Joe Abercrombie: Half a World - A harcos (R)

Fülszöveg:
Ritkán, de előfordul, hogy egy lány nem Béke Atya, hanem Háború Anya szolgálatába szegődik. Hild Bathu, azaz Tüske csak a csatározásnak él, apjához hasonlóan diadalra vágyik, de egy végzetes gyakorlótéri baleset után nem harcos, hanem gyilkos lesz belőle.
Yarvi atya, Gettföld agyafúrt minisztere megmenti őt a kínhaláltól, és magával viszi egy küldetésre, amely nagy hatással lehet a Szilánkos-tenger sorsára. Háború fenyeget, és Yarvi egész országát elpusztíthatja, ha a miniszter nem talál szövetségesekre.
Tüske az úton harcossá érik, de mint mindenki más belegabalyodik Yarvi atya cselszövésének hálójába, ahonnan nem mindenki kerül ki épségben. A miniszter a köz java érdekében képes feláldozni bárkit, főleg egy harcost, de Tüske talán képes lesz saját utat vágni magának a kardjával.


Borító: 3
Sorozat: Szilánkos tenger # 2
Eredeti cím: Half a World
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 496
Kiadó: Athenaeum
Kiadás: 2015.11.27

Pár nap telt el mióta olvastam az Uralkodót. Mivel az volt az első regényem az írótól, nem tudtam hogy mit várjak.
Itt már volt némi sejtésem. Annak ellenére hogy a sorozat ifjúsági besorolást kapott, én egyáltalán nem tekintem annak. Mert itt aztán van harc dögivel. És az író sem virágnyelven fogalmaz.

Az előző rész tekinthető egy különálló könyvnek is. Önmagában is olvasható. Mert itt már mások a főszereplők, és Yarvi inkább csak asszisztál, és a háttérből irányít. De azt nagyon jól.

Mióta YA könyveket olvasok, mindig azt várom a hősnőtől, hogy legyen erős és független. Álljon meg egyedül a lábán. Abercrombie úgy tűnik meghallgatta a kérésemet, mert Tüske aztán kitett magáért.

Vannak erős egyben nőies hősnők.  És vannak fiús hősnők. Tüske az utóbbi.
Már a könyv elején ízelítőt kapunk abból, hogy a nőknek egyáltalán nincs könnyű dolguk. Legyen az jelen vagy múlt. Tüske harcosnak készül, és ezért le kell tennie a vizsgát. Hiába, a fél társaságnál már itt erősebb, mégsem ismeri el senki.
 Azonban egy baleset folytán meggyilkolja egyik gyakorlótársát. Már csak a halál vár rá...Ha nem lenne Yarvi atya, és az ő tervei.


Míg az előző rész könnyen magával ragadott, itt akadtak problémáim. Eltelt már bő száz oldal, de még így sem éreztem, hogy megfogott volna a kötet. Mert szó se róla. Olvastatja magát a könyv. És hiába, ez sokkal kalandosabb és akciódúsabb, mégis, valamiért nem sikerült maradéktalanul megnyernie magának.

Mint említettem, Tüske egy igazi erős hősnő. A kötet elején haragszik az egész világra. Nem fogadja el őt senki, és ő sem ismer el senkit.
Viszont ahogy halad a könyv, úgy változik Tüske. A haragját sikerül megzaboláznia, és míg a történet elején azt hittük hogy erős, a könyv haladtával már úgy gondoljuk, hogy egy női bőrbe bújt szörny. Mert hála a furcsa mesterének, Tüske nagyon erőssé vált. És ahogy fizikailag erősödik, úgy az érzelmei is változásnak indulnak.
Hiába, Tüske lenne álmaim YA hősnője, mégsem sikerült közel férkőznie hozzám.
Nem tudom, hogy ez miért van, de igazán sajnálom.

A könyv váltott nézőpontú. Ott van Tüske szemszöge, és ott van Brand, Tüske gyakorló társa, akit a jó szíve miatt menesztettek.

Brand tökéletes ellentéte Tüskének. Kedves és törődő fiú, aki mindig csak segíteni akar. Nincs híján az erőnek. De ahogy halad a könyv, és telik az idő, egyre nyilvánvalóbb, hogy őt Háború Anya helyett, Béke Atya érintette meg.

Igazán jó volt Brand gondolatait olvasni. Csendes és nyugodt fiú, aki mindent lát, de ritkán beszél. Ez az fejezeteire is rányomta a bélyegét, amit cseppet sem bántam. Jó volt kiszakadni Tüske agresszív viselkedése és gondolatai közül.

Abercrombie egyik legjobb tulajdonsága a nyers őszinteség. Nincs virágnyelven közelve semmi. Míg más könyvekben az alapvető szükségletek felett sikeresen elsiklanak az írók, addig Abercrombie igen csak nyitottan áll a kérdéshez.

A csapat a Déli Szél-en evez és utazik, hogy szövetségeseket toborozzanak. Hetekig a hajón hánykolódnak. Erre jön Abercrombie, és teljes nyugalommal ír a bűzről, tetvekről és a hasmenésről.
És nekem ez az egyik legnagyobb húzóerő. Nagyon tetszik ez a nyers nyíltság.

Yarvi ismét kivette a részét a történetből. Tette amit tennie kellett.
Viszont nagyon hiányzott, hogy az ő szemszögén keresztül lássam a történéseket. Érdekelt, hogy mennyire változott meg az Uralkodó óta. Már ott is agyafúrt volt, de itt aztán kitett magáért.

" A bölcs miniszter a köz javát szolgálja, és mindig megtalálja a kisebb rosszat.

Már az előző részben nyilvánvaló volt, hogy a fő problémaforrás a Főkirály, és annak cselekedetei.
Ebben a kötetben ez még nyilvánvalóbbá válik. Megkezdődik a szövetségesek toborzása, vagy éppenséggel fenyegetése.

Nagy pozitívum, hogy az előző részben megismert szereplők is tiszteletüket tették. Szumael pozitív meglepetés volt. Az még inkább, amit Yarvi-val műveltek. Remélem az író nem lesz kegyetlen velük.

Ami számomra nagyon nem hiányzott a történetből, az a romantikus szál. Lehet hogy Tüske jellemfejlődésében szerepet játszott, de úgy gondolom, hogy nem igazán illett a történethez. Mondom ezt úgy, hogy igénylem a romantikus szálat minden könyvbe.

A végkifejlet előrevetíti a befejező kötet cselekményét. Akcióban és harcban nem volt hiány.

Nagyon tetszett, főleg hogy minden Yarvi kedve szerint történt.

Ami viszont meglepett, hogy Brand visszautasította Yarvi ajánlatát. Szerintem sokkal jobban illik hozzá az a szerepkör, mint amit választott magának.

Izgatottan várom a befejező kötetet, bízom benne hogy ott még több akcióban és csatában lesz részünk.

A könyvet köszönöm az Athenaeum Kiadónak!