Kresley Cole - A démonkirály csókja

Fülszöveg:

Tudta, hogy egy csóktól a királynéja lesz…
Kresley Cole lenyűgöző regénye egy démonkirályról, aki koronája visszaszerzéséért küzd, és a gonosz varázslónőről, aki a férfi legtitkosabb vágyait használja ki, hogy az útjába álljon.
A férfi rögeszméje a varázslónő, aki testét odaadja, de a szívét nem.
Miután Sabine, az Illúziók királynője a búvóhelyére csalogatja, és csapdába ejti Rydstrom Woede-ot, a könyörtelen harcos küzd a királynő csábítása ellen. Ádáz démontermészete azonban vágyik a pompás testre. Rydstrom a szökést tervezi, de közben meg akarja kaparintani Sabine-t – a saját feltételei szerint.
A királynő bukását a csatákban sebeket szerzett démon okozza, aki megesküszik, hogy mindenáron megtartja a lányt.
Amikor Rydstrom kiszabadul, elrabolja Sabine-t, és ezzel szerepet cserélnek. Most a lány küzd, hogy ellenálljon a felséges gyötrelemnek. És minden találkozás során egyre jobban vágyik könyörtelen ellenfelére.
Nem lenne szabad ennyire akarniuk egymást…
Ha le tudják győzni a közöttük álló sötét ellenséget, vajon meghozza-e Sabine a végső áldozatot, hogy megmentse démonát? Vagy a büszke király leteszi a koronáját meg a fegyvereit, hogy megtartsa a varázslónőt?

Leszögezem, hogy imádom ezt a sorozatot. Komolyan. A Top 5-ben is benne van.

Tudtam, vagyis inkább csak megérzés volt, hogy ez a könyv nem lesz egy „hű de jó, imádom, szeretem” könyv.

Először is azért, mert Rydstrom-mal hullámzó a kapcsolatunk. A 3. részben imádtam. A 4.-ben elkezdtem morogni miatta. Az 5. részben jól kupán vágtam volna, és azt kérdeztem magamtól, na meg Cole-tól, hogy hová a fenébe tűnt az a szimpatikus démonkirály. Mert eltűnt, és nem is tért vissza.

Rydstrom nem a kedvencem. Sőt, még nem is kedvelem annyira. Azon is elgondolkodtam, hogy nem is olvasom el ezt a részt, hanem majd ugrok egyből a 7. részhez, ha megjelenik. De a könyvmolyszívem, na meg a tisztesség erősebb volt.

Úgy álltam neki olvasni, hogy nem vártam túl sokat, de csalódtam is, meg nem is.

A könyv párhuzamosan a Vámpírzóna történéseivel együtt zajlik. És éppenséggel ezért, nem igazán izgultam, hogy mi lesz Rydstrom és Sabine sorsa. Hiszen Cade kötetében Rydstrom már a „házában” van – vagy nevezzük inkább palotának? – és Sabine a foglya.

Nem tudtam értük izgulni, hiszen Cole már lelőtte ezt a poént, így tudtam, hogy Rydstom megmenekül.

De kezdem az elején. A könyvben még több új faj is felüti a fejét. Varázslók, vrekenerek, kentaurok, és még sokan mások. Bevallom, egyik sem egy szimpatikus társaság.

Ahogy Cade kötetében olvastuk, Rydstrom-ot csapdába csalja Sabine, az Illúziók Királynője. Innen kezdődik a történet. Ami nem igazán nyerte el a tetszésemet.

Miért nem? Mert a könyv feléig csak annyi történik, hogy Sabine szexuálisan „kínozza” a mi démonkirályunkat. Egyik sem enged a maga dolgaiból, és ennek következménye, hogy felizgatják egymást, és Sabine lelép, otthagyva a cellában a feltüzelt Rydsromot. Izgalmas volt-e ez a rész? Kezdetben igen. De hogy 200 oldal csak ezzel teljen el? Unalmas.

Mit akart Sabine? Hogy mielőtt lefekszik a démonkirállyal, az vegye el feleségül. És persze, hogy terhes legyen, hogy utána mindenkit legyőzve ő uralkodhasson Rothkalinában. Mit akart Rydstrom? Lefeküdni Sabine-val, és utána elszökni, és megbüntetni a varázslónőt. És persze, visszaszerezni a trónját.

Ez megy 200 oldalon keresztül. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy sikerül Rydstrom-nak megszöknie. És kinek a segítségével? Lothaire segítségével. Ezért nem akartam kihagyni ezt a részt, mert hiába, nem vagyok oda a párosért, történhetnek olyan dolgok, amiket jobb tudni. Ezek közé tartozik Lothaire is. Mivel jó pár rajongója van itthon Cole-nak, nekik köszönhetően tudok egy két dolgot, és végre, magyarul is olvashatok róla.

Na de vissza a sztorihoz. Olyan érzésem volt a szökést, és az azt követő menetelést olvasva, mintha visszacsöppentem volna a Vámpírharc történéseibe. Ott is menetelt a kedvenc párosom. Az a különbség, hogy Bowen-t és Mariketa-t imádom, és nagyon tüzes és szórakoztató volt az a rész. Itt meg csak laposakat pislogva olvastam, és imádkoztam, hogy térjünk már át oda, ahol már én is meg tudok lepődni. Pontosabban Sabine leláncolásához Rydstrom házába.

Megismerkedünk Rydstrom alattvalóival, Puck-ot nagyon megkedveltem, remélem, még láthatjuk.

Sabine nem lett a kedvenc szereplőm. Sőt, őt sem kedvelem igazán. Merőben más, mint Cole eddigi női karakterei, de nekem túl…Nem is tudom. Önző, egoista, kegyetlen, és a felfogása sem szimpatikus. Ja, és ismét egy szűz. Cole tényleg imádja a szűz karaktereket. Nem kedveltem meg Sabine-t. Rydstrom most szimpatikus volt, de nem annyira, mint szerettem volna.

Lanthe sem lett a kedvencem. Lényegében egyik karakter sem. Ami elszomorít.

A könyv ¾-nél végre feltűntek a valkűrök is. Na meg a boszorkányok. Őrült egy társaság. Ahogy feltűntek, egyszeriben felpörögtek a dolgok, nevetve olvastam Nix megmozdulásait.

A végkifejlett össze lett csapva. Sokkal többre, és sokkal jobbra számítottam.

Hiányoltam Rydstrom múltjába való betekintést. Érdekelt, hogy miért lett ilyen. Érdekelt, hogy vajon milyen volt gyerekként. A múltja érdekelt. De semmit sem kaptam.

Cade is felbukkant, aminek nagyon örültem. Annak már nem, hogy nem kapott egy külön szálat az ő és a bátyja kapcsolata. Cole pár mondatban lerendezte az ő múltjukat és jelenüket.

Az epilógus is semmitmondó volt.

Sajnálom, hogy Cole csak ennyit rakott bele a könyvbe. Úgy érzem, hogy sokkal többet is kilehetett volna hozni belőle. Nem mondom azt, hogy a leggyengébb IAD könyv, mert hála Nix-nek, nem, de nagyon egy szinten van a Vámpíréhség-el.

Amit még megemlítenék, úgy, mint sokan mások, az a fordítás. Nem kéne meglepődni, de amilyen kifejezések itt voltak. Trónusok háborúja? Azt se tudtam mi az, csak miután a következő mondat megmagyarázta. Vessel? Kérdem én, mi ez? Balfasz Nix? Dühöngtem emiatt.

Lényegében, sokkal többet ki lehetett volna hozni ebből a könyvből. Nem bánom, hogy elolvastam, főleg azért, mert végre feltűnt Lothaire is.

 

Értékelés: 3,5

Borító: 3

Sorozat: Halhatatlanok Alkonyat Után # 6

Kedvenc karakter: Nix, Cade

Oldalszám: 432

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás dátuma: 2012