Rachel Van Dyken - Egyetlen (R)

Fülszöveg:

Kiersten elsőéves az egyetemen. Még sosem találkozott senkivel, aki a rémálmait elűzte volna, de olyannal sem, akit ha meglát, a szíve hevesebben kalapál. A beiratkozáskor azonban összefut egy fiúval – szó szerint –, akitől nemcsak kalapál a szíve, hanem egyenesen kiugrik a helyéről. Weston, az egyetemi focicsapat nagymenője sok lánnyal találkozott már. Volt olyan is, aki szexuális zaklatással vádolta. Már éppen nyugvópontra ért volna az élete, erre besétál az ajtón egy elsőéves, akinek vadító vörös hajzuhataga van, és zöld szemében olyan titkok csillognak, amelyeket azonnal meg akar fejteni. Rachel Van Dyken Egyetlen trilógiájának első kötete egy nem mindennapi páros történetét meséli el. Megvédhet-e a szerelem a rémálmoktól? És mi történik, ha a halálos kórral kell szembenézni?



Borító: 4
Sorozat: Egyetlen # 1
Eredeti cím: Ruin
Kedvenc karakter: Weston
Oldalszám: 296
Kiadó: Athenaeum
Kiadás: 2014.09.16

Amikor idehaza is elkezdték hódító körútjukat a New Adult könyvek, kiderült hogy hamar a kedvencemmé fog válni ez a műfaj.

Ezt a könyvet már a megjelenéskor felvettem a képzeletbeli várólistámra. De sajnos csak most jutottam el odáig, hogy el is olvassam. Kár volt ennyit várnom, mert ez a könyv igen nagy pozitív csalódást okozott.

A történet szinte mesébe illő. Kiersten megkezdi az egyetemi tanulmányait, és már az első napján - szó szerint - belefut Weston-ba.

A lány mögött hosszú és kemény két év áll. A szülei elhunytak, és az Isten háta mögötti kisvárosból érkezett az egyetemre. Minden tekintetben ártatlan. És itt van Weston, aki pont az ellentéte. De vele kapcsolatban semmi sem az, aminek látszik.

Ez a két fiatal teljesen különböznek. Weston híres és hírhedt, aki az egyetem foci csapatának sztár irányítója.

Kiersten pedig annyira láthatatlan szeretne lenni, amennyire ez lehetséges.

Arra számítottam, hogy kapok egy tipikus good girl - bad boy történetet. Nem is tévedhettem volna nagyobbat!

Már az első oldalak után vigyorogva olvastam a könyvet. Kiersten szimpatikus volt, megértettem a problémáit, és a félelmeit. Weston pedig már az első mondatával levett a lábamról, és helyet biztosított magának a book boyfriend polcomon. Persze látom hogy túl tökéletes, viszont úgy döntöttem, hogy ez nem érdekel. A fergeteges humorával és aranyköpéseivel teljesen levett a lábamról.

Az egyik legnagyobb pozitívuma a könyvnek, hogy a szereplők hiába vonzódnak egymáshoz már a kezdetek óta, megmarad a kapcsolatuk baráti szinten. Természetesen Weston tesz azért hogy közelebb kerüljenek egymáshoz, viszont eltántorítja a betegsége. Kiersten pedig nem hiszi, hogy bármiféle esélye is volna a fiúnál.

A páros között szinte szikrázott a levegő. Apró érintések, és Weston részéről elég nyílt beszédek megtették a hatásukat. Nagy piros pont jár az írónőnek, hogy a szexualitás egyáltalán nem kapott szerepet a könyvben, pedig ennél a műfajnál szinte kötelező.

Elég hamar nyilvánvaló lesz az olvasónak, hogy Weston-nak egészségügyi gondjai vannak. Csak azt nem tudjuk meg, hogy mégis miféle. A könyv közepénél viszont kiderült, és nem tudtam, hogyan is kéne fogadnom.

Tudtam hogy az írónő nem lesz olyan kegyetlen, és a párosra boldog vég vár. Ennek ellenére izgultam Weston-ért, és jól megcsapkodtam volna. Azt akartam hogy mondja el Kiersten-nek hogy mi baja, és együtt vészeljék át.

Tetszett, hogy Kiersten lépésről lépésre tér vissza az életbe. Szüksége volt Weston-ra, csakúgy, mint a fiúnak őrá.

"  Még ne add fel. Néha oda, ahová Isten azt írta Vég, az igazából úgy érti, hogy Kezdet.

A könyv mellékszereplői is hamar szimpatikusak lettek.
Lise a lakótárs hamar megkedvelhető, viszont egy kicsit harsánynak tartom. Szimpatikus, kíváncsi vagyok az ő történetére is, de egy kicsit kevesebbet kellene sikítoznia.

És persze ott van Gabe, Lise unokatestvére. Hamar szimpatikussá vált ő is, viszont sokáig nem tudtam hová tenni. Az írónő azt a benyomást akarta kelteni, hogy ő egy tetkós rocker srác, akit csak az egy éjszakás kalandok érdekelnek. Ennek ellenére nagyon törődő, sőt atyáskodó volt. Kíváncsi leszek az ő történetére is, ami idehaza ebben a hónapban fog megjelenni.

Wes édesapját sem így képzeltem. Teljesen más képet festett róla az írónő. De amikor felbukkant, teljesen elbűvölt.

A történet váltott szemszögben íródott. Szeretem, amikor a férfi főhős szemszögéből is olvashatom az eseményeket. Viszont úgy éreztem, az írónő nem találta el Wes "hangját". Sokszor nem tudtam hogy kinek a szemszögéből is olvasom az aktuális eseményeket.

A történet haladt ahogy kellett, és én nem győztem csodálkozni, hogy Kiersten miért nem veszi észre, hogy Weston beteg.

Ez számomra az egyik negatívuma a könyvnek. Valamint az, ahogyan Wes viselte és kezelték a betegségét. Azt gondolom hogy ennél a betegségnél nem csak a tipikus tünetek bukkannak fel. Valamint, a gyógyszerek mellékhatásai sem csak ezek.

A könyv egyik fő mondanivalója, hogy higgyünk. A hit csodákra képes, és ezt az írónő nagyon ötletesen beleszőtte a történetbe. Az egyik kedvenc részem ez volt.

A páros egymást gyógyította meg, és ezt az írónő nagyon jól ábrázolta.

A végkifejlet nem lepett meg. Azt kaptam amit vártam. Egy fiatalos, érzelmekkel teli történetet.

Nagyon kíváncsi vagyok Gabe kötetére. Szerencse, hogy hamarosan olvashatjuk az ő történetét is, és remélem hogy a páros még visszaköszön a folytatásokban is!

A könyvet nagyon köszönöm az Athenaeum Kiadónak!