Fülszöveg:„Az információnak nincs szaga. Nem számít, hol találtad vagy kitől loptad.”
Jake Adelstein Tokióban élő külföldiként a csodával határos módon lett újságíró Japán egyik legnagyobb napilapjánál, a Jomiuri Shimbunnál. Oknyomozó munkája olyan helyszínekre szólította, ahová átlagemberként soha nem juthatott volna el. Rádöbbent, hogy a hierarchikus, udvarias, modern és csillogó társadalom álarca mögött egy másik Japán, egy pénzhajhász, romlott, szexuális perverzióktól fűtött, kegyetlen világ lappang. Nyomozásai közben maga is egyre mélyebben belekeveredett ebbe a közegbe, és olyan információkhoz jutott, amelyek barátai, családja és a saját életét is halálos veszélybe sodorták. A jakuza, a japán maffia félmillió dollárt kínált neki, ha nem írja meg ezt a könyvet, amelynek minden szava igaz – de ő nemet mondott. A kötet japán kiadója halálos fenyegetéseket kapott, a szerző pedig hosszú ideig bújkált.
Jake Adelstein az oknyomozó újságírás legjobb hagyományait krimiszerű izgalommal, szarkasztikus elbeszélésmóddal, fekete humorral és öniróniával ötvözi. Minden mondata kaland – s e kalandok sora a modern japán társadalom képét is kirajzolja a maga ellentmondásosságával együtt: tudásalapú társadalom, felhőkarcolók, jólét, biztonság, puritanizmus, ugyanakkor mély szegénység, elnyomott bevándorlók, letagadott múlt, bűnbandák, szexuális kizsákmányolás kavalkádja.
Kihagyhatatlan könyv mindazoknak, akiket a modern Japán vagy a maffiatörténetek foglalkoztatnak, de az oknyomozó újságírás iránt érdeklődőknek is nagy hasznára válik.
Borító: 4
Sorozat: -
Eredeti cím: Tokyo Vice: An American Reporter on the Police Beat in Japan
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 442
Kiadó: HVG Könyvek
Kiadás: 2010
Annak idején, amikor szembetalálkoztam a könyvvel, azt gondoltam: Nekem ez a könyv kell!
Imádom Japánt és a kultúrájukat, szóval szinte kötelező volt hogy ezt a könyvet beszerezzem.
A Japán maffiáról amúgy sem olvastam még semmit, szóval igazán érdekelt hogy az író hogyan is élte meg a könyv történéseit. Viszont csalódnom kellett. Nagyot csalódtam mind a könyvben, mind az íróban. Ezért is kellett félbehagynom. Május óta küszködöm vele, és azóta rá sem pillantottam a könyvre.
A fülszöveg és a borító igazi szenzációhajhász. Úgy van feltüntetve, hogy az író milyen mélyre ereszkedik le a japán mocsokba. Nos, nekem nagyon nem tűnt annak.
Ez egy dokumentum regény. Az író, aki abban az időben nagy szerencsével bekerült egy japán újsághoz meséli el élettörténetét. Igen, az élettörténetét. Nem azt, hogyan fenyegették meg, hogyan kellett bujkálnia.
Belátom hogy kellett ez is. Felvezetés ahhoz, ahol most tart. Viszont ez a felvezetés 436 oldalból 320 oldalt elvisz. Vagy még többet, mert én itt hagytam abba.
Nagyon érdekesen indul a könyv. Utólag belegondolva ez amolyan beetetés volt. Egyből egy szobában találjuk magunkat, ahol a maffia egyik tagja ajánlatot tesz Adelstein-nek, amiben taglalja, miért ne jelentesse meg eme könyvet.
Aztán ugrunk egy nagyot az időben, de az író a témánál marad. Bemutatja a Japán maffia felépítését, és azoknak a kasztjait.
Aki egy kicsit is jártas a japán kultúrában, azoknak ezek az információk nem mondanak újdonságot, de mégis érdekes volt olvasni.
Ezután pedig... Egy kezdő újságíró - akit ráadásul nem is japán - pályafutását követhetjük nyomon.
Ez még érdekes is lenne. Beleláthatunk az újságírásba. Hogyan készülnek egyes cikkek, mennyi munka van vele. A munkahelyi körülményeket pedig meg sem említem.
A rendőrség és az újságírók kapcsolata is érdekes volt. Viszont! Mivel a könyv úgy van reklámozva, hogy egy újságíró a maffia hálójában, így alig vártam hogy végre ez a szál kezdődjön, és belássak egy kicsit a maffia kulisszái mögé.
Nos, ez nem történt meg. Talán pár oldal erejéig, de ezt édeskevésnek tartom.
Mint említettem, nem lett volna gond azzal, ha Adelstein az egész könyvet annak szenteli, hogyan is kezdte a szakmát. Az esetek, amikről írnia kellett, tipikus sablon gyilkosságok voltak. Unalmas volt, hogy szinte másról sem olvasok, hogyan költi a pénzt hogy információhoz jusson.
A maffiáról akartam olvasni. De ez nem jött be. Az íróról mindent megtudunk. Olyan ez a mint Adelstein önéletrajzi regénye. Annak jó lenne. De annak, aminek szánták, annak nem.
Sokáig vártam, hátha végre megkapom azt, amiért végül is megvettem a könyvet. Nos, a 320. oldalnál feladtam. Untatott a könyv. Az író stílusával sem sikerült maradéktalanul megbarátkoznom.
Hogy miért tartottam ki eddig? Mert ha a maffiába nem is, de a hétköznapi japán ember életébe sikerült bepillantani. Na és persze abba is, amit nem igazán szeretnének reklámozni. (bugyiautomata) De ezekkel eddig is tisztában voltam. Viszont mégis jó volt erről olvasni.
Igazán csalódott vagyok, amiért a könyv nem azt hozta, amit vártam. Nem tudom, hogy az utolsó 100 oldalon mi történik. Valószínű, hogy Adelstein végre oda jut, amiről már a könyv elején szó volt. Ennek ellenére nekem már elfogyott a türelmem.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése