Fülszöveg:
Az Alvilág Urai mostanra visszanyerték az
irányítást cselekedeteik fölött, és a jó oldalon küzdenek az ősi
kincsekért, melyek elvezetnek Pandóra szelencéjéhez.
Vezérük, Sabin továbbra is a Vadászok elleni harcnak szenteli minden erejét, a diadal igézetében hálószobák helyett a csatamezőkön vitézkedik. A benne élő Kétség mindezidáig sikerrel mesterkedett, hogy eltántorítsa őt szerelmeitől, ám a sors ezúttal a gyönyörű, vörös hajú Gwendolint sodorja útjába. Az ugyancsak halhatatlan, félénk lány korábban azt remélte, egy szelíd halandó képes lesz majd arra, hogy féken tartsa a benne szunnyadó fenevad hárpiát. Sabin most kiszabadítja Gwent piramisbeli börtönéből, és fölébred bennük a Vágy. Az Alvilág Urai és a Vadászok közötti kegyetlen harc semmi ahhoz képest, ami Sabinban dúl a gonosz fölötti győzelem iránti elkötelezettség és a szerelem között…
Vezérük, Sabin továbbra is a Vadászok elleni harcnak szenteli minden erejét, a diadal igézetében hálószobák helyett a csatamezőkön vitézkedik. A benne élő Kétség mindezidáig sikerrel mesterkedett, hogy eltántorítsa őt szerelmeitől, ám a sors ezúttal a gyönyörű, vörös hajú Gwendolint sodorja útjába. Az ugyancsak halhatatlan, félénk lány korábban azt remélte, egy szelíd halandó képes lesz majd arra, hogy féken tartsa a benne szunnyadó fenevad hárpiát. Sabin most kiszabadítja Gwent piramisbeli börtönéből, és fölébred bennük a Vágy. Az Alvilág Urai és a Vadászok közötti kegyetlen harc semmi ahhoz képest, ami Sabinban dúl a gonosz fölötti győzelem iránti elkötelezettség és a szerelem között…
Mivel ezt még 2011-ben olvastam, kicsit furcsának tűnhet a többi Showalter könyv értékeléshez képest. Amint ráveszem magam, hogy újraolvassam - amit nem akarok - akkor majd írok ehhez a könyvhöz egy normális véleményt.
Alig vártam,hogy végre olvashassak az Alvilág Urairól. Nem tudtam,hogy milyen véleménnyel legyek Sabin-ről mert nem igazán ismerhettük meg, és ez a könyv segített egy kicsit. Érdekes történet volt, bár kicsit sajnáltam, hogy most semmi kincskeresés nem volt, csupán apró nyomok után való kapirgálás. Nekem is tetszett, hogy nem csak a két főszereplő hallatott magáról, hanem a többiek is. Imádom Anja csipkelődéseit, és a hárpia nővéreket is hamar megkedveltem. Egyedül Gwen-nel volt problémám. A könyv utolsó 100-150 oldalán kezdtem úgy ahogy megkedvelni. Amikor kiszabadították, és még a saját árnyékától is megijedt, azt valahogy még megértettem. De hogy utána, mindentől-mindenkitől félt, de közben meg olyan gondolatai voltak Sabinről amilyenek…Nekem a kettő nem egyezik. Nem kedveltem meg. Eddig a női főszereplők letettek valamit azt asztalra, amiért elnyerték az elismerésem, de Gwen valahogy nem igazán. Talán csak azzal hogy a könyv vége felé segített a harcokban. És az apja…Te jó ég!
Paris…Hjajj..Annyira sajnálom szegényt. Már az első pillanatban megkedveltem, és most…De még hosszú út áll előtte. Nagyon várom már hogy ő kerüljön sorra. A többieket is kedvelem,kellemes kis társaság.
Értékelés: 3,5
Borító: 5
Sorozat: Az Alvilág Urai # 4
Kedvenc karakter: Paris, Reyes, Kane, Gideon, Torin
Oldalszám: 510
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás dátuma: 2011
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése