Fülszöveg:
Rose Hathaway egy hónap múlva tölti be a
tizennyolcadik életévét, közeledik nagykorúságának, és érettségijének
időpontja is. Ez utóbbi feltétele egy kemény, hathetes terepgyakorlat,
amit minden végzős dampyr testőrtanoncnak végre kell hajtania egy-egy
főnemesi mora vámpír mellett. Rose nehezen összepontosít feladatára,
hisz nem csak elhunyt barátja, Mason jár vissza kísérteni őt, még az a
Viktor Daskov is feltűnik, aki korábban Rose barátnőjének, a lélekmágus
Lissa Dragomirnak életére tört. Ráadásul a főnemesi diákok intrikáikkal
akaratukon és tudtunkon kívül utat nyitnak a Szent Vlagyimir Akadémiába a
gyilkos és kíméletlen élőhalott strigák előtt. Rose körül pedig egyre
nagyobb a zűrzavar.
Újraolvasás.
Vannak könyvek, amikről nem tudok véleményt írni. A fejemben megvan
minden, de leírni nem tudom őket. Nos, ez is az ilyen könyvek közé tartozik.
Ismét csak hamar végeztem az olvasással. Annyira olvastatja magát,
hogy mire észbe kaptam, már vége is volt a könyvnek.
Rengeteg minden történik ebben a kötetben, és ahogy a könyv végére
értem, nem is nagyon jut eszembe, hogy mi történt a könyv elején.
A könyv első felében Rose kicsit megdöbbentett. Kész hisztérika volt,
én pedig csak kapkodtam a fejemet, és azt kérdeztem magamtól, hogy mi
történhetett. Nem ezt a Rose-t kedveltem meg, és vissza akartam kapni a régi
Rose-t. Talán ebben a kötetben ment végbe benne a legnagyobb változás. A könyv
elején mindenért hisztizett. A könyv végén viszont már egy felelősségteljes,
komoly, és összeszedett Rose volt. Az új képességei nagyon tetszettek, és az
is, hogy hogyan jön rá az összefüggésekre.
Tetszett, hogy a testőrtanoncok terep gyakorlatoztak. Egy kicsit
megismerhettük ezt a munkát is. Bár nem volt olyan komoly, mintha élesben ment
volna a dolog.
Nagyon tetszett, hogy nem csak az akadémia volt helyszín, hanem
ellátogattunk az Udvarba is. Ambrose alig kapott valamicske szerepet, de nekem
szimpatikus volt. És Eddie-t is kiemelném. Az előző részben csak úgy
tekintettem rá, mint Mason haverjára, de itt bebizonyította, hogy több annál.
Adrian hála az égnek nagyon sokat szerepelt, aminek nagyon örültem.
Imádom a pasast, fogalmam sincs, hogy miért. Benne is több van, mint ami
látszik.
Christian is rengeteget szerepelt. Az előző részben nem nagyon
érdekelt, de itt ismét felpiszkálta a kíváncsiságomat. Nagyon tetszett, hogy
Rose-al karöltve hogyan harcoltak.
Dmitrij és Rose között izzott a levegő. Nagyon sok közös jelenetük volt, és pedig csak olvadoztam ezeket olvasva. Nem hittem, hogy Dmitrij elszánja magát, és amikor már örömtáncot jártam, hogy igen, végre, megtörtént az, ami az első rész óta várat magára, Mead gondolt egyet, és karót döfött a szívünkbe.
Teljesen megértem Rose döntését. Viszont Lissa-t már réges-régen felpofoztam volna. Már az első részben sem volt a szívem csücske, de itt… A mérhetetlen önzősége, teljesen felidegesített. Mindenki őt helyezi előtérbe, ő meg nem törődik senkivel. Csak akkor, ha eszébe jut. És amikor megpróbálta bűbájjal rávenni Rose-t, hogy maradjon vele… Rose helyében már régen felképeltem volna.
Összeteszem a két kezemet, hogy a 4. rész itt vár rám a polcomon. Mert ezzel a függővéggel kicsit ideges lennék, ha várnom kéne a folytatásra.
Amit negatívumként említenék, az fajok, és annak jellemzőik, valamint az etetők. Az első részben is megértettük, hogy ki-kicsoda, és mik a képességek, valamint az etetőkre vonatkozva, hogy mire valók. Ez a harmadik rész, de Mead ismét egy oldalt pocsékolt el arra, hogy újfent megismertesse ezt velünk. Azt hiszem, akik kedvelik a sorozatot, tisztába vannak ezekkel. Nem értem, hogy akkor miért volt szükség újra elmagyarázni.
Sokat gondolkodtam, hogy hány pontot adjak a könyvre. Még mindig hiányzik nekem valami – annak ellenére, hogy minden megvan, ami kell-, de a striga támadás, és Adrian jelenléte annyira tetszett, hogy megadom neki az 5 pontot.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése