Nalini Singh - Angyalárny

Fülszöveg:
Az éjfélszín szárnyú Jason az árnyak között érzi otthon magát. De amikor India arkangyalának, Nehának férjét holtan találják a palotájában, a kémmester kénytelen kilépni a fénybe. Egy arkangyal őrült haragja ugyanis szörnyű pusztítást végezhet a világban, Jasonnek pedig meg kell találnia a gyilkost, hogy ezt megelőzze.

De Neha bizalmának ára van: a kémmesternek az arkangyal vérvonalához kell kötnie magát, véresküt kell tennie Mahiya hercegnőnek. A lánynak, aki szörnyű titkokat hordoz a szívében, és már senkiben sem bízik meg. Legfőképpen nem egy ellenséges kémmesterben.

A gyilkos után kutatva Jason és Mahiya egy évszázados rémálom közepébe cseppen. A váratlan szenvedély feltámadó, fekete vihara pedig mindkettejüket magával ragadja… könnyen lehet, hogy a halálba.


Borító: 4
Sorozat: Angyali vadász # 5
Eredeti cím: Archangel's Storm
Kedvenc karakter: Raphael, Elena, Jason, Méreg
Oldalszám: 446
Kiadó: Egmont
Kiadás: 2013

Újraolvasás.
A minap volt arról szó Gretty blogján, hogy mennyire elhanyagoljuk a régi kedvenc sorozatainkat. És milyen igaz!

Ha nem is teljesen, de részben csatlakozom ehhez a megmozduláshoz ezzel a könyvvel, mutatva, hogy Nalini Singh írónőt nem felejtette el a molytársadalom, és milyen jó volna, ha folytatnák a sorozatait.

Másfél éve olvastam először ezt a könyvet. Nem is állt szándékomban újraolvasni, de Jason nem hagyta hogy otthagyjam.

Történt ugyanis, hogy csak beleolvastam a könyvbe...1 óra múlva még mindig csak olvastam, és úgy döntöttem, ha Jason ennyire megakarja - ismét - mutatni magát, akkor én bizony nem állok ellen.

Nagyon szeretem ezt a sorozatát az írónőnek. A Hetek tagjai is mind külön egyéniségek. És hiába, olvastam már ezt a részt, még mindig el tud varázsolni.

Az előző rész nem tett rám olyan mély hatást, de Jason és a könyve tettek arról, hogy ismét a szívembe zárjam az egész bagázst.

Jason Indiába indul, hogy kiderítse, hogy India arkangyalának, Neha-nak a társát ki ölhette meg. Véresküt köt Neha utolsó rokonával Mahiya-val, és megkezdi a nyomozást. Arra viszont nem számít, hogy Mahiya nem csak egy mezei hercegnő, és több áll a gyilkosságok mögött, mint azt gondolták volna...

Jason kémmester, és ehhez minden adottsága megvan. Mind külső, mind belső. Nagyon kevés embert enged magához közel, és nekik sem fedi fel valódi érzéseit. Olyan ő, mintha két világ között lenne. Ott van, de mégsem.

Nem vártam tőle olyan erős érzelmi megnyilvánulásokat, mint a többiektől. Ő amolyan csendes vihar. Nem is illett volna hozzá más.

Nagyon érdekel Jason története. Miért és hogyan lett olyan, amilyen.

Az írónő lassan adagolta a múltjával kapcsolatos dolgokat, és a könyv végére teljesen megértjük, miért olyan zárkózott.

Jó volt ismét elszakadni New York-tól. Egyrészt jót tett a sorozatnak a váltás, másrészt ismét bepillanthattunk egy újabb arkangyal udvarába.

Neha nekem mindig is szimpatikus volt. Tudom hogy nem egy szent, sőt, de mégis szimpatizálok vele.

Itt hozta azt, amit vártam tőle. Hol kegyetlen arkangyal volt, hol pedig egy igazságos uralkodó.

Mahiya-tól nem tudtam, hogy mit várjak. Hercegnő, szóval mit várhatunk tőle. Viszont Jason párja lesz, szóval olyan rossz nem lehet.

És meg kell mondjam, Mahiya igazán meglepett. Nyílt titok az udvarban, hogy ő Eris és Nivriti lánya. Ez azért kellemetlen, mert Eris Neha társa volt, míg Nivriti Neha testvére.

Neha ennek ellenére felnevelte Mahiya-t, de amit elérte a felnőtt kort, megismerte az arkangyal dühét.

Azért gondolná az ember, hogy Mahiya mindent elveszített, és egy életunt, megkeseredett nő válik belőle.

Viszont pont az ellenkezője történt. Mahiya egy kedves, és okos nő, aki tudja hogy mit és mikor lehet.

Nagyon érdekes, viszont jó párost alkotnak Jason-nel. Az egymásra találásuk nem volt olyan intenzív mint Elena és Raphael-é, de ez nem is illene hozzájuk.

Jason nem a szavak embere, viszont a tetteivel nem egyszer kinyilvánította, hogy vonzódik Mahiya-hoz.

És míg a páros ismerkedik, az udvarban egyre több gyilkosság történik.

Már olvastam a könyvet, és hiába, sok dologra nem emlékeztem, az nyilvánvaló volt, hogy ki áll a háttérben.

A hetek többi tagja is felbukkant, elég Méregre gondolni. Igazán kedvelem őt, jó volna, ha saját történetet kapna. És ott volt Aodhan, akiről szinte semmit sem tudunk.

Ami viszont nem kellett volna, az Dmitri és Honor szála. Igen, érdekes volt az esküvőjük, és az, hogyan is válik vámpírrá valaki, de teljesen kizökkentettek a jeleneteik.

A végkifejlet igazán ütősre sikeredett. Kíváncsi lennék, hogy Nivriti hová fejlődött, és mi lesz a sorsa.

És míg a testvérpár saját háborújukat vívják, globális szinten is történnek dolgok. Elég arra gondolni, hogy Caliane pár rész óta ismét ébren van, vagy Lijuan erejére, és annak továbbfejlődésére.

Az epilógus megmelengette a szívemet. Jason ha szavakkal nem, de a dalával biztosította Mahiya-t arról, hogyan érez iránt.

Ez illik hozzá, és egyáltalán nem hiányoltam, hogy szavakba öntse az érzéseit.

Igazán jó volt ismét kézbe venni ezt a részt. Hiányzott már Nalini stílusa, és ez a sorozat is.

Nagyon remélem, hogy valamelyik kiadó felkarolja az írónőt, mert vétek lenne veszni hagyni egy ilyen jó sorozatot!

Read More

Ilona Andrews: Magic Bites – Pusztító mágia

Fülszöveg:
A világban két erő uralkodik, egymást véletlenszerűen felváltva:
A mágia és a technológia.

Amikor a mágia kerekedik felül, leállnak az autók, nem működnek a fegyverek, a tudásra és gazdagságra szomjazó Halottidézők pedig tudatukkal irányítják a vérszomjas vámpírokat.
Amikor azonban a technológia kerekedik felül, semmilyen varázsige nem védi meg többé az otthonunkat a szörnyetegektől.

Kate Daniels paranormális ügyek felgöngyölítésével megbízott zsoldosként szolgál. A szókimondó lány kissé túlságosan is bízik a kardja erejében. Mivel az ereiben mágia csordogál, maga is bármikor halálos célponttá válhat.
Amikor gyámját meggyilkolják, válaszút elé kerül:
Vagy megvárja biztonságban, amíg elcsitulnak a kedélyek, vagy a természetfeletti gyilkos nyomába ered.

Vajon mibe keveredik bele, ha a Halottidézők és a Falka is őt akarja?


Borító: 4,5
Sorozat: Kate Daniels # 1
Eredeti cím: Magic Bites
Kedvenc karakter: Kate
Oldalszám: 320
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2015.12.03 / 2015.12.11

 Nem akarom azzal kezdeni az értékelésemet hogy végre, megjelent ez a könyv. De mégis kénytelen vagyok.
Mióta olvastam az írópáros másik sorozatát, azóta szerettem volna ezt a sorozatot is elolvasni. Persze a rajongók tettek erről, de én erős voltam, és kivártam. És meg kell mondanom, nem csoda hogy kedvelem az írópáros munkásságát!
Végre, úgy érzem kezd ismét belendülni idehaza az urban fantasy műfaj. Szomorú, de itthon nem igazán értékelik az olvasók, pedig igazi gyöngyszemekre lehet találni.

Lényegében. Ennek a sorozatnak a marketingje régóta tart. És reméljük meg is lesz a haszna.
Nagy elvárásokkal álltam neki a könyvnek. Hiszen hiába nem olvastam, állandóan belebotlottam az értékelésekbe, Kate-be és Curran-ba.
Nem mondom hogy csalódott vagyok, de egy kicsit jobbat vártam. Érzem hogy kedvenc lesz a sorozat, de még nem éreztem azt a katarzist, amit ilyenkor kellene.

Úgy tűnik, hogy az írópáros igazán szereti a mágikus világokat. Elég a másik sorozatukra gondolni. (Kár hogy az idehaza félbehagyták)

Itt ismét egy mágikus világba kalauzolnak minket.

Egy olyan világban járunk, ahol a mágia és a technológia egyszerre van jelen. Folyamatosan váltogatják egymást, nem lehet tudni, mikor melyik veszi át az uralmat.

Igazán érdekesnek találtam ezt az elgondolást. Nem csak egy szimpla mágikus világot kaptunk. A páros ezt is megspékelte.

És mivel hol a mágia, hol a technológia uralkodik, így a hétköznapi tárgyak is váltogatják egymást. Elég a személyszállításra gondolni. Hol autóval, hol lovakkal közlekednek. És ez még csak a jéghegy csúcsa.

Igazán élveztem olvasni a könyvet. Ez amolyan bevezető. Az írók, ahogy szokták, komótosan és gördülékenyen körbevezetik az olvasót ebben a világban. Nincs semmi a szánkba rágva, vagy túlmagyarázva.

Tökéletes volt ez a kötet arra, hogy megismerjük ennek a világnak a működését.
Örülök hogy az írók időt szántak a világbemutatásra, még ha  ez azzal járt, hogy elég lassan indult be a történet.

Ebben a világban él Kate Daniels, aki zsoldosként éli mindennapjait. Mágia csörgedezik az ereiben, ami a munkája során igazán hasznára lesz.

Nem győzöm hangsúlyozni, mennyire kedvelem az írópárost. Eddig egyik női főszereplőjükkel sem lőttek mellé.

Kate titokzatos, erős és humoros. Nem enged közel magához senkit. Erős, de mégsem szuperhős.

Hamar megkedveltem Kate-et. tetszik a stílusa, és a humora. A származását homály fedi, de aki figyel, és olvas a sorok között, hamar rájön a kilétére. Vagyis inkább arra, hogy kinek a lánya.

Kate gyámját meggyilkolják, és úgy dönt, hogy kideríti hogy mi történt. Nem számít arra, hogy Atlantát uraló két természetfeletti csoport is felfigyel rá, és a nyomozására.

Nagy piros pont az íróknak a világkidolgozásért. Van itt minden, ami szem-szájnak ingere. Falkatagok, Halottidézők, mitológiai lények és mágia. És még ezután fog jönni a java. Gondolom.

Igazán bámulatos világot hoztak össze. Ismét.

Mivel olyan sokat hallottam már Curran-ról, nagyon kíváncsi voltam rá. Ahogy kell, egy tipikus Alfa. Birtokló, arrogáns, erős és titokzatos. Az erejéből és a személyiségéből is láthattunk egy keveset.

Van benne potenciál, viszont én egy kicsit többet vártam.

Közte és Kate között izzott a levegő, már az első találkozásuk óta. Mégis, az írók nem sietik el a dolgokat. Hiába, a páros adott, mégsem volt sok lehetőség a romantikus szál kidolgozására. De nem is bántam. Néha hiányoltam, de üdítő változatosság volt, hogy inkább csak kerülgetik egymást.

Nagyon érdekes volt a történet, és az írók sikeresen megvezettek. Konkrétan a tettes adta meg még a legelején a válaszokat, de úgy átsiklottam felette, ahogyan azt kellett. Teljesen más valakire tippeltem.

A mellékszereplők közül már most sikerült pár igazán szimpatikus személyt kiválasztanom. Derek már a legelső felbukkanásával szimpatikus volt, ahogy Mahon is. Maxine a recepciós remélem még felbukkan, valamiért vele is szimpatizáltam.

Sorozatkezdő kötetnek igazán ütős volt.

Olvastatta magát a könyv, mi sem mutatja jobban, mint hogy pár óra alatt elolvastam.

A szereplőkben megvan a potenciál, és ez a világ még sok dolgot rejt. Remélem hogy a Kiadó hamarosan elhozza nekünk a folytatást, mert tudom hogy ez a sorozat is a kedvenceim között fog szerepelni.
Az urban fantasy rajongóknak kötelező darab, és azoknak is, akik szeretik a korai Anita Blake köteteket!

Read More

Alaya Dawn Johnson - Nyárherceg (R)

Fülszöveg:
Lélegzetelállító történet szerelemről, halálról, technológiai csodákról és művészetről a jövőbeni Brazília tropikus mesevilágában.
Palmares Tres mágikus városában egyszerre van jelen a modern technológia és a hagyomány, az éles nyelvű pletykafészkek és a dörzsölt politikusok. Eme nyüzsgő metropoliszban June Costa olyan remekműveket alkot, amik egy nap halhatatlanná teszik majd nevét. Ám a hírnévről dédelgetett álmai új fordulatot vesznek, mikor találkozik Enkivel, az új, merész Nyárkirállyal. Az egész város Enki lábai előtt hever – köztünk June legjobb barátja, Gil is –, de June számára a Nyárkirály többet jelent, mint borostyán szemek és halálos szamba. Ő látja benne a művészt.
June és Enki együtt olyan lenyűgöző és drámai műveket hoz létre, amit Palmares Tres sosem fog elfelejteni. Ők az olaj az ébredező forradalom tüzére, ami kész fellépni a kormány az új technológiát korlátozó szigorú intézkedései ellen. June pedig mindeközben reménytelenül beleszeret Enkibe… Ám kapcsolatuk csakis tragédiával végződhet mivel Enki sorsa, mint minden Nyárkirályé előtte, a halál.

Ez a futurisztikus Brazília ritmusával lüktető, lángoló szenvedéllyel, bámulatos karakterekkel és lenyűgöző ötletekkel teleszőtt regény elvarázsol és magával ragad.


Borító: 5*
Sorozat: -
Eredeti cím: The Summer Prince
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 332
Kiadó: Cor Leonis
Kiadás: 2015.11.27

Nagyon vártam már ezt a regényt. Elsősorban a borító miatt. Másrészt nagyon érdekesnek találtam a fülszöveget.
Kíváncsi voltam az írónő stílusára is. Egy szó mint száz, igazán érdekelt a regényt.
És ezért is sajnálom annyira, hogy nem fogott meg a könyv. És ez még enyhe kifejezés.
Már az első oldalak után éreztem, hogy bajok lesznek. A könyv közepére már tudtam, hogy ez a könyv nem nekem íródott.

A fülszöveg tökéletesen leírja a történéseket. Vannak benne hibák, de arról később.
Nehezen tudom megfogalmazni a véleményemet. A könyvben keveredik a hagyomány és az új technológia.

És talán pont ezzel volt a legnagyobb bajom. Nem tudtam magam elé képzelni Palmares Tres-t. Nem tudtam a robotokat, és egyéb eszközöket vizualizálni.

Nem kedveltem meg egyik szereplőt sem, és az indokaikat még jobban nem értettem meg.

Palmares Tres egy elszigetelt "ország" ahol a hatalom és a döntés a nők kezében van. Természetesen van királynő, és ott vannak a Nénék, akik segítik őt. Mindegyikük nő.
Hogy őrizzék a hagyományokat, és a férfiaknak is legyen egy kis befolyása, évente Nyárkirályt választanak, akinek mindig ugyan az a sorsa. A tél végén meghal. Ő dönti el, hogy ki lesz a következő királynő, és ezt el kell mindenkinek fogadnia.

Palmares Tres 10 szintből áll. A tetején, a 10.szinten a királynő él, és a legalján, az úgynevezett verdében a szegények.
June a 8. szinten él, és az az álma, hogy ő legyen Palmeres Tres legnagyobb művésze.
June mostohaanyja Néne, és neki köszönhetően bejut Gil-vel egy fogadásra, ahol a nép által kedvelt új Nyárkirály, Enki is tartózkodik.
És innen kezdődik a történet...

Amint említettem, a legnagyobb bajom, hogy nem tudtam magam elé képzelni a tárgyak kinézetét. És a társadalmukat sem sikerült teljesen megértenem.
A másik, hogy a szereplők neme sem volt sokáig világos.
Gil úgy viselkedett, mint egy nő. A gesztusai és a beszédstílusa erre utalt. Később derült ki - számomra - hogy egy fiúval van dolgom, aki Enki ideiglenes párjává vált.
June családi helyzete sem volt világos. Yaha Néne teljesen úgy viselkedett mint egy férfi. Viszont a titulusának megnevezéséből adódóan nem lehet férfi. Ez is később derült ki - ismét csak számomra - hogy June édesanyja házasságban él Yaha-val, aki nő.
Szóval itt teljesen természetes, ha az ember a saját neméből választ magának társat.

A legnehezebb dolgom mégis a Nyárkirály rendszerének megértésével volt. Hogyan, és miért vállalkozik bárki erre? Mi a motivációja? Ezt még a könyv végére sem sikerült megértenem. Arra gondoltam, hogy ez inkább büntetés, mint elismerés. De a könyv szereplői teljesen másképp gondolták.

Nagyon nehezen haladtam a könyvvel. Köszönhető ez annak, hogy egyik szereplőt sem kedveltem meg.
Azt reméltem, hogy June egy tökös lány lesz. De nem ezt kaptam. Inkább egy lázadó kamasz, akinek a művészethez elég kevés köze van. Az sem segítette a helyzetét, hogy 10 oldalanként közölte, hogy ő Palmares Tres legnagyobb művésze. Ez inkább már idegesített. Azt akartam, hogy tegyen le valamit az asztalra. De ez nem következett be.

Enki, aki az idei Nyárkirály sem volt olyan, amilyennek képzeltem. Ő is csak egy kamasz, aki pimaszkodik a rendszerrel és a királynővel. Titokzatos, és egyáltalán nem ismertem meg a motivációját.
És ha már a királynő. Semmi befolyása nem volt, csak sodródott az árral. A könyv végére persze kimutatta egy kicsit a foga fehérjét. de ez édeskevésnek bizonyult.

June, Enki és Gil között egy nagyon furcsa szerelmi háromszög van. Gil és Enki együtt vannak. June és Enki eleinte a művészet miatt töltötték együtt az idejüket, de később szerelembe estek. Aminek Gil igencsak örült.

Még most is nagyon zavar, hogy nem értem a karakterek motivációját, és érdekeit. El sem hiszitek mennyire.

A történet előrehaladtával körvonalazódik egy polgárháború ígérete is. Ott vannak a technománok, akik azt szeretnék, ha a technika még jobban beleivódna a mindennapjaikba. Hiszen már elfogadott, hogy Pameres Tres-ben az emberek addig élnek, ameddig akarnak. Akár évszázadokig is. A technománok szeretnék a még több technika lenne elérhető.
És ott vannak az izolacionisták, akik azt szeretnék, ha minden maradna a régiben, és a technika, valamint a fejlődés kívül maradna Palmares Tres kapuin.

Nagyon zavaros volt a könyv. Nem csak a karakterek miatt, hanem úgy általában minden. Nem értettem, hogy miről diskurálnak a szereplők. Őszintén szólva több volt amit nem értettem. A technikai újítások és részletezések teljesen érthetetlenek voltak számomra.
Nem sikerült megismernek az írónő stílusát sem. Úgy éreztem, mintha a szereplők sótlanok, és egydimenziósak lennének.

A végkifejlet nem lepett meg. Hiszen minden Nyárkirály sorsa ugyan az. Az már igen, amit Enki fondorlatosan kitervelt, és véghezvitt.
A könyv utolsó fejezetei voltak azok, amik tényleg érdekesek voltak. Amik igazán érdekeltek.

Örülök, hogy egy önálló kötettel van dolgom.
Itt nincs szükség folytatásra. Minden le van írva, ami kell. Másrészt nem hiszem, hogy lenne erőm azt is elolvasni.

Annak ellenére, hogy nagy csalódás volt a könyv, úgy gondolom hogy másnak megér egy próbát. Főleg azoknak, akik érdeklődnek a cyberpunk műfaj iránt.
Viszont nekem, akinek köze nincs a dologhoz teljesen értelmezhetetlen volt a könyv.

A könyvet köszönöm a Cor Leonis Kiadónak! 

Read More

Joe Abercrombie: Half a World - A harcos (R)

Fülszöveg:
Ritkán, de előfordul, hogy egy lány nem Béke Atya, hanem Háború Anya szolgálatába szegődik. Hild Bathu, azaz Tüske csak a csatározásnak él, apjához hasonlóan diadalra vágyik, de egy végzetes gyakorlótéri baleset után nem harcos, hanem gyilkos lesz belőle.
Yarvi atya, Gettföld agyafúrt minisztere megmenti őt a kínhaláltól, és magával viszi egy küldetésre, amely nagy hatással lehet a Szilánkos-tenger sorsára. Háború fenyeget, és Yarvi egész országát elpusztíthatja, ha a miniszter nem talál szövetségesekre.
Tüske az úton harcossá érik, de mint mindenki más belegabalyodik Yarvi atya cselszövésének hálójába, ahonnan nem mindenki kerül ki épségben. A miniszter a köz java érdekében képes feláldozni bárkit, főleg egy harcost, de Tüske talán képes lesz saját utat vágni magának a kardjával.


Borító: 3
Sorozat: Szilánkos tenger # 2
Eredeti cím: Half a World
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 496
Kiadó: Athenaeum
Kiadás: 2015.11.27

Pár nap telt el mióta olvastam az Uralkodót. Mivel az volt az első regényem az írótól, nem tudtam hogy mit várjak.
Itt már volt némi sejtésem. Annak ellenére hogy a sorozat ifjúsági besorolást kapott, én egyáltalán nem tekintem annak. Mert itt aztán van harc dögivel. És az író sem virágnyelven fogalmaz.

Az előző rész tekinthető egy különálló könyvnek is. Önmagában is olvasható. Mert itt már mások a főszereplők, és Yarvi inkább csak asszisztál, és a háttérből irányít. De azt nagyon jól.

Mióta YA könyveket olvasok, mindig azt várom a hősnőtől, hogy legyen erős és független. Álljon meg egyedül a lábán. Abercrombie úgy tűnik meghallgatta a kérésemet, mert Tüske aztán kitett magáért.

Vannak erős egyben nőies hősnők.  És vannak fiús hősnők. Tüske az utóbbi.
Már a könyv elején ízelítőt kapunk abból, hogy a nőknek egyáltalán nincs könnyű dolguk. Legyen az jelen vagy múlt. Tüske harcosnak készül, és ezért le kell tennie a vizsgát. Hiába, a fél társaságnál már itt erősebb, mégsem ismeri el senki.
 Azonban egy baleset folytán meggyilkolja egyik gyakorlótársát. Már csak a halál vár rá...Ha nem lenne Yarvi atya, és az ő tervei.


Míg az előző rész könnyen magával ragadott, itt akadtak problémáim. Eltelt már bő száz oldal, de még így sem éreztem, hogy megfogott volna a kötet. Mert szó se róla. Olvastatja magát a könyv. És hiába, ez sokkal kalandosabb és akciódúsabb, mégis, valamiért nem sikerült maradéktalanul megnyernie magának.

Mint említettem, Tüske egy igazi erős hősnő. A kötet elején haragszik az egész világra. Nem fogadja el őt senki, és ő sem ismer el senkit.
Viszont ahogy halad a könyv, úgy változik Tüske. A haragját sikerül megzaboláznia, és míg a történet elején azt hittük hogy erős, a könyv haladtával már úgy gondoljuk, hogy egy női bőrbe bújt szörny. Mert hála a furcsa mesterének, Tüske nagyon erőssé vált. És ahogy fizikailag erősödik, úgy az érzelmei is változásnak indulnak.
Hiába, Tüske lenne álmaim YA hősnője, mégsem sikerült közel férkőznie hozzám.
Nem tudom, hogy ez miért van, de igazán sajnálom.

A könyv váltott nézőpontú. Ott van Tüske szemszöge, és ott van Brand, Tüske gyakorló társa, akit a jó szíve miatt menesztettek.

Brand tökéletes ellentéte Tüskének. Kedves és törődő fiú, aki mindig csak segíteni akar. Nincs híján az erőnek. De ahogy halad a könyv, és telik az idő, egyre nyilvánvalóbb, hogy őt Háború Anya helyett, Béke Atya érintette meg.

Igazán jó volt Brand gondolatait olvasni. Csendes és nyugodt fiú, aki mindent lát, de ritkán beszél. Ez az fejezeteire is rányomta a bélyegét, amit cseppet sem bántam. Jó volt kiszakadni Tüske agresszív viselkedése és gondolatai közül.

Abercrombie egyik legjobb tulajdonsága a nyers őszinteség. Nincs virágnyelven közelve semmi. Míg más könyvekben az alapvető szükségletek felett sikeresen elsiklanak az írók, addig Abercrombie igen csak nyitottan áll a kérdéshez.

A csapat a Déli Szél-en evez és utazik, hogy szövetségeseket toborozzanak. Hetekig a hajón hánykolódnak. Erre jön Abercrombie, és teljes nyugalommal ír a bűzről, tetvekről és a hasmenésről.
És nekem ez az egyik legnagyobb húzóerő. Nagyon tetszik ez a nyers nyíltság.

Yarvi ismét kivette a részét a történetből. Tette amit tennie kellett.
Viszont nagyon hiányzott, hogy az ő szemszögén keresztül lássam a történéseket. Érdekelt, hogy mennyire változott meg az Uralkodó óta. Már ott is agyafúrt volt, de itt aztán kitett magáért.

" A bölcs miniszter a köz javát szolgálja, és mindig megtalálja a kisebb rosszat.

Már az előző részben nyilvánvaló volt, hogy a fő problémaforrás a Főkirály, és annak cselekedetei.
Ebben a kötetben ez még nyilvánvalóbbá válik. Megkezdődik a szövetségesek toborzása, vagy éppenséggel fenyegetése.

Nagy pozitívum, hogy az előző részben megismert szereplők is tiszteletüket tették. Szumael pozitív meglepetés volt. Az még inkább, amit Yarvi-val műveltek. Remélem az író nem lesz kegyetlen velük.

Ami számomra nagyon nem hiányzott a történetből, az a romantikus szál. Lehet hogy Tüske jellemfejlődésében szerepet játszott, de úgy gondolom, hogy nem igazán illett a történethez. Mondom ezt úgy, hogy igénylem a romantikus szálat minden könyvbe.

A végkifejlet előrevetíti a befejező kötet cselekményét. Akcióban és harcban nem volt hiány.

Nagyon tetszett, főleg hogy minden Yarvi kedve szerint történt.

Ami viszont meglepett, hogy Brand visszautasította Yarvi ajánlatát. Szerintem sokkal jobban illik hozzá az a szerepkör, mint amit választott magának.

Izgatottan várom a befejező kötetet, bízom benne hogy ott még több akcióban és csatában lesz részünk.

A könyvet köszönöm az Athenaeum Kiadónak!

Read More

Joe Abercrombie: Half a King – Az uralkodó (R)

Fülszöveg:
Régen, mikor a világot Nap Anya és Hold Atya irányította, amikor a nomádok Tenger Anyához és Föld Atyához imádkoztak, Uthrikot, Gettföld nagy hatalmú királyát és trónörökösét, nagyobb fiát saját alattvalóinak cselszövése terítette le.
Yarvi, a kisebb fiú, a „félember”, aki úgy született, hogy jobb kezén egyetlen, görcsös ujj van, egy nap arra ébred, hogy király lett. A vékony fiú fejére azonban nagy a Királyi Fejpánt, s bár teljesen alkalmatlan a feladatra, mégis csatába indul, melyre halott apja helyett vezeti népét.
De hiába nyomorék, hiába kerül rabszolgasorsra, éles elméjével kitűnik társai közül, s a számkivetettek furcsa seregének élére áll. Yarvi útja talán éppen oda vezet vissza, ahonnan indult: cselszövők, árulók és királygyilkosok közé…


Borító: 3,5
Sorozat: Szilánkos tenger # 1
Eredeti cím: Half a King
Kedvenc karakter: Semmi
Oldalszám: 382
Kiadó: Athenaeum
Kiadás: 2015.03.12

Már egy ideje kiszemeltem magamnak az írót. Szerencsére idehaza több sorozata is megjelent, így van miből válogatni.

Mivel felnőtt és ifjúsági könyveket is ír, kíváncsi voltam, hogy mit alkot. A könyvet elolvasva pedig garantált, hogy fogok még tőle olvasni.

Mivel ez a könyv ifjúsági besorolást kapott, nagyon érdekelt, hogy mit fog mutatni a könyv. Hiszen akkor fantasy ide, vagy oda, itt nem kell számítani durva harcokra, és elhalálozásokra. De mekkorát tévedtem!

Az író nem kíméli a szereplőit. Fagyoskodnak, harcolnak, menekülnek és káromkodnak.

Úgy tűnik, Abercrombie kicsit másképp értelmezi az ifjúsági besorolást. De én ezt egy cseppet sem bántam.

Yarvi-t, miután szembesül azzal hogy apját a királyt, és bátyját a trónörököst meggyilkolták, királlyá koronázzák. Nem lenne ezzel túl sok baj, viszont Yarvi félember, és nem ismerik el, mint uralkodót. Az egyik kézfejéről egy kivételével hiányoznak az ujjak, és ezért egész életében megvetették. Miniszternek készül, aki többek között a király tanácsadója. De ez a terve füstbe megy, amint királlyá koronázzák.

Édesanyja a királyné erősködik hogy álljon bosszút. Így indul a flottájával apja és testvére gyilkosa után, ami egyben az ő sorsának végleges megváltoztatásával végződik...

Üdítő változatosság volt Yarvi. Végre egy olyan szereplő, aki nem király akar lenni. Épp ellenkezőleg. Ő az árnyékot választotta, a miniszteri hivatást.

Tisztában van a képességeivel, és annak hiányaival. Ezért is éri nagyon kellemetlenül, hogy királlyá koronázták.

Yarvi a kötet elején egy gyáva, szinte semmirekellő fiú. Viszont az esze a helyén van. A kötet végére szinte felnő. Agyafúrt és tudja hogy mit kell tenne. Mivel a testi fogyatékossága miatt nem tud fizikailag harcolni, beveti az eszét, ami mindig megmenti őt.

Egy árulás folytán eladják őt mint rabszolgát, és egy hajón kezd evezni. Itt ismerkedik meg többek között Szumael-vel és Semmivel.

Azt gondolná az ember, hogy hiába az embertelen körülmény, az író majd megszépíti a helyzetet. Hát nem. Minden amit el lehet képzelni, azt az író kegyetlen őszinteséggel bemutatja. A rabszolgák embertelen körülményét és kilátástalan helyzetüket. Ennek ellenére a rabszolgákban megmarad az emberség szikrája, és Yarvi nagy nehezen, de barátokra lel.

A kötet nagy részét ez tette ki. Miként boldogul Yarvi, és hogyan kovácsol tervet a szökéshez. Mert egyértelmű, hogy meg fog szökni.

Sokáig nem értettem, hogy mi szükség Semmire. Az író meg-meg említette, de értelmét nem láttam. Egy szót sem szólt, csak sikált. Majd amikor a csapat összeáll, és elindulnak Yarvi szülőföldje felé, rájöttem, hogy Semmi a kedvenc szereplőmmé vált. Imádtam a beszólásait, és jókat vidultam rajta.

„" - Az acél a megoldás.

A csapat többi tagjai nem nőttek annyira a szívemhez. Talán még Szumael-t tudnám kiemelni.

A csapat hiába menekül, a nyomukban vannak. És az író ismét nem kímélte őket.

Nem tudtam, hogy mit akar Abercrombie kihozni a könyvből. Yarvi király marad, vagy miniszterré válik?

Mert királynak nem igazán vált be, és úgy éreztem, hogy nem is illik hozzá. Igaz, a kötet végére már kezdett királyként viselkedni, de mégis. Nem tetszett az a Yarvi.

Miniszernek viszont tökéletes. De akkor ki lesz a király, ha nem Yarvi?

 Miután elkönyveltem magamban hogy Yarvi nem lesz király, elméleteket gyártottam, hogy akkor ki lép a helyébe. Logikus választásnak tűnt az édesanyja, de valahogy mégsem illett a képbe.

Izgatottan olvastam a végkifejletet. Ismételném magam, és megjegyezném hogy az ifjúsági határokat Abercrombie nem vette figyelembe, mert volt itt minden. Harc, belsőség és vér. Viszont ezek a fejezetek tetszettek a legjobban.

Mivel elég kiszámítható a történet - az árulás és visszatérés - nagyon izgatott, hogy mi lesz Yarvi és a többiek sorsa.

És igen, Abercrombie jól átvert. meg sem fordult a fejemben ekkora csavar. Tudtam én, hogy nem hiába lett Semmi a kedvencem.

Yarvi sorsa is elrendeződött, és mindenki elégedett. Kivéve a főkirály.

A kötet egymagában is megállja a helyét. Minden kerek. Viszont az író szépen felvázolta a globális problémát. Méghozzá a főkirályt. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a következő kötetben mivel lep meg az író.

A könyvet köszönöm az Athenaeum Kiadónak!

Read More

Karen Marie Moning - A Felföld ködén túl (R)

Fülszöveg:
Egy csábító skót földesúr…

Az egész királyság csak úgy ismeri, Hawk, a Héja, a csatamezők és a női szalonok legendás ragadozója. Érintésének egyetlen nő sem tud ellenállni, de senki sem férkőzhet a szívébe, míg egy bosszúszomjas tündér át nem ráncigálja Adrienne de Simone-t a modern Seattle-ből a középkori Skóciába. A túlságosan is merész, túlságosan is egyenes lány még egy idegen évszázad foglyaként is leküzdhetetlen kihívást jelent a XVI. századi csábítónak. Bár házasságra kényszerülnek, Adrienne megfogadja, hogy távol tartja magától Hawkot…

Egy nő, aki az idő foglya…

Hawk megesküszik, hogy felesége vágyakozva fogja suttogni a nevét, és könyörög a szenvedélyért. Nem állhat közéjük sem idő, sem távolság, el fogja nyerni a szerelmét!


Borító: 4,5
Sorozat: Felföldi Krónikák # 1
Eredeti cím: Beyond the Highlander Mist
Kedvenc karakter: Sidheach, Adam, Tavis, Adrienne
Oldalszám: 316
Kiadó: Cor Leonis
Kiadás: 2015.11.24

Nagyon régóta vártam már erre a kötetre. Mióta Moning munkásságával megismerkedtem, azóta szerettem volna elolvasni ezt a könyvet. Főleg úgy, hogy a Tündérkrónikák ebből a sorozatból nőtte ki magát.
Szeretném leszögezni. Aki a Tündérkrónikákhoz hasonló és volumenű könyvet keres, az ebben a könyvben nem fogja megtalálni. Egyrészt azért, mert úgy gondolom azt már nem bírja megugrani Moning, másrészt ez a könyv volt a legelső, amit megírt.

És egyből bezsebelt egy raklap díjat. És nem csodálom. Így, bő 16 év után is felveszi a versenyt a mai darabokkal. És ez az én olvasatomban nagy szó.

Na de térjek vissza A könyvre. Mi is várható az olvasóra? Skótok, időutazás, tündérek és két elég makacs főhős.

Nagyon rég volt már, hogy egy könyvön ilyen jól szórakoztam. Moning, szóval alapból nem lehet rossz, de meglepődtem, hogy ennyire tetszik.

Adrienne de Simone a 20. század szülötte. Akarata ellenére olyan dolgokba keveredett, amiért jobbnak látta, ha elmenekül, és rejtőzködik.
Egy zavaros éjszakán viszont egyik pillanatról a másikba a 16. századi Skóciában találja magát. Ha ez még nem lenne elég, megfenyegetik, hogy játssza el, hogy ő Janet Comyn, és lépjen kényszerházasságra egy ismeretlen férfival...

Se Adrienne, se Sidheach James Lyon Douglas, azaz Hawk nem akarja ezt a házasságot. Míg Adrienne az életét félti, addig Hawk Jakab király szeszélyének köteles eleget tenni.

Már az első oldalaknál éreztem, hogy ez az én könyvem. Humor, romantika, skótok, és a néha fellibbenő kilt? Ki ne szeretné ezt a párosítást?

Nagyon tetszett, hogy két oldalról is ostromolják a párost. Míg az emberi oldalról Jakab király kényszerítette a párost, addig felbukkannak a szeszélyes tündérek is, nem kis gondot okozva.

A Tündérkrónikákban megismert Aoibheal és Adam Black is kiveszi a részét a történetből.

Mit is mondhatnék? Hiába, Moning első könyve, már itt fel lehet ismerni a stílusát, amit a fordító nagyon jól visszaadott.

Adott nekünk Adrienne, aki a 20. századnak megfelelően akaratos, független és humoros. Csípős nyelvű, nem fél szócsatákba keveredni.

Ami a legjobban tetszett benne, hogy hiába, a 16. században találta magát, nem esett kétségbe. Kihozta a legtöbbet a helyzetéből. Üdítő változatosság volt ez a sok olyan hősnő után, akik a fél könyvet végig hitetlenkedik.

És itt van Sidheach James Lyon Douglas. Nagyon vissza kell fognom magam, hogy ne kezdjek rajongói módba váltani, és ömlengeni róla.

„" [Adrienne] Készen állt arra is, hogy elmondja neki, hogyan érez. Hogy mennyire becsüli az érzékenységét és az együttérzését. Hogy mennyire imádja az erejét és a rettenthetetlenségét. Hogy még hirtelen haragját, szenvedélyes dühét is mennyire szereti.

Ennél jobban én sem írhattam volna le Hawk-ot. Természetesen jóképű és úgy néz ki mint egy isten. Na de kérem, kit érdekel ez? Tudjuk hogy romantikus könyvekbe rút férfi főszerepbe úgy sem kerül.

Nagyon röviden: Imádtam Sidheach-et!

A páros ahányszor egy légtérbe került, szikrázott közöttük a levegő. És Adrienne javára legyen mondva, sokáig ellen is áll Hawk csábításának, amiért plusz piros pont jár neki.

Rengeteget szórakoztam, illetve nevettem a könyvet olvasva. A tüzes vitatkozások fantasztikusak, akárcsak a szereplők.

A könyv közepe tájékán egy kicsit leült a történet, de hamar vissza is tértünk az izgalmas történésekhez.

Amit negatívumként tudnék felhozni, az Hawk hirtelen szerelemre lobbanása. Értem én, hogy tetszett neki hogy Adrienne nem adta magát könnyen, de ez az egyik pillanatra a másikra való szerelembe esést nem értem. Valamint Adrienne múltjának bemutatását is hiányoltam.

A mellékszereplők is hamar a szívemhez nőttek. Adam Black-ről tudtam hogy nem egy szent, de imádtam, hogy állandóan kontárkodik. Az új nap virrad-ban hiába pár mondat erejéig szerepelt, ott azt szűrtem le, hogy megfontolt és higgadt. Itt inkább hasonlított egy kisgyerekre, akit nagyon könnyű provokálni. Emellett hozta a tündérek hűvös és kegyetlen stílusát is. Nagyon kíváncsi vagyok az ő történetére is.

Grimm eleinte, sőt sokáig szimpatikus volt, de kicsit veszített a varázsából. A könyv végére viszont ismét ott tartottam, hogy szeretném az ő történetét, olvasni. (Mellesleg az övé a következő kötet)

Lydia-t és Tavis-t is hamar a szívembe zártam, én mondom neked! (Akik olvasták a könyvet, érteni fogják)

A végkifejlet várható volt, bár az nem, amit Hawk-nak sikerült kigondolnia, és megvalósítania. Igazán okos, és ötletes megoldást talált ki.

Maradjunk annyiban, hogy engem ez a könyv és Sidheach levett a lábamról. Úgy ahogy azt kell.

A könyv ötletes és humoros. Romantikából és fantasztikus szócsatákból nincs hiány.

És a tündéreknek hála a mitológiából sem.

Akiknek hiányzik Moning munkássága, azok olvassák el, és fedezzék fel, hogy miből is nőtte ki magát a Tündérkrónikák.

Akiknek pedig nem tetszett a Tündérkrónikák, biztos vagyok benne, hogy ez a kötet fog. Az erős jellemű Adrienne, és a legendás Sidheach tesz róla, hogy jól érezzétek magatokat.

A könyvet nagyon köszönöm a Cor Leonis Kiadónak!

Read More

Jeaniene Frost - A sír innenső oldalán

Fülszöveg:
A félig vámpír Cat Crawfield és vámpír hitvese, Bones megküzdöttek már az életükért és szerelmükért. De hiába diadalmaskodtak a legutóbbi csatában, mert Cat új – és várakozáson felüli – képességei felboríthatják a régóta fennálló kényes egyensúlyt.

Vámpírok tűnnek el titokzatos módon, és pletykák kelnek szárnyra a fajok között kirobbanni készülő háborúról. Egy fanatikus feszültséget szít a vámpírok és ghoulok között, ám a két erős csoport összecsapása ártatlan halandók életébe kerülhet. Így Cat és Bones kénytelenek egy veszélyes szövetséges – New Orleans vudu királynőjének – segítségét kérni. Az együttműködés ára azonban még nagyobb fenyegetést jelenthet, mint a természetfelettiek háborúja, nem is beszélve az elképesztő utóhatásokról…


Borító: 5
Sorozat: Cat és Bones # 5
Eredeti cím: This Side of the Grave
Kedvenc karakter: Vlad, Mencheres
Oldalszám: 394
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás: 2013

Szégyen, gyalázat, de két éve olvastam utoljára Frost regényt. Utoljára Denise & Spade könyvét olvastam, és bevallom az pozitív csalódásként ért.

Nem titok. Frost az egyik kedvenc írónőm, és Cat & Bones párosa mellett sem lehet csak úgy elmenni. Ahogy Harris is említi a borítón: A legeredetibb páros!
És ez így is van. Az viszont fájt, hogy úgy éreztem a könyvet olvasva, hogy ez a sorozat kifulladt.
Szó se róla. Tényleg szeretem a párost. De nekem ez a kötet elég gyengére sikeredett. Lehet ráfogom arra, hogy régen olvastam Frost-ot. Vagy éppenséggel éppen rossz időben. De annyi bizonyos, hogy már nem olyan a sorozat, mint anno.

A Sírig hű szerelmed-ben Cat végre bevállalta, hogy teljes vámpírrá válik. Igen ám, de arra senki sem számított, hogy mi fog történni. Ugyanis Cat nem emberi véren él, hanem vámpír véren. Valamint fura módon a szíve is megdobban néha napján.
A furcsa étkezési szokásainak köszönhetően pedig újabb képességekre tesz szert, de csak rövid ideig. Amelyik vámpír különleges képességgel bír, és Cat iszik belőle, ideiglenesen ő is birtokolja azt a képességet.

Mivel a könyv fő cselekménye erre a problémára irányul, úgy éreztem, jó ha leírom azoknak , akik - velem együtt - sokat felejtettek a sorozatból.

Amint elkezdtem a könyvet, hamar kétségbe is estem. Nem szippantott be a cselekmény, és a páros tagjait is színtelenebbnek láttam, mint kellett volna.
Úgy gondoltam, majd belelendülök. Nos, ez félig-meddig sikerült.

Az előző részekben mindig más-más faj állt szembe a párossal. Úgy tűnik, ebben a kötetben a ghoul-oké a főszerep. Apollyon a ghoul-ok egyik főembere évszázadok óta próbálja igába hajtani a vámpírokat, és polgárháborút kirobbantani.
Anno ugyan csak egy félvérrel próbálta kirobbantani ezt a háborút, de az akkori félvér inkább a halált választotta. Most felcsillant számára a remény, hiszen itt van Cat, és az ő furcsa képességei...

Megjegyezném, imádom hogy Frost a sorozat folyamán több történelmi személyt is megemlít. Itt van nekünk Vlad, akinek szinte kötelező egy vámpírregényben lennie. De itt nem éreztem túlzottnak a jelenlétét. Ellenkezőleg. Imádtam!
Mencheres, akinek a saját kötetében kiderült eredeti neve. Ő is egy létező fáraóról kapta nevét. (Guglizzatok rá.)
És most, egy másik félvér is említésre került, aki Jeanne d'Arc.

Hiába, a cselekmény adott, mégis úgy éreztem, mintha alig történne valami. A páros mint mindig tüzes együtt, de nekem már egy kicsit unalmas volt. Jót tett nekik, hogy kicsit külön váltak.

Tetszett, hogy Vlad és Mencheres bőven kivette a maga részét a történetből. Annak is örültem, hogy Kira is jelen volt, ha csak rövid ideig is.

Marie már az előző részben szimpatikus volt, hiába tűnik igencsak gonosz karakternek.

Ami viszont nem tetszett, hogy ahogy halad a sorozat, Cat ismerősei és munkatársai is ezzel arányosan válnak természetfelettivé. Az egész (volt) csapata vámpírokból és ghoul-okból áll. Az édesanyja is vámpír. Na és Dom? Na ezt a "poént" nem lövöm le.

Jó volt, hogy a szellemek is kivették a maguk részüket a történetből. Eddig én is alábecsültem őket, de szemmel kell tartani ezt a pletykás bandát.

A végkifejlet kicsit el lett sietve, és könnyen is jött a megoldás. Ennek ellenére akcióban nem volt hiány.

A fordításról még pár szót. Botrányos. Két külön ember fordította, két külön stílusban. A megszokott nevek, pl: Ghoulokat mindkettő másként fordította. Nem is értem, hogy adhatták ki a kezeik közül ezt a munkát.

Lehetnék elnézőbb Frost-val szemben, de nem leszek. Nem tudom kinek a hibája, de tényleg úgy érzem, hogy ez a sorozat kifulladt, vagy éppen ott tart. Szerencse, hogy már csak két rész van hátra. Az már nem, hogy mivel az Ulpius becsődölt, a maradék két rész kiadásának kérdése homályba veszett.

Read More

Cassandra Clare - Bukott angyalok városa

Fülszöveg:
A háborúnak vége, és Clary Fray izgatottan tért vissza New Yorkba, ahol egy lehetőségekkel teli, új világ vár rá. Szorgalmasan edz, hogy Árnyvadász válhasson belőle, és felhasználhassa különleges képességeit. Édesanyja feleségül megy élete szerelméhez. Az Árnyvadászok és az Alvilágiak végre békében élnek egymással. És ami a legfontosabb, Clary és Jace szerelme végre igazán kiteljesedhet.

Valaki azonban Árnyvadászokat kezd gyilkoni, és az éleződő feszültség újabb véres háborúval fenyeget. Clary legjobb barátja, Simon sem segíthet. Akármerre fordul, valaki maga mellé akarja állítani, hiszen szükségük van az életét megrontó átok rettenetes hatalmára. Arról nem is beszélve, hogy két gyönyörű, ámde veszélyes lánnyal jár egyszerre, akik közül egyik sem tud a másikról.

Amikor Jace minden magyarázat nélkül távolodni kezd Clarytől, a lány egy rejtély kellős közepén találja magát, amelynek a megoldásával valóra válik a legrosszabb rémálma. Rettenetes események láncolatát indítja el, aminek akár az is lehet a vége, hogy mindent elveszít, ami fontos a számára. Még Jace-t is.


Borító: 5
Sorozat: A Végzet ereklyéi # 4
Eredeti cím: City of Fallen Angels
Kedvenc karakter: Jordan
Oldalszám: 392
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2011,2013,2014,2015

Bő két év telt el, mióta utoljára Clare könyvet fogtam volna a kezembe. Mi ennek az oka? A Pokoli szerkezetek első része tetszett, de valamiért nem folytattam. A Végzet ereklyéi pedig nekem ott ért véget, ahol kellett volna, és nem láttam értelmét a folytatásnak.
Ennek ellenére mégis csak folytatom a sorozatot, igaz, megkésve. A vélemények a könyvről nagyon megosztottak. Úgy döntöttem, ideje utánajárnom a dolgoknak.

Mivel hosszú idő telt, mióta az Üvegvárost olvastam, be kellett látnom, hogy nagyon sok mindent elfelejtettem. A lényeg megmaradt, de az apró utalások, vagy éppen Simon Jele értetlen pislogásokra késztettek. De sebaj, gondoltam majd belerázódom.

De ez nem történt meg. Szó se róla. Olvastatja magát a könyv. Viszont pont az hiányzott belőle, ami a húzóereje. Az Árnyvadászok világa és a fantasztikus karakterek.
Ebből semmit sem kaptam. A szereplők teljesen kifordultak magukból. Van, aki nem változott, és ugyan olyan buta, mint volt. Legnagyobb sajnálatomra viszont Jace olyan volt, mintha kiherélték volna. Ritka pillanat volt, amikor megcsillogtatta szarkasztikus humorát, pedig pont ezért szerettem meg. Magnus sem volt önmaga. Úgy éreztem, mintha egy szűrőn át láttam volna őket.

A történetről annyit, hogy az nagyon nincs. Sokat felejtettem, de annyi megmaradt, hogy a sorozat akciódús, humoros és izgalmas.
Itt minden volt, csak izgalom nem.
A könyv háromnegyede tipikus brazil szappanopera. Ki kivel van együtt, kivel csalta meg, és ki szenved totálisan feleslegesen.
Aki cseppet sem változott, az Izabelle. Ugyan olyan szúrós és tüzes, mint volt.

Az sem segített a helyzetemen, hogy a könyv nagyrészt Simon szemszögéből íródott. Soha nem voltak odáig érte, és itt sem könnyítette meg a helyzetet. Viszont pont az ő helyzete az, ami igencsak érdekes. Nem tartozik sehová, és nem is tudja, hogy hová tartozik. Kicsit értelmetlen, de így van. Vámpír, aki Jace-nek hála bírja a napfényt. A vámpírok kirekesztették, viszont hiába, az Árnyvadászokkal baráti kapcsolatban van, mégis egy szakadék választja el őket egymástól. Simon-nak meg kell küzdenie az éhségével is.
Attól függetlenül hogy Simon nem a kedvencem, érdekes szálak vannak kibontakozóban.

Mint említettem, a könyv nagy része totális tini dráma. Nem lett volna ezzel túl sok bajom, ha Clare jó pár akciót beiktat. De nem tette. Ehelyett ruhapróbákról, és partikról kellett olvasnom.

A szereplők sem kerültek közel hozzám. Clary semmit sem változott. Ugyan olyan buta, mint volt. Nem szerettem eddig sem, és ezután sem fogom. Azt gondoltam, mivel megkezdte a kiképzését, valamennyi ész szorul t belé. De nem.
Jace is kifordult önmagából. A szerelmi drámáknak köszönhetően olyan volt, mint egy pincsikutya.

Akiket nagyon hiányoltam, az Alec és Magnus. Főleg Magnus. Szerencsére a könyv közepe tájékán felbukkant, de nagyon keveset kaptam belőle.
Viszont pont ez volt az egyik legérdekesebb dolog a könyvben. Alec és Magnus szerelme, és párkapcsolati krízise. Hiszen Magnus halhatatlan. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz velük.

Aki viszont meglepett, az Jordan. Már az első pillanattól fogva szimpatikus volt. Remélem, a további kötetekben is fel fog bukkanni.

Akire fokozott figyelmet szenteltem, az Zakariás testvér. Belefutottam egy jó nagy adag spoilerbe vele kapcsolatban. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy miként is lett az, aki.

Valamint tetszettek az utalások Will-re, és az előzménysorozatra is.

Mivel a könyv nagy része dráma, nem vártam túl sok akciót a végére. De Clare meglepett, és mégsem. Meglepett, mert az utolsó fejezetek igazán akciódúsak, és drámaiak. Nem lepett meg, mert úgy éreztem, hogy a lerágott csontot akarja még egy kicsit rágcsálni.
Clary újfent megmutatta, hogy az esze csak dísznek van. Remélem a továbbiakban javulni foga helyzet.
Lilith említése jót tett a könyvnek. Az már nem, hogy ilyen könnyen vége van. Vagy talán mégsem?

Read More

Laurell K. Hamilton - Tigrisvadászat

Fülszöveg:
Sorozatgyilkos szedi áldozatait az Államok északnyugati vidékén, módszere kegyetlen és bestiális. A helyi rendőrség arra gyanakszik, hogy „szörnyetegek” is részt vettek a gyilkosságokban, ezért Anita Blake és Ted Forrester rendőrbírók segítségét kéri, hiszen náluk jobban senki nem ismeri igazán a szörnyetegek természetét. Akik közül néhány igenis valóságos.

Minden Sötétségek Anyjának halottnak kellene lennie, de csak a testét pusztították el. Most új porhüvelyre van szüksége, és neki éppen Anita Blake testére fáj a foga.

Edward szerint a sorozatgyilkosságok azt az egyetlen célt szolgálják, hogy Anitát a valaha volt legveszedelmesebb vámpír közelébe csalogassák. S a fajtájuk közt hiába tartják Edwardot a „Halálnak”, Anitát pedig a „Hóhérnak”, most mindennél nagyobb bajban vannak, mert Anyuci Drága eredt a nyomukba, hogy az egyikükkel végezzen, a másikuknak pedig megszállja testét, nem törődve azzal, hogy közben hány ártatlan embernek kell meghalnia.


Borító: 5
Sorozat: Anita Blake # 18
Eredeti cím: Hit List
Kedvenc karakter: Ethan, Olaf, Anita, Nicky
Oldalszám: 384
Kiadó: Agave
Kiadás: 2014.06.06

Úgy tűnik, hogy ismét fellángolt az Anita Blake mániám. Már csak azt sajnálom,hogy két kötet, és beérem a sorozatot.
Nagyon kíváncsi voltam erre a részre. A csodás borító, és a figyelemfelkeltő fülszöveg pedig csak tetézte a kíváncsiságomat.

Ha Edward is szerepel az adott részben, akkor az szinte garancia arra, hogy egy jó könyvvel állunk szemben. Magam is meglepődtem, de ez a rész a sorozat nagy részét kenterbe vágja. Ettől már csak az Égő áldozatot, A Harlekint és a Fogat fogértot szerettem jobban.

Anita ismét távol van St.Luis-tól. Megbízást kapott, hogy kapjon el egy természetfeletti sorozatgyilkost. És ha munka, akkor Ted Forrester sem hiányozhat.
Anita a háreme nélkül utazik, ami nekem igazán tetszett. Végre ismét egy olyan kötet, ahol nem kell a drámát hallgatnom.

Nagyon pörgős, és akciódús volt ez a rész. Már a könyv elején kiderül, hogy a Harlekin tagjai a bűnösök, de mivel nem beszélhetnek róla, így a nyomozást sem tudják segíteni.

„ "– (…) Ezek a… megnevezhetetlenek – dobott meg egy dühös pillantással [Edward]– kezdenek az agyamra menni. Még a nevüket se mondhatjuk ki, tiszta röhej. Mintha valami Harry Potter-regényben lennénk, és Tudjukki gyilkolászna.

Amikor pár kötettel ezelőtt felbukkant ez a titokzatos banda, azóta kíváncsi vagyok rájuk. Kik is ők, és mire is képesek?

Nos, ebben a részben jó nagy ízelítőt kaptam belőle. Teljesen más súlycsoport, mint amihez Anitáék szoktak. És épp ez benne a jó.

Hiába, Anitáék tudják hogy ki az elkövető, mégsem tudnak dűlőre jutni egymással. A Harlekin Anitát akarja, Anita pedig levadászni őket. Megy a huzavona, és ezáltal akcióban nem volt hiány.

Anitának már annyira szeretője van, mint égen a csillag. Lehetne közülük jó pár kedvenc szereplőt kiválasztani, de ez eddig nem igazán sikerült nekem.

Na de most! Amint Ethan felbukkant, egyből a szívembe zártam.

Hiába, a Vörös tigris klán tagja, de mivel nem tiszta vérű, megvetik a társai. Keveredik benne a vörös, fehér, kék, valamint az arany tigris. Emellett kiváló testőr.

Fogalmam sincs miért, de azonnal szimpatikus lett. Végre valaki, akinek igazán örülni tudok, amiért csatlakozott Anita háztartásához.

Mivel a nyomozás nem halad sehová, - és amúgy is, ha a nyomozáson van a hangsúly, akkor előbb utóbb - Olaf és Bernardo is felbukkan.

Annak ellenére, hogy Olaf minden ember rémálma, és nagyon kedvelem őt. Igazán jókat tudok rajta vidulni.

Volt, hogy a sztori kicsit leült, és a kötelező "a helyi zsaruk utálják Anitát" kört is lefutottuk, de nem panaszkodom. Régóta ez az egyik legjobb rész, és végre, a nyomozáson volt a hangsúly.

A szexualitás is minimális szerepet kapott, aminek igazán örültem. Ezt kéne Hamilton-nak csinálnia, nem az orgiákat.

Amikor felvetődött, hogy St.Luis-ból hozat Anita magának pár embert, csak azért fohászkodtam, hogy nehogy a szeretői bukkanjanak fel. Nem kellenek azok most ide. És szerencsére nem is került sor erre. Pár vérpatkány jött felmentőseregként, valamint Nicky.

Őt is nagyon kedvelem, annak ellenére, hogy nincs igazán szabad akarata. Olaf és az ő ismeretsége nagyon érdekel, remélem Hamilton egyszer megszánt minket, és megtudjuk, honnan és miként ismerik egymást.

És ha már a Harlekin, akkor jön velük Ká Anyu is. Annak ellenére, hogy az előző részben felrobbantották a nyughelyét, még így sem tűnt el. Sőt!

Most még jobban belelendült az Anita utáni vadászatba.

A végkifejlet ütősre sikeredett, és egy nem várt fordulatot hozott. Nagyon izgultam Lissandro-ért, nem akartam, hogy olyan sorsra jusson, amire gondoltam. Szerencsére ezt sem történt meg.

Ami nagyon nem tetszett: Ez nagyon nagy spoiler, ha valakit érdekel, jelölje ki ezt a pár sort.
Ká Anyu elpusztítása. Könyörgöm. Olyan badass-nek lett beállítva, erre ilyen egyszerű módon múlik ki? Viszont mivel Anita "magába szívta" van rá esély, hogy nem tűnt el örökre. A másik, hogy Olaf véroroszlánná avanzsált. Miért kellett ez? Eddig is durva alak volt, na de most?

Mindenesetre végre azt kaptam, amit vártam. Izgalmas és pörgős könyvet, megszórva jó sok akcióval. A szex téma minimális adagolása miatt pedig plusz pont járt Hamilton-nak.

Read More

Laurell K. Hamilton - Ezüstgolyó

Fülszöveg:

Anita Blake élete lecsendesedett, majdnem normális hétköznapjait éli St. Louis-ban – már amennyire normális hétköznapokat élhet egy hivatásos vámpírhóhér és szövetségi rendőrbíró – amikor egy vámpír a múltból bejelentkezik. Minden Sötétségek Anyját elméletileg elpusztította egy robbantásos merénylet. Ugyanakkor hogyan lehetséges elpusztítani egy vámpírt, aki megteremtette magukat a vámpírokat? Meg lehet ölni egy istent? Eddig nem sikerült, és most ez az isten, pontosabban istennő, úgy érzi, eljött a nap, hogy végre hatalmába kerítse Anitát és Amerika összes vámpírját.

Minden Sötétségek Anyjának tetteit az vezeti, hogy szentül hiszi: Jean-Claude, Anita és a vérfarkas Richard Zeeman triumvirátusa elegendő hatalmat ruházhatna rá, hogy ismét testet ölthessen, és megvethesse lábát az Új Világban. Csakhogy a test, amire a fogát feni, már foglalt.


Borító: 4
Sorozat: Anita Blake # 17
Eredeti cím: Bullet
Kedvenc karakter: Viktor, Anita, Claudia
Oldalszám: 496
Kiadó: Agave
Kiadás: 2013.06.03

Végre elértem ideáig. Mióta úgy döntöttem, hogy ideje folytatnom a sorozatot, erre a pillanatra vártam. Na nem azért, mert annyira vártam a kötetet. Hanem azért, mert végre kezdem beérni magam, és végre egy olyan kötet került a kezembe, amit még nem olvastam.

Hamilton marketingesei tudnak valamit. Mert hiába, a fülszöveg igazi akciót ígér, ez a könyvben már nagyon nem valósul meg.

Már az első oldalak után kezdtem kétségbe esni. Anitáék ellátogatnak a néhai Robert gyermekének táncelőadására, ahol Jason, Nathaniel, és Stephen is besegít. Nem lett volna ezzel bajom, ha Hamilton nem ismételné el azt, amit már amúgy is tudunk. Az összes szeretőt ismételten bemutatta, méghozzá bő 20 oldalon keresztül.
Nem győzöm ismételni. Így, a a 20. rész tájékán nem hinném, hogy szükség lenne arra, hogy megtudjuk, ki milyen dögös, és szexi.

Amint elolvastam a könyvet, egyből az jutott eszembe, hogy Hamilton-nak van-e szerkesztője. Mivel hogy a történet szempontjából elég rosszul lettek adagolva a dolgok. A könyveknél a végkifejletnek kéne a legütősebbnek lennie. Itt ez egyáltalán nem kaptam meg. Untam. Úgy ahogy volt.

Ha egy szóval kéne jellemeznek a könyvet, akkor azt mondanám: Orgia.
Hamilton eddig is kacérkodott az efféle dolgokkal, de itt aztán volt nemulass. Mindegy már az is, hogy ki melyen neművel szexel. A lényeg, hogy legyen.

Nem mondom azt, hogy sok volt benne a szex. Inkább azt, hogy nagyon el lett nyújtva.
Ami a legjobban meglepett - és gondolom nem csak engem - az Asher és Richard személyiségében bekövetkezett változás. Kérdem én, mi ez?
Asher eddig a kedvenceim között volt, de amit itt művelt. Mi volt ez a hiszti roham?
És Richard? Teljes döbbenet. Hiába, Richard ellen sokan ágalnak - köztük én is - de úgy hiszem, ebben a sorozatban ő a lelkiismeret. Ő szólal fel olyan dolgok ellen, amiért az olvasók is. Igaz, túlzásba viszi, de éppen ez a dolga. Itt viszont egy olyan Richard bukkant fel, akire régóta vártunk. Aki teszi amit tenni kell.
Nem tudom eldönteni, hogy melyik a furcsább.

Ami nyilvánvaló, hogy Hamilton nem számolt azzal, hogy ilyen sok karaktert kell mozgatnia. Kötetenként minimum  öt új szereplőt behoz, akiket utána el is lehet felejteni, hiába tűnnek központi szereplőnek. Egyértelmű hogy Micah és Nathaniel a befutó nála, mivel szinte az összes kötetben szerepelnek.
Ennek ellenére örülök annak,hogy a régóta nem látott szereplők is felbukkantak. Stephen-ről már tíz kötet óta nem hallottunk, csakúgy mint a testvéréről, Gregory-ról. Byron csak említés szinten szerepelt, pedig nekem nagy kedvencem. És a las vegas-i Viktor is felbukkant. Valamiért nagyon kedvelem a pasast.

De vissza a történethez, mert nagyon elkalandoztam.
Mivel Ká Anyu sírhelyét felrobbantották, mindenki úgy gondolta, hogy vége, eltűnt. Viszont amikor bejelentkezik, kiderül, hogy korán sincs vége a dolgoknak. Beférkőzött a Tanács tagjainak testébe, és onnan akar irányítani. És ha ez még nem lenne elég, a belső viszályok is a tetőpontjához érkeztek.

Hamilton nagyon sok mindent akart bepréselni ebbe a könyvbe. Ká Anyu, Belle és Padma támadása, a Harlekin mozgolódása, az oroszlánok belviszálya, és persze a tigrisek. A szokásos bérgyilkosság is előkerült. Ehhez jönnek még a  hiszik és a szex.
Ennek ellenére nem lett tömény a könyv. Ellenkezőleg. Olyan, mint egy ementáli sajt. Lyukas, mivel csak kapargattuk a dolgokat. Innen egy kis infó, meg onnan is. Viszont a végére nem értünk.

Mint említettem, ebben a kötetben Hamilton az orgiákra tette le a vokság. Anita több férfival volt egyszerre, sőt, a férfi-férfi párostól sem riadt meg. És erre többször került sor.
Arra is, hogy eközben megy a társalgás. Ilyenkor mindig magam elé képzelem a jelenetet, és elfog a nevetés. Vajon állva diskurálnak?

A fő problémaforrás Haven, alis Sütiszörny volt. Ez volt a kötet csúcspontja.
A Harlekin felbukkanása is adott volna egy plusz löketet a könyvnek, de erre nem került sor.
Viszont itt éreztem, hogy látom, hogy merre is akarja vinni Hamilton a sorozatot. Felmerült egy amerikai Tanács gondolata is. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz belőle.

Természetesen nem telhet el úgy egy kötet, hogy új szerető ne csatlakozzon. Sátán, Irigység, Jade és Cynric személyében újabb tigrisekkel bővült a nagy család, A dolog pikantériája, hogy négyből kettő nő. Úgy tűnik, Anita most már biszexre váltott.
És ha már Anitánál tartok. Nem volt felesleges hiszti, tette amit kellett. Nem tudtam elítélni. Viszont az összezuhanása nekem nem tűnt hitelesnek.És az sem, hogy eddig mindig hangoztatta, hogy a pasijainak ő lehet a egyetlen. Itt viszont nem egyszer voltak a srácok másokkal. Sőt, Jean-Claude Irigységgel múlatta az idejét...
Annak ellenére, hogy a Végzetes flört az egyik legrosszabb olvasmányom volt, örülök hogy elolvastam. Így legalább nem pislogtam értetlenül Nicky felbukkanásán.

A végkifejlet nagyon langyosra, és gyorsra sikeredett, amin már meg sem lepődöm. Azon már igen, hogy a történet szempontjából igen fontos események ( Padma levadászása) egy mondatban le lettek tudva.

Nem a legrosszabb Blake kötet, viszont az, hogy ilyen sok fontos eseményt akart Hamilton beletuszkolni egy könyvbe, és nem sikerült neki, némiképp csökkentette a könyv élvezhetőségét.

Read More

S. J. Watson - A másik én (R)

Fülszöveg:

Végzetes vonzerő… online.

Milyen mélyen ismerhetsz meg egy másik embert? Meddig mennél el azért, hogy kiderítsd az igazságot valakiről, akit szeretsz?

Amikor Julia, a harmincas éveiben járó, látszólag átlagos életet élő brit családanya megtudja, hogy húga brutális gyilkosság áldozata lett, nincs nyugodalma, amíg meg nem leli a gyilkost. A kutatás azonban hamarosan saját, bűnös érzéki vágyainak felfedezésébe csap át. Miután megismerkedik egy veszedelmes idegen férfival az interneten, elveszíti önmagát… az uralmat a tettei felett… és talán mindent. Rendületlen válaszkeresésével pedig veszélybe sodorja a házasságát, a családját, sőt, az életét is.


Borító: 3
Sorozat: -
Eredeti cím: Second Life
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 416
Kiadó: Athenaeum
Kiadás: 2015.10.19

Nem szoktam ismeretlen íróktól olvasni, de ennek a könyvnek a fülszövege annyira megtetszett, hogy úgy döntöttem, hogy mégis el kell olvasnom ezt a történetet. Filmet és sorozatot láttam már ami pszicho-thrillertként van feltüntetve. De olvasni még nem olvastam.

Nem tudom mit vártam, de mégis csalódottan csuktam be a könyvet.
Ha krimiről és thrillerről van szó, felállítok pár szabályt:
1. Ne bízz senkiben
2. Ne kedvelj meg senkit, mert valószínű hogy vagy ő a tettes, vagy a könyv végére halott lesz.

Ennek ellenére könnyű dolgom volt. Egyik feltétel sem sikerült, tehát szinte nyugodt szívvel olvastam a történetet.

Julia arról értestül, hogy húgát Párizsban meggyilkolták. Nehezen teszi túl magát a történteken. És az sem segíti a helyzetét, hogy a rendőrség nyomozása megrekedt, és nem foglalkoznak az üggyel. Julia saját kezébe veszi a dolgokat. Megtudja, hogy húga egy internetes társkeresőn ismerkedik. Van, hogy személyes kalandokba bonyolódik, és van, amikor a cyber szexhez folyamodik. Julia úgy dönt, hogy utánajár a dolgoknak. Felregisztrál ugyanarra az oldalra, hátha megtalálja a húga gyilkosán. Ám ott egy olyan férfira bukkan, aki megváltoztatja eddigi unalmas életét...

Legyen elég ennyi a könyv tartalmáról. Igazán érdekesen hangzik, ugye? Ennek ellenére nagyon vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Meglepett, hogy E/1-ben íródott. A könyvet olvasva úgy éreztem, jobb lett volna, ha E/3-ra vált az író.

A karaktereket sem sikerült megkedvelnem. Főleg Julia-t nem.
Ahogy haladtam a könyvvel, úgy vált egyre unszimpatikusabbá Julia. Úgy éreztem, hogy Watson sem tud vele mit kezdeni.

A nő tipikus stepfordi feleség, csak angol kiadásban. A férje sebész, és van egy kamasz fia. Ő fényképész, és gyógyult alkoholista. Julia-nak megvan a maga múltja, amitől nyilvánvaló, hogy nem tud elszakadni. Magára kényszerített egy szerepet, és ahogy haladt a könyv, úgy tör felszínre mindkét énje.

Sokszor nem tudtam eligazodni Julia-n.
Az egyik percben még a húgát siratja, és közli, hogy nagyon közel álltak egymáshoz. A másik percben viszont elmondja, hogy örül, hogy a húga halott. A fiával szemben is kettős érzéseit vannak. Hol mindennél jobban szereti, hol közli, lehet azért nem szereti annyira, mert adoptált gyerek.

A könyv első negyede nagyon lassan haladt. Nem léptünk semerre, egy helyben toporogtunk. Akkor kezdett izgalmassá válni a történet, amikor Julia felregisztrált arra a bizonyos társkeresőre.
Ahogy az lenni szokott. A tiltott gyümölcs mindig édesebb. Julia  eleinte viszolyog attól, amit tesz. Egy idő után viszont belerázódik, és megismerkedik Lucas-val. A kapcsolatuk titkos, és izgalmas. Ezek a részek tetszettek a legjobban.

Viszont minden jónak vége szakad. Kiderül hogy senki sem az, akinek tűnik, és Julia az őrület szélére sodródik. Julia hiába tart távolságot Lucas-tól, a férfi egyre többet tud meg róla. Túl sokat...

Nyilvánosságra kerül-e a viszonya? Kiben bízhat?

Az lenne erre a logikus válasz, hogy a férjében. Viszont ahogy Julia-nak megvan a maga élete, úgy a férjének is. Tipikus orvos, akit próbál minél hamarabb túl lépni a dolgon. Ha ez nem sikerül, akkor úgy tesz, mintha nem is lenne.

A karakter zömén azt éreztem, mintha papírmasé figurák volnának. Nem volt igazi személyiségük. Olyanok voltak, mint valami sablon karakterek. Lucas is nagyon jól hozta a szerepét, de aki már látott hasonló filmeket, azoknak nem tud újat mutatni.

Ennek ellenére van a könyvben valami, amiért a fél országnak a kezébe nyomnám, és közölném, hogy olvassák csak el. Ez pedig az internethasználat, és a személyes adatok megosztása.

A könyv tökéletesen rávilágít arra, hogy vigyázzuk a személyes adatainkra internetezés közben.  Bárki ránk tud találni, csupán pár kattintással.

A könyv végkifejlete nem igazán lepett meg, ennek ellenére faltam az oldalakat. Kiderül, hogy senki sem az, akinek látszik, és Julia húgának halála sem véletlen. Mi több, ez nem is Kate-ről szól, hanem inkább arról, hogy Julia-t a múltja megtalálja...

A könyv végéről nekem nagyon hiányzik még pár fejezet. Mi lesz Julia-val? És a valódi tettessel? Na és Connor hogyan dolgozza fel az eseményeket?

Mindennek ellenére mégis gyorsan haladtam a könyvvel. Olvasmányos, és néhol izgalmas. A karakterek hiába tűnnek élettelennek,mégis hasonló problémáik vannak, mint a hétköznapi embereknek.
Ennek köszönhetően könnyen beletudjuk képzelni magunkat Julia helyzetébe.
Te mit tennél, ha Julia helyzetébe kerülnél?

A könyvet köszönöm az Athenaeum Kiadónak!

Read More

Mark Lawrence - Tövisek Császára

Fülszöveg:

A KIRÁLY, AKI MINDENKIN URALKODNI AKAR, MÉG NAGYOBB BIRODALOMRA VÁGYIK. DE EZ A BIRODALOM A PUSZTULÁS SZÉLÉN TÁNCOL…

Jorg Ancrath király immár húszéves és hét ország ura. Apján ezidáig nem sikerült bosszút állnia, és az őt kínzó belső démonok egyre erősödnek. Ám legyen bármilyen gyötrelmes is az útja, ő kitartóan tör előre.

Mert csakis egyfajta hatalmat érdemes birtokolni: a teljhatalmat.

Jorg császár akar lenni. Ezt a méltóságot azonban karddal nem, csak szavazatokkal lehet megszerezni. És emberemlékezet óta nem jutott még többséghez senki a császárválasztó Kongresszuson, a Széthullott Birodalomnak emberemlékezet óta nincs vezetője. Jorgnak feltett szándéka, hogy változtat ezen, és szokás szerint nem válogat a módszerekben. Még több elfeledett technológiát tár fel a múltból, és nem habozik használni azokat.

Csakhogy a megszerzendő birodalmat egy még nála is jobban rettegett és gyűlölt, misztikus alak fenyegeti: a Holt Király.


Borító: 4,5
Sorozat: A Széthullott Birodalom # 3
Eredeti cím: Emperor of Thorns
Kedvenc karakter: Jorg, Gorgoth, Miana
Oldalszám: 480
Kiadó: Fumax
Kiadás: 2013,2015

Hosszú idő óta várólistás nálam a sorozat. Idén rászántam magam, és belevetettem magam Lawrence világába. A trilógiát inkább egy könyvként kezelem. Hiszen ez Jorg története.

Őszintén szólva nagyon nem akartam elolvasni ezt a könyvet. Nem akartam elszakadni ettől a világtól, és Jorg-tól sem. Sejtettem hogy milyen befejezésre számíthatok, és ezért még jobban húztam a könyv olvasását.

A könyv felveszi az előző kötet fonalát. Ott folytatódik, ahol a Tövisek Királya befejeződött.
Itt is, mint az előző kötetekben, több szálon, és idősíkon zajlanak az események.

A Tövisek Királyában Jorg bravúrosan szert tett Orin seregeire, és országaira. Most, útnak indul kis kompániájával, hogy a Kongresszuson megszavazzék a birodalom császárát. Nem zökkenőmentes az út, de végül Jorg eléri, amit akart. Ha csak rövid ideig is.

Amint befejeztem a kötetet, teljes letargiába estem. Lawrence megszerettette velem Jorg-ot, és aztán jól kibabrált velem. Szó se róla. Valahol sejtettem, hogy ez lesz a vége. Nem vártam azt, hogy Jorg áttér, és mintapolgár lesz. Mégis reménykedtem, hátha akad valami köztes megoldás. De belátom, hogy ez volt a tökéletes befejezése ennek a sorozatnak.

Három köteten keresztül követtem nyomon, hogy Jorg miféle gaztetteket követ el. Hogyan lesz a gyerekből férfi. Ezért is nehéz az elválás.

Tetszett, hogy ismét visszatekintettünk a múltba, és Jorg ismét kalandozott. Ez illik hozzá.
Tetszett, hogy különböző országokat bejárt, és ravaszságának köszönhetően újabb élményekkel gazdagodott. Viszont a könyv vége felé nagyon nem volt kedvem erről olvasni. A kongresszusról és a Holt Királyról akartam még többet megtudni. És minél jobban akartam, annál jobban kezdett untatni a múltbéli kalandozása.

Chella szálára nem igazán volt szükség. Ha mégis, akkor pár fejezet elég lett volna.

A sorozat folyamán akaratlanul is szívemhez nőttek a megmaradt Testvérek. Eleinte nagyon nem kedveltem őket, de így a végére sikerült dűlőre jutnunk.

Miana és Katherine megleptek. Végre olyan női karakterekkel hozott össze a sors, akik önmagukban is erősek. Nem igazán értem Jorg vonzódását Katerine-hez, viszont lássuk be. Miana tökéletes Jorg-nak. Hiába fiatal, ha kell ő is tud kegyetlen lenni.

Az egész sorozat Jorg jellemfejlődését mutatja be. A Tövisek Hercegében még szinte egy bugris, aki
csak kegyetlenkedik. A Tövisek Királyában már megmutatta, hogy több van benne. Nem csak kegyetlen, de okos és ravasz is. És hiába tagadta, szíve is van, ami kötődni is tud.

Ebben a kötetben pedig megmutatta, hogy inkább anyja fia, akinek oldalról oldalra, egyre jobban megnyílik a szíve. Ennek ellenére megmaradt annak, aki. Válogatás nélkül átgázol bármin, és bárkin.
Annyira összetett és komplex karakter, hogy nehéz lenne pár mondatban összefoglalni, hogy milyen. A legjobban Jericho Barrons-höz (Tündérkrónikák) tudnám hasonlítani.

Egy biztos. Jorg belopta magát a szívembe, és nagyon fájt a szívem érte.

Már a Tövisek Királyában sejtettem, hogy ki lehet a Holt Király. Itt már az elején tudtam. Teljesen logikus volt, hogy úgy alakult, ahogy.

A végkifejlet szépen elő lett készítve. Eseménydús, és érzelmes volt. Az utolsó fejezetek pedig... Maradjunk annyiban, hogy elhomályosult tekintettel átkoztam Lawrence-t.
A sorozat nem tökéletes, de Jorg azzá tette.

Visszafogok még térni hozzá, ha akarja, ha nem. Az egyik legkülönlegesebb sorozat, amit olvastam.
Kevesen mernék meglépni azt, amit Lawrence, ezért mindenképpen piros pont jár neki. Annak ellenére, hogy egyet is értek a végkifejlettel, meg nem is.

Read More

Gail Carriger:Soulless – Lélektelen

Fülszöveg:

Alexia Tarabotti több okból sem élhet komolyabb társasági életet.
Elsősorban azért, mert nincs lelke.
Másodsorban azért, mert vénkisasszony, apja pedig talján, ráadásul már meg is halt. Harmadiknak feltétlenül meg kell említenünk a vámpírt, aki az illemszabályokat semmibe véve, bárdolatlan módon lerohanja őt. De hogyan tovább? Alexia kilátásai nem túl rózsásak, mivel véletlenül megöli támadóját, majd rögtön színre lép a szörnyű Lord Maccon (a nagyhangú, lompos öltözetű, de jóvágású farkasember), hogy Viktória királynő nevében fényt derítsen a haláleset körülményeire. Míg bizonyos vámpírok váratlanul felbukkannak, mások ugyanilyen váratlanul tűnnek el, és közben mindenki Alexiára mutogat. Vajon ki tudja nyomozni, mi zajlik London legfelsőbb köreiben? Hasznosnak bizonyul-e lélektelen mivolta, amely semlegesíti a természetfeletti erőket, vagy csak felbosszantja ezek gazdáit?
És a legfőbb kérdés: ki az igazi ellenség, és van-e nála melasztorta?


Borító: 1
Sorozat: Napernyő Protektorátus # 1
Eredeti cím: Soulless
Kedvenc karakter: Lord Akeldama
Oldalszám: 372
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2012

Ha egy könyv nagyon régóta van a várólistámon, akkor az ösztöneimre hallgatva le kéne onnan venni. Hiszen ha már évek óta ott van, és én még lépést sem teszek az elolvasására, akkor ott valami gond van.

Úgy tűnik, hogy ezzel a könyvvel is így jártam.

Már a könyv "típusát" nehéz meghatározni. Urban fantasy? Steampunk? Történelmi romantikus? Igazság szerint mindegyik.

Ezért is keltette fel anno az érdeklődésemet.

Alexia Tarabotti lélektelen, azaz természeten túli. Ebben a világban nem ismeretlen a vámpírok és vérfarkasok fogalma, sőt, nyilvánosan az emberek között járnak.

Méghozzá a viktoriánus Londonban.

Nagyon érdekes az alapötlet, de engem mégsem szippantott magába. Sőt, untam az egész könyvet.

Alexia ebben a korban kitűnik, viszont a 21. században megállná a helyét. Vénkisasszony lévén nem számíthat arra hogy sikerül megházasodnia. De nem is aggasztja a dolog.

Olasz származása sem segíti őt. Ezeket pótolva ott van az éles nyelve, aminek köszönhetően jobbnál jobb  szócsatákban tud részt venni.

Ennek ellenére számomra Alexia sokszor már túl sok volt. Értettem hogy mit szeretne az írónő, de nálam ez nem jött be.

Ha a történetből kiveszem a fantasy címkét, akkor adott nekünk egy történelmi romantikus könyv, egy jó kis nyomozással megfűszerezve.

Ennek ellenére engem egyáltalán nem ragadott magával a történet.

A többi szereplő szimpatikus volt, de még így sem tettek rám túl nagy benyomást. Egyértelmű, hogy Lord Akeldama a könyv egyik fő színfoltja. Tetszett a stílusa. Lord Maccon tipikus skót. Hangos, és felföldi. Akik már olvastak skót férfiakról, azoknak ez mindent elmondd.

A történelmi romantikus könyvekben nem igazán lehet szabadon mozogni. Az írónő ezeket jól megkerülte, és sikerült párszor meglepnie. Ami egyértelműen piros pontot érdemel, az a kompromittáló helyzet kezelése. Ebben a témában már kötelező a kényszerházasság, ha olyan helyzetbe találják a főszereplőket ami nem kifejezetten szerencsés.

Szerencsére az írónő ezt figyelmen kívül hagyta.

A könyvet egyértelműen a szereplők viszik el hátukon, mert történet nagyon az nincs. Sötétben tapogatózik mindenki, és az írónő sem sietett megmagyarázni a történteket.

Igazság szerint már a könyv közepétől fogva untam az egész könyvet. Volt, hogy oldalakat átlapoztam, és csak a párbeszédeket olvastam el. A könyv végén pedig már szinte csak pár mondatot olvastam el,annyira nem érdekelt, hogy mi fog történni. Figyelembe véve, hogy ez a végkifejlet, és a történet csúcspontja, nem igazán kedvező.

Nem azt mondom, hogy nem érdekes. Mert az. Viszont egy idő után elvesztette a varázsát nem csak a történet, hanem a szereplők is.

Van potenciál a sorozatban. Viszont úgy érzem, hogy ez a sorozat nem nekem íródott, hiába megvan benne minden, amit amúgy szeretek.

Read More