Szünet után itt a botrány

Először is kezdeném a szünettel. Mint láthattátok, több mint két hónapja nem volt semmi életjel a blogon. Ennek igen egyszerű oka van. Azzal a céllal indítottam a blogot, hogy a magam szórakoztatására szolgáljon, és élvezzem azt, amit csinálok. Ebben az esetben a könyvek véleményezését.

Az utóbbi időben viszont már kezdtem azt érezni, hogy „muszájból” csinálom. Nem élveztem írni egy könyvről. Ha nagy nehezen sikerült megírnom a véleményem, mindig azt néztem, mikor lesz már „megfelelő hosszúságú”. Egyszerűen nem élveztem ezt az egészet. Az is hozzátartozik a dologhoz, hogy már jó ideje olvasási és vélemény kinyilvánítási válságban szenvedek.  Megcsömörlöttem, és ez csak az érem egyik oldala.

Mindenki, aki blogot indít, arra számít, hogy lesznek rendszeres olvasói, kommentelnek az olvasók. Egyszóval élet van a blogon, és az emberek megosztják az blog írójával a véleményüket. Nálam ez nem történt meg. Vártam valami visszaigazolást, hogy volt némi értelme, hogy megosztom a véleményemet, hogy blogot indítottam. Nos, nem kaptam semmi ilyesmit. Megsértődtem? Nem. Rosszul esett, és teljesen kívülállónak éreztem magam? Igen. Mellőzöttnek éreztem magam? Teljes mértékben.

Feltettem magamban a kérdést, hogy akkor most mi lesz? Nem tudtam a választ. Nem fogom az olvasókat arra kényszeríteni, hogy itt legyenek. Nem fogok muszájból értékelést írni, hogy ezzel csalogassam az olvasótábort. Jelenleg ott tartok, hogy kezd visszatérni az életkedvem, hála annak, ami pár napja történt.

És akkor a botrányról…

A könyves világ ismét felbolydult. Utoljára akkor volt ilyesmi, amikor az egyik hazai kiadó cakk-pakk kijelentette, hogy jó pár sorozatot „felfüggesztenek”. Akkor teljesen kikeltem magamból.

Most, kicsit másabb a helyzet, mert a hazai olvasó közösségről van szó. Egy hozzászólással indult, és ki tudja, hová fog még fajulni a helyzet. Tehetném azt, hogy nem foglalkozok ezzel, de az elveim, és az igazság érzetem nem engedi, hogy csak úgy elmenjek a dolgok mellett.

Nem fogok neveket írni, szerintem mindenki, aki egy kicsit képben van, tudja, hogy mi, hol történik. A „a miért”-et dikrekt nem írtam, mert értem az okát.

Az egyik kedvenc oldalammal indult a dolog. Imádtam, amikor rátaláltam. Lassan 3 éve a tagja vagyok, és eddig mindig büszke voltam arra, hogy én egy ilyen közösség tagja lehetek. Olyan emberek alkotják ezt a közösséget, akiket egy nagyon fontos dolog tart össze: A könyvek olvasása, a könyvek szeretete.

 Mint mondtam, imádtam az oldalt, napi több órát ott töltöttem. Szerettem olvasni az emberek véleményét egy könyvről, szerettem olvasni a karcaikat, és imádtam látni, ahogy megosztják velünk, hogy milyen új könyvekre tettek szert, kitől kapták. Szerettem látni, hogyan alakulnak ki barátságok. Szerettem olvasni az élménybeszámolójukat ezekkel az emberekkel történő találkozásokról. Szerettem látni, hogy így „ismeretlenül” megajándékozzák egymást. Persze, irigy is voltam egy kicsit, mert nálam ilyesmi soha nem történt. Megismerkedtem pár emberrel, akiknek adok a véleményükre, és a barátomnak nevezhetem. De így is, mégis sokszor kívülállónak éreztem/érzem magam. Sokáig nem foglalkoztam ezzel az érzéssel.

De már lassan egy éve úgy érzem, hogy ez a nagyon jó közösség elromlott. Olyanná vált, amit nem szerettem volna. Elhagytuk az alapkoncepciót, és most már nem az, ami volt. Ezért még jobban kívülállónak érezem magam. Nem is nagyon használtam már az oldalt, csak napi szinten néztem, mi történik. És mióta rájöttem, hogy létezik egy olyan funkció, amire rálépve törölni tudom azokat a tartalmakat, amik nem érdekelnek, másból sem áll a napi szemlém, mint eme bizonyos gomb nyomogatásával. Ami kezdetben imádat volt, azóta csak egy sima, adatkezelő felületté vált számomra. Elszomorít, de így van.

De visszatérve a lényegre. Pár napja történt jó pár dolog, ami megrengette szerintem sok felhasználó értékrendjét, és elgondolkodtak azon, hogy valóban szeretnének-e egy ilyen oldalon maradni. Én is így tettem. Még nem jutottam dűlőre, mert sok pro-kontra érvem van.

Több felhasználót töröltek az adott oldalról, amivel nem értek egyet. Igen, nyíltan kimondom. Lesz valami következménye? Nem tudom, de mint már említettem, szeretek kiállni az elveimért.

Nem követtem nyomon a kezdetekről ezt a dolgot, csak tegnap reggel, a nagy bumm előtt olvastam el mindent a témáról, mielőtt törölve lettek volna ezek a tartalmak. Megvan a magam véleménye, Írhatnék róla több oldalt, de nem teszem. Miért nem? Mert már elmondtak mindent, amit én is gondolok. Az adott oldal tagjai megosztották a véleményüket. Erre jön a hideg zuhany.  Ha nem tetszik, mehetsz, amerre látsz. Csendben figyeltem/figyelem az eseményeket. Tegnap este óta az a bizonyos szó kívánkozik ki belőlem, amit az oldal moderátora nagyon nem szeret. Igen, az a D betűs szó. Helytálló-e? Egyre jobban úgy érzem, hogy igen. Főleg, ahogy ezt lereagálják. Nagy hiba volt mind ez, mint az oldal tagjainak törlése is. De ez már megtörtént, nem lehet mit kezdeni vele.

Végszónak még annyit, hogy úgy tűnik, a blogger, sőt az olvasó tábor kiáll az „övéiért”, és büszke vagyok rá, hogy vannak emberek, akik felmerik vállalni a véleményüket. Lehet, hogy én is arra a sorsra jutok, mint ők, de nekem tiszta a lelkiismeretem. És lássuk be. Annyi öröm van az ürümben, hogy legalább ismét előtérbe kerülnek majd a blogok és a bloggerek.