Fülszöveg:Landon Lucas Maxfield gyermekként azt hitte, tökéletes az élete, és örömmel nézett a reményteljes jövő elébe – mígnem egy tragédia szétzúzta a családját, és kételyeket ébresztett a fiúban mindennel szemben, amiben addig hitt.
Nem akart mást, csak maga mögött hagyni a múltat. Miután megismerkedett Jacqueline Wallace-szal, könnyen jött a vágy, hogy mindazzá váljon, amit a lány igényel…
Már amennyire könnyen jöhetett annak a férfinak, aki megtanulta, hogy a lélek törékeny, és hogy mindazt, amiben reménykedünk, egy szempillantás alatt elragadhatják tőlünk.
Borító: 5
Sorozat: A szív körvonalai # 2
Eredeti cím: Breakable
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 432
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2014.12.16 / 2015.01.16
Mostanában nagyon rászoktak az írók, hogy egy történetet két szemszögből, két kötetben dolgozzanak fel. Őszintén mondom szerintem ez teljesen felesleges. Egyedül talán a Veszedelmes sorscsapásnál éreztem azt, hogy igen, jobban kedvelem mint az első részét.
Az Easy-vel igen személyes kapcsolatom van. Mielőtt megjelent idehaza, én már felfigyeltem rá, és imádkoztam hogy megjelenjen. Amint megjelent, elrohantam a Könyvhétre, megvettem, hazajöttem és pár óra alatt befaltam. Majd jött az ömlengés, és az imádat. Akkor úgy tűnt, hogy az írónő nem folytatja, mivel egy kerek sztorit kaptunk.
Ezért sem akartam ezt a kötetet elolvasni. Nekem úgy volt tökéletes az Easy, ahogy volt.
Utólag
belegondolva tényleg nem kellett volna ezt elolvasnom, mert úgy érzem
hogy teljesen felesleges volt mind megírni, mind elolvasni ezt a
folytatást.
Lucas az Easy-ben teljesen levett a lábamról, és a magán book boyfriend polcomon landolt. Itt viszont mintha nem is ő lett volna. Míg az Easy-ben imádtam, itt teljesen hidegen hagyott. És nem csak ő, hanem az egész könyv.
Ugyan azt a történetet kaptuk, mint az Easy-ben. Annyi az újítás, hogy itt Lucas múltját is megismertük, amit Landon-ként narrált. És a könyv végén kaptunk egy maximum 1,5 oldalas újítást, ami az Easy-ből kimaradt.
Szégyen nem szégyen, hiába imádtam az előző részt, alig emlékszem rá. Annyi viszont megmaradt, hogy az összes szereplő a szívemhez nőtt, és jókat vidultam a páros évődésein. Legyen az akár Lucas-val vagy Landon-val.
Lucas
tipikus rossz fiúnak tűnik, ennek ellenére udvarias és kedves. Törődik a
körülötte lévőkkel. Landon-ként egy okostojásnak tűnik, akinek nagyon
jó humora van.
Jacqueline fejlődése is figyelemre méltó
volt. Annak ellenére ami a kötet elején történt vele, erős maradt, és
megtalálta önmagát. És ez a két ember az Easy végére meggyógyította
egymást.
Hogy mi szükség van arra, hogy ezt leírtam? Elég csak róla beszélnek, és egyből látom, hogy mekkora szakadék van a két könyv között. Mert amit az Easy-től kaptam, itt annak a töredékét sem.
A könyvet olvasva úgy éreztem, mintha csak egy vázlatot olvasnék. Szinte alig vannak benne párbeszédek, az egész inkább csak elbeszélésnek tűnt.
A
szereplők, köztük Lucas is inkább tűntek papírmasé figuráknak. Lucas-t
kivéve konkrétan senkinek nincs se szerepe, se személyisége. Az írónő
kizárólag Lucas-ra koncentrált, és rá sem eléggé. Egyáltalán nem tűnt
olyannak, mint amilyennek megismertem az előző részben.
Még
Jacqueline is, aki elméletben főszereplő semmi haszna, és értelme sem
volt. Itt tűnt inkább egy buta és semmilyen lánynak, mint olyannak, akinek
megismertem az előző részben. Inkább csak a statiszta szerepet játszotta, mint a
főszereplőjét.
Az írónő gyorsan átszaladt az Easy történésein. Ahol párbeszédek és szórakoztató jelenetek voltak, itt tömény unalom, pár mondatban lerendezve.
Azt reméltem, ha
már Lucas jelen élete ennyire silányra, és semmilyenre sikeredett, akkor
Landon múltja megmenti a könyvet a totális csődtől.
De ez sem jött be.
Igen, az előző részben már megtudtuk hogy Lucas édesanyját meggyilkolták, és a fiú is jelen volt. Magát hibáztatta, és az apjával teljesen elhidegültek egymástól.
Itt hiába volt bőven taglalva,
hogyan éli tovább Lucas az életét, mégsem tudtam meg egy fikarcnyival
sem többet az édesanyjáról, vagy arról az éjszakáról.
Az írónő gondolt egyet, és elővette a legelcsépeltebb amerikai tinisztorit. Lucas hiába eszes, nem érdekli sem az élet, sem az iskola. Elzüllik, a tanulást is hanyagolja. Iszik, drogozik, később csajozik.
Annyi
fény volt a sötétségben, hogy pár pillanatra felbukkant az a Lucas,
akit imádtam az Easy-ben. Valamint a tetoválásoknak köszönhetően kezdett
el gyógyulni. Ezeken a jeleneteken kívül kaptam egy klisés, és
semmitmondó háttértörténetet.
Annyi haszna azért volt ezeknek a múltbéli jeleneteknek, hogy a sorozat folytatásában a két főszereplő bemutatásra került. Bár Boyce cseppet sem szimpatikus.
Azt reméltem, hogy Lucas tragikusan elvesztett édesanyjáról többet megtudok, és az édesapjával is leülnek és átbeszélik az elmúlt évek történéseit.
Ennek ellenére egyiket sem kaptam meg. Az
utóbbi kimerült abban, hogy a fiatalok hazautaznak, és Lucas bemutatja
az apjának Jacqueline-t , és minden szép és jó lett.
Reméltem, hogy több új jelenetet olvashatok a párosról, és még jobban megkedvelem őket. Esetleg a jövőjükbe is bepillanthatok.
Egyiket sem kaptam meg.
Nagyon dühös vagyok az írónőre. Az Easy tökéletes volt úgy, ahogy. Nem kellett volna ez a kötet. De ha mégis, akkor több életet és szenvedélyt kellett volna az írásba és a szereplőkbe fektetnie. Mert sajnos a történet annyira untatott, hogy el sem hittem hogy ez az Easy folytatása. Iszonyat nagy csalódást okozott az írónő és a könyv is.
