Fülszöveg:
Tayla, a fiatal őrző élete nem áll másból, mint gyilkolásból. A lány
feladata, hogy az emberekre támadó démonoktól megtisztítsa New Yorkot,
lehetőleg nyom és nagyobb zűr nélkül. Csakhogy Tayla az utóbbi időben
nincs jól: furcsa emlékezetkieséses időszakai vannak, és egy vadászat
alkalmával lebénul a jobb oldala. A harcban meghal a társa és legjobb
barátnője, Tayla pedig egy különös helyre kerül: egy kórházba, amelynek
fekete falait mágikus írásjelek borítják.
Kezelőorvosa, a jóképű Eidolon az első pillanattól kezdve Tayla
különös, erotikus álmainak főszereplőjévé válik, miközben a démon
férfinak sem közömbös a lány.
Eidolon fajtája a nők szexuális kihasználásának él, mégis Tayla
kedvéért hajlandó lenne alávetnie magát a véres és mindkét fél számára
életveszélyes párválasztási szertartásnak – még akkor is, ha minden
észérv ennek ellentmond…
Vajon Tayla választ kap-e a múlt kérdéseire? Akarja-e, hogy
válaszokat kapjon a férfitól? És mi lesz, ha a jövője olyan fordulatokat
tartogat, amelyeket a legvadabb álmaiban sem gondolt volna?
Nagyon sokat vacilláltam, hogy kell-e nekem ez a könyv, vagy hogy
olvasni akarom-e. Molyon nagyon megosztottak az értékelések, és a
bloggereket is ugyan így megosztja a könyv. Szinte mindenki panaszkodott
Tayla-ra, és a hónapokkal ezelőtt Wee-vel folytatott beszélgetésem is
megerősített abban, hogy én Tayla-tól a falat fogom kaparni. De nagyon
pozitívan csalódtam Tayla-ban. Lehet azért, mert úgy álltam hozzá, hogy
milyen idegesítő lesz. De nem volt az. Csak néha volt egy két olyan
megmozdulása, ami szemöldökráncolásra késztetett. De kezdem az elején.
Sokan
"panaszkodtak" arra, hogy a könyv eleje elég zavaros. Főleg a sok démon
megnevezés miatt. Beállok én is a sorba, mert hiába van a könyv elején
pár magyarázat, szinte semmit sem értem vele. Jó pár oldal után már úgy
gondoltam, majd meg lesz a magyarázat, hogy ki milyen démon, mi a
helyzet ezzel a világfelépítéssel.
Ha már a világfelépítésnél tartok.
Nagyon,de nagyon tetszett. Az itthoni pararomance könyvek között ugyan
vannak démonos könyvek, de nem ilyenek. Showalter szereplőit
megszállták, Cole sorozatában néha bukkannak fel. De ez az első sorozat,
ami olyan démonokról szól, akik annak születtek. Vannak kasztok -
nagyon sok - különböző megjelenésekkel bírnak ezek a démonok. Ehhez jön
még a különlegesség, a Démon Kórház.
Az írónő a könyv végén megemlíti,
hogy mennyire kedveli a kórház sorozatokat. Én is, szóval ezzel már
alapból jól indított. A stílusa is nagyon tetszik, szóval Ione nálam
esélyes a kedvenc írónők csoportjába.
Jó pár hasonlóságot felfedeztem
más írónők által írt sorozatok, és e között, de nem nagyon érdekelt. Ami
nagyon hasonló volt itt, az Showalter - Alvilág Uraiból megismert
Vadászok, és az itteni Vadászok gondolkodása és rögeszméje. Ez kicsit
zavart. Nem az, hogy nagy a hasonlóság, hanem inkább a Vadászok
rögeszméje és csőlátása. Ez Tayla-nál is így volt, de nála nem éreztem
annyira erősnek, mint a többieknél.
Na de vissza a történethez.
Eidolon-t nagyon hamar a szívembe zártam. Tipikus orvos. Nyugodt,
összeszedett, logikus. De! Vannak pillanatok, amikor kiszámíthatatlan,
és ettől még jobban megkedveltem. Sőt, imádtam! Tetszettek a
próbálkozásai, ahogy Tayla-t becserkészte. Jó volt kicsit örültnek látni, és nagyon tetszett a párválasztó ceremónia is, ami közte és Tayla között zajlott.
A testvérei is nagyon
szimpatikusak, főleg Wraith.
(Ha már itt tartunk. Nem tudom, hogy a kedves fordító mi a jó fenének
fordította le a nevét Lidércre. Amikor először megláttam, kellett pár
perc, mire rájöttem, hogy kiről van szó. Ezért dühös is vagyok a
fordítóra. Maradjunk már meg az eredeti neveknél! Még most sem tettem
túl magam Kenyon - Fury - Szőrös témán, erre jön ez...)
Shade is érdekes volt, főleg, hogy többször felmerült, hogy meg van
átkozva. Nagyon tetszett, hogy mindegyik testvérnek van valamiféle
különleges képesség.
Na de vissza Tayla-ra. Komolyan, rettegtem tőle. De be kell látnom, hogy
nem kellett volna. Volt egy két buta megmozdulása, de ezt még elnéztem.
Anita Blake óta úgy állok egy hősnőhöz, hogy éljen a feminizmus, és
legyenek életre valók. Tayla az, de közben meg ott a gondolat, hogy
tartozni akar valahová. Ez jelenleg az Aegis-ek csoportja. De még itt
is, függetleníti magát. Nem közösködik. Már a könyv elején tudjuk - és
Tayla is - hogy valami nincs rendben vele. Tetszett, hogy félig démon,
de az nem, ahogyan azt fogadta. Közte, és Eid között már az első
találkozásnál forrt a levegő, és ez végigkíséri az egész könyvet.
A könyv folyamán a származására is fény derül, és kap mellé egy
ikertestvért is. Be kell vallanom, Gem-et nagyon megkedveltem, remélem
Kynan-nel összejönnek, vagy valami.
A krimi szál is jó volt, végig a Vadászokra tippeltem, és végül is
bejött a dolog. De lesz folytatása, gondolom Shade kötetében.
Amire viszont húztam a számat, hogy nem láthattuk, hogy Tayla milyen is a
démon alakjában. És hogyan birkózik meg ezzel. A végkifejlet nagyon
ütősre sikeredett, kiszabadították Gem szüleit. Pár oldal múlva már
"Három hónappal később" van, és én meg csak pislogtam, hogy,
tessék?Ennyi? Mi van Tayla és a démon fele egyesítésével? Ez az, ami nem
igazán tetszik Tayla-ban. Hogy teljesen elzárkózik a démoni léttől. És
ami még zavart, hogy jó párszor említésre került Shade átka, de semmi
magyarázatot nem kaptam mellé. Ami viszont még tetszett, azok a
szemszögváltások. Kellett ez, és így legalább jó pár karaktert
megkedveltem.
De eltekintve ettől a pár negatív dologtól, nagyon tetszett a könyv,
faltam az oldalakat. Le is kellett tennem már estére, hogy másnapra is
maradjon még valami.
Pozitív csalódás volt a könyv! És azt hiszem, sőt tuti biztos, hogy pár
nap múlva rendelem Shade kötetét is, mert engem Ione ezzel a világgal
teljesen elvarázsolt.
Kedvenc karakter: Eidolon, Wraith
Oldalszám: 440
Kiadó: Egmont
Kiadás dátuma: 2012
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése