Larissa Ione - Daemonica

(Demonica)

#1. Csábítás (Pleasure Unbound)

Tayla Mancuso & Eidolon

Bejegyzés

#2. Elszabadult vágyak (Desire Unchained)

Runa Wagner & Shade

Bejegyzés

#3. Passion Unleashed

Serena Kelley & Wraith

Bejegyzés

#3,5. Eternity Embraced (novella)

Andrea Cole & Kaden Quinn

Bejegyzés

#4. Ecstasy Unveiled

Lore & Idess

Bejegyzés

#5. Sin Undone

Sinead Donnelly & Conall Dearghul

Bejegyzés

Read More

Larissa Ione - Elszabadult vágyak

Fülszöveg:
Runa Wagner egyáltalán nem akart beleszeretni a jóképű idegenbe, aki mintha ismerte volna a legtitkosabb vágyait. De nem tudott ellenállni a hihetetlen szenvedélynek, amely lángra lobbant közöttük, és ami elhamvadt, amikor Runa rájött, hogy a férfi megcsalja. És furcsa változásokat is érzett saját magán…
Megfogadta, hogy bosszút áll a férfin, aki tönkretette az életét, és a nyomába eredt, ám ez oda vezetett, hogy Shade leggonoszabb ellensége foglyul ejtette őket.
Shade, a seminus démon, akin szerelmi átok ül, remélte, hogy sosem látja többé Runát. Ám mikor egy sötét tömlöcben ébredt a mérges és titokzatos erőt sugárzó Runa mellett, rájött, hogy a nő még veszélyesebb hatással van rá, mint valaha. Rabtartójuk varázslata arra kényszerítette őket, hogy átessenek a nászszertartáson, így egy életre egy párként kénytelenek élni. Együtt vették fel a harcot az őrült ellenséggel, akinek nem csak velük voltak tervei…


Azt hiszem, még soha nem volt ilyen nehéz dolgom egy könyv pontozását illetően. Fogalmam sincs, hány pontot kapjon, mert.... Nos kezdem az elején.
Az első rész nagyon tetszett. Sőt, imádtam! Főleg Eid és a világkidolgozás miatt. Na meg persze ott volt Wraith is, szóval tényleg nagyon tetszett a könyv. Tayla-val azonban voltak gondjaim. Nem sok, de akadt.
Ebben a könyvben sokkal több a cselekmény és az akció, mint az első részben. Runa-t is sokkal jobban megkedveltem, és az egész könyv csak pörgött és pörgött. Amivel, vagyis akivel bajom volt, az maga Shade.
Ha egy új könyvbe kezdek, mindig úgy állok hozzá a szereplőkhöz, hogy lesz, ami lesz. Shade az előző részben teljesen hidegen hagyott, pedig próbálkozott. Ezt a könyvet is úgy kezdtem, hogy lesz időm, hogy valami érzelemfélét kicsikarjon belőlem. De, be kell látnom, hogy Shade hiába próbálkozott - méghozzá elég keményen - semmi hatást nem ért el nálam. Néha mosolyt csalt az arcomra, de maga a karakter annyira semleges maradt számomra, hogy nem is emlékszem, volt-e valaha ilyen eset a könyvmolyságom óta.
Mint írtam, maga a történet pörög. Akció, kaland, érzelem, romantika, erotika, humor... És még sorolhatnám. Már az első oldalon pörögnek az események és ez kitart a könyv végéig.
Ione sem kíméli a szereplőit, mert egy szempillantás alatt legyilkolja őket. Nem is tudom, hogy volt-e dolgom ilyen írónővel, mint ő. Mármint aki ilyen gyakran gyilkolja le a karaktreit.
Runa-ról már szó esett az előző részben, és vártam, hogy itt mit mutat. Nos, igen, Runa aztán tudja, mitől lesz egy főhősnő egy nagyon jó karakter. Mármint értitek. Nem siránkozik a helyzetén, mindent megtesz, hogy kikerüljön a slamasztikából, a humora is jó, okos és nagyon, de nagyon makacs. És Shade is. De míg Runa-nak jól áll ez a makacsság, Shade-nek...
Shade átkáról már volt szó az első részben, és morogtam is amiatt, hogy miért nem ír róla Ione legalább pár szót.Nos, is kiderült, mi is az a bizonyos átok. És ami nagyon zavart benne, hogy a könyv felénél sem mondd semmit Runa-nak erről. Sőt, semmiről. Majd, a könyv vége felé nyögi ki, hogy miről van szó. Kérdem én, erre miért volt szükség? És arra, hogy ő is vérfarkas legyen? Na, erre nagyon húztam a számat. Runa-nak jól áll a vérfarkasság, na de Shade? Jó persze a könyv végére megoldódik a helyzet, de akkor is.
Egy új ellenség is felbukkan. Vagyis nem is annyira új. Az előző kötetben volt egy csavar, hogy Wraith áll a démonok szervkereskedelme mögött. Tudtam én, hogy nem ő az, de érdekelt, hogy akkor ki. Na, erre hamar megkaptuk a választ, és mondhatni meglepődtem. De csak egy kicsit.
Roag az eddigiek alapján sem volt egy értelmes alak, de itt hozta az "őrült, gonosz" figurát. Ez bejött.
A mellékszál is nagyon tetszett. Mármint a Gem és Kynan mellékszál. Az már nem, hogy mi is történt közöttük. De, Ione itt kezdi el alapozni a sorozat spin-offját, és nagyon remélem, hogy azt is olvashatjuk, mert pár moly elmondása szerint nagyon jó kis sorozat az is.
Na de visszatérve a könyvre. Wraith nagyon sokat szerepelt, aminek nagyon örültem, mert imádom a pasast. Ő a kedvenc testvérem, és mindig örülök, ha "látom". Az is tetszett, hogy végre megtudta, hogy a testvérei mit tesznek érte. ( Értem ezalatt Eid havi elverését a havi kvóta miatt) Bár Roag itt is bekavart, de ez kellett, hogy Wraith rádöbbenjen a dolgokra.
Az erotika is nagyon mennyiségben volt jelen, és egy kicsit másképp, mint amit én megszoktam. Értem ezalatt a Bdsm dolgot. Nem nagyon olvastam még róla, és érdekes volt, hogy Ione ezt is bevállalja.
Visszatérve Shade-re és az átkára. Gondoltam, hogy az lesz, ami lett, de még így is izgultam miatta és Runa miatt.
Az utolsó fejezet egy picit mézesmázos lett, már ami a gyerek dolgot illeti. De Ione felcsigázott azzal, hogy Wraith is átesett a s'genezisen.
És kérdem én. Mikor olvashatjuk Wraith kötetét? Remélem, még az idén, mert ezt várom a legjobban.
Mindenesetre, hiába jobb ez a kötet, mint az előző, de Shade annyira hidegen hagyott, hogy a valami hihetetlen. Belátom, hogy tényleg jobb ez a rész, de Shade miatt fél ponttal kevesebbet kap, mint az első rész.

Értékelés: 4

Borító: 5

Sorozat: Daeminoca # 2
Kedvenc karakter: Eidolon, Wraith 
Oldalszám: 432

Kiadó: Egmont 
Kiadás dátuma: 2012

Read More

Larissa Ione - Csábítás

Fülszöveg:
Tayla, a fiatal őrző élete nem áll másból, mint gyilkolásból. A lány feladata, hogy az emberekre támadó démonoktól megtisztítsa New Yorkot, lehetőleg nyom és nagyobb zűr nélkül. Csakhogy Tayla az utóbbi időben nincs jól: furcsa emlékezetkieséses időszakai vannak, és egy vadászat alkalmával lebénul a jobb oldala. A harcban meghal a társa és legjobb barátnője, Tayla pedig egy különös helyre kerül: egy kórházba, amelynek fekete falait mágikus írásjelek borítják. 
Kezelőorvosa, a jóképű Eidolon az első pillanattól kezdve Tayla különös, erotikus álmainak főszereplőjévé válik, miközben a démon férfinak sem közömbös a lány.
Eidolon fajtája a nők szexuális kihasználásának él, mégis Tayla kedvéért hajlandó lenne alávetnie magát a véres és mindkét fél számára életveszélyes párválasztási szertartásnak – még akkor is, ha minden észérv ennek ellentmond…
Vajon Tayla választ kap-e a múlt kérdéseire? Akarja-e, hogy válaszokat kapjon a férfitól? És mi lesz, ha a jövője olyan fordulatokat tartogat, amelyeket a legvadabb álmaiban sem gondolt volna?


Nagyon sokat vacilláltam, hogy kell-e nekem ez a könyv, vagy hogy olvasni akarom-e. Molyon nagyon megosztottak az értékelések, és a bloggereket is ugyan így megosztja a könyv. Szinte mindenki panaszkodott Tayla-ra, és a hónapokkal ezelőtt Wee-vel folytatott beszélgetésem is megerősített abban, hogy én Tayla-tól a falat fogom kaparni. De nagyon pozitívan csalódtam Tayla-ban. Lehet azért, mert úgy álltam hozzá, hogy milyen idegesítő lesz. De nem volt az. Csak néha volt egy két olyan megmozdulása, ami szemöldökráncolásra késztetett. De kezdem az elején.
Sokan "panaszkodtak" arra, hogy a könyv eleje elég zavaros. Főleg a sok démon megnevezés miatt. Beállok én is a sorba, mert hiába van a könyv elején pár magyarázat, szinte semmit sem értem vele. Jó pár oldal után már úgy gondoltam, majd meg lesz a magyarázat, hogy ki milyen démon, mi a helyzet ezzel a világfelépítéssel.
Ha már a világfelépítésnél tartok. Nagyon,de nagyon tetszett. Az itthoni pararomance könyvek között ugyan vannak démonos könyvek, de nem ilyenek. Showalter szereplőit megszállták, Cole sorozatában néha bukkannak fel. De ez az első sorozat, ami olyan démonokról szól, akik annak születtek. Vannak kasztok - nagyon sok - különböző megjelenésekkel bírnak ezek a démonok. Ehhez jön még a különlegesség, a Démon Kórház.
Az írónő a könyv végén megemlíti, hogy mennyire kedveli a kórház sorozatokat. Én is, szóval ezzel már alapból jól indított. A stílusa is nagyon tetszik, szóval Ione nálam esélyes a kedvenc írónők csoportjába.
Jó pár hasonlóságot felfedeztem más írónők által írt sorozatok, és e között, de nem nagyon érdekelt. Ami nagyon hasonló volt itt, az Showalter - Alvilág Uraiból megismert Vadászok, és az itteni Vadászok gondolkodása és rögeszméje. Ez kicsit zavart. Nem az, hogy nagy a hasonlóság, hanem inkább a Vadászok rögeszméje és csőlátása. Ez Tayla-nál is így volt, de nála nem éreztem annyira erősnek, mint a többieknél.
Na de vissza a történethez. Eidolon-t nagyon hamar a szívembe zártam. Tipikus orvos. Nyugodt, összeszedett, logikus. De! Vannak pillanatok, amikor kiszámíthatatlan, és ettől még jobban megkedveltem. Sőt, imádtam! Tetszettek a próbálkozásai, ahogy Tayla-t becserkészte. Jó volt kicsit örültnek látni, és nagyon tetszett a párválasztó ceremónia is, ami közte és Tayla között zajlott.
A testvérei is nagyon szimpatikusak, főleg Wraith. (Ha már itt tartunk. Nem tudom, hogy a kedves fordító mi a jó fenének fordította le a nevét Lidércre. Amikor először megláttam, kellett pár perc, mire rájöttem, hogy kiről van szó. Ezért dühös is vagyok a fordítóra. Maradjunk már meg az eredeti neveknél! Még most sem tettem túl magam Kenyon - Fury - Szőrös témán, erre jön ez...)
Shade is érdekes volt, főleg, hogy többször felmerült, hogy meg van átkozva. Nagyon tetszett, hogy mindegyik testvérnek van valamiféle különleges képesség.
Na de vissza Tayla-ra. Komolyan, rettegtem tőle. De be kell látnom, hogy nem kellett volna. Volt egy két buta megmozdulása, de ezt még elnéztem. Anita Blake óta úgy állok egy hősnőhöz, hogy éljen a feminizmus, és legyenek életre valók. Tayla az, de közben meg ott a gondolat, hogy tartozni akar valahová. Ez jelenleg az Aegis-ek csoportja. De még itt is, függetleníti magát. Nem közösködik. Már a könyv elején tudjuk - és Tayla is - hogy valami nincs rendben vele. Tetszett, hogy félig démon, de az nem, ahogyan azt fogadta. Közte, és Eid között már az első találkozásnál forrt a levegő, és ez végigkíséri az egész könyvet.
A könyv folyamán a származására is fény derül, és kap mellé egy ikertestvért is. Be kell vallanom, Gem-et nagyon megkedveltem, remélem Kynan-nel összejönnek, vagy valami.
A krimi szál is jó volt, végig a Vadászokra tippeltem, és végül is bejött a dolog. De lesz folytatása, gondolom Shade kötetében.
Amire viszont húztam a számat, hogy nem láthattuk, hogy Tayla milyen is a démon alakjában. És hogyan birkózik meg ezzel. A végkifejlet nagyon ütősre sikeredett, kiszabadították Gem szüleit. Pár oldal múlva már "Három hónappal később" van, és én meg csak pislogtam, hogy, tessék?Ennyi? Mi van Tayla és a démon fele egyesítésével? Ez az, ami nem igazán tetszik Tayla-ban. Hogy teljesen elzárkózik a démoni léttől. És ami még zavart, hogy jó párszor említésre került Shade átka, de semmi magyarázatot nem kaptam mellé. Ami viszont még tetszett, azok a szemszögváltások. Kellett ez, és így legalább jó pár karaktert megkedveltem.
De eltekintve ettől a pár negatív dologtól, nagyon tetszett a könyv, faltam az oldalakat. Le is kellett tennem már estére, hogy másnapra is maradjon még valami.
Pozitív csalódás volt a könyv! És azt hiszem, sőt tuti biztos, hogy pár nap múlva rendelem Shade kötetét is, mert engem Ione ezzel a világgal teljesen elvarázsolt.

Értékelés: 4,5

Borító: 4

Sorozat: Daeminoca # 1 
Kedvenc karakter: Eidolon, Wraith 
Oldalszám: 440 
Kiadó: Egmont 
Kiadás dátuma: 2012

Read More