Hóhérnak”, most mindennél nagyobb bajban vannak, mert Anyuci Drága eredt a nyomukba, hogy az egyikükkel végezzen, a másikuknak pedig megszállja testét, nem törődve azzal, hogy közben hány ártatlan embernek kell meghalnia.


Borító: 5
Sorozat: Anita Blake # 18
Eredeti cím: Hit List
Kedvenc karakter: Ethan, Olaf, Anita, Nicky
Oldalszám: 384
Kiadó: Agave
Kiadás: 2014.06.06

Úgy tűnik, hogy ismét fellángolt az Anita Blake mániám. Már csak azt sajnálom,hogy két kötet, és beérem a sorozatot.
Nagyon kíváncsi voltam erre a részre. A csodás borító, és a figyelemfelkeltő fülszöveg pedig csak tetézte a kíváncsiságomat.

Ha Edward is szerepel az adott részben, akkor az szinte garancia arra, hogy egy jó könyvvel állunk szemben. Magam is meglepődtem, de ez a rész a sorozat nagy részét kenterbe vágja. Ettől már csak az Égő áldozatot, A Harlekint és a Fogat fogértot szerettem jobban.

Anita ismét távol van St.Luis-tól. Megbízást kapott, hogy kapjon el egy természetfeletti sorozatgyilkost. És ha munka, akkor Ted Forrester sem hiányozhat.
Anita a háreme nélkül utazik, ami nekem igazán tetszett. Végre ismét egy olyan kötet, ahol nem kell a drámát hallgatnom.

Nagyon pörgős, és akciódús volt ez a rész. Már a könyv elején kiderül, hogy a Harlekin tagjai a bűnösök, de mivel nem beszélhetnek róla, így a nyomozást sem tudják segíteni.

„ "– (…) Ezek a… megnevezhetetlenek – dobott meg egy dühös pillantással [Edward]– kezdenek az agyamra menni. Még a nevüket se mondhatjuk ki, tiszta röhej. Mintha valami Harry Potter-regényben lennénk, és Tudjukki gyilkolászna.

Amikor pár kötettel ezelőtt felbukkant ez a titokzatos banda, azóta kíváncsi vagyok rájuk. Kik is ők, és mire is képesek?

Nos, ebben a részben jó nagy ízelítőt kaptam belőle. Teljesen más súlycsoport, mint amihez Anitáék szoktak. És épp ez benne a jó.

Hiába, Anitáék tudják hogy ki az elkövető, mégsem tudnak dűlőre jutni egymással. A Harlekin Anitát akarja, Anita pedig levadászni őket. Megy a huzavona, és ezáltal akcióban nem volt hiány.

Anitának már annyira szeretője van, mint égen a csillag. Lehetne közülük jó pár kedvenc szereplőt kiválasztani, de ez eddig nem igazán sikerült nekem.

Na de most! Amint Ethan felbukkant, egyből a szívembe zártam.

Hiába, a Vörös tigris klán tagja, de mivel nem tiszta vérű, megvetik a társai. Keveredik benne a vörös, fehér, kék, valamint az arany tigris. Emellett kiváló testőr.

Fogalmam sincs miért, de azonnal szimpatikus lett. Végre valaki, akinek igazán örülni tudok, amiért csatlakozott Anita háztartásához.

Mivel a nyomozás nem halad sehová, - és amúgy is, ha a nyomozáson van a hangsúly, akkor előbb utóbb - Olaf és Bernardo is felbukkan.

Annak ellenére, hogy Olaf minden ember rémálma, és nagyon kedvelem őt. Igazán jókat tudok rajta vidulni.

Volt, hogy a sztori kicsit leült, és a kötelező "a helyi zsaruk utálják Anitát" kört is lefutottuk, de nem panaszkodom. Régóta ez az egyik legjobb rész, és végre, a nyomozáson volt a hangsúly.

A szexualitás is minimális szerepet kapott, aminek igazán örültem. Ezt kéne Hamilton-nak csinálnia, nem az orgiákat.

Amikor felvetődött, hogy St.Luis-ból hozat Anita magának pár embert, csak azért fohászkodtam, hogy nehogy a szeretői bukkanjanak fel. Nem kellenek azok most ide. És szerencsére nem is került sor erre. Pár vérpatkány jött felmentőseregként, valamint Nicky.

Őt is nagyon kedvelem, annak ellenére, hogy nincs igazán szabad akarata. Olaf és az ő ismeretsége nagyon érdekel, remélem Hamilton egyszer megszánt minket, és megtudjuk, honnan és miként ismerik egymást.

És ha már a Harlekin, akkor jön velük Ká Anyu is. Annak ellenére, hogy az előző részben felrobbantották a nyughelyét, még így sem tűnt el. Sőt!

Most még jobban belelendült az Anita utáni vadászatba.

A végkifejlet ütősre sikeredett, és egy nem várt fordulatot hozott. Nagyon izgultam Lissandro-ért, nem akartam, hogy olyan sorsra jusson, amire gondoltam. Szerencsére ezt sem történt meg.

Ami nagyon nem tetszett: Ez nagyon nagy spoiler, ha valakit érdekel, jelölje ki ezt a pár sort.
Ká Anyu elpusztítása. Könyörgöm. Olyan badass-nek lett beállítva, erre ilyen egyszerű módon múlik ki? Viszont mivel Anita "magába szívta" van rá esély, hogy nem tűnt el örökre. A másik, hogy Olaf véroroszlánná avanzsált. Miért kellett ez? Eddig is durva alak volt, na de most?

Mindenesetre végre azt kaptam, amit vártam. Izgalmas és pörgős könyvet, megszórva jó sok akcióval. A szex téma minimális adagolása miatt pedig plusz pont járt Hamilton-nak.

Read More

Laurell K. Hamilton - Ezüstgolyó

Fülszöveg:

Anita Blake élete lecsendesedett, majdnem normális hétköznapjait éli St. Louis-ban – már amennyire normális hétköznapokat élhet egy hivatásos vámpírhóhér és szövetségi rendőrbíró – amikor egy vámpír a múltból bejelentkezik. Minden Sötétségek Anyját elméletileg elpusztította egy robbantásos merénylet. Ugyanakkor hogyan lehetséges elpusztítani egy vámpírt, aki megteremtette magukat a vámpírokat? Meg lehet ölni egy istent? Eddig nem sikerült, és most ez az isten, pontosabban istennő, úgy érzi, eljött a nap, hogy végre hatalmába kerítse Anitát és Amerika összes vámpírját.

Minden Sötétségek Anyjának tetteit az vezeti, hogy szentül hiszi: Jean-Claude, Anita és a vérfarkas Richard Zeeman triumvirátusa elegendő hatalmat ruházhatna rá, hogy ismét testet ölthessen, és megvethesse lábát az Új Világban. Csakhogy a test, amire a fogát feni, már foglalt.


Borító: 4
Sorozat: Anita Blake # 17
Eredeti cím: Bullet
Kedvenc karakter: Viktor, Anita, Claudia
Oldalszám: 496
Kiadó: Agave
Kiadás: 2013.06.03

Végre elértem ideáig. Mióta úgy döntöttem, hogy ideje folytatnom a sorozatot, erre a pillanatra vártam. Na nem azért, mert annyira vártam a kötetet. Hanem azért, mert végre kezdem beérni magam, és végre egy olyan kötet került a kezembe, amit még nem olvastam.

Hamilton marketingesei tudnak valamit. Mert hiába, a fülszöveg igazi akciót ígér, ez a könyvben már nagyon nem valósul meg.

Már az első oldalak után kezdtem kétségbe esni. Anitáék ellátogatnak a néhai Robert gyermekének táncelőadására, ahol Jason, Nathaniel, és Stephen is besegít. Nem lett volna ezzel bajom, ha Hamilton nem ismételné el azt, amit már amúgy is tudunk. Az összes szeretőt ismételten bemutatta, méghozzá bő 20 oldalon keresztül.
Nem győzöm ismételni. Így, a a 20. rész tájékán nem hinném, hogy szükség lenne arra, hogy megtudjuk, ki milyen dögös, és szexi.

Amint elolvastam a könyvet, egyből az jutott eszembe, hogy Hamilton-nak van-e szerkesztője. Mivel hogy a történet szempontjából elég rosszul lettek adagolva a dolgok. A könyveknél a végkifejletnek kéne a legütősebbnek lennie. Itt ez egyáltalán nem kaptam meg. Untam. Úgy ahogy volt.

Ha egy szóval kéne jellemeznek a könyvet, akkor azt mondanám: Orgia.
Hamilton eddig is kacérkodott az efféle dolgokkal, de itt aztán volt nemulass. Mindegy már az is, hogy ki melyen neművel szexel. A lényeg, hogy legyen.

Nem mondom azt, hogy sok volt benne a szex. Inkább azt, hogy nagyon el lett nyújtva.
Ami a legjobban meglepett - és gondolom nem csak engem - az Asher és Richard személyiségében bekövetkezett változás. Kérdem én, mi ez?
Asher eddig a kedvenceim között volt, de amit itt művelt. Mi volt ez a hiszti roham?
És Richard? Teljes döbbenet. Hiába, Richard ellen sokan ágalnak - köztük én is - de úgy hiszem, ebben a sorozatban ő a lelkiismeret. Ő szólal fel olyan dolgok ellen, amiért az olvasók is. Igaz, túlzásba viszi, de éppen ez a dolga. Itt viszont egy olyan Richard bukkant fel, akire régóta vártunk. Aki teszi amit tenni kell.
Nem tudom eldönteni, hogy melyik a furcsább.

Ami nyilvánvaló, hogy Hamilton nem számolt azzal, hogy ilyen sok karaktert kell mozgatnia. Kötetenként minimum  öt új szereplőt behoz, akiket utána el is lehet felejteni, hiába tűnnek központi szereplőnek. Egyértelmű hogy Micah és Nathaniel a befutó nála, mivel szinte az összes kötetben szerepelnek.
Ennek ellenére örülök annak,hogy a régóta nem látott szereplők is felbukkantak. Stephen-ről már tíz kötet óta nem hallottunk, csakúgy mint a testvéréről, Gregory-ról. Byron csak említés szinten szerepelt, pedig nekem nagy kedvencem. És a las vegas-i Viktor is felbukkant. Valamiért nagyon kedvelem a pasast.

De vissza a történethez, mert nagyon elkalandoztam.
Mivel Ká Anyu sírhelyét felrobbantották, mindenki úgy gondolta, hogy vége, eltűnt. Viszont amikor bejelentkezik, kiderül, hogy korán sincs vége a dolgoknak. Beférkőzött a Tanács tagjainak testébe, és onnan akar irányítani. És ha ez még nem lenne elég, a belső viszályok is a tetőpontjához érkeztek.

Hamilton nagyon sok mindent akart bepréselni ebbe a könyvbe. Ká Anyu, Belle és Padma támadása, a Harlekin mozgolódása, az oroszlánok belviszálya, és persze a tigrisek. A szokásos bérgyilkosság is előkerült. Ehhez jönnek még a  hiszik és a szex.
Ennek ellenére nem lett tömény a könyv. Ellenkezőleg. Olyan, mint egy ementáli sajt. Lyukas, mivel csak kapargattuk a dolgokat. Innen egy kis infó, meg onnan is. Viszont a végére nem értünk.

Mint említettem, ebben a kötetben Hamilton az orgiákra tette le a vokság. Anita több férfival volt egyszerre, sőt, a férfi-férfi párostól sem riadt meg. És erre többször került sor.
Arra is, hogy eközben megy a társalgás. Ilyenkor mindig magam elé képzelem a jelenetet, és elfog a nevetés. Vajon állva diskurálnak?

A fő problémaforrás Haven, alis Sütiszörny volt. Ez volt a kötet csúcspontja.
A Harlekin felbukkanása is adott volna egy plusz löketet a könyvnek, de erre nem került sor.
Viszont itt éreztem, hogy látom, hogy merre is akarja vinni Hamilton a sorozatot. Felmerült egy amerikai Tanács gondolata is. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz belőle.

Természetesen nem telhet el úgy egy kötet, hogy új szerető ne csatlakozzon. Sátán, Irigység, Jade és Cynric személyében újabb tigrisekkel bővült a nagy család, A dolog pikantériája, hogy négyből kettő nő. Úgy tűnik, Anita most már biszexre váltott.
És ha már Anitánál tartok. Nem volt felesleges hiszti, tette amit kellett. Nem tudtam elítélni. Viszont az összezuhanása nekem nem tűnt hitelesnek.És az sem, hogy eddig mindig hangoztatta, hogy a pasijainak ő lehet a egyetlen. Itt viszont nem egyszer voltak a srácok másokkal. Sőt, Jean-Claude Irigységgel múlatta az idejét...
Annak ellenére, hogy a Végzetes flört az egyik legrosszabb olvasmányom volt, örülök hogy elolvastam. Így legalább nem pislogtam értetlenül Nicky felbukkanásán.

A végkifejlet nagyon langyosra, és gyorsra sikeredett, amin már meg sem lepődöm. Azon már igen, hogy a történet szempontjából igen fontos események ( Padma levadászása) egy mondatban le lettek tudva.

Nem a legrosszabb Blake kötet, viszont az, hogy ilyen sok fontos eseményt akart Hamilton beletuszkolni egy könyvbe, és nem sikerült neki, némiképp csökkentette a könyv élvezhetőségét.

Read More

Gail Carriger:Soulless – Lélektelen

Fülszöveg:

Alexia Tarabotti több okból sem élhet komolyabb társasági életet.
Elsősorban azért, mert nincs lelke.
Másodsorban azért, mert vénkisasszony, apja pedig talján, ráadásul már meg is halt. Harmadiknak feltétlenül meg kell említenünk a vámpírt, aki az illemszabályokat semmibe véve, bárdolatlan módon lerohanja őt. De hogyan tovább? Alexia kilátásai nem túl rózsásak, mivel véletlenül megöli támadóját, majd rögtön színre lép a szörnyű Lord Maccon (a nagyhangú, lompos öltözetű, de jóvágású farkasember), hogy Viktória királynő nevében fényt derítsen a haláleset körülményeire. Míg bizonyos vámpírok váratlanul felbukkannak, mások ugyanilyen váratlanul tűnnek el, és közben mindenki Alexiára mutogat. Vajon ki tudja nyomozni, mi zajlik London legfelsőbb köreiben? Hasznosnak bizonyul-e lélektelen mivolta, amely semlegesíti a természetfeletti erőket, vagy csak felbosszantja ezek gazdáit?
És a legfőbb kérdés: ki az igazi ellenség, és van-e nála melasztorta?


Borító: 1
Sorozat: Napernyő Protektorátus # 1
Eredeti cím: Soulless
Kedvenc karakter: Lord Akeldama
Oldalszám: 372
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2012

Ha egy könyv nagyon régóta van a várólistámon, akkor az ösztöneimre hallgatva le kéne onnan venni. Hiszen ha már évek óta ott van, és én még lépést sem teszek az elolvasására, akkor ott valami gond van.

Úgy tűnik, hogy ezzel a könyvvel is így jártam.

Már a könyv "típusát" nehéz meghatározni. Urban fantasy? Steampunk? Történelmi romantikus? Igazság szerint mindegyik.

Ezért is keltette fel anno az érdeklődésemet.

Alexia Tarabotti lélektelen, azaz természeten túli. Ebben a világban nem ismeretlen a vámpírok és vérfarkasok fogalma, sőt, nyilvánosan az emberek között járnak.

Méghozzá a viktoriánus Londonban.

Nagyon érdekes az alapötlet, de engem mégsem szippantott magába. Sőt, untam az egész könyvet.

Alexia ebben a korban kitűnik, viszont a 21. században megállná a helyét. Vénkisasszony lévén nem számíthat arra hogy sikerül megházasodnia. De nem is aggasztja a dolog.

Olasz származása sem segíti őt. Ezeket pótolva ott van az éles nyelve, aminek köszönhetően jobbnál jobb  szócsatákban tud részt venni.

Ennek ellenére számomra Alexia sokszor már túl sok volt. Értettem hogy mit szeretne az írónő, de nálam ez nem jött be.

Ha a történetből kiveszem a fantasy címkét, akkor adott nekünk egy történelmi romantikus könyv, egy jó kis nyomozással megfűszerezve.

Ennek ellenére engem egyáltalán nem ragadott magával a történet.

A többi szereplő szimpatikus volt, de még így sem tettek rám túl nagy benyomást. Egyértelmű, hogy Lord Akeldama a könyv egyik fő színfoltja. Tetszett a stílusa. Lord Maccon tipikus skót. Hangos, és felföldi. Akik már olvastak skót férfiakról, azoknak ez mindent elmondd.

A történelmi romantikus könyvekben nem igazán lehet szabadon mozogni. Az írónő ezeket jól megkerülte, és sikerült párszor meglepnie. Ami egyértelműen piros pontot érdemel, az a kompromittáló helyzet kezelése. Ebben a témában már kötelező a kényszerházasság, ha olyan helyzetbe találják a főszereplőket ami nem kifejezetten szerencsés.

Szerencsére az írónő ezt figyelmen kívül hagyta.

A könyvet egyértelműen a szereplők viszik el hátukon, mert történet nagyon az nincs. Sötétben tapogatózik mindenki, és az írónő sem sietett megmagyarázni a történteket.

Igazság szerint már a könyv közepétől fogva untam az egész könyvet. Volt, hogy oldalakat átlapoztam, és csak a párbeszédeket olvastam el. A könyv végén pedig már szinte csak pár mondatot olvastam el,annyira nem érdekelt, hogy mi fog történni. Figyelembe véve, hogy ez a végkifejlet, és a történet csúcspontja, nem igazán kedvező.

Nem azt mondom, hogy nem érdekes. Mert az. Viszont egy idő után elvesztette a varázsát nem csak a történet, hanem a szereplők is.

Van potenciál a sorozatban. Viszont úgy érzem, hogy ez a sorozat nem nekem íródott, hiába megvan benne minden, amit amúgy szeretek.

Read More

Colleen Houck - A tigris átka

Fülszöveg:

Szenvedély. Sors. Hűség.

Kockáztatnád mindezt azért, hogy megváltoztasd a végzeted?

Amikor Kelsey Hayes azon gondolkodott, vajon mit fog csinálni ezen a nyáron, álmában sem jutott volna eszébe, hogy egy háromszáz éves indiai átkot próbál majd megtörni. Egy rejtélyes fehér tigrissel, akit Rennek hívnak. A világ túlsó felén. Pedig pontosan ez az, ami történt.
Szembeszállva sötét erőkkel, bűvös mágiával és misztikus világokkal, ahol semmi sem az, aminek látszik, Kelsey mindent kockára tesz, hogy megfejtsen egy ősi próféciát, amely örökre megtörheti az átkot.



Borító: 3
Sorozat: Tigris # 1
Eredeti cím: Tiger's Curse
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 534
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2012

Ismét egy könyv, ami elég hosszú ideje a várólistámon szerepel.
Mindig is tetszett a könyv, de valami visszatartott.

Kelsey 18 éves, és nemrég fejezte be a középiskolai tanulmányait. Nyári munkára jelentkezik, és kap is egy két hetes állás egy cirkuszban. Ott megismerkedik Dhiren-nel, a fehér tigrissel.
Kelsey valami folytán nagyon vonzódik a tigrishez, és kapva kap az alkalmon, amikor Mr.Kadam - aki megvásárolta a tigrist - arra kéri, hogy legyen az állat gondozója míg Indiába nem érnek.
Ott aztán Kelsey olyan kalamajkába keveredik, amire még álmában sem gondolt...

Nagyon vártam már, hogy olvashassam a könyvet. India mindig is távol állt tőlem. Mind a kultúra,mind a mitológia. Érdekes utazásnak indul ez a könyv, viszont amit kaptam, az elég vegyes érzelmeket váltott ki belőlem.

Rengeteg potenciál van a könyvben. Egy több száz éves átok, indiai hercegek és jó pár kaland. Kíváncsi voltam, hogy az írónő mit is kezd ezzel.
Nos, nem sikerült annyira jól kiviteleznie a dolgokat, mint azt vártam.

Kelsey elméletben egy 18 éves lány, akivel túl sok bajom nem volt. Nem sikerült megkedvelnem, de nem is volt ellenszenves. Teljesen semleges maradtam az irányába.

Viszont ahogy haladt a könyv, egyre nagyobb volt a meggyőződésem, hogy Kelsey egy 16 éves tipikus YA csitri. Amikor pedig a könyv 3/4-nél 180 fokos fordulatot vett a személyisége, végleg elkönyveltem magamban hogy Kelsey és én nem leszünk jóban.
Az eddigi értelmes lány átváltott egy számomra teljesen értelmetlen viselkedésbe. Szó se róla. Eleinte értettem hogy miért is fél az érzelmektől.
De amikor már tisztázta magában és mégis elmenekül és olyan dolgokat művelt amiért jól felpofoztam volna, akkor megkérdeztem magamtól hogy erre vajon mi szükség. Vagy marad, vagy elmegy de akkor ne siránkozzon, és ne viselkedjen gyerekként.

Dhiren a tigris viszont már az első pillanatban elvarázsolt. Nem ért meglepetésként, hogy ő Ren India elfeledett hercege.
Ren hozta azt, amit elvártam tőle. Teljesen olyan volt, mint egy modern herceg. Kedves és törődő, és tengernyi türelemmel van megáldva. Makacs de közben humoros. Viszont valamiért majdhogynem ő is semleges maradt a számomra. Van benne potenciál, sokszor megmosolyogtatott, de nem éreztem azt, amit egy főhősnél - főleg egy férfinél - éreznem kellett volna.

A történetre visszatérve. Lassan indult be a sztori. Eltelt már több mint 100 oldal, de Kelsey még szinte el sem indult sehová. A dzsungelekben eltöltött idő szinte nevetséges. Csak sétálgattak ott pár órákat, és eljutnak A-ból B-be. Kicsit több kalamajkára számítottam. Túl könnyen ment minden.

Tetszett hogy Ren és Kelsey milyen jó viszonyt ápoltak egymással. Csakúgy mint Kelsey, nekem is nehézséget okozott, hogy egy személyként gondoljak a tigrisre és a férfire.

Jó volt a páros között a kémia. Kelsey viszont mint említettem feleslegesen csinált műsort.

Nagyon vártam már, hogy mikor bukkan fel Ren öccse, Kishan. Gondoltam én, mivel Ren a "jó" herceg, akkor Kishan lesz a dögös, de "rossz".

Viszont Kishan is csalódást okozott. Egy kicsit.
Eleinte hozta azt, amit vártam tőle. Egy meg nem értett rosszfiú.
Viszont a könyv végénél szinte már el is tűnt ez a Kishan. És még egy fekete pont az írónőnek. Azt vártam hogy hárman indulnak el kalandozni. Nos, nagyon nem.

A kalandok érdekesek és izgalmasak voltak. Viszont olyan érzésem volt, mint minden olyan egyszerű és nyilvánvaló lenne.
Fanindra a kobra viszont nagyon szimpatikus volt. Sokkal jobban megkedveltem mint Kelsey-t. Ez már sokat elmondd. Viszont Mr. Kadam nagyon hamar szimpatikussá vált.

A végkifejlet izgalmas volt, értem ezalatt a Kishkindha-ban történtekre. Ami ezután jött, az tömény szenvedés.
Nem gondoltam volna, hogy Kelsey meglépi az utolsó döntését, amit elég feleslegesnek tartok. Kíváncsi leszek, hogy mi lesz ezek után.

Olvastatta magát a könyv, viszont nem vagyok maradéktalanul elégedett. Kelsey-nek van hová fejlődnie, viszont a kalandozások miatt mindenképpen folytatni fogom a sorozatot.

Read More

Darynda Jones - Első sírhant

Fülszöveg:

Charley Davidson nyomozónő már 5 évesen beszélt a halottakkal. Sőt, az is megesett, hogy a halottak kértek tőle egy-egy apró szívességet, mint például igazságszolgáltatást a gyilkosaiknak. Charley azonban nagy árat fizet a képességéért, álmában ugyanis egy titokzatos idegen akarja megkaparintani magának a testét...



Borító: 5*
Sorozat: Charley Davidson # 1
Eredeti cím: First Grave on the Right
Kedvenc karakter: Reyes
Oldalszám: 424
Kiadó: Athenaeum
Kiadás: 2013

Mióta kiderült hogy idehaza is megjelenik a könyv, azóta szemmel tartom. Amikor a borító is publikussá vált, szinte elaléltam. És amikor utána jártam, és kiderült, hogy az általam igencsak kedvelt pararomance írónők is bőszen ajánlgatják, akkor igencsak előreugrott a kívánságlistámon.

És azóta eltelt bő 2 év, és csak most sikerült beszereznem a könyvet...

Valami mindig visszatartott, és lám, jók voltak a megérzéseim.

Többen a korai Anita Blake-hez hasonlítják ezt a sorozatot. Ez kedvemre való. Maga a könyv már nem annyira.

Charley gyerekkora óta látja a szellemeket. Tinédzser korában megtudta, hogy ő voltaképpen a halál angyala. Az a feladata, hogy a szellemeket átvezesse a fénybe, amihez ő az átjáró. Az úgynevezett portál.

Charley magánnyomozó és egyben a rendőrség speciális munkatársa. Szinte mindig segít a rendőr nagybátyjának az ügyek felderítésében.

Voltak bizonyos elvárásaim a könyvvel kapcsolatban. Szerettem volna szeretni. De sajnos ez nem igazán jött össze.

Több helyen is olvastam, hogy sokan nem tudnak napirendre térni Charley humora felett. Nem igazán értettem, hogy mi a problémája az olvasóknak. De ahogy elkezdtem olvasni a könyvet, rájöttem hogy miért is írták sokan hogy Charley "humora" erőltetett.

Mert valóban az. Sőt, szinte kínosan nevetséges, amiket Charley mondd, vagy próbál mondani. Az írónő többször ellövi ugyanazt a poént. Nem is lenne túl sok baj ezzel, ha a szövegkörnyezetből nem jöttünk volna rá hogy mit szeretne ebből kihozni.

Őszintén szólva magával Charley-val sem vagyok kibékülve. Az még hagyján hogy nagyon gyatra és erőltetett a humora, de sokszor éreztem úgy, hogy inkább egy elkényeztetett kislány, aki próbál nagylány lenni. Só se róla, nem olyan szörnyű Charley, mint ahogy hangzik. Csak van hová fejlődnie. És ez még enyhe kifejezés.

A nyomozás maga nem túl bonyolult. Adott nekünk három ügyvéd szellem, akiket szinte jobban kedveltem, mint a hősnőt. - Ez azért sok mindent elárul.

Nem tudják miért ölték meg őket, csak annyit, hogy egy elég fontos ügyön dolgoztak.

Charley nem is inkább rájuk koncentrál, hanem a rejtélyes idegenre, aki már lassan egy hónapja minden éjszaka álmában kielégíti.

Mint kiderül, ismeri a férfit. És nekem ez úgy jött le, hogy maga az egész kötet arról szól, hogy mi is megismerjük ezt a rejtélyes idegent.

Az írónő nem volt rest, és szinte instant love formájában kaptuk meg a szerelmi szálat. Charley sokáig azt sem tudja, hogy néz ki Reyes. Sőt, még a nevét sem tudja. De olyan szavakkal dobálózik, hogy "nem tud nélküle élni". Kérem, mi ez?

Mert oké, Reyes az egyik nagy pozitívuma a kötetnek. De az írónő nála is hibába esett, mivel túl titokzatosra sikeredett szegény Reyes.

Merthogy a könyvben maximum 10 mondatot ha elmondd. A továbbiakban inkább Charley-val szexel, és csendben néz ki az ablakon. Ó és igen, a másik alakjában a Charley-ra támadókat szeli ketté a kaszájával.

Remélem érzitek a cinizmusomat.

Szóval adott nekünk egy nagyon jó alapötlet. Itt vagy dögös férfi, aki magának a Sátánnak a fia. Adott egy nem túl eszes nyomozónő. Lehetett volna ebből sokkal több mindent kihozni.

Mivel magáról a Sátán fiáról fantáziál a hősnő, kíváncsi voltam, hogy mi is lesz velük. És a történettel is.

De szinte a fantasy elemet is sikerült elhagyni.

Charley azt se tudja, hogy mi is a feladata ebben a világban. A könyv végén világosítja fel Reyes, adva a következő könyv alapsztoriját.

Ennek ellenére olvastatja magát a könyv, viszont sokszor sikerült elkalandoznom. A könyv egyik nagy mozgatórugója maga Reyes. Rejtélyes, izgalmas, birtokló. De sajnos szinte semmit sem tudtunk meg róla.

Van potenciál a sorozatban, kérdés, hogy az írónő mit tud ezzel kezdeni. A borítót imádom, a történetben elég sok a lyuk, de ettől függetlenül megér egy misét a könyv. 

Read More

Rick Riordan - A villámtolvaj

Fülszöveg:

A tizenkét éves Percy Jacksont eltanácsolják az iskolából. Megint.
Bármennyire igyekszik, úgy tűnik, képtelen távol tartani magától a bajt. De tényleg szó nélkül végig kell néznie, ahogy egy kötekedő kölyök molesztálja a legjobb barátját? Tényleg nem szabad megvédenie magát az algebratanárnővel szemben, amikor az szörnyeteggé változik és meg akarja ölni?

Természetesen senki nem hisz Percynek a szörny-incidenssel kapcsolatban; abban sem biztos, hogy magának hisz. Egészen addig, míg a Minótaurusz be nem kergeti a nyári táborba. Hirtelen mitikus lények járkálnak ki-be a lakokba és Percy görög mitológia könyve megelevenedik. Rájön, hogy az olimposzi istenek a huszonegyedik században is élnek. Sőt, ami ennél is rosszabb, felbosszantotta őket: Zeusz villámát ellopták, és Percy az első számú gyanúsított. Percynek mindössze tíz napja van arra, hogy megtalálja és visszaadja a Zeusztól ellopott holmit, és békét teremtsen a háborúságban álló Olimposzon


Borító: 4
Sorozat: Percy Jackson és az Olimposziak # 1
Eredeti cím: The Lightning Thief
Kedvenc karakter: Percy
Oldalszám: 347
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2008

Már nagyon régóta el szerettem volna olvasni ezt a könyvet, és persze a sorozatot. De szinte lehetetlen beszerezni, és kénytelen voltam várni.
És milyen kár, hogy nem olvastam már el évekkel ezelőtt, még mielőtt a filmet láttam volna!

Én is azok táborát erősítem, akik a filmet hamarabb látták. Bevallom tetszett. De a könyv még jobban. Persze így utólag - összehasonlítva a filmmel - klasszisokkal jobb a könyv.

Azt hiszem, hogy senkinek sem kell bemutatni a történetet.
Adott nekünk Percy Jackson, aki 12 éves kora ellenére már a hat iskolát megjárt. Mindenhonnan kicsapták, és most a Yancy  Akadémia tanulója. A nagyon problémás gyerekek iskolájában tengeti mindennapjait új barátjával, Groover-rel.
Éppen tanulmányi kiránduláson vesznek részt, és olyan élménnyel gazdagodik, amire cseppet sem vágyott. Egyik tanára furcsa szörnyé változik, és Percy egy tollal - ami karddá változott - megölte a szörnyet. Senki sem hisz neki... Vagy mégis?

Mivel a filmet már láttam, az alapozás megvolt. És hogy őszinte legyek, zavart is ez rendesen. Eddig ha olyan könyvet olvastam, tetszett, hogy már láttam a filmes változatát, legyen az jó vagy rossz. Itt nagyon zavart, és nagyon nem tetszett. Főleg, hogy már a szereplők életkora sem stimmelt, és a kinézetükről már nem is mondok semmit.
Persze Percy már az első pillanattól fogva megnyert magának. Ez a humoros kis srác nagyon könnyen megkedvelhető.
A többi szereplő is hamar szimpatikussá vált. Míg a filmbéli Annabeth hagyott némi kivetnivalót maga után, itt  igen hamar sikerült megkedvelnem. Groover már más tészta. Már a filmben sem volt a nagy kedvencem, de itt kicsit jobban sikerült szimpatizálnom vele.

Percy semmit sem tud félisteni mivoltáról. Nem tudja, hogy ki az apja. De ahogy halad a könyv, az olvasó hamar rájön, hogy ki is az édesapja. És Percy ezért - is - nagy bajba keveredik.

Nagy kínok és veszteségek árán megérkezik a Félvér Táborba. Oda, ahol a magafajták biztonságban érezhetik magukat.
Nagyon tetszett a Tábor. Barátságos, otthonos, és mindenkinek megvan a maga feladata. Mr.D-t is nagyon hamar megkedveltem, hiába, a modora hagy némi kivetnivalót maga után.

Mindig is imádtam a görög mitológiát, úgyhogy nekem ez a könyv egy ínyencség volt. Rengeteg mitológiai alak felbukkant, és Riordan volt olyan jó és ezeket az alakokat/istenek a mai világba könnyedén beépítette.

Percy küldetése nagyon tetszett. Ezért is sajnálom, hogy láttam a filmet. Mert nagy különbség volt közöttük. Persze minden küldetésbeli szörny itt is felbukkant, de a filmben teljesen másképp, és ez nagyon összezavart.
Sok dolgot kihagytak a filmből. Például Árész-t. Valamiért nagyon megkedveltem a Háború Istenét.
Percy amint az Alvilágba ér, rájön, hogy van valami a mélyben, ami még az Isteneknél is hatalmasabb. És az a valami áll az egész bonyodalom mögött. Hiszen kiderül, hogy nemcsak Zeusz villáma tűnt el, hanem Hádész sisakja is.
Valaki háborút akar. De kicsoda?

Persze, akik ismerik egy kicsit is a görög mitológiát, azok könnyen rájöhettek.

A végkifejlet és az egész könyv csak úgy pörgött. Azon kaptam magam, hogy mosolyogva olvasom Percy-ék kalandjait, és drukkolok nekik, noha - a filmnek hála - ismerem a könyv végét.

Kíváncsi leszek, hogy mik fognak még történni, főleg úgy, hogy most már a filmek sem fognak bezavarni.

Egyetlen gond, hogy a könyveket szinte nem lehet beszerezni. Még a 2. részt, a Szörnyek tengerét talán, de a Titán átkát? Sehol sem. Kedves Kiadó! Örülnék neki, ha minél hamarabb újranyomás lenne a további kötetekből.

Read More

Rachel Vincent: Prey – Préda

Fülszöveg:

A MACSKA-EGÉR JÁTÉK DURVÁBB,MINT AZ GONDOLDÁD...

A falkám össztűz alatt áll, apám hatalma inog, a szerelmemet száműzték. Vagyis már hónapok óta nem láttam Marc szépséges arcát. Azonfelül, egy kismamával és egy mindentudó tizenévessel a nyakamon, nem is nagyon álmodozhatok róla, hogy hamarosan újra látom. És a rég várt találkozást is tönkreteszi, amikor vad kóborok ütnek rajtunk. Most a csoportunkat fenyegetik, Marc eltűnt, és igazán minden eszemre és ügyességemre szükségem lesz, hogy megakadályozzam a családom végleges szétszakítását.


Borító: 4,5
Sorozat: Shifters # 4
Eredeti cím: Prey
Kedvenc karakter: Faythe
Oldalszám: 403
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2013.09.18.

Tavaly ilyentájt olvastam a sorozat harmadik részét, és akkor említettem is, hogy az a sorozat eddigi legjobb része. Nos, ez még jobb lett. Akkor miért is adok kevesebb csillagot, mint az előzőre?
Nem tudom. Mivel kevés időm van olvasni, kénytelen voltam pár oldalakkal beérni egyszerre. Nem tett jót nekem, mert éreztem, hogy végre - hosszú idő után - nyugodt szívvel adhatok 5 csillagot egy könyvre. De nem tudok annyit adni. Lehetnék elnéző is, de tudom, hogy Ms. Vincent a következő résszel még nagyobbat fog alkotni.

A történet felveszi az előző rész fonalát. Mark hónapok óta távol van, hála egy politikai játszmának. Faythe éppen hozzá igyekszik, és sikerül is végre találkozniuk, amikor megtámadják őket, és a későbbiekben el is rabolják Marc-ot. Ha ez nem lenne elég, Manx éppen a tárgyalására igyekszik, és Kaci az önsanyargatásának hála haldoklik...

Megszoktam ennél a sorozatnál hogy pörög, és nincs megállás. Itt sem volt ez másképp. Faythe-nek szinte ideje sincs pihenni, hiszen az egyik csapás követi a másikat. Nem elég, hogy Marc-ot elrabolják. Ahogy kutatnak utána, egyre több és baljóslatúbb dolgok derülnek ki.

Amiért nem tudtam a maximális pontot adni a könyvnek, hogy sokszor azt sem tudtam, hogy ki-kicsoda. Természetesen a főbb szereplőkre ez nem igaz, de el kellett gondolkodnom, hogy Vic vagy Dan kicsoda. Ez már elvből nem jó.

Viszont Dan-t sikerült nagyon megkedvelnek. Arculcsapásként is ért, hogy miket is csinált a kötet végén.

A falka és az egész macska társadalom éppen háborúra készül. Faythe apja, aki eddig mindig józan és logikus volt, most - érthető módon - szinte eszét vesztette és nem tud reálisan gondolkodni. Szerencsére ott van Faythe, hogy ezt orvosolja.

Faythe is hatalmas utat tett meg az első rész óta. Eddig is tökös és belevaló volt, de mostanra levetkőzte a kellemetlen dolgait. Kezd igazi vezető - alfa - lenni. És már készen is áll rá. Igaz, követ el hibákat, de ez ezzel együtt jár.

Őszintén szólva, soha nem voltam egy Marc rajongó. Tetszett is, hogy most kevés szerephez jut. Viszont Jace nagyon meglepett. Eddig -számomra - egy kellemetlen harmadik volt, most viszont..! Annyira szeretném, ha Faythe mellette döntene, de tudom, hogy nem fog.
Ami meglepett, az Owen és Manx kialakuló kapcsolata. Remélem az írónő ha már elkezdtem be is fejezi.

A kötet bővelkedik mindenben, ami egy jó történethez kell. Izgalom, akció, érzelem, fájdalom, veszteség.
Nagyon, nagyon sajnáltam, ami Ethan-nel történt. Igaz, nem igazán tudtam hová tenni, de hamar sikerült megkedvelnem.
Na és a végkifejlet? Imádtam!
Akciódús és ismét egy hősnő, akinek nincs szüksége arra hogy mások megmentsék. Megmenti ő saját magát.
A függővégről pedig annyit, hogy no comment. Az első gondolatom egy cifra káromkodás volt. Mi lesz itt még?

Read More

Rachel Hawkins: Hex Hall

Fülszöveg:

Három évvel ezelőtt Sophie Mercer rádöbbent, hogy boszorkány. Ebből jó pár kalamajka keletkezett. Anyja, aki nincs megáldva boszorkányképességgel, mindenben segíti őt, de csak akkor értekezik Sophie apjával, akit a lány szinte csak fényképről ismer, amikor nagyon szükséges. De amikor Sophie bűbája nagyon rosszul sül el a szalagavató bálon, és túlságosan magára vonja az emberek figyelmét, apja az, aki úgy dönt, büntetést érdemel: ezért a Hex Hallba, egy elzárt nevelőotthonba kerül, mely a rossz útra tért Prodigiumok (vagyis boszorkányok, tündérek és alakváltók) gyűjtőhelye.
A hasonszőrű csudabogár-tinikkel töltött első nap végére Sophie szép kis listával dicsekedhet: három erős, szupermodell-kinézetű ellenség, egy szívdöglesztő boszorkánymester iránt érzett bimbózó szerelem, egy ijesztően követő kísértet, és egy szobatárs, akiről kiderül, hogy a suli leggyűlöltebb diákja, és ráadásul vámpír. De a legrosszabb akkor jön, amikor Sophie rádöbben, hogy egy titokzatos ragadozó támadja meg a diákokat, és egyetlen barátja az elsőszámú gyanúsított.
Egyre több lesz a vérfagyasztó rejtély, és Sophie kénytelen felkészülni a legnagyobb fenyegetésre: egy ősi, titkos társaság egyetlen célja, hogy elpusztítsa a Prodigiumokat – de különösen őt.


Borító: 4,5
Sorozat: Hex Hall # 1
Eredeti cím: Hex Hall
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 270
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2014.04.29

Ez a könyv is már jó ideje szerepelt a kívánságlistámon. Olyan sok jót olvastam róla, hogy tudtam ezzel nagyon nem tudok mellélőni.

És végül is nem is tettem.

Sophie már az első oldalakon szimpatikus volt. A szarkazmussal engem már meg lehet győzni, és Sophie nem volt rest.

A szarkasztikus humora sokat lendített a könyvön.

Mindig is szerettem az olyan könyveket, ahol egyszerre több lény teszi tiszteletét. Itt ezt meg is kaptam. Hiszen Sophie - egy ismételten elrontott bűbájnak köszönhetően - a Hekate Hall-ban találja magát, ami a varázslények javítóintézete. Ide kerül minden fiatal Prodigium, aki nem tudja kezelni az erejét.

A könyv gyorsan olvasható, és jó pár klisével is találkozunk.

A Hekate Hall-ban a diákok ugyan úgy tanulnak, mint az átlagos diákok. És itt is vannak klikkek akik ugyancsak klisébe illőek.

Sophie nagy szerelme Archer iránt nekem nagyon instant love szagú. Alig beszélnek és Sophie máris "fülig belezúgott".

Archer-ből túl sok mindent nem látunk, de amit mégis, hát.. Nem vagyok elájulva tőle. A döntésképtelensége miatt már alapból fekete pontot kap.

Sophie nehezen illeszkedik be a Hex Hall-ba, főleg úgy, hogy az édesapja az egyik fő ember a világban. Természetesen erről a lány mit sem sejtett.

A könyvet olvasva nekem nagyon Vámpírakadémia érzésem volt. Nem csak azért, amiért egy iskolában játszódik. Nekem valahogy kevés volt a mágia, pedig ezt vártam a legjobban. Amikor szó esett egy mágikus tárgyról,vagy éppen felbukkant, akkor el voltam varázsolva. De mint említettem, nekem ez kevés volt.

Sophie kezdeti bakijai a varázslásban szórakoztató és elvárt volt. Tudtam, hogy valami sem stimmel vele. (Főleg úgy, hogy a folytatás fülszövegét is olvastam előtte.)

Alice felbukkanása ás tanításai jót tettek a történetnek, bár sejtettem, hogy nem minden ami fénylik. Már ami Alice-t illeti.

A végkifejlet tetszett, és az is, ami Archer-ről kiderült. Kellett ez a csavar, mert enélkül elég egysíkú lenne a történet.

Amit nem igazán értek még most sem, hogy mi szükség volt arra, ami Eloide-del történt...

Mindenesetre nem vagyok csalódott. Kicsit többet vártam, főleg Sophie-tól, és attól hogy démon. (Vagyis inkább csak negyed- mekkora csalódás...)

Sophie humora miatt mindenképpen érdemes elolvasni.Folytatni fogom a sorozatot, bár nem vesztem el az eszem, ha nincs a közelemben a folytatás.

Read More

Anne Rice - A múmia

Fülszöveg:

Valahol az egyiptomi sivatag mélyén, egy sírboltban II. Ramszesz szíve még mindig dobog, miközben a fáraó évezredes álmát alussza. A régész, aki testét megtalálja, gyanútlanul Londonba viszi, ahol a fáraóval együtt újjáéled különös múltja is. Amikor pedig Ramszesz rábukkan egy kairói múzeumban egykori kedvese múmiájára, az évezredeken átívelő szerelem ereje és a halhatatlanság gyötrelme drámai végkifejlet felé indítja el a történetet….


Borító: 5**
Sorozat: -
Kedvenc karakter:-
Oldalszám: 378
Kiadó: Szukits
Kiadás: 2011

Az írónővel nagyon furcsa a kapcsolatom. Nagyon akarom szeretni a könyveit, de akármennyire is akarom, nem sikerül teljes mértékben eleget tennem ennek a vágynak.
Mivel az írónő stílusa nagyon sajátos - komótos és lírai - kell jó pár hónap, mire rászánom magam a könyvei elolvasására. Ezzel a könyvvel sem volt másképp.

A borító már az első pillanattól fogva megragadott - a top 10 között szerepel - viszont a történet hagy némi kivetnivalót maga után.
Annyira akartam ezt a könyvet szeretni! A borító sötét hangulata - köszönet érte Havancsák Gyulának!  - és a fülszöveg alapján egy jó kis egyiptomi ásatásra és egy jó nagy adag átokra és annak beteljesülésére vártam. Nos, ezt nem kaptam meg.
A borító komorságának közel sincs a könyv hangulatához.

Olvastam pár véleményt, miszerint a könyv tipikus Rice, de mégsem. Akkor nem értettem. Most már igen. Megmaradt a gyönyörű fogalmazás és a szemszögök közti ugrálás, viszont a komótosság helyett kaptam egy - Ricehoz képest - pörgős cselekményt.
Mint említettem én egy jó kis ásatásra vártam/vágytam. Gyerekkorom óta imádom az egyiptomi mitológiát és az ásatásokat, szóval volt egy elvárásom.
De csak a könyv elején kaptam ezt meg. Utána már szinte köze sem volt a könyvnek ehhez a vonalhoz.
A könyv két részre van szedve, és egyértelmű hogy Ramszesz a főhős.

A könyv első felében alig vártam hogy felbukkanjon ez a "híres múmia". A könyvben több névvel is illetik. Az egyik leghíresebb fáraó, a halhatatlan, a kárhozott. Későbbiekben az oktató, tanító és mester.
Nagyon vártam, hogy Ramszesz végre tiszteletét tegye. Addig viszont ott volt Lawrence aki megtalálta Ramszesz sírját és pár tekercsét. Az ő narrálásával keztük megismerni Ramszesz életét és annak ellentmondásait. Későbbiekben pedig ott volt az erkölcstelen unokaöcs akiről minden egyes mondatot undorral olvastam végig. Eközben persze ott van Julie is, akinek az élete a feje tetejére fog állni.

Nagyon gyorsan haladtam a könyvvel. Komótos de mégis pörgős. Viszont nagyon szerettem volna már Ramszeszről is olvasni. Nos a felbukkanása nagyon...meggyőzőre sikeredett. Imádtam! Egy igazi horror, ahol a múmia olyan, amilyennek kell lennie.
Kezdetben Ramszesz hozta a - számomra - elvárt színvonalat. A lapokon keresztül is éreztem az "uralkodói auráját". A megnyilvánulásai és tettei valóban egy fáraóhoz méltóak voltak.
Viszont ahogy kezdett beilleszkedni, elveszett belőle minden, amit kedveltem. Az aurája semmivé foszlott és csak egy kíváncsi idegen maradt. Viszont a visszaemlékezéseinek köszönhetően ismét visszatért a fáraó, de hamar el is tűnt.
A könyv első felében Ramszesz ismerkedik a világgal, és apró morzsákat kapunk arról, hogy ki is volt valaha és mivé vált.

Rice egyik erőssége és gyengeségei is egyben, hogy férfi szemszögből nagyon jól tud írni. Érzelmes - igen sírnak is - és kiforrott. Viszont a női karakterekkel meggyűlik a baja. Julie olyan sótlan is semmilyen lett, hogy az valami hihetetlen. Pedig nagyon is sok potenciál volt benne. Az akkori ideákkal ellentétben egy önálló és talpraesett nőként akarta Rice bemutatni. Nos ez valamennyire sikerült is...
Ami nagyon nem jött össze Rice-nak, az a szerelmi szál. Ne mondja nekem senki, hogy ha egy múmia kimászik a koporsójából, akkor úgy reagál pár óra múlva egy nő - vagy épeszű ember- mint Julie.
Ramszesz részéről sem értem az érzelmi részeket. Bár megértem némiképp. Főleg azok után, amiket tett. Hiszen az ő korában a monogámia nem volt kötelező és még fáraó is volt...

A könyv második fele sokkal jobbra is sikerülhetett volna. Hiszen végre Julie-ék elindultak Egyiptomba és kalandoztak, és Ramszesz a múlttal számolt le. Viszont úgy éreztem magam, mintha egy útikönyvet olvasnék. Gyorsan átszaladtunk a városokon és Ramszesz múltján.
És itt jön az ellentmondás, mert a könyv nagyon el lett húzva. A második rész fele után már untam magam, és azt kérdezgettem magamtól, hogy miért kell ezt ennyire elhúzni, és Ramszesz miért követi el azokat az újbóli hibákat, amiket...
Kleopátra felbukkanása jót tett a könyvnek, bár ambivalens érzéseim vannak ezzel kapcsolatban is.

És persze ne feledkezzünk meg az eközben még több szálon futó cselekményről sem. Arról nem szeretnék sokat írni. Legyen elég annyi, hogy mindenki megkapja a maga jussát és hogy Rice szépen keveri a szálakat.

A végkifejlet kicsit zavaros és elhúzott. Érdekesnek találtam, hogy míg a könyv elején csak Ramszesz a halhatatlan - valódi és nem csak ráaggatott név ez - addig a könyv végére a fél banda is azzá válik.
Rice ért az érzelmek befolyásolásához is. Hiszen gondoljuk végig, hogy micsoda lelki teher lehet egy olyan bájitalt birtokolni, amit semmi sem képes elpusztítani, viszont az bármit élővé tehet...Vagy  meginni ezt az italt tudva, hogy nincs a világon olyan erő, ami megölhetne...

A szerelmi szál igazán habos-babos lett, ami nem megszokott az írónőtől. Nekem már mondjuk túl giccses, de ennyit még elnézek neki.

Összességében nem bántam meg, hogy olvastam a könyvet. Az értékelésem ellenére igazán tetszett, bár van pár dolog, ami hagy némi kivetnivalót maga után.

Read More

Robin LaFevers - Gyilkos kegyelem

Fülszöveg:
A késő tizenötödik században Mortain, a halál istene, kiválasztja a fiatal Ismae-t, hogy legyen a szolgálója és orgyilkosa. Egy távoli szigeten álló kolostorban a többi hozzá hasonló lánnyal együtt megtanulja a ravasz hadviselés és nőies művészetek minden fortélyát, így semmi nem akadályozhatja abban, hogy teljesítse küldetését, és végrehajtsa a halál istenének parancsait.
A kolostor a válsággal küzdő bretagne-i udvarba rendeli a lányt, ahol a gyanakvó nemes, Gavriel Duval szeretőjének szerepét kell eljátszania. Ismae-nek itt meg kell tapasztalnia, hogy nincs felkészülve nemcsak az intrikák és árulások játszmáira, hanem a szívét fenyegető új érzelmekre sem. Képes lesz elhárítani a hercegségre leselkedő veszélyt? Fel tudja deríteni az árulónak hitt Duval valódi szándékait? Mert hogyan tölthetné ki a Halál bosszúját egy olyan emberen, aki – bármennyire küzdött ellene – meghódította a szívét?.


Borító: 4,5
Sorozat: A halál szépséges szolgálólányai trilógia # 1
Kedvenc karakter:-
Oldalszám: 488
Kiadó: Maxim
Kiadás: 2013

Nagyon régóta a várólistámon szerepelt ez a könyv, és ezért is vagyok nagyon csalódott, mert nekem ez nagyon nem jött be.

Pedig az alapötlet nagyon ígéretes, de a megvalósítás...Velem lenne a gond?

Ami a legjobban zavar, hogy a fülszövegben leírt cselekmény távolról sem írja le a cselekményeket. Vagyis részben...

Az írónő abba a hibába esett, hogy Ismae-t egy badass orgyilkosnak akarta beállítani. Közben pedig a lánynak köze sincs ehhez.

Iszonyatosan hiányoltam Ismae múltját, a megpróbáltatásait. Ehelyett pár oldal után már a kolostorban lézeng, és tanulja, hogy is legyen jó "szolgálólány".

Valamint, nekem a kiképzésének leírásai is hiányoztak. Egyik oldalon még éppen ismerkedik a kolostori élettel, a következő oldalon pedig már " 3 évvel később" van.

Viszont nem csak Ismae, de egyik karakter sem került hozzám közel. Mint említettem, Ismae egy orgyilkos lenne, de nekem valahogy ez nem jött át. Abból áll a tudása, hogy megszúr valakit, és meghal? Vagy - főként hogy ő a mérgekre specializálódott - fogalma sincs, hogy mivel mérgezték meg Duval-t? Ez aztán a tapasztalat...

Maga Ismae is inkább csak elbeszélő. Hiába látjuk az ő szemén keresztül a történteket, ő is csak elmeséli amit látott. Mint egy jelentés. Szárazan közli a tényeket.

Duval-ba is bizalmat fektettem, de kár volt. Az egész könyvben egyedül Sybella az egyetlen, aki felkeltette az érdeklődésemet, valamint Annith. És talán Rémlovag.

De a többiek... Nem éreztem a valódi jellemüket, és ez nálam már fekete pontnak számít.

Az egész könyv inkább arról szól, hogy Anne-t hogyan koronázzák meg. A többiek - Ismae, a szerelmi szál - egyéb adalék. Pedig pont fordítva kéne hogy legyen.

Nem az én világom ez a fajta történet, ahol a királyi udvar intrikáit kell olvasnom 500 oldalon keresztül.

Az "akció" jelenetek harmat gyengék, a történet ugrál, sokszor logikátlan és könnyen kitalálható, hogy mi lesz a következő lépés.

Ismae és Duval nagy szerelme számomra teljesen irracionális. Nem éreztem közöttük semmiféle vonzalmat. Valamint mindkettőnek a hercegnő fontosabb volt, mint a másik, szóval ennyit a nagy szerelemről.

A végkifejlet zavaros és el lett sietve, csakúgy mint Anne megkoronázása.

Nagyon csalódott vagyok, mert nagyon akartam szeretni ezt a könyvet. De ez inkább unalmas volt, mint izgalmas.

Senkiről nem tudtunk meg semmit, és csakis a hercegnő körül forogtak az események.
Ismae-vel nem volt bajom, de nem is volt szimpatikus. Egy badass orgyilkos helyett kaptam egy egyszerű falusi lányt, aki a szárnyait próbálgatta.

Nekem ennél sokkal több kell.
Nagyon csalódott vagyok, hogy csak szinte negatívan, vagy semlegesen tudok nyilatkozni a könyvről, viszont Sybella történetét is el fogom olvasni, hátha...

Read More

Csökkentsd a várólistádat 2015

Mi is a csökkentsd a várólistádat?

"Egy nemzetközi példára indított verseny, melynek célja, hogy az olvasásra váró könyvek kupacát csökkentsük minimum 12 kötettel, azaz annyival, ahány hónap van egy évben. Hogy legyen helye virtuális vagy valós polcán az embernek még több kötetnek, meg egy kicsit könnyítsen a lelkiismeretén is.
Várólistán a szabály szerint azok a könyvek szerepelnek, amelyeket beszereztél, összegyűjtöttél és már régóta arra várnak, hogy elolvasd őket, de valahogy mindig van valami fontosabb amit szeretnél olvasni, s ezek egyre hátrébb kerülnek és még mindig olvasásra várnak hónapokkal, évekkel azután is, hogy megszerezted őket."

Tavaly úgy döntöttem, hogy belevágok ebbe a játékba, és csodák csodájára sikerült teljesítenem. Pedig utálok "muszájból" olvasni, és az elmúlt pár hónapban alig volt időm és energiám olvasni. De sikerült!
Ennek örömére leszek ismét olyan bátor és elszánt, hogy ismét belevágok ebbe a játékba.
Sokat gondolkodtam, hogy melyik könyvekkel induljak, és végre összeállt a listám. Íme:


1. Laurell K. Hamilton - Ezüstgolyó
2. Laurell K. Hamilton - Tigrisvadászat
3. Rachel Hawkins - Hex Hall
4. Jennifer E. Smith - Milyen is a boldogság?
5. J. R. Ward - Végre Szeretők
6. Natsuo Kirino - A halál istennője
7. Rachel Vincent: Prey – Préda
8. Jeaniene Frost - A sír innenső oldalán
9. Nora Roberts - Vőlegények
10.Jessica Park: Flat-Out love - Szeretni bolondulásig
11. Anne Rice - A múmia
12. Robin LaFevers - Gyilkos kegyelem



1. Amanda Stevens - A birodalom
2. Darynda Jones - Első sírhant
3. Lara Adrian - Az éjfél árnyai
4. Monica Murphy: One Week Girlfriend – Heti csaj
5. Gayle Forman - Ha maradnék
6. Jay Crownover - Rule
7. Marissa Meyer - Cinder
8. Rick Riordan - A Villámtolvaj
9. Gail Carriger: Soulless – Lélektelen
10. Karen Rose - Vigyázz rám
11. Colleen Houck - A tigris átka
12. Cassandra Clare - Bukott angyalok városa

Read More