Fülszöveg:
A fény asszonya. Hajnalban jön, amikor a férfi legyengül. Halovány fénysugár, ami áthatol a sötétségen, és lángra lobbantja a rejtőzködő vadállatot.
Egy különleges képességgel megáldott nő… Egy titokzatos idegen, aki felfedi szerelmének a több ezer éves titkot… Fanatikus gyilkosok, egy különös és egyre fogyatkozó faj, és mindehhez Havasalföld vészjósló árnyai.
Újraolvasás.
Ma (április) rendezgettem a könyveim, és gondoltam, hogy beleolvasok egy kicsit. Hát abból a kicsiből az egész könyv lett.
Amikor először olvastam, nagyon tetszett. Másodjára olvasva, majdnem sikítva dobtam a sarokba, annyira nem tetszett. Most, harmadjára olvasva, tetszett a sok hibájával együtt is.
Az alaptörténet nagyon jó. Tetszik a világfelépítés, de elég rosszul lett kivitelezve. Nem tudom, hogy ez az írónő hibája, vagy a fordítóé.
Mikhail karaktere elég jó, de az arroganciája már a könyv felénél kivágta a biztosítékomat. Főleg, amikor állandóan „kicsim így, kicsim úgy”. Most komolyan. Ha 100-szor nem mondta, hogy „kicsim”, akkor egyszer sem. Amikor egy oldalon ötször megjelent, már a falat kapartam.
Raven karaktere nem annyira hiteles számomra. Egyszer egy összeszedett nő, néha, meg annyira hisztérikus, hogy már az túlzás. Főleg, amikor az őrület határáról pár perc alatt visszatér.
A többi szereplő nem túl sokat szerepelt, inkább csak meg lettek említve. Jacques, és Grigori kivételek.
A „fő gonosz” az meg csak azért jelent meg a könyvben, mert muszáj volt neki. Nem értettem, hogy miért csak az utolsó 80 oldalon bukkant fel, és mi haszna volt.
A borító viszont viszi a pálmát.
Értékelés: 2,5
Borító: 5
Sorozat: A Kárpátok Vámpírjai # 1
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 428
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás dátuma: 2010
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése