Fülszöveg:
Újraolvasás.
Két éve már olvastam a könyvet, de múlt hónapban sikerült egy saját példányt is szereznem belőle, és gondoltam, olvassuk el újra.
Kb. pár óra alatt sikerült elolvasnom, csak úgy faltam a lapokat, de most laposabbnak éreztem, mint első olvasásra.
Nagyon tetszik a világ, amit Mead megalkotott. Amikor megjelent a könyv, elég nagy vámpír mániában szenvedett mindenki, és az olvasásaink 80%-át ilyen könyvek tették ki. De Mead alkotott, és egy új megközelítésből írt a vámpírokról. Igazság szerint nekem szinte fel sem tűnt, hogy vámpírokról szól a könyv. Olyan volt, mint egy modern bentlakásos iskola. Ami nem is baj, mert nagy felüdülést jelentett egy teljesen más megoldásról olvasni. Tetszettek a különböző fajok megnevezései is.
Rose nagyon szimpatikus volt. Tetszett, hogy nem egy szuperhős, nincs különleges képessége, pusztán fizikai erővel képes harcolni. Ehhez párosul a szókimondása, és a humora, amitől nagyon hamar megkedveltem. Nagyon tetszett, hogy mindig Lissa-t helyezi előtérbe, az a legfontosabb, hogy ő biztonságban legyen.
Lissa-val viszont még nem sikerült zöld ágra vergődnünk. Nem tetszett ez a „Rose majd mindent megold” hozzáállása, viszont a lelki gyötrődését, és a képességének negatív hatásait Mead nagyon valósághűen írta meg. Tetszett, hogy Christian-nal összejöttek. Szimpatikus nekem ez a srác.
Dmitrij-ről meg már nem is beszélek. Olyan kis édes, hogy engem egyből megvett magának. Közte, és Rose között kialakult kapcsolat nagyon tetszett, és az is, hogy fokozatosan, szinte észrevétlenül kerültek közel egymáshoz. Viszont a könyv végén nagyon mérges voltam rá, de megértem az álláspontját.
A könyv cselekménye is nagyon tetszett. Nem igazán volt meglepő, hogy ki áll a háttérben, de így is élvezetes volt olvasni.
Értékelés: Régi: 5; Új: 4
Borító: 3
Sorozat: Vámpírakadémia # 1
Kedvenc karakter: Rose, Dmitrij, Christian
Oldalszám: 236
Kiadó: Agave
Kiadás dátuma: 2009
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése