Fülszöveg:
Sky egy kicsit zárkózott, szorongó tizenhat éves
lány, aki túlságosan jól tudja, milyen érzés kívülállónak, idegennek
lenni valahol. Mikor Londonból Coloradóba költözik kissé különc
nevelőszüleivel, megtapasztalja milyen egy tipikus amerikai középiskola,
és milyen egy nem tipikus fiú. Zed Benedict jóképű, tehetséges, minden
lány álma, csak épp sötét titkok veszik körül.
Aztán Sky egy hangot hall a fejében… Az Ő hangját. És Zed is hallja, érti az ő válaszait, amiket még ki sem mondott. Mi ez az egész? Kik a savantok, és létezik olyan, hogy lélektárs? Sky hiszi is, nem is, amíg mélyen belül fel nem éled benne egy képesség, amitől már rég meg akart szabadulni. Valami, amitől egész életében félt…
A múltjában árnyak üldözik, és a jövőjét gonosz erők fenyegetik, Skynak pedig szembe kell néznie a sötéttel, még ha ez azt is jelenti, hogy le kell mondjon arról, amit a szíve diktál…
Természetfeletti képességek, szövevényes összeesküvés és két kamasz szerelme – a trilógia első része, a világsiker után, végre magyarul is!
Hónapokkal ezelőtt felfigyeltem a könyvre, de mindig csak halogattam mind a megvásárlását, mind az olvasását. Volt egy megérzésem, hogy nem bánom meg, ha elolvasom, de még így is, sok más könyvet vettem ehelyett.
Pár hete viszont, ismét visszatért az érzés, hogy nekem most kell olvasom. Nos, múlt héten úgy döntöttem, egye fene, olvassuk el. Már csak azért is, mert pont ma jelent meg a sorozat folytatása, és ez plusz löketet adott.
Jót tett most nekem ez a könyv, mert az előző olvasmányom egy kicsit megviselt, és jó volt most egy lightosabb könyvbe belefeledkezni. Be kell vallanom, kicsit csalódott vagyok, mert jobbra számítottam. Szót se róla, így is nagyon tetszett, de mégis...
Pár oldal elolvasása után olyan érzésem volt, mintha egy Twilight utánzatot olvasnék. Nem igazán győzött meg Sky, hogy kedvelni fogom. Az a sok marhaság, ami a fejében lejátszódott... Azt gondoltam, ne már, még egy idióta YA főhősnő, akinek tévképzetei vannak. Ez a sok "szuperhős" dolog nem igazán segített abban, hogy megkedveljem. Sőt, így a könyv elolvasása után sem vagyok jobb véleménnyel róla. Nem értem, hogy miért kell majdnem minden YA főhősnőnek ilyen majdnemhogy idiótának lennie. Jó oké, Sky nem volt olyan buta, de sokszor csak bosszankodtam azon, hogy mit, és miért tesz. De az mellette szól, hogy a könyv 80 %-át pár óra alatt elolvastam.
Többször felmerült bennem, hogy miért nem lehet végre egy olyan főhősnőt kreálni, aki nem egyből azzal jön, hogy " biztos hallucinálok, ilyen nincs" stb... Látja a "színeket", szóval azt vártam tőle, hogy nyitott lesz, és nem egyből a tagadás lesz az első, ami az eszébe jut.
Zed pár pillanat alatt levett a lábamról, pedig róla is más elképzeléseim voltam. Azt hittem, egy újabb rossz fiú típus, de közben meg... Igen csak távol áll tőle ez a szerepkör. Nagyon tetszett a humora, sokszor felnevettem olvasás közben. A könyv elején kicsit olyan... megszállott volt Sky-al kapcsolatban, de ezt hál' Istennek hamar levetkőzte.
Tetszett az enyhe fantasy szál, de azért jó lett volna, ha az írónő szán időt rá, hogy elmagyarázza, kik is tulajdonképpen a savantok, milyen képességeik vannak, honnan erednek... Tudjátok, a szokásos. Stirling viszont csak közölte, hogy vannak savantok, van pár képességük, és ennyi. Remélem, a következő részben azért több háttérinfót kapunk.
A könyvbe kellett valami más cselekményszál is, és szerintem Stirling ezt elég jól megoldotta. A negatív szereplők tényleg gonoszak voltak, elhittem, hogy képesek bármire. De ismét csak Sky szerencsétlenkedésének köszönhetően kicsit húztam a számat ennél a vonalnál is. Volt pár olyan rész, ami kicsit zavaros lett, de összességében elégedett vagyok.
Azon viszont morogtam, hogy Sky kétszer is elköveti ugyan azt a hibát...Nem szeretem az ilyen YA könyveket, ahol a hősnő ennyire...Nem is tudom. Értetlen.
A Benedict család hamar megkedveltette magát velem. Főleg, a konyhás jelenettel. Picit soknak éreztem ezt a hét fiút, plusz a szüleiket a különböző képességeikkel. Sokszor nem tudtam hová tenni, hogy akkor tulajdonképpen kinek milyen képessége van. Victor abszolút kedvenc, remélem, neki is olvashatom a történetét.
Visszaolvasva az értékelésem olyan érzésem van, mintha csak ócsárolnám a könyvet. Pedig erről szó sincs. Tényleg nagyon szerettem olvasni, alig bírtam letenni. Stirling stílusa gördülékeny, egyből magával ragad a történet. A szereplők szerethetőek - evidens hogy Sky nem annyira - a történet érdekes. Tökéletes kikapcsolódást nyújt a könyv. És, ha még nem írtam volna, minden fejezet elején gyönyörű indás motívumok fedezhetőek fel, amit én személy szerint imádtam. Egy szó, mint száz, nem tökéletes a könyv, de kikapcsol és szórakoztat ami nálam már elegendő indok ahhoz, hogy a következő kötetet minél hamarabb olvashassam.
Aztán Sky egy hangot hall a fejében… Az Ő hangját. És Zed is hallja, érti az ő válaszait, amiket még ki sem mondott. Mi ez az egész? Kik a savantok, és létezik olyan, hogy lélektárs? Sky hiszi is, nem is, amíg mélyen belül fel nem éled benne egy képesség, amitől már rég meg akart szabadulni. Valami, amitől egész életében félt…
A múltjában árnyak üldözik, és a jövőjét gonosz erők fenyegetik, Skynak pedig szembe kell néznie a sötéttel, még ha ez azt is jelenti, hogy le kell mondjon arról, amit a szíve diktál…
Természetfeletti képességek, szövevényes összeesküvés és két kamasz szerelme – a trilógia első része, a világsiker után, végre magyarul is!
Hónapokkal ezelőtt felfigyeltem a könyvre, de mindig csak halogattam mind a megvásárlását, mind az olvasását. Volt egy megérzésem, hogy nem bánom meg, ha elolvasom, de még így is, sok más könyvet vettem ehelyett.
Pár hete viszont, ismét visszatért az érzés, hogy nekem most kell olvasom. Nos, múlt héten úgy döntöttem, egye fene, olvassuk el. Már csak azért is, mert pont ma jelent meg a sorozat folytatása, és ez plusz löketet adott.
Jót tett most nekem ez a könyv, mert az előző olvasmányom egy kicsit megviselt, és jó volt most egy lightosabb könyvbe belefeledkezni. Be kell vallanom, kicsit csalódott vagyok, mert jobbra számítottam. Szót se róla, így is nagyon tetszett, de mégis...
Pár oldal elolvasása után olyan érzésem volt, mintha egy Twilight utánzatot olvasnék. Nem igazán győzött meg Sky, hogy kedvelni fogom. Az a sok marhaság, ami a fejében lejátszódott... Azt gondoltam, ne már, még egy idióta YA főhősnő, akinek tévképzetei vannak. Ez a sok "szuperhős" dolog nem igazán segített abban, hogy megkedveljem. Sőt, így a könyv elolvasása után sem vagyok jobb véleménnyel róla. Nem értem, hogy miért kell majdnem minden YA főhősnőnek ilyen majdnemhogy idiótának lennie. Jó oké, Sky nem volt olyan buta, de sokszor csak bosszankodtam azon, hogy mit, és miért tesz. De az mellette szól, hogy a könyv 80 %-át pár óra alatt elolvastam.
Többször felmerült bennem, hogy miért nem lehet végre egy olyan főhősnőt kreálni, aki nem egyből azzal jön, hogy " biztos hallucinálok, ilyen nincs" stb... Látja a "színeket", szóval azt vártam tőle, hogy nyitott lesz, és nem egyből a tagadás lesz az első, ami az eszébe jut.
Zed pár pillanat alatt levett a lábamról, pedig róla is más elképzeléseim voltam. Azt hittem, egy újabb rossz fiú típus, de közben meg... Igen csak távol áll tőle ez a szerepkör. Nagyon tetszett a humora, sokszor felnevettem olvasás közben. A könyv elején kicsit olyan... megszállott volt Sky-al kapcsolatban, de ezt hál' Istennek hamar levetkőzte.
Tetszett az enyhe fantasy szál, de azért jó lett volna, ha az írónő szán időt rá, hogy elmagyarázza, kik is tulajdonképpen a savantok, milyen képességeik vannak, honnan erednek... Tudjátok, a szokásos. Stirling viszont csak közölte, hogy vannak savantok, van pár képességük, és ennyi. Remélem, a következő részben azért több háttérinfót kapunk.
A könyvbe kellett valami más cselekményszál is, és szerintem Stirling ezt elég jól megoldotta. A negatív szereplők tényleg gonoszak voltak, elhittem, hogy képesek bármire. De ismét csak Sky szerencsétlenkedésének köszönhetően kicsit húztam a számat ennél a vonalnál is. Volt pár olyan rész, ami kicsit zavaros lett, de összességében elégedett vagyok.
Azon viszont morogtam, hogy Sky kétszer is elköveti ugyan azt a hibát...Nem szeretem az ilyen YA könyveket, ahol a hősnő ennyire...Nem is tudom. Értetlen.
A Benedict család hamar megkedveltette magát velem. Főleg, a konyhás jelenettel. Picit soknak éreztem ezt a hét fiút, plusz a szüleiket a különböző képességeikkel. Sokszor nem tudtam hová tenni, hogy akkor tulajdonképpen kinek milyen képessége van. Victor abszolút kedvenc, remélem, neki is olvashatom a történetét.
Visszaolvasva az értékelésem olyan érzésem van, mintha csak ócsárolnám a könyvet. Pedig erről szó sincs. Tényleg nagyon szerettem olvasni, alig bírtam letenni. Stirling stílusa gördülékeny, egyből magával ragad a történet. A szereplők szerethetőek - evidens hogy Sky nem annyira - a történet érdekes. Tökéletes kikapcsolódást nyújt a könyv. És, ha még nem írtam volna, minden fejezet elején gyönyörű indás motívumok fedezhetőek fel, amit én személy szerint imádtam. Egy szó, mint száz, nem tökéletes a könyv, de kikapcsol és szórakoztat ami nálam már elegendő indok ahhoz, hogy a következő kötetet minél hamarabb olvashassam.
Értékelés: 4
Borító: 5
Sorozat: Lélektársak # 1
Kedvenc karakter: Victor, Zed
Oldalszám: 352
Kiadó: Manó Könyvek
Kiadás dátuma: 2012
De jó nem csak engem fogott meg Victor *-* :D
VálaszTörlés:-D
VálaszTörlésÚgy látom, akkor te is Victor fan vagy. :-) Kár, hogy nem lesz saját kötete...Bár, ki tudja. ;-)
Nekem is Victor a best :D
VálaszTörlés