Fülszöveg:Lélegzetelállító történet szerelemről, halálról, technológiai csodákról és művészetről a jövőbeni Brazília tropikus mesevilágában.
Palmares Tres mágikus városában egyszerre van jelen a modern technológia és a hagyomány, az éles nyelvű pletykafészkek és a dörzsölt politikusok. Eme nyüzsgő metropoliszban June Costa olyan remekműveket alkot, amik egy nap halhatatlanná teszik majd nevét. Ám a hírnévről dédelgetett álmai új fordulatot vesznek, mikor találkozik Enkivel, az új, merész Nyárkirállyal. Az egész város Enki lábai előtt hever – köztünk June legjobb barátja, Gil is –, de June számára a Nyárkirály többet jelent, mint borostyán szemek és halálos szamba. Ő látja benne a művészt.
June és Enki együtt olyan lenyűgöző és drámai műveket hoz létre, amit Palmares Tres sosem fog elfelejteni. Ők az olaj az ébredező forradalom tüzére, ami kész fellépni a kormány az új technológiát korlátozó szigorú intézkedései ellen. June pedig mindeközben reménytelenül beleszeret Enkibe… Ám kapcsolatuk csakis tragédiával végződhet mivel Enki sorsa, mint minden Nyárkirályé előtte, a halál.
Ez a futurisztikus Brazília ritmusával lüktető, lángoló szenvedéllyel, bámulatos karakterekkel és lenyűgöző ötletekkel teleszőtt regény elvarázsol és magával ragad.
Borító: 5*
Sorozat: -
Eredeti cím: The Summer Prince
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 332
Kiadó: Cor Leonis
Kiadás: 2015.11.27
Nagyon vártam már ezt a regényt. Elsősorban a borító miatt. Másrészt nagyon érdekesnek találtam a fülszöveget.
Kíváncsi voltam az írónő stílusára is. Egy szó mint száz, igazán érdekelt a regényt.
És ezért is sajnálom annyira, hogy nem fogott meg a könyv. És ez még enyhe kifejezés.
Már az első oldalak után éreztem, hogy bajok lesznek. A könyv közepére már tudtam, hogy ez a könyv nem nekem íródott.
A fülszöveg tökéletesen leírja a történéseket. Vannak benne hibák, de arról később.
Nehezen tudom megfogalmazni a véleményemet. A könyvben keveredik a hagyomány és az új technológia.
És
talán pont ezzel volt a legnagyobb bajom. Nem tudtam magam elé képzelni
Palmares Tres-t. Nem tudtam a robotokat, és egyéb eszközöket
vizualizálni.
Nem kedveltem meg egyik szereplőt sem, és az indokaikat még jobban nem értettem meg.
Palmares
Tres egy elszigetelt "ország" ahol a hatalom és a döntés a nők kezében
van. Természetesen van királynő, és ott vannak a Nénék, akik segítik őt.
Mindegyikük nő.Hogy őrizzék a hagyományokat, és a férfiaknak is legyen egy kis befolyása, évente Nyárkirályt választanak, akinek mindig ugyan az a sorsa. A tél végén meghal. Ő dönti el, hogy ki lesz a következő királynő, és ezt el kell mindenkinek fogadnia.
Palmares Tres 10 szintből áll. A tetején, a 10.szinten a királynő él, és a legalján, az úgynevezett verdében a szegények.
June a 8. szinten él, és az az álma, hogy ő legyen Palmeres Tres legnagyobb művésze.
June mostohaanyja Néne, és neki köszönhetően bejut Gil-vel egy fogadásra, ahol a nép által kedvelt új Nyárkirály, Enki is tartózkodik.
És innen kezdődik a történet...
Amint említettem, a legnagyobb bajom, hogy nem tudtam magam elé képzelni a tárgyak kinézetét. És a társadalmukat sem sikerült teljesen megértenem.
A másik, hogy a szereplők neme sem volt sokáig világos.
Gil úgy viselkedett, mint egy nő. A gesztusai és a beszédstílusa erre utalt. Később derült ki - számomra - hogy egy fiúval van dolgom, aki Enki ideiglenes párjává vált.
June családi helyzete sem volt világos. Yaha Néne teljesen úgy viselkedett mint egy férfi. Viszont a titulusának megnevezéséből adódóan nem lehet férfi. Ez is később derült ki - ismét csak számomra - hogy June édesanyja házasságban él Yaha-val, aki nő.
Szóval itt teljesen természetes, ha az ember a saját neméből választ magának társat.
A legnehezebb dolgom mégis a Nyárkirály rendszerének megértésével volt. Hogyan, és miért vállalkozik bárki erre? Mi a motivációja? Ezt még a könyv végére sem sikerült megértenem. Arra gondoltam, hogy ez inkább büntetés, mint elismerés. De a könyv szereplői teljesen másképp gondolták.
Nagyon nehezen haladtam a könyvvel. Köszönhető ez annak, hogy egyik szereplőt sem kedveltem meg.
Azt reméltem, hogy June egy tökös lány lesz. De nem ezt kaptam. Inkább egy lázadó kamasz, akinek a művészethez elég kevés köze van. Az sem segítette a helyzetét, hogy 10 oldalanként közölte, hogy ő Palmares Tres legnagyobb művésze. Ez inkább már idegesített. Azt akartam, hogy tegyen le valamit az asztalra. De ez nem következett be.
Enki, aki az idei Nyárkirály sem volt olyan, amilyennek képzeltem. Ő is csak egy kamasz, aki pimaszkodik a rendszerrel és a királynővel. Titokzatos, és egyáltalán nem ismertem meg a motivációját.
És ha már a királynő. Semmi befolyása nem volt, csak sodródott az árral. A könyv végére persze kimutatta egy kicsit a foga fehérjét. de ez édeskevésnek bizonyult.
June, Enki és Gil között egy nagyon furcsa szerelmi háromszög van. Gil és Enki együtt vannak. June és Enki eleinte a művészet miatt töltötték együtt az idejüket, de később szerelembe estek. Aminek Gil igencsak örült.
Még most is nagyon zavar, hogy nem értem a karakterek motivációját, és érdekeit. El sem hiszitek mennyire.
A történet előrehaladtával körvonalazódik egy polgárháború ígérete is. Ott vannak a technománok, akik azt szeretnék, ha a technika még jobban beleivódna a mindennapjaikba. Hiszen már elfogadott, hogy Pameres Tres-ben az emberek addig élnek, ameddig akarnak. Akár évszázadokig is. A technománok szeretnék a még több technika lenne elérhető.
És ott vannak az izolacionisták, akik azt szeretnék, ha minden maradna a régiben, és a technika, valamint a fejlődés kívül maradna Palmares Tres kapuin.
Nagyon zavaros volt a könyv. Nem csak a karakterek miatt, hanem úgy általában minden. Nem értettem, hogy miről diskurálnak a szereplők. Őszintén szólva több volt amit nem értettem. A technikai újítások és részletezések teljesen érthetetlenek voltak számomra.
Nem sikerült megismernek az írónő stílusát sem. Úgy éreztem, mintha a szereplők sótlanok, és egydimenziósak lennének.
A végkifejlet nem lepett meg. Hiszen minden Nyárkirály sorsa ugyan az. Az már igen, amit Enki fondorlatosan kitervelt, és véghezvitt.
A könyv utolsó fejezetei voltak azok, amik tényleg érdekesek voltak. Amik igazán érdekeltek.
Örülök, hogy egy önálló kötettel van dolgom.
Itt nincs szükség folytatásra. Minden le van írva, ami kell. Másrészt nem hiszem, hogy lenne erőm azt is elolvasni.
Annak ellenére, hogy nagy csalódás volt a könyv, úgy gondolom hogy másnak megér egy próbát. Főleg azoknak, akik érdeklődnek a cyberpunk műfaj iránt.
Viszont nekem, akinek köze nincs a dologhoz teljesen értelmezhetetlen volt a könyv.
A könyvet köszönöm a Cor Leonis Kiadónak!
