Christina Dodd - Újabb botrány

Fülszöveg:
Két előkelő unokatestvér személyazonosságot cserél. Madeline de Lacy, Magnus hercegnője szinte képtelen elhinni, hogy előkelő apja kártyán eljátszotta egész birtokát – és vele együtt őt, a lányát is. A makacs Madeline azt tartja magáról, hogy ő Anglia egyik legokosabb fiatal nője. Elhatározza, hogy visszanyeri családja vagyonát, ezért személyazonosságot cserél unokahúgával, Eleanorral, aki társalkodónőként él velük. A szelíd lányt küldi el ahhoz a férfihoz, aki apjától elnyerte a kezét. Ő maga ezután egy megszállott szerencsejátékoshoz szegődik, ahol félénknek, szerénynek próbál látszani. Persze egyik tulajdonság sem igazán jellemző rá, ám mindenáron vissza akarja nyerni a családi vagyont. Amikor már úgy gondolja, hogy a dolgok nem fordulhatnak rosszabbra, találkozik Gabriel Ansellel, Campion grófjával, és a helyzet tovább romlik. Négy évvel korábban Madeline és Gabriel jegyesek voltak, és a lány imádta a férfi szemtelen csókjait. Most még annak a gondolata is, hogy feleségül kellene mennie egy vadidegenhez, eltörpül a kín mellett, hogy ismét szemben találja magát a hűtlen Gabriellel – az egyetlen férfival, akit valaha igazán szeretett.

Újraolvasás.
Régebben olvastam már e-book-ban. Pár hete sikerült könyv formájában is beszerezni, de valahogy nem akaródzott elolvasnom. Tegnap délután nekikezdtem, és még hajnali háromkor is olvastam. Azt mondogattam, hogy még egy fejezet, na, még egy, és mire feleszméltem, már hajnal volt.
Nem egy eget rengető alkotás, de szórakoztatott és kikapcsolt. Ennyi nekem elég. Az alaptörténet nagyon jó, a szereplőkkel sincs gond. Madeline néha túl parancsolgató és makacs, de ez nem ment a rovására. Voltak jó beszólásai amin sokszor kuncogtam. Bár márkinőhöz, későbbiekben hercegnőhöz képest túl szabados.
Gabriel… Ez az egyik kedvenc férfi nevem, és ha egy könyvben találkozok egy ilyen nevezetű alakkal mindig jobb esélyekkel indul, és általában mindig elnézőbb is vagyok. Igazából sok mindent nem tudok írni róla. Magabiztos, és szókimondó, néha ő is elég makacs. Sikerült megkedvelnem. Volt pár megnyilvánulása, ami nagyon szívszorító volt, de volt, hogy nagyon hidegen viselkedett.
MacAllister beszólásai hatalmasak, általában mindig megnevettetett.
A szerencsejáték nagy hangsúlyt kapott. Végül is erre épült az egész történet. Sok minden nincs megmagyarázva, ami kicsit zavaró.
A könyv végével nem nagyon vagyok kibékülve. Olyan, mintha hiányozna még a fél könyv. Dodd nem nagyon ért a függővégekhez, ez mostanában tudtam meg róla.
Volt pár kifejezés, ami nem nagyon illik a könyvbe. Pl. kilométerekre volt. 1806-ban vajon ki ismerte ezt a szót?
A borítóval sem vagyok nagyon kibékülve. A borító színe, és a háttérben a kastély, az tetszik. De a többi… Madeline fekete hajú, és kék szemű. A lány a borítón nagyon nem így néz ki. Photoshop-al a fejére raktak egy fejdísz, ami olyan, mint valami bóvli bizsu. A ruhája sem korhű. És a lány képe olyan, mintha utólag ragasztották volna oda a borítóra.

Értékelés: 4

Borító: 2

Sorozat: Szerepcsere # 1

Kedvenc karakter: -

Oldalszám: 304

Kiadó: Alexandra

Kiadás dátuma: 2007