Moning-mánia

Mind a borító, mind a történet nálam a kedvencek kedvence, szóval nálam abszolút az év könyve...

Sherrilyn Kenyon

Mivel nagyon szeretem a görög mitológiát, úgy tűnt, hogy Kenyon könyveit az ég küldte, mert görögökből és mitológiából is van itt bőven....

Széthullott Birodalom

És most nektek mondom, hogy húsz évesen Császár leszek, a Birodalom ura...

Fekete Tőr Testvériség

Az éjszaka sötétjében halálos küzdelem folyik a vámpírok és a vadászok között. A Fekete Tőr Testvériség hat vámpírharcosa felesküdött rá, hogy megvédi a vámpírokat a rájuk törő ellenségtől...

Nalini Singh

Eddig nem tudtam választani Nalini két sorozata közül.Melyiket szeretem jobban?Ki tudja. Most már egyértelmű a válasz...

2012. 11. 30.

Kinley MacGregor - A csábítás mestere

Fülszöveg:
A hírhedt kalóz, Black Jack Rhys még sohasem került szembe olyan hajóval, amit ne tudott elfoglalni vagy olyan nővel, akit ne tudott volna ágyba csábítani. Ám a magával ragadó bandita is méltó párra akad egy tüzes szépség személyében, aki megesküdött, hogy az igazságszolgáltatás kezére juttatja őt.
A félelmet nem ismerő, lángvörös hajú kis boszorkány, Lorelei Dupree úgy gondolja, tartozik a vőlegényének és a városnak annyival, hogy véget vessen a rossz hírű Black Jack uralmának. Ám amikor a vakmerő kalóz kicsúszik a számára felállított csapdából, a lány pillanatokon belül az ellenállhatatlan bűnöző hálójába gabalyodik. S Jack, akit a csábítás mesterének is neveznek, rabul ejtő pillantásával elvarázsolja őt, így a vonzó gazfickó érzéki bűvöletébe esik. De ekkor a hatalmas tenger olyan veszéllyel fenyegeti őket, amire nem is számítottak. S bár a kalózkapitány rengeteg szívet elrabolt már, soha nem álmodott arról, hogy egy nő ilyen könnyedén meghódíthatja őt.


Újraolvasás.
Régebben olvastam, de úgy döntöttem, ideje felfrissíteni az emlékeimet ezzel az olvasmánnyal kapcsolatban. Szeretem a kalóz történeteket, de majdnem mindegyik ugyanazon a sémára épült, ami elég lelombozó. Ez kiemelkedik közöttük, mert Jack kapitány is igazán kitűnik a többi kalóz közül.
A borítót látva, megvolt Jack-ről a kialakított képem, de egyből romba is dőlt, mert kiderült, hogy szőke, és hosszabb is a haja. Általában elveszi a kedvemet az ilyen eset, de Jack annyira elbűvölő volt, hogy el is feledkeztem a barna hajú idegenről.
Igaz, hogy néhol arrogáns és egoista, de annyira magával ragadó is. Jack az egyik, ha nem a legelbűvölőbb kalóz – karakter, akivel olvasmányaim során találkoztam. Sokszor merült fel bennem még ez a szó olvasás közben. 



„– Ön nagyon arrogáns.
A férfi nevetett.
– Ezt garantálhatom.
Pillantásuk találkozott, mielőtt a lány megint másfelé nézett. Úgy gondolta, nem hagyja ennyiben.
– Idegesítő – szólt egyszerűen.
– Előfordul.
A válasz feldühítette.
– Bosszantó.
Jack szélesen elmosolyodott.
– Próbálkozom.
Ám ez alkalommal a tekintetük újból találkozott.
– Miért ennyire készséges és beleegyező?
A férfi megrántotta a vállát.
– Csak az igazat mondja, és az igazsággal szemben nem tehetek semmit.”


Lorelei-tól kicsit féltem, mert az első oldalakon egy elkényeztetett kis csitrinek tűnt, de szerencsére erről szó sem volt a későbbiekben. Talpraesett, okos, humoros és szellemes, bár megvannak a maga előítéletei a kalózokkal szemben.
Maga a történet nagyon jó, élvezet volt olvasni. Már a legelején rájöttem, hogy ki is lehet Jack apja, úgyhogy nem ért váratlanul, amikor fény derült a kilétére.
Örülök, hogy a könyv nagy része a kalózhajón játszódik, és a mellékszereplők is eléggé kidolgozottak. Egyedül Kit jelenlétét nem értem, mert úgy érzem, mintha csak azért lenne, hogy legyen. 

Párszor még biztosan elolvasom, mert imádtam minden sorát. 


Értékelés: 4,5
Borító: 4,5
Sorozat:  Tengeri Farkasok # 2
Kedvenc karakter:  Jack
Oldalszám: 378
Kiadó: Alexandra
Kiadás dátuma: 2006

Nalini Singh - Angyalvér

Fülszöveg:
A vámpírvadász Elena Deveraux tudja, hogy ő a legjobb a szakmában – abban viszont már egyáltalán nem biztos, ez elég is lesz ahhoz, hogy túlélje legújabb megbízatását. Megbízója, a világot irányító arkangyalok egyike, Raphael fenyegetően vonzó, de az évezredes hatalom kegyetlenné tette. Elena tehát nem hibázhat, ha kedves az élete – még akkor sem, ha lehetetlen feladatot kell megoldania.
Még ha a vadászatot meg is ússza ép bőrrel, lehet, hogy az arkangyal csábító hatalmának nem tud ellenállni. Márpedig ha az angyalok játszani kezdenek, gyakran megtörik halandó játékszereiket…



Újraolvasás.
Két éve, amikor először olvastam a könyvet, csak annyit tudtam kinyögni, hogy imádom, imádom, és ismételten csak imádom!
2012 nálam az újraolvasás éve, és így Singh sem maradhatott ki ebből a körből. Féltem tőle, hogy milyen véleménnyel leszek a könyvről az újraolvasás után, mert előtte pont olyan könyveket olvastam újra, amiket először imádtam, de második olvasásra már az elviselhető kategóriába léptek.
De amint elkezdtem olvasni ezt a könyvet, megnyugodtam, mert tudtam. Singh megtartotta a helyét a kedvenc íróim között. Imádtam olvasni. A történet és a karakterek is kiválóak. Mit kívánhat egy olvasó ezen kívül?
Elena-t első pillanattól kezdve nagyon kedveltem. Tetszett a stílusa. Tökös, humoros, erős. Nagyon szeretem az ilyen hősnőket. Raphael… Egy arrogáns alak, aki mindent irányítani akar. De mégis kedvelhető. Sőt, szerethető. Tetszett, ahogy Elena-val egymásra találtak. Nem hirtelen történt, és a végén sem lett habos-babos. Pont olyan, amilyennek lennie kell.
Az egész történet nagyon jó volt, bár a nyomozás háttérbe szorult, de a könyv felénél újra visszatért, és utána pörögtek az események.
Tetszik a világ, amit Singh elképzelt. Fokozatosan ismerteti meg az olvasót a társadalommal, nincs a szánkba rágva semmi. Olyan természetesnek tűnt, hogy az angyalok szabadon repkedhetnek, hogy még én is elhittem, hogy ez valóban megtörténhet.
A többi szereplő is nagyon szimpatikus volt. Kivéve Michaela. A vámpírok közül Dmitri érdekesnek tűnik.
Illium és Jason felkeltették az érdeklődésemet. Főleg Illium.
Nagyon tetszett, hogy Singh az angyalokat nem úgy írja le, ahogy sokan képzelik őket. Sokkal valóságosabbak így. Kegyetlenek, számítóak, de gyönyörűek is.
A végső harc nagyon tetszett, a könyv egyik csúcspontja. És attól függetlenül, hogy már olvastam, és tudtam, hogy mi fog történni, mégis izgultam Elena-ért.

Értékelés: 5
Borító: 4,5
Sorozat:  Angyali Vadász # 1
Kedvenc karakter:  Elena, Raphael, Illium
Oldalszám: 440
Kiadó: Egmont
Kiadás dátuma: 2010

Karen Rose - Gyilkolj értem

Fülszöveg:
Csókolj, aztán öld meg őket!
Öt tizenéves lányt meggyilkoltak. Csak egyetlen túlélő maradt, aki felfedheti a titkot. Ám azok, akik a rémtettekért felelősek, készen állnak, hogy elhallgattassák.
Susannah és Luke megesküdtek, hogy elkapják a gyilkosokat. Személyes okuk van a bosszúra. Susannah-t múltja sötét árnyai kísértik, és nem engedheti, hogy más ártatlanokat is megalázzanak. Luke internetes bűnügyekben nyomoz, és már régóta vár a gyerekeket rettegésben tartó gyilkos felbukkanására. Együtt lépnek be az internetes chatszobák labirintusába, ahol álnevek mögött rejtőznek a tettesek, és ahol bárkiből lehet áldozat. A hazugságok kusza hálójában már csak egymásban bízhatnak meg, és a barátság hamarosan szenvedélyes szerelemmé alakul… de valaki figyeli őket, és kegyetlen sorsot szán nekik.


Újraolvasás.
Ez is újraolvasás volt, de szinte semmire sem emlékeztem, hogy mi történik ebben a részben, szóval igazi meglepetéseket tartogatott számomra is.
Az előző két kötethez képest ez sokkal sötétebb volt. Ott folytatódik, ahol a Sikíts értem befejeződött, csak most Susannah és Luke voltak a főszereplők.
Susannah-t eddig nem nagyon tudtam hová tenni. Az előző részekben fel-felbukkant, de szinte semmi sem derült ki róla. Itt kitett magáért. A három könyv női főszereplői közül ő szenvedett a legtöbbet.
Luke-ot is sikerült hamar megkedvelnem. A könyv nehezebben indult be, könnyebben le tudtam tenni, mint az előzőeket. Itt is az eleje kicsit zavaros volt, főleg a sok szemszögváltás miatt. De egyszer csak beindult a történet, és utána nem tudtam letenni.
Rengeteg megdöbbentő dolog történt. Frank Loomis tettei miértjére is fény derült. Soha nem gondoltam volna, hogy Bobby és Rocky kik is valójában. Végre nem férfiak a gonosztevők, bár nem értem, hogy Rocky miért is lett az, aki.
Sokszor csak döbbenten pislogtam, hogy ilyen nincs. Ez a kötet volt a legcsavarosabb, és a legdrámaibb is. Dutton és a Vartanian család nem normális, de attól még imádom ezt a trilógiát.
Amit sajnálok, hogy Daniel nem szerepelt annyit, amennyit én szerettem volna. Szerintem egy kicsit többet kellett volna szerepelnie, de megbocsátható.

Ui: A borító élőben sokkal jobban néz ki, mint a képernyőn. Ezért is a 4 pont. De így is, azt a nőt szívesen kiretusálnom a borítóról.

Értékelés: 4,5
Borító: 4
Sorozat: Romantic Suspense # 9, Daniel Vartanian # 3
Kedvenc karakter:  Daniel, Luke
Oldalszám: 648
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás dátuma: 2010

Kinley MacGregor - A fekete lovag legendája

Fülszöveg:
Igazi romantikus történet a mindent legyőző szerelemről.
A szépséges Rowena gyűlöli a háborút, és mindenkit, aki részt vesz benne. Sohasem zárna a szívébe egy kardforgató lovagot, mint amilyen Stryder de Blackmoor. Azonban még a híres Szívkirálynőnek is szüksége van a maga bajnokára…


Újraolvasás.
Régebben már olvastam, de úgy gondoltam itt az ideje, hogy újra elmerüljek ebben a világban.
Amikor először olvastam, nem tudtam, hogy Kenyon álnéven történelmi romantikusokat is ír. Ezért meg is lepődtem, amikor kiderült, hogy kit takar a Kinley MacGregor név. A könyv stílusa egyből megfogott, és így utólag nem is csodálkozom, mert imádom Kenyon-t, és  írjon bármilyen álnéven, az csak Kenyon írás marad. 

Szeretem ezt a kort, ahol játszódik a történet. Plusz pont, hogy a lovag torna is a szemem előtt zajlott le. A fülszöveg alig árul el valamit, de ez senkit se tántorítson el ettől a remekműtől. Aki szereti Kenyon-t, az ezt a könyvet is szeretni fogja.
A szereplők nagyon szerethetőek, és majdnem mindenkit a szívembe zártam, kivéve Swan-t. Ő volt az egyetlen, akiből egy idő után nagyon elegem volt. Christian az első pillanatban felkeltette az érdeklődésemet, szóval ha van saját kötete, akkor biztosan el fogom olvasni.
Rowena az egyik kedvenc női főszereplőm. Imádom az aranyköpéseit. Tetszett a változása is, hogy észre sem vette, de teljesen másképpen nézett Stryder-re és a lovagokra.
Stryder… Nekem is kell egy saját lovag. Őt is nagyon megkedveltem, és amiket megtett Rowena-ért.. A végkifejlet is nagyon jóra sikerült. Igazán összeillő pár.
Tetszettek a különleges nevek. Érdekes volt a rejtély is. Főleg az álnevek miatt. A fene sem gondolta volna, hogy Aquarius ki is valójában… Bár, mielőtt kiderült, volt pár momentum amiből következtetni lehetett.
Damien valamiért nagyon megfogott, és majdnem hogy a kedvenc szereplőm lett ebben a könyvben. Kíváncsi vagyok az ő történetére is.



Értékelés: 4,5
Borító: 3
Sorozat:  A Kard Szövetsége # 2
Kedvenc karakter:  Rowena, Strider
Oldalszám: 384
Kiadó: Alexandra
Kiadás dátuma: 2005

2012. 11. 29.

Nora Roberts - A szabadság íze

Fülszöveg:
Devin MacKade seriff csak a távolból figyeli gyermekkori játszótársa, Cassie Connor házasságát, amely egyáltalán nem mondható tökéletesnek. Joe Connor elvesztette a munkáját, és minden dühét, megaláztatását a feleségén és két gyermekén vezeti le. A seriff nem tehet semmit mindaddig, amíg Cassie hozzá nem fordul segítségért. Végül ez a pillanat is elérkezik, s az elgyötört asszony egyedül marad kislányával és fiával. Shane lassan ráébred, hogy nem csak sajnálatot érez iránta…


Újraolvasás.
Nagy nehezen sikerült ezt a kötetet is megszereznem. Meg volt körülötte a mizéria, de ez most lényegtelen.
Ma belelapozgattam, de végül úgy döntöttem, hogy elolvasom. Devin mindig is szimpatikus volt nekem. Ő az egyetlen a MacKade-ek közül, akiben látszik a megfontoltság. Végül is éppen ezért kedvelem ennyire. Elbűvölő volt az önuralmával, a gyengédségével, és a mondhatni, félénkségével. Nagyon megkedveltem Devin-t.
A könyv hangulata is nagyon tetszett. Már az elején azzal indít Roberts, hogy bemutatja, hogy milyen is egy kisváros. Olvasás közben elfogott a honvágy, mivel tudom, milyen egy ilyen helyen élni. Ahol mindenki ismer mindenkit, ahol futótűzként terjed a pletyka, és mindenki hamarabb tud meg mindent, mint az, akivel valóban történt a dolog. Szóval a könyv hangulata nálam csillagos ötös.
A történet mondhatni egyszerű. Adott két főszereplő, akiket már az előző részek alatt megismertünk. Ismerjük a háttértörténetüket, szóval túl sok meglepetés nem vár ránk. Senki se várjon egy eget rengető alkotást, de kikapcsolódásnak tökéletes. Én nagyon jól szórakoztam olvasás közben.
Mint említettem, egyik főszereplő sem ismeretlen számunkra. Cassandra élete már Rafe kötetétől fogva a szemünk előtt zajlott. Akkor sikerült megkedvelnem őt, de itt még szimpatikusabb lett számomra. Ahogy Jared is említette a könyvben, tökéletes egyetemi tanulmányt lehetne írni Cassie életéből.
Cassandra kezd talpra állni, bár még mindig megijed mindentől. Azt hiszi, hogy Devin csak azért foglalkozik vele, mert seriffként ez a kötelessége. Párszor nagyon naiv volt, de ezen nem lepődtem meg.
Devin-t nagyon megkedveltem. Annyira türelmes és gondoskodó volt. Kincset ér, ez nem vitás. Engem megvett magának, az biztos. Tetszett, hogy annak ellenére, milyen nyugodt, mégis érződik benne a MacKade-ekre jellemző magabiztosság és vadság. Tetszett, amikor a többi MacKade-el csak úgy poénból leálltak verekedni.
Nagyon örültem, hogy a többiek is feltűntek, és nem csak pár mondat erejéig. Picit hosszabb idő telt el Jared kötete óta, és kicsit meg is lepődtem, hogy már Regan-nak, és Savannah-nak is megszületett a gyereke. Még mindig nem értem, hogy Savannah miért viselkedett olyan gonoszul Devin-nel az előző részben. De igazság szerint nem is nagyon érdekel.
A könyvben fellelhető némi akció. Amin nem is lepődtem meg. Gondoltam, hogy Joe kiszökik a börtönből.
A szellemes szálat is tovább csavarta Roberts. Még mindig tetszik ez a szál, és megtudhattunk itt is pár új dolgot az akkori szereplőkről.
Shane megmarad ugyanolyan vigyorgó bolondnak, aki volt. De én így kedvelem. Alig várom, hogy az ő kötetét is a kezem közé kaparintsam.
Zárójelben megjegyezném: A könyv fülszövegének utolsó mondatában elírás történt. Nem Shane ébred rá a dolgokra, hanem Devin. És sajnos ez a könyv hátlapján is így van feltüntetve…


Értékelés: Régi: 5; Új: 4,5
Borító: 3
Sorozat:  A MacKade Fivérek # 3
Kedvenc karakter:  Rafe, Shane, Devin,
Oldalszám: 368
Kiadó: Harlequin
Kiadás dátuma: 2005

2012. 11. 28.

Richelle Mead - Véreskü

Fülszöveg:
Rose, a montanai Szent Vlagyimir Akadémia dampyr testőrtanonca az érettségi előtt nemcsak a biztonságos akadémia, de az Egyesült Államok területét is elhagyja, hogy felkutassa strigává változtatott szerelmét, Dmitrijt. Az Oroszországba, Szibéria déli részére tévedt Rose-t szerelmén kívül ígérete hajtja: nem hagyhatja életben az élőhalottá, kegyetlenné vált kedvesét. Meg kell ölnie őt…
Oroszországban azonban minden más, mint az óceán másik oldalán. Rose nemcsak strigákba botlik, de találkozik a morák ember-szövetségeseivel is, az Alkimistákkal, megismerkedik Dmitrij családjával, összefut egy lélekmágus-árnyékcsókolta kötelék-párossal, ráadásul állandóan a nyakán lóg egy vélhetően illegális kereskedelmet folytató, láthatóan kivételes hatalommal bíró üzletember is, Abe Mazur. Képes lesz-e Rose végrehajtani ígéretét vagy (szó szerint) feladva életét maga is strigává lesz? Netán egy élőhalott vérszajhája? Ki ez a titokzatos Abe, a vénember? S ha mindez nem volna elég, meg tudja-e menteni a távolból barátnőjét, Lissát egy ellenséges bűbáj hatásától?



Újraolvasás.
Tegnap, amint befejeztem A halál csókját, egyből a kezembe vettem ezt a részt is. Ez körülbelül este 8-9 körül lehetett. Nem akartam sokat olvasni, hiszem mára is hagyni kellett valamit, de csak olvastam és olvastam… Éjfél körül muszáj voltam letenni a könyvet.

A könyv első fele nem nagyon nyűgözött le. Olyan volt, mint egy hosszú prológus. Tetszett-tetszett, de nem voltam annyira oda érte. Jó volt elszakadni az akadémiától, és Oroszország felé kacsingatni. Érdekes volt az ottani rendszer, és az Alkimisták feltűnése is piros pontot érdemel. Sidney eléggé szimpatikus volt, csakúgy, mint Dmitrij családja.
Rose itt még kicsit elveszett volt, de megtudtam érteni, hogy miért habozik, és gondol arra, hogy ott marad Oroszországban. Rose-al együtt éltem át a történéseket, reálisnak láttam a döntéseit, és az elhatározását.
Abe egy üde színfolt volt, egyből imádtam, amint megjelent. Remélem, hogy nagyon sokat fog szerepelni.
Annak is örültem, hogy Lissa-t kicsit hanyagoltuk, mert nem csípem szegényt. Adrian viszont elég sokat szerepelt, és ismét mutatott valami újat.
Avery-vel tudtam, hogy valami gond van, csak azt nem, hogy micsoda. Amikor kiderült, akkor csak a számat húztam. Nem tetszett, hogy ismét egy lélekmágussal akar Mead minket megismertetni. Kicsit furcsának tartom, hogy az első részben csak Lissa-ról tudtuk, hogy lélekmágus, Karp tanárnőről is volt egy pár utalás, és talán Szent Vlagyimirről. De Mead szerintem ezt a vonalat túlzásba vitte. Állítólag nagyon ritkák, erre minden könyvben felbukkan egy. Vagyis itt már három(!). Nagyon tetszett a lélekmágus vonal, de ezt már túlzásnak tartom.
A könyv második fele viszont nagyon-nagyon tetszett. Rose végre ráakadt Dmitrij-re, és az olvasó nem tudja eldönteni, hogy örüljön, vagy megdöbbenjen.   
Nem tudom ki hogy van vele, de amikor Dmitrij feltűnt, mindig kerestem rajta arra utaló jeleket, hogy hátha felbukkan benne a régi Dmitrij. Néha azt hittem, hogy igen, van még remény. Akárcsak Rose-t, engem is elkábított. De végül rá kellett jönnöm, hogy bár ragaszkodik Rose-hoz, egyáltalán nem azért, amiért régen.
Az együtt töltött idejük nagyon tetszett, bár tudtam, hogy úgyis véget ért. Egyáltalán nem boldog véget.
A könyv csúcspontja egyértelműen a harcuk volt. Imádtam olvasni.
Az ezután történtek kicsit olyan mesébe illő volt. Rose mint mindig, megmenti Lissa-t, visszatér az akadémiára, és minden ott folytatódik, ahol az előző rész befejeződött. Kivéve azt, hogy Dmitrij nincs ott.
Az a pár soros üzenet, amit végül Dmitrij küldött Rose-nak biztosított arról, hogy még nincs vége közöttük a dolgoknak.
Minden bejegyzésnél akartam írni a könyvek borítójáról, de valahogy nem úgy jött ki a lépés. Erről viszont muszáj írnom. Ha azt a lány levennék a borítóról, akkor boldog lennék. Tetszik a háttér, de ez a lány… Nem szeretnék gonosz lenni, de nincs rá jobb szó. Ez a lány ocsmány. Nincs kedvem a véreres szemét bámulni. De legalább rákentek egy raklap alapozót, vagy kiretusálták, és nem látszanak a pórusai úgy, mint a Vámpírakadémia könyvborítóján henyélő lányén. Arról a könyvről is leszedetném azt a lányt, mert egyáltalán nem illik oda, és csúfítja a borító összképét. 


Értékelés: Régi: 5; Új: 4
Borító: 2,5
Sorozat:  Vámpírakadémia # 4
Kedvenc karakter: Christian, Adrian, Abe, Rose
Oldalszám: 350
Kiadó: Agave
Kiadás dátuma: 2010

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...