2013. 07. 08.

Larissa Ione - Elszabadult vágyak

Fülszöveg:
Runa Wagner egyáltalán nem akart beleszeretni a jóképű idegenbe, aki mintha ismerte volna a legtitkosabb vágyait. De nem tudott ellenállni a hihetetlen szenvedélynek, amely lángra lobbant közöttük, és ami elhamvadt, amikor Runa rájött, hogy a férfi megcsalja. És furcsa változásokat is érzett saját magán…
Megfogadta, hogy bosszút áll a férfin, aki tönkretette az életét, és a nyomába eredt, ám ez oda vezetett, hogy Shade leggonoszabb ellensége foglyul ejtette őket.
Shade, a seminus démon, akin szerelmi átok ül, remélte, hogy sosem látja többé Runát. Ám mikor egy sötét tömlöcben ébredt a mérges és titokzatos erőt sugárzó Runa mellett, rájött, hogy a nő még veszélyesebb hatással van rá, mint valaha. Rabtartójuk varázslata arra kényszerítette őket, hogy átessenek a nászszertartáson, így egy életre egy párként kénytelenek élni. Együtt vették fel a harcot az őrült ellenséggel, akinek nem csak velük voltak tervei…



Azt hiszem, még soha nem volt ilyen nehéz dolgom egy könyv pontozását illetően. Fogalmam sincs, hány pontot kapjon, mert.... Nos kezdem az elején.
Az első rész nagyon tetszett. Sőt, imádtam! Főleg Eid és a világkidolgozás miatt. Na meg persze ott volt Wraith is, szóval tényleg nagyon tetszett a könyv. Tayla-val azonban voltak gondjaim. Nem sok, de akadt.
Ebben a könyvben sokkal több a cselekmény és az akció, mint az első részben. Runa-t is sokkal jobban megkedveltem, és az egész könyv csak pörgött és pörgött. Amivel, vagyis akivel bajom volt, az maga Shade.
Ha egy új könyvbe kezdek, mindig úgy állok hozzá a szereplőkhöz, hogy lesz, ami lesz. Shade az előző részben teljesen hidegen hagyott, pedig próbálkozott. Ezt a könyvet is úgy kezdtem, hogy lesz időm, hogy valami érzelemfélét kicsikarjon belőlem. De, be kell látnom, hogy Shade hiába próbálkozott - méghozzá elég keményen - semmi hatást nem ért el nálam. Néha mosolyt csalt az arcomra, de maga a karakter annyira semleges maradt számomra, hogy nem is emlékszem, volt-e valaha ilyen eset a könyvmolyságom óta.
Mint írtam, maga a történet pörög. Akció, kaland, érzelem, romantika, erotika, humor... És még sorolhatnám. Már az első oldalon pörögnek az események és ez kitart a könyv végéig.
Ione sem kíméli a szereplőit, mert egy szempillantás alatt legyilkolja őket. Nem is tudom, hogy volt-e dolgom ilyen írónővel, mint ő. Mármint aki ilyen gyakran gyilkolja le a karaktreit.
Runa-ról már szó esett az előző részben, és vártam, hogy itt mit mutat. Nos, igen, Runa aztán tudja, mitől lesz egy főhősnő egy nagyon jó karakter. Mármint értitek. Nem siránkozik a helyzetén, mindent megtesz, hogy kikerüljön a slamasztikából, a humora is jó, okos és nagyon, de nagyon makacs. És Shade is. De míg Runa-nak jól áll ez a makacsság, Shade-nek...
Shade átkáról már volt szó az első részben, és morogtam is amiatt, hogy miért nem ír róla Ione legalább pár szót.Nos, is kiderült, mi is az a bizonyos átok. És ami nagyon zavart benne, hogy a könyv felénél sem mondd semmit Runa-nak erről. Sőt, semmiről. Majd, a könyv vége felé nyögi ki, hogy miről van szó. Kérdem én, erre miért volt szükség? És arra, hogy ő is vérfarkas legyen? Na, erre nagyon húztam a számat. Runa-nak jól áll a vérfarkasság, na de Shade? Jó persze a könyv végére megoldódik a helyzet, de akkor is.
Egy új ellenség is felbukkan. Vagyis nem is annyira új. Az előző kötetben volt egy csavar, hogy Wraith áll a démonok szervkereskedelme mögött. Tudtam én, hogy nem ő az, de érdekelt, hogy akkor ki. Na, erre hamar megkaptuk a választ, és mondhatni meglepődtem. De csak egy kicsit.
Roag az eddigiek alapján sem volt egy értelmes alak, de itt hozta az "őrült, gonosz" figurát. Ez bejött.
A mellékszál is nagyon tetszett. Mármint a Gem és Kynan mellékszál. Az már nem, hogy mi is történt közöttük. De, Ione itt kezdi el alapozni a sorozat spin-offját, és nagyon remélem, hogy azt is olvashatjuk, mert pár moly elmondása szerint nagyon jó kis sorozat az is.
Na de visszatérve a könyvre. Wraith nagyon sokat szerepelt, aminek nagyon örültem, mert imádom a pasast. Ő a kedvenc testvérem, és mindig örülök, ha "látom". Az is tetszett, hogy végre megtudta, hogy a testvérei mit tesznek érte. ( Értem ezalatt Eid havi elverését a havi kvóta miatt) Bár Roag itt is bekavart, de ez kellett, hogy Wraith rádöbbenjen a dolgokra.
Az erotika is nagyon mennyiségben volt jelen, és egy kicsit másképp, mint amit én megszoktam. Értem ezalatt a Bdsm dolgot. Nem nagyon olvastam még róla, és érdekes volt, hogy Ione ezt is bevállalja.
Visszatérve Shade-re és az átkára. Gondoltam, hogy az lesz, ami lett, de még így is izgultam miatta és Runa miatt.
Az utolsó fejezet egy picit mézesmázos lett, már ami a gyerek dolgot illeti. De Ione felcsigázott azzal, hogy Wraith is átesett a s'genezisen.
És kérdem én. Mikor olvashatjuk Wraith kötetét? Remélem, még az idén, mert ezt várom a legjobban.
Mindenesetre, hiába jobb ez a kötet, mint az előző, de Shade annyira hidegen hagyott, hogy a valami hihetetlen. Belátom, hogy tényleg jobb ez a rész, de Shade miatt fél ponttal kevesebbet kap, mint az első rész.



Értékelés: 4
Borító: 5
Sorozat: Daeminoca # 2
Kedvenc karakter: Eidolon, Wraith 
Oldalszám: 432
Kiadó: Egmont 
Kiadás dátuma: 2012

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...