Cassandra Clare - Elveszett ​lelkek városa

Fülszöveg:
Mi az az ár, ami még a szerelemért is túl magas? Amikor Jace és Clary ismét találkoznak, a lány elborzadva tapasztalja, hogy szerelmét és gonosz bátyját Lilith varázslata egymáshoz köti. A Klávé célja megölni Sebastiant, de lehetetlen anélkül végezni az egyik fiúval, hogy a másiknak ne essék bántódása. Alec, Magnus, Simon és Isabelle tündérekkel, démonokkal meg a könyörtelen Vasnővérekkel alkudozik, Clary pedig veszélyes játszmába kezd. A tét nem csak a saját élete, de Jace lelke is egyben. De bízhat-e még a fiúban egyáltalán?

Borító: 4,5
Sorozat: A Végzet ereklyéi # 5
Eredeti cím: City of Lost Souls
Kedvenc karakter: Magnus, Sebastian
Oldalszám: 512
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2013

Azt hiszem kijelenthetem, hogy ismét elkapott a Clare mánia. Rég volt már hogy ebben a világban jártam, és az előző részhez hasonlóan bele kell még rázódnom. Próbálom olyan sorrendben olvasni a könyveket ( Pokoli szerkezet és a végzet ereklyéi) ahogyan anno Clare írta, mert így elég sok utalással találkozom, ami lássuk be, igencsak szórakoztató.

A Bukott angyalok városa elég nagy csalódás volt. Egyáltalán nem azt kaptam, amit vártam. Itt viszont - ha nem is teljes mértékben - de elégedett vagyok.

Ismét olyan világban jártam, ahol szívesen élnék. Akció, humor és romantika. Clare jól keveri a dolgokat, mert szinte faltam az oldalakat.

A Bukott angyalok városa igencsak függővéggel zárult, és kíváncsi voltam, hogyan tovább.

Nos, igencsak kedvemre való volta történet. Jace eltűnt Sebastian-val együtt, a Klávénak pedig nem prioritása őt keresni, mivel fontosabb dolgok is történtek.

Nagyon tetszett, hogy a a csapat nyomoz és olyan dolgokba is beletenyerel, amikbe nem kéne. Simon remekelt, csakúgy mint Izzy. Simon-val még most sem vagyok teljesen kibékülve, de remekül összedolgozik az Árnyvadászokkal, amiről öröm volt olvasni.

Clary soha nem volt a kedvencem, és nem is lesz. Hiába, itt a harcos oldalát is megmutatta - ami többször is szemöldökráncolásra is késztetett - de nekem ő még mindig felesleges és buta karakter. Jace említi neki, hogy a bátorsága miatt szereti. Nos, én ezt nem annak nevezném. Inkább a tudatlanságának, amiből következik a "bátorsága", ami szinte mindig csak rosszra vezet. Itt sem volt ez másképp. Míg a többiek démont és angyalt idéztek, addig Clary utazgatott és sétált Velencében, és más városokban. Csak úgy volt. Rosszabbnál rosszabb döntéseket hozott, amit már megszoktunk tőle. A könyv végén azért igencsak meglepett...

Alex és Magnus együtt nagyon jók, és öröm róluk olvasni. Viszont Alec-et is jól megcsapkodtam volna. És a könyv vége? Magnus, te jó ég! Remélem rendeződnek a dolgaik, mert nekem ők együtt az igaziak.

Több szálon fut a cselekmény. Volt amit kivágtam volna - Jordan és Maia szála - mert egyáltalán nem látom értelmét. Aranyosak együtt, de hogy miért kellett őket ennyire központi figurának beállítani, azt nem értem.

Sebastian-t már az Üvegvárosban megkedveltem. Egyik gyengém az ilyen jól összerakott negatív karakterek. És itt sem hazudtolta meg önmagát. Örültem neki, hogy ilyen sok szerepet kap. Őrült, de mégis annyira jó karakter. És amit a könyv végén tett? Hogyan és mikor?

Voltak hullámvölgyek a könyvben, de a humor és a fantasztikus karakterek nem engedték hogy unatkozzam. Elég Jace-re gondolnom, aki ha önmaga, ha nem, tudja hogyan mosolyogtassa meg az olvasót. Furcsa volt most így látni, de a könyv végére ismételten kiderült, hogy nem egy mezei árnyvadász.

És a Néma Testvérekről valamint a Vasnővérekről még nem is beszéltem! Ha nem jön velem szembe egy iszonyat nagy spoiler Zakariás testvérrel kapcsolatban, akkor itt már nagyon gyanakodnék rá. Hogy ennyire érdekelje a Herondale vérvonal, az már nagyon gyanús.

Mindenesetre nagyon jól szórakoztam, és alig várom hogy olvashassam a befejező kötetet. De előtte  - hogy sorrendben haladjak - el kell olvasnom a Hercegnőt. Tudom hogy keserédes lesz a befejezése, de Tessa, Will és Jem története is nagyon érdekel.

Read More

Cassandra Clare - Bukott angyalok városa

Fülszöveg:
A háborúnak vége, és Clary Fray izgatottan tért vissza New Yorkba, ahol egy lehetőségekkel teli, új világ vár rá. Szorgalmasan edz, hogy Árnyvadász válhasson belőle, és felhasználhassa különleges képességeit. Édesanyja feleségül megy élete szerelméhez. Az Árnyvadászok és az Alvilágiak végre békében élnek egymással. És ami a legfontosabb, Clary és Jace szerelme végre igazán kiteljesedhet.

Valaki azonban Árnyvadászokat kezd gyilkoni, és az éleződő feszültség újabb véres háborúval fenyeget. Clary legjobb barátja, Simon sem segíthet. Akármerre fordul, valaki maga mellé akarja állítani, hiszen szükségük van az életét megrontó átok rettenetes hatalmára. Arról nem is beszélve, hogy két gyönyörű, ámde veszélyes lánnyal jár egyszerre, akik közül egyik sem tud a másikról.

Amikor Jace minden magyarázat nélkül távolodni kezd Clarytől, a lány egy rejtély kellős közepén találja magát, amelynek a megoldásával valóra válik a legrosszabb rémálma. Rettenetes események láncolatát indítja el, aminek akár az is lehet a vége, hogy mindent elveszít, ami fontos a számára. Még Jace-t is.


Borító: 5
Sorozat: A Végzet ereklyéi # 4
Eredeti cím: City of Fallen Angels
Kedvenc karakter: Jordan
Oldalszám: 392
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2011,2013,2014,2015

Bő két év telt el, mióta utoljára Clare könyvet fogtam volna a kezembe. Mi ennek az oka? A Pokoli szerkezetek első része tetszett, de valamiért nem folytattam. A Végzet ereklyéi pedig nekem ott ért véget, ahol kellett volna, és nem láttam értelmét a folytatásnak.
Ennek ellenére mégis csak folytatom a sorozatot, igaz, megkésve. A vélemények a könyvről nagyon megosztottak. Úgy döntöttem, ideje utánajárnom a dolgoknak.

Mivel hosszú idő telt, mióta az Üvegvárost olvastam, be kellett látnom, hogy nagyon sok mindent elfelejtettem. A lényeg megmaradt, de az apró utalások, vagy éppen Simon Jele értetlen pislogásokra késztettek. De sebaj, gondoltam majd belerázódom.

De ez nem történt meg. Szó se róla. Olvastatja magát a könyv. Viszont pont az hiányzott belőle, ami a húzóereje. Az Árnyvadászok világa és a fantasztikus karakterek.
Ebből semmit sem kaptam. A szereplők teljesen kifordultak magukból. Van, aki nem változott, és ugyan olyan buta, mint volt. Legnagyobb sajnálatomra viszont Jace olyan volt, mintha kiherélték volna. Ritka pillanat volt, amikor megcsillogtatta szarkasztikus humorát, pedig pont ezért szerettem meg. Magnus sem volt önmaga. Úgy éreztem, mintha egy szűrőn át láttam volna őket.

A történetről annyit, hogy az nagyon nincs. Sokat felejtettem, de annyi megmaradt, hogy a sorozat akciódús, humoros és izgalmas.
Itt minden volt, csak izgalom nem.
A könyv háromnegyede tipikus brazil szappanopera. Ki kivel van együtt, kivel csalta meg, és ki szenved totálisan feleslegesen.
Aki cseppet sem változott, az Izabelle. Ugyan olyan szúrós és tüzes, mint volt.

Az sem segített a helyzetemen, hogy a könyv nagyrészt Simon szemszögéből íródott. Soha nem voltak odáig érte, és itt sem könnyítette meg a helyzetet. Viszont pont az ő helyzete az, ami igencsak érdekes. Nem tartozik sehová, és nem is tudja, hogy hová tartozik. Kicsit értelmetlen, de így van. Vámpír, aki Jace-nek hála bírja a napfényt. A vámpírok kirekesztették, viszont hiába, az Árnyvadászokkal baráti kapcsolatban van, mégis egy szakadék választja el őket egymástól. Simon-nak meg kell küzdenie az éhségével is.
Attól függetlenül hogy Simon nem a kedvencem, érdekes szálak vannak kibontakozóban.

Mint említettem, a könyv nagy része totális tini dráma. Nem lett volna ezzel túl sok bajom, ha Clare jó pár akciót beiktat. De nem tette. Ehelyett ruhapróbákról, és partikról kellett olvasnom.

A szereplők sem kerültek közel hozzám. Clary semmit sem változott. Ugyan olyan buta, mint volt. Nem szerettem eddig sem, és ezután sem fogom. Azt gondoltam, mivel megkezdte a kiképzését, valamennyi ész szorul t belé. De nem.
Jace is kifordult önmagából. A szerelmi drámáknak köszönhetően olyan volt, mint egy pincsikutya.

Akiket nagyon hiányoltam, az Alec és Magnus. Főleg Magnus. Szerencsére a könyv közepe tájékán felbukkant, de nagyon keveset kaptam belőle.
Viszont pont ez volt az egyik legérdekesebb dolog a könyvben. Alec és Magnus szerelme, és párkapcsolati krízise. Hiszen Magnus halhatatlan. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz velük.

Aki viszont meglepett, az Jordan. Már az első pillanattól fogva szimpatikus volt. Remélem, a további kötetekben is fel fog bukkanni.

Akire fokozott figyelmet szenteltem, az Zakariás testvér. Belefutottam egy jó nagy adag spoilerbe vele kapcsolatban. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy miként is lett az, aki.

Valamint tetszettek az utalások Will-re, és az előzménysorozatra is.

Mivel a könyv nagy része dráma, nem vártam túl sok akciót a végére. De Clare meglepett, és mégsem. Meglepett, mert az utolsó fejezetek igazán akciódúsak, és drámaiak. Nem lepett meg, mert úgy éreztem, hogy a lerágott csontot akarja még egy kicsit rágcsálni.
Clary újfent megmutatta, hogy az esze csak dísznek van. Remélem a továbbiakban javulni foga helyzet.
Lilith említése jót tett a könyvnek. Az már nem, hogy ilyen könnyen vége van. Vagy talán mégsem?

Read More

Cassnadra Clare - A Végzet Ereklyéi

 (The Mortal Instruments)

#1.  Csontváros (City of Bones)

Bejegyzés

#2.  Hamuváros (City of Ashes)

Bejegyzés

#3.  Üvegváros (City of Glass)

Bejegyzés

  

#4.  Bukott angyalok városa (City of Fallen Angels)

Bejegyzés

#5.  Elveszett lelkek városa (City of Lost Souls)

Bejegyzés

#6. Mennyei tűz városa (City of Heavenly Fire)

Bejegyzés

Read More

Cassandra Clare - Üvegváros

Fülszöveg:

Hogy megmentse édesanyja életét, Clarynek el kell utaznia az Üvegvárosba, az Árnyvadászok ősi otthonába – még ha engedély nélkül belépni a városba a Törvénybe is ütközik, márpedig a Törvény megszegése halált jelenthet. Ha ennyi nem lenne elég, Jace nem akarja, hogy ott legyen, Simont pedig börtönbe vetették az Árnyvadászok, akik igencsak gyanúsnak találnak egy vámpírt, akinek nem árt a napfény.
Ahogy Clary egyre többet tud meg családja múltjáról, szövetségesre lel Sebastian, a titokzatos Árnyvadász személyében. Valentine minden erejével azon van, hogy örökre megsemmisítsen minden Árnyvadászt, nekik pedig csak akkor van esélyük vele szemben, ha összefognak örökös ellenségeikkel. De félre tudják-e tenni gyűlöletüket az Árnyvadászok és az Alvilágiak, hogy együttműködhessenek? Miközben Jace rádöbben, mi mindent hajlandó kockára tenni Claryért, vajon a lány újonnan meglelt képességeivel segíthet-e megmenteni az Üvegvárost – bármilyen áron?
A szerelem halálos bűn, és a múlt titkai is végzetesnek bizonyulnak, amikor Clary és Jace szembenéz Valentine-nal a New York Times nagysikerű sorozatának, A Végzet Ereklyéinek utolsó darabjában.

Újraolvasás.

Jót tett nekem, hogy hagytam a sorozatot egy picit pihenni, mert ezt most ha nem is imádtam, de nagyon szerettem olvasni. Újraolvasás, de szinte alig emlékeztem belőle bármire is. A lényeg megmaradt, de olyan volt, mintha most olvasnám először.

Az előző rész nem tett rám túl nagy benyomást, pedig tudom, hogy mennyire jó a könyv. Itt nem voltam problémáim, mert szinte az első oldalaktól megvett magának a könyv.

Jót tett a sorozatnak a helyszínváltás, Idris és Alicante elég fontos az Árnyvadász mitológiában, és jó volt kicsit elszakadni New York-tól, bármennyire is imádom a várost.

A könyv olvastatja magát, szinte faltam az oldalakat. Izgalmas, humoros, akciódús és romantikus.

Egyszer az életben egyet kell értenem Stephenie Meyer-rel, mert én is imádnék ebben a világban élni. Több szemszögből olvashattam a könyvet, és be kell vallanom, örültem neki. Clary-vel eddig a részig túl sok bajom nem volt. Nem kedveltem, de nem is utáltam. Itt viszont nagyon megingott a képzeletbeli mérleg, mert szerencsétlen lányt ha lehetett volna, jól felpofoztam volna. Egyáltalán nem kedveltem meg, sokszor csak idegesített, és irritált a folytonos nyávogásával, és azzal a meggyőződésével, hogy neki mekkora nagy szerepe is van a háborúban, neki feltétlenül a középpontban kell lennie. Sokszor nagyon buta volt, a nyilvánvalót sem fogta fel, vagy vette észre. Fogalmam sincs, hogy Jace, az egyik legjobb karakter a sorozatban, akit imádok, mit lát ebben a lányban. Sokszor felmerült bennem ez a gondolat olvasás közben.  

A többiek is többet szerepeltek, volt jó pár új szereplő is, aminek csak örülni tudtam. Sebastian már a kezdetektől esélyes volt rá, hogy az egyik kedvencem legyen, és nem is okozott csalódást. Remélem, a következő részekben ismét feltűnik, nem szeretnék elbúcsúzni az egyik kedvenc szereplőmtől.

Az Alec-Magnus „szálat” egyszerűen imádtam. Ahányszor felbukkantak csak vigyorogni tudtam. Magnus-on meg főleg. A sorozat legjobb karaktere, még Jace-t is lepipálja.

Clare a Jace-Clary szálat viszonylag elég hamar megoldotta, és szinte meg sem lepődtem rajta. Második olvasásra feltűntek azok a mondatok, amiken első olvasásra átsiklottam. Kicsit megkavarta a szálakat Clare, hogy akkor Jace kicsoda, kinek a fia, de végeredményben könnyen rá lehetett jönni. Jace is hozta a formáját, imádtam minden megmozdulását. Na jó, azt nem, hogy szerelmes Clary-be, mert komolyan mondom, fogalmam sincs, mit lát benne…

A háborúra készülődés remekül megvan írva, csakúgy, mint az új szövetség az Alvilágiak és az Árnyvadászok között.

Simon-t kicsit jobban megkedveltem, de még így sem mondatom azt, hogy nagyon jóban lennénk.

Valentine-t nem győzöm dicsérni. Igaz, hogy ő a főgonosz, de annyira összetett, számító, manipulatív szociopata, hogy Clare tényleg dicséretet érdemel. 

Amikor még nem lehetett tudni, hogy Clare tovább folytatja a sorozatot, én akkor azt mondtam, hogy tökéletes lezárása ez a könyv egy remek trilógiának. Imádom ezt a világot, a karaktereket, a könyv humorát, remélem, hogy nem kell csalódnom a folytatásban.

Úgy gondolom, hogy írhatnék még szinte egy regényt, hogy a könyvben mit szerettem, mi tetszett, de inkább csak annyit mondok: Olvassátok el, mert megéri!

Értékelés: 5

Borító: 5*

Sorozat: A Végzet Ereklyéi # 3

Kedvenc karakter: Magnus Bane, Jace, Sebastian, Luke

Oldalszám: 504

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás dátuma: 2011

Read More

Cassandra Clare - Hamuváros

Fülszöveg:

Clary Fray másra sem vágyik, csak hogy végre ismét normális életet élhessen. De vajon mi számít normálisnak, ha valaki démonokat pusztító Árnyvadász, az édesanyja varázslattal előidézett kómában fekszik, és egyszerre vérfarkasok, vámpírok meg tündérek nyüzsögnek körülötte? Clary szívesen töltene több időt legjobb barátjával, Simonnal, csakhogy az Árnyvadászoktól nem szabadulhat – főleg nem jóképű, ámde bosszantó, újonnan megtalált bátyjától, Jace-től. Clary csakis úgy segíthet édesanyján, ha felkutatja a rossz útra tért Árnyvadászt, Valentine-t, aki talán őrült, bizonyosan gonosz – ráadásul az édesapja. Amikor a Végzet Ereklyéi közül a másodikat is ellopják, a félelmetes Inkvizítor Jace-t gyanúsítja. Lehet, hogy a fiú tényleg elárul mindent, amiben hitt, és az apja mellé áll?

Újraolvasás.

Régen olvastam már ezt a könyvet, és emlékszem, hogy mennyire odáig voltam érte, és majd’ megvesztem, hogy nem olvashatom a folytatást.

Októberben elkapott az újraolvasási láz, szóval amint tudtam, be is szereztem a Csontvárost. Amint azt letettem, alig vártam, hogy ezt a könyvet is megszerezzem. Karácsonykor ott várt rám a fa alatt, és pedig repdestem az örömtől.

De most csak szenvedtem vele. Két hétbe telt, mire elolvastam. Kicsit hülyén fog hangzani, de a történettel nincs semmi baj. Nagyon jóra sikeredett, de engem most nem sikerült megfognia. Persze az is hozzátartozik a dologhoz, hogy pont ennél a könyvnél kapott el az olvasói válság. Először azt hittem, hogy az a gond, hogy rágörcsölök a könyvre. Annyira akartam szeretni. A 100. oldal környékén döbbentem rá, hogy egyáltalán nem élvezem olvasni. Csak olvastam, de teljesen hidegen hagyott a sztori.

Hagytam pihenni, nem is olvastam mást. Majd jött Jamie McGuire, és sikeresen kizökkentett a válságomból. Pár napja ismét kézbe vettem ezt a könyvet, de sokan nem javult a helyzet. Még mindig azt mondom, hogy nagyon jó a történet, rengeteg benne a cselekmény, bonyolódnak a dolgok, de engem akkor sem sikerült megérintenie a könyvnek. Egyedül akkor mosolyogtam el olvasás közben, amikor Magnus előtérbe került.

Jace és Clary is kerülgette egymást, volt pár vallomás, de a könyv végén, amikor Clary elhatározta magát, akkor már Jace állt a dolgokhoz másként. Jace is többet mutatott magából, megmaradt a szarkasztikus humora is, de ez engem most nem nyűgözött le.

Simon-nal kapcsolatban meg annyit, hogy nem igazán a kedvencem. Az új „állapota” nem igazán lepett meg. Nem mondom azt, hogy kíváncsi leszek, mi lesz vele, mert akkor hazudnék.

Amit kiemelnék, az az Inkvizítor. A másik Karácsonyi ajándékom az Angyal c. könyv lett, és az első oldalon belebotlottam a Herondale névbe. És amikor az Inkvizítorról kiderült, hogy ő is Herondale, felkeltette az érdeklődésemet ez a vonal.

Alec és Magnus olyan kis édesek voltak. Főleg Magnus. Neki köszönhető, hogy valamennyire élveztem olvasni a könyvet.

A könyv végén a csata is tetszett, élveztem olvasni. Ellenben Clary-vel most kicsit meggyűlt a bajom, mert ebben a részben többször csak idegesített. Az viszont a javára szólt, hogy Simon-nal nem erőltették a dolgot. Megpróbálták, de nem jött össze.

Valentine egy nagyon jó rossz karakter. Tipikus pszichopata, soha sem tudni, hogy mit, miért tesz.

Tárgyilagosan nézve tény, hogy sokkal jobb, mint a Csontváros, akciódúsabb, érdekesebb, többet tudtam meg az Árnyvadászokról is, de úgy tűnik, hogy szüneteltetnem kell egy kicsit ezt a sorozatot, és Clare könyveinek olvasását is. Felettébb bosszant, hogy tudom, hogy ez egy nagyon jó könyv, mégis alig tudtam élvezni.

Értékelés: Régi: 4,5; Új: 3,5

Borító: 5*

Sorozat: A Végzet Ereklyéi # 2

Kedvenc karakter: Magnus Bane

Oldalszám: 416

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás dátuma: 2010

Read More

Cassandra Clare - Csontváros

Fülszöveg:

Amikor a tizenöt éves Clary Fray elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba, aligha számít rá, hogy egy gyilkosság tanúja lesz – amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a semmiben. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi – még egy vércsepp sem – bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán?
Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni szeretnék… 



Újraolvasás.

2010-ben olvastam már a sorozatot, de úgy döntöttem, hogy újraolvasom, mert most úgy éreztem, nekem ez kell. Nagyon régóta kerestem a könyvet számomra éppen megfelelő áron, de vagy nem találtam sehol, vagy pont az orrom előtt vitték el – kétszer is egymás után – és már a plafonon voltam ettől. Azt mondtam magamnak, hogy jó, nem érdekel, megveszem valamelyik webshop-ban, csak olvassam már végre. Múlt héten láttam, hogy az egyik moly éppen meg akar válni tőle, gondoltam írok neki, hátha budapesti, és mehetek is a könyvért. Peches lévén, visszaírt, hogy valaki megelőzött, és ha annak a molynak nem jön össze, akkor jelentkezik. El is szontyolodtam, mert biztos voltam benne, hogy erről ismét lemaradtam. De amikor láttam, hogy az eladó moly írt, hogy aktuális-e még, akkor már tudtam, hogy igen, végre nekem is lesz egy saját példányom ebből a könyvből. Szerda délután boldog mosollyal az arcomon jöttem haza, és tegnap el is kezdtem olvasni.

Mivel újraolvastam, nagyjából tudtam, hogy mi vár rám, de még így is nagyon jól szórakoztam.

Az alapötlet, és a világkidolgozás csillagos ötös. A könyv humoros és ötletes. Minden lény fellelhető a könyvben, megspékelve az Árnyvadászokkal, akik nekem nagyon tetszettek. A könyv izgalmas, humoros, pici romantika is van benne. Mi többet kívánhat az ember lánya?

Jace egy pillanat alatt elvarázsolt a szarkasztikus humorával, és a csipkelődéseivel. Nagyon szeretem Jace karakterét. Amint megjelent a színen, nem lehetett az arcomról a vigyort letörölni.

„Jace láthatólag elégedett volt önmagával. - Hát persze - mondta. - Félelmetesen vonzó vagyok.

- Mondták már neked, hogy a szerénység néha nagyon szimpatikus tulajdonság lehet?

- Kizárólag csúnya emberek - jegyezte meg Jace. - Lehet, hogy a szelídek öröklik a földet, de

jelenleg az öntelteké. Amilyen én is vagyok.”

Tetszettek a gyenge és elbizonytalanodott pillanatai is. ( Itt a Valentine és Clary-s részeket értem)

„A Klávéhoz tartozom. A véremben van és a csontjaimban. Mondd akkor meg nekem, ha annyira biztos vagy benne, hogy ez nem az én hibám volt. Miért van az, hogy amikor megláttam Abbadont, először nem a harcostársaim jutottak eszembe, hanem te?

(…)

- Clary! - szólt. - Mi történik velem?”

Clary-vel nem volt sok bajom. Igazság szerint sikerült megkedvelnem. Hála az égnek nem egy tipikus, hülye főhős, ami ebben a műfajban néha kötelező. Megvan a magához való esze, nem hisztizik. Szereti a mangákat és az anime-ket is. Meg is említette a nekem is az egyik kedvenc anime-met, a Trinity Blood-ot. Szóval panasz nem lehet rá. De mégis, nekem valahogy nem sikerült a szívembe zárni. Kedvelem, de semmi több.

A Lightwood gyereket eleinte unszimpatikusak voltak. Főleg Alec. Izzy-t hamarabb sikerült megkedvelnem, mint őt. Olyan, mintha Jace lenne lányban, persze nem teljesen.

„- Úgy nézek ki, mint anyukám - mondta döbbenten.

Isabelle felhúzta a szemöldökét. - Hogyhogy? Középkorúnak látod magad? Talán még egy kis púder...”

 Alec viszont az ellenségeskedésével nagyon azon volt, hogy megutáljam. De a könyv végére megbékéltünk egymással, és azt hiszem, a Hamuváros-t tiszta lappal fogja kezdeni nálam.

Simon-t valahogy nem tudtam megkedvelni. Olyan érzésem volt, mintha csak egy kellék lenne. Tipikus „legjobb barát a szomszédból”, szürke kisegér. Sajnálom, de nekem nem sikerült megkedvelni. Inkább semleges maradt.

Viszont Magnus Bane egy másodperc alatt az egyik legnagyobb kedvencem lett. Imádom a pasast. Ahányszor megszólal, és máris vigyorgok. Szeretnék még róla nagyon, de nagyon sokat olvasni.

A könyv cselekménye pörgős, megismertet az Árnyvadászok világával. Egy pillanatra sem unatkoztam. Tetszett a „fő gonosz” is. Látszik, hogy Clare nem csak összedobott valami gyenge gonosz karakter. Nagyon is ki van dolgozva.

A könyv végén, amikor kiderült, hogy Jace és Clary testvérek… Most, hogy már olvastam az Üvegvárost, tudom, amit tudok, de amikor először olvastam a könyvet, akkor is ott motoszkált a fejemben, hogy Clare biztos, hogy kitalál valamit, mert ilyet nem tehet velünk, olvasókkal.

Nagyon tetszett a könyv, biztos, hogy jó párszor újraolvasom, és megy is a „kedvencek” mappába, de nekem a nagy katarzis hiányzott. Nagyon jól kidolgozott karakterek, egy imádnivaló világ, de valami hiányzott.

„– Mi ez? – robbant ki belőle, miközben Claryről a társaira pillantott, mintha ők tudnák, hogy került oda.
– Egy lány – mondta Jace, aki lassan összeszedte magát. – Nyilván láttál már lányokat, Alec. A húgod, Isabelle is lány.”

Értékelés: 4

Borító: 5*

Sorozat: A Végzet Ereklyéi # 1

Kedvenc karakter: Magnus Bane, Jace

Oldalszám: 470

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás dátuma: 2009

Read More