Fülszöveg:
A Perem két világ között húzódik: az egyik oldalról a Töredék határolja,
ahol az emberek autókon járnak, plázákban vásárolnak, és a varázslat
nem több puszta tündérmesénél, a másik oldalán pedig Mágia terül el,
ahol kékvérű arisztokraták uralkodnak, alakváltók szaladgálnak, és a
varázserejük nagysága megváltoztathatja az emberek sorsát… Cerise Mar és
a családja pénzben szegény, viszont jókora földterületet mondhat
magáénak a Pocsolya nevű mocsaras területen, amely Louisiana állam és
Mágia között terül el. Amikor Cerise szülei eltűnnek, a Mar család ősi
riválisai válnak az első számú gyanúsítottakká. De semmi nem az, aminek
látszik. Mágia két országának kémei cselszövésekkel teli háborút
folytatnak egymással, és konfliktusuk a Peremre is átterjed – így Cerise
és családja is veszélybe kerül. William, az alakváltó katona, aki maga
mögött hagyta Mágia politikai hadszínterét, arra kényszerül, hogy ismét
szolgálatba lépjen, és felkutassa a rivális ország kémnagymesterét.
Amikor William és Cerise küldetésük teljesítése közben keresztezik
egymás útját, fellobbannak a szikrák – de össze kell dolgozniuk, ha
sikerrel akarnak járni… és ha életben akarnak maradni.
Alig pár hónapja olvastam a sorozat első részét - amit imádtam - és alig vártam, hogy olvassam a folytatást.
Az előző részben külön figyelmet fordítottam William-re, hiszen tudtam,
hogy ebben a könyvben ő lesz a főszereplő. Már a Mágikus találkozásokban
szimpatikus volt, és itt is tartotta a szinten. Sőt, kicsit jobban
megkedveltem.
Az első, ami meglepett, hogy ez a kötet 2 évvel később játszódik, mint
amikor véget ért Rose és Declan története. Ritka az ilyen, hogy egy
író(páros) bevállal ekkora időugrást.
Ez a kötet sokkal komorabb, és sötétebb hangulatú, mint az előző. Míg a
Mágikus találkozásokban oldalanként vigyorogtam, itt csak párszor csalt
mosolyt az arcomra pár szereplő.
A Perem egy újabb részét tárta fel, és be kell vallanom, imádom ezt a
világot. A különböző lényeket, a mágiát, a szereplőket... Az írópáros
tudja, mitől döglik a légy.
Cerise is nagyon szimpatikus volt, de be kell vallanom, Rose és Declan
párosát, és az ő kötetüket nem tudta felülmúlni ez a könyv. Nagyon
szerettem olvasni, de nekem most valami hiányzott. Tetszett a Mar
család, mindegyikük egy zakkant ember - jó értelemben - de picit zavart,
hogy olyan sokan vannak. Kaldar és Richard karakterére külön
odafigyeltem a következő kötetek miatt, és be kell vallanom, Kaldar már
most a szívem csücske.
A Pók és a beosztottjai nagyon durvák, a szó legszorosabb értelmében.
William gondolatai és viselkedése párszor mosolyt csalt az arcomra.
Picit hiányoltam a közte és Cerise közti romantikát, de ebbe a kötetbe
amúgy sem illett volna bele annyi romantika, mint az előző részben.
Nagyon nagy hangsúlyt kapott a könyvben az akció, a Mar család és a több
szereplő is hullanak, mint a legyek.
Nagyon tetszett, hogy William és Cerise összedolgoztak, és az a bizonyos
lény kiléte is nagyon foglalkoztatott. Bár hamar rájöttem, hogy ki is ő
valójában.
A Pókra visszatérve...Nagyon ütős volt a végkifejlet, de nekem kicsit
zavaros, hogy akkor a Pók most él-e vagy mi van vele, mert nem igazán
egyértelmű, hogy mi történt.
A másik, aminek örültem, hogy Rose és Declan is szerepelt pár oldal
erejéig, és Jack is. Imádom a kiskölyköt. Bár amire húztam a számat,
hogy megint csak Mágiába deportált a két főszereplő. És gondolom az
egész Mar család. Ez sem nagyon tiszta, de remélhetőleg a következő
részben ez is tisztázódik. Amit viszont cseppet sem tartok korrektnek,
hogy William +10 év szolgálatot volt kénytelen bevállalni. Szegény
megérdemelné a tényleges happy end-et, erre jön ez.
Összességében, nagyon jó kis könyv ez, szerettem olvasni, imádtam, hogy a
mágiának ilyen nagy szerepe van a sorozatban, tetszett a két főszereplő
is, de nekem mégis hiányzott valami.
Kedvenc karakter: Kaldar, Cerise, William, Declan
Oldalszám: 494
Kiadó: Egmont
Kiadás dátuma: 2012
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése