Fülszöveg:
Még csak néhány hét telt el azóta, hogy a sorozatunk első kötetéből
megismert MacKayla Lane repülőgépe földet ért Dublinban, és az ír
fővárosban máris fenekestül felfordult a világ. Mac erre alighanem csak
annyit mondana: na és, az övé is felfordult, abban a pillanatban, amikor
értesítették róla, hogy Írországban tanuló nővérének brutálisan
megcsonkított holttestét megtalálták egy szeméttel borított sikátorban,
Dublin északi részén. Macet attól fogva a bosszú élteti. Pártfogója, a
titokzatos Jericho Barrons segíti őt abban, hogy az ősi tündérvilágba
vezető misztikus nyomokat követve, eljusson Alina gyilkosáig. A nyomozás
során megismeri a város ódon falai között nyüzsgő ijesztő árnyfi
gurákat, szörnyeket, gengsztereket és gonosz tündéreket, megtanul
káromkodni, lopni, hazudni és ölni.
Egyetlen rövid hónap alatt sikerül a város minden mágikus erővel bíró
lényének a tyúkszemére lépnie. Egyre több veszély leselkedik rá, de
szerencséjére Barrons mindig kéznél van, hogy kimentse ellenségei
karmaiból.
Csak egy kivétel van: V’lane, a halált hozó szextündér, aki olyan
intenzív szexuális vágyat kelt Macben, hogy a puszta látására a lány
vetkőzni kezd.
És V’lane többnyire váratlanul tűnik fel Mac közelében. Ahogy most is...
Újraolvasás.
Nemrég
olvastam újra ezt a könyvet is, de egyszerűen nem tudok véleményt írni róla.
Szerda óta rágódom, de egyszerűen nem érzem azt, hogy jó, amit írok. De
megpróbálok valamit összerakni.
Ebben
a részben Mac fejlődik. És ami számomra nagyon fontos, hogy fokozatosan, szinte
észrevétlenül. Nem szeretem az olyan karaktereket, akik egyik pillanatról a
másikra szuper jók, és szuper erősek lesznek. Amint már említettem, Mac
lépésről lépésre fejlődik, tanul a hibájából.
Az
előző részben azt se tudta, hogy mik azok az Árnyak, de ebben a részben már
felveszi a harcot ellenük. Persze V’lane besegít neki. Sok mindent nem lehet
tudni V’lane-ről, de nekem sikerült megkedvelnem. Persze Barrons nyomába sem
ér, de akkor is sikerült megkedvelnem. Tetszik, hogy próbál változni, emberibb
lenni. Persze a céljait nem ismerjük. Még.
Végre
Fiona kikerül a képből, bár nem véglegesen. De addig jó, míg nincs jelen. Mac a
rendőrséget is megjárja. Egy új ellenséget is szerez, bár ezen nem lepődtem
meg.
Barrons
adja magát. Egy arrogáns seggfej, semmit sem tudunk róla, de ő mindig, mindent
tud, és nagyon sok okosságot is mondd. Na jó. Ebben a részben van valami, amit
még ő sem tud. Örültem is neki.
Szeretem
a rejtett utalásokat is a mondókájában. Egy örökkévalóság, míg az olvasó rájön,
hogy miért mondta, de végül kifizetődik a dolog, mert Barrons nagyon értékes
dolgokat árul el.
„– Jól csókol Derek O’Bannion, Ms. Lane? – kérdezte Barrons, és figyelmesen nézett.A csók emlékére megtöröltem a szám a kézfejemmel.– Olyan volt, mintha a tulajdona lennék.– Néhány nő ezt szereti.– Én nem.– Talán a férfitól függ.– Kétlem. Még levegőt sem kaptam közben.– Egy nap talán majd megcsókol egy férfit, aki nélkül nem tud lélegezni, és rájön, hogy nem nagyon érdekli, hogy nem kap levegőt.”
A
Rossz hold kelt fel olvasása után kezdtem el azon rágódni, hogy az Álmodozó
Tekintetű Srácnak milyen szerepe van. Már az első részben felbukkant, és
valahogy mindig a legjobb helyeken vert tanyát. Újraolvasás után sem tudtam
többet, mint itt. Az Új nap virrad-ban derül fény az Álmodozó Tekintetű Srác
kilétére, és céljaira.
A
tündér relikviák után is folyik a kutatás. Szeretek erről olvasni.
Olyan
sok utalás van ezekben a könyvekben, de amikor elolvassa valaki az utolsó
részt, akkor döbben rá az információ lényegére.
Rowena
ismét képviseltette magát. Ő az egyetlen, akit ki nem állhatok ebben a
világban. Már itt is látszik, hogy egy manipulatív vénasszony, és önös érdekek
vezérlik.
Dani
itt szerepel először. Itt még nem sikerült megkedvelnem, de ismerkedünk
egymással.
Még
egy új szereplő felbukkan fel. A skót Christian MacKeltar. Szerintem gyönyörű
neve van. És azok a tigris szemek… Ő is sok mindent tud, de mégis keveset.
A
könyv végére kaptunk egy nagy bonyodalmat. Úgy tűnik, hogy senki sem tud Mac-en
segíteni. Egyedül van, és úgy tűnik, hogy vége. De amikor már úgy érzi, nem
bírja tovább, megérkezik Barrons.
„– Mallucé... volt az... nem halt meg – nyögtem.Barrons orrlyukai kitágultak, a szeme összeszűkült.– Tudom – sziszegte –, mindenhol érzem a szagát. Az egész hely bűzlik tőle. Ne beszéljen. Szentséges ég, mit tett magával? És mit csinált maga? Szándékosan bosszantotta fel?Barrons már túl jól ismert.– A- azt mondta... hogy maga... nem jön el. – (…)– És te hittél neki? Ne, ne is válaszolj. Azt mondtam, ne beszélj. Csak maradj csöndben. Cseszd meg, Mac. Cseszd meg.Macnek hívott. Csak belül mosolyogtam, mert fájt az arcom.– B-Barrons?– Azt mondtam, ne beszélj – vicsorogta.”
Az ez utáni jeleneteket imádom. Mac
végre harcol, és megmutatja, hogy milyen fából faragták. Barrons libidója az egekbe
szökik, és én vigyorogva olvastam, hogy miket is művelnek együtt Mac-kel.
„– Fogalmam sincs, mi a fenéről hablatyol! – kiabáltam.– Már nem tudtam megkülönböztetni magukat egymástól! – bömbölte.Az arcába öklöztem. A hazugságok leperegnek rólunk; az igazság az, amit a legnehezebb elhallgattatni.– Akkor nem figyelt eléggé! Én a bögyös voltam!– Tudom, hogy bögyös. Az orrom előtt látom a mellét minden kibaszott alkalommal, ahogy megfordulok!– Talán fékezze egy kicsit a libidóját, Barrons!– Baszódjon meg, Ms. Lane!– Ha hozzám ér, még a szart is kiverem magából!– Gondolja, hogy képes rá?– Próbáljuk meg.Megragadta a pólóm, és magához húzott. Összeért az orrunk.”
A sinshar dubh is
megmutatta magát végül. És a könyv befejezése… Na igen. Moning ehhez ért a
legjobban. Minél durvább függővéget írni, bár ez meg sem közelíti a következő
kötetetek végeit. És így a végére. Pár napja egymás mellé tettem az első két
részt, és csak bámultam a borítójukat. És egy idő után észrevettem, hogy ennek
a könyvnek a borítója, az első rész borítójának a folytatása. Minden majdnem
ugyan az a két borítón, csak más szemszögből látjuk az épületeket. Lehet, hogy
ez már másoknak régen feltűnt, de nekem írtó nagy boldogságot okozott, hogy
rájöttem.
„Akit Jericho Barrons kedveskedve megérint, az úgy érzi magát, mintha ő lenne a legkülönlegesebb ember a világon. Olyan ez, mint odamenni a dzsungel legnagyobb, legvérszomjasabb vadállatához, lefeküdni mellé, a szájába tenni a fejed, és ahelyett hogy megölne, megnyalogat és dorombol.”
Értékelés:
5*
Borító:
5
Sorozat:
Tündérkrónikák # 2
Kedvenc
karakter: Mac, Barrons
Oldalszám:
302
Kiadó:
Kelly
Kiadás
dátuma: 2010
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése