Amy Harmon - Arctalan ​szerelem

Fülszöveg:
Ambrose Young nagyon szép volt – olyan szép, mint a romantikus regények borítóin látható férfiak. Ezt Fern Taylor is tudta, hiszen tizenhárom éves kora óta falta ezeket a könyveket. És mivel Ambrose Young ennyire szép volt, Fernnek meg sem fordult a fejében, hogy valaha is övé lehet a férfi… egészen addig, amíg Ambrose Young már nem volt szép többé.

Az Arctalan szerelem egy kisváros története, ahonnan öt fiatalember indul el a háborúba, de közülük csak egy tér vissza. Az Arctalan szerelem a gyász története: a közös gyászé, az egyéni gyászé, a szépség, az élet és az önazonosság elvesztése fölötti gyászé. Az Arctalan szerelem egy lány szerelmének a története, amit egy megtört fiú iránt érez, és egy sebesült harcosé, akit ez az érzés egy hétköznapi lányhoz fűz. Az Arctalan szerelem a vigasztaló barátság története, a rendkívüli hősiességé, és egy olyan, modern A szépség és a szörnyeteg-mese, amely megmutatja, hogy mindannyiunkban megtalálható egy kicsi a szépségből, és egy kicsi a szörnyetegből is

Borító: 4,5
Sorozat: -
Eredeti cím: Making Faces
Kedvenc karakter: Bailey
Oldalszám: 366
Kiadó: Twister Media
Kiadás: 2016

Annyira örültem a minap, amikor sikerült igen jó áron beszereznem ezt a könyvet. A borító nagyon szép, a fülszöveg is tetszetős. Nagyon felkapták ezt a regényt, ezért nagyon kíváncsi voltam, hogy mitől is áradoznak olyan sokan.

És mérhetetlenül csalódott vagyok!

Sokkal, de sokkal jobbra számítottam. A könyv negyedénél már tudtam, hogy nem lesz a kedvencem. Jónak jó, de semmi több. Ahogy haladt a könyv, egyre mélyebbre csúszott, ahogy a hangulatom is. Velem lenne a baj?

Alapból imádom a kisvárosi történeteket. Mindig az otthonomra emlékeztet. De ez sem tudta elfeledtetni azt, hogy ez egy teljesen átlagos történet. Nem egyszer volt olyan érzésem, mintha már olvastam volna valahol ezt a könyvet.

Fern Taylor gyerekkora óta szerelmes Ambrose Young-ba, a birkózó csapat kapitányába.
Fern teljesen átlagos lány, akit soha nem vesznek észre, nemhogy Ambrose. A lány ebbe bele is törődött.
Amint a fiatalok leérettségiznek, Ambrose és 4 barátja katonának áll, majd 2 év múlva csak Ambrose tér vissza, lelkileg megtörve, félig vakon és süketen.

Nagyon tudtam volna szeretni ez a történetet, de ez mégsem sikerült. Egyik karakter sem került hozzám közel, és ezt nagyrészt azzal magyarázom, hogy nem sikerült őket megismernem. Kivéve Bailey-t. Ő a regény hőse!

Nem volt számomra egyértelmű, hogy Fern miért és hogyan szeretett bele Ambrose-ba. Soha nem beszéltek, csak Rita szerelmeslevelein keresztül. Nekem inkább tűnt ezt rajongásnak és megszállottságnak, mint szerelemnek.

És ez igaz Ambrose-ra is. Nem igazán érdeklődött a lány iránt, majd a könyv közepétől hirtelen szerelemre lobbant. A legnagyobb szívfájdalmam, hogy semmiféle kémia nem volt a páros között.
Többször úgy éreztem, ahogy Ambrose is. A lány csak gondoskodni akar róla, mint az unokatestvéréről, Bailey-ről.

Az írónő stílusa sem nyert meg magának. A szereplők nyelvezete és stílusa leragadt a középiskolás szinten. A könyv több évet ölel fel, de a szereplők stílusa és személyisége semmit sem változott.

Nagyon hiányoltam az Irakban játszódó jeleneteket. Sokan Ambrose-t hibáztatták a történtek miatt, de nekem ez egy kicsit képmutatásnak tűnik. 18 éves fiúkról van szó, akik már önállóan tudnak dönteni. Ez az ő döntésük volt. Bár nekem elég komolytalannak tűnt a dolog. Úgy indultak el, és döntötték el a dolgot, mintha csak azt beszélnék meg hogy hová menjenek a hétvégén.

Nem sikerült egyiküknek sem meggyőzniük. Ellenben Bailey-nek!

Izomsorvadásban szenved, és nem jósolnak neki hosszú életet. Tudja hogy fiatalon fog meghalni. És mivel szinte egyik végtagját sem tudja mozgatni, ki van szolgáltatva a környezetének. Sokszor elmondta hogy a büszkeségét már régen eldobta.
Ennek ellenére megpróbált teljes életet élni, és mindenben a jót látni. Ironikus, hogy ő segített konkrétan mindenkinek. Sajnáltam őt, nem ezt érdemelte, de ez jobban illett hozzá.

Mivel szinte egyik szereplőt sem sikerült megismerni, furcsálltam a gyors változást, amit Ambrose produkált. Hónapokig bujkált az emberek elöl, majd hirtelen már szinte semmi baja, sőt, egyetemre megy! Voltak mélypontok, de ezt kevésnek és hirtelennek éreztem.

Nagyon sajnálom, hogy ennyire nem sikerült megkedvelnem se a könyvet, se a szereplőket. Szerettem volna átélni azt az élményt, amit mások.