Cassandra Clare - Üvegváros

Fülszöveg:

Hogy megmentse édesanyja életét, Clarynek el kell utaznia az Üvegvárosba, az Árnyvadászok ősi otthonába – még ha engedély nélkül belépni a városba a Törvénybe is ütközik, márpedig a Törvény megszegése halált jelenthet. Ha ennyi nem lenne elég, Jace nem akarja, hogy ott legyen, Simont pedig börtönbe vetették az Árnyvadászok, akik igencsak gyanúsnak találnak egy vámpírt, akinek nem árt a napfény.
Ahogy Clary egyre többet tud meg családja múltjáról, szövetségesre lel Sebastian, a titokzatos Árnyvadász személyében. Valentine minden erejével azon van, hogy örökre megsemmisítsen minden Árnyvadászt, nekik pedig csak akkor van esélyük vele szemben, ha összefognak örökös ellenségeikkel. De félre tudják-e tenni gyűlöletüket az Árnyvadászok és az Alvilágiak, hogy együttműködhessenek? Miközben Jace rádöbben, mi mindent hajlandó kockára tenni Claryért, vajon a lány újonnan meglelt képességeivel segíthet-e megmenteni az Üvegvárost – bármilyen áron?
A szerelem halálos bűn, és a múlt titkai is végzetesnek bizonyulnak, amikor Clary és Jace szembenéz Valentine-nal a New York Times nagysikerű sorozatának, A Végzet Ereklyéinek utolsó darabjában.

Újraolvasás.

Jót tett nekem, hogy hagytam a sorozatot egy picit pihenni, mert ezt most ha nem is imádtam, de nagyon szerettem olvasni. Újraolvasás, de szinte alig emlékeztem belőle bármire is. A lényeg megmaradt, de olyan volt, mintha most olvasnám először.

Az előző rész nem tett rám túl nagy benyomást, pedig tudom, hogy mennyire jó a könyv. Itt nem voltam problémáim, mert szinte az első oldalaktól megvett magának a könyv.

Jót tett a sorozatnak a helyszínváltás, Idris és Alicante elég fontos az Árnyvadász mitológiában, és jó volt kicsit elszakadni New York-tól, bármennyire is imádom a várost.

A könyv olvastatja magát, szinte faltam az oldalakat. Izgalmas, humoros, akciódús és romantikus.

Egyszer az életben egyet kell értenem Stephenie Meyer-rel, mert én is imádnék ebben a világban élni. Több szemszögből olvashattam a könyvet, és be kell vallanom, örültem neki. Clary-vel eddig a részig túl sok bajom nem volt. Nem kedveltem, de nem is utáltam. Itt viszont nagyon megingott a képzeletbeli mérleg, mert szerencsétlen lányt ha lehetett volna, jól felpofoztam volna. Egyáltalán nem kedveltem meg, sokszor csak idegesített, és irritált a folytonos nyávogásával, és azzal a meggyőződésével, hogy neki mekkora nagy szerepe is van a háborúban, neki feltétlenül a középpontban kell lennie. Sokszor nagyon buta volt, a nyilvánvalót sem fogta fel, vagy vette észre. Fogalmam sincs, hogy Jace, az egyik legjobb karakter a sorozatban, akit imádok, mit lát ebben a lányban. Sokszor felmerült bennem ez a gondolat olvasás közben.  

A többiek is többet szerepeltek, volt jó pár új szereplő is, aminek csak örülni tudtam. Sebastian már a kezdetektől esélyes volt rá, hogy az egyik kedvencem legyen, és nem is okozott csalódást. Remélem, a következő részekben ismét feltűnik, nem szeretnék elbúcsúzni az egyik kedvenc szereplőmtől.

Az Alec-Magnus „szálat” egyszerűen imádtam. Ahányszor felbukkantak csak vigyorogni tudtam. Magnus-on meg főleg. A sorozat legjobb karaktere, még Jace-t is lepipálja.

Clare a Jace-Clary szálat viszonylag elég hamar megoldotta, és szinte meg sem lepődtem rajta. Második olvasásra feltűntek azok a mondatok, amiken első olvasásra átsiklottam. Kicsit megkavarta a szálakat Clare, hogy akkor Jace kicsoda, kinek a fia, de végeredményben könnyen rá lehetett jönni. Jace is hozta a formáját, imádtam minden megmozdulását. Na jó, azt nem, hogy szerelmes Clary-be, mert komolyan mondom, fogalmam sincs, mit lát benne…

A háborúra készülődés remekül megvan írva, csakúgy, mint az új szövetség az Alvilágiak és az Árnyvadászok között.

Simon-t kicsit jobban megkedveltem, de még így sem mondatom azt, hogy nagyon jóban lennénk.

Valentine-t nem győzöm dicsérni. Igaz, hogy ő a főgonosz, de annyira összetett, számító, manipulatív szociopata, hogy Clare tényleg dicséretet érdemel. 

Amikor még nem lehetett tudni, hogy Clare tovább folytatja a sorozatot, én akkor azt mondtam, hogy tökéletes lezárása ez a könyv egy remek trilógiának. Imádom ezt a világot, a karaktereket, a könyv humorát, remélem, hogy nem kell csalódnom a folytatásban.

Úgy gondolom, hogy írhatnék még szinte egy regényt, hogy a könyvben mit szerettem, mi tetszett, de inkább csak annyit mondok: Olvassátok el, mert megéri!

Értékelés: 5

Borító: 5*

Sorozat: A Végzet Ereklyéi # 3

Kedvenc karakter: Magnus Bane, Jace, Sebastian, Luke

Oldalszám: 504

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás dátuma: 2011