Ilona Andrews - Mágikus találkozás (R)

Fülszöveg:

A varázslattal teli Perem, ahol Rose Drayton él, két világ határán terül el. Rose átjár dolgozni a Töredékbe, ahol az emberek autókon járnak, plázákban vásárolnak, és ahol a varázslat nem több puszta tündérmesénél. A másik világ Mágia, amelyet kékvérű arisztokraták irányítanak, és ahol a varázslat mindennapos, sőt megváltoztathatja az emberek sorsát. Ahogy a többi perembéli is, Rose átjárhat mindkét világba, de mindenhol törvényen kívülinek számít.
Rose úgy gondolta, ha tökélyre fejleszti a varázserejét, jobb életet biztosíthat magának. De a dolgok nem a tervei szerint alakultak. Most feketén, éhbérért dolgozik a Töredékben, hogy felnevelhesse két kisöccsét, ráadásul meg kell küzdenie a kéretlen kérők hadával, akik őt és a varázserejét akarják.
Ekkor toppan be az életébe Lord Declan Camarine, a mágiai kékvérű, aki szintén elhatározza, hogy megszerzi magának a lányt. És vele egy időben érkezik a különös, varázslatra éhes teremtmények egész hada. Rose-nak és a kékvérűnek össze kell fognia a szörnyű lények és megteremtőjük ellen, különben odalesz az egész Perem, és mindenki aki ott él…

Bevallom, kicsit félve kezdtem el olvasni a könyvet. Az írópáros itthon megjelent novelláját olvastam már, és be kell vallanom, egyáltalán nem tetszett. A stílusuk az igen, de a történet és a mondanivalója annyira nyakatekert volt, hogy teljes kudarcba fulladt a kapcsolatunk.

De mégis, amikor ennek a könyvnek a fülszövegét elolvastam, úgy éreztem, hogy nekem ez nagyon fog tetszeni. És milyen igazam volt!

Idejét nem tudom, mikor szórakoztam ennyire jól egy könyvön. Imádtam minden mondatát, a szereplőket, a világot. Egyszóval mindent.

De kezdjük az elejéről.

Nagyon tetszett, hogy a mágia központi szerepet kapott a könyvben. A világkidolgozás szerintem zseniális. Létezik Mágia, a Töredék – ami az általunk ismert világ – és a Perem, ami a két világ között található. A Peremben is létezik a mágia, de nem olyan erős szinten, mint Mágiában. A Perem lakói kedvük szerint átjárhatnak a Töredékbe.

Az írópáros fokozatosan és gördülékenyen fedi fel az általuk megalkotott világot, nincs semmi a szánkba rágva, vagy túlmagyarázva.

Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, és még csak az elején jártam, tudtam, hogy imádni fogom, és a kedvencem lesz. Mosolyogva, nevetve olvastam, és szinte észre sem vettem, és már a könyv felénél jártam.

A szereplők könnyen megkedvelhetőek. Én mindenkit a szívembe zártam. Mármint Casshorn-on kívül.

Rose szarkasztikus, humoros, okos és makacs. Igazi tökös csaj. Nem esett át a ló túl oldalára, mindent logikusan végiggondolt, és azután cselekedett. Az öccseit, Georgie-t, és Jack-et imádtam. Bár Jack kicsit közelebb áll a szívemhez.

Amikor Declan is felbukkant, alig bírtam magammal. Declan elérte, hogy a legkedvencebb férfi karaktereim sorába beálljon. Amikor Goergie megemlíti, mint Sesshomaru-t, felkiáltottam, hogy igen, tényleg úgy néz ki. 

Sesshomaru

„ - Georgie?
Georgie kibámult az ablakon:
- Lord Sesshomaru. 
A démontestvér a képregényből? 
- Tessék?
- Lord Sesshomaru – ismételte meg Georgie, és kimutatott az ablakon.
Rose odalépett, és megmerevedett. Egy magas férfi állt a kocsibejáró végén. Szürke, farkasprémes köpenye volt, alatta megerősített bőrpáncélt viselt, lakkszürkét, hogy passzoljon a köpenyéhez, és elegáns kard függött az oldalán… ”

 És a viselkedése is hasonló volt. Arrogáns, hideg, felsőbbrendű és komoly. De ahogy haladt a történet, Declan felfedte valódi személyiségét, és most már nem Sesshomaru volt, a manga karakter, hanem Declan, Camarine grófja. Aki egoista, arrogáns, védelmező, de humoros és elbűvölő is.

Rose és Declan között már az első találkozáskor izzott a levegő, és ez a történet előrehaladtával sem csökkent. Nagyon tetszett az egyesség, amit Rose és Declan kötött. A három próbatétel nemcsak Declan-t tette próbára, hanem ezzel Rose segített Jack-nek és Georgie-nak is. Valamint, a történet szempontjából is fontos szerepet kapott a fiúk megszerzett tudása. Amit viszont sajnálok, hogy Declan levágta a haját. Nagyon szeretem a hosszú hajú férfi karaktereket, és elég kellemetlenül érintett a haját érintő változás. De viszont Georgie-n ezzel segített, szóval megbékéltem a helyzettel.

A Perem többi lakója is szimpatikus volt, és külön figyelmet fordítottam William-ra is. Mivel olvastam a második rész, az Áradó hold fülszövegét, tudtam, hogy fontos szerepe lesz. Itt sikerült megkedvelnem, kíváncsi vagyok, hogy mi fog még vele történni.

A Casshorn féle szál jól fel van építve, nincs semmi elsietve, és a végkifejlet sem könnyen lett megoldva.

Az utolsó oldalakat viszont kicsit elsietettnek éreztem, és nem nagyon tetszett, hogy végül Rose elment Mágiába. De utána, ahogy – akaratán kívül – megismerte Declan családját, akkor viszont már egyetértettem ezzel a lépéssel. 

William túl hirtelen tűnt el, de a második rész úgyis róla fog szólni, szóval ezt még elnézem.

Amit még megemlítenék, az a könyvben lévő elgépelések, és a mondatvégi írásjelek hiánya. Párszor szemet szúrt a dolog, de annyira élveztem olvasni a könyvet, hogy – magamat is meglepve – átsiklottam a hibák felett.

A borító viszont pozitív csalódást okozott. Élőben sokkal szebb, és jobban is tetszik.

Sajnáltam, hogy hamar a végére értem a könyvnek, mert izgalmas, fordulatos, humoros, és ahogy a cím is mutatja, mágikus. Az írópáros engem ezzel a könyvvel megvett magának, és újabb rajongót köszönthet a soraikban.

Csak ajánlani tudom a könyvet, és alig várom, hogy olvassam a folytatást!

  A könyvet nagyon szépen köszönöm az Egmont kiadónak!

Értékelés: 5*

Borító: 4,5

Sorozat: Világok Peremén # 1

Kedvenc karakter: Declan, Rose, Jack, Georgie

Oldalszám: 392

Kiadó: Egmont

Kiadás dátuma: 2012