Fülszöveg:
Rose úgy gondolta, ha tökélyre fejleszti a varázserejét, jobb életet biztosíthat magának. De a dolgok nem a tervei szerint alakultak. Most feketén, éhbérért dolgozik a Töredékben, hogy felnevelhesse két kisöccsét, ráadásul meg kell küzdenie a kéretlen kérők hadával, akik őt és a varázserejét akarják.
Ekkor toppan be az életébe Lord Declan Camarine, a mágiai kékvérű, aki szintén elhatározza, hogy megszerzi magának a lányt. És vele egy időben érkezik a különös, varázslatra éhes teremtmények egész hada. Rose-nak és a kékvérűnek össze kell fognia a szörnyű lények és megteremtőjük ellen, különben odalesz az egész Perem, és mindenki aki ott él…
Bevallom,
kicsit félve kezdtem el olvasni a könyvet. Az írópáros itthon megjelent
novelláját olvastam már, és be kell vallanom, egyáltalán nem tetszett. A
stílusuk az igen, de a történet és a mondanivalója annyira nyakatekert volt,
hogy teljes kudarcba fulladt a kapcsolatunk.
De mégis,
amikor ennek a könyvnek a fülszövegét elolvastam, úgy éreztem, hogy nekem ez
nagyon fog tetszeni. És milyen igazam volt!
Idejét nem
tudom, mikor szórakoztam ennyire jól egy könyvön. Imádtam minden mondatát, a
szereplőket, a világot. Egyszóval mindent.
De kezdjük
az elejéről.
Nagyon
tetszett, hogy a mágia központi szerepet kapott a könyvben. A világkidolgozás
szerintem zseniális. Létezik Mágia, a Töredék – ami az általunk ismert világ –
és a Perem, ami a két világ között található. A Peremben is létezik a mágia, de
nem olyan erős szinten, mint Mágiában. A Perem lakói kedvük szerint átjárhatnak
a Töredékbe.
Az írópáros
fokozatosan és gördülékenyen fedi fel az általuk megalkotott világot, nincs
semmi a szánkba rágva, vagy túlmagyarázva.
Amikor elkezdtem
olvasni a könyvet, és még csak az elején jártam, tudtam, hogy imádni fogom, és
a kedvencem lesz. Mosolyogva, nevetve olvastam, és szinte észre sem vettem, és
már a könyv felénél jártam.
A szereplők
könnyen megkedvelhetőek. Én mindenkit a szívembe zártam. Mármint Casshorn-on
kívül.
Rose
szarkasztikus, humoros, okos és makacs. Igazi tökös csaj. Nem esett át a ló túl
oldalára, mindent logikusan végiggondolt, és azután cselekedett. Az öccseit,
Georgie-t, és Jack-et imádtam. Bár Jack kicsit közelebb áll a szívemhez.
Amikor
Declan is felbukkant, alig bírtam magammal. Declan elérte, hogy a legkedvencebb
férfi karaktereim sorába beálljon. Amikor Goergie megemlíti, mint Sesshomaru-t,
felkiáltottam, hogy igen, tényleg úgy néz ki.
Sesshomaru |
„ - Georgie?
Georgie kibámult az ablakon:
- Lord Sesshomaru.
A démontestvér a képregényből?
- Tessék?
- Lord Sesshomaru – ismételte meg Georgie, és kimutatott az ablakon.
Rose odalépett, és megmerevedett. Egy magas férfi állt a kocsibejáró végén. Szürke, farkasprémes köpenye volt, alatta megerősített bőrpáncélt viselt, lakkszürkét, hogy passzoljon a köpenyéhez, és elegáns kard függött az oldalán… ”
Georgie kibámult az ablakon:
- Lord Sesshomaru.
A démontestvér a képregényből?
- Tessék?
- Lord Sesshomaru – ismételte meg Georgie, és kimutatott az ablakon.
Rose odalépett, és megmerevedett. Egy magas férfi állt a kocsibejáró végén. Szürke, farkasprémes köpenye volt, alatta megerősített bőrpáncélt viselt, lakkszürkét, hogy passzoljon a köpenyéhez, és elegáns kard függött az oldalán… ”
És a
viselkedése is hasonló volt. Arrogáns, hideg, felsőbbrendű és komoly. De ahogy
haladt a történet, Declan felfedte valódi személyiségét, és most már nem
Sesshomaru volt, a manga karakter, hanem Declan, Camarine grófja. Aki egoista,
arrogáns, védelmező, de humoros és elbűvölő is.
Rose és
Declan között már az első találkozáskor izzott a levegő, és ez a történet előrehaladtával
sem csökkent. Nagyon tetszett az egyesség, amit Rose és Declan kötött. A három
próbatétel nemcsak Declan-t tette próbára, hanem ezzel Rose segített Jack-nek
és Georgie-nak is. Valamint, a történet szempontjából is fontos szerepet kapott
a fiúk megszerzett tudása. Amit viszont sajnálok, hogy Declan levágta a haját.
Nagyon szeretem a hosszú hajú férfi karaktereket, és elég kellemetlenül
érintett a haját érintő változás. De viszont Georgie-n ezzel segített, szóval
megbékéltem a helyzettel.
A Perem
többi lakója is szimpatikus volt, és külön figyelmet fordítottam William-ra is.
Mivel olvastam a második rész, az Áradó hold fülszövegét, tudtam, hogy fontos
szerepe lesz. Itt sikerült megkedvelnem, kíváncsi vagyok, hogy mi fog még vele történni.
A Casshorn
féle szál jól fel van építve, nincs semmi elsietve, és a végkifejlet sem
könnyen lett megoldva.
Az utolsó
oldalakat viszont kicsit elsietettnek éreztem, és nem nagyon tetszett, hogy
végül Rose elment Mágiába. De utána, ahogy – akaratán kívül – megismerte Declan
családját, akkor viszont már egyetértettem ezzel a lépéssel.
William túl hirtelen
tűnt el, de a második rész úgyis róla fog szólni, szóval ezt még elnézem.
Amit még
megemlítenék, az a könyvben lévő elgépelések, és a mondatvégi írásjelek hiánya.
Párszor szemet szúrt a dolog, de annyira élveztem olvasni a könyvet, hogy –
magamat is meglepve – átsiklottam a hibák felett.
A borító
viszont pozitív csalódást okozott. Élőben sokkal szebb, és jobban is tetszik.
Sajnáltam,
hogy hamar a végére értem a könyvnek, mert izgalmas, fordulatos, humoros, és
ahogy a cím is mutatja, mágikus. Az írópáros engem ezzel a könyvvel megvett
magának, és újabb rajongót köszönthet a soraikban.
Csak
ajánlani tudom a könyvet, és alig várom, hogy olvassam a folytatást!
A könyvet nagyon szépen köszönöm az Egmont kiadónak!
Értékelés: 5*
Borító: 4,5
Sorozat: Világok Peremén # 1
Kedvenc karakter: Declan, Rose, Jack, Georgie
Oldalszám: 392
Kiadó: Egmont
Kiadás dátuma: 2012
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése