Fülszöveg:
Min hagyja magát felszedni. Hátsó szándék vezérli: ha egy hónapon át az orránál fogva tudja vezetni Calvint, a férfi elveszíti a fogadást, neki viszont lesz kivel mennie húga küszöbön álló lagzijára. Ám az első randi végére lemond a tervről. Amikor elköszönnek egymástól, mindketten remélik, a búcsú örökre szól. Csakhogy a sors más terveket szövöget számukra: Min és Cal képtelenek távol tartani magukat egymástól. Közben előkerül Min féltékeny ex-pasija, Cal elszánt ex-nője, és megjelennek a segítőkész barátok, akik persze mindenbe beleütik az orrukat. Számolatlanul fogy az édes, csokimázas fánk, számtalan szebbnél-szebb nyitott orrú cipő tűnik fel, megismerhetjük a káoszelméletet, és kiderül, hogy a legnagyobb hazárdjáték nem más, mint a szerelem.
Újraolvasás.
Már három napja elolvastam a könyvet, de a vizsgáim miatt nem volt
időm értékelést írni. Pedig jobban szeretek egyből véleményt írni, mert az az
igazi.
Úgy tűnik, tényleg változott a könyvek felé az igényem, mert míg 1-2
éve 5 pontos/kedvenc volt a könyv, most meg se ütötte a 4 csillagos szintet.
Eleinte jól indul a sztori, tetszett Min és a gondolatai is. Sokszor
fel is nevettem olvasás közben. De egy idő után, már a falat kapartam attól a párbeszédtől,
ami a két főszereplő között zajlott.
Cal: Egyél egy kis kenyeret.
Min: Nem eszek, mert szénhidrát van benne, és elhízok.
Cal: Kóstold meg.
Min: Nem, mert elhízok, és amúgy is fogyókúrázok.
Cal: Na, csak egy falatot.
Min: Nem.
*30 másodperccel később*
Min megkóstolja az ételt, majd olyan érzéki arcot vág evés közben,
hogy Cal majd' elélvez. Eközben Min kieszik két embert.
Ez jó pár alkalommal lejátszódott, és az idegeimre ment. Untam ezt a
tortúrát, hogy mindig, ahányszor találkozik a két szereplő, ugyan ezt játsszák
végig, és mindig ugyan az a végeredmény: Min eszik.
Nem tetszett, ahogy Min néha gondolkodott. Azért nem akar gyereket,
mert utána nem tudja leadni a kilókat. Ez a kilómániája már kiakasztott.
Kedvelem az olyan történeteteket, ahol a főszereplő nő kicsit
húsosabb, vagy éppenséggel elhízott, mert nem a megszokott, „tökéletes test”
sablonra épül. De utálom az olyan kövér/elhízott női karaktereket, akik nyávognak,
hogy kövérek, és kijelentik, hogy fogyókúráznak, és két perccel később tömik
magukba az ételt. Nos, Min az utóbbi kategóriába tartozik, és ezért a kezdeti
szimpátiám vele szembe a könyv végére majdnem ellenségeskedésbe csapott át.
Érdekesnek találtam, hogy eddig a kutyának nem kellett, később meg már
két jóképű pasas rohan utána.
Cal szimpatikus volt, de részben azért, mert mindig Cal Bonner jutott
eszembe róla. Aki ismer, tudja, hogy oda, meg vissza vagyok a Bombázóért (SEP).
Szóval a névbeli hasonlat, meg a hajszín nagyon is kedvezett Cal-nak. Lehet, hogy
enélkül nem kedveltem volna meg ennyire.
A könyv klisék halmaza, a szereplőkkel együtt. A legjobban talán
Lisa-val tudtam azonosulni, de sokszor ő is túlzásokba esik.
Bonnie és Roger alig szerepeltek, és amúgy is túl mézesmázosak voltak.
Min anyját már régen felpofoztam volna, szóval a szereplők sem tettek rám túl
jó benyomást.
Maga a fogadás tetszett, de Cal és Min között lévő huzavona már nem
nagyon. A könyv negyedénél már háromszor mondtak egymásnak Isten veledet, pár
oldal múlva meg ismét csak együtt mulatták az időt.
A végkifejlet elég érdekesre sikerült. Megmosolyogtatott, főleg amikor
mindenki összegyűlt Min házában.
Az utolsó fejezet (epilógus) olyan, mint egy női tündérmese. Mindenki
férjhez megy – kivéve Lisa – álom otthon mindenkinek, gyereket, kutyák, macskák
stb…
Nem bántam meg, hogy van belőle egy példányom, de azt hiszem, egy jó
ideig nem fogom elővenni…
Értékelés: Régi: 5/kedvenc; Új: 3,5
Borító: 3
Sorozat: -
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 320
Kiadó: Kelly
Kiadás dátuma: 2009
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése