Sherrilyn Kenyon - Bűnös éj (R)

Fülszöveg:
A Sötét Vadászok birodalmában még a halhatatlan rosszfiúknak is be kell tartaniuk a becsületkódexet: Nem árthatsz az embereknek. Nem szívhatsz vért. Nem lehetsz szerelmes.
Néha egy-egy Sötét Vadász mégis azt hiszi, hogy ő a Törvény fölött áll. Ekkor jövök én. Hogy ki vagyok? Az, akitől még a rettenthetetlenek is félnek. Ha megszeged a törvényt, az én haragom sújt le rád. Az én szívemet nem lehet meglágyítani. Könyörtelen vagyok, nincsenek érzéseim.
Legalábbis ezt hittem, amíg nem találkoztam egy Sötét Vadásznővel. A neve Danger. Veszély. Ez nem csupán a neve, hanem maga az élete. Nem bízik bennem, de nem hibáztathatom ezért. Egyedül ő tudja, miért jöttem: hogy bírája, esküdtszéke és valószínűleg hóhéra legyek a barátainak. Csak Danger segíthet, hogy néhányuk megmeneküljön. Nélküle mind meghalnak.
Dangereuse St. Richard halálos őrület a számomra. Van benne valami, ami feléleszti rég halottnak hitt szívem. De a gonosz elleni harcban az emberiség egyetlen reménye, ha teljesítem a kötelességemet. Ám hogyan tehetném, ha ezzel fel kell áldoznom az egyetlen nőt, akit valaha szerettem?


Borító: 4
Sorozat: Sötét Vadászok # 8
Eredeti cím: Sins of the Night
Kedvenc karakter: Alexion, Danger, Acheron, Simi, Xirena
Oldalszám: 336
Kiadó: Athenaeum
Kiadás: 2016.03.31

Bő két évvel ezelőtt rászántam magam, és úgy döntöttem hogy ideje folytatnom az egyik legkedvencebb sorozatomat. Akkor még nem tudtuk hogy bebukik a kiadó, de nem volt kedvem várni. Fogtam magam, és angolul elolvastam Lexi kötetét. Nagy élmény volt, és imádtam. Itt részletesen írok róla.

Amikor kiderült, hogy nem lesz folytatás, mivel a kiadó becsődölt, szinte sikítani tudtam volna. Igen, rajongó vagyok. Igen, tudom hol és mit kell keresnem. De valljuk be. Sokkal jobb, amikor hivatalos fordításban, fizikailag birtoklod a kedvenc írónőd sorozatát/könyvét.

Örök hála az Athenaeum Kiadónak, amiért úgy döntöttek, hogy gondjaikba veszik ezt a fantasztikus sorozatot!

Amit lehetett, azt leírtam a Sins of the Night értékelésemben. Viszont nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen lesz most magyarul olvasnom. Hiába, eltelt több mint két év, mégis úgy éreztem magam, mint aki hazatért. Nem csak azért, mert ismerem a könyv történéseit. A sorozat van rám ilyen hatással.

És igen, hiába olvastam már, mégis izgultam, és féltettem a szereplőket. Azt akartam hogy boldog véget érjen a könyv. A páros igazán megérdemli.

Alexion még ismeretlen a hazai közönség számára. Viszont aki kicsit is utánanézett, tudhatja hogy ő Ias, aki az első Sötét Vadászok egyike.

9000 éves, és ő tényleg "más". Katoteros-ban él, és ha szükséges, akkor ő lesz a Sötét Vadászok mumusa.

Lexi-t eddig is imádtam, de most, hogy magyarul is olvashattam róla, teljesen levett a lábamról. A velejéig cinikus, őszinte, egyenes és titkolózó. Bár ez cseppet sem meglepő.

9000 év alatt szinte csak Ash és Simi voltak, akik közel kerültek hozzá. Lexi ez idő alatt érzéketlenné vált minden más iránt.

Öröm volt látni, hogyan enged fel, és lesz belőle Ias. Az emberi életéről szinte semmit sem tudni, de én így képzelem el őt.

Danger. Végre egy női Sötét Vadász. Olyan régóta vártam már rá. Imádom a srácokat, de azért illő volna a nőket is előtérbe helyezni.

Anno amikor olvastam a könyvet, nem igazán fogott meg. Na de most! Belevaló, okos és intelligens! Igazán erős nő, aki ebben a kemény világban is nő tudott maradni!

Annak ellenére, hogy a New Orleans-i banda egyik tagja sincs jelent, cseppet sem maradt hiányérzetem. Igen, jó lett volna ha felbukkannak, de azért örültem az újaknak is.

A történet inkább az érzelmekre, mintsem az akcióra koncentrál. Mind Lexi, mind Danger megtanul ismét bízni, és szeretni.

Csodás volt látni, ahogy a páros egymásra talál. Ami nekünk teljesen hétköznapi - mondjuk egy randi - az nekik felért egy csodával.

Tudták, hogy az idejük véges, és mégis, tudták élvezni a pillanatot.

Persze nem hiányozhat a cselszövés, és Stryker sem. Anno nagyon felháborodtam, hogy a Vadászok ennyire nem bíznak Ash-ben. Oké, valljuk be. Ash-ről senki nem tud semmit, de mégis. Egy csepp bizalom azért kellett volna!

Több új szereplő felbukkant, és aki a legjobban érdekelt, az Xirena. Össze-vissza olvasom a sorozatot. Tudom hogy kicsoda és micsoda Xirena. Imádom őt. De nem tudtam, hogyan is került be a sorozatba. Na itt kiderül. Ismét jót vidultam rajta, és Simi-n. Savitar is tiszteletét tette, és csak az bánt, hogy ilyen rövid időre.

A végkifejlet igazán ütős, és megható volt. Igen, tudtam hogy mi fog történni, de Kenyon az Kenyon. Imádom, és ahányszor újraolvasom a könyveit mindig ezt fogom érezni.

A páros igazán megérdemelte, hogy boldogok legyenek, még ha ilyen formában is. Katoteros-i család bővült, és örülnék ha Kenyon írna egy novellát, hogyan is zajlik a kis család egy napja.

Amire szeretnék még kitérni, az a fordítás. Általában csak akkor szoktunk róla beszélni, ha nagyon nem klappol. De minden dicséretem a fordítóé és a Kiadóé. Teljesen visszaadta a DH világ hangulatát, és egy helyesírási hibát sem találtam benne!

És ha ez még nem lenne elég, a könyv végén van egy jó pár oldalas részlet Wren kötetéből (Unleash the Night - Szenvedélyes éjszakák. Itt az értékelésem róla), ami a sorozat folytatása.

Szóval molyok, láthatjátok, hogy a Kiadóban megvan az elhatározás, hogy folytassa a sorozatot. Csak remélni merem, hogy még idén jön a folytatás.

Ezért is fontos, hogy aki kedveli az írónőt, az hivatalos forrásból szerezze be a könyvet. Ami még fontosabb. Ismét elérhető távolságra van az, hogy végre Ash könyvét hivatalos fordításban olvashassuk!

Úgy érzem, hogy nem sikerült teljesen visszaadnom az élményt, amit kaptam a könyvtől. Amikor eredetiben olvastam - és most visszaolvastam - úgy éreztem hogy tökéletes lett az értékelésem. Minden benne van, amit szerettem volna. Ha gondoljátok, itt elolvastatjátok.

A könyvet nagyon szépen köszönöm az Athenaeum Kiadónak!

Read More

Alaya Dawn Johnson - Nyárherceg (R)

Fülszöveg:
Lélegzetelállító történet szerelemről, halálról, technológiai csodákról és művészetről a jövőbeni Brazília tropikus mesevilágában.
Palmares Tres mágikus városában egyszerre van jelen a modern technológia és a hagyomány, az éles nyelvű pletykafészkek és a dörzsölt politikusok. Eme nyüzsgő metropoliszban June Costa olyan remekműveket alkot, amik egy nap halhatatlanná teszik majd nevét. Ám a hírnévről dédelgetett álmai új fordulatot vesznek, mikor találkozik Enkivel, az új, merész Nyárkirállyal. Az egész város Enki lábai előtt hever – köztünk June legjobb barátja, Gil is –, de June számára a Nyárkirály többet jelent, mint borostyán szemek és halálos szamba. Ő látja benne a művészt.
June és Enki együtt olyan lenyűgöző és drámai műveket hoz létre, amit Palmares Tres sosem fog elfelejteni. Ők az olaj az ébredező forradalom tüzére, ami kész fellépni a kormány az új technológiát korlátozó szigorú intézkedései ellen. June pedig mindeközben reménytelenül beleszeret Enkibe… Ám kapcsolatuk csakis tragédiával végződhet mivel Enki sorsa, mint minden Nyárkirályé előtte, a halál.

Ez a futurisztikus Brazília ritmusával lüktető, lángoló szenvedéllyel, bámulatos karakterekkel és lenyűgöző ötletekkel teleszőtt regény elvarázsol és magával ragad.


Borító: 5*
Sorozat: -
Eredeti cím: The Summer Prince
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 332
Kiadó: Cor Leonis
Kiadás: 2015.11.27

Nagyon vártam már ezt a regényt. Elsősorban a borító miatt. Másrészt nagyon érdekesnek találtam a fülszöveget.
Kíváncsi voltam az írónő stílusára is. Egy szó mint száz, igazán érdekelt a regényt.
És ezért is sajnálom annyira, hogy nem fogott meg a könyv. És ez még enyhe kifejezés.
Már az első oldalak után éreztem, hogy bajok lesznek. A könyv közepére már tudtam, hogy ez a könyv nem nekem íródott.

A fülszöveg tökéletesen leírja a történéseket. Vannak benne hibák, de arról később.
Nehezen tudom megfogalmazni a véleményemet. A könyvben keveredik a hagyomány és az új technológia.

És talán pont ezzel volt a legnagyobb bajom. Nem tudtam magam elé képzelni Palmares Tres-t. Nem tudtam a robotokat, és egyéb eszközöket vizualizálni.

Nem kedveltem meg egyik szereplőt sem, és az indokaikat még jobban nem értettem meg.

Palmares Tres egy elszigetelt "ország" ahol a hatalom és a döntés a nők kezében van. Természetesen van királynő, és ott vannak a Nénék, akik segítik őt. Mindegyikük nő.
Hogy őrizzék a hagyományokat, és a férfiaknak is legyen egy kis befolyása, évente Nyárkirályt választanak, akinek mindig ugyan az a sorsa. A tél végén meghal. Ő dönti el, hogy ki lesz a következő királynő, és ezt el kell mindenkinek fogadnia.

Palmares Tres 10 szintből áll. A tetején, a 10.szinten a királynő él, és a legalján, az úgynevezett verdében a szegények.
June a 8. szinten él, és az az álma, hogy ő legyen Palmeres Tres legnagyobb művésze.
June mostohaanyja Néne, és neki köszönhetően bejut Gil-vel egy fogadásra, ahol a nép által kedvelt új Nyárkirály, Enki is tartózkodik.
És innen kezdődik a történet...

Amint említettem, a legnagyobb bajom, hogy nem tudtam magam elé képzelni a tárgyak kinézetét. És a társadalmukat sem sikerült teljesen megértenem.
A másik, hogy a szereplők neme sem volt sokáig világos.
Gil úgy viselkedett, mint egy nő. A gesztusai és a beszédstílusa erre utalt. Később derült ki - számomra - hogy egy fiúval van dolgom, aki Enki ideiglenes párjává vált.
June családi helyzete sem volt világos. Yaha Néne teljesen úgy viselkedett mint egy férfi. Viszont a titulusának megnevezéséből adódóan nem lehet férfi. Ez is később derült ki - ismét csak számomra - hogy June édesanyja házasságban él Yaha-val, aki nő.
Szóval itt teljesen természetes, ha az ember a saját neméből választ magának társat.

A legnehezebb dolgom mégis a Nyárkirály rendszerének megértésével volt. Hogyan, és miért vállalkozik bárki erre? Mi a motivációja? Ezt még a könyv végére sem sikerült megértenem. Arra gondoltam, hogy ez inkább büntetés, mint elismerés. De a könyv szereplői teljesen másképp gondolták.

Nagyon nehezen haladtam a könyvvel. Köszönhető ez annak, hogy egyik szereplőt sem kedveltem meg.
Azt reméltem, hogy June egy tökös lány lesz. De nem ezt kaptam. Inkább egy lázadó kamasz, akinek a művészethez elég kevés köze van. Az sem segítette a helyzetét, hogy 10 oldalanként közölte, hogy ő Palmares Tres legnagyobb művésze. Ez inkább már idegesített. Azt akartam, hogy tegyen le valamit az asztalra. De ez nem következett be.

Enki, aki az idei Nyárkirály sem volt olyan, amilyennek képzeltem. Ő is csak egy kamasz, aki pimaszkodik a rendszerrel és a királynővel. Titokzatos, és egyáltalán nem ismertem meg a motivációját.
És ha már a királynő. Semmi befolyása nem volt, csak sodródott az árral. A könyv végére persze kimutatta egy kicsit a foga fehérjét. de ez édeskevésnek bizonyult.

June, Enki és Gil között egy nagyon furcsa szerelmi háromszög van. Gil és Enki együtt vannak. June és Enki eleinte a művészet miatt töltötték együtt az idejüket, de később szerelembe estek. Aminek Gil igencsak örült.

Még most is nagyon zavar, hogy nem értem a karakterek motivációját, és érdekeit. El sem hiszitek mennyire.

A történet előrehaladtával körvonalazódik egy polgárháború ígérete is. Ott vannak a technománok, akik azt szeretnék, ha a technika még jobban beleivódna a mindennapjaikba. Hiszen már elfogadott, hogy Pameres Tres-ben az emberek addig élnek, ameddig akarnak. Akár évszázadokig is. A technománok szeretnék a még több technika lenne elérhető.
És ott vannak az izolacionisták, akik azt szeretnék, ha minden maradna a régiben, és a technika, valamint a fejlődés kívül maradna Palmares Tres kapuin.

Nagyon zavaros volt a könyv. Nem csak a karakterek miatt, hanem úgy általában minden. Nem értettem, hogy miről diskurálnak a szereplők. Őszintén szólva több volt amit nem értettem. A technikai újítások és részletezések teljesen érthetetlenek voltak számomra.
Nem sikerült megismernek az írónő stílusát sem. Úgy éreztem, mintha a szereplők sótlanok, és egydimenziósak lennének.

A végkifejlet nem lepett meg. Hiszen minden Nyárkirály sorsa ugyan az. Az már igen, amit Enki fondorlatosan kitervelt, és véghezvitt.
A könyv utolsó fejezetei voltak azok, amik tényleg érdekesek voltak. Amik igazán érdekeltek.

Örülök, hogy egy önálló kötettel van dolgom.
Itt nincs szükség folytatásra. Minden le van írva, ami kell. Másrészt nem hiszem, hogy lenne erőm azt is elolvasni.

Annak ellenére, hogy nagy csalódás volt a könyv, úgy gondolom hogy másnak megér egy próbát. Főleg azoknak, akik érdeklődnek a cyberpunk műfaj iránt.
Viszont nekem, akinek köze nincs a dologhoz teljesen értelmezhetetlen volt a könyv.

A könyvet köszönöm a Cor Leonis Kiadónak! 

Read More

Joe Abercrombie: Half a World - A harcos (R)

Fülszöveg:
Ritkán, de előfordul, hogy egy lány nem Béke Atya, hanem Háború Anya szolgálatába szegődik. Hild Bathu, azaz Tüske csak a csatározásnak él, apjához hasonlóan diadalra vágyik, de egy végzetes gyakorlótéri baleset után nem harcos, hanem gyilkos lesz belőle.
Yarvi atya, Gettföld agyafúrt minisztere megmenti őt a kínhaláltól, és magával viszi egy küldetésre, amely nagy hatással lehet a Szilánkos-tenger sorsára. Háború fenyeget, és Yarvi egész országát elpusztíthatja, ha a miniszter nem talál szövetségesekre.
Tüske az úton harcossá érik, de mint mindenki más belegabalyodik Yarvi atya cselszövésének hálójába, ahonnan nem mindenki kerül ki épségben. A miniszter a köz java érdekében képes feláldozni bárkit, főleg egy harcost, de Tüske talán képes lesz saját utat vágni magának a kardjával.


Borító: 3
Sorozat: Szilánkos tenger # 2
Eredeti cím: Half a World
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 496
Kiadó: Athenaeum
Kiadás: 2015.11.27

Pár nap telt el mióta olvastam az Uralkodót. Mivel az volt az első regényem az írótól, nem tudtam hogy mit várjak.
Itt már volt némi sejtésem. Annak ellenére hogy a sorozat ifjúsági besorolást kapott, én egyáltalán nem tekintem annak. Mert itt aztán van harc dögivel. És az író sem virágnyelven fogalmaz.

Az előző rész tekinthető egy különálló könyvnek is. Önmagában is olvasható. Mert itt már mások a főszereplők, és Yarvi inkább csak asszisztál, és a háttérből irányít. De azt nagyon jól.

Mióta YA könyveket olvasok, mindig azt várom a hősnőtől, hogy legyen erős és független. Álljon meg egyedül a lábán. Abercrombie úgy tűnik meghallgatta a kérésemet, mert Tüske aztán kitett magáért.

Vannak erős egyben nőies hősnők.  És vannak fiús hősnők. Tüske az utóbbi.
Már a könyv elején ízelítőt kapunk abból, hogy a nőknek egyáltalán nincs könnyű dolguk. Legyen az jelen vagy múlt. Tüske harcosnak készül, és ezért le kell tennie a vizsgát. Hiába, a fél társaságnál már itt erősebb, mégsem ismeri el senki.
 Azonban egy baleset folytán meggyilkolja egyik gyakorlótársát. Már csak a halál vár rá...Ha nem lenne Yarvi atya, és az ő tervei.


Míg az előző rész könnyen magával ragadott, itt akadtak problémáim. Eltelt már bő száz oldal, de még így sem éreztem, hogy megfogott volna a kötet. Mert szó se róla. Olvastatja magát a könyv. És hiába, ez sokkal kalandosabb és akciódúsabb, mégis, valamiért nem sikerült maradéktalanul megnyernie magának.

Mint említettem, Tüske egy igazi erős hősnő. A kötet elején haragszik az egész világra. Nem fogadja el őt senki, és ő sem ismer el senkit.
Viszont ahogy halad a könyv, úgy változik Tüske. A haragját sikerül megzaboláznia, és míg a történet elején azt hittük hogy erős, a könyv haladtával már úgy gondoljuk, hogy egy női bőrbe bújt szörny. Mert hála a furcsa mesterének, Tüske nagyon erőssé vált. És ahogy fizikailag erősödik, úgy az érzelmei is változásnak indulnak.
Hiába, Tüske lenne álmaim YA hősnője, mégsem sikerült közel férkőznie hozzám.
Nem tudom, hogy ez miért van, de igazán sajnálom.

A könyv váltott nézőpontú. Ott van Tüske szemszöge, és ott van Brand, Tüske gyakorló társa, akit a jó szíve miatt menesztettek.

Brand tökéletes ellentéte Tüskének. Kedves és törődő fiú, aki mindig csak segíteni akar. Nincs híján az erőnek. De ahogy halad a könyv, és telik az idő, egyre nyilvánvalóbb, hogy őt Háború Anya helyett, Béke Atya érintette meg.

Igazán jó volt Brand gondolatait olvasni. Csendes és nyugodt fiú, aki mindent lát, de ritkán beszél. Ez az fejezeteire is rányomta a bélyegét, amit cseppet sem bántam. Jó volt kiszakadni Tüske agresszív viselkedése és gondolatai közül.

Abercrombie egyik legjobb tulajdonsága a nyers őszinteség. Nincs virágnyelven közelve semmi. Míg más könyvekben az alapvető szükségletek felett sikeresen elsiklanak az írók, addig Abercrombie igen csak nyitottan áll a kérdéshez.

A csapat a Déli Szél-en evez és utazik, hogy szövetségeseket toborozzanak. Hetekig a hajón hánykolódnak. Erre jön Abercrombie, és teljes nyugalommal ír a bűzről, tetvekről és a hasmenésről.
És nekem ez az egyik legnagyobb húzóerő. Nagyon tetszik ez a nyers nyíltság.

Yarvi ismét kivette a részét a történetből. Tette amit tennie kellett.
Viszont nagyon hiányzott, hogy az ő szemszögén keresztül lássam a történéseket. Érdekelt, hogy mennyire változott meg az Uralkodó óta. Már ott is agyafúrt volt, de itt aztán kitett magáért.

" A bölcs miniszter a köz javát szolgálja, és mindig megtalálja a kisebb rosszat.

Már az előző részben nyilvánvaló volt, hogy a fő problémaforrás a Főkirály, és annak cselekedetei.
Ebben a kötetben ez még nyilvánvalóbbá válik. Megkezdődik a szövetségesek toborzása, vagy éppenséggel fenyegetése.

Nagy pozitívum, hogy az előző részben megismert szereplők is tiszteletüket tették. Szumael pozitív meglepetés volt. Az még inkább, amit Yarvi-val műveltek. Remélem az író nem lesz kegyetlen velük.

Ami számomra nagyon nem hiányzott a történetből, az a romantikus szál. Lehet hogy Tüske jellemfejlődésében szerepet játszott, de úgy gondolom, hogy nem igazán illett a történethez. Mondom ezt úgy, hogy igénylem a romantikus szálat minden könyvbe.

A végkifejlet előrevetíti a befejező kötet cselekményét. Akcióban és harcban nem volt hiány.

Nagyon tetszett, főleg hogy minden Yarvi kedve szerint történt.

Ami viszont meglepett, hogy Brand visszautasította Yarvi ajánlatát. Szerintem sokkal jobban illik hozzá az a szerepkör, mint amit választott magának.

Izgatottan várom a befejező kötetet, bízom benne hogy ott még több akcióban és csatában lesz részünk.

A könyvet köszönöm az Athenaeum Kiadónak!

Read More

Joe Abercrombie: Half a King – Az uralkodó (R)

Fülszöveg:
Régen, mikor a világot Nap Anya és Hold Atya irányította, amikor a nomádok Tenger Anyához és Föld Atyához imádkoztak, Uthrikot, Gettföld nagy hatalmú királyát és trónörökösét, nagyobb fiát saját alattvalóinak cselszövése terítette le.
Yarvi, a kisebb fiú, a „félember”, aki úgy született, hogy jobb kezén egyetlen, görcsös ujj van, egy nap arra ébred, hogy király lett. A vékony fiú fejére azonban nagy a Királyi Fejpánt, s bár teljesen alkalmatlan a feladatra, mégis csatába indul, melyre halott apja helyett vezeti népét.
De hiába nyomorék, hiába kerül rabszolgasorsra, éles elméjével kitűnik társai közül, s a számkivetettek furcsa seregének élére áll. Yarvi útja talán éppen oda vezet vissza, ahonnan indult: cselszövők, árulók és királygyilkosok közé…


Borító: 3,5
Sorozat: Szilánkos tenger # 1
Eredeti cím: Half a King
Kedvenc karakter: Semmi
Oldalszám: 382
Kiadó: Athenaeum
Kiadás: 2015.03.12

Már egy ideje kiszemeltem magamnak az írót. Szerencsére idehaza több sorozata is megjelent, így van miből válogatni.

Mivel felnőtt és ifjúsági könyveket is ír, kíváncsi voltam, hogy mit alkot. A könyvet elolvasva pedig garantált, hogy fogok még tőle olvasni.

Mivel ez a könyv ifjúsági besorolást kapott, nagyon érdekelt, hogy mit fog mutatni a könyv. Hiszen akkor fantasy ide, vagy oda, itt nem kell számítani durva harcokra, és elhalálozásokra. De mekkorát tévedtem!

Az író nem kíméli a szereplőit. Fagyoskodnak, harcolnak, menekülnek és káromkodnak.

Úgy tűnik, Abercrombie kicsit másképp értelmezi az ifjúsági besorolást. De én ezt egy cseppet sem bántam.

Yarvi-t, miután szembesül azzal hogy apját a királyt, és bátyját a trónörököst meggyilkolták, királlyá koronázzák. Nem lenne ezzel túl sok baj, viszont Yarvi félember, és nem ismerik el, mint uralkodót. Az egyik kézfejéről egy kivételével hiányoznak az ujjak, és ezért egész életében megvetették. Miniszternek készül, aki többek között a király tanácsadója. De ez a terve füstbe megy, amint királlyá koronázzák.

Édesanyja a királyné erősködik hogy álljon bosszút. Így indul a flottájával apja és testvére gyilkosa után, ami egyben az ő sorsának végleges megváltoztatásával végződik...

Üdítő változatosság volt Yarvi. Végre egy olyan szereplő, aki nem király akar lenni. Épp ellenkezőleg. Ő az árnyékot választotta, a miniszteri hivatást.

Tisztában van a képességeivel, és annak hiányaival. Ezért is éri nagyon kellemetlenül, hogy királlyá koronázták.

Yarvi a kötet elején egy gyáva, szinte semmirekellő fiú. Viszont az esze a helyén van. A kötet végére szinte felnő. Agyafúrt és tudja hogy mit kell tenne. Mivel a testi fogyatékossága miatt nem tud fizikailag harcolni, beveti az eszét, ami mindig megmenti őt.

Egy árulás folytán eladják őt mint rabszolgát, és egy hajón kezd evezni. Itt ismerkedik meg többek között Szumael-vel és Semmivel.

Azt gondolná az ember, hogy hiába az embertelen körülmény, az író majd megszépíti a helyzetet. Hát nem. Minden amit el lehet képzelni, azt az író kegyetlen őszinteséggel bemutatja. A rabszolgák embertelen körülményét és kilátástalan helyzetüket. Ennek ellenére a rabszolgákban megmarad az emberség szikrája, és Yarvi nagy nehezen, de barátokra lel.

A kötet nagy részét ez tette ki. Miként boldogul Yarvi, és hogyan kovácsol tervet a szökéshez. Mert egyértelmű, hogy meg fog szökni.

Sokáig nem értettem, hogy mi szükség Semmire. Az író meg-meg említette, de értelmét nem láttam. Egy szót sem szólt, csak sikált. Majd amikor a csapat összeáll, és elindulnak Yarvi szülőföldje felé, rájöttem, hogy Semmi a kedvenc szereplőmmé vált. Imádtam a beszólásait, és jókat vidultam rajta.

„" - Az acél a megoldás.

A csapat többi tagjai nem nőttek annyira a szívemhez. Talán még Szumael-t tudnám kiemelni.

A csapat hiába menekül, a nyomukban vannak. És az író ismét nem kímélte őket.

Nem tudtam, hogy mit akar Abercrombie kihozni a könyvből. Yarvi király marad, vagy miniszterré válik?

Mert királynak nem igazán vált be, és úgy éreztem, hogy nem is illik hozzá. Igaz, a kötet végére már kezdett királyként viselkedni, de mégis. Nem tetszett az a Yarvi.

Miniszernek viszont tökéletes. De akkor ki lesz a király, ha nem Yarvi?

 Miután elkönyveltem magamban hogy Yarvi nem lesz király, elméleteket gyártottam, hogy akkor ki lép a helyébe. Logikus választásnak tűnt az édesanyja, de valahogy mégsem illett a képbe.

Izgatottan olvastam a végkifejletet. Ismételném magam, és megjegyezném hogy az ifjúsági határokat Abercrombie nem vette figyelembe, mert volt itt minden. Harc, belsőség és vér. Viszont ezek a fejezetek tetszettek a legjobban.

Mivel elég kiszámítható a történet - az árulás és visszatérés - nagyon izgatott, hogy mi lesz Yarvi és a többiek sorsa.

És igen, Abercrombie jól átvert. meg sem fordult a fejemben ekkora csavar. Tudtam én, hogy nem hiába lett Semmi a kedvencem.

Yarvi sorsa is elrendeződött, és mindenki elégedett. Kivéve a főkirály.

A kötet egymagában is megállja a helyét. Minden kerek. Viszont az író szépen felvázolta a globális problémát. Méghozzá a főkirályt. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a következő kötetben mivel lep meg az író.

A könyvet köszönöm az Athenaeum Kiadónak!

Read More

Karen Marie Moning - A Felföld ködén túl (R)

Fülszöveg:
Egy csábító skót földesúr…

Az egész királyság csak úgy ismeri, Hawk, a Héja, a csatamezők és a női szalonok legendás ragadozója. Érintésének egyetlen nő sem tud ellenállni, de senki sem férkőzhet a szívébe, míg egy bosszúszomjas tündér át nem ráncigálja Adrienne de Simone-t a modern Seattle-ből a középkori Skóciába. A túlságosan is merész, túlságosan is egyenes lány még egy idegen évszázad foglyaként is leküzdhetetlen kihívást jelent a XVI. századi csábítónak. Bár házasságra kényszerülnek, Adrienne megfogadja, hogy távol tartja magától Hawkot…

Egy nő, aki az idő foglya…

Hawk megesküszik, hogy felesége vágyakozva fogja suttogni a nevét, és könyörög a szenvedélyért. Nem állhat közéjük sem idő, sem távolság, el fogja nyerni a szerelmét!


Borító: 4,5
Sorozat: Felföldi Krónikák # 1
Eredeti cím: Beyond the Highlander Mist
Kedvenc karakter: Sidheach, Adam, Tavis, Adrienne
Oldalszám: 316
Kiadó: Cor Leonis
Kiadás: 2015.11.24

Nagyon régóta vártam már erre a kötetre. Mióta Moning munkásságával megismerkedtem, azóta szerettem volna elolvasni ezt a könyvet. Főleg úgy, hogy a Tündérkrónikák ebből a sorozatból nőtte ki magát.
Szeretném leszögezni. Aki a Tündérkrónikákhoz hasonló és volumenű könyvet keres, az ebben a könyvben nem fogja megtalálni. Egyrészt azért, mert úgy gondolom azt már nem bírja megugrani Moning, másrészt ez a könyv volt a legelső, amit megírt.

És egyből bezsebelt egy raklap díjat. És nem csodálom. Így, bő 16 év után is felveszi a versenyt a mai darabokkal. És ez az én olvasatomban nagy szó.

Na de térjek vissza A könyvre. Mi is várható az olvasóra? Skótok, időutazás, tündérek és két elég makacs főhős.

Nagyon rég volt már, hogy egy könyvön ilyen jól szórakoztam. Moning, szóval alapból nem lehet rossz, de meglepődtem, hogy ennyire tetszik.

Adrienne de Simone a 20. század szülötte. Akarata ellenére olyan dolgokba keveredett, amiért jobbnak látta, ha elmenekül, és rejtőzködik.
Egy zavaros éjszakán viszont egyik pillanatról a másikba a 16. századi Skóciában találja magát. Ha ez még nem lenne elég, megfenyegetik, hogy játssza el, hogy ő Janet Comyn, és lépjen kényszerházasságra egy ismeretlen férfival...

Se Adrienne, se Sidheach James Lyon Douglas, azaz Hawk nem akarja ezt a házasságot. Míg Adrienne az életét félti, addig Hawk Jakab király szeszélyének köteles eleget tenni.

Már az első oldalaknál éreztem, hogy ez az én könyvem. Humor, romantika, skótok, és a néha fellibbenő kilt? Ki ne szeretné ezt a párosítást?

Nagyon tetszett, hogy két oldalról is ostromolják a párost. Míg az emberi oldalról Jakab király kényszerítette a párost, addig felbukkannak a szeszélyes tündérek is, nem kis gondot okozva.

A Tündérkrónikákban megismert Aoibheal és Adam Black is kiveszi a részét a történetből.

Mit is mondhatnék? Hiába, Moning első könyve, már itt fel lehet ismerni a stílusát, amit a fordító nagyon jól visszaadott.

Adott nekünk Adrienne, aki a 20. századnak megfelelően akaratos, független és humoros. Csípős nyelvű, nem fél szócsatákba keveredni.

Ami a legjobban tetszett benne, hogy hiába, a 16. században találta magát, nem esett kétségbe. Kihozta a legtöbbet a helyzetéből. Üdítő változatosság volt ez a sok olyan hősnő után, akik a fél könyvet végig hitetlenkedik.

És itt van Sidheach James Lyon Douglas. Nagyon vissza kell fognom magam, hogy ne kezdjek rajongói módba váltani, és ömlengeni róla.

„" [Adrienne] Készen állt arra is, hogy elmondja neki, hogyan érez. Hogy mennyire becsüli az érzékenységét és az együttérzését. Hogy mennyire imádja az erejét és a rettenthetetlenségét. Hogy még hirtelen haragját, szenvedélyes dühét is mennyire szereti.

Ennél jobban én sem írhattam volna le Hawk-ot. Természetesen jóképű és úgy néz ki mint egy isten. Na de kérem, kit érdekel ez? Tudjuk hogy romantikus könyvekbe rút férfi főszerepbe úgy sem kerül.

Nagyon röviden: Imádtam Sidheach-et!

A páros ahányszor egy légtérbe került, szikrázott közöttük a levegő. És Adrienne javára legyen mondva, sokáig ellen is áll Hawk csábításának, amiért plusz piros pont jár neki.

Rengeteget szórakoztam, illetve nevettem a könyvet olvasva. A tüzes vitatkozások fantasztikusak, akárcsak a szereplők.

A könyv közepe tájékán egy kicsit leült a történet, de hamar vissza is tértünk az izgalmas történésekhez.

Amit negatívumként tudnék felhozni, az Hawk hirtelen szerelemre lobbanása. Értem én, hogy tetszett neki hogy Adrienne nem adta magát könnyen, de ez az egyik pillanatra a másikra való szerelembe esést nem értem. Valamint Adrienne múltjának bemutatását is hiányoltam.

A mellékszereplők is hamar a szívemhez nőttek. Adam Black-ről tudtam hogy nem egy szent, de imádtam, hogy állandóan kontárkodik. Az új nap virrad-ban hiába pár mondat erejéig szerepelt, ott azt szűrtem le, hogy megfontolt és higgadt. Itt inkább hasonlított egy kisgyerekre, akit nagyon könnyű provokálni. Emellett hozta a tündérek hűvös és kegyetlen stílusát is. Nagyon kíváncsi vagyok az ő történetére is.

Grimm eleinte, sőt sokáig szimpatikus volt, de kicsit veszített a varázsából. A könyv végére viszont ismét ott tartottam, hogy szeretném az ő történetét, olvasni. (Mellesleg az övé a következő kötet)

Lydia-t és Tavis-t is hamar a szívembe zártam, én mondom neked! (Akik olvasták a könyvet, érteni fogják)

A végkifejlet várható volt, bár az nem, amit Hawk-nak sikerült kigondolnia, és megvalósítania. Igazán okos, és ötletes megoldást talált ki.

Maradjunk annyiban, hogy engem ez a könyv és Sidheach levett a lábamról. Úgy ahogy azt kell.

A könyv ötletes és humoros. Romantikából és fantasztikus szócsatákból nincs hiány.

És a tündéreknek hála a mitológiából sem.

Akiknek hiányzik Moning munkássága, azok olvassák el, és fedezzék fel, hogy miből is nőtte ki magát a Tündérkrónikák.

Akiknek pedig nem tetszett a Tündérkrónikák, biztos vagyok benne, hogy ez a kötet fog. Az erős jellemű Adrienne, és a legendás Sidheach tesz róla, hogy jól érezzétek magatokat.

A könyvet nagyon köszönöm a Cor Leonis Kiadónak!

Read More

S. J. Watson - A másik én (R)

Fülszöveg:

Végzetes vonzerő… online.

Milyen mélyen ismerhetsz meg egy másik embert? Meddig mennél el azért, hogy kiderítsd az igazságot valakiről, akit szeretsz?

Amikor Julia, a harmincas éveiben járó, látszólag átlagos életet élő brit családanya megtudja, hogy húga brutális gyilkosság áldozata lett, nincs nyugodalma, amíg meg nem leli a gyilkost. A kutatás azonban hamarosan saját, bűnös érzéki vágyainak felfedezésébe csap át. Miután megismerkedik egy veszedelmes idegen férfival az interneten, elveszíti önmagát… az uralmat a tettei felett… és talán mindent. Rendületlen válaszkeresésével pedig veszélybe sodorja a házasságát, a családját, sőt, az életét is.


Borító: 3
Sorozat: -
Eredeti cím: Second Life
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 416
Kiadó: Athenaeum
Kiadás: 2015.10.19

Nem szoktam ismeretlen íróktól olvasni, de ennek a könyvnek a fülszövege annyira megtetszett, hogy úgy döntöttem, hogy mégis el kell olvasnom ezt a történetet. Filmet és sorozatot láttam már ami pszicho-thrillertként van feltüntetve. De olvasni még nem olvastam.

Nem tudom mit vártam, de mégis csalódottan csuktam be a könyvet.
Ha krimiről és thrillerről van szó, felállítok pár szabályt:
1. Ne bízz senkiben
2. Ne kedvelj meg senkit, mert valószínű hogy vagy ő a tettes, vagy a könyv végére halott lesz.

Ennek ellenére könnyű dolgom volt. Egyik feltétel sem sikerült, tehát szinte nyugodt szívvel olvastam a történetet.

Julia arról értestül, hogy húgát Párizsban meggyilkolták. Nehezen teszi túl magát a történteken. És az sem segíti a helyzetét, hogy a rendőrség nyomozása megrekedt, és nem foglalkoznak az üggyel. Julia saját kezébe veszi a dolgokat. Megtudja, hogy húga egy internetes társkeresőn ismerkedik. Van, hogy személyes kalandokba bonyolódik, és van, amikor a cyber szexhez folyamodik. Julia úgy dönt, hogy utánajár a dolgoknak. Felregisztrál ugyanarra az oldalra, hátha megtalálja a húga gyilkosán. Ám ott egy olyan férfira bukkan, aki megváltoztatja eddigi unalmas életét...

Legyen elég ennyi a könyv tartalmáról. Igazán érdekesen hangzik, ugye? Ennek ellenére nagyon vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Meglepett, hogy E/1-ben íródott. A könyvet olvasva úgy éreztem, jobb lett volna, ha E/3-ra vált az író.

A karaktereket sem sikerült megkedvelnem. Főleg Julia-t nem.
Ahogy haladtam a könyvvel, úgy vált egyre unszimpatikusabbá Julia. Úgy éreztem, hogy Watson sem tud vele mit kezdeni.

A nő tipikus stepfordi feleség, csak angol kiadásban. A férje sebész, és van egy kamasz fia. Ő fényképész, és gyógyult alkoholista. Julia-nak megvan a maga múltja, amitől nyilvánvaló, hogy nem tud elszakadni. Magára kényszerített egy szerepet, és ahogy haladt a könyv, úgy tör felszínre mindkét énje.

Sokszor nem tudtam eligazodni Julia-n.
Az egyik percben még a húgát siratja, és közli, hogy nagyon közel álltak egymáshoz. A másik percben viszont elmondja, hogy örül, hogy a húga halott. A fiával szemben is kettős érzéseit vannak. Hol mindennél jobban szereti, hol közli, lehet azért nem szereti annyira, mert adoptált gyerek.

A könyv első negyede nagyon lassan haladt. Nem léptünk semerre, egy helyben toporogtunk. Akkor kezdett izgalmassá válni a történet, amikor Julia felregisztrált arra a bizonyos társkeresőre.
Ahogy az lenni szokott. A tiltott gyümölcs mindig édesebb. Julia  eleinte viszolyog attól, amit tesz. Egy idő után viszont belerázódik, és megismerkedik Lucas-val. A kapcsolatuk titkos, és izgalmas. Ezek a részek tetszettek a legjobban.

Viszont minden jónak vége szakad. Kiderül hogy senki sem az, akinek tűnik, és Julia az őrület szélére sodródik. Julia hiába tart távolságot Lucas-tól, a férfi egyre többet tud meg róla. Túl sokat...

Nyilvánosságra kerül-e a viszonya? Kiben bízhat?

Az lenne erre a logikus válasz, hogy a férjében. Viszont ahogy Julia-nak megvan a maga élete, úgy a férjének is. Tipikus orvos, akit próbál minél hamarabb túl lépni a dolgon. Ha ez nem sikerül, akkor úgy tesz, mintha nem is lenne.

A karakter zömén azt éreztem, mintha papírmasé figurák volnának. Nem volt igazi személyiségük. Olyanok voltak, mint valami sablon karakterek. Lucas is nagyon jól hozta a szerepét, de aki már látott hasonló filmeket, azoknak nem tud újat mutatni.

Ennek ellenére van a könyvben valami, amiért a fél országnak a kezébe nyomnám, és közölném, hogy olvassák csak el. Ez pedig az internethasználat, és a személyes adatok megosztása.

A könyv tökéletesen rávilágít arra, hogy vigyázzuk a személyes adatainkra internetezés közben.  Bárki ránk tud találni, csupán pár kattintással.

A könyv végkifejlete nem igazán lepett meg, ennek ellenére faltam az oldalakat. Kiderül, hogy senki sem az, akinek látszik, és Julia húgának halála sem véletlen. Mi több, ez nem is Kate-ről szól, hanem inkább arról, hogy Julia-t a múltja megtalálja...

A könyv végéről nekem nagyon hiányzik még pár fejezet. Mi lesz Julia-val? És a valódi tettessel? Na és Connor hogyan dolgozza fel az eseményeket?

Mindennek ellenére mégis gyorsan haladtam a könyvvel. Olvasmányos, és néhol izgalmas. A karakterek hiába tűnnek élettelennek,mégis hasonló problémáik vannak, mint a hétköznapi embereknek.
Ennek köszönhetően könnyen beletudjuk képzelni magunkat Julia helyzetébe.
Te mit tennél, ha Julia helyzetébe kerülnél?

A könyvet köszönöm az Athenaeum Kiadónak!

Read More

Darynda Jones - Harmadik sírhant (R)

Fülszöveg:

Charley Davidson végre újra itt van!

Kedvenc magánnyomozónőnk, a halál bombázó angyala továbbra is lelkesen dönti magába a kávét, mert ha egy pillanatra is elbóbiskol, már látja Reyes Farrow-t, a Sátán félig ember, félig szupermodell fiát, akit megbéklyózott ugyan, ám képtelen elfelejteni… Na de hogyan is találhatná meg az eltűnt Teresát, birkózhatna meg egy egomán orvossal, nyugtathatná meg aggódó édesapját és vehetné fel a kesztyűt egy veszedelmes motoros bandával, ha az ördög fia mindeközben csábításra készül és bosszúra szomjazik?

Borító: 4,5
Sorozat: Charley Davidson # 3
Eredeti cím: Third Grave Dead Ahead
Kedvenc karakter: Artemis
Oldalszám: 488
Kiadó: Athenaeum
Kiadás: 2015.08.27

Mielőtt értékelném a könyvet, szeretném megköszönni a Kiadónak, hogy meghallgatták a rajongókat, és elhozták nekünk a folytatást. Igaz, ez a rész nem nyűgözött le, sőt, de bízom benne hogy a Kiadó folytatni fogja a sorozatot.

Az előző rész függővége után szinte a falat kapartam, hogy olvassam a folytatást. Érdekelt, hogy mi lesz Reyes-szel. Izgatott, hogy Charley milyen kalamajkába keveredik.

Viszont csalódnom kellett. Így a harmadik rész tájékán már jó volna, ha láthatnánk hogy Charley és a képességei mire megy a természetfeletti erőkkel szemben. Sajnos úgy tűnik, hogy erre még várnunk kell.

Már az sorozat elején nyilvánvaló volt, hogy nem kedvelem Charley furcsa, erőltetett humorát. De az írónő általában hamar túllendült ezen, és kaptam egy jó krimit, akcióval megfűszerezve.

Ebben a kötetben viszont ezen nem sikerült túllépnie. Charley az egész kötetben ontja magából a számomra teljesen értelmetlen egyben humoros megjegyzéseket. Sokszor nem illettek a helyzethez, és én csak vártam hogy mikor hagyja abba.

Már a kötet elejét szemöldökráncolással kezdtem. Charley közli, mióta Reyes-t megbékjózta, nem aludt egy szemhunyásnyit sem. Vagyis bő két hete nem alszik. Mert ahogy lehunyja a szemét, Reyes felbukkan az álmaiban, amiben egyikük sem örül. Az már más kérdés, hogy ennek ellenére intim kapcsolatba keverednek.

Nem is értem, hogy az írónő ezt hogyan gondolta. Charley a könyv folyamán kávét iszik kávéval, és baleseteket okoz a kialvatlanságával.

" Javaslom egy olyan betűtÍpus bevezetését, amely kifejezetten a szarkazmust hivatott jelölni.
                                                                                                                      PÓLÓFELIRAT

Viszont ismét kapott egy érdekes ügyet. Teresa eltűnt, és a férje, Dr. Yost felbéreli Charley-t hogy találja meg. Charley nyomozni kezd, és kiderül, hogy a férj sem olyan makulátlan, mint amilyennek tűnik.

Eközben a nő testvérei is felbérlik Charley-t. Megkezdi a nyomozást, ami egyre érdekesebb lesz.

Valamint, ne feledjük Reyes szálát sem, mert az sem elhanyagolható.

Adott nekünk egy teljesen jó alapötlet. A kivitelezés sem rossz. Mégis, úgy érzem hogy az írónő egy helyben toporog.

Reyes ismét megszökik. Kiderült, hogy akinek rég halottnak kéne lennie, mégis életben van. És ez még csak a jéghegy csúcsa.

Teresa utáni nyomozás nagyon tetszett. Izgalmas volt, és hiába, tudjuk hogy a férj sáros, mégis nagyon tetszett ahogyan Charley rájött a dolgokra. Nehéz eset ez, hiszen valóban nehéz az ilyet bizonyítani.

Reyes a sorozat egyik nagy mozgatórugója. De még most sem tudom, hogy hányadán állok vele. Védelmező és nyilván kötődik Charley-hoz, viszont nagyon sok mindenről hallgat.

Nagyon várom már, hogy a páros végre együtt legyen. És most, hogy megoldódni látszik Reyes helyzete, kíváncsian várom hogy mit fog együtt alkotni ez a nem mindennapi páros.

Sajnáltam hogy két személyes kedvencem, Rocket és Angyal keveset szerepeltek, de helyettük kaptunk egy motorosbandát, ahol a főnök nagyon szimpatikus lett. Kíváncsian várom hogy az írónő milyen sorsot szán Donovan-nek.

És ne feledkezzem meg Artemis-ről sem. Édes egy jószág.  Marigold Úrnő felbukkanása és kiléte cseppet meglepett. Úgy érzem, hogy érdekes szál kezd kibontakozni.

A végkifejlet ismételten ütős lett.Szó szerint. Csak kapkodtam a fejem, hogy mi fog még történni. És végre Charley képessége is kezd megmutatkozni.

Annak viszont cseppet sem örülök, amit Reyes tett, valamint Charley apjával sem vagyok kibékülve.

Mindenesetre most már valamelyest rendeződni látszik a helyzet, és az írónő végre koncentrálhat a paranormális szálra is.

Igaz, Charley-val nem vagyok, és talán nem is leszek kibékülve. Viszont rengeteg lehetőség rejlik a sorozatban, és ne feledjük a krimi szálakat sem.
Alig várom hogy megtudjam hogy mivel örvendeztet meg legközelebb bennünket az írónő, és remélem a Kiadó elhozza a folytatásokat is.

A könyvet nagyon szépen köszönöm az Athenaeum Kiadónak!

Read More

Darynda Jones - Második sírhant (R)

Fülszöveg:

Charley Davidson, a halál szexi angyala visszatér, hogy újabb fergeteges kalandjaival és sziporkázó poénjaival mindenkit levegyen a lábáról! Vajon sikerül megfejtenie a titokzatos körülmények között eltűnt Mimi rejtélyét? Beteljesedik forró szerelme a Sátán szívdöglesztő fiával? Na és mi történik a mennyország kapuját ostromló démonokkal? 
A tavalyi év legszellemesebb paranormális románcának második részét a humor és az érzékiség szerelmesei egyaránt imádni fogják!



Borító: 4
Sorozat: Charley Davidson # 2
Eredeti cím: Second Grave on the Left
Kedvenc karakter: Reyes, Rocket, Angyal
Oldalszám: 424
Kiadó: Athenaeum
Kiadás: 2014.02.24

Az Első sírhant elolvasása után voltak fenntartásaim a folytatással kapcsolatban. Egyrészt azért, mert úgy tűnt hogy a Kiadó nem folytatja, másrészt Charley sem győzött meg teljesen.

Viszont a kíváncsiság győzött. Kíváncsi voltam hogy Charley és az írónő hová fejlődik, és mit hoz ki ebből az érdekes alaptörténetből.

Amint elkezdtem a könyvet olvasni, egyből kétségbe is estem. Charley humora már az előző részben sem tetszett. És a könyv pont úgy kezdődik, hogy Charley az eröltetebb humoráról tesz tanúbizonyságot.
Hál'Istennek ez nem tartott sokáig. Ezek után szinte faltam a könyvet.

Egy hét telt el azóta, mióta Reyes rejtélyes módon megszökött a börtönből. Senki sem tudja hogy hol lehet, még Charley sem.
Viszont nincs ideje pihenni, hiszen Cookie-nak hála egy újabb eset vár megoldásra. Mimi - Cookie -  barátnője szeretné Charley felbérelni. De amikor a találkozó helyre érnek, kiderül hogy Mimi-nek se híre, sem hamva. Egy rejtélyes üzeneten kívül semmi mást nem találnak a találkozóhelyen.
És kezdetét veszi a nem mindennapi magánnyomozás.

Mint említettem, nagyon kíváncsi voltam, hogy mi fog még Charley-val történni. Az előző részben nem tett rám túl jó benyomást, de reménykedtem hogy sikerül fejlődnie.
Még most sem vagyok maradéktalanul elégedett vele, de fejlődik, és ez már számomra pozitív értékkel bír.
Megvan benne minden ami egy tökös hősnőhöz kell, de még az írónőnek nem sikerült ezt maradéktalanul kiviteleznie.

" Ne keresd a bajt! Szabad akarattal bír, és pontosan tudja, hol talál rád…
                                                                                            PÓLÓFELIRAT.

Az előző részben a krimi - nyomozás - szál eltörpült Reyes szála mellett. Most pont a ellenkezője történt.A történet több szálon fut. Mindegyik érdekes és izgalmas. Mimi esete összetett és komplex volt. Nem tudtam hogy ki az elkövető, bár nem lepett meg, amikor kiderült.

Míg az előző részben nehezményeztem hogy Reyes semmit sem csinál, és nem szól szinte egy szót sem, most kitett magáért.
Kedvelem az ilyen karaktereket. Nem árul el semmit, csak amit muszáj, de közben védelmez a végsőkig. Az előző részben túl sok mindent nem sikerült róla megtudni.
Ebben a részben - miközben Charley ismét szeretné a fizikai testét megtalálni - egy kicsit bepillanthattunk Reyes életébe, a barátain keresztül.

Nagy pozitívummal bír számomra, hogy Reyes ilyen sokszor felbukkant. Volt pár megjegyzése ami miatt ráncoltam a szemöldököm, és nem tudtam eldönteni hogy most komolyan úgy érti-e a mondandóját, ahogy.
Reyes-ben megvan minden ami kell. Mégis, érzem hogy sokkal többet is ki lehet belőle hozni.

Charley mint említettem, az előző részhez képest fejlődött. Okos, a könyv nagy részében helyén van a humora is, és tudja, hogy mit csinál. Az írónő azt a benyomást akarta kelteni, hogy a hősnő milyen talpraesett, és tökös. Viszont amikor maga Charley hangoztatta, nekem pont az ellenkezője jött le.
A munkája - a nem publikus - érdekes, és egyre több mindenre jön rá. Új képességet is szerez, de úgy érzem ez még a jéghegy csúcsa. És természetesen az írónő is elkottyant pár dolgot, ami akkor még nem tűnik érdekesnek, de a könyv végére értelmet nyer.

A mellékszereplők közül egyértelmű hogy Angyal és Rocket az abszolút kedvenc. Cookie-val még nem jutottam dűlőre, csakúgy , mint Garrett-vel.

Neil-vel kapcsolatban viszont úgy érzem, hogy nagy szerepe lesz még a sorozatban.

Az egész könyv az elejétől a végéig pörög. A cselekmény folyamatos, nincs üresjárat. Az egyik dolog követi a másikat, én pedig nem győztem kivárni, hogy mi fog még történni. Viszont nem éreztem azt, hogy zsúfolt lenne a könyv.

A végkifejlet ismét izgalmas és pörgős volt. Imádtam hogy a páros végre egy légtérbe tartózkodik. Charley döntését még nem tudom hogy helyeslem-e vagy sem. Annyi biztos, hogy Reyes ismét ott van, ahonnan elindult. És nagyon haragszik Charley-ra.

És a könyv vége...! Ez a függővég nagyon gyorsan a folytatás után kiált!

A könyvet nagyon köszönöm az Athenaeum Kiadónak! 

Read More

Rachel Van Dyken - Egyetlen (R)

Fülszöveg:

Kiersten elsőéves az egyetemen. Még sosem találkozott senkivel, aki a rémálmait elűzte volna, de olyannal sem, akit ha meglát, a szíve hevesebben kalapál. A beiratkozáskor azonban összefut egy fiúval – szó szerint –, akitől nemcsak kalapál a szíve, hanem egyenesen kiugrik a helyéről. Weston, az egyetemi focicsapat nagymenője sok lánnyal találkozott már. Volt olyan is, aki szexuális zaklatással vádolta. Már éppen nyugvópontra ért volna az élete, erre besétál az ajtón egy elsőéves, akinek vadító vörös hajzuhataga van, és zöld szemében olyan titkok csillognak, amelyeket azonnal meg akar fejteni. Rachel Van Dyken Egyetlen trilógiájának első kötete egy nem mindennapi páros történetét meséli el. Megvédhet-e a szerelem a rémálmoktól? És mi történik, ha a halálos kórral kell szembenézni?



Borító: 4
Sorozat: Egyetlen # 1
Eredeti cím: Ruin
Kedvenc karakter: Weston
Oldalszám: 296
Kiadó: Athenaeum
Kiadás: 2014.09.16

Amikor idehaza is elkezdték hódító körútjukat a New Adult könyvek, kiderült hogy hamar a kedvencemmé fog válni ez a műfaj.

Ezt a könyvet már a megjelenéskor felvettem a képzeletbeli várólistámra. De sajnos csak most jutottam el odáig, hogy el is olvassam. Kár volt ennyit várnom, mert ez a könyv igen nagy pozitív csalódást okozott.

A történet szinte mesébe illő. Kiersten megkezdi az egyetemi tanulmányait, és már az első napján - szó szerint - belefut Weston-ba.

A lány mögött hosszú és kemény két év áll. A szülei elhunytak, és az Isten háta mögötti kisvárosból érkezett az egyetemre. Minden tekintetben ártatlan. És itt van Weston, aki pont az ellentéte. De vele kapcsolatban semmi sem az, aminek látszik.

Ez a két fiatal teljesen különböznek. Weston híres és hírhedt, aki az egyetem foci csapatának sztár irányítója.

Kiersten pedig annyira láthatatlan szeretne lenni, amennyire ez lehetséges.

Arra számítottam, hogy kapok egy tipikus good girl - bad boy történetet. Nem is tévedhettem volna nagyobbat!

Már az első oldalak után vigyorogva olvastam a könyvet. Kiersten szimpatikus volt, megértettem a problémáit, és a félelmeit. Weston pedig már az első mondatával levett a lábamról, és helyet biztosított magának a book boyfriend polcomon. Persze látom hogy túl tökéletes, viszont úgy döntöttem, hogy ez nem érdekel. A fergeteges humorával és aranyköpéseivel teljesen levett a lábamról.

Az egyik legnagyobb pozitívuma a könyvnek, hogy a szereplők hiába vonzódnak egymáshoz már a kezdetek óta, megmarad a kapcsolatuk baráti szinten. Természetesen Weston tesz azért hogy közelebb kerüljenek egymáshoz, viszont eltántorítja a betegsége. Kiersten pedig nem hiszi, hogy bármiféle esélye is volna a fiúnál.

A páros között szinte szikrázott a levegő. Apró érintések, és Weston részéről elég nyílt beszédek megtették a hatásukat. Nagy piros pont jár az írónőnek, hogy a szexualitás egyáltalán nem kapott szerepet a könyvben, pedig ennél a műfajnál szinte kötelező.

Elég hamar nyilvánvaló lesz az olvasónak, hogy Weston-nak egészségügyi gondjai vannak. Csak azt nem tudjuk meg, hogy mégis miféle. A könyv közepénél viszont kiderült, és nem tudtam, hogyan is kéne fogadnom.

Tudtam hogy az írónő nem lesz olyan kegyetlen, és a párosra boldog vég vár. Ennek ellenére izgultam Weston-ért, és jól megcsapkodtam volna. Azt akartam hogy mondja el Kiersten-nek hogy mi baja, és együtt vészeljék át.

Tetszett, hogy Kiersten lépésről lépésre tér vissza az életbe. Szüksége volt Weston-ra, csakúgy, mint a fiúnak őrá.

"  Még ne add fel. Néha oda, ahová Isten azt írta Vég, az igazából úgy érti, hogy Kezdet.

A könyv mellékszereplői is hamar szimpatikusak lettek.
Lise a lakótárs hamar megkedvelhető, viszont egy kicsit harsánynak tartom. Szimpatikus, kíváncsi vagyok az ő történetére is, de egy kicsit kevesebbet kellene sikítoznia.

És persze ott van Gabe, Lise unokatestvére. Hamar szimpatikussá vált ő is, viszont sokáig nem tudtam hová tenni. Az írónő azt a benyomást akarta kelteni, hogy ő egy tetkós rocker srác, akit csak az egy éjszakás kalandok érdekelnek. Ennek ellenére nagyon törődő, sőt atyáskodó volt. Kíváncsi leszek az ő történetére is, ami idehaza ebben a hónapban fog megjelenni.

Wes édesapját sem így képzeltem. Teljesen más képet festett róla az írónő. De amikor felbukkant, teljesen elbűvölt.

A történet váltott szemszögben íródott. Szeretem, amikor a férfi főhős szemszögéből is olvashatom az eseményeket. Viszont úgy éreztem, az írónő nem találta el Wes "hangját". Sokszor nem tudtam hogy kinek a szemszögéből is olvasom az aktuális eseményeket.

A történet haladt ahogy kellett, és én nem győztem csodálkozni, hogy Kiersten miért nem veszi észre, hogy Weston beteg.

Ez számomra az egyik negatívuma a könyvnek. Valamint az, ahogyan Wes viselte és kezelték a betegségét. Azt gondolom hogy ennél a betegségnél nem csak a tipikus tünetek bukkannak fel. Valamint, a gyógyszerek mellékhatásai sem csak ezek.

A könyv egyik fő mondanivalója, hogy higgyünk. A hit csodákra képes, és ezt az írónő nagyon ötletesen beleszőtte a történetbe. Az egyik kedvenc részem ez volt.

A páros egymást gyógyította meg, és ezt az írónő nagyon jól ábrázolta.

A végkifejlet nem lepett meg. Azt kaptam amit vártam. Egy fiatalos, érzelmekkel teli történetet.

Nagyon kíváncsi vagyok Gabe kötetére. Szerencse, hogy hamarosan olvashatjuk az ő történetét is, és remélem hogy a páros még visszaköszön a folytatásokban is!

A könyvet nagyon köszönöm az Athenaeum Kiadónak!

Read More

Jodi Pucoult - Tizenkilenc perc (R)

Fülszöveg:

A fegyver semmi, ha nincs mögötte az ember, aki tartsa.

A világszerte méltán népszerű írónő új regénye olyan problémákat feszeget, amelyek nemcsak Amerikában, hanem Magyarországon is egyre inkább gondot jelentenek: visszaüssön-e, akit bántalmaznak? Érdemes-e minden értékítéletet és meggyőződést feladni, csak hogy befogadjpn minet a közösség? Mekkora a szülők felelőssége, és meddig terjed a tanároké, a társaké, a környezeté?
Homokba dughatjuk-e a fejünket, vagy ezzel csak magunkat és gyermekeinket veszélyeztetjük? Lehet, hogy nem elég jól, nem élég okosan szeretjük őket, és így nem is tudjuk megvédeni őket se maguktól, se a világtól?



Borító: 3,5
Sorozat: -
Eredeti cím: Nineteen Minutes
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 552
Kiadó: Athenaeum
Kiadás: 2008, 2015

Hogyan és mit is kellene írnom? Nem tudom. Nem lehet annyival letudni ezt a könyvet hogy igen tetszett, vagy nem, egyáltalán nem tetszett.
Hiszen egy nem mindennapi témához nyúlt az írónő.
Évek óta aktuális ez a téma, viszont az elmúlt időben egyre több hasonló cselekmény történik. Amikor erről hall az ember, mindig felteszi a kérdést. Miért tette? Miféle beteg ember az ilyen?

Ez a könyv megmutatta - ha csak egy kicsit is - hogy mi zajlik egy ilyen ember fejében.
Mi kell ahhoz, hogy egy középiskolás fiú egyik napról a másikra kiforduljon önmagából és tömeggyilkossá váljon?

Nagyon nehéz erről írni, megfogalmazni, hogy mit is gondolok. Ami a legjobban meglepett, hogy ismét egy olyan könyvre bukkantam, ahol a szerző hangja eltűnt, helyette a szereplői meséltek. Mivel ez az első Picoult regényem, fogalmam sem volt milyen az írónő stílusa. De mindegy is volt, ahogy elkezdtem a könyvet. Beszippantott, és a szereplők vették át az irányítást.

A könyv több szálon és idősíkon fut. Megismerjük a kötet főbb szereplőit. Az életüket, és a viszonyukat Peter-rel.

Nem akartam senkivel sem szimpatizálni. Olyan akartam lenni mint Alex bírónő, aki csak a tényeket látja, az érzelmeket pedig megpróbálja kizárni. De rá kellett jönnöm - főleg a könyv közepénél - hogy ez sem fog sikerülni.

A könyvet olvasva úgy éreztem hogy ez nem fikció, hanem egy dokumentumregény. Itt van Peter, aki bármelyik középiskolás diák lehet. Kit nem szekáltak egyszer is az iskolában? Kin nem nevettek és zárták ki egy csoportól, csak azért mert a többiek, a menők megtehették?
Úgy érzem, hogy minden középiskolásban ott van egy kis Peter. De vele ellentétben mi tudjuk hogy hol a határ. Valamint, míg másokat elvétve, kis ideig bántalmaznak, addig Peter-nek ezt 12 évig el kellett viselnie. És elég egy apró történés, egy stresszor, és Peter-ből kirobban minden, és ennek több százan lesznek áldozatai...

Kész hullámvasút volt nekem ez a könyv. Hol szimpatizáltak, hol megdöbbentem. Sajnálkoztam és elítéltem. A könyv végére csupán a tömény sajnálat maradt.

Könnyű lenne azt mondani hogy Peter a hibás. Viszont ahogy halad a könyv, és egyre több mindenre derül fény kiderül, hogy az apró események formálták Peter tetteit.
Az apja Lewis aki boldogságkutató mindent kutatott, csak a saját családja boldogságát nem. Nem látta hogy mi történik egyik fiával sem.

Akire a legjobban haragszok, és elítélek az Lacy, Peter anyja. Eleinte szimpatizáltam vele, viszont ez hamar el is múlt. Nem látta hogy mi történik a fiával, és amikor kiderült hogy bántalmazzák, akkor ő vagy biztatta a visszavágásra, vagy megfenyítette. A kötet során többször felmerül benne, hogy gyűlöli Petert. Lacy kizárólag más gyerekével volt elfoglalva, a sajátjára rá sem nézett.

Tetszett, hogy az írónő több idősíkot használt. Bemutatta hogy Peter egész életében egy kedves és érzékeny gyerek volt. Ezt a Peter-t sajnáltam, és fájt érte a szívem.
A középiskolás tömeggyilkost viszont nem tudtam sajnálni. A kötet folyamán többször az az érzésem támadt, hogy Peter egy álomvilágban él. Nem fogta fel hogy mit tett, és hisztizik, mint egy kisgyerek.

Viszont ahogy megkezdődik a tárgyalás...Sőt, már az előtt Peter kezdi felnőni, kezd önmaga lenni. Elmondja a véleményét, még ha ez az anyjának nem is tetszik.

" Aki bement a Sterling High-ba és lövöldözni kezdett, nem egy hidegvérű, mindenre elszánt gyilkos volt. [...] Hanem egy rémült, megfélemlített fiú volt, aki mindig is kétségbeesetten kereste a védelmet - de sohasem kapta meg.

A kötet másik fő szála az Josie-é, Peter gyerekkori barátjáé, aki időközben átpártolt a menőkhöz.
Nagyon sokáig próbálkoztam azzal hogy megértem Josie-t. Miért olyan amilyen. Miért maradt Matt-el, aki nyilvánvaló hogy erőszakos és bántalmazta is? Miért annyira fontos neki a népszerűség?
Hiszek benne, hogy ha egyszer is, a legapróbb gesztust is megtette volna ő vagy bárki Peter felé, akkor Peter nem tette volna azt, amit.

Mondhatnám hogy meglepett az, ami a kötet végén Josie-val történt, de akkor hazudnék. Tudtam hogy van valami köze az egészhez. Viszont ahogy kezelte a dolgokat...Nem tudtam sajnálni érte.

Akiket valóban sikerült megkedvelnem az Alex bírónő. Hiába olyan amilyen, mégis megteszi a tőle legtöbbet.
A szerelmi szálat nem tartom igazán fontosnak, de végre Alex is megkapta azt, ami jár neki.
Jordan mint ügyvéd eleinte nem győzött meg, de a kötet végére sikerült megkedvelnem.

Amim kifogásolok, az a tárgyalás menete. Úgy gondolom hogy egy ilyen esetnél mindenkit előkerítetek a vádlott életéből. Minden apró momentumról tudnak.Ebből a szempontból az ügyvédek munkája elég silány.

Nem tudtam hogy mi lesz Peter-rel. Felmentik? Elítélik? Túléli?
Mi lenne igazságos az ő esetében? Megérdemli, vagy nem a börtönt?


Peter szemszögéből írt utolsó fél oldalba szinte belesajdult a szívem. Sejtettem hogy így fog végződni, de mégis...

Nagyon tanulságos, de egyben megrázó ez a könyv. Minden középiskolás kezébe belenyomnám, és biztatnám hogy olvassák el.
Maradandó élmény maradt a könyv, és biztos, hogy többször újra fogom olvasni!

A könyvek köszönöm az Athenaeum Kiadónak! 

Read More

Cora Carmack: Szerepváltás (R)

Fülszöveg:

Néha teljesen el kell engedned magad, hogy megtudd ki is vagy igazán…

A legtöbb lány álma, hogy a főiskola befejezése után körbeutazhassa Európát. Gondtalanul, szülők nélkül és egy korlátlan hitelkártyával. Kelsey Summers sem kivétel ez alól. Ez lesz élete legnagyobb élménye… vagy legalábbis ezzel győzködi magát.

Nem csak hogy élvezheti az életet kötöttségek nélküli kapcsolatokban, de még az apját is idegesítheti azzal, hogy felelőtlenül szórhatja a pénzét. Eddig minden a tervek szerint haladt. Kelsey éppen táncolni készül két magyar sráccal egy belvárosi romkocsmában Budapesten, amikor István (vagy Tamás?) megpróbálja megcsókolni és ez meg is történt. István kínos nyálban úszó csókja után elment Kelsey kedve az egésztől, ami felkeltette egy első osztályú amerikai szépfiú, Jackson Hunt figyelmét a bárpultnál. Kelsey fel akarta kelteni a srác figyelmét, de nem pont így tervezte.

Azonban a felszín alatt Kelsey magányát sem az alkohol, sem a bulizás nem képes elűzni, talán csak Hunt, aki néhány véletlen találkozás után rábeszéli a lányt, hogy utazzanak együtt, és meggyőzi, hogy az ivás helyett inkább a kalandot válassza. Kelsey minden új város és új élmény után egyre jobban magára talál, a szívét viszont lassan elveszíti. Jackson segítségével megtalálja az álmait és a vágyait, ám minél többet derít ki saját magáról, annál inkább rájön, milyen keveset tud a férfiról.


Borító: 3,5
Sorozat: Szakítópróba # 3
Eredeti cím: Finding It
Kedvenc karakter: Jackson
Oldalszám: 320
Kiadó: Content 2 Connect
Kiadás: 2014.11.20

Mindig nagy örömmel tölt el, amikor egy külföldi író(nő) a mi kicsi országunkat is megemlíti a könyvében. Az még nagyobb öröm, amikor nem csak megemlíti, hanem itt is játszódik a történet.

Ilyenkor úgy érzem, hogy ez a könyv kicsit a miénk is
.

Kelsey már a Szakítópróbában is feltűnt, mint Bliss legjobb barátnője. Szégyen, nem szégyen, nem emlékszem rá hogy milyen hatással volt rám Kelsey, hiszen Bliss-re koncentráltam.

Őszintén szólva kicsit ideges lettem, amikor elkezdtem olvasni a könyvet. Szó se róla, tetszett, és vigyorogtam is ahogy azt illik, de Kelsey viselkedése... A való életben sem kedvelem ezt az életstílust amit Kelsey képvisel. Az ilyen lányokat inkább szánom, mint kedvelném.

És Kelsey éppen ilyen. Iszik, bulizik és bárkivel lefekszik, aki az útjában áll. Miután megszerezte a diplomáját, úgy döntött hogy utazgat, és kitalálja hogyan tovább. Menekül az élete elől, hiszen a szülei már elrendeztek mindent. De ő mást akar, és a bosszantásukban is örömöt talál.

Így gondolt egyet, és úgy döntött bejárja Európát.

Őszintén szólva az írónő tud valamit. Amíg Kelsey nálunk vendégeskedett, úgy éreztem, hogy Budapest gyönyörű. Olyan festőien írt Ms. Carmack Budapestről, hogy hirtelen kedvet kaptam, hogy a nyakamba vegyem a várost, és megcsodáljam azt, amit Kelsey is látott.

Kelsey-vel sokáig nem tudtam azonosulni, és megkedvelni sem sikerült. Köszönhető ez annak is, hogy a saját életét is úgy fogta fel, mint egy szerepet.

Nem mutatta meg senkinek sem az igazi arcát.

Amikor Hunt, vagyis Jackson felbukkant, egyből forrt a két szereplő között a levegő.

Kelsey persze hozta a legrosszabb formáját, de ezt Jackson-t nem riasztotta el. Amikor a lány megemlítette neki, hogy olyan mint egy katona, egyből tudtam, hogy kicsoda Jackson, és mi lesz a könyv vége. De ez cseppet sem vette el a kedvemet.

Páran a Soha határához hasonlítják a könyvet. Mert ahogy ott is, itt is utazgatnak a szereplők. De nekem ez a könyv jobban tetszett. Mindkét karakter makacs, és tudják hogy mit akarnak. Persze Kelsey belemegy, hogy Jackson-nal utazgasson, és hagyta magát sodródni, de amikor kellett, kinyitotta a száját, és nem hagyta magát.

Kelsey az utazás során kezdett változni, kezdett megnyílni. Élvezte az életet, és hagyta, hogy egy kicsit megrepedjen az álarca.

Nem tudtam, hogy Kelsey miért olyan, amilyen. Hiszen mindene megvolt. Pénz, társadalmi státusz, barátok... De akkor mi a gond?

Amikor kiderült... Nekem nagyon mondvacsinált volt, csakúgy, mint Jackson háttere.

Nagyon sajnálom, hogy egyik szereplőt sem sikerült megismerni. Csak a jelenüket ismertük meg, a múltjukról pár szó esett.

Jackson hamar elvarázsolt, és ez ki is tartott a könyv végéig. Szinte tökéletes volt. Ha ilyen pasikat lehet fogni a pesti éjszakában...

Mivel már a könyv elején tudtam hogy kicsoda, nem ért meglepetésként amikor kiderült, hogy mit is csinál éppen Kelsey-vel.

Annak viszont nagyon örültem, ahogy Kelsey reagált. Végre egy hősnő, aki "kínozza" és megváratja a párját, minthogy egyből a karjaiba esik, és megbocsát.

Persze Kelsey-t ez hideg zuhanyként érte, és a bizalma megrendült, de kellett ez, hogy végre a saját lábára álljon és eldöntse, mit kezd magával.

Kicsit mesébe illő, ahogy munkát kapott és egyből nekikezdett a "felnőtt" életnek.

Jackson mellett szól, hogy nagyon kitartó. Megmosolyogtatott, ahogy a leveleit küldözgette a lánynak.

És Kelsey reakciója is pozitív élményként ért. Nem titok,hogy megbocsátott a férfinek, de ahogy ő is mondta: Nem tudja, hogy a bizalmát visszatudja-e szerezni. Ilyen az élet is, szóval nagy piros pont az írónőnek.

A könyv végéről nekem nagyon hiányzik egy epilógus, vagy még pár fejezet. Hiszen nem tudjuk meg, hogy Kelsey-vel mi történik. Hazautazik, vagy marad Európában? Ott marad és tanít, vagy valami mást kezd magával? És Jackson? Neki milyen kilátásai vannak?

Kelsey a szüleivel nem igazán ápol jó viszonyt, és egy levélben el is mondja nekik a valódi érzéseit. De nekem hiányzott, hogy vajon a szülők ezt hogyan fogadják.

Összességében meglepett, hogy ennyire tetszett, Kelsey kezdeti viselkedése ide, vagy oda. Kicsit lemarad az előző rész színvonalától, de még így is tetszett. Jackson nagy húzóerő volt, mert Kelsey-t még így sem sikerült teljesen megkedvelni.

Ismét egy olyan könyv, ami pár óra alatt el lehet olvasni.

A borító illik az előző kötetekhez. Tetszik, hogy Budapest is szerepel rajta. Viszont az ajánlások nem kellettek volna. Tudom, hogy az eredeti borítón is szerepel, de nekem ez így túl zsúfolt.

A könyvet nagyon szépen köszönöm a  Content 2 Connect Kiadónak!

Read More

Ryan Winfield: A szerelem húrjai (R)

Fülszöveg:
Meddig mennél el az igaz szerelemért?
Ezt a kérdést teszi fel magának egy gyászoló anya, aki befogad az otthonába egy fiatal utcazenészt. Azt reméli, hogy ő majd választ ad a kérdéseire a lánya halálával kapcsolatban, végül azonban azon kapja magát, hogy beleszeretett. Ez a szexis, de megható szerelmi történet megkínoz és könnyet csal a szemedbe. Egy negyvenéves nő romantikus utazását ismerhetjük meg belőle, ahogy ismét felfedezi az életet, miután évekig egyedül küszködött. Néha a legnagyobb ajándék a legnagyobb fájdalom után érkezik hozzánk. Jane-nek el kell döntenie, hogy túl késő-e újrakezdenie mindent, vagy az igaz szerelem valóban nem ismer határokat.


Borító: 4
Sorozat: A szerelem húrjai # 1
Kedvenc karakter: Bill
Oldalszám:336
Kiadó: Content 2 Connect
Kiadás: 2014.11.06

Amikor megkaptam a könyvet, a borítékban szerepelt a Kiadótól egy kísérőlevél, és abban is: Külön érdekesség, és ennek a könyvnek a szerzője egy jóképű férfi.
Nos, egyből meg is lestem a könyv hátlapját és láss csodát. Igaza van a Kiadónak.

Érdekesnek találtam a fülszöveget, hiszen elmondhatjuk, hogy még a 21. században is tabunak számít ez a téma. Fordított felállásban ez elfogadott, de amikor a nő javára billen a évek mérlege...

Mint említettem a fülszöveget érdekesnek találtam. És azt is, hogy egy férfi tollából származik ez a romantikus regény.

Jane - a főszereplő - majdnem negyven éves, és megtörtént vele a szülők rémálma. El kell temetnie huszonéves lányát. Egy szülő sem élhet át nagyobb kínt, mint ezt. Jane teljesen magába fordul, és megszűnik létezni a világ számára. Hiába, a lányával nem voltak a legjobb viszonyban, és Melody el is szökött tőle, Jane-t mégis teljesen padlóra küldi a lánya halála, amit a drogok okoztak.

Jane hetekkel a temetés után is csak vegetál, és a lánya sírjánál az autóban ül. Ekkor bukkan fel egy férfi Melody sírjánál, és ez különleges ezüstérmét hagy ott.

Jane - aki szinte semmit nem tud a lánya életéről - az utcákat járja, és a férfit keresi abban bízva, hogy megtudhat pár dolgot Melody-ról.

Végül megtalálja a férfit, és egy érdekes ötlet pattan ki a fejéből...

Mivel Caleb - a titokzatos férfi - hajléktalan utcazenész, Jane felajánlja neki, hogy lakjon nála, és rakja rendbe a kertjét. Caleb el is fogadja az ajánlatát, csak annyit kér, hogy a nő ne kérdezze Melody-ról, de természetesen a nőnek más tervei vannak.

Három részre tudná osztani a könyvet. Van Jane és a gyásza. Hogyan birkózik meg vele, hogyan épül fel.
Ott van Jane és Caleb szerelmi szála. Hogyan talál magára a nő ennek a kapcsolatnak hála, és hogyan változik meg.
És ott van Jane és barátnője Grace kapcsolata és történetük.

Bevallom őszintén Jane gyásza és annak feldolgozása nagyon tetszett. Nagyon realisztikus lett ábrázolva. A kétségbeesése, hogy minél többet megtudjon a lányáról nagyon hihető. Ezért piros pont a  az írónak.

Viszont amint Caleb felbukkant szinte azonnal el is lett felejtve a gyásza. Szinte alig esett szó Melody-ról, és Jane is egyre ritkábban említette meg. A gyászánál még elhittem, hogy egy negyvenes nő, aki a lányát elveszítette. Caleb mellett viszont már egyáltalán nem éreztem depresszívnek és "öregnek". Kivirult, és egy szerelmes harmincas nő lett belőle. Hogy ez jó vagy rossz, mindenki döntse el maga.

Amint Caleb felbukkan, Jane nagyon hamar ráeszmél hogy vonzódik a férfihez. Viszont bajban is van, hiszen úgy gondolja, hogy Caleb a lánya párja volt.

Caleb és Jane hamar összerázódnak, meglesz a napi rutinjuk. És elég hamar be is vallják egymásnak az érzelmeiket.

Nagyon szerettem volna, ha Caleb fejébe is belekukkanthatok. Elmondta a történetét Jane-nek, de nekem ez kevés volt. Így viszont nem tudtam vele mit kezdeni. Őt is kettősség jellemzi. Van a gondtalan zenész aki mindig optimista, és mindenhez ért. Emellett nagyon érzékeny.

És ott van a felnőtt és bölcs férfi, akinek a tekintetében több van, mint az gondolnánk. De ez az olvasó számára láthatatlan marad.

Engem nem zavart, hogy ilyen nagy a korkülönbség a két főszereplő között. Valahogy összeillőnek tűntek, csak ki tudja, ez hosszútávon hogyan működik.

Szinte az egész regény Jane és Caleb kapcsolatára van kihegyezve. Nekem már egy idő után viszont nagyon kimódoltnak tűnt ez az egész. Minden úgy volt, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Vártam valami pluszt, de sajnos azt nem kaptam meg.

Jane döntése a kapcsolatukkal kapcsolatban érthető és várható lépés volt. Viszont az nagyon hihetetlennek tűnt, amit az utolsó fejezetekben művelt. Mennyi az esélye ennek?

És végezetül ott van Jane és Grace kapcsolata. Valahol éreztem hogy ez fog történni. És igen, az író ismét remekelt. Amikor elutaztak Párizsba és együtt nyaraltak... Nagyon jól meg lett írva. Sajnáltam Grace-t, mert hamar megkedveltem.

És ekkor ütötte fel bennem a fejét a gondolat, hogy az író jobban ért a gyász és a trauma leírásához, mint a szerelmi kapcsolatokhoz. Mert míg az utóbbi egy idő után sótlanná vált, a trauma viszont izgalmas és hihető volt.

Ha jobban belegondolok ez az egész könyv Jane-ről és az újrakezdéséről szólt. Hogyan talál ismét magára, hogyan szereti meg önmagát és találja meg végre a helyét a világban.

A könyv lezárása nagyon tetszett és mondhatni tökéletes volt. Ez kellett. Viszont nem értem, hogy akkor miért van folytatás. Szerintem ez így van jól, ahogy van.

A könyvet nagyon szépen köszönöm a Content 2 Connect Kiadónak!

Read More