Fülszöveg:
Magnus hercegnőjét apja elvesztette kártyán. Aki azonban helyette
érkezik, szégyenlős, csendes unokahúga, Eleanor. Eleanor de Lacy minden
bizonnyal pillanatnyi elmezavarban szenvedett, amikor beleegyezett, hogy
szerepet cserél határozott, erős akaratú unokatestvérével. Biztos volt
abban, hogy soha nem lesz képes meggyőzni Remington Knightot
egybekelésük helytelen voltáról – különösen mivel a férfi láthatóan
nagyon szerette volna nyélbe ütni e házasságot. Ráadásul rendkívül
jóképűnek találja Remingtont – és lenyűgözik a férfi csábítási
kísérletei. Ha azonban tudomására jut a csalás, a merész világfi szörnyű
rombolást vihet végbe… mind a lány jó hírében, mind a szívében.
Remington egy gőgös, határozott arisztokrata nőre számított, aki
biztosítja helyét a magasabb társadalmi körökben. A „hercegnő” azonban a
lehető legkellemesebb meglepetés – szerény, melegszívű, meghatóan
félénk, és ráadásul szép is. Pontosan az a menyasszony, akibe
szenvedélyesen bele tudna szeretni… ha nem akarna oly elszántan bosszút
állni.
Nagy reményekkel kezdtem neki a könyvnek, mert annak ellenére, hogy
kevesen szerepelt Eleanor az előző kötetben, nagyon szimpatikus volt. De
a könyv negyedénél jött a csalódás. Eleanor eleinte itt is szimpatikus
volt, de oldalról oldalra veszített a varázsából. A történet közepétől
azt se tudtam, hogy kiről olvasok, mert annyira elütött a személyisége
az eddigiektől. Értem, hogy Dodd mit akart belőle kihozni, de túl
hirtelen, és túl sokat változott, ami a kárára ment.
Az egész könyv unalmas volt. Nem volt egy kiemelkedő karakter sem,
aki kicsit feldobta volna a könyvet. A végénél éreztem, hogy kezd
tetszeni az, amit olvasok, és csak azért, mert Madeline és Gabriel is
feltűntek.
Remington teljesen hidegen hagyott. Minden könyvben, az összes
karakter ki szokott váltani belőlem valamilyen érzelmet, de ő… Csak
volt, és kész. Nem értettem sokáig, hogy mit akar, és nem is sikerült
meggyőznie. Ami pedig a szerelemre lobbanását illeti. Nagyon nem hihető.
A bonyodalom, és a gyilkosság számomra nagyon zavaros volt. Nem is értettem nagyon, ki kinek a rokona, és miért ölték meg.
A borító itt is botrányos, és itt is a lány miatt. Egy szó, mint száz. Az Újabb botrány sokkal jobban tetszett, mint ez.
2012. 11. 20.
Christina Dodd - Az elcserélt hercegnő
11/20/2012 10:12:00 du.
2012-ben olvastam, 3*, Alexandra, Christina Dodd, romantika, Szerepcsere, történelmi romantikus
No comments
Értékelés: 3
Borító: 1
Sorozat: Szerepcsere # 2
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 288
Kiadó: Alexandra
Kiadás dátuma: 2007
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése