Fülszöveg:
Az igaz barát nem iszik a barátjából
Sookie Stackhouse pincérnő a louisianai Bon Tempsben. Csinos, de
csendes lány, aki nem jár el szórakozni. Oka van rá. Sookie ugyanis
olvas mások gondolataiban. Bill magas, sötét hajú, jóképű srác – és a
lány egy árva szót sem hall a gondolataiból. Tehát pontosan az a fajta
pasi, akire egész életében várt…
Azonban Bill szörnyű titkot rejteget; ő ugyanis vámpír. Váratlanul
Sookie egyik kolléganőjét megölik, nem is akárhogyan – miközben
megátalkodott vámpírok csoportja veszi üldözőbe Billt. Az idegeneknek
tervei vannak Sookie-val, a kérdés csupán az, ki tudja jobban és
gyorsabban kihasználni emberfeletti képességeit.
Újraolvasás.
Amikor először olvastam a könyvet, akkor imádtam. Most, újraolvasás után
látom a hibáit, érzem, hogy kicsit unalmas, de attól én még ugyanúgy
szeretem.
Már az elején belevág Harris a dolgokba. Tetszett a történet
alakulása, és hogy a vámpírok kiállnak a nyilvánosság elé. Lehetett
érezni a bizalmatlanságot az emberekben a vámpírok iránt, ami plusz
pont.
Sookie-t megkedveltem. Igaz, hogy néhol nagyon naiv volt, de
sikerült azonosulnom vele. Egyetlen bajom volt. Még pedig az, hogy
állítólag milyen tapasztalatlan az élet dolgaiban, mégis néhol úgy volt
feltüntetve, mint egy nagyon tapasztalt nő.
Bill az első perctől idegesített. Tudom, hogy a későbbiekben mi lesz
vele, és örülök neki. Ha hozzám vágnák, akkor sem kéne. Egy tutyimutyi,
szerencsétlen alak. Többet vártam egy vámpírtól. Ő inkább olyan volt,
mint egy régi korokban rekedt vénember.
A Merlotte’s hangulata átjött, szívesen beülnék oda én is egy sörre.
Főleg, ha Sam is ott van. Kedvelem a pasast. Kedves, aranyos és még
jóképű is.
Eric itt alig szerepelt, de egy üde színfolt volt, ami kellett is, mert sokszor elkalandoztam olvasás közben.
Sokszor unatkoztam, de közben mégis jó volt olvasni, mert megvan a hangulata a könyvnek.
Maga a gyilkosság szál érdekes, bár a felénél rá lehet jönni, hogy
ki a tettes. Olvasás közben sokszor gondoltam arra, milyen jó lenne
(ismét) megnézni a sorozatot. Be kell vallanom, hogy a sorozat 1. évada
jobban bejött, mint a könyv, bár ezt is nagyon szeretem...
...Azóta megnéztem a sorozat első évadát, és ezért muszáj belinkelnem ide a sorozat opening-jét:
2012. 11. 20.
Charlaine Harris - Inni és élni hagyni
11/20/2012 09:54:00 du.
2012-ben olvastam, 4*, Charlaine Harris, fantasy, filmadaptáció, krimi, romantika, True Blood, Ulpius-ház, vámpír
No comments
Értékelés: Régi: 5; Új: 4
Borító: 4
Sorozat: True Blood # 1
Kedvenc karakter: Eric
Oldalszám: 414
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás dátuma: 2009
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése