Rachel Hawkins: Hex Hall

Fülszöveg:

Három évvel ezelőtt Sophie Mercer rádöbbent, hogy boszorkány. Ebből jó pár kalamajka keletkezett. Anyja, aki nincs megáldva boszorkányképességgel, mindenben segíti őt, de csak akkor értekezik Sophie apjával, akit a lány szinte csak fényképről ismer, amikor nagyon szükséges. De amikor Sophie bűbája nagyon rosszul sül el a szalagavató bálon, és túlságosan magára vonja az emberek figyelmét, apja az, aki úgy dönt, büntetést érdemel: ezért a Hex Hallba, egy elzárt nevelőotthonba kerül, mely a rossz útra tért Prodigiumok (vagyis boszorkányok, tündérek és alakváltók) gyűjtőhelye.
A hasonszőrű csudabogár-tinikkel töltött első nap végére Sophie szép kis listával dicsekedhet: három erős, szupermodell-kinézetű ellenség, egy szívdöglesztő boszorkánymester iránt érzett bimbózó szerelem, egy ijesztően követő kísértet, és egy szobatárs, akiről kiderül, hogy a suli leggyűlöltebb diákja, és ráadásul vámpír. De a legrosszabb akkor jön, amikor Sophie rádöbben, hogy egy titokzatos ragadozó támadja meg a diákokat, és egyetlen barátja az elsőszámú gyanúsított.
Egyre több lesz a vérfagyasztó rejtély, és Sophie kénytelen felkészülni a legnagyobb fenyegetésre: egy ősi, titkos társaság egyetlen célja, hogy elpusztítsa a Prodigiumokat – de különösen őt.


Borító: 4,5
Sorozat: Hex Hall # 1
Eredeti cím: Hex Hall
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 270
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2014.04.29

Ez a könyv is már jó ideje szerepelt a kívánságlistámon. Olyan sok jót olvastam róla, hogy tudtam ezzel nagyon nem tudok mellélőni.

És végül is nem is tettem.

Sophie már az első oldalakon szimpatikus volt. A szarkazmussal engem már meg lehet győzni, és Sophie nem volt rest.

A szarkasztikus humora sokat lendített a könyvön.

Mindig is szerettem az olyan könyveket, ahol egyszerre több lény teszi tiszteletét. Itt ezt meg is kaptam. Hiszen Sophie - egy ismételten elrontott bűbájnak köszönhetően - a Hekate Hall-ban találja magát, ami a varázslények javítóintézete. Ide kerül minden fiatal Prodigium, aki nem tudja kezelni az erejét.

A könyv gyorsan olvasható, és jó pár klisével is találkozunk.

A Hekate Hall-ban a diákok ugyan úgy tanulnak, mint az átlagos diákok. És itt is vannak klikkek akik ugyancsak klisébe illőek.

Sophie nagy szerelme Archer iránt nekem nagyon instant love szagú. Alig beszélnek és Sophie máris "fülig belezúgott".

Archer-ből túl sok mindent nem látunk, de amit mégis, hát.. Nem vagyok elájulva tőle. A döntésképtelensége miatt már alapból fekete pontot kap.

Sophie nehezen illeszkedik be a Hex Hall-ba, főleg úgy, hogy az édesapja az egyik fő ember a világban. Természetesen erről a lány mit sem sejtett.

A könyvet olvasva nekem nagyon Vámpírakadémia érzésem volt. Nem csak azért, amiért egy iskolában játszódik. Nekem valahogy kevés volt a mágia, pedig ezt vártam a legjobban. Amikor szó esett egy mágikus tárgyról,vagy éppen felbukkant, akkor el voltam varázsolva. De mint említettem, nekem ez kevés volt.

Sophie kezdeti bakijai a varázslásban szórakoztató és elvárt volt. Tudtam, hogy valami sem stimmel vele. (Főleg úgy, hogy a folytatás fülszövegét is olvastam előtte.)

Alice felbukkanása ás tanításai jót tettek a történetnek, bár sejtettem, hogy nem minden ami fénylik. Már ami Alice-t illeti.

A végkifejlet tetszett, és az is, ami Archer-ről kiderült. Kellett ez a csavar, mert enélkül elég egysíkú lenne a történet.

Amit nem igazán értek még most sem, hogy mi szükség volt arra, ami Eloide-del történt...

Mindenesetre nem vagyok csalódott. Kicsit többet vártam, főleg Sophie-tól, és attól hogy démon. (Vagyis inkább csak negyed- mekkora csalódás...)

Sophie humora miatt mindenképpen érdemes elolvasni.Folytatni fogom a sorozatot, bár nem vesztem el az eszem, ha nincs a közelemben a folytatás.

Read More