Katie McGarry: Crash ​into you – Szívkarambol

Fülszöveg:
Kirobbanó történet egy jó kislányról, aki vakmerőségre is hajlamos, egy dörzsölt srácról, akinek nincs vesztenivalója, és egy száguldó tempóban szövődő szerelemről.

Színjeles tanulmányi eredmény, dizájnerrucik, kifogástalan élet – ennyit várnak Rachel Youngtól. A magániskolába járó tizenegyedikes lány azonban titkol ezt-azt jómódú szülei meg basáskodó bátyjai elől… sőt, épp két újabb tétellel gyarapította a listát. Az egyik, hogy sötét országutakon szokott száguldozni vadidegenek társaságában a Mustangjával. Hát a másik? A tizenhét éves Isaiah Walker – egy nevelőszülőknél fölcseperedett, tetovált srác, akivel szóba állnia sem lenne szabad. Ám miután a szürke szemű, átható tekintetű fiú a segítségére siet, többé nem tudja kiverni a fejéből.
Isaiah is rejteget titkokat. A lakóhelyéről és Rachel iránti tényleges érzéseiről. Még csak az hiányozna, hogy belegabalyodjon egy gazdag csajba, aki nyilván csak a kaland kedvéért kívánkozik a város rossz hírű déli fertályára – még ha ránézésre valóságos angyal is ez a lány.

Amikor azonban közös szenvedélyük, az aszfalton száguldozás, mindkettejüket életveszélybe sodorja, hat hetük marad, hogy kiutat találjanak. Hat hét, hogy kiderítsék, meddig hajlandók elmenni egymás megmentéséért.

Borító: 4,5
Sorozat: Feszülő húr # 3
Eredeti cím: Crash into You
Kedvenc karakter: Isaiah
Oldalszám: 494
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2015.06.04 / 2015.07.03

(A tavalyi év utolsó olvasmánya volt a könyv, csak vagyok olyan lusta, hogy majd' 4 hónappal az olvasás után tegyem közzé az értékelésemet.)

Alig pár hete olvastam Beth történetét, és alig vártam, hogy Isaiah végre meglelje a békéjét. Imádtam a srácot, és bíztam benne hogy egy hozzá méltó könyvet produkál az írónő.

Nos, ez nem teljesen sikerült neki.

Isaiah már az első megjelenésével elvarázsolt, és itt még jobban megszerettem. A történettel sem volt túl sok bajom. Akik miatt bosszankodtam, az Rachel és a családja.
Biztos vagyok benne hogy vannak ilyen családok, ahol a külcsín és az ismerősök véleménye a legfontosabb, ahol a zárt ajtók mögött szétomlik a tökéletes család képe. Ezt elfogadom. De amit a Young család alkotott, ahhoz tehetség kell.

Rekord idő alatt elolvastam a könyvet. 2016 utolsó könyvét bő 6 óra alatt befaltam.
És azóta csak gondolkodom a könyvön. És minél többet agyalok, annál több hibát vélek felfedezni benne.

Rachel egyik tankolása alkalmával két sráctól értesül arról, hogy illegális autóversenyre tartanak. Rachel velük megy, és ő és Isaiah versenyeznek. Nem is kell említenem, hogy a lány csúfosan elbukott. De mint azt már megtanultuk a Halálos iramban filmekből, kötelező hogy ilyenkor jöjjenek a rendőrök.

A páros közösen elmenekül, és nagyon hamar rájönnek, hogy vonzódnak egymáshoz.
Ám másnap kiderül, hogy Eriket - a negyed fő bűnözőjét, aki a versenyt "szervezte"-, meglopják. Rachel-t gyanúsítja, és kész mindenre, hogy  visszakapja a pénzét...

És itt jött el az, hogy logikai hibát vétett az írónő. Ha Rachel-t megtalálták, akkor a két srácot - akik ellopták a pénzt - hogyan nem? Mi lett velük? Elkapták őket?

Erre sajnos nem derült fény.
A könyv amúgy nagyon izgalmas. Tetszett hogy végre megismerhettük Isaiah-t.
Rachel-vel sem lett volna sok bajom. Tapasztalatlan az élet minden területén, és pánikrohamait legyőzve mindig sikerült egy kicsit előrébb lépnie.
Ami nagyon nem tetszett benne, hogy miként kezelte a betegségét. Nem akart terapeutához menni, mert akkor kiderült volna a betegsége, és az anyja boldogsága az első.
De kérdem én. Nyugtatóról még nem hallott? Biztos vagyok benne, hogy az anyjának volt. Vagy akkor az apjával megbeszélni a gyógyszer illetve a terapeuta kérdését?
Nem.
Ő inkább vért hányt, és folyamatosan migrénnél küszködött.
Tudom hogy nem egyik napról a másikra múlik el az ilyesmi, de Rachel nem is akarta elejét venni a dolognak.

Na és a családja? Mindenki az anyjuk kegyét kereste, az ő boldogsága volt az első. Rákban meghalt az egyetlen lánya, azóta sem heverte ki. Rachel-t azért szülte, hogy legyen egy pótléka.
Az apjuk mindent elrendez, a nőnek semmi dolga, csak partikra járni. Az egyik gyerek szerencsejátékfüggő, a másik dühkezelési gondokkal küzd, a harmadik pánikbeteg... És hiába, látják a jeleket, elfordítják a fejüket. Ez ám a szép család!

Nem is bosszantom magam velük.

Isaiah csodás volt. Trágár de közben mindenkiről - aki fontos neki - gondoskodni akar.
Rachel-t hamar megkedveli és öröm volt olvasni az évődésüket. Isaiah-nak nehéz gyerekkora volt, és most is csak napról napra él. A könyv olvasása során nagyon sokszor eszembe jutott, hogy Isaiah viselkedése és gondolkodása alapján inkább egy 30-as férfi. De ez egyáltalán nem szegte kedvem. Amiket átélt...

Amit nagyon szerettem Isaiah-ban, hogy nem volt türelmetlen Rachel-vel. Tudta hogy tapasztalatlan, és képes volt várni rá. Nagyon aranyosak voltak együtt.

Rachel tapasztalatlanságának hála nagyon sok félreértés volt a páros között, ami amúgy normális dolog, de egy idő után már bosszantott.

Több régi szereplő felbukkant. Noah és Echo még mindig szerelmesek, Beth kicsit színtelen volt itt, főleg a saját kötetéhez képest.
Na és Logan, valamint Abby? Jó ég, imádtam mindkettőt! Még szerencse, hogy már saját könyvük van!

A végkifejlet nagyon tetszett, bár kicsit gyorsnak és összecsapottnak éreztem.
Na és Isaiah? Ismét bebizonyította, hogy érdemes volt őt megismerni. Csak áradozni tudok erről a srácról!


Szeretem ezt a sorozatot, a hibái ellenére is. Most viszont bajban vagyok, mert West kötete a következő, de amit itt megismertem belőle, inkább kihagynám... Főleg hogy ő és Ethan meglopta Rachel-t...

Úgy éreztem, hogy hiába az akció és a pörgés, ez a kötet gyengébbre sikeredett mint az előző. Egyedül Isaiah mentette meg attól, hogy lepontozzam!

Read More

Sarah J. Maas: A ​Court of Thorns and Roses - Tüskék és rózsák udvara

Fülszöveg:
A tizenkilenc éves Feyre az erdőben vadászva megöl egy farkast, ám nem sokkal ezután egy másik szörnyeteg bukkan fel, aki jóvátétel gyanánt magával hurcolja egy olyan baljós és mágikus vidékre, amit a lány csak a legendákból ismer. Feyre hamar rájön, hogy fogvatartója valójában nem állat, hanem Tamlin, egyike azoknak a halálos és halhatatlan tündéreknek, akik egykor a világ felett uralkodtak.
Tamlin birtokán Feyre jéghideg gyűlölete forró szenvedéllyé alakul át, és ez az érzés felperzsel minden olyan hazugságot és figyelmeztetést, amit neki a tündérek csodálatos, ámde veszedelmes világáról korábban mondtak. Azonban a tündérek birodalma felett egyre nő egy ősi, gonosz árnyék és Feyre-nak kell megtalálnia a módját, hogy feltartóztassa… vagy örök pusztulásra ítélje Tamlint és világát.

Borító: 5*
Sorozat: Tüskék és Rózsák Udvara (ACOTAR) # 1
Eredeti cím: A Court of Thorns and Roses
Kedvenc karakter: Rhysand, Feyre
Oldalszám: 512
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2016.11.29 / 2016.12.09

Nem igazán bízom az agyon hypol-t könyvekben. Ezt a kötetet már hónapokkal ezelőtt felkapta a blogger társadalom, és mikor kiderült hogy a Kiadó megjelenteti idehaza, mindenki erről beszélt, és szigorúan csak ACOTAR-ként emlegette.

Még nem olvastam semmit az írónőtől. Hónapok óta tervben van, de valami mindig visszatart.
De ezt a könyvet muszáj volt elolvasnom.
Urban fantasy, ami nem nélkülözi a kegyetlenséget? Nekem való!
Emellett az írónő a Szépség és Szörnyetegből merít, ami eléggé felkeltette az érdeklődésemet.

Feyre évek óta gondoskodik elszegényedett családjáról. Nővérei és apja nélküle már rég meghaltak volna. Feyre kénytelen volt vállalni ezt a megterhelő és mocskos feladatot.
Régen jómódúak voltak, de apjának hála már a koldusok is gazdagabbak náluk.
A lány éppen az erdőben vadászott, amikor felbukkant egy óriási farkas, ami nem lehetett egy mezei jószág. Mivel a könyv elején már kiderült hogy ebben a világban a tündérek az urak, izgatottan vártam mi sül ki ebből a történetből.

Eleinte lassan haladt a történet. Majd felbukkant Tamlin, és kezdett a történet magára találni. De még így sem éreztem azt, hogy rajongóvá avanzsálok.

Izgalmas volt, ahogy Feyre-vel együtt jobban megismerjük a tündéreket, és belátjuk, hogy ahogy az embereknél, a tündéreknél sem kell egy kalap alá venni egy egész fajt.

Tamlin a maga morgó módját megmutatta a lánynak  Prythian Tavasz udvarát. Hol a szépségét, hol az árny oldalát.
Öröm volt olvasni, hogy a tüskés és bizalmatlan Feyre hogyan nyílik meg, és fogadja be az újdonságot.

A kötet elején Feyre-nek sikerült meglepnie. Egy 19 éves lány, aki maga gondoskodik a családjáról. Erős és eltántoríthatatlan, aki - mint később kiderült - nagyon sok mindent feláldoz a szeretteiért.
Kedvelem az ilyen hősnőket. Még több ilyenre volna szükség!

Feyre és Tamlin egyre közelebb került egymáshoz, és én bizakodó mosollyal olvastam az évődéseiket.

Tamlin hatalma óriási, bár Amartha nagyon meggyengítette. Alakváltó képességének hála sokkal inkább egy morgó medve, mint tündér.

Nagyon vártam már, hogy Karen Marie Moning tündéreihez hasonló kegyetlenül ábrázolja valaki ezeket a lényeket. Nem csak éppen hogy rosszaknak, hanem amilyennek elképzeli az ember őket.
Sarah-tól ezt teljes mértékben megkaptam, és nem győztem hála imákat rebegni.

Amit eléggé hiányoltam, hogy Tamlin egyáltalán nem osztja meg Feyre-vel az információkat. Mi gyengítette le a Tavasz udvarát, és mi vadászik rájuk? Semmi információt nem kaptam, és a könyv közepére kezdett elfogyni a türelmem.
Szó se róla. Szerettem olvasni a könyvet, és élveztem Tamlin és Lucien felbukkanását is. Viszont úgy éreztem, hogy valami nagyon hiányzik.

Hála a hazai bloggereknek, Rhys-ról már tudtam. És kíváncsi voltam rá. Miért rajonganak ennyire érte?
És be kell vallanom, jobb lett volna ha nem tudok róla. Mert így hiába, itt volt Tamlin, akit amúgy nagyon tudtam volna imádni, de Rhysand-re készültem és várakoztam. Tudtam hogy jó karakter lesz. Az általam olvasott bloggerek nem imádnák ennyire, ha nem így volna.
De így csak a hibát kerestem szegény Tamlin-ben. És amikor Rhysand felbukkant, el is felejtettem hogy Tamlin a világon van. Minden porcikámmal az Éjszaka udvarának főurára koncentráltam.

És így végigolvasva a kötetet, az én rajongásom is elérte Rhys-ot.
Igen, kegyetlen. De ennek így kell lennie. Romantikus lelkű lévén próbáltam mindig a jót keresni a rossz cselekedete mögött. És ahogy haladt a könyv, úgy kezdjük megismeri őt.
Sok mindent megtesz az udvaráért, de mások ezt nem látják.

Valami oknál fogva Feyre-t a "szárnyai" alá veszi, bár elég furcsán mutatja ezt ki.
Egyből eszembe jutott örök kedvenc karakterem, Jericho Barrons. Ő sem válogatott a módszerekből, de a célját elérte.
Rhys is segít Feyre-nek a maga módján. Eleinte úgy tűnik hogy élvezi a kegyetlenkedést, de a férfi szeme előtt a végcél lebeg.
Öröm volt olvasni a közös jeleneteiket, és alig várom a folytatást!

És a könyv második felében jött el a pillanat hogy csalódnom kellett Tamlin-ben. Elküldte Feyre-t - bár értem miért tette - és csak úgy elfogadta a sorsát.

És Feyre bebizonyította, hogy igenis léteznek még badass hősnők. Bámulatos volt ahogy küzd, és feláldozz mindent hogy megmentse Tamlin-t.
Imádtam a könyv második felét! A feladatok, a kegyetlen tündérek, ... Igazi csemege!

Lucien-t is a szívembe zártam, remélem hogy a következő részekben többször felbukkan.

Tamlin viszont, ahogy említettem, csalódást okozott. Főleg a könyv második felében. Nem tett semmit hogy segítse a lányt, vagy éppen hogy felvegye a harcot Amarantha-val. Csak ült a helyén.

Szívesen olvastam volna még többet a tündérek udvarairól és hierarchiájukról. De ahogy utánanéztem, a következő kötetben - A köd és harag udvarában - nagyobb szerepet fog ez a szál kapni.

A végkifejlet ütősre sikeredett, alig győztem kivárni mi vár még rám. Nem hittem volna hogy Feyre-re ez a sors vár, de elégedett vagyok.

Nagyon várom a sorozat következő részét. Már az is késő volna, ha holnap jelenne meg.
Remélem Könyvmolyképző Kiadó, hogy nem kell egy egész évet várnom a folytatásra!

Read More

Katie McGarry: Dare ​you to – Aki mer, az nyer

Fülszöveg:
„FOGADJUNK!”

Ha kiderülne az igazság Beth Risk családi életéről, a tizenhét éves lány édesanyját börtönbe zárnák, ő maga meg ki tudja, hová kerülne. Mindenáron védeni igyekszik tehát az anyukáját, mígnem egy szép napon a nagybátyja beavatkozik, és választásra kényszeríti Bethet: az anyukája szabadsága vagy a saját boldogsága. Így találja a lány egy fedél alatt magát a nagybácsi feleségével, aki ki nem állhatja, és új iskolában, ahol senki sem érti meg. Egyetlen srác kivételével, akit viszont ő nem akar közel engedni magához, de hiába… 
Ryan Stone a város büszkesége, népszerű baseballsztár – olyan titkokkal, melyekről mélyen hallgat. Még a barátai előtt is, akikkel pedig mindenben osztozik, például őrült fogadásokban. Vajon mi a legőrültebb fogadás tárgya? Randira hívni a deszkás csajt, aki fütyül rá.
A kifogástalan hírű fiú egyszeriben kockára teszi álmait – és az életét – a lányért, akibe szerelmes, a lány pedig, aki senkit sem enged igazán közel magához, immár saját meggyőződését vonja kétségbe…

Borító:4
Sorozat: Feszülő húr # 2
Eredeti cím: Dare to You
Kedvenc karakter: Beth, Isaiah
Oldalszám: 496
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2014.12.02 / 2014.12.12

Évekkel ezelőtt olvadtam Echo és Noah történetét, és be kell vallanom, hogy semmire sem emlékszem belőle. Illő volna újraolvasnom.
Ezt a könyvet is hirtelen felindulásból szereztem be. Tegnap nekikezdtem, és azon kaptam magam, hogy hajnal van, és mindjárt a végére érek!
Nem akartam hogy vége legyen Beth és Ryan történetének. Megszerettem őket, és a történet sem hagyott nyugodni.

Beth élete enyhén szólva sem könnyű. Az apja magára hagyta még gyerekkorában, az anyja pedig egy alkoholista drogfüggő, aki saját magáról sem tud gondoskodni, nemhogy Beth-ről. Így a lány vigyáz - többé kevésbe - az anyjára, de még ő sem védheti meg önmagától.

Egy nagyobb balhé után Beth válaszút elé kerül. Vagy elköltözik a nagybátyjához, vagy az a anyja börtönbe került.

Így Beth megkezdi új életét egy olyan kisvárosban, amit nyugodtan nevezhetünk tipikus amerikai kisvárosnak...

Nagyon hamar megkedveltem Beth-et. Sajnáltam hogy idáig jutott, és nagyon hamar fel kellett nőnie. Imádtam a mocskos szája miatt, hogy nem adta fel önmagát. Sajnáltam látni, hogy csapdában vergődik, és muszáj megszoknia az új környezetét. Utáltam hogy bántják, és bűnözőnek nézik, pedig ő az anyja által generált hibákat próbálta eltakarítani.
Öröm volt látni, hogy a könyv haladtával hogyan nyílik meg, és kezdi elhinni, hogy neki jó is jár.

Nagyon közel érzem magamhoz Beth karakterét, ezért teljesen át tudtam érezni, hogyan érezheti magát. Tudom mennyire nehéz másokban megbízni, és nyitni feléjük.

Beth egy lázadó, akihez egy nyugodt fiú kell. Bármennyire is imádtam volna Isaiah-val együtt őket, látom hogy nem egymásra van szükségük. Isaiah-ért megszakadt a szívem, és nagyon remélem hogy az írónő tisztességes könyvet írt róla, neki.  

Ryan-val kapcsolatban vegyesek az érzéseim. Egy nyugodt, tisztességes és udvarias srác, aki imád baseball-ozni. Emellett írni. Így eltudtam volna képzelni. Viszont az írónő úgy döntött, hogy egyik pillanatban egy nyugodt srác, a másik pillanatban egy tökéletes, az iskola legnépszerűbb fiúja, akinek a családja csak külsőre tökéletes. 
Nehezen tudtam összeegyeztetni ezt a két fiút. Nekem a nyugodt és kedves Ryan sokkal jobban tetszett. Szó se róla. Az írónő nagyon jól egyensúlyozott a két "személyiség" között. Csak valahogy nekem furcsa volt ez.Jó volt látni, hogy Ryan hogyan változik, áll meg a lábán és száll szembe a szüleivel, és a tökéletes életükkel. 

A két fiatal szüleik közöl egyik sem normális. A könyv végére Ryan anyja mutatott némi józanságot.Öröm volt látni, ahogy a páros nyit egymás felé. Ryan megértette hogy Beth milyen, és időt, valamint teret hagyott neki. Amiért igen közel került hozzám. 

Nagyon tetszett, hogy most - a tipikussal ellentétben - itt a női főszereplő sokkal több tapasztalattal rendelkezik, mint a fiú. Legyen ez szexuális, vagy általános. 

Beth a pokolból indult a könyv elején. Egyre lejjebb jutott. Majd a nagybátyjának - akit amúgy nagyon kedvelek - és Ryan-nek köszönhetően, egyre magasabbra jutott. Érzi hogy van fény az alagút végén. Hogy vele is történhet valami jó. A könyv végén még a pokolnál is lejjebb jut, és nem tudtam hogyan fogja viselni. Nagyon fájt érte a szívem. De szerencsére végre Beth is békére talált az új életében. 

Örülök hogy az írónő nem felejtette el az előző könyve szereplői. Remélem a jövőben is felbukkannak. És Ryan igazi barátai is szimpatikusak, bár Chris egy kicsit önző. 

Nagyon ajánlom hogy McGarry valami nagyon alkosson a következő kötetében, mert Isaiah még annál is többet érdemel!

Read More

Cassandra Clare - A ​hercegnő

Fülszöveg:
Tessa Graynek boldognak kellene lennie – hiszen minden menyasszony boldog, nem? Csakhogy miközben az esküvőjére készül, egyre több árny vetül a londoni Intézet árnyvadászaira. Új démon bukkan fel, akit vér és titkok fűznek Mortmainhez; ahhoz a férfihoz, aki könyörtelen automatonjai, a pokoli szerkezetek segítségével az árnyvadászok elpusztítására törekszik. Mortmainnek már csak egyetlen dologra van szüksége, hogy megvalósítsa a tervét.

Tessára.

Charlotte Branwell, az Intézet vezetője elkeseredetten igyekszik felkutatni Mortmaint, mielőtt a férfi lecsap. Jem és Will, a két Tessa szívéért versengő fiú mindent megtenne, hogy megmentsék a lányt. Mert bár Jem eljegyezte a lányt, Will még mindig szerelmes belé.

Egy haldokló árnyvadász utolsó szavai elvezethetik Tessát és a barátait Mortmainhez, de a kis csapat egyedül nem veheti fel a harcot, a nagy hatalmú konzul pedig kételkedik a veszély valódiságában. A szövetségeseik által cserben hagyott árnyvadászok csapdában találják magukat, amikor Mortmain ráteszi a kezét a Jemet életben tartó orvosságra. Miközben legjobb barátja a halál kapujában van, Willnek mindent kockára kell tennie, hogy megmentse a lányt, akit mind a ketten szeretnek.

Hogy időt nyerjenek Will számára, Magnus Bane, a boszorkánymester és Henry Blackwell megalkotnak egy eszközt, ami segíthet Mortmain legyőzésében.

Miközben a többiek Tessa és az árnyvadászok jövőjének megmentésén munkálkodnak, a lány ráébred, hogy valódi természete példátlan hatalmat biztosít neki, így valójában egyedül ő húzhatja ki saját magát a csávából. De mit tehet egy magányos lány egy hadsereg ellen, még ha angyalok erejét is állíthatja csatasorba?

Borító: 5*
Sorozat: Pokoli szerkezetek # 3
Eredeti cím: Clockwork Princess
Kedvenc karakter: Jem, Magnus, Will
Oldalszám: 552
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2013

Cassandra Clare összetörte a szívemet!

Tudtam hogy keserédes lesz a befejezés, de nem gondoltam volna hogy ennyire megráz a végkifejlet.
Minden ott folytatódik, ahol a Herceg befejeződött.
Tessa menyasszony, méghozzá Jem-é. Mindenki boldog, kivéve Will-t, és Tessa-t.
De ezenkívül is zajlik az élet Londonban.
A Magiszter terveit és mindig homály fedi, és közben az Árnyvadászok is zúgolódnak.

Annak ellenére, hogy az Angyal anno nem tett rám túl nagy benyomást, mostanra eljutottunk arra a szintre, hogy igazán szívemhez nőtt a sorozat, és a szereplők is.
Tessa sokkal életképesebb hősnő mint Clary. Egyik legnagyobb erénye hogy kedves, és törődik a többiekkel. És fejlődik. Igaz, több hibát is vét, de legalább a sorozat folyamán fejlődött, és egyáltalán nem volt idegesítő. Ellenben Clary-vel.

Izgalmas, és akciódús volt a befejező kötet.
A Magiszer tervei igazán érdekeltek. Az Árnyvadászok is a széthullás szélére kerültek. Ott volt Tessa származása, valamint a szerelmi háromszög kérdése is.
És természetesen Jem és az élete is.
Annyi spoiler-t olvastam vele kapcsolatban, hogy tudtam mire kell számítanom. De mégis, majd' megszakadt érte a szívem.
Tessa és Jem egy jó páros volt együtt. Szerették és tisztelték egymást. Megértettem Tessa-t. Jem-et mindenki pátyolgatni szeretné. Még az olvasó is.
De Will és Tessa... Izzott közöttük a levegő, és alig vártam a közös pillanataikat.

Új lakók is érkeztek az Intézetbe. Mivel az "alap" sorozatot is olvastam - még a Mennyei tűz városa hátra van -  a családnevek is ismerősek voltak. Szóval amikor a Lightwood testvérek az Intézet lakói lettek, igazán jókat vidultam rajtuk. Most már tudjuk, hogy honnan ered a fekete haj/kék szem kombináció.

Mint említettem, igazán izgalmas volt a könyv, viszont úgy érzem, hogy Clare most inkább az érzelmekre koncentrált. Ami egyáltalán nem volt baj.
Hol a szereplőkkel együtt nevettem, hol velük sírtam. Az érzelmi skála nagyját velük együtt éltem át.
Jessamine-t nem igazán kedveltem, de sajnáltam, hogy ez jutott neki, és nem sikerült megbékélnie önmagával.
Cecily egy üde színfolt volt. Öröm volt látni, ahogy Gabriel-vel egymásra találtak.

Sophie és Gideon párosa parádés volt!

Rengeteg az utalás a Végzet Ereklyéi sorozatra, aminek csak örülni tudtam. Imádom az ilyesmit.

Az Intézet lakói is a szívemhez nőttek. Örültem Charlotte-nak. A babának és a pozíciójának is.

Annak is örültem, hogy a Néma Testvérekről is többet megtudtunk, és szerves részei lettek a sorozatnak. Jó volna, ha Clare róluk is írna könyvet.

Na és Magnus? Itt is, és a másik sorozatban is imádom. Vicces volt olvasni a másik sorozatban, amikor Alec Will-re féltékenykedett...

De mégis, ami vitte a pálmát, az Jem-Tessa-Will párosa.
Annyira szeretik egymást, hogy feláldoznák a saját boldogságukat, hogy a másik kettő boldog legyen.
Will átkára is fény derült, ami elég nagy arculcsapás volt neki.

Will-nek nehéz lehetett Jem-et így látni, és úgy gondolni rá, ahogy. Az olvasónak is nagy arculcsapás Jem helyzete, nem hogy Will-nek...

A végkifejlet? Zseniális! Ismét hol nevettem, hogy potyogtak a könnyeim. Nem akartam hogy vége legyen a könyvnek, mert tudtam hogy mi vár rám.

Természetesen mindenki boldog és elégedett volt. Ez is a cél. De mégis keserédes, és ezért igencsak fájt a szívem.

Az utolsó pár fejezetet pedig alig bírtam végigolvasni. Nem szokásom könyvön sírni, de a Hercegnő feladta a leckét. Szinte végigsírtam az utolsó 50 oldalt. Hogy is tehettem volna másképp?

Kíváncsian várom, hogy Tessa és Jem mikor és milyen formában fog még felbukkanni ebben az univerzumban. Jó lenne ha a rokonaikkal ismét találkozhatnának.

Clare nagy húzóereje pont ez. Olyan jól vegyíti a családi és baráti szálakat, hogy már csak azért is elolvassuk a többi sorozatát, hogy összefüggéseket találjunk, és mosolyogjunk a párhuzamokon.

Read More

Cassandra Clare - Elveszett ​lelkek városa

Fülszöveg:
Mi az az ár, ami még a szerelemért is túl magas? Amikor Jace és Clary ismét találkoznak, a lány elborzadva tapasztalja, hogy szerelmét és gonosz bátyját Lilith varázslata egymáshoz köti. A Klávé célja megölni Sebastiant, de lehetetlen anélkül végezni az egyik fiúval, hogy a másiknak ne essék bántódása. Alec, Magnus, Simon és Isabelle tündérekkel, démonokkal meg a könyörtelen Vasnővérekkel alkudozik, Clary pedig veszélyes játszmába kezd. A tét nem csak a saját élete, de Jace lelke is egyben. De bízhat-e még a fiúban egyáltalán?

Borító: 4,5
Sorozat: A Végzet ereklyéi # 5
Eredeti cím: City of Lost Souls
Kedvenc karakter: Magnus, Sebastian
Oldalszám: 512
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2013

Azt hiszem kijelenthetem, hogy ismét elkapott a Clare mánia. Rég volt már hogy ebben a világban jártam, és az előző részhez hasonlóan bele kell még rázódnom. Próbálom olyan sorrendben olvasni a könyveket ( Pokoli szerkezet és a végzet ereklyéi) ahogyan anno Clare írta, mert így elég sok utalással találkozom, ami lássuk be, igencsak szórakoztató.

A Bukott angyalok városa elég nagy csalódás volt. Egyáltalán nem azt kaptam, amit vártam. Itt viszont - ha nem is teljes mértékben - de elégedett vagyok.

Ismét olyan világban jártam, ahol szívesen élnék. Akció, humor és romantika. Clare jól keveri a dolgokat, mert szinte faltam az oldalakat.

A Bukott angyalok városa igencsak függővéggel zárult, és kíváncsi voltam, hogyan tovább.

Nos, igencsak kedvemre való volta történet. Jace eltűnt Sebastian-val együtt, a Klávénak pedig nem prioritása őt keresni, mivel fontosabb dolgok is történtek.

Nagyon tetszett, hogy a a csapat nyomoz és olyan dolgokba is beletenyerel, amikbe nem kéne. Simon remekelt, csakúgy mint Izzy. Simon-val még most sem vagyok teljesen kibékülve, de remekül összedolgozik az Árnyvadászokkal, amiről öröm volt olvasni.

Clary soha nem volt a kedvencem, és nem is lesz. Hiába, itt a harcos oldalát is megmutatta - ami többször is szemöldökráncolásra is késztetett - de nekem ő még mindig felesleges és buta karakter. Jace említi neki, hogy a bátorsága miatt szereti. Nos, én ezt nem annak nevezném. Inkább a tudatlanságának, amiből következik a "bátorsága", ami szinte mindig csak rosszra vezet. Itt sem volt ez másképp. Míg a többiek démont és angyalt idéztek, addig Clary utazgatott és sétált Velencében, és más városokban. Csak úgy volt. Rosszabbnál rosszabb döntéseket hozott, amit már megszoktunk tőle. A könyv végén azért igencsak meglepett...

Alex és Magnus együtt nagyon jók, és öröm róluk olvasni. Viszont Alec-et is jól megcsapkodtam volna. És a könyv vége? Magnus, te jó ég! Remélem rendeződnek a dolgaik, mert nekem ők együtt az igaziak.

Több szálon fut a cselekmény. Volt amit kivágtam volna - Jordan és Maia szála - mert egyáltalán nem látom értelmét. Aranyosak együtt, de hogy miért kellett őket ennyire központi figurának beállítani, azt nem értem.

Sebastian-t már az Üvegvárosban megkedveltem. Egyik gyengém az ilyen jól összerakott negatív karakterek. És itt sem hazudtolta meg önmagát. Örültem neki, hogy ilyen sok szerepet kap. Őrült, de mégis annyira jó karakter. És amit a könyv végén tett? Hogyan és mikor?

Voltak hullámvölgyek a könyvben, de a humor és a fantasztikus karakterek nem engedték hogy unatkozzam. Elég Jace-re gondolnom, aki ha önmaga, ha nem, tudja hogyan mosolyogtassa meg az olvasót. Furcsa volt most így látni, de a könyv végére ismételten kiderült, hogy nem egy mezei árnyvadász.

És a Néma Testvérekről valamint a Vasnővérekről még nem is beszéltem! Ha nem jön velem szembe egy iszonyat nagy spoiler Zakariás testvérrel kapcsolatban, akkor itt már nagyon gyanakodnék rá. Hogy ennyire érdekelje a Herondale vérvonal, az már nagyon gyanús.

Mindenesetre nagyon jól szórakoztam, és alig várom hogy olvashassam a befejező kötetet. De előtte  - hogy sorrendben haladjak - el kell olvasnom a Hercegnőt. Tudom hogy keserédes lesz a befejezése, de Tessa, Will és Jem története is nagyon érdekel.

Read More

Cassandra Clare - A ​herceg

Fülszöveg:
A Viktória korabeli London mágiával átszőtt alvilágában Tessa Gray végre biztonságban érezheti magát az árnyvadászok körében. Ez a biztonság azonban múlandónak bizonyul: a Klávé szakadár tagjai terveket szőnek Charlotte leváltására az Intézet éléről. Ha Charlotte elveszti a pozícióját, Tessa az utcára kerül, és könnyű zsákmánya lesz a titokzatos Magiszternek, aki saját sötét céljai érdekében akarja felhasználni Tessa képességeit.

Borító: 5
Sorozat: Pokoli szerkezetek # 2
Eredeti cím: Clockwork Prince
Kedvenc karakter: Jem, Magnus, Will
Oldalszám: 490
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2012

Idestova három éve várja a sorozat, hogy folytassam. Anno nem varázsolt el úgy az Angyal mint szerettem volna, de Clare könyveiben van valami, amiért muszáj tovább olvasni a sorozatait. Igen, az "eredeti" sorozattal is le vagyok maradva, de most jött el az ideje, hogy folytassam azt is.

Sajnos, mivel olyan sokáig halogattam a sorozat folytatását, konkrétan elfelejtettem mindent, ami eddig történt. Nagyon vázlatosak az emlékeim, és sajnos nincs időm újraolvasni az első részt. Így csak sodródtam az árral, és vártam hogy mi lesz.

Az nem változott, hogy a szereplőket még mindig kedvelem. Will ebben a kötetben a poklot és a mennyet is megtapasztalta. Imádom a humorát, és az egész karaktert. Ebben a kötetben nagyon sokat fejlődött, kíváncsian várom, hogy a befejező kötetben mivel rukkol elő.

Tessa meglepő módon nagyon szimpatikus volt. Clary-vel ellentétben egyáltalán nem életképtelen. Sőt! Okos és kedves, bár még most sem tudja, hogy mi ő valójában. Megértettem hogy mindkét fiú felé húz a szíve. Amiért picit nehezteltem rá, hogy a könyv végén már kénytelen volt győzködni magát Jem-vel kapcsolatban.

És ha már Jem. Mivel az előző részből minden kiesett, fogalmam sincs, hogy mitől betegedett meg. De annyi spoilerbe belefutottam a jövőjével kapcsolatban, hogy nem győzöm kivárni, hogy miképp is fog úgy alakulni, ahogy. Jem egy imádni való karakter, és az olvasóból is egyből előtör a védelmező ösztön, ahányszor csak felbukkan.

A könyv közepéig nem igazán történt semmi. LAssan indultak be az események, és inkább azt mondanám, hogy a lelki és pszichés fejlődésen volt a hangsúly. Árulás, szerelem, átok, eljegyzés, csalódás... Röviden így foglalhatnám össze az eseményeket.

Ami a legvonzóbb Clare könyveiben - a szereplőin kívül - az a megálmodott világ. Mert igen, szinte alig történt előrelépés, de a szereplők elvitték a hátukon a történetet. Elég Charlotte-ra gondolnom, aki megpróbálja egyben tartani ezt a furcsa kis családot, vagy Will-re, aki valóban nem az, akinek mutatja magát. És ha már szereplők. Magnus kötelező eleme ennek az univerzumnak. Furcsa, hogy itt is felbukkant, bár az még furcsább lenne, ha nem tenné üdvözletét itt is.

Tessa rejtélye nagyon foglalkoztat. Elméletem sincs, hogy mi lehet. Biztos hogy Clare már említette, csak valahogy átsiklottam felette.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi vár rám a befejező kötetben. De sorrendben haladok, és a soron következő az Elveszett lelkek városa.

Azt hiszem, Clare-nek sikerült visszarántania magával, mert érzem, hogy ismét rajongani fogok a könyveiért.

Read More

Rick Riordan - Csata a labirintusban

Fülszöveg:
Percy Jackson semmi jót nem várt az iskolai nyílt naptól, de amikor titokzatos halandó ismerőse után két pomponlánydémonnal is találkozik, a dolgok még a vártnál is rosszabbra fordulnak.
A sikersorozat negyedik kötetében már a küszöbön áll az olimposziak és a Titán isten közötti háború. Még az eddig biztonságos menedéknek számító Félvér Tábor is sebezhetőnek bizonyul, amikor Kronosz és hadserege megpróbál varázshatárán belülre kerülni.
Hogy a támadásnak elejét vegyék, Percy és félisten barátai egy küldetésre indulnak a Labirintusba – a hatalmas, föld alatti világba, ami minden fordulóban újabb vérfagyasztó meglepetést tartogat számukra.

Borító: 3
Sorozat: Percy Jackson és az Olimposziak # 4
Eredeti cím: The Battle of the Labyrinth
Kedvenc karakter: Percy, Nico
Oldalszám: 344
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2011, 2013, 2015

Nemrég olvastam a Titán átkát, és nagy szerencsémre a folytatások a polcomon várakoztak. Így esett, hogy múlt héten, alig pár óra alatt sikerült elolvasnom ezt a részt is.

Riordan nem lacafacázik. Míg az előző részekben kellett egy kis idő, míg belecsöppentünk a dolgok közepébe, itt már szinte az első oldalakon akcióban van részünk.

Több új, és régi ismerős is beköszön, és én nem győztem ujjongani.

Izgalmas és pörgős volt a könyv. De míg az előző rész végénél éreztem a rajongást, itt ez nem adatott meg. Szó sem róla. Minden van itt, ami szem-szájnak ingere, de... Magam sem tudom.

Érdekes újragondolása volt ez a könyv a Minotaurusznak és az ő labirintusának. Az író most is brillírozott. Ahogy a jelen és a mítoszok között lavíroz, az csodás.

Ha az olvasó egyáltalán nem járatos a görög mitológiában, garantált hogy a könyv illetve a sorozat végére már nagyon járatos lesz a témában.

És a még a Wikipédiát is átolvassuk, látható hogy Riordan próbál hű maradni a történetekhez.

Szerettem olvasni a könyvet. Tetszett, hogy hőseink ismét kalandoznak, és még ezt is sikerült különlegesebbé tennie az írónak. Hiszen nem csak egy mezei labirintusban bolyongtak. Változott minden kanyarban, és senki sem tudhatta hogy mivel találkozik a folyosó végén. Továbbá az idő is másképp telt ott, ami - tekintve hogy a küldetés időhöz volt kötve - még sürgetőbbé tette a dolgokat.

Aminek nagyon örültem, hogy a kis csapat újra együtt kalandozott. Elméletben ez Annabeth küldetése lett volna, de élek a gyanúval, hogy ez csak a bemelegítés volt. Percy már 15 éves, és több tapasztalata van, mint a Villámtolvajban. De ehhez képest még mindig keveset tud. Látszik hogy sokat fejlődött, és most az isteni képességeit is használta. Ezek a jelenetek igazán tetszettek.

Akinek viszont a legjobban örültem, az Nico volt. Megváltozott, igen. De mégis, nekem az egyik kedvencem. Nem illik a társasához, viszont mégis odaillik. Igen, ez kicsit ellentmondásos, de mégis így van.

Mivel a következő kötet ennek a sorozatnak a zárórésze, látszik, hogy Riordan nem húzza az időt. Luke-val kapcsolatban pedig... Kíváncsi vagyok, hogyan is sikerült neki az, ami. És hogy mi lesz most, hogy Kronosz is képbe került.

A csata most nem hengerelt le annyira mint az előző részben, de jó volt látni. hogy a Tábor egyként küzd az ellenség ellen.

Read More

Rick Riordan - A titán átka

Fülszöveg:
Amikor Percy Jackson megkapja Groover segélyhívását, készülődni kezd a harcra. Jól tudja, hogy szüksége lesz erős szövetségeseire, Annabethre ás Tháliára, a félistenekre; valamint hűséges bronzkardjára, Árapályra is… és egy fuvarra a mamájától.

A félistenek Grover megmentésére sietnek, aki – mint később kiderül – fontos felfedezést tett: két félistenre bukkant, kiknek származása egyelőre még ismeretlen, de igen nagy erővel rendelkeznek… De ez még nem minden.

A Titán úr, Kronosz felállítja számukra eddigi legfondorlatosabb csapdáját, és az ifjú hősök majdnem belesétálnak.

A sorozat mulattató, és izgalmas harmadik kalandjában Percynek a legveszélyesebb kihívással kell szembenéznie: a Titán Átkának hátborzongató próféciájával…

Borító: 3,5
Sorozat: Percy Jackson és az Olimposziak # 3
Eredeti cím: The Titan's Curse
Kedvenc karakter: Percy, Nico, Riska
Oldalszám: 288
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2010, 2013, 2015

 Pár nappal ezelőtt éppen a Szörnyek tengere ment a TV-ben - ami botrányosan rossz - viszont elkapott a lendület, és úgy döntöttem, hogy ideje folytatnom a sorozatot.

Az előző rész kicsit csalódást okozott, de pozitívan álltam ehhez a kötethez.

És mire a könyv nagy részén túl voltam, kezdtem megérteni a rajongókat.

A Szörnyek tengere egy eléggé érdekes függővéggel zárult. Thália, Zeusz lánya - mondjuk úgy hogy - újraéledt. Eddig mindenki azt gondolta hogy Percy-ről szól az a bizonyos Prófécia, de itt már bizonytalanná vált.

Nem tudom ki hogy van vele, de a könyv végéig nem igazán tudtam, hogy Thália melyik oldalhoz is fog állni. Bizonytalan volt, makacs, és mivel a főisten lánya, megvolt benne a hajlam hogy a csapat élére álljon, és ő ossza az utasításokat. Viszont itt van Percy, aki maga is egy különleges félvér, hála Poszeidon-nak. Itt érvényesült a legjobban, hogy két dudás nem vér meg egy csárdában.

Sokszor nem értettek egyet, mind a kettő ment a feje után.

Percy is hanyagolva érezte magát. Persze a humoros oldala megmaradt, de érezhető volt, hogy kicsit rosszul viseli, hogy most már nem csak ő van a középpontban.

A könyv érdekesen indul. Grover hívásának hála talál a csapat egy félvér testvérpárt, bár senki sem tudja, hogy kinek a gyermekei. Annabeth-nek is nyoma vész, csakúgy, mint Artemisz-nek. Rég elfeledett szörnyek élednek újjá, és egyre fogy az idő.

Sherrilyn Kenyon-nak hála, ha Artemisz neve felmerül, egyből a tömény utálat vesz erőt rajtam. Nehéz volt most elvonatkoztatni ettől. Mert itt Artemisz olyan volt, mint ahogy azt képzelné az ember lánya.

A Vadászai is érdekesek voltak, és az életvitelük is.

Az egyik legnagyobb talány az volt számomra, hogy Bianka és Nico melyik istennek a gyermekei. A könyv közepén kiderült, hogy a testvérpár is a las vegas-i Lótusz kaszinóban raboskodott, idestova 70 évet. A képességeikről semmit sem lehetett tudni, bár így utólag belegondolva volt pár árulkodó jel.

Riordan fő erőssége a humor, és a mitológiai vonal használata. Több isten és lény is bemutatkozott. Apolló kicsit sem olyan, mint várná az ember, viszont az új lények, a mitológia beépítése a sorozatban viszi a pálmát.

Riska nagy kedvenc lett, örültem hogy ő legalább megúszta.

Akiért nagyon fájt a szívem, az Zoé. Sokszor megnevettetett a régies szóhasználatával.

Ami nagyon nem tetszett, az Bianka választása. Egyik percről a másikra beállt a Vadászok közé, és a testvérét hátrahagyta. Nem tudom hogy végül mi lett vele - mert igen, úgy tűnhet hogy vége, de ha az apját is hozzávesszük a dologhoz, cseppet sem lepődnék meg ha a későbbiekben még felbukkanna - de nem hullajtok érte könnyeket.

Ellenben Nico-t hamar megkedveltem, remélem hogy a következő részben visszatér.

A könyv nagy része olvastatta magát, de nem kapott el a lendület. Nem éreztem azt, amit a rajongók nagy többsége. Viszont a könyv háromnegyede után elkapott a gépszíj, és faltam a lapokat. Ott kezdtem érteni, hogy miért is olyan népszerű a sorozat.

Harcban nem volt hiány, és hogy a Titánok is egyre jobban bemutatkoznak, az nagyon jót tett a könyvnek.

Illő volna utánaolvasni, hogy mi igaz abból, amit Riordan belecsempészett a könyveibe.

Két nagy csattanót is tartogatott az író a könyv végére:

- Thália választása teljesen meglepett. Nem vártam erre a fordulatra.

Kíváncsi vagyok, hogy a későbbiekben felbukkan-e még.

- Nico és Bianka apja. Jó ég, nem hittem a szememnek. Ez aztán a fordulat!

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a folytatásokban mi vár még rám. Szerencsére a polcomon vannak a folytatások, már ami ezt a sorozatot illeti.

Read More

Tammara Webber: Breakable – Törékeny

Fülszöveg:
Landon Lucas Maxfield gyermekként azt hitte, tökéletes az élete, és örömmel nézett a reményteljes jövő elébe – mígnem egy tragédia szétzúzta a családját, és kételyeket ébresztett a fiúban mindennel szemben, amiben addig hitt.
Nem akart mást, csak maga mögött hagyni a múltat. Miután megismerkedett Jacqueline Wallace-szal, könnyen jött a vágy, hogy mindazzá váljon, amit a lány igényel…
Már amennyire könnyen jöhetett annak a férfinak, aki megtanulta, hogy a lélek törékeny, és hogy mindazt, amiben reménykedünk, egy szempillantás alatt elragadhatják tőlünk.


Borító: 5
Sorozat: A szív körvonalai # 2
Eredeti cím: Breakable
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 432
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2014.12.16 / 2015.01.16

Mostanában nagyon rászoktak az írók, hogy egy történetet két szemszögből, két kötetben dolgozzanak fel. Őszintén mondom szerintem ez teljesen felesleges. Egyedül talán a Veszedelmes sorscsapásnál éreztem azt, hogy igen, jobban kedvelem mint az első részét.

Az Easy-vel igen személyes kapcsolatom van. Mielőtt megjelent idehaza, én már felfigyeltem rá, és imádkoztam hogy megjelenjen. Amint megjelent, elrohantam a Könyvhétre, megvettem, hazajöttem és pár óra alatt befaltam. Majd jött az ömlengés, és az imádat. Akkor úgy tűnt, hogy az írónő nem folytatja, mivel egy kerek sztorit kaptunk.

Ezért sem akartam ezt a kötetet elolvasni. Nekem úgy volt tökéletes az Easy, ahogy volt.

 Utólag belegondolva tényleg nem kellett volna ezt elolvasnom, mert úgy érzem hogy teljesen felesleges volt mind megírni, mind elolvasni ezt a folytatást.

Lucas az Easy-ben teljesen levett a lábamról, és a magán book boyfriend polcomon landolt. Itt viszont mintha nem is ő lett volna. Míg az Easy-ben imádtam, itt teljesen hidegen hagyott. És nem csak ő, hanem az egész könyv.

Ugyan azt a történetet kaptuk, mint az Easy-ben. Annyi az újítás, hogy itt Lucas múltját is megismertük, amit Landon-ként narrált. És a könyv végén kaptunk egy maximum 1,5 oldalas újítást, ami az Easy-ből kimaradt.

Szégyen nem szégyen, hiába imádtam az előző részt, alig emlékszem rá. Annyi viszont megmaradt, hogy az összes szereplő a szívemhez nőtt, és jókat vidultam a páros évődésein. Legyen az akár Lucas-val vagy Landon-val.

Lucas tipikus rossz fiúnak tűnik, ennek ellenére udvarias és kedves. Törődik a körülötte lévőkkel. Landon-ként egy okostojásnak tűnik, akinek nagyon jó humora van.

Jacqueline fejlődése is figyelemre méltó volt. Annak ellenére ami a kötet elején történt vele, erős maradt, és megtalálta önmagát. És ez a két ember az Easy végére meggyógyította egymást.

Hogy mi szükség van arra, hogy ezt leírtam? Elég csak róla beszélnek, és egyből látom, hogy mekkora szakadék van a két könyv között. Mert amit az Easy-től kaptam, itt annak a töredékét sem.

A könyvet olvasva úgy éreztem, mintha csak egy vázlatot olvasnék. Szinte alig vannak benne párbeszédek, az egész inkább csak elbeszélésnek tűnt.

A szereplők, köztük Lucas is inkább tűntek papírmasé figuráknak. Lucas-t kivéve konkrétan senkinek nincs se szerepe, se személyisége. Az írónő kizárólag Lucas-ra koncentrált, és rá sem eléggé. Egyáltalán nem tűnt olyannak, mint amilyennek megismertem az előző részben.

Még Jacqueline is, aki elméletben főszereplő semmi haszna, és értelme sem volt. Itt tűnt inkább egy buta és semmilyen lánynak, mint olyannak, akinek megismertem az előző részben. Inkább csak a statiszta szerepet játszotta, mint a főszereplőjét.

Az írónő gyorsan átszaladt az Easy történésein. Ahol párbeszédek és szórakoztató jelenetek voltak, itt tömény unalom, pár mondatban lerendezve.

Azt reméltem, ha már Lucas jelen élete ennyire silányra, és semmilyenre sikeredett, akkor Landon múltja megmenti a könyvet a totális csődtől.

De ez sem jött be.

Igen, az előző részben már megtudtuk hogy Lucas édesanyját meggyilkolták, és a fiú is jelen volt. Magát hibáztatta, és az apjával teljesen elhidegültek egymástól.

Itt hiába volt bőven taglalva, hogyan éli tovább Lucas az életét, mégsem tudtam meg egy fikarcnyival sem többet az édesanyjáról, vagy arról az éjszakáról.

Az írónő gondolt egyet, és elővette a legelcsépeltebb amerikai tinisztorit. Lucas hiába eszes, nem érdekli sem az élet, sem az iskola. Elzüllik, a tanulást is hanyagolja. Iszik, drogozik, később csajozik.

Annyi fény volt a sötétségben, hogy pár pillanatra felbukkant az a Lucas, akit imádtam az Easy-ben. Valamint a tetoválásoknak köszönhetően kezdett el gyógyulni. Ezeken a jeleneteken kívül kaptam egy klisés, és semmitmondó háttértörténetet.

Annyi haszna azért volt ezeknek a múltbéli jeleneteknek, hogy a sorozat folytatásában a két főszereplő bemutatásra került. Bár Boyce cseppet sem szimpatikus.

Azt reméltem, hogy Lucas tragikusan elvesztett édesanyjáról többet megtudok, és az édesapjával is leülnek és átbeszélik az elmúlt évek történéseit.

Ennek ellenére egyiket sem kaptam meg. Az utóbbi kimerült abban, hogy a fiatalok hazautaznak, és Lucas bemutatja az apjának Jacqueline-t , és minden szép és jó lett.

Reméltem, hogy több új jelenetet olvashatok a párosról, és még jobban megkedvelem őket. Esetleg a jövőjükbe is bepillanthatok.

Egyiket sem kaptam meg.

Nagyon dühös vagyok az írónőre. Az Easy tökéletes volt úgy, ahogy. Nem kellett volna ez a kötet. De ha mégis, akkor több életet és szenvedélyt kellett volna az írásba és a szereplőkbe fektetnie. Mert sajnos a történet annyira untatott, hogy el sem hittem hogy ez az Easy folytatása. Iszonyat nagy csalódást okozott az írónő és a könyv is.

Read More

Ilona Andrews: Magic Bites – Pusztító mágia

Fülszöveg:
A világban két erő uralkodik, egymást véletlenszerűen felváltva:
A mágia és a technológia.

Amikor a mágia kerekedik felül, leállnak az autók, nem működnek a fegyverek, a tudásra és gazdagságra szomjazó Halottidézők pedig tudatukkal irányítják a vérszomjas vámpírokat.
Amikor azonban a technológia kerekedik felül, semmilyen varázsige nem védi meg többé az otthonunkat a szörnyetegektől.

Kate Daniels paranormális ügyek felgöngyölítésével megbízott zsoldosként szolgál. A szókimondó lány kissé túlságosan is bízik a kardja erejében. Mivel az ereiben mágia csordogál, maga is bármikor halálos célponttá válhat.
Amikor gyámját meggyilkolják, válaszút elé kerül:
Vagy megvárja biztonságban, amíg elcsitulnak a kedélyek, vagy a természetfeletti gyilkos nyomába ered.

Vajon mibe keveredik bele, ha a Halottidézők és a Falka is őt akarja?


Borító: 4,5
Sorozat: Kate Daniels # 1
Eredeti cím: Magic Bites
Kedvenc karakter: Kate
Oldalszám: 320
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2015.12.03 / 2015.12.11

 Nem akarom azzal kezdeni az értékelésemet hogy végre, megjelent ez a könyv. De mégis kénytelen vagyok.
Mióta olvastam az írópáros másik sorozatát, azóta szerettem volna ezt a sorozatot is elolvasni. Persze a rajongók tettek erről, de én erős voltam, és kivártam. És meg kell mondanom, nem csoda hogy kedvelem az írópáros munkásságát!
Végre, úgy érzem kezd ismét belendülni idehaza az urban fantasy műfaj. Szomorú, de itthon nem igazán értékelik az olvasók, pedig igazi gyöngyszemekre lehet találni.

Lényegében. Ennek a sorozatnak a marketingje régóta tart. És reméljük meg is lesz a haszna.
Nagy elvárásokkal álltam neki a könyvnek. Hiszen hiába nem olvastam, állandóan belebotlottam az értékelésekbe, Kate-be és Curran-ba.
Nem mondom hogy csalódott vagyok, de egy kicsit jobbat vártam. Érzem hogy kedvenc lesz a sorozat, de még nem éreztem azt a katarzist, amit ilyenkor kellene.

Úgy tűnik, hogy az írópáros igazán szereti a mágikus világokat. Elég a másik sorozatukra gondolni. (Kár hogy az idehaza félbehagyták)

Itt ismét egy mágikus világba kalauzolnak minket.

Egy olyan világban járunk, ahol a mágia és a technológia egyszerre van jelen. Folyamatosan váltogatják egymást, nem lehet tudni, mikor melyik veszi át az uralmat.

Igazán érdekesnek találtam ezt az elgondolást. Nem csak egy szimpla mágikus világot kaptunk. A páros ezt is megspékelte.

És mivel hol a mágia, hol a technológia uralkodik, így a hétköznapi tárgyak is váltogatják egymást. Elég a személyszállításra gondolni. Hol autóval, hol lovakkal közlekednek. És ez még csak a jéghegy csúcsa.

Igazán élveztem olvasni a könyvet. Ez amolyan bevezető. Az írók, ahogy szokták, komótosan és gördülékenyen körbevezetik az olvasót ebben a világban. Nincs semmi a szánkba rágva, vagy túlmagyarázva.

Tökéletes volt ez a kötet arra, hogy megismerjük ennek a világnak a működését.
Örülök hogy az írók időt szántak a világbemutatásra, még ha  ez azzal járt, hogy elég lassan indult be a történet.

Ebben a világban él Kate Daniels, aki zsoldosként éli mindennapjait. Mágia csörgedezik az ereiben, ami a munkája során igazán hasznára lesz.

Nem győzöm hangsúlyozni, mennyire kedvelem az írópárost. Eddig egyik női főszereplőjükkel sem lőttek mellé.

Kate titokzatos, erős és humoros. Nem enged közel magához senkit. Erős, de mégsem szuperhős.

Hamar megkedveltem Kate-et. tetszik a stílusa, és a humora. A származását homály fedi, de aki figyel, és olvas a sorok között, hamar rájön a kilétére. Vagyis inkább arra, hogy kinek a lánya.

Kate gyámját meggyilkolják, és úgy dönt, hogy kideríti hogy mi történt. Nem számít arra, hogy Atlantát uraló két természetfeletti csoport is felfigyel rá, és a nyomozására.

Nagy piros pont az íróknak a világkidolgozásért. Van itt minden, ami szem-szájnak ingere. Falkatagok, Halottidézők, mitológiai lények és mágia. És még ezután fog jönni a java. Gondolom.

Igazán bámulatos világot hoztak össze. Ismét.

Mivel olyan sokat hallottam már Curran-ról, nagyon kíváncsi voltam rá. Ahogy kell, egy tipikus Alfa. Birtokló, arrogáns, erős és titokzatos. Az erejéből és a személyiségéből is láthattunk egy keveset.

Van benne potenciál, viszont én egy kicsit többet vártam.

Közte és Kate között izzott a levegő, már az első találkozásuk óta. Mégis, az írók nem sietik el a dolgokat. Hiába, a páros adott, mégsem volt sok lehetőség a romantikus szál kidolgozására. De nem is bántam. Néha hiányoltam, de üdítő változatosság volt, hogy inkább csak kerülgetik egymást.

Nagyon érdekes volt a történet, és az írók sikeresen megvezettek. Konkrétan a tettes adta meg még a legelején a válaszokat, de úgy átsiklottam felette, ahogyan azt kellett. Teljesen más valakire tippeltem.

A mellékszereplők közül már most sikerült pár igazán szimpatikus személyt kiválasztanom. Derek már a legelső felbukkanásával szimpatikus volt, ahogy Mahon is. Maxine a recepciós remélem még felbukkan, valamiért vele is szimpatizáltam.

Sorozatkezdő kötetnek igazán ütős volt.

Olvastatta magát a könyv, mi sem mutatja jobban, mint hogy pár óra alatt elolvastam.

A szereplőkben megvan a potenciál, és ez a világ még sok dolgot rejt. Remélem hogy a Kiadó hamarosan elhozza nekünk a folytatást, mert tudom hogy ez a sorozat is a kedvenceim között fog szerepelni.
Az urban fantasy rajongóknak kötelező darab, és azoknak is, akik szeretik a korai Anita Blake köteteket!

Read More

Cassandra Clare - Bukott angyalok városa

Fülszöveg:
A háborúnak vége, és Clary Fray izgatottan tért vissza New Yorkba, ahol egy lehetőségekkel teli, új világ vár rá. Szorgalmasan edz, hogy Árnyvadász válhasson belőle, és felhasználhassa különleges képességeit. Édesanyja feleségül megy élete szerelméhez. Az Árnyvadászok és az Alvilágiak végre békében élnek egymással. És ami a legfontosabb, Clary és Jace szerelme végre igazán kiteljesedhet.

Valaki azonban Árnyvadászokat kezd gyilkoni, és az éleződő feszültség újabb véres háborúval fenyeget. Clary legjobb barátja, Simon sem segíthet. Akármerre fordul, valaki maga mellé akarja állítani, hiszen szükségük van az életét megrontó átok rettenetes hatalmára. Arról nem is beszélve, hogy két gyönyörű, ámde veszélyes lánnyal jár egyszerre, akik közül egyik sem tud a másikról.

Amikor Jace minden magyarázat nélkül távolodni kezd Clarytől, a lány egy rejtély kellős közepén találja magát, amelynek a megoldásával valóra válik a legrosszabb rémálma. Rettenetes események láncolatát indítja el, aminek akár az is lehet a vége, hogy mindent elveszít, ami fontos a számára. Még Jace-t is.


Borító: 5
Sorozat: A Végzet ereklyéi # 4
Eredeti cím: City of Fallen Angels
Kedvenc karakter: Jordan
Oldalszám: 392
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2011,2013,2014,2015

Bő két év telt el, mióta utoljára Clare könyvet fogtam volna a kezembe. Mi ennek az oka? A Pokoli szerkezetek első része tetszett, de valamiért nem folytattam. A Végzet ereklyéi pedig nekem ott ért véget, ahol kellett volna, és nem láttam értelmét a folytatásnak.
Ennek ellenére mégis csak folytatom a sorozatot, igaz, megkésve. A vélemények a könyvről nagyon megosztottak. Úgy döntöttem, ideje utánajárnom a dolgoknak.

Mivel hosszú idő telt, mióta az Üvegvárost olvastam, be kellett látnom, hogy nagyon sok mindent elfelejtettem. A lényeg megmaradt, de az apró utalások, vagy éppen Simon Jele értetlen pislogásokra késztettek. De sebaj, gondoltam majd belerázódom.

De ez nem történt meg. Szó se róla. Olvastatja magát a könyv. Viszont pont az hiányzott belőle, ami a húzóereje. Az Árnyvadászok világa és a fantasztikus karakterek.
Ebből semmit sem kaptam. A szereplők teljesen kifordultak magukból. Van, aki nem változott, és ugyan olyan buta, mint volt. Legnagyobb sajnálatomra viszont Jace olyan volt, mintha kiherélték volna. Ritka pillanat volt, amikor megcsillogtatta szarkasztikus humorát, pedig pont ezért szerettem meg. Magnus sem volt önmaga. Úgy éreztem, mintha egy szűrőn át láttam volna őket.

A történetről annyit, hogy az nagyon nincs. Sokat felejtettem, de annyi megmaradt, hogy a sorozat akciódús, humoros és izgalmas.
Itt minden volt, csak izgalom nem.
A könyv háromnegyede tipikus brazil szappanopera. Ki kivel van együtt, kivel csalta meg, és ki szenved totálisan feleslegesen.
Aki cseppet sem változott, az Izabelle. Ugyan olyan szúrós és tüzes, mint volt.

Az sem segített a helyzetemen, hogy a könyv nagyrészt Simon szemszögéből íródott. Soha nem voltak odáig érte, és itt sem könnyítette meg a helyzetet. Viszont pont az ő helyzete az, ami igencsak érdekes. Nem tartozik sehová, és nem is tudja, hogy hová tartozik. Kicsit értelmetlen, de így van. Vámpír, aki Jace-nek hála bírja a napfényt. A vámpírok kirekesztették, viszont hiába, az Árnyvadászokkal baráti kapcsolatban van, mégis egy szakadék választja el őket egymástól. Simon-nak meg kell küzdenie az éhségével is.
Attól függetlenül hogy Simon nem a kedvencem, érdekes szálak vannak kibontakozóban.

Mint említettem, a könyv nagy része totális tini dráma. Nem lett volna ezzel túl sok bajom, ha Clare jó pár akciót beiktat. De nem tette. Ehelyett ruhapróbákról, és partikról kellett olvasnom.

A szereplők sem kerültek közel hozzám. Clary semmit sem változott. Ugyan olyan buta, mint volt. Nem szerettem eddig sem, és ezután sem fogom. Azt gondoltam, mivel megkezdte a kiképzését, valamennyi ész szorul t belé. De nem.
Jace is kifordult önmagából. A szerelmi drámáknak köszönhetően olyan volt, mint egy pincsikutya.

Akiket nagyon hiányoltam, az Alec és Magnus. Főleg Magnus. Szerencsére a könyv közepe tájékán felbukkant, de nagyon keveset kaptam belőle.
Viszont pont ez volt az egyik legérdekesebb dolog a könyvben. Alec és Magnus szerelme, és párkapcsolati krízise. Hiszen Magnus halhatatlan. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz velük.

Aki viszont meglepett, az Jordan. Már az első pillanattól fogva szimpatikus volt. Remélem, a további kötetekben is fel fog bukkanni.

Akire fokozott figyelmet szenteltem, az Zakariás testvér. Belefutottam egy jó nagy adag spoilerbe vele kapcsolatban. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy miként is lett az, aki.

Valamint tetszettek az utalások Will-re, és az előzménysorozatra is.

Mivel a könyv nagy része dráma, nem vártam túl sok akciót a végére. De Clare meglepett, és mégsem. Meglepett, mert az utolsó fejezetek igazán akciódúsak, és drámaiak. Nem lepett meg, mert úgy éreztem, hogy a lerágott csontot akarja még egy kicsit rágcsálni.
Clary újfent megmutatta, hogy az esze csak dísznek van. Remélem a továbbiakban javulni foga helyzet.
Lilith említése jót tett a könyvnek. Az már nem, hogy ilyen könnyen vége van. Vagy talán mégsem?

Read More

Gail Carriger:Soulless – Lélektelen

Fülszöveg:

Alexia Tarabotti több okból sem élhet komolyabb társasági életet.
Elsősorban azért, mert nincs lelke.
Másodsorban azért, mert vénkisasszony, apja pedig talján, ráadásul már meg is halt. Harmadiknak feltétlenül meg kell említenünk a vámpírt, aki az illemszabályokat semmibe véve, bárdolatlan módon lerohanja őt. De hogyan tovább? Alexia kilátásai nem túl rózsásak, mivel véletlenül megöli támadóját, majd rögtön színre lép a szörnyű Lord Maccon (a nagyhangú, lompos öltözetű, de jóvágású farkasember), hogy Viktória királynő nevében fényt derítsen a haláleset körülményeire. Míg bizonyos vámpírok váratlanul felbukkannak, mások ugyanilyen váratlanul tűnnek el, és közben mindenki Alexiára mutogat. Vajon ki tudja nyomozni, mi zajlik London legfelsőbb köreiben? Hasznosnak bizonyul-e lélektelen mivolta, amely semlegesíti a természetfeletti erőket, vagy csak felbosszantja ezek gazdáit?
És a legfőbb kérdés: ki az igazi ellenség, és van-e nála melasztorta?


Borító: 1
Sorozat: Napernyő Protektorátus # 1
Eredeti cím: Soulless
Kedvenc karakter: Lord Akeldama
Oldalszám: 372
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2012

Ha egy könyv nagyon régóta van a várólistámon, akkor az ösztöneimre hallgatva le kéne onnan venni. Hiszen ha már évek óta ott van, és én még lépést sem teszek az elolvasására, akkor ott valami gond van.

Úgy tűnik, hogy ezzel a könyvvel is így jártam.

Már a könyv "típusát" nehéz meghatározni. Urban fantasy? Steampunk? Történelmi romantikus? Igazság szerint mindegyik.

Ezért is keltette fel anno az érdeklődésemet.

Alexia Tarabotti lélektelen, azaz természeten túli. Ebben a világban nem ismeretlen a vámpírok és vérfarkasok fogalma, sőt, nyilvánosan az emberek között járnak.

Méghozzá a viktoriánus Londonban.

Nagyon érdekes az alapötlet, de engem mégsem szippantott magába. Sőt, untam az egész könyvet.

Alexia ebben a korban kitűnik, viszont a 21. században megállná a helyét. Vénkisasszony lévén nem számíthat arra hogy sikerül megházasodnia. De nem is aggasztja a dolog.

Olasz származása sem segíti őt. Ezeket pótolva ott van az éles nyelve, aminek köszönhetően jobbnál jobb  szócsatákban tud részt venni.

Ennek ellenére számomra Alexia sokszor már túl sok volt. Értettem hogy mit szeretne az írónő, de nálam ez nem jött be.

Ha a történetből kiveszem a fantasy címkét, akkor adott nekünk egy történelmi romantikus könyv, egy jó kis nyomozással megfűszerezve.

Ennek ellenére engem egyáltalán nem ragadott magával a történet.

A többi szereplő szimpatikus volt, de még így sem tettek rám túl nagy benyomást. Egyértelmű, hogy Lord Akeldama a könyv egyik fő színfoltja. Tetszett a stílusa. Lord Maccon tipikus skót. Hangos, és felföldi. Akik már olvastak skót férfiakról, azoknak ez mindent elmondd.

A történelmi romantikus könyvekben nem igazán lehet szabadon mozogni. Az írónő ezeket jól megkerülte, és sikerült párszor meglepnie. Ami egyértelműen piros pontot érdemel, az a kompromittáló helyzet kezelése. Ebben a témában már kötelező a kényszerházasság, ha olyan helyzetbe találják a főszereplőket ami nem kifejezetten szerencsés.

Szerencsére az írónő ezt figyelmen kívül hagyta.

A könyvet egyértelműen a szereplők viszik el hátukon, mert történet nagyon az nincs. Sötétben tapogatózik mindenki, és az írónő sem sietett megmagyarázni a történteket.

Igazság szerint már a könyv közepétől fogva untam az egész könyvet. Volt, hogy oldalakat átlapoztam, és csak a párbeszédeket olvastam el. A könyv végén pedig már szinte csak pár mondatot olvastam el,annyira nem érdekelt, hogy mi fog történni. Figyelembe véve, hogy ez a végkifejlet, és a történet csúcspontja, nem igazán kedvező.

Nem azt mondom, hogy nem érdekes. Mert az. Viszont egy idő után elvesztette a varázsát nem csak a történet, hanem a szereplők is.

Van potenciál a sorozatban. Viszont úgy érzem, hogy ez a sorozat nem nekem íródott, hiába megvan benne minden, amit amúgy szeretek.

Read More

Rick Riordan - A szörnyek tengere

Fülszöveg:

Percy Jackson új éve az iskolában meglepően nyugodtan indul. Egyetlen szörny sem akarja betenni a lábát New York-i sulijába. Ám amikor az osztály ártatlan meccse élet-halál harccá válik egy csapat emberevő óriás ellen, a dolgok, hogy is mondjam… kezdenek eldurvulni. Váratlanul érkező barátja, Annabeth is csupa rossz hírt hoz: a Félvérek táborát védő határokat egy titokzatos ellenség lerombolta, és amíg ezeket újra helyre nem állítják, a félisteneknek nincs hová rejtőzniük…



Borító: 4,5
Sorozat: Percy Jackson és az Olimposziak # 2
Eredeti cím: The Sea of Monsters
Kedvenc karakter: Tyson
Oldalszám: 256
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2013, 2015

Pár héttel ezelőtt olvastam a Villámtolvajt, és annyira tetszett, hogy rövid időn belül be is szereztem a folytatást.

Imádom a görög mitológiát, úgyhogy nekem ez a sorozat igazi csemege.

A Villámtolvaj elolvasása után - annak ellenére hogy a filmet hamarabb láttam - voltak bizonyos elvárásaim. Szerettem volna, ha az író megugorja az előző rész szintjét, és én boldogan adhatok ennek a könyvnek maximális pontszámot.

Sajnos ez még várat magára.

Ahogy a fülszöveg is jelzi, Percy élete normálisan zajlik. A tanévnek hamarosan vége, és csodák csodájára még nem rúgták ki, és semmi rendkívüli nem történt. Már ami a szörnyeket illeti.

Viszont pont az utolsó tanítási napon szörnyek támadják meg az iskolában Percy-t, és legújabb furcsa barátját, Tyson-t.

Eközben Annabeth is felbukkan, és közli, hogy a Félvér Tábor bajban van. Thalia fáját megmérgezték, és a Tábort körülzáró védőgát is eltűnt, így a táborlakók veszélybe kerültek.

Kheron-t felfüggesztették, és Thantalosz került a helyére...

Nagyon vártam már, hogy hőseink mikor és milyen formában kezdenek el ismét kalandozni. Az előző rész annyira izgalmas és akciódús volt, hogy reméltem, itt is hasonlókat fogok tapasztalni.

Viszont hiába, Percy-ék ismét elindulnak, és ismét kalandoznak. Ennek ellenére nekem valami nagyon hiányzott ebből. Szó se róla. Izgalmas volt, eseménydús és a humor is a helyén volt. Több mitológiai utalás is felbukkant, és Hermész is tiszteletét tette. Mégis, nekem valami nagyon hiányzott ebből a könyvből.

Az már nyilvánvaló, hogy Luke és Kronosz az ellenség. Viszont hiába, Luke a rossz oldalra állt, én még látok benne valamit ami reménységre ad okot.

Percy is fejlődik, viszont párszor jól megcsapkodtam volna. Főleg Tyson miatt. Örülök, hogy Percy használja az örökségét. Szórakoztató volt hogyan menekülnek meg a képességének hála, és Szivárvány is a szívemhez nőtt.

Tyson a kötet abszolút kedvenc karaktere. Aranyos, esetlen, de mégis csupa szív. Nagy haszna lesz még ennek az édes küklopsz bébinek a sorozatban.

Grover hiába nem tartott most hőseinkkel újabb kalandozásra, mégis egyik fő szereplője volt a könyvnek. Rengeteg vicces pillanatot okozott, és nem győztem vigyorogni.

A végkifejlet tetszett, és izgalmasra sikeredett. Viszont nagyon hiányoltam a Tábort, és annak a hangulatát.

De Riordan a könyv végére kárpótolt. Visszatértünk a Táborba, és minden olyan volt, mint amit az előző kötetben kedveltem.

Viszont nagyon mérges lennék rá, ha nem állna a polcomon a folytatást. Kérem, miféle függővég ez? Szó se róla, kíváncsi vagyok Rá, és hogy hogyan is illeszkedik be, de ilyen durva függővégre nem számítottam.

A könyv hozta, amit kellett. Mitológia, kaland, humor és akció. Ennek ellenére nekem most hiányzott valami plusz, ami az előző részben megvolt. Remélem, hogy a folytatástól meg kapom azt, amit itt most hiányoltam.

Read More

Colleen Houck - A tigris átka

Fülszöveg:

Szenvedély. Sors. Hűség.

Kockáztatnád mindezt azért, hogy megváltoztasd a végzeted?

Amikor Kelsey Hayes azon gondolkodott, vajon mit fog csinálni ezen a nyáron, álmában sem jutott volna eszébe, hogy egy háromszáz éves indiai átkot próbál majd megtörni. Egy rejtélyes fehér tigrissel, akit Rennek hívnak. A világ túlsó felén. Pedig pontosan ez az, ami történt.
Szembeszállva sötét erőkkel, bűvös mágiával és misztikus világokkal, ahol semmi sem az, aminek látszik, Kelsey mindent kockára tesz, hogy megfejtsen egy ősi próféciát, amely örökre megtörheti az átkot.



Borító: 3
Sorozat: Tigris # 1
Eredeti cím: Tiger's Curse
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 534
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2012

Ismét egy könyv, ami elég hosszú ideje a várólistámon szerepel.
Mindig is tetszett a könyv, de valami visszatartott.

Kelsey 18 éves, és nemrég fejezte be a középiskolai tanulmányait. Nyári munkára jelentkezik, és kap is egy két hetes állás egy cirkuszban. Ott megismerkedik Dhiren-nel, a fehér tigrissel.
Kelsey valami folytán nagyon vonzódik a tigrishez, és kapva kap az alkalmon, amikor Mr.Kadam - aki megvásárolta a tigrist - arra kéri, hogy legyen az állat gondozója míg Indiába nem érnek.
Ott aztán Kelsey olyan kalamajkába keveredik, amire még álmában sem gondolt...

Nagyon vártam már, hogy olvashassam a könyvet. India mindig is távol állt tőlem. Mind a kultúra,mind a mitológia. Érdekes utazásnak indul ez a könyv, viszont amit kaptam, az elég vegyes érzelmeket váltott ki belőlem.

Rengeteg potenciál van a könyvben. Egy több száz éves átok, indiai hercegek és jó pár kaland. Kíváncsi voltam, hogy az írónő mit is kezd ezzel.
Nos, nem sikerült annyira jól kiviteleznie a dolgokat, mint azt vártam.

Kelsey elméletben egy 18 éves lány, akivel túl sok bajom nem volt. Nem sikerült megkedvelnem, de nem is volt ellenszenves. Teljesen semleges maradtam az irányába.

Viszont ahogy haladt a könyv, egyre nagyobb volt a meggyőződésem, hogy Kelsey egy 16 éves tipikus YA csitri. Amikor pedig a könyv 3/4-nél 180 fokos fordulatot vett a személyisége, végleg elkönyveltem magamban hogy Kelsey és én nem leszünk jóban.
Az eddigi értelmes lány átváltott egy számomra teljesen értelmetlen viselkedésbe. Szó se róla. Eleinte értettem hogy miért is fél az érzelmektől.
De amikor már tisztázta magában és mégis elmenekül és olyan dolgokat művelt amiért jól felpofoztam volna, akkor megkérdeztem magamtól hogy erre vajon mi szükség. Vagy marad, vagy elmegy de akkor ne siránkozzon, és ne viselkedjen gyerekként.

Dhiren a tigris viszont már az első pillanatban elvarázsolt. Nem ért meglepetésként, hogy ő Ren India elfeledett hercege.
Ren hozta azt, amit elvártam tőle. Teljesen olyan volt, mint egy modern herceg. Kedves és törődő, és tengernyi türelemmel van megáldva. Makacs de közben humoros. Viszont valamiért majdhogynem ő is semleges maradt a számomra. Van benne potenciál, sokszor megmosolyogtatott, de nem éreztem azt, amit egy főhősnél - főleg egy férfinél - éreznem kellett volna.

A történetre visszatérve. Lassan indult be a sztori. Eltelt már több mint 100 oldal, de Kelsey még szinte el sem indult sehová. A dzsungelekben eltöltött idő szinte nevetséges. Csak sétálgattak ott pár órákat, és eljutnak A-ból B-be. Kicsit több kalamajkára számítottam. Túl könnyen ment minden.

Tetszett hogy Ren és Kelsey milyen jó viszonyt ápoltak egymással. Csakúgy mint Kelsey, nekem is nehézséget okozott, hogy egy személyként gondoljak a tigrisre és a férfire.

Jó volt a páros között a kémia. Kelsey viszont mint említettem feleslegesen csinált műsort.

Nagyon vártam már, hogy mikor bukkan fel Ren öccse, Kishan. Gondoltam én, mivel Ren a "jó" herceg, akkor Kishan lesz a dögös, de "rossz".

Viszont Kishan is csalódást okozott. Egy kicsit.
Eleinte hozta azt, amit vártam tőle. Egy meg nem értett rosszfiú.
Viszont a könyv végénél szinte már el is tűnt ez a Kishan. És még egy fekete pont az írónőnek. Azt vártam hogy hárman indulnak el kalandozni. Nos, nagyon nem.

A kalandok érdekesek és izgalmasak voltak. Viszont olyan érzésem volt, mint minden olyan egyszerű és nyilvánvaló lenne.
Fanindra a kobra viszont nagyon szimpatikus volt. Sokkal jobban megkedveltem mint Kelsey-t. Ez már sokat elmondd. Viszont Mr. Kadam nagyon hamar szimpatikussá vált.

A végkifejlet izgalmas volt, értem ezalatt a Kishkindha-ban történtekre. Ami ezután jött, az tömény szenvedés.
Nem gondoltam volna, hogy Kelsey meglépi az utolsó döntését, amit elég feleslegesnek tartok. Kíváncsi leszek, hogy mi lesz ezek után.

Olvastatta magát a könyv, viszont nem vagyok maradéktalanul elégedett. Kelsey-nek van hová fejlődnie, viszont a kalandozások miatt mindenképpen folytatni fogom a sorozatot.

Read More