Nalini Singh - Feloldozás

Fülszöveg:
Clay Bennett falka nélkül, emberek között nőtt fel. Megpróbálta elfojtani leopárd énjét, de az a felszínre tört és embert ölt. A vérengzés után a fiú elvesztette egyetlen barátját, Talint is. A DarkRiver falka otthont és hivatást adott neki, de a lelkének fájdalmát, a bűnhődését nem tudta enyhíteni. Talin McKade túlélte rettegéssel és szenvedéssel teli gyermekkorát. Régi rémálmaihoz azonban újabbak adódnak, amikor az utcagyerekek, akiket pártfogol, sorra tűnnek el. Talin szívének legfájóbb sebeit is hajlandó felszakítani, hogy megmentse őket: bár retteg a találkozástól, segítséget kér a legerősebb férfitól, akit valaha ismert. Clay segít Talinnak, de közben szembe kell nézniük a közös múltjuk gyötrő titkaival is. Ha nem teszik, mindketten elveszítik az egyetlen dolgot, ami eddig életben tartotta őket.


Borító: 5
Sorozat: Egy világ - két faj - állandó küzdelem # 4
Eredeti cím: Mine to Possess
Kedvenc karakter: Judd, Dorian, Sascha, Lucas, Tamsyn
Oldalszám: 400
Kiadó: Egmont
Kiadás éve: 2012

Ironikusnak tartom, hogy a sorozat legjobb borítójával rendelkező könyv egyben a leggyengébb is.

Be kell vallanom, hogy Clay soha nem tartozott a kedvenceim közé. Sőt, nem is igazán kedveltem meg, lévén, hogy alig szerepelt. Most, a könyv elolvasása után sikerült egy kicsit megkedvelnem, de még most sem vagyok oda érte.

Amennyire oda meg vissza voltam Judd kötetéért, most annyira nem vagyok oda ezért. Úgy álltam neki a könyvnek, és a szereplőknek is, hogy lesz, ami lesz. Tiszta lappal indultak. De már az első 20 oldal után rá kellett jönnöm, hogy nekem ez most nem igazán tetszik. Se a főszereplő páros, se a történések, semmi. Olyan érzésem volt, mintha nem is Nalini írta volna.

Clay magányos - farkas - macska. Még Vaughn-nál is jobban elszigetelte magát a falkatársaitól. Őrszem pozíciójából adódóan mindent megtesz, hogy elvégezze a feladatát, hűséges a falkához, de nem igazán engedi közel magához az embereket. Nem az a beszédes fajta, inkább az a tipikus háttérbe húzódó, csendes megfigyelő.

A múltja sok titkot rejt, és ezt nem is akarja megosztani senkivel. Mindenki úgy gondolta, hogy Vaughn a "legállatiasabb", de Clay tisztában van vele, hogy egy hajszál választja l attól, hogy a vérengző legyen.

Mint írtam, Clay nem tartozott soha a kedvenceim közé. Itt alakultak a dolgok, kezdett szimpatikus lenni, de...Nekem ez így kevés volt. Főleg, hogy olyan társa talált, amilyenre.

El sem hiszem, hogy Nalini képes volt egy ilyen női karaktert megalkotni, mint Talin. Ő az első, aki annyira unszimpatikus, hogy hiába csinált bármit - főleg a könyv vége felé - nem nyerte el a tetszésemet. Sőt! Bevallom, hogy sokáig ki nem állhattam. Egy gyerekes, hisztis  idióta, akiben több az önzőség, mint kellene. Nem is csodálom, hogy Faith úgy viselkedett vele, ahogy. Sőt, az egész falka.

Míg az eddigi DarkRiver párokat befogadták, és mondhatni rendesen viselkedtek velük, hiába mentálok, Talin-t ember létére teljesen máshogy kezelték. Még Sascha is, aki köztudott, milyen kedves mindenkivel. Talin persze panaszkodott ezért, de nem tudtam ezért sajnálni őt.

Rettegett Clay-től, bár fogalmam sincs miért. Mármint oké, tudjuk mi történt , amikor gyerekek voltak, de könyörgöm, annak 20 éve, és Clay sem úgy viselkedett, mintha bántani akarta volna. Szóval igen, Talin megnyerte a "legutálatosabb Nalini főhősnő" díját.

Nem is értem, Clay mit lát benne. Persze, Nalini próbálta szimpatikussá tenni, de nálam ez nem jött be.

Olvasás közben azon gondolkodtam, miért nem csak egy novellát kapott ez a páros. Úgy gondolom, bőven elég lett volna nekik. Úgy éreztem, mintha Nalini sem tudott volna velük mit kezdeni, ezért volt annyi mellékszál, és ezért mutatta máris be Ashaya-t.

A többi mellékszál sem kötött le nagyon, főleg a gyerekrablásos. Hiányoltam a falkát a nyomozásnál, nekem nem volt elég, amikor páran összegyűltek a könyv végén levadászni az elkövetőt.

Bár az tetszett, hogy volt egy bál, ahová elmentek a falka tagjai. Lévén, hogy Zach és Annie miatt volt ez a kis buli. ( Zack és Annie novellája a The  magical christmas cat kötetben olvasható)

Az Elfeledettek mellékszála felkeltette az érdeklődésemet, kíváncsi vagyok, hogy mi lesz még itt. És Jon is szimpatikus,remélem majd még képviselteti magát.

Judd is felbukkant, a legnagyobb örömömre. Imádom a pasast, komolyan.
A Tanács háza táján is történnek dolgok, és ami a legjobban megdöbbentett, az Faith apjának az új...Hm..Nevezzük munkakörnek. Kaleb is pitiszkálja az fantáziámat már a kezdetek óta, és van egy elméletem, hogy ki is az a bizonyos Szellem.

Nalini szépen felvezette Ashaya és Dorian kötetét, izgatottan fogok nemsokára nekikezdeni. (Még szerencse, hogy azt is megrendeltem)

Hiányoltam Clay és Talin közös múltjába való betekintést, örültem volna, ha lett volna pár visszaemlékezés.

Összességében nekem ez a kötet csalódás volt. Nem is gondoltam volna, hogy egy Nalini regényt így le kell pontoznom, de Talin engem szó szerint kiidegelt, hiába kezdett normálisan viselkedni a könyv 3/4-ben.