J. R. Ward - Beavatás

Fülszöveg:

J. R. Ward neve fogalom a vámpírtörténetek rajongóinak körében. Akit egyszer rabul ejtett káprázatos, rémséges, baljós és szenvedélyes világa, az odaadó híve marad.
E könyv beavatás a Fekete Tőr Testvériség sötét és szenvedélyes világába…
Kimaradt és cenzúrázott jelenetek…
Interjú a világhírű szerzővel és a sorozat egyes főszereplőivel…
Dossziék és feljegyzések…
Olvasói vélemények…
Rajongók és ellenségek üzenetei…
Zsadist és Bella máshol nem olvasható története…
Még kegyetlenebb, még szexibb, még misztikusabb… J. R. Ward világa.

Újraolvasás.

E-book-ként olvastam először, és akkor kimaradt Z novellája. Nem is tudtam róla akkor, csak később jöttem rá, hogy nekem ez kimaradt, és feltétlenül pótolnom kell.

Mindig örömmel kezdem el olvasni a Testvériség bármelyik kötetét, mert szinte olyanok, mintha a családom lennének. Örülök, hogy Ward is „élőként” gondol rájuk, legalább én sem érzem magam olyan hülyén. Annyira.

Volt, hogy mosolyogva vagy vigyorogva olvastam a könyvet, de volt, - főleg Z részeinél – hogy meghatottan. Voltak elgondolkodtató részek, és volt, ami picit unalmas volt. Először Z novelláját értékeltem, mert szeretek minden könyvet vagy novellát egyből értékelni, és abból látszik a legjobban, hogy milyen érzéseket keltett bennem az adott mű. Szóval:

Nos, Zsadist-ban nem csalódtam. Egyszerűen imádtam ezt a novellát, olvastam még tovább is, ha lehetne. Z mindig is nagyon közel állt hozzám, és amikor elolvastam a könyvét, örültem neki, hogy végre megkapta a „happy end” befejezést. Nem is gondoltam, hogy még egy problémával szembe kell néznie.

Ez a novella nemcsak Z gondolataiba enged ismét bepillantani, hanem feltárja azt a problémát, hogy milyen első gyerekes szülőnek lenni, milyen gondokkal kell megküzdeni, és hogyan kell alkalmazkodni. Zsadist esete némiképp más, mert a múltja még most is kísérti. Imádtam olvasni minden sorát, és nem csak Z miatt, hanem Bella, és Nalla miatt is. Már most odavagyok Nalla-ért, remélem, hogy egyszer majd olvashatjuk a saját történetét, na meg persze Z őrjöngését az udvarló iránt.

Bella mindig is nagyon szimpatikus volt. Racionális, megértő és gyengéd. Most sem hazudtolta meg önmagát. Az egyik kedvencem a felek közül.

Persze a többiek is képviseltették magukat egy kicsit. Rhage-et még mindig imádom, Jane az egyik legjobb arc, Wrath-t pedig tudja, mi kell, hogy megnyugodjon egy nő.

Imádtam Nalla és Z közös pillanatai, az első „találkozástól” kezdve. Megható volt olvasni, hogy Zsadist hogyan közeledik Nalla felé, és hogyan alakul ki közöttük az a bizonyos apa-lánya kapocs.

A tetoválás eltüntetés ellen én magamban vitatkoztam, nem akartam, hogy eltűnjenek Z testéről. Ő attól az, aki, és ha megvált volna tőlük, már nem is ő lenne.

Egyértelmű, hogy maximális pontot adok ennek a novellának. Nem is adhatnék mást.

Nagyon tetszett az egész könyvben az, hogy minden Testvér megkapta a maga részét. És nem pár oldalt, hanem jó sok oldalt. Míg a könyvekben mellékszereplők, itt mindenki főszereplő, és Ward a közvetítő csatorna. Szerettem olvasni az interjúkat, és az adott Testvér könyvének részletezését, hogy mi járhatott Ward fejében, hogyan született meg A könyv. A hétköznapi jelenetek is ugyanannyira élvezhetőek voltak, mint bármelyik más. Bár, egy picit csalódott vagyok, mert a Testvérek felei itt sem szerepeltek sokat, pedig úgy hiszem, hogy megérdemelnék.

Van pár olyan infó morzsa, ami Rehv könyvében megjelent, és akik ezt nem olvasták, picit zavarhatja őket. Pl.: Lassiter, amikor a golyó elé veti magát, amit Wrath-nak szántak. Sehol nincs konkrétan leírva, hogy mi történt, de itt Lassiter is kapott némi szerepet, és megtudhatjuk, hogy volt valaki az életében, és reméljük, még lesz is.

Rengetek humoros rész volt, főleg Rhage-nek köszönhetően. Nos, igen, kacagtam, annyira jó Hollywood a nevettetésben.

A rajongók kérdései szinte általánosak, semmi új nem derül ki a sorozatról, de azért jó tudni, hogy a rajongókat is ugyan azok a kérdések foglalkoztatják, mint engem.

Egyetlen egy rész van, amit nem hiszem, hogy újra elolvasnék, és azok az írói tanácsok. Jó tudni, hogy Ward hogyan alkotott, de aki nem írónak készül, azoknak nem sokat segítenek ezek a részek. Bár, a bloggerek elleshetnek pár praktikát, hogy hogyan legyen nézettebb a bloguk, stb…

A könyv, és a nevem ősi nyelven

Az ősi nyelv... Elárulok egy titkot. Amint a kezembe fogtam a könyvet, és kinyitottam ennél a résznél, egyből magával ragadott a gondolat, hogy milyen jó lenne, ha az én nevem is így lenne leírva. Nos, addig gondolkodtam rajta, míg nekiálltam, és megcsináltam. Egyszerűnek tűnik, pedig nem az. Szenvedtem vele, és a végeredmény sem lett tökéletes. De, nekem tetszik, és egyszer – ha lesz nyomtatóm – megcsinálom könyvjelzőnek, és ezzel fogom olvasni a köteteket.

Tohr és Wellsie fejezete megható volt, és kicsit sikerült megismerni Wellsie karakterét is, hiszen, ameddig szerepelt, túl sokat nem mutatott magából.

Bár, meg kell jegyeznem, Ward vétett némi logikai bakikat, hiszem Lassiter látta Wellsie-t, ahogy az Árnyékból figyeli Tohr. Pedig, akik olvasták Tohr kötetét, tudják, hogy ez nem így van. Vagy, ami John köteténél is feltűnt, hogy Wrath és Tohr között van pár évtized különbség, mégis, John könyvében mind a ketten kisfiúk, és ott Tohr teleportálni is tud.

Nem akarok semmibe belekötni, imádom a Testvériséget, és a világukat. Imádom olvasni, legyen benne bármennyi hiba, hiszen ők voltak, akik megismertették velem ezt a műfajt.

Rajongóknak kötelező, és akik nem akarják elolvasni valamelyikük kötetét, ebben a kötetben lehetőség van rá, hogy rövidített formában elolvassák.

Értékelés: 5

Borító: 4

Sorozat:  Fekete Tőr Testvériség # 6,5

Kedvenc karakter:  Az összes Testvér, Lassiter, a Testvérek felei

Oldalszám: 766

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás dátuma: 2009